Nardi F.N. 305
1:72, Special Hobby
No.72088
Pintér György - Múzeumi krimik
A készlet a Special Hobby terméke, ennek megfelelően kapunk hozzá némi rézmaratást és műgyanta elemeket és vákuumos kabintetőt is (ebből rögtön kettőt). A rezek a futóművet, illetve műszerfalakat, a gyanták pedig az üléseket és az orrot hivatottak részéletesebben megjeleníteni. A készlet anyaga viszonylag puha műanyag, illesztést segítő csapokkal és furatokkal viszont sehol sem találkozni. Ez különösen a vízszintes vezérsíkok esetében okoz gondot a pozícionálásnál. A felületen vésett panelvonalakat találunk, néhányuk azonban elég határozatlan, így után kell karcolnunk. Sorja is van szép számmal az alkatrészeken, ami a nyomóforma kopásának tudható be. A makett elég részletes ahhoz képest, hogy elfér az ember tenyerében, mindössze a kabinban kell pár dolgot jobb kivitelezésűre elkészíteni házilag. Az összeállítás egyszerűnek ígérkezik, de számolni kell pár helyen a tömítéssel.
Az építés:
Az összeállítást a törzsfelek belső részén lévő dudorok, mélyedések eltüntetésével kezdtem, majd a sima oldalfalakra műanyag darabokból visszaépítettem a kezelőszerveket. Ezután a kormányszerveket (botkormány, pedálok) készítettem el, majd az üléseket vágtam le a gyanta öntőcsonkról. Ehhez vékony fűrészt használtam, majd vizes csiszolópapírt. A kabint, műszerfalat és az üléseket szürkére festettem, majd feketével befolyattam a réseket és fémszínnel kopásokat készítettem a padlóra és az ülésekre is. A bekötő hevederek barna színűek lettek, a botkormányok markolata fekete.
A két fél összeillesztése után a kabin mögötti alsó és felső részen hosszanti lépcső keletkezett, amit mestertapasszal tömítettem. Ugyanígy jártam el a szélvédő jobb oldalánál, illetve az orr tetején is. Az illeszkedés tehát nem mondható túl „passzentosnak”, vagy csak én vagyok a béna. A tömítés során eltűnt panelvonalakat újrakarcoltam.
A vízszintes vezérsíkokhoz illesztő csapokat készítettem, mert így stabilabb a tartásuk és a beállítás is könnyebb. A szimmetriát a vágólapomon lévő négyzetháló segítségével ellenőriztem. Ezt követően a szárny alsó részén is áthúztam a panelvonalakat, valamint beragasztottam a futóaknákat. A szárnyrész és a törzs illesztésénél is jócskán fogyott a tömítő, mert az orr oldalsó lemezeinél szintén lépcsők keletkeztek. A gyanta orr rész is kicsit kisebb volt a kelleténél, de itt inkább egy darab sztirolt alkalmaztam pótlásnak, amit aztán formára csiszoltam. Az orron lévő nagy beömlő nyílást mindenképpen vágjuk ki éles szikével, hogy valóban üreges legyen (érdemes azonban feketére festett műanyag lapot ragasztani az orrba kicsit beljebb, mert egyébként belátni a kabinba a beömlőn keresztül).
A szárnyak felső részét ezután összeragasztottam az alsóval, így tulajdonképpen már az építés nagyján túl is voltam. Lecsiszoltam még az alul és felül lévő kiemelkedő vonalat (talán valami vászoncsíkot akar imitálni), majd alumínium teamécsesből újat csináltam. Kifúrtam a vízszintes vezérsíkok merevítő huzaljainak helyét is. A vákuumhúzott kabintetőről levágtam a felesleges részeket, majd többszöri próbálgatással igazítottam a helyére. ehhez finom reszelőt és csiszolótömböt használtam. A ragasztást átlátszóra száradó PVA ragasztóval csináltam, mert ez nem marja meg az átlátszó alkatrészt. Hobbyboltokban beszerezhető, de a Palma Fa ragasztó is megfelelő a célra. Az üvegfelületeket ablakmosós papírzsebkendővel letisztítottam, majd maszkolószalag darabokkal kitakartam. Festés előtti utolsó lépésként beragasztottam a kormányfelületek mozgatórudazatát a maratásból, valamint a merevítő huzalokat.
A festést egy világosszürke alapozó réteggel kezdtem, ami jól megmutatja a felületi hibákat. Ezeket újra tömítettem/csiszoltam, amíg megfelelőek nem lettek. Ezután következett az előárnyékolás, vagyis a panelvonalak feketével történő kiemelése. Szintén ekkor alapoztam a sárga szárnyvég és törzskeret, valamint a farok nemzeti szín jelzéseit fehérrel. Ezeket aztán készre fújtam, majd letakartam maszkolóval. A végleges szürke színt több vékony rétegben ködöltem fel, így a panelvonalak környéke sötétebb árnyalatú maradt. A felső felületek a jellegzetes olasz zöld színt kapták, amit annak egy csepp sárgával világosított változatával paneleztem. Száradás után fényesre lakkoztam a gépet, felragasztottam a matricákat, majd félfényes lakkal zártam a sort. Eztán jött a panelvonalak befolyatása, a koszolódások, kopások, és megfolyások elkészítése, valamit még egy réteg félfényes lakk.
Az építés végére már csak a futók összeállítása maradt, amihez szintén adott maratásokat a gyártó. Érdekes módon a futószárak vörös színűek, ezért ezeket RLM23 színre festettem. A beragasztásnál a „V” alakú támasztó rudakat elég nehéz a helyükre varázsolni, ragasztás előtt mindenképpen többszöri szárazpróbát igényelnek.
Összességében véve élvezetes építés volt annak ellenére, hogy a kész gép alig nagyobb, mint az ember tenyere. Bumfordi szögletessége ellenére azért van benne valami megkapó.
Az építés:
Az összeállítást a törzsfelek belső részén lévő dudorok, mélyedések eltüntetésével kezdtem, majd a sima oldalfalakra műanyag darabokból visszaépítettem a kezelőszerveket. Ezután a kormányszerveket (botkormány, pedálok) készítettem el, majd az üléseket vágtam le a gyanta öntőcsonkról. Ehhez vékony fűrészt használtam, majd vizes csiszolópapírt. A kabint, műszerfalat és az üléseket szürkére festettem, majd feketével befolyattam a réseket és fémszínnel kopásokat készítettem a padlóra és az ülésekre is. A bekötő hevederek barna színűek lettek, a botkormányok markolata fekete.
A két fél összeillesztése után a kabin mögötti alsó és felső részen hosszanti lépcső keletkezett, amit mestertapasszal tömítettem. Ugyanígy jártam el a szélvédő jobb oldalánál, illetve az orr tetején is. Az illeszkedés tehát nem mondható túl „passzentosnak”, vagy csak én vagyok a béna. A tömítés során eltűnt panelvonalakat újrakarcoltam.
A vízszintes vezérsíkokhoz illesztő csapokat készítettem, mert így stabilabb a tartásuk és a beállítás is könnyebb. A szimmetriát a vágólapomon lévő négyzetháló segítségével ellenőriztem. Ezt követően a szárny alsó részén is áthúztam a panelvonalakat, valamint beragasztottam a futóaknákat. A szárnyrész és a törzs illesztésénél is jócskán fogyott a tömítő, mert az orr oldalsó lemezeinél szintén lépcsők keletkeztek. A gyanta orr rész is kicsit kisebb volt a kelleténél, de itt inkább egy darab sztirolt alkalmaztam pótlásnak, amit aztán formára csiszoltam. Az orron lévő nagy beömlő nyílást mindenképpen vágjuk ki éles szikével, hogy valóban üreges legyen (érdemes azonban feketére festett műanyag lapot ragasztani az orrba kicsit beljebb, mert egyébként belátni a kabinba a beömlőn keresztül).
A szárnyak felső részét ezután összeragasztottam az alsóval, így tulajdonképpen már az építés nagyján túl is voltam. Lecsiszoltam még az alul és felül lévő kiemelkedő vonalat (talán valami vászoncsíkot akar imitálni), majd alumínium teamécsesből újat csináltam. Kifúrtam a vízszintes vezérsíkok merevítő huzaljainak helyét is. A vákuumhúzott kabintetőről levágtam a felesleges részeket, majd többszöri próbálgatással igazítottam a helyére. ehhez finom reszelőt és csiszolótömböt használtam. A ragasztást átlátszóra száradó PVA ragasztóval csináltam, mert ez nem marja meg az átlátszó alkatrészt. Hobbyboltokban beszerezhető, de a Palma Fa ragasztó is megfelelő a célra. Az üvegfelületeket ablakmosós papírzsebkendővel letisztítottam, majd maszkolószalag darabokkal kitakartam. Festés előtti utolsó lépésként beragasztottam a kormányfelületek mozgatórudazatát a maratásból, valamint a merevítő huzalokat.
A festést egy világosszürke alapozó réteggel kezdtem, ami jól megmutatja a felületi hibákat. Ezeket újra tömítettem/csiszoltam, amíg megfelelőek nem lettek. Ezután következett az előárnyékolás, vagyis a panelvonalak feketével történő kiemelése. Szintén ekkor alapoztam a sárga szárnyvég és törzskeret, valamint a farok nemzeti szín jelzéseit fehérrel. Ezeket aztán készre fújtam, majd letakartam maszkolóval. A végleges szürke színt több vékony rétegben ködöltem fel, így a panelvonalak környéke sötétebb árnyalatú maradt. A felső felületek a jellegzetes olasz zöld színt kapták, amit annak egy csepp sárgával világosított változatával paneleztem. Száradás után fényesre lakkoztam a gépet, felragasztottam a matricákat, majd félfényes lakkal zártam a sort. Eztán jött a panelvonalak befolyatása, a koszolódások, kopások, és megfolyások elkészítése, valamit még egy réteg félfényes lakk.
Az építés végére már csak a futók összeállítása maradt, amihez szintén adott maratásokat a gyártó. Érdekes módon a futószárak vörös színűek, ezért ezeket RLM23 színre festettem. A beragasztásnál a „V” alakú támasztó rudakat elég nehéz a helyükre varázsolni, ragasztás előtt mindenképpen többszöri szárazpróbát igényelnek.
Összességében véve élvezetes építés volt annak ellenére, hogy a kész gép alig nagyobb, mint az ember tenyere. Bumfordi szögletessége ellenére azért van benne valami megkapó.
|
| 72088 |
|
| 100_8604 |
|
| 100_8605 |
|
| 100_8603 |
2016.08.01.
Utolsó módosítás: 2016.08.02.
Utolsó módosítás: 2016.08.02.