Sd.Kfz. 131 Marder II
1:35, Tamiya
No.35060
Pintér György - Múzeumi krimik
Szeretném bemutatni nektek frissen elkészült makettemet, a Marder II-es tankvadászt.A választás abszolút tudatos. Próbálok szisztematikusan haladni a német tankvadászokkal.A makett Tamiya gyártmány, amellyel kapcsoltban eddig nem volt tapasztalatom, és hírből nagyon sokat vártam tőle, de azért egy kis csalódás is ért.
Ám előbb nézzük meg az eredetit.
A Marder II-esről:
Mint sok német tankvadászra, a Marder II-esre is jellemző a két fő ismérv. A szükségszerűség és nem a tudatos tervezés hívta életre, illetve gyengébb, elavultabb tankalvázra épült. Ha éppen nincs elég erős tankod, végy egy elavult régi tankot és tégy rá egy erősebb löveget és majd lesz valami. Ezt az irányelvet alkalmazhatták, mikor ezt a fegyvert alkották.
A Barbarossa hadművet folyamán a német hadseregben megfogalmazódott az igény a Panzerjäger I-es tankvadásznál erősebb fegyverre, hogy biztonságosabb távolságból tudjanak harcba szállni az orosz T-34-es és KV tankokkal.
A tank alvázának a Panzer II-es alvázat használták, melyet már akkor nem igazán tudtak tankként frontvonalba küldeni. Két fő típust gyártottak, úgy mint, a Sd. kfz. 132, ami a Panzer II Ausf. D/E és a Flammpanzer II alvázra épültek. A Flammpanzer II egyébként Christie felfüggesztésű volt, akár a T-34-es.Fő fegyverzete a szovjet 7,62 cm-es löveg, melyet nagy számban zsákmányoltak a hadjárat kezdetén, majd áthuzagolták őket, hogy működjön a német 7,5 cm-es PaK 40-es lőszerrel.Ezt a típust 1942 elejétől 1943 elejéig gyártotta az Alkett és Wegmann gyár.
A másik típus a Sd. kfz. 131, mely a Panzer II, aktív szolgálatból már kivont A és C, illetve a legújabb F típus alvázát kapta.
Fő fegyverzete a német 7.5 cm PaK 40-es tankelhárító löveg. A tank magassága még így is magas, ám a 132-es típusnál 40 cm-el alacsonyabb, 2,2 m lett.A jármű így 10,8 tonna, 6,36 m hosszú, 2.28 m széles és 2,2 m magas lett. Három fő üzemeltette,és 37 darab lőszert szállított. A meghajtásról a 138 lóerős Maybach HL 62 TRM motor gondoskodott, mely maximálisan 40 km/h sebességre gyorsította.
A MAN és a Daimler-Benz 576 darabot gyártott a 131-es típusból. 1942 júniusától 1943 közepéig. Ez a szám még 75 darabbal bővült, ahogy a szolgálatból kivont Panzer II-eseket átalakították.
A tankot sebezhetővé tette a nyitott felépítménye, mely nem adott védelmet sem a tüzérségi támadás, repesztalálat, gránát és gyalogosok ellen. Ebből kifolyólag városi és közelharcban roppant veszélyesnek bizonyult a bevetésük. Igazi erőssége főleg a védelmi és fedezetbiztosítási feladatokban mutatkozott meg.
A makettről:
Mint a bevezetőben is írtam, nagy várakozással fogtam neki a makettnek. A Tamiya azért mégis csak jól hangzó név, japán gyártó. Már akkor is ismertem a nevét hallomásból, amikor még nem is maketteztem.
A doboz kibontása után már pozitívan észleltem, hogy végre egy makett, ahol kapok egy igen komoly leírást. Szép, ábrákkal illusztrált, sőt, az egyes alkatrészeket nevükön nevező leírást, ahol az egyes pontokon még szövegesen is kifejtették, hogy mire figyelj, ha odaérsz.Ugyanakkor azt kell mondjam, ennél a ténynél meg is állt a pozitív csalódások sora és jöttek a negatívok. Először is az alváz alján találtam egy AA elem foglalatot, a hozzá tartozó, a makett hasán virító ON/OFF feliratokat, a hozzá tartozó lyukakkal.Elképzelésem nincs, hogy milyen célt szolgálnak, de el kellett tüntessem őket. Az elemtartót más elemek takarták, az alvázat viszont rendesen kellett csiszolni és hézag tömíteni.
