Pz III L "Enemy At The Gates"

Pz III L

1:35, Tamiya
Pintér György - Múzeumi krimik Szeretném bemutatni,hogyan is készült el nálam a Tamiya Pz III-asa.

Pár szó a Pz III-asról:

A Pz III-as (Sd.Kfz. 141) a német hadsereg egyik fő harckocsitípusa volt a II. világháború kezdeti szakaszában. Többhónapos tesztelést követően gyártását 1937 májusában kezdték meg. A háború első felének minden fontos hadjáratában részt vettek különböző alváltozatai. A Szovjetunió megtámadásakor a páncéloserők gerincét a Pz III-asok alkották. A Barbarossa hadművelet kezdete után viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a Pz III-as hátrányban van a T-34-es, illetve a KV-1-es típusokkal szemben mind tűzerő, mind páncélvédettség tekintetében.
Ezen hátrányok enyhítésére fejlesztették ki az "L" változatot. A harckocsi első felét megerősítették további páncéllemezekkel (lövegpajzs és a frontpáncél területe) és beépítésre került egy 50 mm-es, hosszúcsövű harckocsiágyú is (KwK 39 L/60). Ezen változtatásokkal jelentősen növelték a harcértéket, de további fejlesztéseket már nem bírt el a Pz III-as.
Az L változatból összesen 653 db készült 1942 júniusa és decembere között.

A makett:

A makettet itt boltoltam a Makettinfon, elkezdett állapotban. A páncéltest volt összerakva, meg egy-két réz kiegészítő felragasztva (pl. hátsó sárhányók, szellőző rácsok, vontatósodrony-rögzítő bilincsek).
Szóval innen indultam neki; igazából gyakorlásnak szántam, mert az utolsó harcjárművemet 17 évvel ezelőtt raktam össze, azóta csak egy pár repülőre futotta.
Ez idő alatt sokat fejlődött a technika,és én is sok módszerről olvastam már,amit ki is akartam próbálni a gyakorlatban. Ez több-kevesebb sikerrel meg is történt.

Amúgy maga a makett elsőrangú darab. Szép, pontos, jól illeszkedik, egyszerűen összeállítható. Sajnos egy-két apró alkatrész hiányzott a készletből,így kipróbálhattam,milyen is házilag legyártani valamit.Szerencsére csak egyszerű dolgokról volt szó, mint a tornyon lévő két kapaszkodó (ezeket gombostűből hajtottam) és a két első sárhányó (ez pedig üdítősdobozból készült és egy kis húzott öntőkeretdarabból). Vékony drótból meghajtogattam a lámpák vezetékeit (szándékosan nem egyformára). Volt,amit szándékosan nem tettem fel, mint pl. az emelőt, az egyik pót futógörgőt, egy tárolódobozt és a Notek lámpát. Cserébe raktam fel még pótlánctagokat, két benzines kannát és egy sámlit.
A lövegcső egy esztergált darab, ami viszont lötyögött a foglalatában. Ezt a problémát egy nagyon primitív módszerrel sikerült megoldani: tekertem rá egy kis celluxot és pillanatragasztóval a helyére ragasztottam. Azóta fix és bombabiztos.
Még egy kiegészítőt tartalmazott a készlet, mégpedig egy Friul-láncot. Sajnos ezzel egyáltalán nem voltam elégedett. Valószínűleg egy régebbi szériából származhat, mert majd mindegyik lánctag sorjás volt (elég sok helyen), és az összeállításhoz nélkülözhetetlen furatok közül is sok nem volt áttörve.
Ez volt a makett legkínlódósabb része. Unalmas estéimen (mikor az idegrendszerem ezt lehetővé tette) tisztítgattam, furkáltam őket, de nagyon lassan haladtam. Egyszer lemértem, hogy két óra alatt 18 lánctagot sikerült összerakni,és ez akkor volt, amikor még a nagyon selejteseket egyből félreraktam. A végén már ezeket is be kellett fognom, hogy elég legyen. Az utolsó négy darabbal órákat szenvedtem…
Ezt leszámítva tényleg örömmakettezés volt.

