HMS Bounty Kereskedelmi fregatt (Sir William Blight 1789)
1:50, Sajátépítés
(2008)
Pintér György - Múzeumi krimik
A fregatthajó története.
Az angolok nagy földrajzi felfedezései és az angol flotta győzelmei elképzelhetetlenek lettek volna az ún. "acélos" tengeri fegyelem nélkül. Az angol kapitányok sajnálatot nem ismerő és rideg magatartása a saját matrózaikkal szemben kezdett elviselhetetlenné válni. A matrózok kínzása, korbácsolása és kivégzése az angol flottában mindennapi jelenség volt. A vétkesek megbüntetésének legmegalázóbb módja a "kilencfarkú macskának" nevezett korbáccsal - aminek minden végébe szöget erősítettek - történő büntetés volt. Minden hajón fennállt a lázadás lehetősége. A XVII. század végén egész Anglia lakossága megrökönyödött a Cook kapitány vezetése alatt feltűnt tiszt, Bligh kapitány parancsnoksága alatt hajózó kutatóhajón, a "Bounty"-n történt lázadáson.
1781-ben Bligh-t kinevezték a "Bounty" kapitányának,és azt a feladatot kapta, hogy Tahiti szigetén vegyen a hajó fedélzetére kenyérfát és más növényeket, hogy azokat az angolok által Nyugat-Indiának nevezett Antillák szigeteire szállítsa. A Horn-fokot megkerülve Bligh megállt Tasmania partjainál, azután megérkezett a Matavai-öbölbe, ahol felvette a kenyérfa szállítmányt: egy részét a Tonga szigetcsoport egyik tagján, Namuka szigetén rakodta be. A hajózás ideje alatt eddig semmilyen különös esemény nem történt, és úgy tűnt, szerencsésen befejeződik. De a kapitány nagyképű karaktere, durva és despotikus magatartása fellázította ellene majdnem az egész legénységet. Összeesküdtek ellene, és április 28-án napfelkelte előtt, Tubuai-tól nem messze lévő hajón kitört a lázadás.
A lázadó matrózok által lepedőbe csavarva, összekötözött kezekkel és lábakkal, mielőtt bármilyen ellenállást tudott volna kifejteni, Bligh-t egy szál ingben a fedélzetre cipelték, és bíróságra hasonlító eljárás után, amin Christian Fletcher hadnagy elnökölt, tizennyolc hozzá hű maradt társával együtt a leeresztett, némi élelmiszerrel ellátott csónakba rakták, és a sors kegyeire bízva a nyílt óceán közepén hagyták. A szerencsétlenek utazása valóban életveszélyes volt; negyvenegy napig hajóztak a rosszul ismert tengeren egy olyan csónakban, aminek még fedélzete sem volt, a csekélynél is kevesebb élelmiszerrel; soha nem hallott nélkülözések mellett sikerült megtenniük 6000 km-t, ezalatt mindössze egyetlen matrózt elveszítve, akit még a legelején Tubuai őslakói öltek meg!
Éhség és szomjúság gyötrelmeit átélve, szerencsésen elkerülve a félelmetes viharokat és Tohua vad bennszülötteinek fogait, Bligh el tudta érni Timor szigetét, ahol meleg fogadtatásban részesült.
"Felajánlottam társaimnak,szálljanak partra- meséli Bligh - néhányan alig tudtak lépkedni a lábaikon. Csak csont és bőr maradt belőlünk: tele voltunk sebekkel, ruháink cafatokká lettek. Ebben az állapotban az öröm és hála könnyei jelentek meg szemeinkben, Timor lakói csendben, a rémület, csodálat és sajnálat kifejezésével arcukon néztek minket. Csak a Mindenható segítségével tudtuk legyőzni az annyira veszélyes utazás balszerencséit és nehézségeit!" Ami a lázadókat illeti, a további sorsuk különlegesen érdekes, és rendkívül tanulságos.
A felhőtlen élet reménye Tahiti szigetére vonzotta őket. Akik a lázadásban kisebb szerepet játszottak és az angol kormány jóindulatára számíthattak, ott maradtak. Christian azonban újból útnak indult nyolc matróz kíséretében, akik elhatározták, hogy mindvégig vele maradnak, tíz bennszülött Tahitiről és Tubuairól, és tizenkét tahiti lány.
Róluk többet senki sem halott. 1791-ben Edwards kapitány, a "Pandora" parancsnoka, akit az angol kormány küldött a lázadók elfogásának és Angliába szállításának parancsával, a Tahitin maradtakat lefogatta. De a "Pandora" sziklára futott az Enterprise-szorosban, ebben a katasztrófában négy lázadó és 35 matróz meghalt. A tíz lázadóból, akiket a hajótörést szenvedett "Pandora" tengerészeivel Angliába szállítottak, hármat halálra ítéltek.
Eltelt 20 év, mire Christian és követői sorsáról hírek érkeztek.
1808-ban egy amerikai kereskedelmi hajó kötött ki a piciny Pitcairn-szigeten, hogy kiegészítse szállítmányát az ott elejtett fókák bőrével. A kapitány a szigetet lakatlannak tudta: de legnagyobb megrökönyödésére a hajóhoz egy piroga siklott három fiatal meszticcel, akik elég jól beszéltek angolul. A meglepett kapitány kikérdezte őket és megtudta, hogy az apjuk Bligh hadnagy alatt szolgált.
Az angol flotta hadnagyának odisszeája az egész világon ismertté vált, és minden ország hajóinak matrózszállásán az esti beszélgetések tárgya lett. Ezért az amerikai kapitány részletesen meg akart ismerkedni a szokatlan történettel, ami emlékeket idézet fel benne a "Bounty" lázadóinak eltűnéséről.
Elhagyva Tahitit, Christian egyenesen Pitcairn-hez hajózott, ami a Tuamotu szigetcsoporttól délre lévő elszigetelt helyzetével, távol a hajózási útvonalaktól, nagyon megfelelt a bujkálásra. Kirakodva a "Bounty"-n lévő élelmiszerkészletet, és leszerelve mindent, ami hasznos lehet, a tengerészek felgyújtották a hajót - nem csak amiatt, hogy eltüntessék a nyomokat, hanem hogy egyetlen lázadó se menekülhessen el a szigetről.
