McLaren M 23 1976
1:20, Tamiya
No.20062 (1977)
Pintér György - Múzeumi krimik
Még tavaly (2012-ben),az akkori építések közben - amik nem kapcsolódtak a forma-1 témaköréhez- gondolkozni kezdtem,mi legyen a következő építésem a száguldó cirkusz világából. Ezek az autók valószínűleg sokak fantáziáját megmozgatják sebességük, hangjuk, illetve -szerintem legalábbis- lenyűgözően egyedi, néhol repülőgépeket idéző formájukkal. Néhányat már építettem a modernebb időkből valók közül 1:20 és 1:24-es méretarányban. Azt gondoltam,ideje egy klasszikusabb darab elkészítésének. Az egyik legpatinásabb csapat, a McLaren M23-as autója lett a kiszemelt "áldozat". Az 1976-os évből való, amellyel James Hunt mindössze egy ponttal megelőzve Niki Laudát, megszerezte első és egyetlen világbajnoki címét. Ez mint utóbb kiderült, jó választás volt az idén szeptemberben bemutatásra kerülő film aktualitása miatt is.
A McLaren,illetve a forma-1-es autók többségére jellemzően ez a típus is csak a szép jelzővel illethető. Igaz,ez némileg szubjektív, de nem mondaná senki csúnyáknak őket,az biztos. A kiszemelt makettet a Tamiya gyártja, a beszerzése az újrakiadások miatt a kora ellenére nem okozott problémát, sőt a hozzávaló, szintén Tamiya gyártmányú fémmaratás is elérhető volt. Persze ez nem jelentette a teljes boldogságot, mert volt még pár dolog, ami egy kis részletezést, külön beszerzést igényelt. Például a dohányreklámos matricaív, vagy a különleges, világító pirosszínű festék (fotózáskor képes ugyanazon a képen más-más árnyalatban pompázni). Valószínűleg az elöregedett, öntőszerszámnak köszönhető, (1977-es) hogy nem pont a
megszokott minőséget találjuk a dobozban ,amit az igényes japánoktól várnánk. Ettől még nem mondanám rossznak a készletet, de odafigyelést igényel az alkatrészek megfelelő előkészítése. A Tamiya-ra nem jellemző beszívódások, sorják és néhol pontatlanságok fordulnak elő, szerencsére azért nem túl sok. A szárazpróbákat ennél a makettnél is érdemes alkalmazni. Az építés nagyjából az útmutató sorrendje alapján történt, nagy meglepetések nincsenek. A beszívódások eltüntetésére pillanatragasztót,illetve minimális putty-t használtam. A karosszériát, illetve minden egyéb fehér alkatrészt a Gunze White
Surfacer-el alapoztam. A motor java része fekete, vagy egy kis sötétített alumínium, itt-ott gun-metal púderrel kezelve. Az építés megkezdése előtt és persze közben is rengeteg képet nézegettem az interneten az autóról,és megpróbáltam ezeknek megfelelően haladni. Igyekeztem minél inkább élethűre építeni. A gyári maratás alkalmazásán túl még néhány apróságot módosítottam. Ilyen volt például a kipufogótartó rugó, amit gitárhúrra feltekert vékony rézdrótból készítettem, vagy a lengéscsillapítók,ami a Top Studio gyártmánya. Az első kerékagyanyákat kifúrtam ,így a valósághoz közelebb áll, a rögzítősasszeget drótból hajlítottam. A kábelezés, vezetékezés, csatlakozók kialakítása különféle vásárolható kiegészítők illetve egyéb elektronikai hulladékokból kinyert drótok alkalmazásával történt. A maratás tartalmazta a fékekhez való feljavítást,de ez nem jeleníti meg a féktárcsa hűtését, ezért ezt is igyekeztem imitálni. A biztonsági öveket is a gyári maratásból használtam, igaz,az övanyag elég hiteltelen, mivel simán öntapadós matricára van nyomtatva a minta. Annyit módosítottam rajta, hogy az öveket matt lakkal kicsit megködöltem,és egy finom szitaszövetet egy
napon keresztül hozzápréseltem. Ez adott neki némi kis textilszerűséget. Kicseréltem még ónhuzalra a motorblokk- hűtő közötti csövet, illetve a kipufogó végére érvéghüvelyt tettem, és még néhány apróságot tettem hozzá. A gumikhoz nem mellékeltek sem matricát,sem fújósablont,ezért ezt vektorgrafikus rajzprogrammal megrajzoltam, majd külső segítséget igénybe véve ( Köszi,Gumikacsa! ) maratás készült belőle. A fújósablonnal remekül visszaadható a eredeti gumikon látható felirat. A karosszéria két felének összeragasztása, tömítése, alapozása után megkapta az alap fehér színt (Tamiya X-2 illetve TS-26). Maszkolás után TS-36 spray-vel lettek megfújva a piros felületek az alsó szegély kivételével, ami matricázva lett.