A viszonylag egyszerű és gyors összeállítás után nekiláttam a festésnek.
A futó-és meghajtógörgőket nem raktam fel, azokat külön festettem, de előtte még kicsit megfaragtam a gumiperemeket, hogy ne tűnjenek olyan sterilnek.
A fújást Vallejo akrillal csináltam, konkrétan sötétszürkével (hirtelen nem jut eszembe a száma). Egy-két csepp RLM 75-ös szürkét azért adtam hozzá, hogy világosítsam. Száradás után a nagyobb felületek közepét kifújtam nagyon híg világosabb szürkével, de nem vittem túlzásba, éppen csak látszott. A torony ezután kapott egy adag selyemfényű lakkot, hogy a matricákat fel tudjam rakni. Gondoltam, hogy átfújom a páncéltestet is,de a festés eleve egy kicsit selyemfényű lett, így nem vesződtem ezzel.
A matricák simán felkerültek, nem volt gond (ezúton is köszönöm annak, akitől kaptam innen a Makettinfóról). Aztán jött az a módszer, hogy kicsi pöttyöket festettem olajfestékkel és hígítós ecsettel egybemostam őket. Még jó, hogy ezt előtte egy ezeréves Pz II-es roncson gyakoroltam, különben most szép zöldes barna lenne az egész. Az a tanulság, hogy nem kell nagy pöttyöket rakni (én fogpiszkálóval pötyögtettem) és nem kell leopárdot csinálni belőle…
A vízszintes felületekre túlnyomórészt világosabb színeket használtam (fehér, sárga, kevés kék), míg a függőlegesekre inkább sötéteket (fekete, barna, kék). Sajnos már ekkor látszott, hogy egy kicsit világos lesz így a szürke a végére, de azért elégedett voltam az eredménnyel. Barnával festettem még pár helyre megfolyásokat is, aztán kiemeltem barnás feketével azt a kevés mélyedést és csavart ami van rajta.
Kopásokat nem nagyon festettem, amit igen, azt is igyekeztem logikus helyre elhelyezni. Ez vegyesen készült sötét festékkel, grafit ceruzával, vagy grafit porral.
A szerszámok festésénél Humbrol gun metalt (polírozható) használtam, a nyeleket meg kevert festékkel festettem. Finoman próbáltam erezetet festeni egy árnyalatnyival sötétebb színnel, szerintem jó is lett. A sámli is így készült. Az antenna tartója is kapott egy keveset ebből szárazecsetelve, hogy kicsit viseltesebb legyen. Az antenna maga húzottszál, ami a vége felé vékonyodik.
Amint ezzel megvoltam, jött az a rész,amitől a legjobban tartottam: a sarazás. Azt már az elején eldöntöttem, hogy megszáradt sarat akarok és nem akarom toronyig elárasztani a gépet. A sok módszer közül nekem a temperás tetszett a legjobban, mert nagyon egyszerű és ha hibázok, könnyen javítható. Kevertem is egy viszonylag sötét masszát, kis pigmentporral, fekete, fehér, meg barna temperából. Ezt fel is nyomkodtam a páncéltest oldalára, hátuljára, elejére. Igyekeztem minél rendszertelenebbül felhordani, így van ahol egész szép rögök lettek, míg máshol épphogy csak poros lett. Mivel ez a szín túl sötét lett, ezért kavartam egy világosabbat is és azzal is össze-vissza kentem. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz, mert a két szín miatt (ami alig tér el egymástól) mélysége lett az egésznek.
Természetesen a görgők és a lánctalp is kapott az egészből.
Apropó lánctalp: a kínkeserves összeállítás után először lefestettem sötétszürkére, de nem tetszett, ezért átfújtam jó híg Life Color földszínnel. Na így már egész jó volt, ezért visszacsiszoltam a földdel érintkező részeket fémszínűre (meg egy kicsit a vezető tarajokat is).
A végén még random kapott pigment port az egész járgány. Igyekeztem úgy porolni, hogy lehetőleg a vízszintes felületek lemattuljanak kicsit, míg a többi rész maradjon egy kicsit félfényes. Ez egész jól sikerült szerintem. A lövegcső vége egy leheletnyi fekete szárazecseteléssel nyerte el végső színét.