Eztán jött a következő csalódás, miszerint az alkatrészek ugyan pontosnak tűntek, de a csőben ellentmondást nem tűrően maradt egy csavarodás, amit nem igazán tudtam korrigálni. Az egész PaK40-es löveg rosszul kitalált módon csatlakozik az alvázhoz, amire természetesen szinte csak az utolsó lépésekben derül fény. Akárhogy néztem, bárhogy alakítottam volna, valami biztosan rosszul állt volna, és így is maradt benne némi asszimmetria.
Ám ez a kellemetlenség eltörpült a lánctalphoz képest. A mellékelt gumilánctalpat eszem ágában sem volt feltenni, ám puszta kíváncsiságból kipróbáltam volna, nagy vonalakban milyen lenne. De csak próbáltam volna,ha elég hosszú lett volna. De nem volt elég hosszú. Ez azért szerintem gáz. Nem kicsit volt rövid, hanem nagyon. Semmiképpen nem lehetett volna feltenni anélkül, hogy ne nyúlt volna meg nagyon csúnyán.Ám ez nem csüggesztett,mivel beszereztem hozzá egy szemenkénti lánctalpat a Bronco-tól. Viszont azt csak az előkészítés pillanatában vettem észre, hogy nem lesz rá jó. Ezt maximálisan az én hülyeségem, Annyira nem gondoltam, hogy többféle tánctalpat használtak a németek még adott típuson belül is, hogy ez lett majdnem a vesztem.Most egyébként amikor írom ezt az anyagot, és nézem a dobozt, teljesen egyértelmű, miért nem volt rá jó, hiszen az a D változathoz való, amiről fél perce írtam le, hogy az a 132-es alváza volt. Valószínűleg a jövőben előbb fordítanom kéne a sorrenden és előbb utána nézni annak, amit építek.Ezért új lánctalpat kellett rendelnem, ami már jónak tűnt. Persze csak addig, amíg le nem fújtam és diadalmasan rá nem tettem volna a tankra, ugyanis ennél meg a fogaskerék lyukai nem voltak szinkronban a szemekkel. Itt már feladtam. Nem tudom, hogy talán 3 féle lánctalpverzió létezett volna a különböző Panzer II-es modellekhez, vagy csak pontatlan a Tamiya? Ezt feladványt meghagyom a cikk olvasóinak.
Így tehát nagyon nagy dilemma adódott. Volt egy felrakhatatlan, ocsmány gumi lánctalpam és egy gyönyörű, szemenkénti, működő, ami nem ment fel a tankra. Végül csaltam és a fogaskerék pár fogát, melyek amúgy sem látszanak, lereszeltem. Így a még látszódó 5 fog tűrhetően mutat, a többi hiányát jótékonyan elfedi a sárhányó. Ha valaki még hibát fedez fel, igaza van. Ugyanis a hatodik, vagyis a legalsó fog egy kicsit elnyomja a lánctalpat, ettől az egy kicsit rendellenesen áll.
Amik nagyon tetszett, az a fadobozok kidolgozottsága. Azt próbáltam minél szebben festeni.
A kerekeknél előbb egy Revell 37+84-es kombinációval rozsdaszínt festettem, amire akril matt lakk és pasztellkréta keverésével sarat imitáltam.
Az alapzáshoz a jól bevált Revell 91+9-es kombinációt használtam. Erre jött a Gunze 66-es akrilja. Az álcázófestésnél nem a dobozon is lévő zöld pöttyöset, hanem a barna csíkosat használta, amihez a Gunze 47-es Red Brown festékét használtam. Mindezt hajlakkos technikával A belső térhez a Gunze 44-es flesh színe jött. Erre jött a fényes lakkrétegek után egy pasztellkrétás bemosás.
A fadobozokat előbb Gunze 37-es wood brown-al alapoztam, majd zománc fényes lakkoztam, utána Gunze 66-os hajlakkos technikával festettem és koptattam.
Én ennyit tudtam kihozni a makettből. Saját mércém szerint ez a legmutatósabb darab, amit eddig összehoztam.
