Panzer IV Ausf. H német közepes harckocsi
1:35, Italeri
No.236
Pintér György - Múzeumi krimik
A Panzer IV-es a német hadsereg II. világháborús harckocsihadseregének igáslova volt. A háború végéig a német gyárakban 10 500 olyan járművet készítettek, amelyhez a Panzer IV-es alvázát használták. Ezek között több, mint 7000 harckocsi szerepelt.
A Panzer IV-es még 1944-ben is minden fronton a német védelem legfontosabb fegyvere. Általában minden páncéloshadosztályban volt egy Panzer IV zászlóalj a Párducokkal felszerelt egység mellett
1944 közepére a Panzer IV-es egyre komolyabb minőségi hátrányba került, nem nyújtott kellő védelmet a szövetségesek nagyobb erejű harckocsiágyúi ellen; másodszor lövegének teljesítménye egyre inkább elmaradt az ellenséges páncélozott harcjárművek fegyverei mögött. Azonban a német harckocsizók igen magas szintű kiképzésben részesültek, és tapasztaltak voltak. Mindez azt eredményezte, hogy a Panzer IV-esek körülbelül azonos számú ellenséges harckocsi ellen még a háború utolsó évében is sikerrel vehették fel a harcot.
A Panzer IV-es tartós és mechanikailag megbízható volt. Ezenkívül a típus hatótávolsága is megfelelő, különösen a J változat esetében. A legnagyobb erénye azonban az, hogy alkalmas volt az állandó korszerűsítésre és fejlesztésre. Ez tette lehetővé, hogy a II. világháború végéig az első vonalban harcoljon. Igaz, hogy a Panzer IV-es nem olyan híres, mint utódai, de a háború végéig ez a típus alkotta a német páncéloshaderő gerincét.
A H változat:
1943 márciusában a H váltotta fel a frontokon a G típust. Az alaptípuson a gyártása során elődjéhez hasonlóan számos kisebb módosítást hajtottak végre. Ez volt az első olyan változat, amelyet még a gyárban bevontak Zimmerit antimagnetikus réteggel. A pácélvastagságot megnövelték, elől 80, oldalt 30, hátul pedig 20 mm vastagra. A torony eleje és a lövegpajzs 50 mm-es lemezekből állt. Továbbá a jármű tornyát és oldalát "Schürzen" elnevezésű kötényezéssel látták el, ami 5mm vastag páncéllemezekből állt. A páncélvédettség megnövelése miatt a jármű tömege 25 tonnára nőtt. A harckocsiágyút a hosszabb csövű, Kwk40 L/48 típus váltotta fel. A módosítások között említhetjük a külső légszűrőket, az acél visszafutógörgőket és az új parancsnoki tornyot, amit egyetlen darabból álló tetőajtóval, valamint vastagabb páncélzattal láttak el. Ezenkívül légvédelmi feladatokat ellátó géppuskafelfogatást és új láncfeszítőkereket szereltek fel, a vezető és a rádiós oldalsó figyelőállását elhagyták, az antenna pedig átkerült a páncélos bal hátsó sarkára.
A H lett a Panzer IV-es legnagyobb számban előforduló változata.
A makett
Ezt készletét már nem forgalmazza a cég. Én is egy aukciós oldalon jutottam hozzá. Azóta viszont kiadta a Dragon is ezt a változatot sokkal pontosabb kidolgozásban.
