1:72
Pintér György - Múzeumi krimik
Josip Broz Tito 1980-ban bekövetkezett halála után, Jugoszláviában 5 évtized elteltével újra kiéleződtek az ellentétek ami odáig fajult, hogy a „balkáni puskaporos hordó újabb robbanás” előtt állt. A szerbek úgy érezték, hogy a tagköztársaságokban szétszóródva a beolvadás és az eltűnés veszélye fenyegeti őket, az államszövetség két legfejlettebb állama, Szlovénia és Horvátország úgy érezte, hogy az ő erősebb gazdaságuk tartja el a kevésbé fejlett déli tagköztársaságokat. Tehát Horvátország és Szlovénia célja a Jugoszláviától való mielőbbi elszakadás volt, ugyanakkor Szerbia továbbra is ragaszkodott a jugoszláv múlthoz, a szerb etnikai dominanciához, valamint a szerbek egy államban történő koncentrálásához.
Horvátországban az első demokratikus választásokat 1990 áprilisában tartották, melyen a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) szerezte meg a legtöbb szavazatot és döntöttek a Jugoszláviából való kiválásról, aminek eredményeként később, 1991. június 25-én kinyilvánították függetlenségüket. A horvátországi szerbek azokon a területeken ahol a lakosság többségét szerbek alkották, ott önhatalmúan még 1990 októberében kikiáltották a Krajinai Szerb Autonóm Körzetet. Céljuk, a szerb többségű területeket elcsatolása Horvátországtól, amibe a horvátok nem nyugodtak bele.
A nyilatkozat-háborút és a politikai csatározásokat egyre gyakrabban fegyveres összetűzések követték a horvát rendőrök és a felfegyverzett szerbek között.
1991 tavaszáig átmeneti béke köszöntött be, de ez az időszak nem tartott sokáig. A fegyveres összetűzések 1991 februárjában újultak ki Pakrac városánál, márciusba a Plitvicei-tavaknál, augusztusban pedig a Vukovár melletti Borovo Selo faluban, ahol a nagy erőkkel kiérkező horvát rendőröket felfegyverzett szerbek várták, akik a tűzharcban megöltek 12 horvát rendőrt.
E véres események után Horvátországban végképp elszabadult a pokol, a fegyveres összecsapások mindennapossá váltak és újabb településekre terjedtek át.
A jól felfegyverzett, azonban kis harcértéket képviselő szerb szabadcsapatok, a csetnikek, valamint az őket fegyverrel és más harceszközökkel támogató Jugoszláv Néphadsereggel (JNA - Jugoslavenska narodna armija) szemben a horvát függetlenséget a horvát belügyi alakulatok (MUP), a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG – Zbor narodne garde) és a Horvát Igazság Pártjának fegyveres szervezete a Horvát Felszabadító Erők (HOS – Hrvatske obrambene snage) védték.
Eleinte a JNA a szerb szabadcsapatok és a horvát önkéntesek közötti tűzharcba „békéltető” szándékkal avatkozott be azzal a céllal, hogy szétválassza a szembenálló feleket, de valójában a csetnikek által elfoglalt területek biztosítása volt a cél.
Végül az 1991 szeptemberében kibontakozó általános JNA támadás eredményeképpen rövid időn belül szerb ellenőrzés alá került Horvátország területének közel egyharmada. De a minden fronton elszántan harcoló horvát önkéntesek erős ellenállása lelassította, majd megállította a JNA és a csetnikek előrenyomulását, így 1991 őszére megszilárdultak a frontvonalak és állóháború alakult ki. Az elfoglalt területeken 1991. december 19-én a szerbek kikiáltják a Krajinai Szerb Köztársaságot, melynek fővárosa Knin.
1992 tavaszára a szomszédos Boszniába is átterjedt a háború.
Horvátország függetlenségét végül 1992 januárjában ismerték el a világ országai.
