M-1943-Kinizsi
1:50, saját
Pintér György - Múzeumi krimik
A következő harckocsi egyedül az én agyszüleményem. Tervezésnél a választott kor páncélosait vettem alapul.
Hogy miért is találok ki egy II. világháborús magyar páncélost, és miért nem valóban létezőt építek meg?
A válasz egyszerű. Jó minőségű makettre sajnos nincs pénzem (és ha lenne is, nem vagyok olyan jó makett építő, hogy a benne rejlő lehetőségeket kiaknázzam).
Másrészről, a II. világháború folyamán a Magyar Királyi Honvédség nem rendelkezett saját, magyar, nehéz páncélossal (a Tas nehéz páncélos sosem került sorozatgyártásba, és a Tigrisek lényegtelen létszámban szerepeltek sorainkban, ráadásul német tank volt).
Az M-1943 - Kinizsi
A típust nem csak hogy megterveztem, de egy önálló,a történelmi háttérbe illeszkedő történetet is adtam neki, ami alapján akár el is lehetne hinni, hogy létezett a típus.
Műszaki adatok:
Tömeg: 41 t
Hossz: 8,7 m
Szélesség: 3,2 m
Magasság: 2,6 m
Személyzet: 5 fő (parancsnok, irányzólövész, töltő, vezető, rádiós lövész)
Páncélzat: 30-110 mm
Elsődleges fegyverzet: 1 db 43M 75 mm-es ágyú
Másodlagos fegyverzet: 1 db 34/40A M 8 mm-es géppuska
Futómű: 5 pár futógörgő (Chrysti féle torziós rudakkal)
Váltó: 4 előre menet, 3 hátra menet;
Motor: 1 db Weiss Manfréd V–14D 14 hengeres benzinmotor, 312 LE
Sebesség: műúton - 43 km/h, terepen - 20 km/h
Hatótávolság: műúton: 310 km, terepen: 95 km
Fajlagos Teljesítmény: 7,6 LE/t
Lánctalp szélesség: 55 cm
A Magyar Királyi Honvédség az 1943. év eleji történésekből okulva elhatározta, hogy nehéz páncélos haderőt állít fel. A magyar Weiss Manfréd és Ganz művek meg is kezdték a fejlesztési és tervezési munkálatokat, melyek eredménye képen 7 hónap múlva már a kész tervek alapján elkezdődött az M1943 nehéz páncélos prototípusának gyártása.
A mérnökök és rengeteg energiát öltek a prototípusba és így (afféle karácsonyi ajándékként) 1943 december 26-án ki is gördült az ekkor már Kinizsi névre keresztelt nehéz páncélos.
Sajnos az első tesztek súlyos hiányosságokra deríttek fényt. A váltómű rémisztően megbízhatatlan volt, és a meghajtókerék fogai egyszerűen letörtek a hatalmas terhelés miatt. Az újonnan kifejlesztett 14 hengeres motor is erőtlennek mutatkozott és gyorsan túlmelegedett.
A hibákat rohamtempóban kezdték el kiküszöbölni. A motor gondját az üzemanyag rendszer áttervezésével és a motortér jobb szellőzésével oldották meg. A meghajtó kereket nagyobbra méretezték, és jobb minőségű acélból készítették. Sajnos a váltó művön nem sikerült ilyen léptékű fejlesztést elvégezni, és így örökös hibája, egyúttal gyengéje is maradt a típusnak.
1944 Február elején már 3 darab Kinizsi épült meg, melyek a terep és lőtéri próbákon igen jól szerepeltek. Az áttervezett harceszközök döntött páncélzata és felfüggesztése a szovjet harckocsikról lett kölcsönözve. Eredetileg a német 88mm-es Kwk-36-os ágyút szerették volna beszerelni, de végül a 43M típus került beépítésre. (ez később súlyos gondokat eredményezett) A páncélzat szegecselt acél lemezekből készült. A homlok páncélzat 110mm, az oldal páncél 75 a far és tetőpáncél 30 mm-es lett. A löveg és a motor méretei, valamint a felfüggesztés lehetővé tette a viszonylag alacsony felépítést.
A magyar mérnökök legnagyobb remekműve még is az irányzószerkezet volt. A kifinomult optika révén, a távolság felmérése sokkalta pontosabb volt, valamint a löveg el lett látva egy pneumatikus stabilizátorral, így könnyű terepen menetközben is pontosan lehetett célozni és tüzelni. A célzó optika részben éjjellátó funkciót is kapott, mellyel szürkületben is pontosan lehetett bemérni a célokat.
