Panther A
1:35, Tamiya
(1968)
Pintér György - Múzeumi krimik
Több, mint 20 év után ismét elkezdtem...
Anno nem volt festekszóróm, csak ecsettel próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. Az érdeklődés megvolt, újságok, a nehezen hozzáférhető szakirodalom (értsd: Panzer Colors Squadron-Signal füzetek fénymásolva) és a történelem szeretete. De az eszközök hiányoztak. Kompresszort csak néhányan csináltak: kidobott hűtőszekrény kompresszorát alakítva át a makettezői igényekhez. A rendes festékszóróhoz aranyárban lehetett csak hozzájutni. Szerencsére ma már más a helyzet: az eszközök, a kiegészítők és talán a legfontosabb, az információ gyakorlatilag a nap 24 órájában hozzáférhető az interneten keresztül.
Mivel a nyolcéves fiam a nagyapától repülőmodellt kapott ajándékba, a
pálya fel lett festve. Hát én is újrakezdtem. Mivel anno is második világháborús, német, szárazföldi harcjárművek makettjeit építettem 1:35-ös méretarányban, nem akartam ezen a hagyományon változtatni. Egy olcsó Tamiya Panther alkalmasnak tűnt tehát az újrakezdéshez.
Az igazat megvallva magam is elcsodálkoztam, mennyi munka lesz vele: tömíteni, pótolni a hiányosságokat. Ilyesmit annak idején még nem csináltam. Vettem fotómaratott feljavító szetteket is hozzá az Eduard-tól: 35424-es és 35425-öst. A zimmeritezéssel meggyűlt a bajom, mivel korábban nem dolgoztam még fémalkatrészekkel sem. Ezeket pontosan kell méretre hajlítgatni és a ragasztóra sem feltétlenül úgy reagálnak, mint a műanyag alkatrészek, szóval volt vele gondom. Szemenkénti lánctalpat nem vásároltam hozzá, mert az többe került volna, mint maga a kit. Hát, talán ez volt a legrosszabb döntésem.
A végeredmény a mellékelt képeken látható. A 13. Panzerdivision egy járművét készítettem el, amely 1944-ben, valahol a keleti fronton nézhetett így ki.
Legfontosabb tapasztalataim:
• A festékszóró még kezdő kézben is jobb eredményhez vezet, mint az ecset profi kézben
• Pontosabb tervezés: az építés során sajnos nem számoltam az összerakási rajzon találtaktól való eltérések minden következményével. Volt, amit tudtam korrigálni, volt,amit nem. Ennek esett áldozatul a géppuska. Valoszínüleg az Eduard periszkópjait is a helyükre illeszthettem volna, ha nem koncentrálok túlzottan a test összeillesztésére, tömítésekre...stb.
• Matricát nem alkalmazok többet zimmeritre, inkább megfújom - persze ahhoz is tuti kell tapasztalat, de inkább rászánom az időt
• Soha többé gumilánctalp! Rápróbáltam a nem teljesen megszáradt futóműre és jól elhúzta a meghajott lánckerekeket. A leszedésük viszont valószínűleg nagyobb kárral járt volna, amit nem mertem megkockáztatni. A természetes esését kínszenvedés megcsinálni, én is megelégedtem egy közepes eredménnyel.
• Csak azokat a fotómaratásokat használtam fel, amelyeket biztonságosan meg tudtam csinálni.
• Az internet a legnagyobb segítség: a festékszóró használata, tisztítása mellett a kiválasztott járműről éppúgy találunk hasznos információkat, mint magáról a modellről. Ez nemcsak a felkészülésben segít, hanem sokszor közvetlenül az építés közben is.
Van még tehát hová fejlődni: az első lépés ismét ezen az úton sok örömöt okozott, de az eredményt elnézve bőven van még perspektíva ebben a dologban.
Köszönet Gaál Péterneknek a Makettinfon megosztott tapasztalataiért, sokat segített abban, hogy egyáltalán ilyen lett a Panther és sikerült néhány alapvető csapdát elkerülnöm.