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy milyen alapra rakjam és hogy mi legyen a kompozíció címe.
Azt akartam érzékeltetni, hogy ez mégiscsak egy pusztításra gyártott eszköz, tehát valami romos cucc kellett alá. Nem akartam diorámát gyártani, ezért valami egyszerű megoldás után kellett néznem. Először egy félbetört téglára gondoltam, de hiába jártam a környéket, csak nem találtam olyat,ami tetszik. Aztán a velencei vasútállomáson láttam meg ezt a bontásból származó vasbeton törmeléket. Kb. 20 ember nézett rám, mint egy idiótára, hogy miért teszem bele akkurátusan egy nejlonzacsiba azt a darab betont, de nem magyaráztam meg nekik, úgyse értették volna… A feliratot több variációban kipróbáltam, de így angolul nézett ki a legjobban. A cím az azonos című filmre utal, hiszen az is ott játszódik és akkor.

Összegezve:

Nagyon jó készlet ez, némi kiegészítővel egész élethű járművet lehet belőle építeni.
Már említettem, hogy ez nekem igazából gyakorlás volt, tudom, hogy vannak hibái, de jelenleg ez a szint,ahol tartok. Nagyon jó érzés volt a sok félbehagyott makett után befejezni valamit, elégedetten dőltem hátra, mikor kész lett.Hirtelen felindulásból el is vittem a Bólyaira kiállítani, és hihetetlen jó érzés volt, mikor láttam, hogy van más is, akinek tetszik.
Remélem a jövőben lesz még időm makettezni (jelenleg a két kicsi gyerkőc és a sok munka mellett nem sok esélyem van) és hasonlókat elkövetni.
Ezúton is köszönöm páromnak a türelmét!

Jó makettezést!
Pz III
Pz III
Pz III 01
Pz III 01
Pz III 02
Pz III 02
Pz III 03
Pz III 03
Pz III 04
Pz III 04
Pz III 05
Pz III 05
Pz III-fekete kéz
Pz III-fekete kéz
Enemy
Enemy
2010.11.30.
Utolsó módosítás: 2010.12.04.
Pilgrim
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
gaben21
2011.01.15. 14:41:28
Nagyon jó lett.Csak így tovább.
vrauko
2011.01.16. 12:39:16
Legközelebb, ha törmeléket teszel zacsakba, vegyél fel előtte egy enszíájesz feliratú overállt, vágj gondterhelt arcot, és senki sem fog csodálkozni :)
qiez
2011.01.16. 13:44:00
Jól sikerült. Külön tetszik a toronyból előbukkanó kéz, ahogy magára zárja a fedelet. Nagyon ötletes, gratulálok!
Tiv
2011.01.16. 13:47:48
Szia!
Mi is köszönjük a párodnak a sok türelmet, mert megérte! Nagyon jó lett, csak gratulálni tudok hozzá! Az alap pedig magáért beszél...
petervarga
2011.01.16. 15:16:13
Nagyon ötletes lett az alap. A harckocsi is nagyon tetszik, főleg, hogy nem vadonatúj, de nincs is agyonkoptatva.
Gratulálok!
punyam97
2011.01.17. 17:15:21
Nagyon jó lett az alap!A saralás is tetszik !
csak igy tovább!
üdv punyam97
hobbista
2011.01.20. 17:50:36
Egész jó lett. A fekete kéz ugye nem Gavrilo Princip-é?
butus
2011.01.28. 15:15:23
Ha akarnék se tudnék belekötni.
Nagyon szép alkotás!
További jó munkát!
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció