Fiat CR.32 bis
1:72, AZ model
No.AZ7613 (2019)
Pintér György - Múzeumi krimik
Régóta tervben volt nálam egy Cr.32 megépítése, és úgy gondoltam, hogy az Italeri (SuperModel) készletével, az AK magyar színeivel, és a HAD magyar vonatkozású matrica lapjával meg is van hozzá mindenem. Tudtam, hogy nem tökéletes a készlet, de a kora, és a hiánypótló volta miatt, ezt meg tudtam neki bocsátani. Amikor tudomást szereztem arról, hogy az AZ Model is ezen típus kiadásán munkálkodik, az nagy reményekkel töltött el. A gyártó 109G soránál megismert finom részletek lebegtek a lelki szemeim előtt, így joggal voltam bizakodó. Olyan sokáig vártam az első fotókra a keretekről, hogy addigra szinte az én rendelésem is megjött. Elöljáróban csak annyit, hogy lett meglepetés!
Bár még az Italerit nem építettem meg, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy az olasz készlet volt az alap, amit az AZ Model felhasznált a saját szerszámához. Ugyan a vásznazás és néhány részlet cserélve lett, azonban az elődjének több hibáját egy az egyben magán viselte, ami több mint árulkodó volt.
B
-az AZ MODEL és az Italeri törzsét egymáshoz fogtam és megfelelően passzoltak. Rajzról egyeztetve a kb. 1,5mm mérethiba mindkét oldalon ugyanott jelentkezett.
C
-[C.1] a kipufogók kaptak valamiféle túlhangsúlyos csővégződést, ami az eredeti fotókon nem látszik.
-[C.2] a hűtő mögötti burkolat formáját viszont korrigálták.
-[C.3] a futómű lengéscsillapító karjának felső bekötési pontja helyesen magasabbra került. Természetesen ennyivel hosszabb lett az ide illő kar is.
-[C.4] érdekes volt számomra, hogy az alsó félszárny előnyös bekötési módját is megváltoztatták, mintha csak az lenne a cél, hogy minél egyszerűbben gyártsanak különbséget.
-[C.5] a mélyebb árkokat feltömítették.
-[C.6] a vásznazást finomították.
-[C.7] a vízszintes vezérsíkok rögzítését is feleslegesen változtatták meg szerintem.
D
-[D.8] a felső motorburkolati elem nyílásait kitisztítottam.
-[D.9] a kopoltyúk az utolsó kipufogó hátuljánál kellene hogy kezdődjenek, valamint túl mélyek is, ezért feltöltöttem a helyüket.
E
-[E.10] a háttámlát a síkból homorúra hajlítottam, majd formára körül faragtam az alsó részét.
-[E.11] az ülés (lapot) átfaragtam, hogy legyen valami eredetihez közelebbi formája.
-[E.12] a gyári kormány helyett Italeri típusú botkormányt gyártottam hozzá, mert ilyet láttam a múzeumi gépeken.
-[E.13] a pedál imitációt levágtam, húzott szálból hajlítottam rudazatot, rá sztirol csíkból papucsokat ragasztottam.
-[E.14] a tűzfalat sztirol lapokból gyártottam, amelyet a későbbiekben nélkülöztem.
-[E.15] a bal oldalfalra kerülő állító kerékre a könnyítéseket körbe lyukasztgatással imitáltam.
-[E.16] a műszerfalon (ami nálam nem is volt szimmetrikus) fényes lakkal emeltem ki a műszerlapok karikáit. Mivel nekem valahogy nem fért el a megfelelő magasságban a tervezett helyén, mikor a törzsfeleket próbáltam összeragasztani, ezért 1mm –el előrébb ragasztottam be a műszerfalat.
-a kabinhoz és úgy általában a maketthez javasolt színek az összeállítási rajzon fel vannak ugyan sorolva, de az alkatrészhez nem lettek rendelve sehol az összeállítási útmutatón. Ha már a körítést elemzem, akkor meg kell említsem az összeállítási rajzon a felső motorburkolati elem az Italeri hosszabb alkatrészét mutatja, ahogy a törzs alatti állvány kivágása sincs az AZ Model fröccsöntött alkatrészén. A kerékburkolatok belső oldalának formája is az Italeri alakját követi az útmutatóban, és a felsőszárny rajzán megjelenő, de egyébként a műanyagon nem létező helyzetjelző lámpák megjelenítése is ad okot az elgondolkodásra.
-fülke elvileg valami világos vászon szín, ezüstös merevítőkkel. Egyes olasz gépeknél talán valamilyen zöldet is alkalmaztak. Nálam Gunze c315 lett a vásznazás, 2 rész Humbrol 140, és 1 rész Humbrol 11 Alu keveréke lett a fülke többi része és a keréktárcsák is. A fülkében lévő fehér palack csíkjának Hu73 téglaszínt választottam.
F
-[F.17] a két törzsfél összeragasztását a függőleges vezérsík tövében lévő anyagfelesleg is hátráltatta.
-a padló lemezt a hátfallal együtt fél milliméterrel előrébb ragasztottam a törzs oldalára, hogy az íves hátfal a kabin élének ívével jó kapcsolódást alkosson.
-[F.18] a pilóta fejrészénél a hátfalból, és az oldalfalakból is reszelni kellett, hogy hogy a két oldalfél elérje egymást a ragasztáshoz.
-[F.19] a két törzsfél egymáshoz igazításánál azt tapasztaltam, hogy a két oldalon lévő részletek egymáshoz csak részben igazodtak. Amint beállítottam az egyik panelosztáshoz a találkozást, úgy nem voltak hajlandóak máshol a lemezelések vonalba esni, és viszont. Karctűvel, és szikével csinosítottam szimmetrikusra.
-a két törzsfél feltehetőleg vetemedés okán, nem ugyanazt az ívet követte, és én balga mód ehhez igazítottam a motorburkolat felső elemét. Felülről nézve, így egy görbe törzset kaptam. Persze ezt is csak utólag vettem észre. Ezzel elindult egy lavina.
-a rosszul felragasztott felső motorburkolati elem és a “furcsán” öntött törzsfelek miatt, az orr részt nem tudtam helyesen felragasztani, ami abban nyilvánult meg, hogy a vízhűtő lemezelése nem lett függőleges. Ez majd egy későbbi szemből lőtt képen lesz látványos, ahol a szárnyhoz képest csúnyán mutatja magát a hiba [L.20].
