Panzer 38(t)

1:72, Attack, Revell, Rama

Pintér György - Múzeumi krimik Makettezőéletem hajnalán, 2002 elején jutottam hozzá az Attack ezen - tökéletesnek aligha mondható - kitjéhez. Ára már akkor is húzós volt termetéhez képest, de egy "jó" kereskedő és a varázsszavai ("ritkaság", "a magyaroknak is volt ilyen" és "utolsó darab") megtették a hatásukat. Ma már meggondolnám a dolgot, de akkor fizettem, mint a katonatiszt. (Egy héttel később az Italeri 1/35-ös kitjét ajánlotta figyelmembe "a kereskedő", olcsóbban!)

Az építés

Az összeállítási útmutatón kívül nem rendelkeztem semmilyen szakirodalommal, így hamar neki is álltam az összeépítésnek. (Akkor még nem volt ötletem, hogyan fogom ábrázolni: diorámaként vagy vignettának.) A teknő oldalainak és aljának illeszkedésével nem volt probléma. A felépítménynél a motorháztetőnél kellett komolyabban csiszolnom, kicsit nagyobbra sikerült az alkatrész, mint amekkora hely volt rá. A tornyot is sikerült nagyobb probléma nélkül összeállítani, amikor következett a feketeleves: a lánctalp. Ha először a kerekeket raktam fel, nem fért el a lánctalp a sárhányó alá. Ha fordítva csináltam, nem tudtam felrakni a kerekeket a csonkokra. A nagy klasszikus után szabadon: Most mit csináljak? A láncmeghajtó kerékről levágtam a körmöket (ott vannak azok, csak becsúsztak a szemek közé ;-) ), a láncfeszítőt kisebbre szabtam (mivel nem sikerült a legszebbre ez a művelet, a vignettán egy zuzmócsomóval takartam el). A láncfeszítő kerék két tárcsája közé nem fért be a lánctalp taraja, így azt is levágtam. Már csak a visszafutógörgők felhelyezése volt hátra a csonkokra, ezt azonban nem tudtam szépen megcsinálni, így a könnyebb ellenállás felé elmozdulva, eltekintettem ettől.

A festés

A megépítés után láttam meg a vignettának ötletet adó képet: a Rommel vezette 7. német páncélos hadosztály Pz. 38(t)-i gyalogsági támogatással vonulnak keresztül egy mezőn. (Makettjeimet szeretem egy kép alapján elkészíteni, megpróbálva minél jobban visszaadni a látottakat, érzékeltetni a hangulatot.) Ebből kiindulva a jármű páncélosszürke lett (Humbrol 67). Híg feketével befolyattam a járművet, majd enyhén szárazecseteltem. A szegecselt páncéltest miatt már így is látványos volt a makett. A számok és a jelzések a mellékelt matricalapról származnak. A felhelyezésükkel megszenvedtem, mert nagyon merev a matrica és - szerintem - vastag. Utólag kiszúrkáltam a buborékokat és matricafeszítővel ecseteltem át. (Milyen lett volna az eredmény, ha egyből ezzel csinálom...?) Mivel még mindig tiszta volt a jármű, jöhetett a koszolás. Az út pora került a járműre, átvitt és valós értelemben. A 7. német páncélos hadosztály erőltetett menete a "száraz évszakban", poros környezetben történt, ezért porlepettek a járművek és hiányoznak az esőnyomok róla. Valós értelemben pedig: falusi út átszitált pora került a makettre ecsettel felhordva.
A lánctalp fekete alapszínt és enyhe ezüstös szárazecsetelést kapott. A szerszámok nyelei faszínűek (Humbrol 110), fémrészük fekete, ezüsttel koptatva.

A vignetta

Hosszas forgatás, nézegetés után véglegesítettem a harckocsi és a figura pozícióját a rámás doboztetőn. Gipsszel öntöttem ki a doboztető alját és tetejét, utóbbin némi terepegyenetlenséget imitálva. A harckocsi lánctalpainak helyét ceruzával felrajzoltam, majd bevetettem a mezőt vasutas műfűvel. Ahol lehetett, nagyobb darabokat ragasztottam a gipszre, ám hamar jött a gyeptéglázás. A fél cm2-nél is kisebb fűdarabokat Kedvesemtől elcsórt szemöldökcsipesszel tettem a helyükre. Ez a művelet három napig tartott, rengeteg pihenést és szemtengely-visszaállítást beiktatva.

Amikor kész lettem, jöhetett a csipesz (itt-ott ritkítottam a füvön) és a vízfesték (a mélyebb részek sötétebb zöldet, a fűszálak végei világosabb zöld színt kaptak). A harckocsi által felszántott részt sötétebb zölddel és barnával imitáltam. A láncfeszítő görgő és a lánctalp hibáit zuzmóval takartam el. A figurát egy öntőcsonk segítségével rögzítettem a helyére, szerepe főleg a méretarány és a mozgalmasság érzékeltetésében van. Ruhájának színe Humbrol 31, világosabbal szárazecsetelve, szíjai feketék. (Mivel elég puha anyagból készült a figura, izgalmas volt a szárazecsetelés.) Még némi por a fűszálak közé... és késznek ítéltem a vignettát.

Utószó helyett

Tanulságos makett, a vásárlástól az összerakásig. A kezdőknek sem kell megijedni tőle - minden szamár (így én is) a maga kárán tanul, a haladók pedig kiélhetik rajta feljavítási szenvedélyüket. Szerintem a makett nem éri meg a szegecsszámlálást, méricskélést és az ezzel járó hogyanjavítsamkit. Találjunk egy jó képet, merítsünk belőle ötletet, rakjuk össze a motyót, oszt Sanyi.

Vége a vetítésnek, köszönöm a figyelmet!

Ui.: a vignettám Békéscsabán 2004-ben harcjármű 5 kategóriában a második helyezést érte el.