Weiss-Manfréd WM-21B Sólyom
1:72, KORA Model
No.72.147
Pintér György - Múzeumi krimik
Van amikor az ember belefut olyasmibe, amire nem számít. Következik egy rémálommakett születésének története.
Egy ideje a szovjet bombázóóriások (Tu-22, Tu-22M, Tu-95, Tu-160) mellett a Magyar Királyi Légierő kissé elhanyagolt oldalával is foglalkozom. Így került sorra a Savoia-Marchetti SM.75 és Caproni Ca.101 után egy hazai termék, a Weiss-Manfréd gyártotta "Sólyom" makettje. A cseh KORA cég immár nem először, magyar gyártmányú, vagy magyar szolgálatban (is) állott repülő műgyanta készletével örvendezteti (?) meg a hazai légierő múltját megörökíteni szándékozó gyanútlan felhasználókat.
Mai témánk a "Sólyom" WM-21B. A magyar gyártású gép a korábbi WM-16 Budapest tapasztalatait felhasználva készült a nehézipar csepeli fellegvárában. (A WM-16 makettjét is kiadta a KORA. Hogy aztán lesz-e, aki megveszi...) Nos, a 21-est ismét egy helyben gyártott motorra, a K-14-re alapozva-méretezve tervezték meg. A kor felderítő-bombázó feladatkörre szánt gépe jött létre 1937-re. A 120 kilós maximális bombaterhe nem predesztinálta komoly szőnyegbombázásokra, de arra a célra, amire kitalálták, megfelelt. Ez a típus volt, amivel "válaszcsapást" mértünk - a kassai bombázást viszonzandó - a Szovjetunióra.
Lehet, hogy jobb lett volna, ha a típus 1/72-es makettjét jegyző cseh KORA helyett (amelyik kiadta az "A" és "B" változatot is) megvárom, amíg valamelyik magyar műgyantás cég elkészíti a hazai repülőipar e termékének 1/72-es kicsinyítését, ennél jobb minőségben.
Nos, a dobozon látványos rajzok mutatják, milyen is lehet ez a makett. A matrica az 1942 után bevezetett fekete négyzetben fehér kereszt változat mellett két géphez való lajstromszámot ad. Emellett néhány zacsiban sárgás műgyanta alkatrészek következnek. Mit mondjak? Eléggé gyatra kivitelben. Hólyagos felszín, sorjahegyek - így ad munkát rendesen! Szóval a "még elmegy" kategória - első ránézésre. Ez a vélemény az idő múlásával romlani fog, mint kiderült. Viszont a végeredmény talán megnyugtató lesz. Ami a rémálom, az a kézzel rajzolt és lefénymásolt összeállítási utasítás. Most nem mondom, hogy ilyet az unokám is rajzol - mert jobbat tud -, hiszen nem művészi alkotásként kell néznem. Bár talán jobb volna? Nem ad sorrendet az összeállításhoz, a részletrajzokról nem deríthető ki, mi hová való. Így aztán az ember könnyen belesétál a csapdákba és bonthatja vissza, amit épített. Ez pedig a makettezés leggyászosabb feladata. Az átlátszó alkatrészek (két szélvédő és a megfigyelő ablakai) helyett egy darab sztirollapot kapunk, aztán majd ki lehet belőle vágni a "magad uram, ha szolgád nincs" stílusában.
Magát a gép törzsét két darabból kapjuk, keresztben elvágva a megfigyelő munkahelyénél. Arra azóta sem sikerült rájönnöm, hogy a műszerfalat a kapott tartórésszel hogy lehet a törzs megbontása nélkül bebűvészkedni a helyére. Nagyon emlegettem a tervező édes, drága anyukáját.
A kétfedelű gép alsó szárnyát a biztosabb rögzítés érdekében megfúrtam - hiszen többé-kevésbé az tartja a felső szárnyat -, és a sima illeszkedés helyett egy kis drótdarabot illesztettem a szárnyba és a törzsbe. Így masszívabb lesz egy kicsit.
