Ikarus 695 PALT

1:24, saját (2017)

Pintér György - Múzeumi krimik 1983 és 1986 között készültek az Ikarusban az ún. PALT-rendszerű (Passanger And Luggage Together) repülőtéri autóbuszok melyek arra voltak hivatottak, hogy a PALT City-Aircraft System program keretében közvetlen kapcsolatot teremtsenek a városközpont és a repülőtér között, vagyis az utasokat és az univerzális PALT-konténerekben elhelyezett poggyászaikat együtt, a városközpontban található termináltól közvetlenül a repülőgéphez szállítsák.
A projekt fejlesztési csúcsát az 1983-ban bemutatott, emeletes, csuklós Ikarus 695 jelű modell képviselte, mely alighanem az Ikarus valaha épített legnagyobb autóbusza. Az egyedülálló modellt az ezévi, Frankfurtban megrendezett Interairport kiállításon is láthatta a nagyközönség. A 17 930 mm hosszú, 2500 mm széles, 3790 mm magas jármű a közúti forgalomban engedélyezett mérettartományok határait feszegette. A kombinált rendeltetésű autóbusz egyesítette magában a városi és elővárosi autóbuszok, továbbá mobil reptéri utaslépcső és a csomagszállító targonca tulajdonságait.
A 695-ösből összesen két példány készült el, az egyik szürke alapon narancsszínű, míg a másik fehér alapon zöld fényezéssel (695.01 illetve 695.02 altípus). Ezek a kocsik csak ajtóelrendezésükben tértek el egymástól (0-1-0-1 illetve 0-1-0-0), illetve abban, hogy a 695.01 jelű változat esetében a két szint homlokfali szélvédője között további, kisméretű ablakokat helyeztek el.
A buszokat sohasem próbálták ki éles bevetésen, alig 100 km próbafutás után félreállították őket. Állítólag a MALÉV illetékesei nem engedték a buszt közvetlenül odaállni a repülőgéphez, ugyanis attól tartottak, hogy az alacsonyan ülő sofőr nem látja a jobboldalt elhelyezett átszállólépcső végét. A PALT-rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a szigorú vámellenőrzés miatt a kivitelezhetetlenség határát súrolta. Napjainkban a terrorveszély miatti alapos ellenőrzések miatt nem lenne alkalmazható.

Kb. 2015-ben gondoltam egyet, hogy megépítem ezt a buszt. Ekkor még 1 mm-es sztirol lemezből kezdtem el, nagyjából el is készült a gépes része, aztán valahogy félbemaradt. Ez idő alatt eléggé tönkre is ment, ekkora méretben gyengének bizonyult ez a lemez, ezért szétszedtem.
Ugyanakkor csak nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért vettem 4 mm-es sztirol lemezt, majd elkezdtem ebből megépíteni.
Meg is lettek az első oldalfalak, amikor észrevettem, hogy az ablakok nem teljesen olyanok, mint ahogy Én elkészítettem. Természetesen normális jellegrajz, képek nem nagyon vannak erről sem.
Ekkor újra megcsináltam, majd rájöttem, hogy a 4 mm-es lemezt szikével vágni elég nehéz. Tehát időközben beszereztem egy Dremel asztali lombfűrészt, ennél a modellnél még nem használtam de a jövőben is ilyen vastagságból csinálom így hasznos lesz.
Aztán jöttek a ragasztások, csiszolások, tömítések.
Tehát lassan összeállt a kaszni, majd jött a belső tér. Szokásos anyagok mellett most balsafát is használtam, amit krepp papírral borítottam, az üléseket oyumaru-gipsz segítségével sokszorosítottam de a jövőben át kel állni a gyantára.
A zöld csíkokhoz kb. 6 féle öntapadós tapétát szereztem be mire találtam olyat, ami hasonlít. Az egyik mustár-zöldes csíkhoz egy Budapesti boltból sikerült szerezni, innen is köszönöm a segítséget Nekik.
(reklám helye: http://www.tapetapont.hu/).
Hasonlóképpen jártam el a feliratokat illetően is, egy pár kis kép alapján fantasztikus munkát végzett a WELLCom Stúdió (www.wellcom.hu) illetve egy ismerősöm, aki elkészítette a vizes matricákat belőle, köszönet illeti őket is.

Forrás: http://magyarbusz.info/visszapillanto/2013-01-03/Szarnyalo_kepzelet_-_kulonleges_Ikarus_prototipusok