A dobozban 4 db homokszínű öntőkeretet találunk, egy vinyl lánctalpat és matricát 3 jármű elkészítéséhez. Az A öntőkeret tartalmazza a páncéltestet és a tornyot. Ezek megegyeznek az Italeri jelenleg is kapható, 6217-es Pz.Kpfw IV ausf F1 készletével (sajnos), így aztán magán viseli a típus sajátosságait. Például megmaradtak a vezető és a rádiós oldalsó kitekintőnyílásai. A B jelzésű kereten találhatók a kötényezés alkatrészei. A lemezek tagonként vannak kiöntve, így változatosan lehet majd őket felpakolgatni a kész járműre. Az egyetlen és legnagyobb gond ezekkel az, hogy ezek a valóságban 5 mm vastagok voltak. Ezeket felnagyítva viszont 28 mm-es vastagságot kapnánk. A C kereten a futómű, a H típus jellegzetes alkatrészei, illetve 3 figura (egy harckocsizó, aki idétlen testtartásban egy bottal mutogat; egy hátratett kezű köpenyes tiszt és egy géppisztolyos tábori csendőr tárcsával a kezében) is helyett kapott. Visszafutógörgőkből a gumírozottakat kapjuk. A D öntőkeret rejti a páncéltest néhány elemét, a sárvédőket és a kiegészítő felszereléseket. Ezen található a láncfeszítő kerék is, ami ez esetben is a régi típusú változat.
Zavaróak és nehezen javíthatóak a laprugók közt megbújó beszívódások, a farlemezen és a köténypáncél belső oldalain és tartókonzoljain látható kilökőtüskenyomok.
Három festési variációt ajánl a gyártó, de arról egy szót sem közöl, hogy ezek az egységek hol és mikor harcolhattak. Az első a 303-as toronyszámú, egyszínű, sötétsárga festésű jármű a 16. páncéloshadosztályból. A második a 625-ös (a matricán 635) toronyszámú, sötétsárga alapon sötétbarnával sávolt harckocsi a 20. pácélgránátos-hadosztály kötelékéből. A harmadik pedig 535-ös számú sötétbarnával és sötétzölddel foltozott, a Panzer Lehr hadosztály tankja.
A matricaíven megkapjuk még a 2. páncéloshadosztály háromágú szigony jelzését is.
Az építés
Ez a makett volt életem első 1:35-ös léptékű harcjárműve, ezért nem terveztem semmiféle átalakítást rajta, pusztán arra szántam, hogy elsajátítsam rajta a "haladó" praktikákat, amiket itt a Makettinfo fórumán olvasgattam. A harckocsi majd két és fél évig készült, a mindennapi fórumozásnak köszönhetően elméletben már bőven haladó szinten voltam, míg a gyakorlati alkalmazásra sajnos elég ritkán került sor. Aztán a 2010-es szolnoki makettkiállítás adta lökést, hogy egy utolsó nagy nekirugaszkodással befejezzem a makettet.
A páncéltest összerakásánál nem érhet bennünket nagy meglepetés. A fölső rész oldalsó lemezeit, illetve a sárvédőket külön kell felragasztani, itt nagyon kell figyelnünk a megfelelő derékszögességre. A felső páncéltest és a farlemez találkozásánál szükség van némi tömítésre. A vezető és a rádiós búvónyílásánál lehetőség van a nyitva történő bemutatásra is, de mivel a küzdőtérben egy árva MG34-es géppuskán kívül semmi sem található (az is csapnivaló minőségben), ezért én becsuktam őket.
A torony ajtajait szintén zárt állapotban készítettem el. A lövegpajzs illeszkedése borzalmasan csúnya, sokat kell tömíteni és csiszolni nehezen hozzáférhető helyeken.
A futómű elméletileg működőre építhető, ám ez az állapot csak addig áll fenn, amíg ráillesztjük a vinyl lánctalpakat. Ez olyan kemény, hogy spaniferként fogja össze a futógörgőket. Ebben a fázisban el is felejthetjük járművünk egyenetlen talajon való bemutatását. Végső soron nem gondolom, hogy ennél a készletnél bárki is beruházna egy fém lánctalpra, ezért ez így maradt. A lánctalpakról levágtam az illesztőcsapokat. Ezek nélkül sokkalta könnyebb a két végét pillanatragasztóval összeragasztani, mint "forró csavarhúzóval" bohóckodni.
Minden külső felszerelést külön kapunk, kidolgozásuk egyszerű. Én a fröccsöntött vontatókábelt használtam fel, később a festésnél számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy miért szokták lecserélni ezt az alkatrészt dróthuzalra a "nagyok"…
A készlet non plus ultrája a kötényezés. Már első pillantásra tudtam, hogy nem lesz egyszerű feladat. A lemezek túl vastagok, maximalista vagy időmilliomos makettezők lecserélhetik réz alkatrészre, vagy elkezdhetik elvékonyítani őket. Én egyikre sem vállalkoztam. Nem hiszem, hogy ez az én vitrinemben problémát fog jelenteni. Hisz akik eddig látták, azoknak úgyis mindig az volt az első kérdésük, Hogy „Mi ez, Tigris”? (No comment – Biztos a csíkos festés miatt.) A páncéltesten jelölve vannak a tartókonzolok helyei. Ha ezekhez igazítjuk őket, akkor a hosszanti tartógerendán biztosan nem a jelölt helyekre fognak esni, ha viszont a gerendát pozicionáljuk be, akkor pedig a páncéloson fognak lehetetlen helyekre esni. Ezért az első variációt kell választanunk és el kell tömítgetni a rúdon levő kimélyítéseket, végül felragasztani a gerendát. Így viszont már nincs támpontunk, szemre kell belőni a helyét. Egy páncéllemezt lehagytam, engedtem némi bepillantást nyerni a lemezek alá, a tetszetős futóműelrendezéshez.
Ennyi pontatlanság után már kezdtem rettegni a toronykötényezéstől, de meglepő módon minden stimmelt, nem volt szükség különösebb beavatkozásra. A tartókonzolok kilökőtüskenyomainak kicsiszolásán kívül (Ami épp elég türelmet emésztett fel).
A festés
Mivel az egyszínű festést túl egyszerűnek hatott, a háromszínű fújt kamuflázshoz pedig még nem éreztem elég bátornak magam, ezért a másodikként ajánlott festési variációt választottam. Ez a harckocsi a 20. pácélgránátos-hadosztályban harcolt a keleti fronton.
A harckocsi alapszínét festékszóróval fújtam, a Revell 88-as okker színével, fehérrel világosítva. A barna sávok ecsettel készültek, Tamiya XF64 Red brown, pici alapszínnel világosítva. Az éleket az alapszín világosított változatával szárazecsreteltem, de ebből nem sok látszik. A lánctalp Gunze 406 Chocolate brown, ez érzésem szerint túl sötétre sikeredett. A vinyl lánctalapat feltétlenül alapozzuk le, mert nem nagyon tűri magán a festéket. A fényes kopások ezüst pigmentporral készültek.
Gunze fényes lakk után átmosás következett, szintén a Tamiya XF64 színével, terpenollal hígítva. A lepattogzódásokat először a Vallejo 984 Flat brown színével kezdtem, de mivel ez vízbázisú festék a hibák kijavítása, igazítása nehezen ment. Ezért később a Revell 84 Leather brown-al folytattam a műveletet. Végül matt-fényes 8:2 arányú Gunze lakk keverékével adtam meg a jármű végső "fényét". A szerszámokat, kiegészítőket mind Revell olajbázisú festékkel festettem. A kipufogódobot pigmentporokkal kezeltem.
A koszolás technikáját majd egy későbbi makettemen igyekszek majd elsajátítani, ez a gép jelenleg végletekig kimerítette a rá szánt időkeretet, ezért elkészültnek nyilvánítottam.
Összegzés
Így utólag talán első "igényesen" elkészítendő makettnek választhattam volna valami egyszerűbb, kevésbé ágas-bogas típust is. A sok köténylemez, felfogatás igen sokszor zavart a festésnél, illetve nehéz volt eldönteni, hogy mit milyen fázisban szerlejek fel a testre. A készítésnél rengeteg hibát követtem el, több alkatrész letörés, festékvisszamosás, rájavítás hátráltatta a munkát. (Ezért is készült olyan sokáig) Sokszor elkeseredtem, de sosem fordult meg a fejemben, hogy a kukába vessem a panzert. Végeredményben nekem elég szemet gyönyörködtető lett, és úgy gondolom a későbbi makettjeim ilyen kezdés és ennyi tapasztalatszerzés után csak jobbak lehetnek.
Köszönet a szolnoki makettkiállítás szervezőinek, résztvevőinek a lelki töltésért, illetve a Makettinfo rendszeres fórumozóinak a mérhetetlen tudás megosztásáért.