A letelepedők kunyhókat építettek, és a föld egy részét megtisztították. A bennszülöttekre, akiket magukkal hoztak, ill. önként követték őket, az angolok szívesen áthárították a rabok kötelességeit. Két év telt el különösebb veszekedés nélkül. Azután a bennszülöttek összeesküvést szőttek a fehérek ellen, azonban őket értesítette az egyik tahiti lány, ezért az összeesküvők két vezetője az életével fizetett sikertelen kísérletéért.
Még két év telt el csendben és nyugalomban, azután - újabb összeesküvés, aminek eredményeképp öt angolt, köztük Christiant is állati kegyetlenséggel megöltek. Az angolokat sajnáló asszonyok viszont leszúrták az életben maradt tahitiaiakat.
Egy szeszesital főzésére alkalmas növény felfedezése egy idő múlva az életben maradt négy angol egyikének halálához vezetett; másikat megölték a barátai; a harmadik betegségben halt meg és Alexander Smith, felvéve John Adams nevét, egyedül maradt a kis közösség fejének, ami 10 asszonyból és 19 gyerekből állt, akik közül a legöregebb sem volt 7-8 évesnél idősebb.
Ennek az embernek, aki sokat gondolkodott korábbi, rendezetlen életéről, és teljesen újjászületett a bűnbánat eredményeképp, kellett végeznie az apa, a szentség hordozója, a törzsfőnök és a király kötelezettségeit. Következetességével és határozottságával sikerült leküzdenie a nemkívánatos hatásokat ebben a különös közösségben.
A morál e nemmindennapi képviselője, aki fiatal korában minden lehető törvényt megsértett, akinek számára korábban semmi sem volt szent, most jószívűséget, szeretetet, alázatosságot hirdetett, és a kis közösség felvirágzott ennek az embernek a rövid, de kemény irányítása alatt, aki élete végére jámbor, szentéletű emberré vált.
Ilyen volt akkor Pitcairn sziget kolóniájának morális állapota, amikor partjaihoz megérkezett Beach hajója. 1825. december 4-én Frederic William Beach kapitány, az angol kormány megbízásából a Csendes-óceánt kutatva, észrevett egy növényzettel borított szigetet. Ez volt az az abban az időkben híressé vált sziget, ahol felfedezték a leszármazottjait "Bounty" lázadóinak, akik itt szálltak partra a drámai események után, amik a XVII. század végén egész Anglia közvéleményét izgatták. A lakók által csodálatosan fogadott hajós 18 napot töltött ott el. A falu tiszta kunyhói ott álltak a pandan fák és kókuszpálmák alatt, a földek jól megmunkálva: Adams alatt Pitcairn lakói mesterekké váltak a legszükségesebb eszközök valójában fárasztó elkészítésében. Ezek a meszticek, többségükben kellemes, szelíd arcvonásúak, arányos felépítésűek voltak, ami nem hétköznapi erőről tanúskodott.
William Bligh kapitány 1817-ben halt meg altengernagyként, három fiú, nagy család és barátok körében. A vitorlás személyzetének kalandjai 200 év múlva hirtelen felszínre kerültek az irodalomban (R. Merle: A sziget) és a filmművészetben.
Napjainkban a hajó rekonstruálása Sydney hajóépítő üzemeiben történt az 1983-ban forgatott "Lázadás a Bounty-n" filmhez, Mel Gibsonnal Christian, és Marlon Brandoval, Bligh kapitány szerepében. A "Bounty"-t eredeti méreteiben, pontos rajzok alapján építették újra.
A "Bounty"-ról és a sziget első lakóiról sok érdekeset lehet megtudni az internet-en Pitcairn szigetének hivatalos honlapján a következő címen: http://www.lareau.org/pitc.html.
A teljesvitorlázatú hajó, a "Bounty" (HMS "Bounty") 1783-ban épült River Hull-ban, és eredetileg "Beitha"-nak nevezték. Anglia Haditengerészeti Flottája megvásárolta a Maiers, Sharp és Braun bankon keresztül 2600 font sterlingért. Átszállították Dephtford-ba a felszerelés kiegészítésére. 1781. június 8-án átkeresztelték HMS "Bounty"-ra.
. A XVIII század végén Nagy Britannia uralta a tengereket. A Bounty hajó feladata az lett volna,hogy kenyérfát telepitenének át vele Melanézia térségében. Azonba a kapitány olyan keménykezü volt hogy a legénység fellázadt. Hogy az angol korona haragja elöl meneküljenek ,elvitorláztak egy addig alig tudott szigetre,a Pitcairn-re. Ez nem volt rossz ötlet,mert akik nem mentek oda,azokat késöbb egy másik angol hadihajó begyüjtötte és Londonban nagy látványosság közepette fel is akasztották öket.
A történet egyik érdekessége hogy a romantikus Christian Fletcher elsőtisz és társai történetét (a HMS. Bounty első tisztje volt a lázadás
vezetője) mindenki ismeri, de a kegyetlen és méltán gyűlölt kapitányét William Bligh-ét már sokkal kevesebben.
Szóval ez a Bligh-t,miután kirakták a hajóból egy csónakba a Csendes Óceán kellős közepén,ha jól emlékszem 3000 mérföldet tett meg az
óceánon, egyedül vitorlázva, és elérte a délázsiai angol gyarmatokat. Ez rávilágít arra, hogy kibírhatatlan jelleme mellet kiváló tengerész
volt, és mindent tudott,ami akkoriban tudható volt hajózásról, navigációról, és nem mellesleg nagyon kemény fickó lehetett.
Visszautazott Angliába és ott feljelentést tett az Admiralitáson a lázadás miatt. Később Ausztrália kormányzójává nevezték ki, de ott is hamar "megszeretette" magát a helyiekkel. Nagyon nem volt népszerű személyiség.
Ebből is látszik, hogy nem minden,ha valaki kiváló ismerője és művelője szakmájának. A magas szakképzettség megfelelő emberi talentum
nélkül önmagában nem teszi alkalmassá az embert arra, hogy vezető legyen. Bizonyára a tengerészeti akadémiákon azóta is tanitják William Blight kapitány népszerűtlen stílusát. Ott tartottunk,hogy az angol haditengerészet hajót küldött,hogy gyűjtse be a lázadókat. Pandora volt a hajó neve. Valóban,akik Tahitiban maradtak,azok el is lettek fogva és a Pandora kapitánya szépen csináltatott nekik egy ketrecet a hajó fedélzetén. Irány haza,Angliában! A Pandora kapitánya,Edwards kapitány, a közepesnél kevesebb tehetséggel volt megáldva és rávezette a Pandorát egy korallzátonyra. Elképzelhetö hogy mit érezhettek a foglyok a ketrecben: ketrecben lenni az még nem végzetes,egy süllyedő hajón lenni, az se szükségszerüen végzetes,de ketrecben, süllyedő hajón lenni, az már végzetes.