G
-[G.21] hátrább alakítottam ki a kipufogó sor alatti kopoltyúkat. A kipufogó feletti kopoltyúk helyzetét viszont már nem korrigáltam, mert nem voltam megelégedve a munkám minőségével.
-[G.22] a kipufogó eleje alatti kisebb kopoltyúkat is mindkét oldalra bevágtam.
-[G.23] az orron lévő felső hűtőlemezek száma messze kevesebb, mint a valódi gépen. Egyébiránt pont annyira kevés, mint az Italeri -n, csak attól csúnyábbra van fröccsöntve.
-[G.24] mélyebbre fúrtam a géppuskák csöveinek a burkolatát.
-[G.25] a felső motorburkolatra további 2 szellőzőt vágtam.
-[G.26] a kabinba a beragasztottam a palackokat .
-[G.27] a törzs fellépőjének elmaradt helyét bekarcoltam.
-[G.28] a hátfal és az oldalfal találkozás hézagait Gunze Surfacer befolyatásával tömítettem ki.
-[G.29] az alsó szárny belépőéle előtti dudor a szárny síkja alatt hiányzott, így gyártottam oda, ahogy a törzs alá is pótoltam egyet.
-[G.30] a hiányzó lyukakat a kipufogó eleje fölé kifúrtam.
-[G.31] további két nyílást építettem a törzs tetejére képek alapján.
H
-[H.32] a korábban említett alsó félszárny bekötési csapjai és lyukai olyan jól működtek egymással, hogy a jobb és bal oldali szárnyak egymáshoz képest el voltak csavarva. A lyukon és a csapokon is sokat kellett igazítanom, hogy síkba kerüljenek ezek a félszárnyak. (Miért nem volt jó az előd megoldása?)
I
-[I.33] a fólia plexi (fent jobbról) szemmel láthatóan hatalmas, túlméretezett. Magas is, és hosszú is. Összehasonlításnak melléraktam (fent bal) a rajzokról, és a képekről is jó méretűnek tűnő Italeri plexit.
-[I.34] már az első fóliát is a megadottól szélesebb front résszel hajtottam, és vágtam rövidebbre, de mivel nem sikerült elég élesre a hajtás, ezért a második fóliáért nyúltam. (Tudhatták, hogy problémás része lesz a makettnek, mert rögvest kettőt is adtak belőle.)
-[I.35] a második fólián már a keretet szélesebbre karcoltam elő.
-[I.36] kivágtam a második plexit, majd a hajlítás próba után a tetejét, és a hátulját karcoltam alacsonyabbra, mert a frontszélvédő résznek a szélessége alul csak így lett megfelelő.
J
-[J.37] mivel súlya nincs, és felfekvő felülete is alig, folyamatosan levándorolt a törzsről a fóliaplexi, ezért vágtam neki a törzsre egy nútot, amibe kapaszkodhat.
-[J.38] később kivágtam a célzókészülék helyét is a fóliából.
K
-[K.39] érdekes, hogy a bal és jobb oldalon a vízszintes vezérsík és a magassági kormány találkozási illesztése felülről egy vonalba esik, míg alulról nem.
L
-[L.40] a kerékburkolatban nem volt a kerekek számára tengely. Ezt az Italeri megoldása szerint pótoltam, avval a kis különbséggel, hogy (menetirány szerint) kissé előrébb pozicionáltam attól.
-[L.41] a lengőkarokat valamiért bontva kapjuk az eredetihez képest, hogy feleslegesen bonyolítsák az életünket. Az én egyik lengőkaromon sajnos volt egy kis anyaghiány, amit érzésre pótoltam.
-a lengőkarok feletti lengéscsillapító karok viszont jobb formájúak lettek, és hosszabbak is. A lengéscsillapító karok bekötési pontjai, mint az elején azt említettem helyesen feljebb kerültek. Mivel a bekötési pontok furatai sekélyek voltak, mélyebbre kifúrtam őket.
-[L.42] a lengőkar, a csillapítókar, és a kerékburkolat találkozásánál semmilyen határozott kapcsolódási pont, vagy forma nincs kialakítva. Én felpakoltam a kis bakomra szárnyat, és az alapján állítottam be alatta vízszintesre a futókat. A ragasztás kötése után az egyes elemek egymáshoz képesti eltérését összecsiszoltam. Sajnálatomat fejezem ki, hogy a gyártó ennyire a fantáziánkra bízza azt, hogy mit hova ragasszunk.
M
-[M.43] sokadjára jött jól, hogy rendelkeztem az Italeri makettjével is. A két gyártó felső szárnyát egymáshoz fogva két különböző „V-be” állítási szöget tapasztaltam. Rajzról egyeztettem a helyes szöget, majd meleg vízben az AZ Model szárnyán visszább állítottam.
-[M.44] a csűrők helyes méretett kaptak, szélesebbek lettek. Bár az eredeti véset vonala is látszik még a szárnyon. Az eredeti helyen lévő véseteket később feltöltöttem, pozitív formára kiemeltem.
-[M.45] a szárny tetején a dudorok is jobb helyen vannak már, mint az Italeri –nél.
-[M.46] a kiegyenlítő lapokat vékonyabbra nem cseréltem le, illetve azok tartóit sem korrigáltam a helyes alakra, mert túl aprók voltak ahhoz, hogy legyártsam őket.
N
-[N.47] a felső szárny alsó oldalán a törzs fölé eső dúcok bekötési pontja is rövidebbek, és sekélyebbek voltak, a dúcok nem tudtak beülni a helyükre. Kisebb „matekozás” után a kívánt irányba kicsit bővítettem, és minimálisan mélyítettem ezeket az üregeket. A későbbi próbálgatások alapján kiderült, a mélyítésre nem lett volna szükség!
-[N.48] a dúcok közé építettem egy hiányzó hosszanti burkolatot.
-[N.49] pótoltam a csűrő árbócok hiányát alul és fölül.
-[N.50] a szárny lámpák hiányzó dudorait is legyártottam.
O
-az én szárnytartó dúcaim nagyon sorjásak voltak. Mivel sok volt belőlük, és igen gyengék is voltak, így hosszadalmas folyamat volt megszépíteni őket csiszolással.
-a dúcok 16 helyen kapcsolódnak felül a szárnnyal, és ugyanennyi helyen alul. Aki ezt be tudja úgy állítani, hogy mindegyik egyformán kapcsolódjon, és a szárnyak is a helyükön legyenek minden irányban, az tényleg otthon van a kétfedelűek világában. Én az első botladozásaim után rájöttem nem vagyok megfelelő szinten ehhez.
-[O.51] a hiányosságaim ellensúlyozására egy előre méretezett bakot építettem, ahol mind az alsó részek, mind a föléjük érkező részek egymáshoz képest kellően fixálva lettek.
-[O.52] ez a “sablon” a felső szárnyat az alsótól megfelelően elől valamint azzal párhuzamosan támasztotta, továbbá az alsó szárnytól a felsőt kellő magasságban, és középen tartotta a bak.
-[O.53] az így úgymond “lebegő” felső szárny alá pakolgattam be a dúcokat.
-[O.54] csak a felső szárnyhoz ragasztottam be a dúcokat, hogy kötés után levéve a felső részt a festésnél mindenhová kényelmesen odaférjek.
-a felső szárny alsó részén a (47 –es pontban említett) mélyítés azt eredményezte, hogy az motorburkolat feletti elülső rövid dúcok majdnem függőleges állásúak lettek.
P
-[P.55] alapozás előtt papírzsepivel kitömtem a kabint, és Blu Tack -kel fedtem azt le a festék bejutás megakadályozására.
-[P.56] Blue Tack -kel takartam ki a szárnydúcok későbbi ragasztási helyét is.
-[P.57] a korábban lefestett kerekeket szintén gyurmaragasztóval pakoltam körül, hogy megvédjem a későbbi festések szennyeződéseitől a keréktárcsákat.
-[P.58] a szárnydúcok alsó ragasztandó végeit maszkolófolyadékkal vontam be.
Q
-1000 –es Gunze Surfacer –rel alapoztam ki a főbb darabokat. Ezután a látott hibákat kevés helyen javítottam tömítőpasztával. A javítások csiszolásátt a finom vásznazás miatt nagyon körültekintően végeztem.
-a szárnytartó dúcokat már beragasztott állapotban alapoztam. A fújás során a dúcok mögötti távolabbi területen szemcsésen rakódott le a már megfelelően terülni képtelen szárazabb alapozó, így örvénylési minta szerűen lett érdes a felső szárny alsó felülete. A teljesen matt felület miatt már csak a fényesebb festés során vált nyilvánvalóvá számomra ez a hiba.
-eredetileg dobozból akartam a V.105 jelzésű gépet elkészíteni. Minden, amit eddig tettem a makettel, ennek fényében történt. Menet közben jött a koncepcióváltás, hogy egy olyan gépet szeretnék, aminek festését tábori körülmények közt hoztak össze sebtében, és hordozza magán a korábbi ezüstös gépek örökségét is. Az új elvárásoknak a HAD 72117 matrica lapjáról a V.161 jelzésű gép felelt meg.
-[Q.59] alapszínnek az Alclad Aluminium festékét használtam, ennek felfújása során bukott ki néhány helyen az alapozás érdessége is. Ha már eredetileg is fém színű gépben gondolkoztam volna, biztosan fényes feketével alapozom, amin azonnal látszódott volna a festési elképzelésem hibás mivolta.
-[Q.60] a hűtő burkolatát az elkülönítés véget Dark Aluminium színnel festettem.
-[Q.61] a fémes hatású felületeket az Alclad saját lakkjával zártam le. A felső szárny alsó érdes felületére a lakkból sokszoros mennyiséget használtam fel, hogy az alapozás csúnya szemcséségét részben feltöltsem.
-[Q.62] a dúcok tövébe az általam előre formázott maszkolást ragasztottam, hogy segítsem magamnak a dúctövek megfelelő alakú festését. Ugyanígy jártam el a futómű bekötési pontoknál, és a vízszintes vezérsík alsó alátámasztásánál is.
-[Q.63] a dúcok színének a Fiat festék beszállító Inves féle Verde Mimetico -t választottam, az annak megfelelő Humbrol 102 -ővel festettem továbbá a lengőkarokat, a vízszintes vezérsík alátámasztását, a csűrő árbócokat, és a farokfutó burkolatát is. Humbrol fényes lakkal húztam át őket a megfelelő fényességhez. A képemen két eltérés van a leírtakhoz képest: az egyik, hogy a farokfutó burkolatáról lemostam a zöldet, hogy az egyetlen (álcázott) V.161 képnek megfelelően foltosra festhessem majd azt. A másik, hogy a lengéscsillapító karok felső szakasza (folt-azonosítási bizonytalanság miatt) ugyanezt a zöld színt csak később kapta meg.
-[Q.64] a nemzeti ékeket magam festettem. A méreteket a HAD 72117 lapjáról vettem le. Az alsó szárny aljára kerülő jelzésnek a zöld részét minden irányban 2-3 tized milliméterrel sikerült túlméreteznem, így az picit aránytalan lett. Pirosnak a Gunze RLM 23 -asát, zöldnek a c136 -ot választottam, bár utóbbinak vélhetően a RAL 6000 –es Patina Grün –höz közelebbi színt illett volna használnom.
R
-[R.65] a fejpárna mögé a gerincre antennakivezetést ragasztottam.
-[R.66] matricából mindössze a kör ász és a V.161 jelzések kerültek fel a HAD 72117 lapjáról. A matricák környékét újabb réteg Alclad fényes lakkal fújtam felül.
-[R.67] a nemzeti ékeket az álcaszínek felvitele előtt kimaszkoltam. A matricák fölé nem ragasztottam maszkolást, nehogy az később a levételkor feltépje a matricát.
-[R.68] először a Gunze c070 és c136 fele-fele arányú keverék zöld színemet vittem fel. Ennek foltozása még tűrhetőre sikeredett. Volt olyan verzió a fejemben, hogy csak zöld színű foltozást kapjon a sárkány.
-[R.69] a barna foltok 3 rész c041, 1 rész c092 Gunze keverékből kerültek fel, ezen foltok megformázása már sajnos kevésbé sikerült szépre. Az egyetlen általam ismert archív kép alapján vélhetőleg a sötétebb mintát vihették fel elsőre, de ezt a sorrendet a festésnél az előbbi pontban említett gondolatom miatt nem tartottam.
