Su-25K : egy csatarepülőgép a közelkeletről.

Sukhoi Su-25

1:72, kopro
Pintér György - Múzeumi krimik A Su-25, a Sukhoi tervezőiroda által tervezett és gyártott együléses, szubszonikus csatarepülőgép. Fő célja a földi csapatok közvetlen támogatása (harcjárművek, élő erő megsemmisítése). Az amerikai A-10-es ellenpárjának tartják, bár az amerikai gép kapacitása nagyobb. Beépített fegyverzete egy Gs-30-as gépágyú. 10 külső pilonjára irányított és nem irányított rakétákat, hagyományos bombákat, gépágyúkonténereket, póttartályokat, zavaróberendezéseket lehet függeszteni, a legkülsők csak az R-60-as önvédelmi, kishatótávolságú rakéták hordozására alkalmas. Exportra gyártott változata a K és az UBK. Ezeken, és az alap orosz változaton kívül csak a haditengerészeti változat (az UTG) került gyártásra. Manapság hallani híreket egy új, kétüléses változatról, ami a tervek szerint akár már 2014-ben hadrendbe állhat.

Az első prototípus 1975-ben szállt fel , a szovjet légierő 1981-ben vette át az első sorozatgyártott gépet. Nagy számban használták az afganisztáni és irak-iráni háborúban. De bevetették a kaukázusi térségében , Eritreában, Elefántcsontpartban, Szudánban és Macedóniában is. Utoljára 2008-ban, az orosz-grúz konfliktus idején repültek éles bevetéseket. Jelenleg is húsz ország légiereje használja.

Irak a feltételezések szerint összesen 73 Su-25-öst vásárolt, ebből négy volt kétüléses. Az első gépek 1987-ben álltak szolgálatba, intenzíven használták őket az Irak-iráni háború hátralévő részeben. 900 bevetésen mindössze egy ilyen típusú gépet vesztettek. A háború után az összes Su-25-öst repülő pilóta megkapta az akkori legnagyobb iraki kitüntetést. Az öbölháború során több gép megpróbált átszökni Iránba, amelyiknek sikerült az ott maradt, amelyiknek nem (2 gép), azt lelőtték az amerikai F-15-ösök. Bár a makett dobozára is az van ráírva, hogy desert storm a sivatagi vihar hadművelet során be sem vetették őket. Néhány Su-25-ös még a 2003-as invázió előtt is repült.

A makett:
A három szürke, +1 átlátszó öntőkeretet egy kétrészes kartondoboz rejti. A dobozt egy látványos, de roppant aránytalan festmény díszíti. Ezt a makettet is sokszor kiadta a kp, kopro és a KP models, az én dobozom kinyitásakor azzal kellett szembesülni, hogy a készlet különböző részeit más-más kiadásokból dobálták össze (különböző színű öntökeretek, két egy új és egy már megsárgult használati utasítás, ill festési útmutató).

Egy tipikus, egykori KP makett. Kiváló alakhűség, nagyjából helyén lévő, pozitív, de vékony panelvonalak párosulnak csapnivaló részletekkel és építhetőséggel. Az ülés könnyen feljavítható lenne csak túl nagy, így nem nem marad helye az oldalpanelnak, ami a valóságban szélesebb az ülés és a műszerfal közötti részen. Ez már megvan a makettben is, de csak az oldalfalhoz kapcsolódik a padlóhoz nem.
A műszerfal csupasz, az én kiadásomban matrica sincs rá (tudok olyanról, amiben van). A botkormány jó alakú, de semmi extra. Ha benéznék a gép beömlőnyílásán, akkor egy csövet látnánk, hátrébb a lapátokat. A készleten nincs meg a cső, de legalább a hajtómű lapátjai megvannak elöl, hátul. A főfutó aknája kb 1-2mm mély, az orré nagyjából jó. Ha élethű, szép makettet építeni, akkor a fegyverzetet ki kell dobnunk. Az Ub-32-es rakétablokk azt akarnák ábrázolni, hogy már be van töltve, csakhogy a rakéták mindig csak a külső sorban (körben) látszanak ki, itt viszont a másik kettőben is. A PT-800-as póttartály kisebb a kelleténél, a bombák típusára nem sikerült rájönnöm. Ha a fél szemünket becsukjuk az az R-60-as önvédelmi, kishatótávolságú légiharcrakéták használhatóak, viszont ezeknek meg rossz a pilonja. A kerekek és a futóművek a kp-hoz képest nem rosszak. A pozitív panelvonalak nagyjából jó helyen vannak, de a hajtóműgondolán felfedezhetünk néhány, az igazi gépen nem létezőt is. A készlet legnagyobb alakhibája, hogy magasabb a függőleges vezérsík, ezen könnyen segíthetünk. Beszívódás sorja, alig volt. Inkább az okozott némi gondot, hogy az alkatrészek két fele el volt csúszva egymástól, ez lehet, hogy csak az én kiadásomnál volt így.

