North American P-51B Mustang
1:48, Accurate Miniatures
Pintér György - Múzeumi krimik
1944. május 27-én Robert D. Brown százados egy bombázókötelék kíséreteként szállt fel Leistonból a Chicago Gun Moll fedélzetén. Strasbourg közelében egy Me-109-cel vívott légiharc után úgy döntött, nem tudja visszavinni a megrongálódott gépet Angliába, és a semleges Svájc felé vette az irányt, hogy elkerülje a fogságot. A svájci határ elérése után, mivel a gép irányíthatatlanná vált, ki kellett ugrania,és egy lábtöréssel megúszta a földetérést. A repülőgép Winzenberg közelében csapódott a földnek, 70 méterre egy helyi étteremtől. A szétrepülő roncsdarabok megrongálták és felgyújtották az éttermet, de szerencsére nem sérült meg senki.
Az E-bayen tettem szert az Accurate Miniatures P- 51B Mustang makettjére. Igazi ritkaságnak tartottam, és egyébként is kiváncsi voltam, hogy milyen egy valódi, „amerikai” makett. A dobozt kézbevéve kiderült, hogy a műanyag alkatrészek Koreában, a matricák Mexikóban készültek. Hogy mit adtak bele az amerikaiak? Természetesen a design- t és a csomagolást.
A készlet alkatrészeinek nagy része a korábban kiadott Mustang változatoktól (Allison motoros Mustang, P-51A, A-36 Apache) származik, nyilván a szükséges új orr-résszel és egyéb apró változtatásokkal. Amiről megfeledkeztek a designerek, azok az áramlásterelő lemezek, amelyek a P-51B-vel kezdődően kerültek a szárnyakra, alul-felül. Ezeket műanyag lemezekkel pótoltam, minden más gyári alkatrész. Feljavításra nem is nagyon volt szükség, hiszen a fülke és a főfutóaknák is gyönyörűek, részletgazdagok. A pilótafülke padlóján a fa erezete is látható, ráadásul talán ez az egyetlen 1/48- as P-51B makett, ami pontosan adja vissza az eredeti gép padlókialakítását. Egyedül az átlátszó alkatrészek nem tetszettek, egy kicsit vastagnak találtam őket, ráadásul a kabintetőt csak csukott helyzetben lehet beépíteni.
Az építési útmutatóhoz nem árt némi angoltudás, hiszen az ábrák szinte teljesen használhatatlanok, nem jelölik az alkatrészek pontos helyzetét, az csak a szövegből derül ki. Ugyanígy a rajzon nincs jelölve, hogy a mellső törzsfelekről el kell tüntetni a függőleges vezérsík nyúlványát, amit nem szereltek fel erre a gépre. Ez csak később került alkalmazásra, a D sorozat gyártása során, erre nem árt odafigyelni. Arra meg főleg, hogy a hűtő alsó felületéről eltüntessük az AM logót. Aki a Chicago Gun Moll-t akarja megépíteni, ne a leírás által ajánlott szélvédőt használja, hanem azt, amelyiken nincs a bal oldalon kis ablak. Ez csak a fényképekről derül ki, az útmutatóból nem.
Az építésnél igyekeztem betartani az leírásban ajánlott sorrendet. Különösen problémás résszel nem találkoztam, bár a törzsfelek és a szárny-törzs illesztése nem sikeredett tökéletesre, némi tömítésre, meg csiszolásra volt szükség. Aztán annyira belefeledkeztem az illesztések kijavításába, hogy a kabintető előtt, a törzs hossztengelyében lévő vonalat is eltüntettem, pedig itt az eredeti gépen is panelvonal volt. Ezt persze csak a festés után vettem észre, és próbáltam valahogy javítani.
A főfutó aknafedeleit „majdnem zárt” helyzetbe állítottam, mivel a motor leállítása után a hidraulikarendszerből szép lassan elszökött a nyomás, és leereszkedtek az ajtók. Nem akartam teljesen nyitni őket, mivel ugyanígy „leesett” a féklap is, mikor elfogyott a nyomás, ez viszont a maketten fixen a szárnyhoz van rögzítve, csukott helyzetben. Lehet, hogy hibás a logikám, de szerintem, ha a futóműajtók teljesen nyitva vannak, akkor a fékszárnynak is nyitva kell lennie.