-[R.70] a légcsavartoll hátsó oldalát matt feketére festettem a visszatükröződés ellen.
-újabb réteg Alclad fényes lakkal egységesítettem a felület fényét, majd az AK panelliner -jével futtattam be a panelvonalakat, vékonyan mostam át vele a felső, és az oldalsó felületeket. A hűtő felső kiálló lemezeit szándékosan nem paneleztem, hogy ne hangsúlyozzam ki azok alacsony számát.
-Gunze Smoke színével fújtam egy kis kipufogó kormozódást(, ami számomra érthetetlen mód egy fényes festék).
-Gunze félfényes lakkal adtam meg a végső fényét a repülőnek.
-matt Gunze lakkal fújtam át a fényesebb kipufogó kormozódott részeket, aminek az eredménye az lett, hogy kifehéredett a gép oldala.
S
-lefejtettem a maszkolásokat az alsó szárny tetejéről, és a szárnytartó dúcok végeiről.
-visszaraktam az állványomra a repülőt, majd fölé a felső szárnyat a dúcokkal.
-a dúcok többsége megmaradt a korábban beállított helyén, így csak kettőn kellet igazítani.
-[S.71] a felső szárnyat egy vonalzó rugalmasságát kihasználva súlyterheléssel tartottam a helyén ameddig a ragasztást elvégeztem, illetve a ragasztó kötése végbement.
-[S.72] hogy a vonalzó a csak a kívánt helyen és irányon nyomja lefelé a felső szárnyat, a vonalzó alá egy kis darab radírt iktattam be az ideális nyomáspont helyén.
-[S.73] az említett kettő korrigálandó dúcból az egyiket sikeresen eltörtem. A törött dúcot nem sikerült tökéletesen törésvonal-mentesen összeragasztani, így tömítőpasztával javítottam a kapcsolódó darabok találkozásának környékét. Természetesen javítófestést is kapott.
-[S.74] a dúcok alsó felének, és az alsó szárny felső felének néhol pontatlan illesztéseit Gunze Surfacer –rel tömítettem fel.
T
-[T.75] ideiglenes alátámasztás segítségével felragasztottam a csűrő kiegyenlítő lapokat.
-[T.76] a dúcok javított tövét átfestettem.
-[T.77] a kabin élének körbebőrőzését félfényes feketével festettem meg.
- [T.78] az ülés háttámla fölé a fejpárna „puklijának” Gunze Surfacer –ből vittem fel pár réteget, amit száradás után félfényes feketére festettem.
-[T.79] a korábban általam mindkét végén kifúrt Venturi csövet is rögzítettem (elsőre a rossz menetirányba) a törzs jobb oldalán.
-[T.80] a felső kiegészítő üzemanyagtartályra pipát gyártottam.
-[T.81] Ammo Mig rugalmas kötélzetéből megcsináltam a dúcok közé a drótakadályt. Ugyanebből a kötélzetanyagból kapott feszítést a vízszintes vezérsík, és a csűrőmozgató kötélzet is. Ekkor vettem észre, hogy a csűrő mozgató kötélzet bekötési pontom, aminek helyzetét az Italeri –ről pontosan másoltam az sajnos hátrább van a kelleténél. Ezt a részletet elfelejtettem visszaellenőrizni eredeti fotókról.
-[T.82] a plexim belső felére ragasztottam még egy homloktámaszt is a célzókészülékhez, majd a plexit a már kialakított stabil helyére fényes lakkal fixáltam. Kissé körülményesen a teleszkópos célzókészüléket is felragasztottam.
-[T.83] felkerült a törzs alatti fellépő.
-[T.84] a kabinba bekerült a YAHU Models YMA7208 Cr.32 műszerfala. Ez eredetileg a keskenyebb falú Italeri törzsfélhez volt méretezve, amit én oldalanként 1-1 mm lecsípésével igazítottam a nálam rendelkezésre álló mérethez.
-[T.85] az ülésbe az Eduard 73015 készletéből ragasztottam be egy korai verziós hevederzetet.
-[T.86] a nagyobb mozgásszabadság miatt a korábban kiszerelt saját gyártású botkormányomat a fülkébe a legutolsó elemként ragasztottam vissza.
-a farokfutó kerekét csak hosszas faragás után tudtam beragasztani a burkolatába, de sajnos így sem kellő mélységig. Kicsit jobban kilóg a kelleténél.
-sok utómunkát nem vittem bele. A légcsavar élét ezüstceruzával kicsit megbolondítottam.
-a kerek látható részét pigmentporral beporoltam ugyan, de mire a fényképezéshez beállítottam a makettet, addigra a koszolt rész a burkolaton belülre fordult.
-végezetül a felségjelzések fehér részeit is kicsit átdörgöltem pigmentes ecsettel, hogy megtörjem a tisztaságukat.
Végszó:
Véleményem szerint az Az Model valamivel jobb megjelenésű Cr.32 –est tett le az asztalra, mint az Italeri. Ha most kidolgoznék valamilyen pontozási rendszert a számszerűsíthető összehasonlításhoz, akkor a két makett értékei közel lennének egymáshoz. Röviden összefoglalva: az Az Model mellett szól a finomabb vásznazás, a helyén kezelt panelvonalak, esetleg a hosszabb lengéscsillapító kar is. Szerintem minden másban jobb az Italeri. Szokásomhoz híven az építés során nagyon sok hibát vétettem, amik elkövetéséhez a cseh gyártó is kellőképp hozzájárult a technikai megoldásaival. A makett kifejezetten nehezen építhető, nagyon sok odafigyelést és ügyeskedést igényel, csak bátor, vagy felelőtlen, de mindenképp kitartó makettezőnek tudom ajánlani kikapcsolódásra. Most, hogy túl vagyok a megépítésén, az kellő megnyugvással tölt el. Az örömöm nem felhőtlen, mert a festés messze nem úgy sikerült, mint ahogy azt megálmodtam, de azért alapvetően örülök neki. Jelenleg a vitrinemből mosolyog rám amikor elhaladok előtte, és csak néha ajándékozom meg őt egy-egy pillantásommal, hogy éreztessem vele: még kicsit felejtenem kell!
