Pintér György - Múzeumi krimik
Körülbelül 10 éves kihagyás után döntöttem úgy, hogy ismét a makettezés rendkívül érdekes és kreatív világába vetem magamat. Régebben szinte kizárólag csak a német harckocsikat faltam, tehát most evidens volt, hogy egy "ellenlábassal" kezdjem a sort. A természetes választásom a T-34-esre esett, mint a második világháborús hadszíntér legtöbb helyütt legjobbnak nyilvánított harckocsija. Mióta hadtörténelmet olvasok, mindig borzongással vegyes csodálatot vált ki belőlem, hogy emberek hogy voltak képesek -40 fokos hidegben nem, hogy harcolni, hanem akár mozogni, vagy valamire összpontosítani is. Úgy gondoltam, ennek tiszteletére egy téli változatát építem meg a harckocsinak. Diorámát még soha életemben nem készítettem, annak idején ez a dolog - a mai állapotához képest - még gyerekcipőben járt (ahogy talán én is) de manapság annyi trükk, megoldás kering mindenféle magazinokban, illetve az interneten, hogy hamar sikerült magam meggyőznöm róla, hogy talán képes leszek egyet én is megépíteni... Szerettem volna a téli tájat is megjeleníteni, ugyanakkor valami civil jelleget is kölcsönözni a témának. Végül egy udvarra képzeltem el az egészet, amire egy műhelyt, vagyis inkább sufnit is el kívántam helyezni, megfelelően berendezve. Szerettem volna kis élettel, talán poénnal megtoldani az egészet, így gondoltam ki a kis kerti mellékhelyiség tervét.
A harckocsi a Dragon T-34/76 Mod. 1941 készletéből készült. A figurák a Miniart, és az ICM harckocsizóiból álltak össze, az épület a Plusmodel terméke, a berendezése pedig az Italeri "Field tool set" készletéből való.
A havat szódabikarbónából állítottam elő, nem volt egyszerű munka, lehet, hogy nem is tökéletes, de így első próbálkozásnak én elégedett vagyok vele.