A felső és alsó fedél összekötőinél aztán kiakadtam. A torz "N" alakot formázó idomoknál, amik merevítő és távtartó szerepet töltenek be, tehát nem csak dísznek vannak ott, hanem valóban tartanak is, "elfogyott az anyag". A trehányul öntött szárakba anyaghiány és légbuborék is került. Így leválasztva ezek darabokra estek szét. Na, nézünk ki jól! El kellett készítenem más anyagból, mert ebben a formájában használhatatlan. Végül sikerült összehozni, hogy egyben lévőnek látszódjék.
A kacatosban találtam egy pilótafigurát. Ezt beültettem a megfelelő helyre még a felső szárny felragasztása előtt.
A festéshez több mintát is kapunk a dobozfedélen. Az ehhez társuló színárnyalatokat F.S. kódban megkapjuk ékes cseh nyelven és mellette angolul is, a horrorisztikus összeállítási útmutató-paródia másik oldalán.
Persze, nincs olyan dolog, amit egy kis figyelmetlenséggel ne lehetne még rosszabbá tenni. Már éppen elgyönyörködtem volna a szép nemzetiszín csíkozásban a gép farokrészén, amikor belém hasított a felismerés, hogy a kormánylapokon a festés éppen az általam elkészített fordítottja, azaz a függőleges vezérsíkhoz legközelebb van a piros, és a lapok végén a zöld. Mit mondjak? Nem örültem ennek a felismerésnek. Naná, hogy javítottam.
A festésmintákhoz megfelelő számok és jelzések is szerepelnek a matricaíven.
Összességében a makett egyedi és illeszkedik a királyi légierőnk "elfelejtett típusok" sorába. De nagyon kell agitálni magamat, hogy belevágjak valamikor az "A" változat megépítésébe. Bár megnézve a mostani árakat, lehet, hogy el fog maradni, vagy szkreccsből elkészítem.
Egy ideje a szovjet bombázóóriások (Tu-22, Tu-22M, Tu-95, Tu-160) mellett a Magyar Királyi Légierő kissé elhanyagolt oldalával is foglalkozom. Így került sorra a Savoia-Marchetti SM.75 és Caproni Ca.101 után egy hazai termék, a Weiss-Manfréd gyártotta "Sólyom" makettje. A cseh KORA cég immár nem először, magyar gyártmányú, vagy magyar szolgálatban (is) állott repülő műgyanta készletével örvendezteti (?) meg a hazai légierő múltját megörökíteni szándékozó gyanútlan felhasználókat.
Mai témánk a "Sólyom" WM-21B. A magyar gyártású gép a korábbi WM-16 Budapest tapasztalatait felhasználva készült a nehézipar csepeli fellegvárában. (A WM-16 makettjét is kiadta a KORA. Hogy aztán lesz-e, aki megveszi...) Nos, a 21-est ismét egy helyben gyártott motorra, a K-14-re alapozva-méretezve tervezték meg. A kor felderítő-bombázó feladatkörre szánt gépe jött létre 1937-re. A 120 kilós maximális bombaterhe nem predesztinálta komoly szőnyegbombázásokra, de arra a célra, amire kitalálták, megfelelt. Ez a típus volt, amivel "válaszcsapást" mértünk - a kassai bombázást viszonzandó - a Szovjetunióra.
Lehet, hogy jobb lett volna, ha a típus 1/72-es makettjét jegyző cseh KORA helyett (amelyik kiadta az "A" és "B" változatot is) megvárom, amíg valamelyik magyar műgyantás cég elkészíti a hazai repülőipar e termékének 1/72-es kicsinyítését, ennél jobb minőségben.
