VK (P) 4501 Ferdinand Tiger
1:35, Italeri, Friul
Pintér György - Múzeumi krimik
A cikk okulásképpen íródott. Remélem az ifjabb kollegáknak hasznos lesz.
Az építés
A történet valamikor 2004 táján indul, egy „egyhétvégés” Italeri makettel (Ferdinand Tiger No. 6278). Az építés nem haladt rosszul, nem igényelt különösebb „varázslatokat”, feltéve, ha az ember megelégedett az olaszok alacsony/közepes minőségével a sárhányók vastagsága és a rögzítésük kuszasága, lámpák, felszerelési tárgyak, lánctalpak kidolgozottsága, stb. terén. Én egy darabig úgy gondolotam, miért ne, marad tuning nélkül. Ekkor azonban belém csapott a felismerés: könnyen dinamikussá építhető a tank, mozgathatóvá tehető a futómű, összesen csak 3 pár görgő oldalanként, közös tengelyeken (a gyártó is jelöli a mozgathatóvá tétel lehetőségét).
Gondolat gondolatot követett, ha már mozgathatóként állítom össze, akkor megérdemelne egy fém láncot, úgy vélem nem kell magyarázni miért. Hozzá is jutottam a Friul Ferdinand Elephant láncához, köszönöm mig31-nek. Gyönyörű, valósághű, a 240 szemből kb. 220-at kellet felhasználnom. Először összeállítottam az egyik zacskó tartalmát, majd kibontottam a másik zacskót és hopp... Az első csak sima tagokból állt, a második csak tarajosból. Mivel az elsőt nagyából készre szereltem már (drót levágva, beragasztva), főhetett a fejem, hogyan tovább, vagyis hogyan is barkácsoljam SZÉT. Ez nettó két év alatt meg is oldódott, kipróbáltam rengeteg dolgot, de valahogy a drót keményebb, magasabb olvadáspontú, és ilyen esetekben még a leggagyibb pillanatragasztó is beton keménységű tud lenni természetesen.
Megoldásként végül az maradt, hogy a gyártó által vaknak öntött furatot átfurtam ProxXxon jellegű marokfúróval. Ez elég pepecselősnek tűnik, de viszonylag gyorsan megy a fehérfém puhasága miatt, azért nem árt tartalék 0,5-ös fúró. Ezen lépés után a gyárilag üresnek öntött, majd beragasztott rész után, az első "résnél" éles, stabil szikével benyúltam a drótig és szétvágtam azt. Előfordult, hogy átvágtam a teljes tagot, de ezt jól el lehetett rejteni a koszolásnál és további lapogatásoknak köszönhetően. Ezek után gyerekjáték volt kipiszkálni a „fránya” drótot. Így kaptam egy gyári vak véget átfúrva és egy gyári üres véget befoltozva egy kis darab dróttal és pillanatragasztóval. Szerintem tragikus, de most már nevetek. 2007 nyár végére összeállítottam a láncokat.
Festés, koszolás
„Semmi extra”, azaz alapozás (Gunze H301 German Grey), egy kis panelezés (fehérrel, ságával világosított alapszín), némi befolyatás Tamiya szintetikus feketével, de csak mértékkel, lévén egy kísérleti jármű egyik tesztútját akartam megjeleníteni. Ennek megfelelően igyekeztem finoman szárazecsetelni Modell Masters színekkel (Mövengrau 1730, „emberszín” 2001). Lánctalp színe a „csodálatos” Humbrol H173 Track Colour. Véleményem szerint, ha egy járgány megmoccan, máris csillogni fog a lánc, mint Salamon „kincse”. Ezért csiszolóvászonnal a külső oladalon a körmöket finoman, aztán a belső felületet, ahol a görgők járnak viszont erősen koptattam.
A porolásnál is igyekeztem azt a hatást kellteni, hogy a járgány alig járt, illetve alig állt, még csak tesztelési fázisban van. Ezért a láncot világos, poros színre emlékeztető pigmentporral kezeltem (CMK termék). Feketével vékonyan imitáltam a kormot a kipufogón és a lövegcsőnél.
És SZÉTTÖRIK...