Anno nem volt festekszóróm, csak ecsettel próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. Az érdeklődés megvolt, újságok, a nehezen hozzáférhető szakirodalom (értsd: Panzer Colors Squadron-Signal füzetek fénymásolva) és a történelem szeretete. De az eszközök hiányoztak. Kompresszort csak néhányan csináltak: kidobott hűtőszekrény kompresszorát alakítva át a makettezői igényekhez. A rendes festékszóróhoz aranyárban lehetett csak hozzájutni. Szerencsére ma már más a helyzet: az eszközök, a kiegészítők és talán a legfontosabb, az információ gyakorlatilag a nap 24 órájában hozzáférhető az interneten keresztül.
Mivel a nyolcéves fiam a nagyapától repülőmodellt kapott ajándékba, a
pálya fel lett festve. Hát én is újrakezdtem. Mivel anno is második világháborús, német, szárazföldi harcjárművek makettjeit építettem 1:35-ös méretarányban, nem akartam ezen a hagyományon változtatni. Egy olcsó Tamiya Panther alkalmasnak tűnt tehát az újrakezdéshez.
Az igazat megvallva magam is elcsodálkoztam, mennyi munka lesz vele: tömíteni, pótolni a hiányosságokat. Ilyesmit annak idején még nem csináltam. Vettem fotómaratott feljavító szetteket is hozzá az Eduard-tól: 35424-es és 35425-öst. A zimmeritezéssel meggyűlt a bajom, mivel korábban nem dolgoztam még fémalkatrészekkel sem. Ezeket pontosan kell méretre hajlítgatni és a ragasztóra sem feltétlenül úgy reagálnak, mint a műanyag alkatrészek, szóval volt vele gondom. Szemenkénti lánctalpat nem vásároltam hozzá, mert az többe került volna, mint maga a kit. Hát, talán ez volt a legrosszabb döntésem.
A végeredmény a mellékelt képeken látható. A 13. Panzerdivision egy járművét készítettem el, amely 1944-ben, valahol a keleti fronton nézhetett így ki.
Legfontosabb tapasztalataim:
• A festékszóró még kezdő kézben is jobb eredményhez vezet, mint az ecset profi kézben
• Pontosabb tervezés: az építés során sajnos nem számoltam az összerakási rajzon találtaktól való eltérések minden következményével. Volt, amit tudtam korrigálni, volt,amit nem. Ennek esett áldozatul a géppuska. Valoszínüleg az Eduard periszkópjait is a helyükre illeszthettem volna, ha nem koncentrálok túlzottan a test összeillesztésére, tömítésekre...stb.
• Matricát nem alkalmazok többet zimmeritre, inkább megfújom - persze ahhoz is tuti kell tapasztalat, de inkább rászánom az időt
• Soha többé gumilánctalp! Rápróbáltam a nem teljesen megszáradt futóműre és jól elhúzta a meghajott lánckerekeket. A leszedésük viszont valószínűleg nagyobb kárral járt volna, amit nem mertem megkockáztatni. A természetes esését kínszenvedés megcsinálni, én is megelégedtem egy közepes eredménnyel.
• Csak azokat a fotómaratásokat használtam fel, amelyeket biztonságosan meg tudtam csinálni.
• Az internet a legnagyobb segítség: a festékszóró használata, tisztítása mellett a kiválasztott járműről éppúgy találunk hasznos információkat, mint magáról a modellről. Ez nemcsak a felkészülésben segít, hanem sokszor közvetlenül az építés közben is.
Van még tehát hová fejlődni: az első lépés ismét ezen az úton sok örömöt okozott, de az eredményt elnézve bőven van még perspektíva ebben a dologban.
Köszönet Gaál Péterneknek a Makettinfon megosztott tapasztalataiért, sokat segített abban, hogy egyáltalán ilyen lett a Panther és sikerült néhány alapvető csapdát elkerülnöm.
|
|
| A kezdeti állapot |
|
| Tömítés, alapozá… |
|
| Első festékszór… |
|
| Friss futóművel |
|
| Oldalról |
|
| Felülről |
2013.02.25.