Az 1992-ben létrehozott Horvát Hadsereg (HV- Hrvatska Vojska), melybe beolvasztották az addig teljesen önkéntes alapon működő ZNG-t és a HOS-t, csak 1995-re tudott úgy megerősödni, hogy ellentámadásba lendüljön és visszafoglalja az elveszített területeket.
Az 1995. május 1-én indított „Villám” hadművelet eredményeként visszafoglalták a Nyugat-Szlavóniai területeket, majd az 1995. augusztus 4-én indított „Vihar” (Oluja) hadművelet során pedig Kelet-Szlavónia kivételével az összes fronton legyőzték a Krajinai Szerb Köztársaság hadseregét és visszacsatolták az 1991-ben elveszített területeket Horvátországhoz.
Az ENSZ és az USA, Belgrádra gyakorolt nyomása eredményeként Kelet-Szlavónia 1998. január 15-től ismét Horvátországhoz tartozik.
Ezzel Horvátország számára végleg véget ért az 1990 óta tartó véres háború, melynek során a szerb csetnikek, nehéztüzérséggel és a Jugoszláv Légierővel (JRV) városokat és falvakat tettek a földel egyenlővé, vagy éppen tartottak évekig blokád alatt és Horvát oldalon csaknem 20000 halálos áldozatot követelt.
A dioráma
Sajnos csak elvétve lehet e témával foglalkozó makettekkel, vagy diorámákkal találkozni a különböző makettező klubok oldalain. Holott makettezés szempontjából is igen érdekes téma és nem utolsó sorban meglehetősen sok magyar vonatkozása van, egyrészt a kelet-szlavóniai harcok gyakran magyar településeken zajlottak, mint pl. Kórógy (Korog), Szentlászló (Laslovo), Haraszi (Hrastin), másrészt abban az időben sok délvidéki magyar kapta meg a behívóját az akkori jugoszláv néphadseregbe. De sok délvidéki magyar volt akik inkább átszöktek Horvátországba és beálltak önkéntesnek a ZNG-be, vagy a HOS-ba, hogy fegyvert fogjanak az agresszorral szemben.
2006 nyarán volt szerencsém vonattal átutazni Horvátországon és a vonat ablakából szemlélni a tájat, akkor kezdett el foglalkoztatni igazán a kérdés, hogy mi is történ itt.
Elkezdtem kutatni és a fellelhető képek és játék- és dokumentumfilmek megtekintése, könyvek tanulmányozása és rengeteg egyéb e témával foglalkozó kiadvány, megtekintése után kezdtem megismerni a harmadik balkáni háború történetét és kezdett összeállni a kép, a diorámáról, amivel a magam módján úgymond, emléket akartam állítani a - horvátok számára - honvédő háborúban harcolóknak.
A háború elején, a horvát oldalon minden önkéntes alapon működött, nem voltak beosztások, hanem harc közben alakultak ki a kisebb harccsoportok, gyakran használható fegyverek és felszerelés nélkül várták a lövészárkokban az ellenséget.
1991 nyarán illetve kora őszén még előfordult, hogy egy-egy falut a szerbek nehéztüzérséggel lőtték, amire a védők azt hitték, hogy támadás készülődik, erre elhagyták a falut, majd, mikor észrevették, hogy az ellenség nem mozdult el állásaikból, a védők visszatértek a védelmi vonalaikba. De voltak falvak melyek többször is gazdát cseréltek. Én is egy ilyen pillanatot szerettem volna megörökíteni a diorámámon. Tehát a helyszín Kelet-Szlavónia egyik kis falva, (lehet szinte bármelyik) melyet a csetnikek ugyan elfoglaltak, de körzetet védő horvát ZNG 1. Tigrovi Gradijska Brigada erős ellentámadása a pár JNA laktanyából zsákmányolt tank segítségével megfutamította a szerbeket, akik műszaki hiba miatt kénytelenek voltak hátrahagyni egy T-34/85M típusú harckocsijukat, így a falu, rövid időre ugyan de ismét horvát kézre került.