Lánctalp: Bronco PzKpfw II (Sd Kfz 121) Workable track link set
Ám előbb nézzük meg az eredetit.
A Marder II-esről:
Mint sok német tankvadászra, a Marder II-esre is jellemző a két fő ismérv. A szükségszerűség és nem a tudatos tervezés hívta életre, illetve gyengébb, elavultabb tankalvázra épült. Ha éppen nincs elég erős tankod, végy egy elavult régi tankot és tégy rá egy erősebb löveget és majd lesz valami. Ezt az irányelvet alkalmazhatták, mikor ezt a fegyvert alkották.
A Barbarossa hadművet folyamán a német hadseregben megfogalmazódott az igény a Panzerjäger I-es tankvadásznál erősebb fegyverre, hogy biztonságosabb távolságból tudjanak harcba szállni az orosz T-34-es és KV tankokkal.
A tank alvázának a Panzer II-es alvázat használták, melyet már akkor nem igazán tudtak tankként frontvonalba küldeni. Két fő típust gyártottak, úgy mint, a Sd. kfz. 132, ami a Panzer II Ausf. D/E és a Flammpanzer II alvázra épültek. A Flammpanzer II egyébként Christie felfüggesztésű volt, akár a T-34-es.Fő fegyverzete a szovjet 7,62 cm-es löveg, melyet nagy számban zsákmányoltak a hadjárat kezdetén, majd áthuzagolták őket, hogy működjön a német 7,5 cm-es PaK 40-es lőszerrel.Ezt a típust 1942 elejétől 1943 elejéig gyártotta az Alkett és Wegmann gyár.
A másik típus a Sd. kfz. 131, mely a Panzer II, aktív szolgálatból már kivont A és C, illetve a legújabb F típus alvázát kapta.
Fő fegyverzete a német 7.5 cm PaK 40-es tankelhárító löveg. A tank magassága még így is magas, ám a 132-es típusnál 40 cm-el alacsonyabb, 2,2 m lett.A jármű így 10,8 tonna, 6,36 m hosszú, 2.28 m széles és 2,2 m magas lett. Három fő üzemeltette,és 37 darab lőszert szállított. A meghajtásról a 138 lóerős Maybach HL 62 TRM motor gondoskodott, mely maximálisan 40 km/h sebességre gyorsította.
A MAN és a Daimler-Benz 576 darabot gyártott a 131-es típusból. 1942 júniusától 1943 közepéig. Ez a szám még 75 darabbal bővült, ahogy a szolgálatból kivont Panzer II-eseket átalakították.
A tankot sebezhetővé tette a nyitott felépítménye, mely nem adott védelmet sem a tüzérségi támadás, repesztalálat, gránát és gyalogosok ellen. Ebből kifolyólag városi és közelharcban roppant veszélyesnek bizonyult a bevetésük. Igazi erőssége főleg a védelmi és fedezetbiztosítási feladatokban mutatkozott meg.
A makettről:
Mint a bevezetőben is írtam, nagy várakozással fogtam neki a makettnek. A Tamiya azért mégis csak jól hangzó név, japán gyártó. Már akkor is ismertem a nevét hallomásból, amikor még nem is maketteztem.
A doboz kibontása után már pozitívan észleltem, hogy végre egy makett, ahol kapok egy igen komoly leírást. Szép, ábrákkal illusztrált, sőt, az egyes alkatrészeket nevükön nevező leírást, ahol az egyes pontokon még szövegesen is kifejtették, hogy mire figyelj, ha odaérsz.Ugyanakkor azt kell mondjam, ennél a ténynél meg is állt a pozitív csalódások sora és jöttek a negatívok. Először is az alváz alján találtam egy AA elem foglalatot, a hozzá tartozó, a makett hasán virító ON/OFF feliratokat, a hozzá tartozó lyukakkal.Elképzelésem nincs, hogy milyen célt szolgálnak, de el kellett tüntessem őket. Az elemtartót más elemek takarták, az alvázat viszont rendesen kellett csiszolni és hézag tömíteni.