A foglyok könyörögtek hogy nyissák már ki a ketrecet,hogy menthessék magukat, azonban Edwards nem engedte. Szerencsére ő meg nem hogy tehetségtelen,hanem gyáva is volt,mert igen hamar beleült egy mentöcsónakba. Ekkor történt, hogy valakinek mégis volt valami jó érzése,és kinyitotta a ketrecet.
Előszó:
Mint látjátok ez a hajó és a története egyszerűen csodálatos és egyben tragikus is,ha az emberi részét vetjük górcső alá.
2007 novemberében kezdtem hozzá eme hajó megépítéséhez, minden építéssel kapcsolatos napot dokumentáltam a ráfordított munkaórákkal
együttesen.Így azt tudom,hogy az egy és negyed évben 418 órát töltöttem a Bounty társaságában.Ezt a hajót teljesen nemes fákból készítettem, mániám a megközelítőlegesen múzeumi kivitelezésre törekvés.De a tényleges múzeumi kivitel az már nagyon magas foka a hajóépítésnek...
Ezért aztán ez a hajó is tőkézett,úszásképes, jó szélben a vitorlái dagadnak és halad a hajó.Az állókötélzeten kívül az összes kötélzet működőképes kivitelű.
A járgány is működteti a horgonyokat, és a kormányzás is valós!
• A hajómodell méretaránya : 1:50
• A hajómodell hossza : 76 cm
• A hajómodell magassága : 60 cm
• A hajómodell szélessége : 30 cm
A melléklet elején a 23 tervrajzbol közöltem 7 tervet lásd.(Tervrajz 1-7)
A H.M.S. Bounty fregatt épitési menetére vonatkozó leirás!
Kép1:
A Revell-tervek, melyek az ihletet adták nekem.
Kép2:
Ez egy szemléltetőmodell látványa teljes pompájában!
Kép3:
H.M.S. Bounty a tat felöl…
Kép4:
A fedélzet középrésze!
Aztán ez a kitt már a múlté.
Kép5:
Indul a mandula…(Így készült!)
A tagolt gerinc kialakítása folyik…A bordák helye is ki van már vágva,a vízvonal fel van jelölve,ami majdan a héjalásnál nagy szerepet fog betölteni.
Kép6:
Ráépítettem az összes bordát, de még korántsem tökéletes,mert
a palánk illeszkedési szögeket később,a palánkozás megkezdése
előtt alakítom ki.
Kép7:
Itt az látható, hogy a tetejét egymáshoz igazítottam, úgy hogy az egy enyhe ívet alkosson.
Kép8:
Elkezdtem a már kiszabott fedélzeti modult felosztani a padlónak.
Kép9:
Ragasztom is a padlót a klasszikus átfedéses formátumban.
Kép10:
Nagy gondosságal kivágtam a szelvényeket belőle.
Kép11:
Közben felragasztottam az alsóraktér és az ütegfedélzetek tartóit is.
A padló anyagát véve a bükkfa mellett maradtam.
Kép12:
Az alsófedélzeti szintek fel lettek ragaszva a tartókra.
Kép13:
Az összes lejáró és egyéb szellőzők ki vannak marva.
Kép14:
Itt az alsóütegeket és hajóraktereket lakkoztam le!
Kép15:
Feljelöltem az imitált lejárónyílás helyét,ami egyben a rácsot is fogja befoglalni.Ezt nem igazán a lakkozás után szerettem volna megtenni, de ez így alakult.
Kép16:
Itt jól látható a majdani horgony felöli ideiglenes befűző futószál.
Kép17:
Ezek azok a szellőzők,melyekre csak ráragasztom a rácsot,a kimarás itt nem szükséges!
Kép18:
A horgonycsörlő pozícionált kijelölt helye…
Kép19:
A tattükör keresztgerendáit is a helyére ragasztottam, kezdődhet a palánkozás.
Kép20:
Elkezdtem a palánkozást.
A hajlított elemeket később tettem fel,mert még gőzölésen vannak,pont
forrásponti külömbözettel cserzem a bükköt, hogy a szálkáit,rostjait megpuhítsam,de a színe ne fakúljon az esetleges túlforrázási stádiumtol. És csak azután hajlítom meg.
Kép21:
Itt jól láthatóak a palánkszegek,melyek hagyományos hurkapálcikák.A rádiuszos részeken kiegyenlítettem a részeket és megkezdtem a
tömítést, amely nálam faliszt és vízálló faragasztó keveréke. Igen jó elegy!
Kép22:
A tömítés állapota látszik.Sima ragasztó és tölgyfa por, ezt ugyanis jól össze lehet majd dolgozni,színezésnél nem hagy foltosodást, igen jól lehet csiszolni,ellenben ha ugyanezt puhafának a porával keverném be…
Kép23:
A palánkozó művelet befejező része a taton.
Gondos csiszolás követi ezt a meghatározó műveletet.
Kép24:
A felcsiszolt hajótest,de még korántsem a makulátlan állapotú…
Mert vannak még a palánkok szögeiben rézsus szögek,bemélyedések,
melyeket ki kell a szinezés előtt egyenlíteni.
Kép25:
A tőkézés furatai, ebben az állapotban jól látszik,hogy orrnehéz a
hajótest, így kevesebb ólmot osztottam fel a hajótest elejére, ez merőben meghatározza a hajótest úszóképességét.
Kép26:
Itt már az ólomhüvelyek a helyükön vannak.
Kép27:
A hosszas polírozás után a fehér fenékrésszel kezdtem a színezést,
többszöri eljárással,amíg az akríl nem takart elégségesen.
Kép28:
Aztán a teljes hajótest meg lett színezve szépen sorjában,töbszöri megismétlésekkel.
Kép29:
Az aranyozott dörzsfák és a hátsó védpalánk az ágyúnyílásokkal is elkészült.
Kép30:
Fenn a fedélzeti káva (könyöklő) is…
Kép31:
Mialatt a könyöklő felkerült, közben már a 4. réteg lakkozáson is túlesett a hajótest. Ez fontos a vizzárás miatt!
Kép32:
A középrészen látható korlátokat is felraktam, na meg a 10 db (revolver?) (kartács?) ágyú bakjait is.
Kép33:
Íme az oldalsó feljárósorok…
Kép34:
A horgonyleeresztő blokk látható.