A ház és környezete
Hely hiányában nem tudtam az egész falut megjeleníteni, hanem inkább annak csak az egyik 60-70-es években épült téglaházat terveztem a diorámára. Amikor a ház épült, a tulajdonosnak már nem maradt elég pénze a házat körülvevő kerítésre, így egyszerűbb megoldáshoz folyamodott: dróthálót (menyasszonyi fátyol), valamint a beton oszlopokat használt fel. A kertkaput tejfölösdoboz és rézdrót felhasználásával készítettem, amit aztán „strandkorlátkékre” festettem és ott ahol a repeszek áthatoltak rajta, ott óvatosan forró tűvel átlyukasztottam.
A ház falait eleinte gipszből próbáltam elkészíteni, majd mikor rájöttem, hogy ez ebben a méretarányban túl nagy feladat, visszatértem a jól bevált kartonpapírhoz, amit nagy mennyiségű hurkapálcával, gyufaszállal belülről kimerevítettem. Szikével kivágtam az ablakok és az ajtó helyét. A vastagabb tetőgerendákat balzafából, a vékonyabbakat, pedig papírcsíkokból készítettem. A cserepeket írásvetítő fóliából készítetem, úgy, hogy csíkokat vágtam, bekarcoltam a cserepeket, majd sorban felragasztottam, lefestettem és ahol találat érte a tetőt, illetve repeszek, lövedékek széttörték a cserepeket, ott egyszerűen ollóval óvatosan kivágtam őket. Az erkély gipszből van, a korlátot különböző vastagságú rézdrótokból és tejfölöspohár felhasználásával készítettem. Az ablakkeretek és az ajtó anyaga kartonpapír és a jól bevált tejfölöspohár, illetve írásvetítő fólia.
A szűk aszfaltúttestet, polifoamból vágtam, majd, Palma fa ragasztóval egyenletesen lekentem és csempe fugázót szórtam rá - ahogyan paksinuti oldalán láthatjuk - így imitáltam az aszfalt durva felületét, amibe aztán repedéseket és két aknagránát becsapódásának nap alakú nyomát karcoltam (ami sajnos a „sártól” már nem látszik). A ház melletti kukorica a Busch terméke.
T-55A
A harcjárművet a PST T-55 és az ACE T-55A felhasználásával készítettem. A jármű teste, kerekei, lánctalpa lövegcsöve a PST gyártmánya, a torony pedig az ACE készletéből származik. A tornyon a kapaszkodókat rézdrótra cseréltem, a DShK géppuska PST-ACE-házi feljavítás eredménye. A horvát címerek a Bison Decals – Balkan Armour gyönyörű matricakészletéből származnak.
T-34/85M
A T-34-es tankok a 90-es évek elején Jugoszláviában is még rendszerben álltak, ezért döntöttem én is egy ilyen jármű megépítése mellett. A makett a Revell terméke. Kevés módosítást hajtottam végre rajta, mindössze annyit, hogy a kapaszkodókat lecseréltem rézdrótra, a pótüzemanyag tartály tartóit pedig magnószalag felhasználásával készítettem el. Pár futógörgőt lecseréltem egy másik T-55 dobozában találhatókéra, mintahogyan akkoriban is sok T-34-en lehetett látni egyszerre több fajta futógörgőt. Illetve a torony tetejére elkészítettem a 12,7 mm-es M2 Browning géppuska álványát.
Figurák, fegyvereik
A figurák kiválasztásánál nem volt könnyű dolgom, mert ebben a méretarányban a gyártók nem kényeztetik el a makettezőket jobbnál jobb figuráknál. Hosszas keresgélés után választottam ki pár ICM, Orion és egy Esci figurát, ami beleillett az általam elképzelt szituációba. Igyekeztem mindegyiket egy kicsit átalakítani, így a katonák kezébe OKB Grigorov fotómaratott kalasnyikovok, M76 (orosz Dragunov jugoszláv változata) valamint egy M53 került. A változatosság kedvéért az egyikük kezében meghagytam az M-16-ot.