Ebben kiadásban egy afganisztáni orosz, egy rendszerváltás utáni bolgár, egy korai ukrán, egy iraki és egy türkmén géphez kapunk matricát. A legjobb, hogy csak az ukránhoz, az oroszhoz, és az irakihoz csomagoltak festési útmutatót, ráadásul a sivatagi szuchojé biztosan teljesen fiktív, olyan érzésem van, hogy a többié is(ez az amikor valaki rajzolgat valamit, ami az eszébe jut). A matricalap csak felségjeleket és az oldalszámokat tartalmazza, és a szovjet gép egyéni jelzését. Semmi stencil, semmi századjelvény.

Tudomásom szerint jelenleg a KP models és a kopro gyártja a makettet. Előbbi egy afganisztáni háborús, vagy egy rendszerváltás utáni orosz gép által díszített dobozbokb csomagolja. Ezeknél új üvegalaktrészekkel találkozhatunk. A Kopronak jelenleg egy afrikai (Elefántcsontpart, Szudán), valamint egy cseh cápás kiadása van.

Az egyik pozsonyi makettversenyen szereztem be, mindössze 5€-ért. Ez a makett várt a legtöbbet arra a padláson, hogy elkezdjem építeni. ( bár most már a revell tigrises mirage F-1-je már régebb óta van ott.) Az építés a 2011-es nyáriszünetben kezdődött

Mint mindig az építést a kabinnal kezdtem. Az eredeti K-36-os katapultülés, nem volt rossz, sőt könnyen feljavítható lett volna, de én oldalpaneleket is akartam készíteni és az már nem fért volna be mellé. Ezért lecseréltem egy műgyanta másolatra, amit itt a makettinfón szereztem be (ezúton is köszönöm). Az ülést fényes feketével festettem le, majd matt feketével húztam ki az oldalait. A hevederek, mint az eredetin zöldek lettek, az ezüst csatok sem maradtak le. Rézdrótból elkészítettem a katapultülés robbantófogantyúját. Végül a fej melletti stabilizálórakétákat is lefestettem lilára. A műszerfal teljesen sima volt, még matrica sem járt hozzá. Joghurtos doboz falából kivágtam egy darabot, a 4+ kiadványa segítségével kifúrkodtam a műszerek helyeit, majd a lapot ráragasztottam az időközben feketére festett eredeti műszerfalra. Az oldalpanelokat is ebből a dobozból készítettem. A kabin színét világosszürkéből és kékből kevertem össze. A botkormány gumi része papírból készült. Utólag Hud-ot is csináltam egy műanyag flakon oldalából.