Kép35:
Megcsináltam az ajtózsilipeknek a vezetővázát is,ezt egy keményebb kőrisfábol készítettem el.A könnyed csúszás végett a belső éleket leviaszoltam.
Kép36:
Az összes szegélyek és a nem látható lejárónyílások teteje is felkerült.
Kép37:
Az árboctuskók is felkerültek, melyek elő is lettek fúrva.
Kép38:
A kormánysvert a réz veretekkel elkészült.Az igazi sajátossága az,hogy ez is műküdőképes.
Kép39:
A kormányos navigációs házikója a taton.
Kép40:
Raktérzsilip csőrlője is összeállt, sok macera volt vele, és még mennyi lesz!
Kép41:
A raktérzsilipajtó paneljait bepasszintva befűztem a vezérlőket.
Kép42:
Itt már működőképes állapotban látszik, és be is van rácsozva.
Kép43:
Itt a mentőcsónaktartó-hevedert szemléltetem, még később rakom rá a csónaktámasztást, mert ez nagyban függ a csónak formájától…
Kép44:
A horgonycsörlő, és a szellőző
Kép45:
Itt a kormánylapátra feltettem a határláncot is.
Kép46:
A szélső dupla kötélbakok…
Kép47:
Az előárboc körüli kötélbakrendszer…
Kép48:
Szemből az orr...A horgonydarus kezelőkamrának a lejárófedelei és maga a horgonydaruk gerendái.
Kép49:
A nyitható lejárófedelek.
Kép50:
A középső ajtó is nyitható!
Kép51:
Felraktam mindegyik oldalra a hágcsófeszitő párkányt…Ezekre helyezem majd a macskafejeket.
Kép52:
Közelebbről is szemlélve, a macskafejek furataival…
Kép53:
A kormányműblokkokkal teljesen működőképes állapotában van!
Kép54:
Más nézetből is nézve…Egyébként nekem ez a technikai megoldás nem tetszik, de hát ez van az eredeti terven is szemléltetve hasonló kép.
Kép55:
Ime a racsnis hajóharang, itt csak a racsni működik, elméletileg a
harangnak csengetni kellene a működése közben, de a méretek végett ez nem igazán volt kivitelezhető…
Kép56:
Felkerült az orrárboc tővégbakja is…
Kép57:
Az orrárboc a helyén,vele együtt a bandázs is,ami tartja, és a galliont is felraktam a helyére.
Kép58-59:
A gallion közelebbröl.Ez nem lett az elvárásaimnak megfelelő,de legalább hasonlít…
Kép60:
A tattükrön kész a stukkós galéria, az ablakokkal…És a domborgravírozásos hajónévtábla is a helyén.
Kép61:
Az oldal(zseb)galéria is a helyén van …
Kép62:
A lejárólétrákat már a helyére ragasztottam!
Kép63:
Az orron lévő kávafa fogódzó (Gallion)
Kép64:
Szemből látszik a díszítőjelleg is.
Kép65:
Még egy rátekintő a fedélzetre,itt már csak a csónaktartó hevedert
nem tettem fel,a többi már csak cicomázás…kezdődik az árbócok és a
kötélerdők szerelése.
Kép66:
Az oldalankénti macskafejek is készülgetnek. Eközben már a terebeknek a mérete is megvan,ezek is gyártás alatt vannak.
Kép67:
Ezek a már a lakkozott,éppen száradófélben lévő vitorlarudak.
Kép68:
Már a nagy gondosságal beépített (Terebek) árbocok a helyükön vannak… Teljesen készen vannak a tartókötélzetek, feszítőkötelek, és az oldalhágcsó futókötélzete a szerelvényekkel együtt, most épp az oldalhágcsó kötésével foglalatoskodok.
Kép69:
Itt már a csarnakok is kész vannak.
Kép70:
Itt messziről jobban látszik az alapfelépítmény…
Kép71:
Ime a fonott duplakötélzet, ez tulajdonképp egy fő húzókötél,
melynek nagy szerepe van a terebek összetartásában…
Kép72:
A karkötelek blokkokkal szerelt állapotban…
Kép73:
A felsudáron díszelgő véggömb.
Kép74:
A kötélzetek rendezett látképe.Az állókötélzeteken kívül mindegyik
működőképes állapotban van.
Kép75:
Elkészítettem a Bounty horgonyszerkezetét, de a korhű változat mégis más.
Kép76:
Fel is szereltem a hajóra, a lánc és a bevonóblokkokkal együtt.
Kép77:
Ez itt a mentőcsónak bordázata.
Kép78:
És íme itt már a fedélzeten díszeleg a tartóbakon (sólyán).
Kép79:
A fedélzeti fenékvízszivattyú.
Kép80:
A tattükőr két hajólámpájának az egyike.
Kép81:
Életre kelt ez a gyönyörű hajó... (Az öröm határtalan!)
Kép82:
Dagadjanak a vitorlák…
Kép83:
H.M.S. Bounty kereskedelmi fregatt,1789
Végszó...
Ez a montázs teszi rá a pontot a közel másfél éves építés gyümölcsére.
Elég sok történelmi vitorlás jutott hányatott sorsra, de a Bounty az igazán ebben a kategóriában van.Részben ezért döntöttem a megépítése mellett.
Kis hiba,hogy még a védelmi rendszerét,az ágyúit nem szemléltettem,de ezt idővel pótolom.
Az angolok nagy földrajzi felfedezései és az angol flotta győzelmei elképzelhetetlenek lettek volna az ún. "acélos" tengeri fegyelem nélkül. Az angol kapitányok sajnálatot nem ismerő és rideg magatartása a saját matrózaikkal szemben kezdett elviselhetetlenné válni. A matrózok kínzása, korbácsolása és kivégzése az angol flottában mindennapi jelenség volt. A vétkesek megbüntetésének legmegalázóbb módja a "kilencfarkú macskának" nevezett korbáccsal - aminek minden végébe szöget erősítettek - történő büntetés volt. Minden hajón fennállt a lázadás lehetősége. A XVII. század végén egész Anglia lakossága megrökönyödött a Cook kapitány vezetése alatt feltűnt tiszt, Bligh kapitány parancsnoksága alatt hajózó kutatóhajón, a "Bounty"-n történt lázadáson.