A Panzer IV-es még 1944-ben is minden fronton a német védelem legfontosabb fegyvere. Általában minden páncéloshadosztályban volt egy Panzer IV zászlóalj a Párducokkal felszerelt egység mellett
1944 közepére a Panzer IV-es egyre komolyabb minőségi hátrányba került, nem nyújtott kellő védelmet a szövetségesek nagyobb erejű harckocsiágyúi ellen; másodszor lövegének teljesítménye egyre inkább elmaradt az ellenséges páncélozott harcjárművek fegyverei mögött. Azonban a német harckocsizók igen magas szintű kiképzésben részesültek, és tapasztaltak voltak. Mindez azt eredményezte, hogy a Panzer IV-esek körülbelül azonos számú ellenséges harckocsi ellen még a háború utolsó évében is sikerrel vehették fel a harcot.
A Panzer IV-es tartós és mechanikailag megbízható volt. Ezenkívül a típus hatótávolsága is megfelelő, különösen a J változat esetében. A legnagyobb erénye azonban az, hogy alkalmas volt az állandó korszerűsítésre és fejlesztésre. Ez tette lehetővé, hogy a II. világháború végéig az első vonalban harcoljon. Igaz, hogy a Panzer IV-es nem olyan híres, mint utódai, de a háború végéig ez a típus alkotta a német páncéloshaderő gerincét.
A H változat:
1943 márciusában a H váltotta fel a frontokon a G típust. Az alaptípuson a gyártása során elődjéhez hasonlóan számos kisebb módosítást hajtottak végre. Ez volt az első olyan változat, amelyet még a gyárban bevontak Zimmerit antimagnetikus réteggel. A pácélvastagságot megnövelték, elől 80, oldalt 30, hátul pedig 20 mm vastagra. A torony eleje és a lövegpajzs 50 mm-es lemezekből állt. Továbbá a jármű tornyát és oldalát "Schürzen" elnevezésű kötényezéssel látták el, ami 5mm vastag páncéllemezekből állt. A páncélvédettség megnövelése miatt a jármű tömege 25 tonnára nőtt. A harckocsiágyút a hosszabb csövű, Kwk40 L/48 típus váltotta fel. A módosítások között említhetjük a külső légszűrőket, az acél visszafutógörgőket és az új parancsnoki tornyot, amit egyetlen darabból álló tetőajtóval, valamint vastagabb páncélzattal láttak el. Ezenkívül légvédelmi feladatokat ellátó géppuskafelfogatást és új láncfeszítőkereket szereltek fel, a vezető és a rádiós oldalsó figyelőállását elhagyták, az antenna pedig átkerült a páncélos bal hátsó sarkára.
A H lett a Panzer IV-es legnagyobb számban előforduló változata.
A makett
Ezt készletét már nem forgalmazza a cég. Én is egy aukciós oldalon jutottam hozzá. Azóta viszont kiadta a Dragon is ezt a változatot sokkal pontosabb kidolgozásban.
A dobozban 4 db homokszínű öntőkeretet találunk, egy vinyl lánctalpat és matricát 3 jármű elkészítéséhez. Az A öntőkeret tartalmazza a páncéltestet és a tornyot. Ezek megegyeznek az Italeri jelenleg is kapható, 6217-es Pz.Kpfw IV ausf F1 készletével (sajnos), így aztán magán viseli a típus sajátosságait. Például megmaradtak a vezető és a rádiós oldalsó kitekintőnyílásai. A B jelzésű kereten találhatók a kötényezés alkatrészei. A lemezek tagonként vannak kiöntve, így változatosan lehet majd őket felpakolgatni a kész járműre. Az egyetlen és legnagyobb gond ezekkel az, hogy ezek a valóságban 5 mm vastagok voltak. Ezeket felnagyítva viszont 28 mm-es vastagságot kapnánk. A C kereten a futómű, a H típus jellegzetes alkatrészei, illetve 3 figura (egy harckocsizó, aki idétlen testtartásban egy bottal mutogat; egy hátratett kezű köpenyes tiszt és egy géppisztolyos tábori csendőr tárcsával a kezében) is helyett kapott. Visszafutógörgőkből a gumírozottakat kapjuk. A D öntőkeret rejti a páncéltest néhány elemét, a sárvédőket és a kiegészítő felszereléseket. Ezen található a láncfeszítő kerék is, ami ez esetben is a régi típusú változat.