A harctéren
1944 áprilisának végén, már a csapatokhoz kerülte az első 20db-os széria példányai. Sajnos a nehéz páncélosokat szétszórták a csapatok között. Annak ellenére, hogy a váltómű sok gondot okozott és a 14 hengeres motor zabálta a benzint, a személyzet elismeréssel szólt a Kinizsi felől, bár mindenki panaszkodott a 75 mm-es löveg gyengeségéről. A T-34-es harckocsikat és többi könnyű és közepes páncélost 1000-1200 méterről még kitudták lőni, de JSZ és KV harckocsikhoz már-már kényelmetlenül közel kellett férkőzni, ráadásul csak oldalról, vagy hátulról elért találatok voltak hatásosak. Az 1 darab géppuskát harctéri körülmények között 2re bővítették és a futómű és a torony 5 mm-es acél lemezeket kaptak kiegészítő védelmül.
A megnövekedett súly lomhábbá tette a Kinizsit, de jótékony hatással volt a védelemre, főleg a gyalogság páncéltörő fegyvereivel szemben.
A második szériát az 1944 július 25-én fejezték be. Sajnos a 40 elkészült Kinizsiből 26 a gyárüzem területén, illetve a pályaudvarokon megsemmisült, együtt a gyártósorral (a Tas nehéz páncélos ezzel egy időben lett semmivé) A megmaradt 14 páncélost immár egy alakulatba beosztva, Zrínyi rohamlövegekkel támogatva vezényelték a frontra. (Az első széria darabjai ekkora már megsemmisültek.)
Sajnos a harccsoport már nem tudott beavatkozni a harcokba, mert augusztus 23-án a szovjet bombázok célba vették az alakulat állásait és 2 Zrínyi kivételével az összes technikai eszközt megsemmisítették.
Az M-1943 - Kinizsi nehéz páncélos alapvetően jó konstrukciónak volt mondható. A váltómű és löveg problémája talán az évek során megoldódott volna, de a háború alakulása és a gyár teljes pusztulása miatt ez lehetetlenné vált, de ha ez nem is történt volna meg, az 500 db-os megrendelés csak nagy sokára készült volna el, és a harctérre "becsepegtetett" páncélosok felőrlődtek volna.
A makettről
A makett a rajznak megfelelően 1:50 méretarányban fog épülni. Az építésről, az alkatrészek kialakításáról részletes beszámoló készül sok képpel, hogy bárki meg építhesse, ezt a nemlétező nehézpáncélost.
Hogy miért is találok ki egy II. világháborús magyar páncélost, és miért nem valóban létezőt építek meg?
A válasz egyszerű. Jó minőségű makettre sajnos nincs pénzem (és ha lenne is, nem vagyok olyan jó makett építő, hogy a benne rejlő lehetőségeket kiaknázzam).
Másrészről, a II. világháború folyamán a Magyar Királyi Honvédség nem rendelkezett saját, magyar, nehéz páncélossal (a Tas nehéz páncélos sosem került sorozatgyártásba, és a Tigrisek lényegtelen létszámban szerepeltek sorainkban, ráadásul német tank volt).
Az M-1943 - Kinizsi
A típust nem csak hogy megterveztem, de egy önálló,a történelmi háttérbe illeszkedő történetet is adtam neki, ami alapján akár el is lehetne hinni, hogy létezett a típus.
Műszaki adatok:
Tömeg: 41 t
Hossz: 8,7 m
Szélesség: 3,2 m
Magasság: 2,6 m
Személyzet: 5 fő (parancsnok, irányzólövész, töltő, vezető, rádiós lövész)
Páncélzat: 30-110 mm
Elsődleges fegyverzet: 1 db 43M 75 mm-es ágyú
Másodlagos fegyverzet: 1 db 34/40A M 8 mm-es géppuska
Futómű: 5 pár futógörgő (Chrysti féle torziós rudakkal)
Váltó: 4 előre menet, 3 hátra menet;
Motor: 1 db Weiss Manfréd V–14D 14 hengeres benzinmotor, 312 LE
Sebesség: műúton - 43 km/h, terepen - 20 km/h
Hatótávolság: műúton: 310 km, terepen: 95 km
Fajlagos Teljesítmény: 7,6 LE/t
Lánctalp szélesség: 55 cm
A Magyar Királyi Honvédség az 1943. év eleji történésekből okulva elhatározta, hogy nehéz páncélos haderőt állít fel. A magyar Weiss Manfréd és Ganz művek meg is kezdték a fejlesztési és tervezési munkálatokat, melyek eredménye képen 7 hónap múlva már a kész tervek alapján elkezdődött az M1943 nehéz páncélos prototípusának gyártása.