1781-ben Bligh-t kinevezték a "Bounty" kapitányának,és azt a feladatot kapta, hogy Tahiti szigetén vegyen a hajó fedélzetére kenyérfát és más növényeket, hogy azokat az angolok által Nyugat-Indiának nevezett Antillák szigeteire szállítsa. A Horn-fokot megkerülve Bligh megállt Tasmania partjainál, azután megérkezett a Matavai-öbölbe, ahol felvette a kenyérfa szállítmányt: egy részét a Tonga szigetcsoport egyik tagján, Namuka szigetén rakodta be. A hajózás ideje alatt eddig semmilyen különös esemény nem történt, és úgy tűnt, szerencsésen befejeződik. De a kapitány nagyképű karaktere, durva és despotikus magatartása fellázította ellene majdnem az egész legénységet. Összeesküdtek ellene, és április 28-án napfelkelte előtt, Tubuai-tól nem messze lévő hajón kitört a lázadás.
A lázadó matrózok által lepedőbe csavarva, összekötözött kezekkel és lábakkal, mielőtt bármilyen ellenállást tudott volna kifejteni, Bligh-t egy szál ingben a fedélzetre cipelték, és bíróságra hasonlító eljárás után, amin Christian Fletcher hadnagy elnökölt, tizennyolc hozzá hű maradt társával együtt a leeresztett, némi élelmiszerrel ellátott csónakba rakták, és a sors kegyeire bízva a nyílt óceán közepén hagyták. A szerencsétlenek utazása valóban életveszélyes volt; negyvenegy napig hajóztak a rosszul ismert tengeren egy olyan csónakban, aminek még fedélzete sem volt, a csekélynél is kevesebb élelmiszerrel; soha nem hallott nélkülözések mellett sikerült megtenniük 6000 km-t, ezalatt mindössze egyetlen matrózt elveszítve, akit még a legelején Tubuai őslakói öltek meg!
Éhség és szomjúság gyötrelmeit átélve, szerencsésen elkerülve a félelmetes viharokat és Tohua vad bennszülötteinek fogait, Bligh el tudta érni Timor szigetét, ahol meleg fogadtatásban részesült.
"Felajánlottam társaimnak,szálljanak partra- meséli Bligh - néhányan alig tudtak lépkedni a lábaikon. Csak csont és bőr maradt belőlünk: tele voltunk sebekkel, ruháink cafatokká lettek. Ebben az állapotban az öröm és hála könnyei jelentek meg szemeinkben, Timor lakói csendben, a rémület, csodálat és sajnálat kifejezésével arcukon néztek minket. Csak a Mindenható segítségével tudtuk legyőzni az annyira veszélyes utazás balszerencséit és nehézségeit!" Ami a lázadókat illeti, a további sorsuk különlegesen érdekes, és rendkívül tanulságos.
A felhőtlen élet reménye Tahiti szigetére vonzotta őket. Akik a lázadásban kisebb szerepet játszottak és az angol kormány jóindulatára számíthattak, ott maradtak. Christian azonban újból útnak indult nyolc matróz kíséretében, akik elhatározták, hogy mindvégig vele maradnak, tíz bennszülött Tahitiről és Tubuairól, és tizenkét tahiti lány.
Róluk többet senki sem halott. 1791-ben Edwards kapitány, a "Pandora" parancsnoka, akit az angol kormány küldött a lázadók elfogásának és Angliába szállításának parancsával, a Tahitin maradtakat lefogatta. De a "Pandora" sziklára futott az Enterprise-szorosban, ebben a katasztrófában négy lázadó és 35 matróz meghalt. A tíz lázadóból, akiket a hajótörést szenvedett "Pandora" tengerészeivel Angliába szállítottak, hármat halálra ítéltek.
Eltelt 20 év, mire Christian és követői sorsáról hírek érkeztek.
1808-ban egy amerikai kereskedelmi hajó kötött ki a piciny Pitcairn-szigeten, hogy kiegészítse szállítmányát az ott elejtett fókák bőrével. A kapitány a szigetet lakatlannak tudta: de legnagyobb megrökönyödésére a hajóhoz egy piroga siklott három fiatal meszticcel, akik elég jól beszéltek angolul. A meglepett kapitány kikérdezte őket és megtudta, hogy az apjuk Bligh hadnagy alatt szolgált.
Az angol flotta hadnagyának odisszeája az egész világon ismertté vált, és minden ország hajóinak matrózszállásán az esti beszélgetések tárgya lett. Ezért az amerikai kapitány részletesen meg akart ismerkedni a szokatlan történettel, ami emlékeket idézet fel benne a "Bounty" lázadóinak eltűnéséről.
Elhagyva Tahitit, Christian egyenesen Pitcairn-hez hajózott, ami a Tuamotu szigetcsoporttól délre lévő elszigetelt helyzetével, távol a hajózási útvonalaktól, nagyon megfelelt a bujkálásra. Kirakodva a "Bounty"-n lévő élelmiszerkészletet, és leszerelve mindent, ami hasznos lehet, a tengerészek felgyújtották a hajót - nem csak amiatt, hogy eltüntessék a nyomokat, hanem hogy egyetlen lázadó se menekülhessen el a szigetről.
A letelepedők kunyhókat építettek, és a föld egy részét megtisztították. A bennszülöttekre, akiket magukkal hoztak, ill. önként követték őket, az angolok szívesen áthárították a rabok kötelességeit. Két év telt el különösebb veszekedés nélkül. Azután a bennszülöttek összeesküvést szőttek a fehérek ellen, azonban őket értesítette az egyik tahiti lány, ezért az összeesküvők két vezetője az életével fizetett sikertelen kísérletéért.
Még két év telt el csendben és nyugalomban, azután - újabb összeesküvés, aminek eredményeképp öt angolt, köztük Christiant is állati kegyetlenséggel megöltek. Az angolokat sajnáló asszonyok viszont leszúrták az életben maradt tahitiaiakat.
Egy szeszesital főzésére alkalmas növény felfedezése egy idő múlva az életben maradt négy angol egyikének halálához vezetett; másikat megölték a barátai; a harmadik betegségben halt meg és Alexander Smith, felvéve John Adams nevét, egyedül maradt a kis közösség fejének, ami 10 asszonyból és 19 gyerekből állt, akik közül a legöregebb sem volt 7-8 évesnél idősebb.
Ennek az embernek, aki sokat gondolkodott korábbi, rendezetlen életéről, és teljesen újjászületett a bűnbánat eredményeképp, kellett végeznie az apa, a szentség hordozója, a törzsfőnök és a király kötelezettségeit. Következetességével és határozottságával sikerült leküzdenie a nemkívánatos hatásokat ebben a különös közösségben.
