Pintér György - Múzeumi krimik
A robot teljesen saját tervezés, a rendelkezésre álló kimaradt alkatrészekből és egyéb összeszedett vacakokból állt össze. A végtagok jórészt eldobható borotvanyelekből, illetve Rotring ceruzabéltokokból készültek. A gömbcsuklók különböző méretű csapágygolyók epokitt másolatai, ugyanígy a fej is. A szemek kibelezett karóra rubin(?) csapágyaiból vannak, ezek elég jól utánozzák az optikát.
Bár mozgathatóra is lehetett volna építeni a végtagokat, a stabilitás miatt inkább a ragasztás mellett döntöttem, mert különben soha sem lesz kész. Ugyancsak a stabilitás miatt kapott egy lándzsát is a kezébe, 3 alátámasztási ponton már egyáltalán nem borulásveszélyes. A lándzsa hegyén egy legyőzött ellenrobot feje a trófea.
A gépágyú egy gyári készletből kimaradt darab, kis csavarokkal, rugóval, öngyújtó szelepből készült csőszájfékkel tuningolva. A tárak saját gyártású mesterdarabról készült epokitt másolatok.
A mellpáncélra eredetileg harckocsilánctalpszemeket tettem volna pótpáncél gyanánt, de mégsem raktam fel, eltakarnák a jelvényét.
(Ezúton szeretnék gratulálni a Revellnek a festékeihez, ecsettel szinte használhatatlanok, pedig nem tegnap kezdtem a témát. Nem takar rendesen, csíkoz, bármilyen hígítást is használok a gyári hígítójával. Ha olajfesték, mindenkinek javaslom kerülni, de sajnos többnyire csak ez kapható.)