A fegyverekkel kapcsolatban teszek egy kis kitérőt ugyanis szerintem makettező szemmel a délszláv háborúban az az egyik legérdekesebb, hogy rengeteg féle fegyvert és harceszközt felvonultattak a szembenálló felek. Így volt ez a kézifegyverek tekintetében is. Elsősorban a jogoszláv gyártású Zastava M53 (német MG42), M84, M70, M76, M59, valamint FN FAL, M-16 különböző változatai, magyar, román, orosz kalasnyikovok, PPSh, Tomson géppisztolyok, II. világháborús német MP-40-es, különböző RPG-k, LAW-ok, hazai gyártású gránátok, puskagránátok, golyós és sörétes vadászfegyverek, sportlövő fegyverek és még sorolhatnánk. Tehát lőttek egymásra minden olyannal amit egymástól zsákmányoltak, vagy különböző „illegális” csatornákon keresztül vásároltak, vagy azokkal a fegyverekkel,amik a padláson voltak elrejtve.
Az egyenruhák szándékosan nem egyformák, ezzel is érzékeltetni akartam a katonák szedett-vedettségét.
A dioráma építése kisebb-nagyobb megszakításokkal 2 évig tartott, egyrészt azért mert az általam felhasznált makettek szinte mindegyikét külföldről kellett beszereznem, így a várakozás miatt lassan haladt a munka. Másrészt mindent úgy akartam elkészíteni, ahogyan azt elképzeltem. Nem voltam hajlandó kompromisszumokra. De ahogyan ez lenni szokott, itt sem sikerül 100%-ban megvalósítani elképzelésemet. Ma már bizonyos dolgokat máshogyan csinálnék, de összességében elégedett vagyok, nagyon sok örömet szerzett a dioráma építése.
Akit érdekel a téma, annak mindenképpen ajánlom Josic Julien: Elég volt! és A horvát háború hősei és én című könyvét. Vagy Rózsa-Flores Eduardo - Földi József: Meghaltunk és mégis élünk, valamint Földi József könyveit, Illetve Wolfline oldalait, ahol a szerző részletesen mutatja be a balkáni háború hátterét, hadmozdulatait. http://www.wolfline.eoldal.hu/, http://www.wolfline2.eoldal.hu/
Horvátországban az első demokratikus választásokat 1990 áprilisában tartották, melyen a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) szerezte meg a legtöbb szavazatot és döntöttek a Jugoszláviából való kiválásról, aminek eredményeként később, 1991. június 25-én kinyilvánították függetlenségüket. A horvátországi szerbek azokon a területeken ahol a lakosság többségét szerbek alkották, ott önhatalmúan még 1990 októberében kikiáltották a Krajinai Szerb Autonóm Körzetet. Céljuk, a szerb többségű területeket elcsatolása Horvátországtól, amibe a horvátok nem nyugodtak bele.
A nyilatkozat-háborút és a politikai csatározásokat egyre gyakrabban fegyveres összetűzések követték a horvát rendőrök és a felfegyverzett szerbek között.
1991 tavaszáig átmeneti béke köszöntött be, de ez az időszak nem tartott sokáig. A fegyveres összetűzések 1991 februárjában újultak ki Pakrac városánál, márciusba a Plitvicei-tavaknál, augusztusban pedig a Vukovár melletti Borovo Selo faluban, ahol a nagy erőkkel kiérkező horvát rendőröket felfegyverzett szerbek várták, akik a tűzharcban megöltek 12 horvát rendőrt.
E véres események után Horvátországban végképp elszabadult a pokol, a fegyveres összecsapások mindennapossá váltak és újabb településekre terjedtek át.
A jól felfegyverzett, azonban kis harcértéket képviselő szerb szabadcsapatok, a csetnikek, valamint az őket fegyverrel és más harceszközökkel támogató Jugoszláv Néphadsereggel (JNA - Jugoslavenska narodna armija) szemben a horvát függetlenséget a horvát belügyi alakulatok (MUP), a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG – Zbor narodne garde) és a Horvát Igazság Pártjának fegyveres szervezete a Horvát Felszabadító Erők (HOS – Hrvatske obrambene snage) védték.
Eleinte a JNA a szerb szabadcsapatok és a horvát önkéntesek közötti tűzharcba „békéltető” szándékkal avatkozott be azzal a céllal, hogy szétválassza a szembenálló feleket, de valójában a csetnikek által elfoglalt területek biztosítása volt a cél.
Végül az 1991 szeptemberében kibontakozó általános JNA támadás eredményeképpen rövid időn belül szerb ellenőrzés alá került Horvátország területének közel egyharmada. De a minden fronton elszántan harcoló horvát önkéntesek erős ellenállása lelassította, majd megállította a JNA és a csetnikek előrenyomulását, így 1991 őszére megszilárdultak a frontvonalak és állóháború alakult ki. Az elfoglalt területeken 1991. december 19-én a szerbek kikiáltják a Krajinai Szerb Köztársaságot, melynek fővárosa Knin.
1992 tavaszára a szomszédos Boszniába is átterjedt a háború.
Horvátország függetlenségét végül 1992 januárjában ismerték el a világ országai.
Az 1992-ben létrehozott Horvát Hadsereg (HV- Hrvatska Vojska), melybe beolvasztották az addig teljesen önkéntes alapon működő ZNG-t és a HOS-t, csak 1995-re tudott úgy megerősödni, hogy ellentámadásba lendüljön és visszafoglalja az elveszített területeket.
Az 1995. május 1-én indított „Villám” hadművelet eredményeként visszafoglalták a Nyugat-Szlavóniai területeket, majd az 1995. augusztus 4-én indított „Vihar” (Oluja) hadművelet során pedig Kelet-Szlavónia kivételével az összes fronton legyőzték a Krajinai Szerb Köztársaság hadseregét és visszacsatolták az 1991-ben elveszített területeket Horvátországhoz.
Az ENSZ és az USA, Belgrádra gyakorolt nyomása eredményeként Kelet-Szlavónia 1998. január 15-től ismét Horvátországhoz tartozik.
Ezzel Horvátország számára végleg véget ért az 1990 óta tartó véres háború, melynek során a szerb csetnikek, nehéztüzérséggel és a Jugoszláv Légierővel (JRV) városokat és falvakat tettek a földel egyenlővé, vagy éppen tartottak évekig blokád alatt és Horvát oldalon csaknem 20000 halálos áldozatot követelt.
A dioráma
Sajnos csak elvétve lehet e témával foglalkozó makettekkel, vagy diorámákkal találkozni a különböző makettező klubok oldalain. Holott makettezés szempontjából is igen érdekes téma és nem utolsó sorban meglehetősen sok magyar vonatkozása van, egyrészt a kelet-szlavóniai harcok gyakran magyar településeken zajlottak, mint pl. Kórógy (Korog), Szentlászló (Laslovo), Haraszi (Hrastin), másrészt abban az időben sok délvidéki magyar kapta meg a behívóját az akkori jugoszláv néphadseregbe. De sok délvidéki magyar volt akik inkább átszöktek Horvátországba és beálltak önkéntesnek a ZNG-be, vagy a HOS-ba, hogy fegyvert fogjanak az agresszorral szemben.
2006 nyarán volt szerencsém vonattal átutazni Horvátországon és a vonat ablakából szemlélni a tájat, akkor kezdett el foglalkoztatni igazán a kérdés, hogy mi is történ itt.
Elkezdtem kutatni és a fellelhető képek és játék- és dokumentumfilmek megtekintése, könyvek tanulmányozása és rengeteg egyéb e témával foglalkozó kiadvány, megtekintése után kezdtem megismerni a harmadik balkáni háború történetét és kezdett összeállni a kép, a diorámáról, amivel a magam módján úgymond, emléket akartam állítani a - horvátok számára - honvédő háborúban harcolóknak.
A háború elején, a horvát oldalon minden önkéntes alapon működött, nem voltak beosztások, hanem harc közben alakultak ki a kisebb harccsoportok, gyakran használható fegyverek és felszerelés nélkül várták a lövészárkokban az ellenséget.
1991 nyarán illetve kora őszén még előfordult, hogy egy-egy falut a szerbek nehéztüzérséggel lőtték, amire a védők azt hitték, hogy támadás készülődik, erre elhagyták a falut, majd, mikor észrevették, hogy az ellenség nem mozdult el állásaikból, a védők visszatértek a védelmi vonalaikba. De voltak falvak melyek többször is gazdát cseréltek. Én is egy ilyen pillanatot szerettem volna megörökíteni a diorámámon. Tehát a helyszín Kelet-Szlavónia egyik kis falva, (lehet szinte bármelyik) melyet a csetnikek ugyan elfoglaltak, de körzetet védő horvát ZNG 1. Tigrovi Gradijska Brigada erős ellentámadása a pár JNA laktanyából zsákmányolt tank segítségével megfutamította a szerbeket, akik műszaki hiba miatt kénytelenek voltak hátrahagyni egy T-34/85M típusú harckocsijukat, így a falu, rövid időre ugyan de ismét horvát kézre került.
A ház és környezete
Hely hiányában nem tudtam az egész falut megjeleníteni, hanem inkább annak csak az egyik 60-70-es években épült téglaházat terveztem a diorámára. Amikor a ház épült, a tulajdonosnak már nem maradt elég pénze a házat körülvevő kerítésre, így egyszerűbb megoldáshoz folyamodott: dróthálót (menyasszonyi fátyol), valamint a beton oszlopokat használt fel. A kertkaput tejfölösdoboz és rézdrót felhasználásával készítettem, amit aztán „strandkorlátkékre” festettem és ott ahol a repeszek áthatoltak rajta, ott óvatosan forró tűvel átlyukasztottam.
A ház falait eleinte gipszből próbáltam elkészíteni, majd mikor rájöttem, hogy ez ebben a méretarányban túl nagy feladat, visszatértem a jól bevált kartonpapírhoz, amit nagy mennyiségű hurkapálcával, gyufaszállal belülről kimerevítettem. Szikével kivágtam az ablakok és az ajtó helyét. A vastagabb tetőgerendákat balzafából, a vékonyabbakat, pedig papírcsíkokból készítettem. A cserepeket írásvetítő fóliából készítetem, úgy, hogy csíkokat vágtam, bekarcoltam a cserepeket, majd sorban felragasztottam, lefestettem és ahol találat érte a tetőt, illetve repeszek, lövedékek széttörték a cserepeket, ott egyszerűen ollóval óvatosan kivágtam őket. Az erkély gipszből van, a korlátot különböző vastagságú rézdrótokból és tejfölöspohár felhasználásával készítettem. Az ablakkeretek és az ajtó anyaga kartonpapír és a jól bevált tejfölöspohár, illetve írásvetítő fólia.
A szűk aszfaltúttestet, polifoamból vágtam, majd, Palma fa ragasztóval egyenletesen lekentem és csempe fugázót szórtam rá - ahogyan paksinuti oldalán láthatjuk - így imitáltam az aszfalt durva felületét, amibe aztán repedéseket és két aknagránát becsapódásának nap alakú nyomát karcoltam (ami sajnos a „sártól” már nem látszik). A ház melletti kukorica a Busch terméke.
T-55A
A harcjárművet a PST T-55 és az ACE T-55A felhasználásával készítettem. A jármű teste, kerekei, lánctalpa lövegcsöve a PST gyártmánya, a torony pedig az ACE készletéből származik. A tornyon a kapaszkodókat rézdrótra cseréltem, a DShK géppuska PST-ACE-házi feljavítás eredménye. A horvát címerek a Bison Decals – Balkan Armour gyönyörű matricakészletéből származnak.