A morál e nemmindennapi képviselője, aki fiatal korában minden lehető törvényt megsértett, akinek számára korábban semmi sem volt szent, most jószívűséget, szeretetet, alázatosságot hirdetett, és a kis közösség felvirágzott ennek az embernek a rövid, de kemény irányítása alatt, aki élete végére jámbor, szentéletű emberré vált.
Ilyen volt akkor Pitcairn sziget kolóniájának morális állapota, amikor partjaihoz megérkezett Beach hajója. 1825. december 4-én Frederic William Beach kapitány, az angol kormány megbízásából a Csendes-óceánt kutatva, észrevett egy növényzettel borított szigetet. Ez volt az az abban az időkben híressé vált sziget, ahol felfedezték a leszármazottjait "Bounty" lázadóinak, akik itt szálltak partra a drámai események után, amik a XVII. század végén egész Anglia közvéleményét izgatták. A lakók által csodálatosan fogadott hajós 18 napot töltött ott el. A falu tiszta kunyhói ott álltak a pandan fák és kókuszpálmák alatt, a földek jól megmunkálva: Adams alatt Pitcairn lakói mesterekké váltak a legszükségesebb eszközök valójában fárasztó elkészítésében. Ezek a meszticek, többségükben kellemes, szelíd arcvonásúak, arányos felépítésűek voltak, ami nem hétköznapi erőről tanúskodott.
William Bligh kapitány 1817-ben halt meg altengernagyként, három fiú, nagy család és barátok körében. A vitorlás személyzetének kalandjai 200 év múlva hirtelen felszínre kerültek az irodalomban (R. Merle: A sziget) és a filmművészetben.
Napjainkban a hajó rekonstruálása Sydney hajóépítő üzemeiben történt az 1983-ban forgatott "Lázadás a Bounty-n" filmhez, Mel Gibsonnal Christian, és Marlon Brandoval, Bligh kapitány szerepében. A "Bounty"-t eredeti méreteiben, pontos rajzok alapján építették újra.
A "Bounty"-ról és a sziget első lakóiról sok érdekeset lehet megtudni az internet-en Pitcairn szigetének hivatalos honlapján a következő címen: http://www.lareau.org/pitc.html.
A teljesvitorlázatú hajó, a "Bounty" (HMS "Bounty") 1783-ban épült River Hull-ban, és eredetileg "Beitha"-nak nevezték. Anglia Haditengerészeti Flottája megvásárolta a Maiers, Sharp és Braun bankon keresztül 2600 font sterlingért. Átszállították Dephtford-ba a felszerelés kiegészítésére. 1781. június 8-án átkeresztelték HMS "Bounty"-ra.
. A XVIII század végén Nagy Britannia uralta a tengereket. A Bounty hajó feladata az lett volna,hogy kenyérfát telepitenének át vele Melanézia térségében. Azonba a kapitány olyan keménykezü volt hogy a legénység fellázadt. Hogy az angol korona haragja elöl meneküljenek ,elvitorláztak egy addig alig tudott szigetre,a Pitcairn-re. Ez nem volt rossz ötlet,mert akik nem mentek oda,azokat késöbb egy másik angol hadihajó begyüjtötte és Londonban nagy látványosság közepette fel is akasztották öket.
A történet egyik érdekessége hogy a romantikus Christian Fletcher elsőtisz és társai történetét (a HMS. Bounty első tisztje volt a lázadás
vezetője) mindenki ismeri, de a kegyetlen és méltán gyűlölt kapitányét William Bligh-ét már sokkal kevesebben.
Szóval ez a Bligh-t,miután kirakták a hajóból egy csónakba a Csendes Óceán kellős közepén,ha jól emlékszem 3000 mérföldet tett meg az
óceánon, egyedül vitorlázva, és elérte a délázsiai angol gyarmatokat. Ez rávilágít arra, hogy kibírhatatlan jelleme mellet kiváló tengerész
volt, és mindent tudott,ami akkoriban tudható volt hajózásról, navigációról, és nem mellesleg nagyon kemény fickó lehetett.
Visszautazott Angliába és ott feljelentést tett az Admiralitáson a lázadás miatt. Később Ausztrália kormányzójává nevezték ki, de ott is hamar "megszeretette" magát a helyiekkel. Nagyon nem volt népszerű személyiség.
Ebből is látszik, hogy nem minden,ha valaki kiváló ismerője és művelője szakmájának. A magas szakképzettség megfelelő emberi talentum
nélkül önmagában nem teszi alkalmassá az embert arra, hogy vezető legyen. Bizonyára a tengerészeti akadémiákon azóta is tanitják William Blight kapitány népszerűtlen stílusát. Ott tartottunk,hogy az angol haditengerészet hajót küldött,hogy gyűjtse be a lázadókat. Pandora volt a hajó neve. Valóban,akik Tahitiban maradtak,azok el is lettek fogva és a Pandora kapitánya szépen csináltatott nekik egy ketrecet a hajó fedélzetén. Irány haza,Angliában! A Pandora kapitánya,Edwards kapitány, a közepesnél kevesebb tehetséggel volt megáldva és rávezette a Pandorát egy korallzátonyra. Elképzelhetö hogy mit érezhettek a foglyok a ketrecben: ketrecben lenni az még nem végzetes,egy süllyedő hajón lenni, az se szükségszerüen végzetes,de ketrecben, süllyedő hajón lenni, az már végzetes.
A foglyok könyörögtek hogy nyissák már ki a ketrecet,hogy menthessék magukat, azonban Edwards nem engedte. Szerencsére ő meg nem hogy tehetségtelen,hanem gyáva is volt,mert igen hamar beleült egy mentöcsónakba. Ekkor történt, hogy valakinek mégis volt valami jó érzése,és kinyitotta a ketrecet.
Előszó:
Mint látjátok ez a hajó és a története egyszerűen csodálatos és egyben tragikus is,ha az emberi részét vetjük górcső alá.
2007 novemberében kezdtem hozzá eme hajó megépítéséhez, minden építéssel kapcsolatos napot dokumentáltam a ráfordított munkaórákkal
együttesen.Így azt tudom,hogy az egy és negyed évben 418 órát töltöttem a Bounty társaságában.Ezt a hajót teljesen nemes fákból készítettem, mániám a megközelítőlegesen múzeumi kivitelezésre törekvés.De a tényleges múzeumi kivitel az már nagyon magas foka a hajóépítésnek...