Frissítés (2023.05.10)
A V.161 álcázásában nem használtak zöld színt. Egyedül barna festékkel foltozták az Alluminio alapot. A barna szín sem a nálam elkövetett RAL 8019, hanem RAL 8028 árnyalat volt. Forrás: Magó Károly - Ék és Kereszt (2023) kiadvány 77.oldal.
Bár még az Italerit nem építettem meg, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy az olasz készlet volt az alap, amit az AZ Model felhasznált a saját szerszámához. Ugyan a vásznazás és néhány részlet cserélve lett, azonban az elődjének több hibáját egy az egyben magán viselte, ami több mint árulkodó volt.
B
-az AZ MODEL és az Italeri törzsét egymáshoz fogtam és megfelelően passzoltak. Rajzról egyeztetve a kb. 1,5mm mérethiba mindkét oldalon ugyanott jelentkezett.
C
-[C.1] a kipufogók kaptak valamiféle túlhangsúlyos csővégződést, ami az eredeti fotókon nem látszik.
-[C.2] a hűtő mögötti burkolat formáját viszont korrigálták.
-[C.3] a futómű lengéscsillapító karjának felső bekötési pontja helyesen magasabbra került. Természetesen ennyivel hosszabb lett az ide illő kar is.
-[C.4] érdekes volt számomra, hogy az alsó félszárny előnyös bekötési módját is megváltoztatták, mintha csak az lenne a cél, hogy minél egyszerűbben gyártsanak különbséget.
-[C.5] a mélyebb árkokat feltömítették.
-[C.6] a vásznazást finomították.
-[C.7] a vízszintes vezérsíkok rögzítését is feleslegesen változtatták meg szerintem.
D
-[D.8] a felső motorburkolati elem nyílásait kitisztítottam.
-[D.9] a kopoltyúk az utolsó kipufogó hátuljánál kellene hogy kezdődjenek, valamint túl mélyek is, ezért feltöltöttem a helyüket.
E
-[E.10] a háttámlát a síkból homorúra hajlítottam, majd formára körül faragtam az alsó részét.
-[E.11] az ülés (lapot) átfaragtam, hogy legyen valami eredetihez közelebbi formája.
-[E.12] a gyári kormány helyett Italeri típusú botkormányt gyártottam hozzá, mert ilyet láttam a múzeumi gépeken.
-[E.13] a pedál imitációt levágtam, húzott szálból hajlítottam rudazatot, rá sztirol csíkból papucsokat ragasztottam.
-[E.14] a tűzfalat sztirol lapokból gyártottam, amelyet a későbbiekben nélkülöztem.
-[E.15] a bal oldalfalra kerülő állító kerékre a könnyítéseket körbe lyukasztgatással imitáltam.
-[E.16] a műszerfalon (ami nálam nem is volt szimmetrikus) fényes lakkal emeltem ki a műszerlapok karikáit. Mivel nekem valahogy nem fért el a megfelelő magasságban a tervezett helyén, mikor a törzsfeleket próbáltam összeragasztani, ezért 1mm –el előrébb ragasztottam be a műszerfalat.
-a kabinhoz és úgy általában a maketthez javasolt színek az összeállítási rajzon fel vannak ugyan sorolva, de az alkatrészhez nem lettek rendelve sehol az összeállítási útmutatón. Ha már a körítést elemzem, akkor meg kell említsem az összeállítási rajzon a felső motorburkolati elem az Italeri hosszabb alkatrészét mutatja, ahogy a törzs alatti állvány kivágása sincs az AZ Model fröccsöntött alkatrészén. A kerékburkolatok belső oldalának formája is az Italeri alakját követi az útmutatóban, és a felsőszárny rajzán megjelenő, de egyébként a műanyagon nem létező helyzetjelző lámpák megjelenítése is ad okot az elgondolkodásra.
-fülke elvileg valami világos vászon szín, ezüstös merevítőkkel. Egyes olasz gépeknél talán valamilyen zöldet is alkalmaztak. Nálam Gunze c315 lett a vásznazás, 2 rész Humbrol 140, és 1 rész Humbrol 11 Alu keveréke lett a fülke többi része és a keréktárcsák is. A fülkében lévő fehér palack csíkjának Hu73 téglaszínt választottam.
F
-[F.17] a két törzsfél összeragasztását a függőleges vezérsík tövében lévő anyagfelesleg is hátráltatta.
-a padló lemezt a hátfallal együtt fél milliméterrel előrébb ragasztottam a törzs oldalára, hogy az íves hátfal a kabin élének ívével jó kapcsolódást alkosson.
-[F.18] a pilóta fejrészénél a hátfalból, és az oldalfalakból is reszelni kellett, hogy hogy a két oldalfél elérje egymást a ragasztáshoz.
-[F.19] a két törzsfél egymáshoz igazításánál azt tapasztaltam, hogy a két oldalon lévő részletek egymáshoz csak részben igazodtak. Amint beállítottam az egyik panelosztáshoz a találkozást, úgy nem voltak hajlandóak máshol a lemezelések vonalba esni, és viszont. Karctűvel, és szikével csinosítottam szimmetrikusra.
-a két törzsfél feltehetőleg vetemedés okán, nem ugyanazt az ívet követte, és én balga mód ehhez igazítottam a motorburkolat felső elemét. Felülről nézve, így egy görbe törzset kaptam. Persze ezt is csak utólag vettem észre. Ezzel elindult egy lavina.
-a rosszul felragasztott felső motorburkolati elem és a “furcsán” öntött törzsfelek miatt, az orr részt nem tudtam helyesen felragasztani, ami abban nyilvánult meg, hogy a vízhűtő lemezelése nem lett függőleges. Ez majd egy későbbi szemből lőtt képen lesz látványos, ahol a szárnyhoz képest csúnyán mutatja magát a hiba [L.20].
G
-[G.21] hátrább alakítottam ki a kipufogó sor alatti kopoltyúkat. A kipufogó feletti kopoltyúk helyzetét viszont már nem korrigáltam, mert nem voltam megelégedve a munkám minőségével.
-[G.22] a kipufogó eleje alatti kisebb kopoltyúkat is mindkét oldalra bevágtam.
-[G.23] az orron lévő felső hűtőlemezek száma messze kevesebb, mint a valódi gépen. Egyébiránt pont annyira kevés, mint az Italeri -n, csak attól csúnyábbra van fröccsöntve.
-[G.24] mélyebbre fúrtam a géppuskák csöveinek a burkolatát.