T-34/85M
A T-34-es tankok a 90-es évek elején Jugoszláviában is még rendszerben álltak, ezért döntöttem én is egy ilyen jármű megépítése mellett. A makett a Revell terméke. Kevés módosítást hajtottam végre rajta, mindössze annyit, hogy a kapaszkodókat lecseréltem rézdrótra, a pótüzemanyag tartály tartóit pedig magnószalag felhasználásával készítettem el. Pár futógörgőt lecseréltem egy másik T-55 dobozában találhatókéra, mintahogyan akkoriban is sok T-34-en lehetett látni egyszerre több fajta futógörgőt. Illetve a torony tetejére elkészítettem a 12,7 mm-es M2 Browning géppuska álványát.
Figurák, fegyvereik
A figurák kiválasztásánál nem volt könnyű dolgom, mert ebben a méretarányban a gyártók nem kényeztetik el a makettezőket jobbnál jobb figuráknál. Hosszas keresgélés után választottam ki pár ICM, Orion és egy Esci figurát, ami beleillett az általam elképzelt szituációba. Igyekeztem mindegyiket egy kicsit átalakítani, így a katonák kezébe OKB Grigorov fotómaratott kalasnyikovok, M76 (orosz Dragunov jugoszláv változata) valamint egy M53 került. A változatosság kedvéért az egyikük kezében meghagytam az M-16-ot.
A fegyverekkel kapcsolatban teszek egy kis kitérőt ugyanis szerintem makettező szemmel a délszláv háborúban az az egyik legérdekesebb, hogy rengeteg féle fegyvert és harceszközt felvonultattak a szembenálló felek. Így volt ez a kézifegyverek tekintetében is. Elsősorban a jogoszláv gyártású Zastava M53 (német MG42), M84, M70, M76, M59, valamint FN FAL, M-16 különböző változatai, magyar, román, orosz kalasnyikovok, PPSh, Tomson géppisztolyok, II. világháborús német MP-40-es, különböző RPG-k, LAW-ok, hazai gyártású gránátok, puskagránátok, golyós és sörétes vadászfegyverek, sportlövő fegyverek és még sorolhatnánk. Tehát lőttek egymásra minden olyannal amit egymástól zsákmányoltak, vagy különböző „illegális” csatornákon keresztül vásároltak, vagy azokkal a fegyverekkel,amik a padláson voltak elrejtve.
Az egyenruhák szándékosan nem egyformák, ezzel is érzékeltetni akartam a katonák szedett-vedettségét.
A dioráma építése kisebb-nagyobb megszakításokkal 2 évig tartott, egyrészt azért mert az általam felhasznált makettek szinte mindegyikét külföldről kellett beszereznem, így a várakozás miatt lassan haladt a munka. Másrészt mindent úgy akartam elkészíteni, ahogyan azt elképzeltem. Nem voltam hajlandó kompromisszumokra. De ahogyan ez lenni szokott, itt sem sikerül 100%-ban megvalósítani elképzelésemet. Ma már bizonyos dolgokat máshogyan csinálnék, de összességében elégedett vagyok, nagyon sok örömet szerzett a dioráma építése.
Akit érdekel a téma, annak mindenképpen ajánlom Josic Julien: Elég volt! és A horvát háború hősei és én című könyvét. Vagy Rózsa-Flores Eduardo - Földi József: Meghaltunk és mégis élünk, valamint Földi József könyveit, Illetve Wolfline oldalait, ahol a szerző részletesen mutatja be a balkáni háború hátterét, hadmozdulatait. http://www.wolfline.eoldal.hu/, http://www.wolfline2.eoldal.hu/
|
| 1 |
|
| 2 |
|
| 3 |
|
| 4 |
|
| 5 |
|
| 6 |
|
| 7 |
|
| tn_800x600_9_ |
|
| t-34/85M |
|
| t- 34/85M |
|
| 11 |
|
| A kapu újkorában,… |
|
| félkész DShK |
|
| VW bogár |
|
| épül a ház |
|
| a majdnem kész ház |
|
| Tigrovi 1. Gardijska… |
|
| Hrvatske Obrambene… |
2009.01.18.
Utolsó módosítás: 2010.01.21.
Utolsó módosítás: 2010.01.21.