Zavaróak és nehezen javíthatóak a laprugók közt megbújó beszívódások, a farlemezen és a köténypáncél belső oldalain és tartókonzoljain látható kilökőtüskenyomok.
Három festési variációt ajánl a gyártó, de arról egy szót sem közöl, hogy ezek az egységek hol és mikor harcolhattak. Az első a 303-as toronyszámú, egyszínű, sötétsárga festésű jármű a 16. páncéloshadosztályból. A második a 625-ös (a matricán 635) toronyszámú, sötétsárga alapon sötétbarnával sávolt harckocsi a 20. pácélgránátos-hadosztály kötelékéből. A harmadik pedig 535-ös számú sötétbarnával és sötétzölddel foltozott, a Panzer Lehr hadosztály tankja.
A matricaíven megkapjuk még a 2. páncéloshadosztály háromágú szigony jelzését is.
Az építés
Ez a makett volt életem első 1:35-ös léptékű harcjárműve, ezért nem terveztem semmiféle átalakítást rajta, pusztán arra szántam, hogy elsajátítsam rajta a "haladó" praktikákat, amiket itt a Makettinfo fórumán olvasgattam. A harckocsi majd két és fél évig készült, a mindennapi fórumozásnak köszönhetően elméletben már bőven haladó szinten voltam, míg a gyakorlati alkalmazásra sajnos elég ritkán került sor. Aztán a 2010-es szolnoki makettkiállítás adta lökést, hogy egy utolsó nagy nekirugaszkodással befejezzem a makettet.
A páncéltest összerakásánál nem érhet bennünket nagy meglepetés. A fölső rész oldalsó lemezeit, illetve a sárvédőket külön kell felragasztani, itt nagyon kell figyelnünk a megfelelő derékszögességre. A felső páncéltest és a farlemez találkozásánál szükség van némi tömítésre. A vezető és a rádiós búvónyílásánál lehetőség van a nyitva történő bemutatásra is, de mivel a küzdőtérben egy árva MG34-es géppuskán kívül semmi sem található (az is csapnivaló minőségben), ezért én becsuktam őket.
A torony ajtajait szintén zárt állapotban készítettem el. A lövegpajzs illeszkedése borzalmasan csúnya, sokat kell tömíteni és csiszolni nehezen hozzáférhető helyeken.
A futómű elméletileg működőre építhető, ám ez az állapot csak addig áll fenn, amíg ráillesztjük a vinyl lánctalpakat. Ez olyan kemény, hogy spaniferként fogja össze a futógörgőket. Ebben a fázisban el is felejthetjük járművünk egyenetlen talajon való bemutatását. Végső soron nem gondolom, hogy ennél a készletnél bárki is beruházna egy fém lánctalpra, ezért ez így maradt. A lánctalpakról levágtam az illesztőcsapokat. Ezek nélkül sokkalta könnyebb a két végét pillanatragasztóval összeragasztani, mint "forró csavarhúzóval" bohóckodni.
Minden külső felszerelést külön kapunk, kidolgozásuk egyszerű. Én a fröccsöntött vontatókábelt használtam fel, később a festésnél számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy miért szokták lecserélni ezt az alkatrészt dróthuzalra a "nagyok"…
A készlet non plus ultrája a kötényezés. Már első pillantásra tudtam, hogy nem lesz egyszerű feladat. A lemezek túl vastagok, maximalista vagy időmilliomos makettezők lecserélhetik réz alkatrészre, vagy elkezdhetik elvékonyítani őket. Én egyikre sem vállalkoztam. Nem hiszem, hogy ez az én vitrinemben problémát fog jelenteni. Hisz akik eddig látták, azoknak úgyis mindig az volt az első kérdésük, Hogy „Mi ez, Tigris”? (No comment – Biztos a csíkos festés miatt.) A páncéltesten jelölve vannak a tartókonzolok helyei. Ha ezekhez igazítjuk őket, akkor a hosszanti tartógerendán biztosan nem a jelölt helyekre fognak esni, ha viszont a gerendát pozicionáljuk be, akkor pedig a páncéloson fognak lehetetlen helyekre esni. Ezért az első variációt kell választanunk és el kell tömítgetni a rúdon levő kimélyítéseket, végül felragasztani a gerendát. Így viszont már nincs támpontunk, szemre kell belőni a helyét. Egy páncéllemezt lehagytam, engedtem némi bepillantást nyerni a lemezek alá, a tetszetős futóműelrendezéshez.
