Pintér György - Múzeumi krimik
Annak ellenére, hogy a makettezés iránti érdeklődésem és szenvedélyem már gyerekkorom óta tart, hosszú évek teltek el addíg, amíg végre bele mertem vágni egy saját dioráma megépítésébe. Ahogy sokan mások, én is úgy voltam vele az elején, hogy képtelen lennék olyan minőségű és összhatású/hangulatú diorámát építeni, amit pl. az interneten (ezen a honlapon is!), vagy kiállításokon láthat az ember, legyen akár polgári, akár háborús témájú is… Aztán idén mégis belevágtam…
Idén januárban építettem egy kicsi falrészeletet kerítéssel, amellyel néhány építési fogást (omló vakolat, csupasz téglafal, aljzat, stb.) sikerült kipróbálnom a gyakorlatban. Ezután, illetve az eredeti koncepcióm alapján jött volna egy hasonló kicsiny épületrészlet, mellyel a "vakolt fal" építését, illetve az omló vakolat alól kilátszódó téglafal imitálását szerettem volna kipróbálni, gyakorolni. A tervezgetés közben viszont úgy döntöttem, hogy nem egy faldarabot, hanem inkább egy romosabb ház több falát, illetve a ház egy részletét építem meg. Néhány órás internetes képkeresgéles után találtam egy fotót egy öreg, de még nem romos présházról (talán Etyek-környéki az épület). Mivel az az egyetlen fotóm volt a házról, és az is csak a front falat ábrázolja viszonylag éles szög alatt, ezért a ház (a diorámán is látható) többi része, belső berendezése tulajdonképpen a fantázia szüleménye.
Hűen követve a "tankönyv" instrukcióit és tanácsait, lépésről-lépésre bontakozott ki a ház és annak végső megjelenése. Az aljzat és a füvesítés a fórumban olvasott ötletek és tapasztalatok alapján készült a hagyományosnak mondható módszerekkel. A ház előtt álló fa mindenképpen esetlennek mondható, de mint első próbálkozást, elfogadtam. A kisebb kiegészítők, mint ládák vagy a vödrök szintén sajátkészítésüek, előbbiek vékonyra csiszolt balzafából,utóbbiak majonézes tubus felhasználásával készültek. A belső padok és asztal szintén balzából készültek, míg a kicsit "bufli" hordók hungarocellböl lettek kicsiszolva. A nyílászárók működőképesek lettek, amelyek megépítése természetesen sok-sok türelmet kívánt. Utólag még építettem egy hátipermetezőt, valamint egy kerékpárt. Ezeknél is törekedtem arra, hogy bizonyos alkatrészek mozgathatók legyenek, ha esetleg más beállításba kellene helyezni azokat. Így a permetező pumpálókarja és a kerékpár kormánya is mozgathatóra készült.
Furcsa módon a diorámának inkább utólag tudtam címet adni, illetve kerettörténetet kitalálni, amikor a házat az alapra felragasztottam és elkeztem a kiegészítőket itt-ott elhelyezni. A hanyagul eldobált gyümölcsös ládák, vagy a szerte-szét heverő vödrök az éppen napos, de már kicsit hűvös őszi délelőtti ház körüli nagyatakarítás és rendezkedés eredménye. A tetőn is ki kellene cserélni egy-két cserepet, azokat már oda is vitték a fal tövébe, de a létra sajnos nem elég hosszú, hogy onnan elérjék a szélső cserépsorokat...
Ismeretlenül is, de úgy érzem mindenképpen köszönettel tartozom Adóba Lacinak, ugyanis az ő épület-diorámái (amikből már itt is jónéhányat publikált) inspiráltak a legjobban, valamint a témában született könyvének elolvasása után mertem arra vállalkozni, hogy megépítsem első diorámámat.