-[G.25] a felső motorburkolatra további 2 szellőzőt vágtam.
-[G.26] a kabinba a beragasztottam a palackokat .
-[G.27] a törzs fellépőjének elmaradt helyét bekarcoltam.
-[G.28] a hátfal és az oldalfal találkozás hézagait Gunze Surfacer befolyatásával tömítettem ki.
-[G.29] az alsó szárny belépőéle előtti dudor a szárny síkja alatt hiányzott, így gyártottam oda, ahogy a törzs alá is pótoltam egyet.
-[G.30] a hiányzó lyukakat a kipufogó eleje fölé kifúrtam.
-[G.31] további két nyílást építettem a törzs tetejére képek alapján.
H
-[H.32] a korábban említett alsó félszárny bekötési csapjai és lyukai olyan jól működtek egymással, hogy a jobb és bal oldali szárnyak egymáshoz képest el voltak csavarva. A lyukon és a csapokon is sokat kellett igazítanom, hogy síkba kerüljenek ezek a félszárnyak. (Miért nem volt jó az előd megoldása?)
I
-[I.33] a fólia plexi (fent jobbról) szemmel láthatóan hatalmas, túlméretezett. Magas is, és hosszú is. Összehasonlításnak melléraktam (fent bal) a rajzokról, és a képekről is jó méretűnek tűnő Italeri plexit.
-[I.34] már az első fóliát is a megadottól szélesebb front résszel hajtottam, és vágtam rövidebbre, de mivel nem sikerült elég élesre a hajtás, ezért a második fóliáért nyúltam. (Tudhatták, hogy problémás része lesz a makettnek, mert rögvest kettőt is adtak belőle.)
-[I.35] a második fólián már a keretet szélesebbre karcoltam elő.
-[I.36] kivágtam a második plexit, majd a hajlítás próba után a tetejét, és a hátulját karcoltam alacsonyabbra, mert a frontszélvédő résznek a szélessége alul csak így lett megfelelő.
J
-[J.37] mivel súlya nincs, és felfekvő felülete is alig, folyamatosan levándorolt a törzsről a fóliaplexi, ezért vágtam neki a törzsre egy nútot, amibe kapaszkodhat.
-[J.38] később kivágtam a célzókészülék helyét is a fóliából.
K
-[K.39] érdekes, hogy a bal és jobb oldalon a vízszintes vezérsík és a magassági kormány találkozási illesztése felülről egy vonalba esik, míg alulról nem.
L
-[L.40] a kerékburkolatban nem volt a kerekek számára tengely. Ezt az Italeri megoldása szerint pótoltam, avval a kis különbséggel, hogy (menetirány szerint) kissé előrébb pozicionáltam attól.
-[L.41] a lengőkarokat valamiért bontva kapjuk az eredetihez képest, hogy feleslegesen bonyolítsák az életünket. Az én egyik lengőkaromon sajnos volt egy kis anyaghiány, amit érzésre pótoltam.
-a lengőkarok feletti lengéscsillapító karok viszont jobb formájúak lettek, és hosszabbak is. A lengéscsillapító karok bekötési pontjai, mint az elején azt említettem helyesen feljebb kerültek. Mivel a bekötési pontok furatai sekélyek voltak, mélyebbre kifúrtam őket.
-[L.42] a lengőkar, a csillapítókar, és a kerékburkolat találkozásánál semmilyen határozott kapcsolódási pont, vagy forma nincs kialakítva. Én felpakoltam a kis bakomra szárnyat, és az alapján állítottam be alatta vízszintesre a futókat. A ragasztás kötése után az egyes elemek egymáshoz képesti eltérését összecsiszoltam. Sajnálatomat fejezem ki, hogy a gyártó ennyire a fantáziánkra bízza azt, hogy mit hova ragasszunk.
M
-[M.43] sokadjára jött jól, hogy rendelkeztem az Italeri makettjével is. A két gyártó felső szárnyát egymáshoz fogva két különböző „V-be” állítási szöget tapasztaltam. Rajzról egyeztettem a helyes szöget, majd meleg vízben az AZ Model szárnyán visszább állítottam.
-[M.44] a csűrők helyes méretett kaptak, szélesebbek lettek. Bár az eredeti véset vonala is látszik még a szárnyon. Az eredeti helyen lévő véseteket később feltöltöttem, pozitív formára kiemeltem.
-[M.45] a szárny tetején a dudorok is jobb helyen vannak már, mint az Italeri –nél.
-[M.46] a kiegyenlítő lapokat vékonyabbra nem cseréltem le, illetve azok tartóit sem korrigáltam a helyes alakra, mert túl aprók voltak ahhoz, hogy legyártsam őket.
N
-[N.47] a felső szárny alsó oldalán a törzs fölé eső dúcok bekötési pontja is rövidebbek, és sekélyebbek voltak, a dúcok nem tudtak beülni a helyükre. Kisebb „matekozás” után a kívánt irányba kicsit bővítettem, és minimálisan mélyítettem ezeket az üregeket. A későbbi próbálgatások alapján kiderült, a mélyítésre nem lett volna szükség!
-[N.48] a dúcok közé építettem egy hiányzó hosszanti burkolatot.
-[N.49] pótoltam a csűrő árbócok hiányát alul és fölül.
-[N.50] a szárny lámpák hiányzó dudorait is legyártottam.
O
-az én szárnytartó dúcaim nagyon sorjásak voltak. Mivel sok volt belőlük, és igen gyengék is voltak, így hosszadalmas folyamat volt megszépíteni őket csiszolással.
-a dúcok 16 helyen kapcsolódnak felül a szárnnyal, és ugyanennyi helyen alul. Aki ezt be tudja úgy állítani, hogy mindegyik egyformán kapcsolódjon, és a szárnyak is a helyükön legyenek minden irányban, az tényleg otthon van a kétfedelűek világában. Én az első botladozásaim után rájöttem nem vagyok megfelelő szinten ehhez.
-[O.51] a hiányosságaim ellensúlyozására egy előre méretezett bakot építettem, ahol mind az alsó részek, mind a föléjük érkező részek egymáshoz képest kellően fixálva lettek.
-[O.52] ez a “sablon” a felső szárnyat az alsótól megfelelően elől valamint azzal párhuzamosan támasztotta, továbbá az alsó szárnytól a felsőt kellő magasságban, és középen tartotta a bak.