Ennyi pontatlanság után már kezdtem rettegni a toronykötényezéstől, de meglepő módon minden stimmelt, nem volt szükség különösebb beavatkozásra. A tartókonzolok kilökőtüskenyomainak kicsiszolásán kívül (Ami épp elég türelmet emésztett fel).
A festés
Mivel az egyszínű festést túl egyszerűnek hatott, a háromszínű fújt kamuflázshoz pedig még nem éreztem elég bátornak magam, ezért a másodikként ajánlott festési variációt választottam. Ez a harckocsi a 20. pácélgránátos-hadosztályban harcolt a keleti fronton.
A harckocsi alapszínét festékszóróval fújtam, a Revell 88-as okker színével, fehérrel világosítva. A barna sávok ecsettel készültek, Tamiya XF64 Red brown, pici alapszínnel világosítva. Az éleket az alapszín világosított változatával szárazecsreteltem, de ebből nem sok látszik. A lánctalp Gunze 406 Chocolate brown, ez érzésem szerint túl sötétre sikeredett. A vinyl lánctalapat feltétlenül alapozzuk le, mert nem nagyon tűri magán a festéket. A fényes kopások ezüst pigmentporral készültek.
Gunze fényes lakk után átmosás következett, szintén a Tamiya XF64 színével, terpenollal hígítva. A lepattogzódásokat először a Vallejo 984 Flat brown színével kezdtem, de mivel ez vízbázisú festék a hibák kijavítása, igazítása nehezen ment. Ezért később a Revell 84 Leather brown-al folytattam a műveletet. Végül matt-fényes 8:2 arányú Gunze lakk keverékével adtam meg a jármű végső "fényét". A szerszámokat, kiegészítőket mind Revell olajbázisú festékkel festettem. A kipufogódobot pigmentporokkal kezeltem.
A koszolás technikáját majd egy későbbi makettemen igyekszek majd elsajátítani, ez a gép jelenleg végletekig kimerítette a rá szánt időkeretet, ezért elkészültnek nyilvánítottam.
Összegzés
Így utólag talán első "igényesen" elkészítendő makettnek választhattam volna valami egyszerűbb, kevésbé ágas-bogas típust is. A sok köténylemez, felfogatás igen sokszor zavart a festésnél, illetve nehéz volt eldönteni, hogy mit milyen fázisban szerlejek fel a testre. A készítésnél rengeteg hibát követtem el, több alkatrész letörés, festékvisszamosás, rájavítás hátráltatta a munkát. (Ezért is készült olyan sokáig) Sokszor elkeseredtem, de sosem fordult meg a fejemben, hogy a kukába vessem a panzert. Végeredményben nekem elég szemet gyönyörködtető lett, és úgy gondolom a későbbi makettjeim ilyen kezdés és ennyi tapasztalatszerzés után csak jobbak lehetnek.
Köszönet a szolnoki makettkiállítás szervezőinek, résztvevőinek a lelki töltésért, illetve a Makettinfo rendszeres fórumozóinak a mérhetetlen tudás megosztásáért.
|
| Kép 018 |
|
| Kép 012 |
|
| Kép 014 |
|
| Kép 015 |
|
| Kép 013 |
|
| Kép 017 |
|
| Kép 008 |
2010.05.29.
Utolsó módosítás: 2010.05.31.
Utolsó módosítás: 2010.05.31.