Az építés során egy titkos orosz fejlesztésre jöttem rá. A szárnyak között, akkora volt a rés, hogy ott felnagyítva elfért volna egy ember. Biztos így akarták szállítani a műszakiakat. A rések eltűntetése nem volt egyszerű. A többi rész már nem volt ennyire vészes, de az egész gép kilószámra igényelte tömítőt. A pozitív panelvonalakkal nincs semmi bajom, de kénytelen voltam őket elcsiszolni, majd újrakarcolni, ami nem sikerül teljesen jól. A gép gerincén lévő T antenna eredeti, az IFF antenna fém, az elektromosság levezetők rézdrótból készültek. A szárny alatti és a függőleges vezérsíkon lévő eredeti terelőlapocskák helyett újat kreáltam. A kormányfelületek átkötői húzott szál beragasztásával, majd elcsiszolásával jöttek létre.

A két alapszín szórópisztollyal lett felfestve. Ezt inkább tapasztaltabb kezekre bíztam. A segítséget ezúton is köszönöm. A kék kissé sötétebb lett a keleténél, de az egyébként újrafestett homok barna szerintem szinte tökéletes lett. A sötétebb barnát először csak barnából kikevert festékkel festettem fel, már ecsettel. De aztán inkább kevertem hozzá pirosat is. A zöld már félig-meddig be volt száradva, ezért csomós volt. Festettem, megvártam míg megszárad aztán kicsit megcsiszoltam a felületet, aztán kezdődött előrőr. A matricalap csak az alap jelzéseket tartalmazta, megpróbálkoztam a régi kp-s Szu-25 maradék matricájából felhasználni a stencileket, de ebből alig látszott valami, így inkább nem szántam rá időt.

A pilonokon kívül a fegyverzetből nem használtam fel semmit. A két UB-32-est és a póttartályt ugyanonnan szereztem be, mint a K-36-ost. A FAB-250 típusú bombák a bílek IL-28-as készletéből származnak. Ezeknek hibás volt a hátsó része, ezért új vezérsíkokat ügyködtem joghurtos dobozból, ami az egész építés során barátnak bizonyult. Az R-60-as légiharcrakétáknál is, amiket az ICM hidegháborús szovjet repülőgép fédélzeti fegyvereket tartalmazó szettéből használtam fel. Az R-60-as pilonja saját, az indítósínek eredetileg a zvezda Szu-24MR-jéhez tartoztak (zvezda=italeri=revell=dragon).

Az építést a futóművekkel fejeztem be. Az egyik főfutó eltűnt az rwd-s cikkben már említett dimenziókapuk egyikében, egészen pontosan az egyik nap még ott volt, a másik nap már nem nevezetűbe. (ez volt az egyetlen komolyabb alkatrész, amit elvesztettem az építés folyamán, ez már javulás). Szerencsére rendelkezésre állt egy donormakett. Két-két kitámasztó rudat csináltam húzott szálból, ezeket leszámítva a futóműveket és aknákat nem javítottam fel.

Bár rengeteget dolgoztam vele, így is nagyon sok rajta a hiba. Ez a Szu-25-ös az első makettem, amit komolyabban feljavítottam. A 2012.-es dunaszegi ifjúsági makettkiállításon ezüst minősítést kapott a sukhoi.
A doboz.
A doboz
Az eredeti.
Az eredeti
Az eredeti.
Az eredeti
Az eredeti 3
Az eredeti 3
az eredeti 4
az eredeti 4
Az alakhűséggel nincs sok gond.
Az alakhűséggel…
Az alakhűséggel nincs nagy gond. 2
Az alakhűséggel…
2011. október 147
2011. október 147
Ott volt egy \\\"kicsike rés\\\".
Ott volt egy \\\"…
2011. október 229
2011. október 229
2011. október 295
2011. október 295
Saját gyártmányú pitotcsővel.
Saját gyártmány…
2011. október 061
2011. október 061
2011. október 065
2011. október 065
Póttartály.
Póttartály
A vitrinben.
A vitrinben
2012. 091
2012. 091
2012. 092
2012. 092
Ferde itt-ferde ott.
Ferde itt-ferde ott
2012. 108
2012. 108
2012.01.01.
Utolsó módosítás: 2012.08.02.
polomalev, Csallóközkürt
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció