Pintér György - Múzeumi krimik
A tavalyi bemutatása óta már sok szó elhangzott a Minifactory Kraz 255B makettjéről, ezért magáról az alap makettről nem is akarok túl nagy litániát írni, ebben a cikkemben inkább az építésre, átépítésre koncentrálnék.
Szokás szerint jön az első dolog, az alapötlet. Maga a Kraz nagyon tetszett mindig is, katona koromból még személyes emlékek is fűznek hozzá, és mikor már 2009-ben beszélgettem Fodor Gabival, és mondta hogy kiadja, majd mutatott már elkészült alkatrészeket, akkor tudtam, hogy egy ilyet én is szeretnék. Abban viszont szintén biztos voltam, hogy nem akarok egy katonai „egyenzöldet”, és a véletlen is segített, hogy a neten ráakadtam néhány különleges polgári Krazra. Ezek főleg német Krazok, melyek ifjú korukban az NDK hadseregben szolgáltak, ma pedig hobbi járműként funkcionálnak, teljesen polgári kivitelként. Metál fény, krómozott alkatrészek, nagy kipufogó és hasonlóak. Szóval ekkor körvonalazódott bennem, hogy az enyémből is hasonló lesz.
A maketthez tavaly nyáron jutottam hozzá, és a dobozt kinyitva a már megcsodált szép és részletes alkatrésztenger tárult a szemem elé. Nagyon sok alkatrésznek részletesebb a bontása, mint egy 24-es kamionnak, és jobban ki is dolgozott. Azt el kell mondanom, hogy nem vagyok túl nagy híve a pillanatragasztónak, de itt műgyanta makett révén csak azzal tudtam dolgozni. Az alkatrészek felfogatása a keretre jó, látható, hogy sok helyen próbálták úgy megoldani az öntőcsonkokat, hogy minél könnyebben lehessen levágni, vannak azonban helyek, ahol ez nem egyszerű. A váltó-motor csatlakozásnál nekem pl kimondottan sokat kellett csiszolni, és nagyon óvatosan kell bánni a vékony alkatrészekkel, csövekkel, mert elég egy rossz, vagy erősebb mozdulat, és ott törik ahol nem kellene. Persze jártam én is így, de volt ahol eleve nem is akartam beépíteni az adott alkatrészt.
Az építés a vázzal kezdődik, jól lehet haladni a leírás alapján, de itt fokozottan érvényes az a dolog, hogy ragasztás előtt szárazpróba, odanézni a helyére, és bizony vannak helyek ahol nem egyértelmű teljesen a leírás, ezért mindenképpen jól meg kell nézni. Az alváz széria lett, csak a rugókötegeknél pótoltam a csavarokat, és a égfék vezetékeit kötöttem be. A hátsó futóműveket csak úgy szabad fixre ragasztani, ha kész az eleje, mert beállítható több féle képen, viszont, ha síkfelületen lesz, akkor csúnya, ha valamelyik kerék a levegőben van.
Ami szintén nem egyértelmű, és ki kell kísérletezni, az a kardánnál a kihajtások méretre vágása, mert elég hosszú az a rész ami az öntőcsonkon van, viszont nem mindenhol fér el a kardán, ha hosszúra hagyjuk. Nekem a tányértól számítva kb 2 mm jött be, így volt megfelelő hosszú a kardánnak. A motor, osztómű szintén széria maradt, viszont a csörlőt már nem raktam fel. Az első lényeges és látható átépítés az első lökhárítót érte, itt kapott egy nagy sztirolborítást az egész, ez által teljesen megváltozott a formája. A lökös tetejére öntőkeret darabokból csövet készítettem, majd az egészet króm Alclad festékkel festettem le. Ezután került még rá 4 szúrófény, a ma divatos enyhe kék színezéssel.
Azt már szintén eldöntöttem régebben, hogy nem platós verzió lesz, hanem nyerges, és a fülke mögé szántam egy hálófülkét, amolyan amerikai kivitelt. Palitól kaptam egy 1:25-ös amt fülkét, amit számolgatás után jól szétvágtam, majd kicsinyítve összeragasztottam.
Természetesen közben festegettem is, a felniket metál kékre, mely színt kapta később az egész kamion. A váz egy sötét piros árnyalatot kapott, a motor pedig alumínium színt. Az üzemanyag tankokat szintén króm Alcladdal festettem, a pántokat rajta pedig pirossal. Közben elkészítettem hátra egy új sárvédőt mindkét oldalra, és ezeket a változatosság kedvéért az Alclad white alumínium színét kapták. Az akkumulátor fedélre is készítettem egy másikat a bordás lemezből, majd ezt is krómoztam.
A fülkét a és a kaszni elemeit alapoztam, majd egy nagyon szép metál kék árnyalatú autófestékkel festettem több rétegben, utána pedig fényes lakk szintén több rétegben. A festés és lakkozás közötti szünetekben nekiálltam a vezetőfülke belsejének. A műszerfalat eredetinek hagytam, csak barna színnel festettem, viszont a kormánykereket lecseréltem egy modernebb típusra. Az ülések helyett teljesen újjak készültek, eleve csak kétszemélyesre szántam a fülkét, és a vezetőülés helyére egy magasított légrugós ülés került. A másik oldalra is egy hasonló készült, majd egy világoskék árnyalatú bőrrel vontam be őket.
A fülke száradása után felragasztottam őket a helyükre, majd nekiálltam a készre építésnek. A fülke mellett kipufogók egy régi 24-es MAN készletből valóak, természetesen kicsit kurtítva, és a motorhoz vezető csövek öntőkeretből alakítva. A bal oldali ajtót nyitott állapotban rögzítettem, hogy látható legyen a belső térből valami. A tetőre kerültek légkürtök, valamint a visszapillantó tükröket is lecseréltem amerikai típusúra. Az első ablak fölé került egy napellenző, mely szintén egy 1:25-ös amt-ből lett átalakítva. A nyeregszerkezetet Ákostól kaptam, és készültek még hátra levegő és elektromos kábelek. Különböző lámpák kerültek még rá oldalra és hátra, valamint antenna.
A kamiont alapra rögzítve gondoltam el, és sokat filóztam rajta, hogy mi lenne jó neki. Végül egy kiállítási részlet mellett döntöttem, ahol éppen megtekinthető a jármű.
Összegezve nekem tetszett az építés, nagyon jó kis makett a hibái ellenére is, bár azért az összerakása igényel némi felkészültséget. Jó eséllyel sikerült megint egy olyan kamiont építenem belőle, amit más se fog, sőt még a további polgári változatok elkészülése is kérdés ebben a méretarányban, de nekem így tetszik igazán.