-[O.53] az így úgymond “lebegő” felső szárny alá pakolgattam be a dúcokat.
-[O.54] csak a felső szárnyhoz ragasztottam be a dúcokat, hogy kötés után levéve a felső részt a festésnél mindenhová kényelmesen odaférjek.
-a felső szárny alsó részén a (47 –es pontban említett) mélyítés azt eredményezte, hogy az motorburkolat feletti elülső rövid dúcok majdnem függőleges állásúak lettek.
P
-[P.55] alapozás előtt papírzsepivel kitömtem a kabint, és Blu Tack -kel fedtem azt le a festék bejutás megakadályozására.
-[P.56] Blue Tack -kel takartam ki a szárnydúcok későbbi ragasztási helyét is.
-[P.57] a korábban lefestett kerekeket szintén gyurmaragasztóval pakoltam körül, hogy megvédjem a későbbi festések szennyeződéseitől a keréktárcsákat.
-[P.58] a szárnydúcok alsó ragasztandó végeit maszkolófolyadékkal vontam be.
Q
-1000 –es Gunze Surfacer –rel alapoztam ki a főbb darabokat. Ezután a látott hibákat kevés helyen javítottam tömítőpasztával. A javítások csiszolásátt a finom vásznazás miatt nagyon körültekintően végeztem.
-a szárnytartó dúcokat már beragasztott állapotban alapoztam. A fújás során a dúcok mögötti távolabbi területen szemcsésen rakódott le a már megfelelően terülni képtelen szárazabb alapozó, így örvénylési minta szerűen lett érdes a felső szárny alsó felülete. A teljesen matt felület miatt már csak a fényesebb festés során vált nyilvánvalóvá számomra ez a hiba.
-eredetileg dobozból akartam a V.105 jelzésű gépet elkészíteni. Minden, amit eddig tettem a makettel, ennek fényében történt. Menet közben jött a koncepcióváltás, hogy egy olyan gépet szeretnék, aminek festését tábori körülmények közt hoztak össze sebtében, és hordozza magán a korábbi ezüstös gépek örökségét is. Az új elvárásoknak a HAD 72117 matrica lapjáról a V.161 jelzésű gép felelt meg.
-[Q.59] alapszínnek az Alclad Aluminium festékét használtam, ennek felfújása során bukott ki néhány helyen az alapozás érdessége is. Ha már eredetileg is fém színű gépben gondolkoztam volna, biztosan fényes feketével alapozom, amin azonnal látszódott volna a festési elképzelésem hibás mivolta.
-[Q.60] a hűtő burkolatát az elkülönítés véget Dark Aluminium színnel festettem.
-[Q.61] a fémes hatású felületeket az Alclad saját lakkjával zártam le. A felső szárny alsó érdes felületére a lakkból sokszoros mennyiséget használtam fel, hogy az alapozás csúnya szemcséségét részben feltöltsem.
-[Q.62] a dúcok tövébe az általam előre formázott maszkolást ragasztottam, hogy segítsem magamnak a dúctövek megfelelő alakú festését. Ugyanígy jártam el a futómű bekötési pontoknál, és a vízszintes vezérsík alsó alátámasztásánál is.
-[Q.63] a dúcok színének a Fiat festék beszállító Inves féle Verde Mimetico -t választottam, az annak megfelelő Humbrol 102 -ővel festettem továbbá a lengőkarokat, a vízszintes vezérsík alátámasztását, a csűrő árbócokat, és a farokfutó burkolatát is. Humbrol fényes lakkal húztam át őket a megfelelő fényességhez. A képemen két eltérés van a leírtakhoz képest: az egyik, hogy a farokfutó burkolatáról lemostam a zöldet, hogy az egyetlen (álcázott) V.161 képnek megfelelően foltosra festhessem majd azt. A másik, hogy a lengéscsillapító karok felső szakasza (folt-azonosítási bizonytalanság miatt) ugyanezt a zöld színt csak később kapta meg.
-[Q.64] a nemzeti ékeket magam festettem. A méreteket a HAD 72117 lapjáról vettem le. Az alsó szárny aljára kerülő jelzésnek a zöld részét minden irányban 2-3 tized milliméterrel sikerült túlméreteznem, így az picit aránytalan lett. Pirosnak a Gunze RLM 23 -asát, zöldnek a c136 -ot választottam, bár utóbbinak vélhetően a RAL 6000 –es Patina Grün –höz közelebbi színt illett volna használnom.
R
-[R.65] a fejpárna mögé a gerincre antennakivezetést ragasztottam.
-[R.66] matricából mindössze a kör ász és a V.161 jelzések kerültek fel a HAD 72117 lapjáról. A matricák környékét újabb réteg Alclad fényes lakkal fújtam felül.
-[R.67] a nemzeti ékeket az álcaszínek felvitele előtt kimaszkoltam. A matricák fölé nem ragasztottam maszkolást, nehogy az később a levételkor feltépje a matricát.
-[R.68] először a Gunze c070 és c136 fele-fele arányú keverék zöld színemet vittem fel. Ennek foltozása még tűrhetőre sikeredett. Volt olyan verzió a fejemben, hogy csak zöld színű foltozást kapjon a sárkány.
-[R.69] a barna foltok 3 rész c041, 1 rész c092 Gunze keverékből kerültek fel, ezen foltok megformázása már sajnos kevésbé sikerült szépre. Az egyetlen általam ismert archív kép alapján vélhetőleg a sötétebb mintát vihették fel elsőre, de ezt a sorrendet a festésnél az előbbi pontban említett gondolatom miatt nem tartottam.
-[R.70] a légcsavartoll hátsó oldalát matt feketére festettem a visszatükröződés ellen.
-újabb réteg Alclad fényes lakkal egységesítettem a felület fényét, majd az AK panelliner -jével futtattam be a panelvonalakat, vékonyan mostam át vele a felső, és az oldalsó felületeket. A hűtő felső kiálló lemezeit szándékosan nem paneleztem, hogy ne hangsúlyozzam ki azok alacsony számát.
-Gunze Smoke színével fújtam egy kis kipufogó kormozódást(, ami számomra érthetetlen mód egy fényes festék).
-Gunze félfényes lakkal adtam meg a végső fényét a repülőnek.