Jöhetett a matricázás, lakkozás, csiszolás, polírozás. Már csak az egybeépítés és néhány alkatrész festése volt hátra, mikor sikerült egy kényes helyen a lakkot feltépni, ráadásul elég közel egy matricához, alaposan megnehezítve az újrafestéssel való beavatkozást,de szerencsére nem hagyott túl feltűnő nyomot a javítás.
Úgy érzem,az autómakettek úgy mutatják legélethűbb arcukat, ha valamilyen "életszagú" alapon vannak elhelyezve. A sok képet nézegetve ugrott be a pálya szélén a szalagkorlát mellé félreállt autó. Ez James Hunt esetében elő is fordulhatott, mivel néhány futamot műszaki hiba
miatt kényszerült feladni. Az alapot viszonylag egyszerűen készítettem műfűből és finom csiszolópapírból. Persze a festés itt sem maradt el, hogy kicsit változatosabb legyen, mert az egysíkú színek az élethűséget kapásból kivégzik. A szalagkorlátot vékony alumíniumlemezből hajlítottam.A versenyből kiállt autót félig a fűre tereltem. Így elhelyezve az autót az alapon, szerintem látványos, ha nem is tökéletes makettel lettem gazdagabb. Meg jónéhány,az építés és a festés során szerzett tapasztalattal. Néha a makettezés legmélyebb és legsötétebb bugyrain is túl Mr. Murphy vigyorgó alakját véltem felfedezni, de nem adtam fel ! Rengeteget tanultam a hibáimból és bármikor képes leszek megismételni őket.
A nehézségek ellenére viszonylag kevés csúnya szó alkalmazásával sikerült befejezettnek tekinteni a művemet, ezért bátran kijelenthetem: tulajdonképp élvezetes építés volt. Meg baromi hosszú.
Köszönettel tartozom az egész családom türelméért, makettező barátaim, ismerőseim inspiráló munkáiért, a kapott segítségekért. Köszönöm. És Neked is köszönöm,kedves Olvasó,hogy elolvastad ezt a kissé hosszúra sikeredett cikket.
A McLaren,illetve a forma-1-es autók többségére jellemzően ez a típus is csak a szép jelzővel illethető. Igaz,ez némileg szubjektív, de nem mondaná senki csúnyáknak őket,az biztos. A kiszemelt makettet a Tamiya gyártja, a beszerzése az újrakiadások miatt a kora ellenére nem okozott problémát, sőt a hozzávaló, szintén Tamiya gyártmányú fémmaratás is elérhető volt. Persze ez nem jelentette a teljes boldogságot, mert volt még pár dolog, ami egy kis részletezést, külön beszerzést igényelt. Például a dohányreklámos matricaív, vagy a különleges, világító pirosszínű festék (fotózáskor képes ugyanazon a képen más-más árnyalatban pompázni). Valószínűleg az elöregedett, öntőszerszámnak köszönhető, (1977-es) hogy nem pont a
megszokott minőséget találjuk a dobozban ,amit az igényes japánoktól várnánk. Ettől még nem mondanám rossznak a készletet, de odafigyelést igényel az alkatrészek megfelelő előkészítése. A Tamiya-ra nem jellemző beszívódások, sorják és néhol pontatlanságok fordulnak elő, szerencsére azért nem túl sok. A szárazpróbákat ennél a makettnél is érdemes alkalmazni. Az építés nagyjából az útmutató sorrendje alapján történt, nagy meglepetések nincsenek. A beszívódások eltüntetésére pillanatragasztót,illetve minimális putty-t használtam. A karosszériát, illetve minden egyéb fehér alkatrészt a Gunze White