Ezért aztán ez a hajó is tőkézett,úszásképes, jó szélben a vitorlái dagadnak és halad a hajó.Az állókötélzeten kívül az összes kötélzet működőképes kivitelű.
A járgány is működteti a horgonyokat, és a kormányzás is valós!
• A hajómodell méretaránya : 1:50
• A hajómodell hossza : 76 cm
• A hajómodell magassága : 60 cm
• A hajómodell szélessége : 30 cm
A melléklet elején a 23 tervrajzbol közöltem 7 tervet lásd.(Tervrajz 1-7)
A H.M.S. Bounty fregatt épitési menetére vonatkozó leirás!
Kép1:
A Revell-tervek, melyek az ihletet adták nekem.
Kép2:
Ez egy szemléltetőmodell látványa teljes pompájában!
Kép3:
H.M.S. Bounty a tat felöl…
Kép4:
A fedélzet középrésze!
Aztán ez a kitt már a múlté.
Kép5:
Indul a mandula…(Így készült!)
A tagolt gerinc kialakítása folyik…A bordák helye is ki van már vágva,a vízvonal fel van jelölve,ami majdan a héjalásnál nagy szerepet fog betölteni.
Kép6:
Ráépítettem az összes bordát, de még korántsem tökéletes,mert
a palánk illeszkedési szögeket később,a palánkozás megkezdése
előtt alakítom ki.
Kép7:
Itt az látható, hogy a tetejét egymáshoz igazítottam, úgy hogy az egy enyhe ívet alkosson.
Kép8:
Elkezdtem a már kiszabott fedélzeti modult felosztani a padlónak.
Kép9:
Ragasztom is a padlót a klasszikus átfedéses formátumban.
Kép10:
Nagy gondosságal kivágtam a szelvényeket belőle.
Kép11:
Közben felragasztottam az alsóraktér és az ütegfedélzetek tartóit is.
A padló anyagát véve a bükkfa mellett maradtam.
Kép12:
Az alsófedélzeti szintek fel lettek ragaszva a tartókra.
Kép13:
Az összes lejáró és egyéb szellőzők ki vannak marva.
Kép14:
Itt az alsóütegeket és hajóraktereket lakkoztam le!
Kép15:
Feljelöltem az imitált lejárónyílás helyét,ami egyben a rácsot is fogja befoglalni.Ezt nem igazán a lakkozás után szerettem volna megtenni, de ez így alakult.
Kép16:
Itt jól látható a majdani horgony felöli ideiglenes befűző futószál.
Kép17:
Ezek azok a szellőzők,melyekre csak ráragasztom a rácsot,a kimarás itt nem szükséges!
Kép18:
A horgonycsörlő pozícionált kijelölt helye…
Kép19:
A tattükör keresztgerendáit is a helyére ragasztottam, kezdődhet a palánkozás.
Kép20:
Elkezdtem a palánkozást.
A hajlított elemeket később tettem fel,mert még gőzölésen vannak,pont
forrásponti külömbözettel cserzem a bükköt, hogy a szálkáit,rostjait megpuhítsam,de a színe ne fakúljon az esetleges túlforrázási stádiumtol. És csak azután hajlítom meg.
Kép21:
Itt jól láthatóak a palánkszegek,melyek hagyományos hurkapálcikák.A rádiuszos részeken kiegyenlítettem a részeket és megkezdtem a
tömítést, amely nálam faliszt és vízálló faragasztó keveréke. Igen jó elegy!
Kép22:
A tömítés állapota látszik.Sima ragasztó és tölgyfa por, ezt ugyanis jól össze lehet majd dolgozni,színezésnél nem hagy foltosodást, igen jól lehet csiszolni,ellenben ha ugyanezt puhafának a porával keverném be…
Kép23:
A palánkozó művelet befejező része a taton.
Gondos csiszolás követi ezt a meghatározó műveletet.
Kép24:
A felcsiszolt hajótest,de még korántsem a makulátlan állapotú…
Mert vannak még a palánkok szögeiben rézsus szögek,bemélyedések,
melyeket ki kell a szinezés előtt egyenlíteni.
Kép25:
A tőkézés furatai, ebben az állapotban jól látszik,hogy orrnehéz a
hajótest, így kevesebb ólmot osztottam fel a hajótest elejére, ez merőben meghatározza a hajótest úszóképességét.
Kép26:
Itt már az ólomhüvelyek a helyükön vannak.
Kép27:
A hosszas polírozás után a fehér fenékrésszel kezdtem a színezést,
többszöri eljárással,amíg az akríl nem takart elégségesen.
Kép28:
Aztán a teljes hajótest meg lett színezve szépen sorjában,töbszöri megismétlésekkel.
Kép29:
Az aranyozott dörzsfák és a hátsó védpalánk az ágyúnyílásokkal is elkészült.
Kép30:
Fenn a fedélzeti káva (könyöklő) is…
Kép31:
Mialatt a könyöklő felkerült, közben már a 4. réteg lakkozáson is túlesett a hajótest. Ez fontos a vizzárás miatt!
Kép32:
A középrészen látható korlátokat is felraktam, na meg a 10 db (revolver?) (kartács?) ágyú bakjait is.
Kép33:
Íme az oldalsó feljárósorok…
Kép34:
A horgonyleeresztő blokk látható.
Kép35:
Megcsináltam az ajtózsilipeknek a vezetővázát is,ezt egy keményebb kőrisfábol készítettem el.A könnyed csúszás végett a belső éleket leviaszoltam.
Kép36:
Az összes szegélyek és a nem látható lejárónyílások teteje is felkerült.
Kép37:
Az árboctuskók is felkerültek, melyek elő is lettek fúrva.
Kép38:
A kormánysvert a réz veretekkel elkészült.Az igazi sajátossága az,hogy ez is műküdőképes.
Kép39:
A kormányos navigációs házikója a taton.
Kép40:
Raktérzsilip csőrlője is összeállt, sok macera volt vele, és még mennyi lesz!
Kép41:
A raktérzsilipajtó paneljait bepasszintva befűztem a vezérlőket.
Kép42:
Itt már működőképes állapotban látszik, és be is van rácsozva.
Kép43:
Itt a mentőcsónaktartó-hevedert szemléltetem, még később rakom rá a csónaktámasztást, mert ez nagyban függ a csónak formájától…
Kép44:
A horgonycsörlő, és a szellőző
Kép45:
Itt a kormánylapátra feltettem a határláncot is.
Kép46:
A szélső dupla kötélbakok…
Kép47:
Az előárboc körüli kötélbakrendszer…
Kép48:
Szemből az orr...A horgonydarus kezelőkamrának a lejárófedelei és maga a horgonydaruk gerendái.
Kép49:
A nyitható lejárófedelek.
Kép50:
A középső ajtó is nyitható!
Kép51:
Felraktam mindegyik oldalra a hágcsófeszitő párkányt…Ezekre helyezem majd a macskafejeket.
Kép52:
Közelebbről is szemlélve, a macskafejek furataival…
Kép53:
A kormányműblokkokkal teljesen működőképes állapotában van!
Kép54:
Más nézetből is nézve…Egyébként nekem ez a technikai megoldás nem tetszik, de hát ez van az eredeti terven is szemléltetve hasonló kép.
Kép55:
Ime a racsnis hajóharang, itt csak a racsni működik, elméletileg a
harangnak csengetni kellene a működése közben, de a méretek végett ez nem igazán volt kivitelezhető…
Kép56:
Felkerült az orrárboc tővégbakja is…
Kép57:
Az orrárboc a helyén,vele együtt a bandázs is,ami tartja, és a galliont is felraktam a helyére.
Kép58-59:
A gallion közelebbröl.Ez nem lett az elvárásaimnak megfelelő,de legalább hasonlít…
Kép60:
A tattükrön kész a stukkós galéria, az ablakokkal…És a domborgravírozásos hajónévtábla is a helyén.
Kép61:
Az oldal(zseb)galéria is a helyén van …
Kép62:
A lejárólétrákat már a helyére ragasztottam!
Kép63:
Az orron lévő kávafa fogódzó (Gallion)
Kép64:
Szemből látszik a díszítőjelleg is.
Kép65:
Még egy rátekintő a fedélzetre,itt már csak a csónaktartó hevedert
nem tettem fel,a többi már csak cicomázás…kezdődik az árbócok és a
kötélerdők szerelése.
Kép66:
Az oldalankénti macskafejek is készülgetnek. Eközben már a terebeknek a mérete is megvan,ezek is gyártás alatt vannak.
Kép67:
Ezek a már a lakkozott,éppen száradófélben lévő vitorlarudak.
Kép68:
Már a nagy gondosságal beépített (Terebek) árbocok a helyükön vannak… Teljesen készen vannak a tartókötélzetek, feszítőkötelek, és az oldalhágcsó futókötélzete a szerelvényekkel együtt, most épp az oldalhágcsó kötésével foglalatoskodok.
Kép69:
Itt már a csarnakok is kész vannak.
Kép70:
Itt messziről jobban látszik az alapfelépítmény…
Kép71:
Ime a fonott duplakötélzet, ez tulajdonképp egy fő húzókötél,
melynek nagy szerepe van a terebek összetartásában…
Kép72:
A karkötelek blokkokkal szerelt állapotban…
Kép73:
A felsudáron díszelgő véggömb.
Kép74:
A kötélzetek rendezett látképe.Az állókötélzeteken kívül mindegyik
működőképes állapotban van.
Kép75:
Elkészítettem a Bounty horgonyszerkezetét, de a korhű változat mégis más.
Kép76:
Fel is szereltem a hajóra, a lánc és a bevonóblokkokkal együtt.
Kép77:
Ez itt a mentőcsónak bordázata.
Kép78:
És íme itt már a fedélzeten díszeleg a tartóbakon (sólyán).
Kép79:
A fedélzeti fenékvízszivattyú.
Kép80:
A tattükőr két hajólámpájának az egyike.
Kép81:
Életre kelt ez a gyönyörű hajó... (Az öröm határtalan!)
Kép82:
Dagadjanak a vitorlák…
Kép83:
H.M.S. Bounty kereskedelmi fregatt,1789
Végszó...
Ez a montázs teszi rá a pontot a közel másfél éves építés gyümölcsére.
Elég sok történelmi vitorlás jutott hányatott sorsra, de a Bounty az igazán ebben a kategóriában van.Részben ezért döntöttem a megépítése mellett.
Kis hiba,hogy még a védelmi rendszerét,az ágyúit nem szemléltettem,de ezt idővel pótolom.
|
| Captain Sir William… |
|
| Tervrajz1 |
|
| Tervrajz2 |
|
| Tervrajz3 |
|
| Tervrajz4 |
|
| Tervrajz5 |
|
| Tervrajz6 |
|
| Tervrajz7 |
|
| kép1 |
|
| kép5 |
|
| kép6 |
|
| kép7 |
|
| kép8 |
|
| kép9 |
|
| kép10 |
|
| kép11 |
|
| kép12 |
|
| kép13 |
|
| kép14 |
|
| kép15 |
|
| kép16 |
|
| kép17 |
|
| kép18 |
|
| kép19 |
|
| Kép20 |
|
| kép21 |
|
| kép22 |
|
| kép23 |
|
| kép24 |
|
| kép25 |
|
| kép26 |
|
| kép27 |
|
| kép28 |
|
| kép29 |
|
| kép30 |
|
| kép31 |
|
| kép32 |
|
| kép33 |
|
| kép34 |
|
| kép35 |
|
| kép36 |
|
| kép37 |
|
| kép38 |
|
| kép39 |
|
| kép40 |
|
| kép41 |
|
| kép42 |
|
| kép43 |
|
| kép44 |
|
| kép45 |
|
| kép46 |
|
| kép47 |
|
| kép48 |
|
| kép49 |
|
| kép50 |
|
| kép51 |
|
| kép52 |
|
| kép53 |
|
| kép54 |
|
| kép55 |
|
| kép56 |
|
| kép57 |
|
| kép58 |
|
| kép59 |
|
| kép60 |
|
| kép61 |
|
| kép62 |
|
| kép63 |
|
| kép64 |
|
| kép65 |
|
| kép66 |
|
| kép67 |
|
| kép68 |
|
| kép69 |
|
| kép70 |
|
| kép71 |
|
| kép72 |
|
| kép73 |
|
| kép74 |
|
| kép75 |
|
| kép76 |
|
| kép77 |
|
| kép78 |
|
| kép79 |
|
| kép80 |
|
| kép81 |
|
| kép82 |
|
| kép83 |
|
| H.M.S.Bounty ké… |
|
| Bounty portraid |
|
| HMS-Bounty replica |
|
| HMS-Bounty makett |
2009.11.28.
Utolsó módosítás: 2010.05.13.
Utolsó módosítás: 2010.05.13.
A fotókat részben a műhelyben és részben a galériánkban készítettem.