-matt Gunze lakkal fújtam át a fényesebb kipufogó kormozódott részeket, aminek az eredménye az lett, hogy kifehéredett a gép oldala.
S
-lefejtettem a maszkolásokat az alsó szárny tetejéről, és a szárnytartó dúcok végeiről.
-visszaraktam az állványomra a repülőt, majd fölé a felső szárnyat a dúcokkal.
-a dúcok többsége megmaradt a korábban beállított helyén, így csak kettőn kellet igazítani.
-[S.71] a felső szárnyat egy vonalzó rugalmasságát kihasználva súlyterheléssel tartottam a helyén ameddig a ragasztást elvégeztem, illetve a ragasztó kötése végbement.
-[S.72] hogy a vonalzó a csak a kívánt helyen és irányon nyomja lefelé a felső szárnyat, a vonalzó alá egy kis darab radírt iktattam be az ideális nyomáspont helyén.
-[S.73] az említett kettő korrigálandó dúcból az egyiket sikeresen eltörtem. A törött dúcot nem sikerült tökéletesen törésvonal-mentesen összeragasztani, így tömítőpasztával javítottam a kapcsolódó darabok találkozásának környékét. Természetesen javítófestést is kapott.
-[S.74] a dúcok alsó felének, és az alsó szárny felső felének néhol pontatlan illesztéseit Gunze Surfacer –rel tömítettem fel.
T
-[T.75] ideiglenes alátámasztás segítségével felragasztottam a csűrő kiegyenlítő lapokat.
-[T.76] a dúcok javított tövét átfestettem.
-[T.77] a kabin élének körbebőrőzését félfényes feketével festettem meg.
- [T.78] az ülés háttámla fölé a fejpárna „puklijának” Gunze Surfacer –ből vittem fel pár réteget, amit száradás után félfényes feketére festettem.
-[T.79] a korábban általam mindkét végén kifúrt Venturi csövet is rögzítettem (elsőre a rossz menetirányba) a törzs jobb oldalán.
-[T.80] a felső kiegészítő üzemanyagtartályra pipát gyártottam.
-[T.81] Ammo Mig rugalmas kötélzetéből megcsináltam a dúcok közé a drótakadályt. Ugyanebből a kötélzetanyagból kapott feszítést a vízszintes vezérsík, és a csűrőmozgató kötélzet is. Ekkor vettem észre, hogy a csűrő mozgató kötélzet bekötési pontom, aminek helyzetét az Italeri –ről pontosan másoltam az sajnos hátrább van a kelleténél. Ezt a részletet elfelejtettem visszaellenőrizni eredeti fotókról.
-[T.82] a plexim belső felére ragasztottam még egy homloktámaszt is a célzókészülékhez, majd a plexit a már kialakított stabil helyére fényes lakkal fixáltam. Kissé körülményesen a teleszkópos célzókészüléket is felragasztottam.
-[T.83] felkerült a törzs alatti fellépő.
-[T.84] a kabinba bekerült a YAHU Models YMA7208 Cr.32 műszerfala. Ez eredetileg a keskenyebb falú Italeri törzsfélhez volt méretezve, amit én oldalanként 1-1 mm lecsípésével igazítottam a nálam rendelkezésre álló mérethez.
-[T.85] az ülésbe az Eduard 73015 készletéből ragasztottam be egy korai verziós hevederzetet.
-[T.86] a nagyobb mozgásszabadság miatt a korábban kiszerelt saját gyártású botkormányomat a fülkébe a legutolsó elemként ragasztottam vissza.
-a farokfutó kerekét csak hosszas faragás után tudtam beragasztani a burkolatába, de sajnos így sem kellő mélységig. Kicsit jobban kilóg a kelleténél.
-sok utómunkát nem vittem bele. A légcsavar élét ezüstceruzával kicsit megbolondítottam.
-a kerek látható részét pigmentporral beporoltam ugyan, de mire a fényképezéshez beállítottam a makettet, addigra a koszolt rész a burkolaton belülre fordult.
-végezetül a felségjelzések fehér részeit is kicsit átdörgöltem pigmentes ecsettel, hogy megtörjem a tisztaságukat.
Végszó:
Véleményem szerint az Az Model valamivel jobb megjelenésű Cr.32 –est tett le az asztalra, mint az Italeri. Ha most kidolgoznék valamilyen pontozási rendszert a számszerűsíthető összehasonlításhoz, akkor a két makett értékei közel lennének egymáshoz. Röviden összefoglalva: az Az Model mellett szól a finomabb vásznazás, a helyén kezelt panelvonalak, esetleg a hosszabb lengéscsillapító kar is. Szerintem minden másban jobb az Italeri. Szokásomhoz híven az építés során nagyon sok hibát vétettem, amik elkövetéséhez a cseh gyártó is kellőképp hozzájárult a technikai megoldásaival. A makett kifejezetten nehezen építhető, nagyon sok odafigyelést és ügyeskedést igényel, csak bátor, vagy felelőtlen, de mindenképp kitartó makettezőnek tudom ajánlani kikapcsolódásra. Most, hogy túl vagyok a megépítésén, az kellő megnyugvással tölt el. Az örömöm nem felhőtlen, mert a festés messze nem úgy sikerült, mint ahogy azt megálmodtam, de azért alapvetően örülök neki. Jelenleg a vitrinemből mosolyog rám amikor elhaladok előtte, és csak néha ajándékozom meg őt egy-egy pillantásommal, hogy éreztessem vele: még kicsit felejtenem kell!
Frissítés (2023.05.10)
A V.161 álcázásában nem használtak zöld színt. Egyedül barna festékkel foltozták az Alluminio alapot. A barna szín sem a nálam elkövetett RAL 8019, hanem RAL 8028 árnyalat volt. Forrás: Magó Károly - Ék és Kereszt (2023) kiadvány 77.oldal.
|
| A |
|
| B |
|
| C |
|
| D |
|
| E |
|
| F |
|
| G |
|
| H |
|
| I |
|
| J |
|
| K |
|
| L |
|
| M |
|
| N |
|
| O |
|
| P |
|
| Q |
|
| R |
|
| S |
|
| T |
|
| V1 |
|
| V2 |
|
| V3 |
|
| V4 |
|
| V5 |
|
| V6 |
|
| V7 |
|
| V8 |
2019.09.05.
Utolsó módosítás: 2023.05.10.
Utolsó módosítás: 2023.05.10.