Igen, a lánctalp felszerepelése közben sajnos kiderült, hogy nem elég a hely a láncnak, nem lehet a helyére illeszteni. Némi feszegetés után pedig levált a stabilul összeragasztottnak hitt felső rész. Ez van, nem volt nagy a kár, csak bosszantó. Sikerült összetrükközni a láncot, ehhez mind a két első sárhányót drasztikusan át kellett szabdni, meg kellett emelni és be kellett pótolni. A menet irány szerinti bal oldali felhajtható részt le is kellett vágni és másabb pozícióban rögzíteni. Maratásból pótoltam a két szétszabott zsanért (Eduard zsanéros készlete, mindig jó). Újrafestés, újrakoszolás után nem is maradt más, mint az alaplap megszerkesztése. Szerencsére a pozsonyi versenyen viszonylag olcsón jutottam hozzá, úgy emlékszem, cseh (!!!) fószer talpaihoz. Nem értem, hogy a magyar „hozzáértők” miért nem árulnak közepes minőségű lapokat 1500-3000 Huf környékén. Ha tévedtem és van, valaki írhatna...
Az alapra szárított moha és némi faragasztós pigment kerül. Azért, hogy látszódjon a mozgó futómű, három kicsi buckát is kialakítottam. Maradék tagokat nyomkodtam bele a még képlékeny masszába a harckocsinyomok imitálására. A makettről hiányoznak a szerszámok, illetve a póttagok, ezeket nem tartom relevánsank egy kísérleti gép esetében, így nem raktam fel, tekintettel a minőségre. Elképzelésemnek megfelelően egy Tamiya ülő harckocsi parancsnok is helyet kapott a bal első sárhányón.
Taunlságok
1. Nem érdemes ilyen sokáig húzni az építést.
2. Érdemes már a makett elkezdése előtt eldöntteni, mit szeretne az ember feljavítani.
3. Eredeti fotó. Sajnos én viszonylag későn néztem utána, de nem kellett volna se Balkankreuz-ot, se toronyszámot felrakni. Most már mindegy.
Az építés
A történet valamikor 2004 táján indul, egy „egyhétvégés” Italeri makettel (Ferdinand Tiger No. 6278). Az építés nem haladt rosszul, nem igényelt különösebb „varázslatokat”, feltéve, ha az ember megelégedett az olaszok alacsony/közepes minőségével a sárhányók vastagsága és a rögzítésük kuszasága, lámpák, felszerelési tárgyak, lánctalpak kidolgozottsága, stb. terén. Én egy darabig úgy gondolotam, miért ne, marad tuning nélkül. Ekkor azonban belém csapott a felismerés: könnyen dinamikussá építhető a tank, mozgathatóvá tehető a futómű, összesen csak 3 pár görgő oldalanként, közös tengelyeken (a gyártó is jelöli a mozgathatóvá tétel lehetőségét).
Gondolat gondolatot követett, ha már mozgathatóként állítom össze, akkor megérdemelne egy fém láncot, úgy vélem nem kell magyarázni miért. Hozzá is jutottam a Friul Ferdinand Elephant láncához, köszönöm mig31-nek. Gyönyörű, valósághű, a 240 szemből kb. 220-at kellet felhasználnom. Először összeállítottam az egyik zacskó tartalmát, majd kibontottam a másik zacskót és hopp... Az első csak sima tagokból állt, a második csak tarajosból. Mivel az elsőt nagyából készre szereltem már (drót levágva, beragasztva), főhetett a fejem, hogyan tovább, vagyis hogyan is barkácsoljam SZÉT. Ez nettó két év alatt meg is oldódott, kipróbáltam rengeteg dolgot, de valahogy a drót keményebb, magasabb olvadáspontú, és ilyen esetekben még a leggagyibb pillanatragasztó is beton keménységű tud lenni természetesen.
Megoldásként végül az maradt, hogy a gyártó által vaknak öntött furatot átfurtam ProxXxon jellegű marokfúróval. Ez elég pepecselősnek tűnik, de viszonylag gyorsan megy a fehérfém puhasága miatt, azért nem árt tartalék 0,5-ös fúró. Ezen lépés után a gyárilag üresnek öntött, majd beragasztott rész után, az első "résnél" éles, stabil szikével benyúltam a drótig és szétvágtam azt. Előfordult, hogy átvágtam a teljes tagot, de ezt jól el lehetett rejteni a koszolásnál és további lapogatásoknak köszönhetően. Ezek után gyerekjáték volt kipiszkálni a „fránya” drótot. Így kaptam egy gyári vak véget átfúrva és egy gyári üres véget befoltozva egy kis darab dróttal és pillanatragasztóval. Szerintem tragikus, de most már nevetek. 2007 nyár végére összeállítottam a láncokat.
