9K33 Sztrela-1 - SA-9 Gaskin
1:35, Dragon
Pintér György - Múzeumi krimik
9K33 Sztrela-1 légvédelmi rakétarendszer történeti áttekintése
A rendszer fejlesztését a szovjet minisztertanács 1960. augusztus 25-én rendelte el. Az első teszteléseket 1964-ben elkezdték, de a munka csak a hatvanas évek közepén gyorsult fel. A szovjet javaslatára 1968. április 25-én elfogadott határozattal lett rendszeresítve a NATO-nál SA–9 Gaskin elnevezésű rendszer. Az új rendszer 1970 decemberében állt szolgálatba Sztrela–1M típusjelzéssel. Hazánkba ezek a rendszerek érkeztek 1975-ben. Hamarosan (1978-ig) mind a tíz gépesített lövészezred rendelkezett ezzel a rendszerrel. A rakétát az indító-tároló konténerben helyezték a harcjármű indítószerkezetére. A cél elfogása érdekében harci munka során a konténer fedelét kinyitották, így a célkövetőfej zavartalanul működhetett.
A rakétahajtómű két fokozatból épült fel. Az első vetőtöltet feladata a rakéta konténerből történő kivetése és a kezdő sebességre történő felgyorsítása. A harcjárműtől 5-8 m-re bekapcsolt a rakétahajtómű, amely a rakétát 420 m/s-os sebességre felgyorsította, majd a teljes repülési idő alatt ezt stabilan tartotta. A szilárd hajtóanyag speciális formája biztosította a folyamatos kiégést.
A közelségi gyújtó speciális hullámhosszú fénysugarat bocsátott ki, amikor a célról visszaverődő fényimpulzusokat az érzékeny vevőfej érzékelte működtette a biztosító-robbantószerkezetet, így felrobbant a robbanófej.
A másik harci elem a 9A31M típusú harcjármű, amely a BRDM–2 felderítő jármű alvázára épült fel. A speciális formájú toronyszerkezet közepén helyezték el az optikai irányzékot, jobb és baloldalon két darab konténert befogadó indítószerkezetet. Az irányzókezelő oldalszög szerint lábaival fordította el a tornyot, míg mechanikus meghajtás alkalmazásával, kézzel irányozta meg a célt helyszög szerint. Az optikai ablak segítségével történt az előirányzás, amit az optikai irányzékkal pontosított. Majd indította a rakétát, vagy rakétasorozatot 5 s-ként.
A harcjármű utántöltése a tartalék rakétákkal a személyzet feladata volt. A kezelő a járművezetővel együtt helyezte őket az indítóberendezésre.
A harci munkát rádió-iránymérő segítette, amely a cél által alkalmazott elektronikai sugárforrásokat mérte.
A 4 db harcjárműből álló légvédelmi üteg teljesen önállóan szervezte harci munkáját. A mobil rendszer rövid megállásból is tüzet nyithatott, a reakcióideje 8-10 s volt. Indítás után már a következő célpontot irányozta meg. Az üzemeltetés során már a nyolcvanas évek elején kiderült, hogy a rakéták üzemidejét nyolc-tíz évre tervezték, ennyi idő múlva a szilárd hajtóanyagban bekövetkezett átalakulások miatt a hajtómű beindításakor a hajtóanyag nem égett folyamatosan, hanem felrobbant. Már 1983-ban minden negyedik rakéta felrobbant az indítás után. Így érthető okokból a rendszert gyorsan kivonták a hadrendből.
A makettről
A Dragon 1:35-ös méretarányú makettje. Dobozból készült. Értékelésem szerint jó minőségű. Sorjával egy-két kivétellel találkoztam. Illesztések jók, tömíteni nem kellett.
A rendszer fejlesztését a szovjet minisztertanács 1960. augusztus 25-én rendelte el. Az első teszteléseket 1964-ben elkezdték, de a munka csak a hatvanas évek közepén gyorsult fel. A szovjet javaslatára 1968. április 25-én elfogadott határozattal lett rendszeresítve a NATO-nál SA–9 Gaskin elnevezésű rendszer. Az új rendszer 1970 decemberében állt szolgálatba Sztrela–1M típusjelzéssel. Hazánkba ezek a rendszerek érkeztek 1975-ben. Hamarosan (1978-ig) mind a tíz gépesített lövészezred rendelkezett ezzel a rendszerrel. A rakétát az indító-tároló konténerben helyezték a harcjármű indítószerkezetére. A cél elfogása érdekében harci munka során a konténer fedelét kinyitották, így a célkövetőfej zavartalanul működhetett.
A rakétahajtómű két fokozatból épült fel. Az első vetőtöltet feladata a rakéta konténerből történő kivetése és a kezdő sebességre történő felgyorsítása. A harcjárműtől 5-8 m-re bekapcsolt a rakétahajtómű, amely a rakétát 420 m/s-os sebességre felgyorsította, majd a teljes repülési idő alatt ezt stabilan tartotta. A szilárd hajtóanyag speciális formája biztosította a folyamatos kiégést.
A közelségi gyújtó speciális hullámhosszú fénysugarat bocsátott ki, amikor a célról visszaverődő fényimpulzusokat az érzékeny vevőfej érzékelte működtette a biztosító-robbantószerkezetet, így felrobbant a robbanófej.
A másik harci elem a 9A31M típusú harcjármű, amely a BRDM–2 felderítő jármű alvázára épült fel. A speciális formájú toronyszerkezet közepén helyezték el az optikai irányzékot, jobb és baloldalon két darab konténert befogadó indítószerkezetet. Az irányzókezelő oldalszög szerint lábaival fordította el a tornyot, míg mechanikus meghajtás alkalmazásával, kézzel irányozta meg a célt helyszög szerint. Az optikai ablak segítségével történt az előirányzás, amit az optikai irányzékkal pontosított. Majd indította a rakétát, vagy rakétasorozatot 5 s-ként.
A harcjármű utántöltése a tartalék rakétákkal a személyzet feladata volt. A kezelő a járművezetővel együtt helyezte őket az indítóberendezésre.
A harci munkát rádió-iránymérő segítette, amely a cél által alkalmazott elektronikai sugárforrásokat mérte.
A 4 db harcjárműből álló légvédelmi üteg teljesen önállóan szervezte harci munkáját. A mobil rendszer rövid megállásból is tüzet nyithatott, a reakcióideje 8-10 s volt. Indítás után már a következő célpontot irányozta meg. Az üzemeltetés során már a nyolcvanas évek elején kiderült, hogy a rakéták üzemidejét nyolc-tíz évre tervezték, ennyi idő múlva a szilárd hajtóanyagban bekövetkezett átalakulások miatt a hajtómű beindításakor a hajtóanyag nem égett folyamatosan, hanem felrobbant. Már 1983-ban minden negyedik rakéta felrobbant az indítás után. Így érthető okokból a rendszert gyorsan kivonták a hadrendből.
A makettről
A Dragon 1:35-ös méretarányú makettje. Dobozból készült. Értékelésem szerint jó minőségű. Sorjával egy-két kivétellel találkoztam. Illesztések jók, tömíteni nem kellett.
|
| SA-9_Gaskin |
|
| kecel |
|
| gaskin1 |
|
| gaskin2 |
|
| gaskin3 |
|
| gaskin4 |
|
| gaskin5 |
2008.02.02.