A mérnökök és rengeteg energiát öltek a prototípusba és így (afféle karácsonyi ajándékként) 1943 december 26-án ki is gördült az ekkor már Kinizsi névre keresztelt nehéz páncélos.
Sajnos az első tesztek súlyos hiányosságokra deríttek fényt. A váltómű rémisztően megbízhatatlan volt, és a meghajtókerék fogai egyszerűen letörtek a hatalmas terhelés miatt. Az újonnan kifejlesztett 14 hengeres motor is erőtlennek mutatkozott és gyorsan túlmelegedett.
A hibákat rohamtempóban kezdték el kiküszöbölni. A motor gondját az üzemanyag rendszer áttervezésével és a motortér jobb szellőzésével oldották meg. A meghajtó kereket nagyobbra méretezték, és jobb minőségű acélból készítették. Sajnos a váltó művön nem sikerült ilyen léptékű fejlesztést elvégezni, és így örökös hibája, egyúttal gyengéje is maradt a típusnak.
1944 Február elején már 3 darab Kinizsi épült meg, melyek a terep és lőtéri próbákon igen jól szerepeltek. Az áttervezett harceszközök döntött páncélzata és felfüggesztése a szovjet harckocsikról lett kölcsönözve. Eredetileg a német 88mm-es Kwk-36-os ágyút szerették volna beszerelni, de végül a 43M típus került beépítésre. (ez később súlyos gondokat eredményezett) A páncélzat szegecselt acél lemezekből készült. A homlok páncélzat 110mm, az oldal páncél 75 a far és tetőpáncél 30 mm-es lett. A löveg és a motor méretei, valamint a felfüggesztés lehetővé tette a viszonylag alacsony felépítést.
A magyar mérnökök legnagyobb remekműve még is az irányzószerkezet volt. A kifinomult optika révén, a távolság felmérése sokkalta pontosabb volt, valamint a löveg el lett látva egy pneumatikus stabilizátorral, így könnyű terepen menetközben is pontosan lehetett célozni és tüzelni. A célzó optika részben éjjellátó funkciót is kapott, mellyel szürkületben is pontosan lehetett bemérni a célokat.
A harctéren
1944 áprilisának végén, már a csapatokhoz kerülte az első 20db-os széria példányai. Sajnos a nehéz páncélosokat szétszórták a csapatok között. Annak ellenére, hogy a váltómű sok gondot okozott és a 14 hengeres motor zabálta a benzint, a személyzet elismeréssel szólt a Kinizsi felől, bár mindenki panaszkodott a 75 mm-es löveg gyengeségéről. A T-34-es harckocsikat és többi könnyű és közepes páncélost 1000-1200 méterről még kitudták lőni, de JSZ és KV harckocsikhoz már-már kényelmetlenül közel kellett férkőzni, ráadásul csak oldalról, vagy hátulról elért találatok voltak hatásosak. Az 1 darab géppuskát harctéri körülmények között 2re bővítették és a futómű és a torony 5 mm-es acél lemezeket kaptak kiegészítő védelmül.
A megnövekedett súly lomhábbá tette a Kinizsit, de jótékony hatással volt a védelemre, főleg a gyalogság páncéltörő fegyvereivel szemben.
A második szériát az 1944 július 25-én fejezték be. Sajnos a 40 elkészült Kinizsiből 26 a gyárüzem területén, illetve a pályaudvarokon megsemmisült, együtt a gyártósorral (a Tas nehéz páncélos ezzel egy időben lett semmivé) A megmaradt 14 páncélost immár egy alakulatba beosztva, Zrínyi rohamlövegekkel támogatva vezényelték a frontra. (Az első széria darabjai ekkora már megsemmisültek.)
Sajnos a harccsoport már nem tudott beavatkozni a harcokba, mert augusztus 23-án a szovjet bombázok célba vették az alakulat állásait és 2 Zrínyi kivételével az összes technikai eszközt megsemmisítették.
Az M-1943 - Kinizsi nehéz páncélos alapvetően jó konstrukciónak volt mondható. A váltómű és löveg problémája talán az évek során megoldódott volna, de a háború alakulása és a gyár teljes pusztulása miatt ez lehetetlenné vált, de ha ez nem is történt volna meg, az 500 db-os megrendelés csak nagy sokára készült volna el, és a harctérre "becsepegtetett" páncélosok felőrlődtek volna.
A makettről
A makett a rajznak megfelelően 1:50 méretarányban fog épülni. Az építésről, az alkatrészek kialakításáról részletes beszámoló készül sok képpel, hogy bárki meg építhesse, ezt a nemlétező nehézpáncélost.
|
| tervrajz |
2009.06.18.