Nos, a dobozon látványos rajzok mutatják, milyen is lehet ez a makett. A matrica az 1942 után bevezetett fekete négyzetben fehér kereszt változat mellett két géphez való lajstromszámot ad. Emellett néhány zacsiban sárgás műgyanta alkatrészek következnek. Mit mondjak? Eléggé gyatra kivitelben. Hólyagos felszín, sorjahegyek - így ad munkát rendesen! Szóval a "még elmegy" kategória - első ránézésre. Ez a vélemény az idő múlásával romlani fog, mint kiderült. Viszont a végeredmény talán megnyugtató lesz. Ami a rémálom, az a kézzel rajzolt és lefénymásolt összeállítási utasítás. Most nem mondom, hogy ilyet az unokám is rajzol - mert jobbat tud -, hiszen nem művészi alkotásként kell néznem. Bár talán jobb volna? Nem ad sorrendet az összeállításhoz, a részletrajzokról nem deríthető ki, mi hová való. Így aztán az ember könnyen belesétál a csapdákba és bonthatja vissza, amit épített. Ez pedig a makettezés leggyászosabb feladata. Az átlátszó alkatrészek (két szélvédő és a megfigyelő ablakai) helyett egy darab sztirollapot kapunk, aztán majd ki lehet belőle vágni a "magad uram, ha szolgád nincs" stílusában.
Magát a gép törzsét két darabból kapjuk, keresztben elvágva a megfigyelő munkahelyénél. Arra azóta sem sikerült rájönnöm, hogy a műszerfalat a kapott tartórésszel hogy lehet a törzs megbontása nélkül bebűvészkedni a helyére. Nagyon emlegettem a tervező édes, drága anyukáját.
A kétfedelű gép alsó szárnyát a biztosabb rögzítés érdekében megfúrtam - hiszen többé-kevésbé az tartja a felső szárnyat -, és a sima illeszkedés helyett egy kis drótdarabot illesztettem a szárnyba és a törzsbe. Így masszívabb lesz egy kicsit.
A felső és alsó fedél összekötőinél aztán kiakadtam. A torz "N" alakot formázó idomoknál, amik merevítő és távtartó szerepet töltenek be, tehát nem csak dísznek vannak ott, hanem valóban tartanak is, "elfogyott az anyag". A trehányul öntött szárakba anyaghiány és légbuborék is került. Így leválasztva ezek darabokra estek szét. Na, nézünk ki jól! El kellett készítenem más anyagból, mert ebben a formájában használhatatlan. Végül sikerült összehozni, hogy egyben lévőnek látszódjék.
A kacatosban találtam egy pilótafigurát. Ezt beültettem a megfelelő helyre még a felső szárny felragasztása előtt.
A festéshez több mintát is kapunk a dobozfedélen. Az ehhez társuló színárnyalatokat F.S. kódban megkapjuk ékes cseh nyelven és mellette angolul is, a horrorisztikus összeállítási útmutató-paródia másik oldalán.
Persze, nincs olyan dolog, amit egy kis figyelmetlenséggel ne lehetne még rosszabbá tenni. Már éppen elgyönyörködtem volna a szép nemzetiszín csíkozásban a gép farokrészén, amikor belém hasított a felismerés, hogy a kormánylapokon a festés éppen az általam elkészített fordítottja, azaz a függőleges vezérsíkhoz legközelebb van a piros, és a lapok végén a zöld. Mit mondjak? Nem örültem ennek a felismerésnek. Naná, hogy javítottam.
A festésmintákhoz megfelelő számok és jelzések is szerepelnek a matricaíven.
Összességében a makett egyedi és illeszkedik a királyi légierőnk "elfelejtett típusok" sorába. De nagyon kell agitálni magamat, hogy belevágjak valamikor az "A" változat megépítésébe. Bár megnézve a mostani árakat, lehet, hogy el fog maradni, vagy szkreccsből elkészítem.
|
| IMG_20220524_071639 |
|
| IMG_20220524_071717 |
|
| IMG_20220524_071736 |
|
| IMG_20220524_071843 |
|
| IMG_20220524_071852 |
|
| IMG_20220524_071947 |
|
| IMG_20220606_094234 |
|
| IMG_20220607_064835 |
|
| IMG_20230304_072832 |
|
| IMG_20230304_072853 |
|
| IMG_20230304_071113 |
2023.03.04.
Utolsó módosítás: 2023.03.06.
Utolsó módosítás: 2023.03.06.