A kipufogócsonkokat meg a géppuskák csöveit egy picit kifúrtam, hogy jobban mutassanak.
A festés nem különösebben bonyolult, a szokásos neutral gray-olive drab, a szabvány fehér azonosítójelzésekkel. Utóbbiakhoz matricákat is kapunk, bár én inkább festettem őket. Két vékony réteg Future után következett a horror, a matricázás. A matricák egy része, különösen az egyéni feliratok, és a szép sakktáblamintás orr-rész, egyszerűen darabokra estek áztatás közben. A feliratokat nagy nehezen megmentettem, de az orr-részt nem tudtam, így maradt a bonyolult maszkolás és festés, sorrendben fehér, majd sárga alap és a piros sakktáblaminta. Ugyanez vonatkozik a légcsavarkúpra is, annyi különbséggel, hogy ahhoz nem is volt matrica. Hát, olyan lett,amilyen.
Az újabb réteg lakk után itt-ott befolyattam a vonalakat erősen higított barna-fekete keverékkel. A koszolást, koptatást nem akartam túlzásba vinni, mert az útmutató és a rendelkezésemre álló fényképek alapján a gép nem volt nagyon leharcolva.
A végszerelés nem tartogatott már meglepetéseket, így kb. egy hónap alatt elkészült a Mustang. Egy kicsit furcsán hatott, hogy a hűtő nyílásán „át lehet látni” a gépen, mintha nem lenne ott semmi. Az viszont tetszett, hogy választani lehet a terhelt és terhelés nélküli gumiabroncsok közül. Mivel póttankot akasztottam a gépre, az előbbit választottam. Ráadásul, a felni és az abroncs külön alkatrész, ami nagymértékben megkönnyíti a festést. Nem is értem, miért nem készíti az összes gyártó így a kerekeket.
Összességében nem nyűgözött le teljesen az Academy Miniatures, de tény, hogy némi extra befektetéssel (új kabintető, kivágott szárnyféklapok, új matricakészlet, hűtő feljavítása) igazán mutatós Mustang építhető a készletből.
Az E-bayen tettem szert az Accurate Miniatures P- 51B Mustang makettjére. Igazi ritkaságnak tartottam, és egyébként is kiváncsi voltam, hogy milyen egy valódi, „amerikai” makett. A dobozt kézbevéve kiderült, hogy a műanyag alkatrészek Koreában, a matricák Mexikóban készültek. Hogy mit adtak bele az amerikaiak? Természetesen a design- t és a csomagolást.
A készlet alkatrészeinek nagy része a korábban kiadott Mustang változatoktól (Allison motoros Mustang, P-51A, A-36 Apache) származik, nyilván a szükséges új orr-résszel és egyéb apró változtatásokkal. Amiről megfeledkeztek a designerek, azok az áramlásterelő lemezek, amelyek a P-51B-vel kezdődően kerültek a szárnyakra, alul-felül. Ezeket műanyag lemezekkel pótoltam, minden más gyári alkatrész. Feljavításra nem is nagyon volt szükség, hiszen a fülke és a főfutóaknák is gyönyörűek, részletgazdagok. A pilótafülke padlóján a fa erezete is látható, ráadásul talán ez az egyetlen 1/48- as P-51B makett, ami pontosan adja vissza az eredeti gép padlókialakítását. Egyedül az átlátszó alkatrészek nem tetszettek, egy kicsit vastagnak találtam őket, ráadásul a kabintetőt csak csukott helyzetben lehet beépíteni.