Eztán jött a következő csalódás, miszerint az alkatrészek ugyan pontosnak tűntek, de a csőben ellentmondást nem tűrően maradt egy csavarodás, amit nem igazán tudtam korrigálni. Az egész PaK40-es löveg rosszul kitalált módon csatlakozik az alvázhoz, amire természetesen szinte csak az utolsó lépésekben derül fény. Akárhogy néztem, bárhogy alakítottam volna, valami biztosan rosszul állt volna, és így is maradt benne némi asszimmetria.
Ám ez a kellemetlenség eltörpült a lánctalphoz képest. A mellékelt gumilánctalpat eszem ágában sem volt feltenni, ám puszta kíváncsiságból kipróbáltam volna, nagy vonalakban milyen lenne. De csak próbáltam volna,ha elég hosszú lett volna. De nem volt elég hosszú. Ez azért szerintem gáz. Nem kicsit volt rövid, hanem nagyon. Semmiképpen nem lehetett volna feltenni anélkül, hogy ne nyúlt volna meg nagyon csúnyán.Ám ez nem csüggesztett,mivel beszereztem hozzá egy szemenkénti lánctalpat a Bronco-tól. Viszont azt csak az előkészítés pillanatában vettem észre, hogy nem lesz rá jó. Ezt maximálisan az én hülyeségem, Annyira nem gondoltam, hogy többféle tánctalpat használtak a németek még adott típuson belül is, hogy ez lett majdnem a vesztem.Most egyébként amikor írom ezt az anyagot, és nézem a dobozt, teljesen egyértelmű, miért nem volt rá jó, hiszen az a D változathoz való, amiről fél perce írtam le, hogy az a 132-es alváza volt. Valószínűleg a jövőben előbb fordítanom kéne a sorrenden és előbb utána nézni annak, amit építek.Ezért új lánctalpat kellett rendelnem, ami már jónak tűnt. Persze csak addig, amíg le nem fújtam és diadalmasan rá nem tettem volna a tankra, ugyanis ennél meg a fogaskerék lyukai nem voltak szinkronban a szemekkel. Itt már feladtam. Nem tudom, hogy talán 3 féle lánctalpverzió létezett volna a különböző Panzer II-es modellekhez, vagy csak pontatlan a Tamiya? Ezt feladványt meghagyom a cikk olvasóinak.
Így tehát nagyon nagy dilemma adódott. Volt egy felrakhatatlan, ocsmány gumi lánctalpam és egy gyönyörű, szemenkénti, működő, ami nem ment fel a tankra. Végül csaltam és a fogaskerék pár fogát, melyek amúgy sem látszanak, lereszeltem. Így a még látszódó 5 fog tűrhetően mutat, a többi hiányát jótékonyan elfedi a sárhányó. Ha valaki még hibát fedez fel, igaza van. Ugyanis a hatodik, vagyis a legalsó fog egy kicsit elnyomja a lánctalpat, ettől az egy kicsit rendellenesen áll.
Amik nagyon tetszett, az a fadobozok kidolgozottsága. Azt próbáltam minél szebben festeni.
A kerekeknél előbb egy Revell 37+84-es kombinációval rozsdaszínt festettem, amire akril matt lakk és pasztellkréta keverésével sarat imitáltam.
Az alapzáshoz a jól bevált Revell 91+9-es kombinációt használtam. Erre jött a Gunze 66-es akrilja. Az álcázófestésnél nem a dobozon is lévő zöld pöttyöset, hanem a barna csíkosat használta, amihez a Gunze 47-es Red Brown festékét használtam. Mindezt hajlakkos technikával A belső térhez a Gunze 44-es flesh színe jött. Erre jött a fényes lakkrétegek után egy pasztellkrétás bemosás.
A fadobozokat előbb Gunze 37-es wood brown-al alapoztam, majd zománc fényes lakkoztam, utána Gunze 66-os hajlakkos technikával festettem és koptattam.
Én ennyit tudtam kihozni a makettből. Saját mércém szerint ez a legmutatósabb darab, amit eddig összehoztam.
Lánctalp: Bronco PzKpfw II (Sd Kfz 121) Workable track link set
|
| P1020639 |
|
| P1020641 |
|
| P1020646 |
|
| P1020649 |
|
| P1020650 |
|
| P1020660 |
|
| P1020661 |
|
| P1020662 |
|
| P1020667 |
|
| P1020632 |
|
| P1020659 |
|
| P1020634 |
|
| P1020621 |
2014.04.15.