StuG 40 Ausf G
1:35, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
Hol is kezdjem? A tipikus rossz, vagy mondjuk inkább: nem annyira jó ajándék esetével álltam szemben. Ugyanis a szóbanforgó kit kézhez kapása előtt két héttel fejeztem be, egy Stug IV -et. Szóval az érzéseim vegyesek voltak. Mivel azonban ugye ismerjük a mondást, miszerint ajándék lónak ne nézd a fogát, így próbáltam egy olyan megoldást találni, ami a Stug-ok iránti lelkesédesemet egy kissé visszatornázza a megfelelő szintre, hogy az ember hozzákezdjen egy kithez, és ne csak úgy összebarmolja.
Az isteni sugallat egy ezeréves Modell és Makettből jött. Ezt láthatjátok majd az első képen: egy "jenki" Stug... hmmm. A megfelelő nyálcsorgatás után ráfeküdtem a háttérinformációkra. Ugye "szimpla mezei" Stugról számtalan infót lehet találni, de specifikusan erről a zsákmányol darabról, hát ez feladat volt. Több heti keresgélés után megvolt a "vad".
Megtaláltam a kép eredetijét... már legalábbis az eredetére vonatkozó infókat. A vadász aki elejtette a vadat az amerikai hadsereg Timberwolfes hadosztálya volt, valahol Franciaországban.
Na lássuk a kitet. A Revell azért viszonylag ritkán ad ki 1:35-ös dobozokat. A dobozt kibontva az öntőforma színe és maga az egész egy kissé ismerős volt. Egy kis kutakodás után kiderült, hogy a Dragon által kiadott cucc került újracsomagolásba...
Innentől kezdve kell-e írnom valamit a minőségről? Tökéletes öntés, kevés hiba, minimális tömítőpaszta felvétel, részletesség... minden alapvető követelmény, amit a vásárló (khmm... ajándokozott) elvárhat egy kittől.
Az összeállítás így nagyon gyorsan, és gördülékenyen ment. (Főleg, hogy a StugIV után szinte fejből összetudtam volna rakni.)
Túl voltam az alapokon, jöjjön a házimunka. Természetesen a dobozban nem lapult zimmerit páncélzat, ill. a fotón szereplő plussz homlokzati betöngömbök is hiányoztak. Na lássunk neki: ami pasztát megspóroltam az összeillesztésnél az most mehetet fel a makettre. A megfelelő vastagság eltalálása elég nehéz, de ha ezen túl vagy, akkor jön az igazán szórakoztató része, a csíkozás. Érdemes kínlódni vele mert kifizetődő szenvedés.
Miután ez megvolt jöhetett a festés, ami ugye az amerikai harcjárművek terén elég egy síkú: zöld...
A felségjelzések kézzel festettek, ezért aztán különösen az oldalrészen meggyűlt velük a bajom...
A StuG hátuljára még össze kellett hozni a képhűség kedvéért egy eredetileg is "házilag" barkácsolt tartókeretet. Ez nálam tejfölösdobozból készült, szegényember vízzel főz alapon.
A sár putty, hígító és pasztellkréta/hintőpor keveréke, mint láthatjátok nem sajnáltam, de szvsz egész jól sikerült. (Fő a szerénység!)
A figura a Dragon ami harckocsizó készletéből került ki,, de plusszban kapott egy Verlinden fejet. Sajnos "jeep cap"-es fejem nem volt, így kapott egy rohambilit, ha már kint lóg a rohamlövegből. És, hogy teljes legyen a napja megkínáltam egy bögre finom kávéval.
Hát ennyi, ítélkezzetek magatok, hogy mennyire sikerült visszaadni az eredeti fotón szereplő járművet.
Az isteni sugallat egy ezeréves Modell és Makettből jött. Ezt láthatjátok majd az első képen: egy "jenki" Stug... hmmm. A megfelelő nyálcsorgatás után ráfeküdtem a háttérinformációkra. Ugye "szimpla mezei" Stugról számtalan infót lehet találni, de specifikusan erről a zsákmányol darabról, hát ez feladat volt. Több heti keresgélés után megvolt a "vad".
Megtaláltam a kép eredetijét... már legalábbis az eredetére vonatkozó infókat. A vadász aki elejtette a vadat az amerikai hadsereg Timberwolfes hadosztálya volt, valahol Franciaországban.
Na lássuk a kitet. A Revell azért viszonylag ritkán ad ki 1:35-ös dobozokat. A dobozt kibontva az öntőforma színe és maga az egész egy kissé ismerős volt. Egy kis kutakodás után kiderült, hogy a Dragon által kiadott cucc került újracsomagolásba...
Innentől kezdve kell-e írnom valamit a minőségről? Tökéletes öntés, kevés hiba, minimális tömítőpaszta felvétel, részletesség... minden alapvető követelmény, amit a vásárló (khmm... ajándokozott) elvárhat egy kittől.
Az összeállítás így nagyon gyorsan, és gördülékenyen ment. (Főleg, hogy a StugIV után szinte fejből összetudtam volna rakni.)
Túl voltam az alapokon, jöjjön a házimunka. Természetesen a dobozban nem lapult zimmerit páncélzat, ill. a fotón szereplő plussz homlokzati betöngömbök is hiányoztak. Na lássunk neki: ami pasztát megspóroltam az összeillesztésnél az most mehetet fel a makettre. A megfelelő vastagság eltalálása elég nehéz, de ha ezen túl vagy, akkor jön az igazán szórakoztató része, a csíkozás. Érdemes kínlódni vele mert kifizetődő szenvedés.
Miután ez megvolt jöhetett a festés, ami ugye az amerikai harcjárművek terén elég egy síkú: zöld...
A felségjelzések kézzel festettek, ezért aztán különösen az oldalrészen meggyűlt velük a bajom...
A StuG hátuljára még össze kellett hozni a képhűség kedvéért egy eredetileg is "házilag" barkácsolt tartókeretet. Ez nálam tejfölösdobozból készült, szegényember vízzel főz alapon.
A sár putty, hígító és pasztellkréta/hintőpor keveréke, mint láthatjátok nem sajnáltam, de szvsz egész jól sikerült. (Fő a szerénység!)
A figura a Dragon ami harckocsizó készletéből került ki,, de plusszban kapott egy Verlinden fejet. Sajnos "jeep cap"-es fejem nem volt, így kapott egy rohambilit, ha már kint lóg a rohamlövegből. És, hogy teljes legyen a napja megkínáltam egy bögre finom kávéval.
Hát ennyi, ítélkezzetek magatok, hogy mennyire sikerült visszaadni az eredeti fotón szereplő járművet.
|
| Timberwolfes |
|
| 1 |
|
| 3 |
|
| 4 |
|
| 5 |
|
| 6 |
|
| 7 |
|
| 8 |
|
| 9 |
|
| 10 |
|
| 11 |
2009.02.12.