Az építési útmutatóhoz nem árt némi angoltudás, hiszen az ábrák szinte teljesen használhatatlanok, nem jelölik az alkatrészek pontos helyzetét, az csak a szövegből derül ki. Ugyanígy a rajzon nincs jelölve, hogy a mellső törzsfelekről el kell tüntetni a függőleges vezérsík nyúlványát, amit nem szereltek fel erre a gépre. Ez csak később került alkalmazásra, a D sorozat gyártása során, erre nem árt odafigyelni. Arra meg főleg, hogy a hűtő alsó felületéről eltüntessük az AM logót. Aki a Chicago Gun Moll-t akarja megépíteni, ne a leírás által ajánlott szélvédőt használja, hanem azt, amelyiken nincs a bal oldalon kis ablak. Ez csak a fényképekről derül ki, az útmutatóból nem.
Az építésnél igyekeztem betartani az leírásban ajánlott sorrendet. Különösen problémás résszel nem találkoztam, bár a törzsfelek és a szárny-törzs illesztése nem sikeredett tökéletesre, némi tömítésre, meg csiszolásra volt szükség. Aztán annyira belefeledkeztem az illesztések kijavításába, hogy a kabintető előtt, a törzs hossztengelyében lévő vonalat is eltüntettem, pedig itt az eredeti gépen is panelvonal volt. Ezt persze csak a festés után vettem észre, és próbáltam valahogy javítani.
A főfutó aknafedeleit „majdnem zárt” helyzetbe állítottam, mivel a motor leállítása után a hidraulikarendszerből szép lassan elszökött a nyomás, és leereszkedtek az ajtók. Nem akartam teljesen nyitni őket, mivel ugyanígy „leesett” a féklap is, mikor elfogyott a nyomás, ez viszont a maketten fixen a szárnyhoz van rögzítve, csukott helyzetben. Lehet, hogy hibás a logikám, de szerintem, ha a futóműajtók teljesen nyitva vannak, akkor a fékszárnynak is nyitva kell lennie.
A kipufogócsonkokat meg a géppuskák csöveit egy picit kifúrtam, hogy jobban mutassanak.
A festés nem különösebben bonyolult, a szokásos neutral gray-olive drab, a szabvány fehér azonosítójelzésekkel. Utóbbiakhoz matricákat is kapunk, bár én inkább festettem őket. Két vékony réteg Future után következett a horror, a matricázás. A matricák egy része, különösen az egyéni feliratok, és a szép sakktáblamintás orr-rész, egyszerűen darabokra estek áztatás közben. A feliratokat nagy nehezen megmentettem, de az orr-részt nem tudtam, így maradt a bonyolult maszkolás és festés, sorrendben fehér, majd sárga alap és a piros sakktáblaminta. Ugyanez vonatkozik a légcsavarkúpra is, annyi különbséggel, hogy ahhoz nem is volt matrica. Hát, olyan lett,amilyen.
Az újabb réteg lakk után itt-ott befolyattam a vonalakat erősen higított barna-fekete keverékkel. A koszolást, koptatást nem akartam túlzásba vinni, mert az útmutató és a rendelkezésemre álló fényképek alapján a gép nem volt nagyon leharcolva.
A végszerelés nem tartogatott már meglepetéseket, így kb. egy hónap alatt elkészült a Mustang. Egy kicsit furcsán hatott, hogy a hűtő nyílásán „át lehet látni” a gépen, mintha nem lenne ott semmi. Az viszont tetszett, hogy választani lehet a terhelt és terhelés nélküli gumiabroncsok közül. Mivel póttankot akasztottam a gépre, az előbbit választottam. Ráadásul, a felni és az abroncs külön alkatrész, ami nagymértékben megkönnyíti a festést. Nem is értem, miért nem készíti az összes gyártó így a kerekeket.
Összességében nem nyűgözött le teljesen az Academy Miniatures, de tény, hogy némi extra befektetéssel (új kabintető, kivágott szárnyféklapok, új matricakészlet, hűtő feljavítása) igazán mutatós Mustang építhető a készletből.
|
| P1010407 |
|
| P1010361 |
|
| P1010360 |
|
| P1010333 |
|
| P1010380 |
|
| P1010382 |
|
| P1010384 |
|
| P1010387 |
|
| P1010388 |
|
| P1010391 |
|
| P1010392 |
|
| P1010395 |
|
| P1010402 |
|
| P1010403 |
2010.04.17.