Festés, koszolás
„Semmi extra”, azaz alapozás (Gunze H301 German Grey), egy kis panelezés (fehérrel, ságával világosított alapszín), némi befolyatás Tamiya szintetikus feketével, de csak mértékkel, lévén egy kísérleti jármű egyik tesztútját akartam megjeleníteni. Ennek megfelelően igyekeztem finoman szárazecsetelni Modell Masters színekkel (Mövengrau 1730, „emberszín” 2001). Lánctalp színe a „csodálatos” Humbrol H173 Track Colour. Véleményem szerint, ha egy járgány megmoccan, máris csillogni fog a lánc, mint Salamon „kincse”. Ezért csiszolóvászonnal a külső oladalon a körmöket finoman, aztán a belső felületet, ahol a görgők járnak viszont erősen koptattam.
A porolásnál is igyekeztem azt a hatást kellteni, hogy a járgány alig járt, illetve alig állt, még csak tesztelési fázisban van. Ezért a láncot világos, poros színre emlékeztető pigmentporral kezeltem (CMK termék). Feketével vékonyan imitáltam a kormot a kipufogón és a lövegcsőnél.
És SZÉTTÖRIK...
Igen, a lánctalp felszerepelése közben sajnos kiderült, hogy nem elég a hely a láncnak, nem lehet a helyére illeszteni. Némi feszegetés után pedig levált a stabilul összeragasztottnak hitt felső rész. Ez van, nem volt nagy a kár, csak bosszantó. Sikerült összetrükközni a láncot, ehhez mind a két első sárhányót drasztikusan át kellett szabdni, meg kellett emelni és be kellett pótolni. A menet irány szerinti bal oldali felhajtható részt le is kellett vágni és másabb pozícióban rögzíteni. Maratásból pótoltam a két szétszabott zsanért (Eduard zsanéros készlete, mindig jó). Újrafestés, újrakoszolás után nem is maradt más, mint az alaplap megszerkesztése. Szerencsére a pozsonyi versenyen viszonylag olcsón jutottam hozzá, úgy emlékszem, cseh (!!!) fószer talpaihoz. Nem értem, hogy a magyar „hozzáértők” miért nem árulnak közepes minőségű lapokat 1500-3000 Huf környékén. Ha tévedtem és van, valaki írhatna...
Az alapra szárított moha és némi faragasztós pigment kerül. Azért, hogy látszódjon a mozgó futómű, három kicsi buckát is kialakítottam. Maradék tagokat nyomkodtam bele a még képlékeny masszába a harckocsinyomok imitálására. A makettről hiányoznak a szerszámok, illetve a póttagok, ezeket nem tartom relevánsank egy kísérleti gép esetében, így nem raktam fel, tekintettel a minőségre. Elképzelésemnek megfelelően egy Tamiya ülő harckocsi parancsnok is helyet kapott a bal első sárhányón.
Taunlságok
1. Nem érdemes ilyen sokáig húzni az építést.
2. Érdemes már a makett elkezdése előtt eldöntteni, mit szeretne az ember feljavítani.
3. Eredeti fotó. Sajnos én viszonylag későn néztem utána, de nem kellett volna se Balkankreuz-ot, se toronyszámot felrakni. Most már mindegy.
|
| VK4501 |
|
| VK4501 |
|
| VK4501 |
|
| VK4501 |
|
| VK4501 |
|
| szétzuhanva1 |
|
| johann01 |
|
| közelről |
|
| szemből1 |
|
| szemből3 |
2008.12.30.
Utolsó módosítás: 2009.01.13.
Utolsó módosítás: 2009.01.13.
Köszönöm mig31-nek az elvi támogatást mind a könnyebb, mind a nehezebb időkben, illetve a makett megépítéséhez nyújtott szakmai segítséget.
Notariusnak pedig a rendszeres ösztönzést.
Notariusnak pedig a rendszeres ösztönzést.