Surfacer-el alapoztam. A motor java része fekete, vagy egy kis sötétített alumínium, itt-ott gun-metal púderrel kezelve. Az építés megkezdése előtt és persze közben is rengeteg képet nézegettem az interneten az autóról,és megpróbáltam ezeknek megfelelően haladni. Igyekeztem minél inkább élethűre építeni. A gyári maratás alkalmazásán túl még néhány apróságot módosítottam. Ilyen volt például a kipufogótartó rugó, amit gitárhúrra feltekert vékony rézdrótból készítettem, vagy a lengéscsillapítók,ami a Top Studio gyártmánya. Az első kerékagyanyákat kifúrtam ,így a valósághoz közelebb áll, a rögzítősasszeget drótból hajlítottam. A kábelezés, vezetékezés, csatlakozók kialakítása különféle vásárolható kiegészítők illetve egyéb elektronikai hulladékokból kinyert drótok alkalmazásával történt. A maratás tartalmazta a fékekhez való feljavítást,de ez nem jeleníti meg a féktárcsa hűtését, ezért ezt is igyekeztem imitálni. A biztonsági öveket is a gyári maratásból használtam, igaz,az övanyag elég hiteltelen, mivel simán öntapadós matricára van nyomtatva a minta. Annyit módosítottam rajta, hogy az öveket matt lakkal kicsit megködöltem,és egy finom szitaszövetet egy
napon keresztül hozzápréseltem. Ez adott neki némi kis textilszerűséget. Kicseréltem még ónhuzalra a motorblokk- hűtő közötti csövet, illetve a kipufogó végére érvéghüvelyt tettem, és még néhány apróságot tettem hozzá. A gumikhoz nem mellékeltek sem matricát,sem fújósablont,ezért ezt vektorgrafikus rajzprogrammal megrajzoltam, majd külső segítséget igénybe véve ( Köszi,Gumikacsa! ) maratás készült belőle. A fújósablonnal remekül visszaadható a eredeti gumikon látható felirat. A karosszéria két felének összeragasztása, tömítése, alapozása után megkapta az alap fehér színt (Tamiya X-2 illetve TS-26). Maszkolás után TS-36 spray-vel lettek megfújva a piros felületek az alsó szegély kivételével, ami matricázva lett.
Jöhetett a matricázás, lakkozás, csiszolás, polírozás. Már csak az egybeépítés és néhány alkatrész festése volt hátra, mikor sikerült egy kényes helyen a lakkot feltépni, ráadásul elég közel egy matricához, alaposan megnehezítve az újrafestéssel való beavatkozást,de szerencsére nem hagyott túl feltűnő nyomot a javítás.
Úgy érzem,az autómakettek úgy mutatják legélethűbb arcukat, ha valamilyen "életszagú" alapon vannak elhelyezve. A sok képet nézegetve ugrott be a pálya szélén a szalagkorlát mellé félreállt autó. Ez James Hunt esetében elő is fordulhatott, mivel néhány futamot műszaki hiba
miatt kényszerült feladni. Az alapot viszonylag egyszerűen készítettem műfűből és finom csiszolópapírból. Persze a festés itt sem maradt el, hogy kicsit változatosabb legyen, mert az egysíkú színek az élethűséget kapásból kivégzik. A szalagkorlátot vékony alumíniumlemezből hajlítottam.A versenyből kiállt autót félig a fűre tereltem. Így elhelyezve az autót az alapon, szerintem látványos, ha nem is tökéletes makettel lettem gazdagabb. Meg jónéhány,az építés és a festés során szerzett tapasztalattal. Néha a makettezés legmélyebb és legsötétebb bugyrain is túl Mr. Murphy vigyorgó alakját véltem felfedezni, de nem adtam fel ! Rengeteget tanultam a hibáimból és bármikor képes leszek megismételni őket.
A nehézségek ellenére viszonylag kevés csúnya szó alkalmazásával sikerült befejezettnek tekinteni a művemet, ezért bátran kijelenthetem: tulajdonképp élvezetes építés volt. Meg baromi hosszú.
Köszönettel tartozom az egész családom türelméért, makettező barátaim, ismerőseim inspiráló munkáiért, a kapott segítségekért. Köszönöm. És Neked is köszönöm,kedves Olvasó,hogy elolvastad ezt a kissé hosszúra sikeredett cikket.
|
| M23_1 |
|
| M23_2 |
|
| M23_3 |
|
| M23_4 |
|
| M23_5 |
|
| M23_6 |
2013.05.20.
Utolsó módosítás: 2013.05.21.
Utolsó módosítás: 2013.05.21.