North American/Rockwell OV-10A Bronco
1:48, Testors
Pintér György - Múzeumi krimik
A hidegháború első évtizedeinek tapasztalatai azt mutatták, hogy a nagy teljesítményű sugárhajtású harci repülőgépek mellett szükség van olyan kisebb teljesítményű gépekre is, amik a hadszíntér felett járőrözve a földi csapatoknak tudnak gyors segítséget nyújtani, vagy tüzérségi tüzet irányítani, esetleg más egyéb különleges feladatokat ellátni.
Az Amerikai Haderők több ilyen géppel is rendelkeztek. Ilyen gépek voltak a T-28 Trojan, az O-1 Bird Dog, vagy az O-2 Skymaster. Ezek a gépek jól beváltak, viszont egy jobban terhelhető gépre volt szükség, amit mind a négy haderőnem alkalmazna. Erre a feladatra írták ki a Light Armed Reconnaissance Aircraft (LARA- könnyű fegyverzetű felderítő repülőgép) programot, amire nyolc gyár pályázott. A győztes a Rockwell /North American NA-300 terve lett, ami később kapta meg az OV-10 Bronco nevet. A gép nagyon hasonlított a General Dynamics/Convair Model 48 Charger pályázatára.
A Bronco egy kétmotoros, kétüléses dupla faroktartós gép, amiben a pilóta és a megfigyelő egy remek kilátást biztosító kabinban egymás mögött ülnek katapultülésben. A géptörzs hátsó részében raktér van, amiben másfél tonna teher szállítható, vagy öt ejtőernyős, esetleg két sebesült hordágyon, plusz egy fő ápoló. A géptörzs két oldalán egy-egy fegyvertartó van, amiben kettő-kettő 7,62-es géppuskát raktak. Az öt felfüggesztési pontra bombákat, rakétákat, vagy tartályokat rakhattak. Később a szárnyak alá is került egy-egy sín, Sidewinder rakéták számára.
A 27 négyzetméter felületű egyenes, széles szárnyak jó manőverező képességet biztosítottak alacsony sebesség mellett is, a faroktartók elején lévő Garrett T76-G-410/412 gázturbinás légcsavaros hajtóművek 450 km/h sebességig gyorsíthatták a gépet. A hatótávolság 900 km volt.
A Bronco-k a Vietnami háborúban estek át a tűzkeresztségen. Előretolt légi irányító, (FAC) és könnyű csapásmérő (COIN) szerepkörben bizonyították harckészségüket.
A Bronco-k némi tunningolás után bevetésre került még az első Öböl-háborúban is. Ezt követően az amerikai haderő a gépeket kivonta a hadrendből. A Broncokat több ország is rendszeresítette, például Thaiföld, Kolumbia, Venezuela, a Fülöp Szigetek, Indonézia, és az NSZK. Néhány gép civil kézben repül tovább, és készült tűzoltó változat is.
A Bronco makettjét 1/72-ben viszonylag könnyen be lehet szerezni, az Academy makettje viszonylag szép is, és nem is drága. Na de 1/48-ban szinte csak egy ősi Testors gyártmányra lehet hagyatkozni. Ezt a makettet a Bolyai verseny börzéjén vadásztam. A doboz elején és hátulján a kész makett fotója szerepel, hátul több nézetben is. Egy kedvcsináló felsorolás büszkén hirdeti, hogy több mint 70 magas szinten kidolgozott alkatrészből, élethű pilótafigurából, és fegyverzetből, valamint nyithatóra is elkészíthető kabintetővel építhetjük meg álmaink Broncoját. A dobozt kinyitva azonnal kiderül, hogy ez szemen szedett hazugság. Vagyis a több mint 70 alkatrész stimmel, meg a kabintető, de ez is csak részben, erről később.
A makett kidolgozása elég szerény. (Hogy finoman fogalmazzak) Pozitív panelvonalak, és rengeteg szegecs borítja a felületeket, a szegecsek szerintem el vannak túlozva. A szárny felső része és az egyik faroktartó keményen meg van vetemedve. A futóművek a valóságban sincsenek túlbonyolítva, de itt ezt is „túlszárnyalták”. Az orrfutó kereke a szárral egybe van öntve. Futóaknát ne is keressünk, az egyik kerékhez sem jár. Az aknák ajtói páncél vastagságúak. Szomorú látvány a pilótafülke is. Ebbe ugyanis kapunk egy széket, és slussz. Igen, nem KÉT széket, hanem egyet. Erre a székre lehet ültetni az „élethű” pilótát. (az ilyen pilótákból egész szép gyűjteményem van, majd írok róluk egy cikket) Egy szó mint száz, a pilótafülkét fel kell javítani, mit javítani, egyenesen újra kell építeni. Szerencsére az internet tele van remekül használható fotókkal. A már emlegetett kabintető elsőre tényleg szép. Tiszta, nem torzít, és mindkét oldalra nyitható. Csak sajnos ezt úgy oldották meg, hogy az egész oldal nyitható, holott a valóságban az utolsó szekció oldalanként fix. A két hajtóműhöz megkapjuk a légcsavarokat, amiket lapátonként kell összeraknunk. (így nem nehéz az alkatrészszámot növelni) A géphez négy bomba jár, kidolgozásuk spártai. A négy géppuska csövét is megkapjuk, de ide célszerű fecskendőtűt használni. A kipufogók egy-egy darab tömb, ezeket ki kell marni. A gép orrába súly kell. Az összeállítási rajz A4 formátumú füzet, aminek a fele Testors reklám. Viszont van a végén néhány fekete-fehér kép a gépről. Sajnos a minősége a képeknek elég rossz.
Amire nem lehet panasz, az a matricaív. Pontos, vékony, igazi kontrasztban áll a makettel. Egy tengerészgyalogos, és egy légierős géphez kapunk jelzéseket. Mindkettő gép terepszínű. A dolog pikantériája, hogy a dobozképen lévő gép matricái nem egyeznek a dobozban lévőkkel…
Sajnos ebben a méretarányban csak ezt a makettet lehet fellelni, de még így is ritkaságnak számít. Rengeteg hibája ellenére sok türelemmel és utána járással viszont egy igen exkluzív makettel gyarapíthatjuk gyűjteményünket.
Az Amerikai Haderők több ilyen géppel is rendelkeztek. Ilyen gépek voltak a T-28 Trojan, az O-1 Bird Dog, vagy az O-2 Skymaster. Ezek a gépek jól beváltak, viszont egy jobban terhelhető gépre volt szükség, amit mind a négy haderőnem alkalmazna. Erre a feladatra írták ki a Light Armed Reconnaissance Aircraft (LARA- könnyű fegyverzetű felderítő repülőgép) programot, amire nyolc gyár pályázott. A győztes a Rockwell /North American NA-300 terve lett, ami később kapta meg az OV-10 Bronco nevet. A gép nagyon hasonlított a General Dynamics/Convair Model 48 Charger pályázatára.
A Bronco egy kétmotoros, kétüléses dupla faroktartós gép, amiben a pilóta és a megfigyelő egy remek kilátást biztosító kabinban egymás mögött ülnek katapultülésben. A géptörzs hátsó részében raktér van, amiben másfél tonna teher szállítható, vagy öt ejtőernyős, esetleg két sebesült hordágyon, plusz egy fő ápoló. A géptörzs két oldalán egy-egy fegyvertartó van, amiben kettő-kettő 7,62-es géppuskát raktak. Az öt felfüggesztési pontra bombákat, rakétákat, vagy tartályokat rakhattak. Később a szárnyak alá is került egy-egy sín, Sidewinder rakéták számára.
A 27 négyzetméter felületű egyenes, széles szárnyak jó manőverező képességet biztosítottak alacsony sebesség mellett is, a faroktartók elején lévő Garrett T76-G-410/412 gázturbinás légcsavaros hajtóművek 450 km/h sebességig gyorsíthatták a gépet. A hatótávolság 900 km volt.
A Bronco-k a Vietnami háborúban estek át a tűzkeresztségen. Előretolt légi irányító, (FAC) és könnyű csapásmérő (COIN) szerepkörben bizonyították harckészségüket.
A Bronco-k némi tunningolás után bevetésre került még az első Öböl-háborúban is. Ezt követően az amerikai haderő a gépeket kivonta a hadrendből. A Broncokat több ország is rendszeresítette, például Thaiföld, Kolumbia, Venezuela, a Fülöp Szigetek, Indonézia, és az NSZK. Néhány gép civil kézben repül tovább, és készült tűzoltó változat is.
A Bronco makettjét 1/72-ben viszonylag könnyen be lehet szerezni, az Academy makettje viszonylag szép is, és nem is drága. Na de 1/48-ban szinte csak egy ősi Testors gyártmányra lehet hagyatkozni. Ezt a makettet a Bolyai verseny börzéjén vadásztam. A doboz elején és hátulján a kész makett fotója szerepel, hátul több nézetben is. Egy kedvcsináló felsorolás büszkén hirdeti, hogy több mint 70 magas szinten kidolgozott alkatrészből, élethű pilótafigurából, és fegyverzetből, valamint nyithatóra is elkészíthető kabintetővel építhetjük meg álmaink Broncoját. A dobozt kinyitva azonnal kiderül, hogy ez szemen szedett hazugság. Vagyis a több mint 70 alkatrész stimmel, meg a kabintető, de ez is csak részben, erről később.
A makett kidolgozása elég szerény. (Hogy finoman fogalmazzak) Pozitív panelvonalak, és rengeteg szegecs borítja a felületeket, a szegecsek szerintem el vannak túlozva. A szárny felső része és az egyik faroktartó keményen meg van vetemedve. A futóművek a valóságban sincsenek túlbonyolítva, de itt ezt is „túlszárnyalták”. Az orrfutó kereke a szárral egybe van öntve. Futóaknát ne is keressünk, az egyik kerékhez sem jár. Az aknák ajtói páncél vastagságúak. Szomorú látvány a pilótafülke is. Ebbe ugyanis kapunk egy széket, és slussz. Igen, nem KÉT széket, hanem egyet. Erre a székre lehet ültetni az „élethű” pilótát. (az ilyen pilótákból egész szép gyűjteményem van, majd írok róluk egy cikket) Egy szó mint száz, a pilótafülkét fel kell javítani, mit javítani, egyenesen újra kell építeni. Szerencsére az internet tele van remekül használható fotókkal. A már emlegetett kabintető elsőre tényleg szép. Tiszta, nem torzít, és mindkét oldalra nyitható. Csak sajnos ezt úgy oldották meg, hogy az egész oldal nyitható, holott a valóságban az utolsó szekció oldalanként fix. A két hajtóműhöz megkapjuk a légcsavarokat, amiket lapátonként kell összeraknunk. (így nem nehéz az alkatrészszámot növelni) A géphez négy bomba jár, kidolgozásuk spártai. A négy géppuska csövét is megkapjuk, de ide célszerű fecskendőtűt használni. A kipufogók egy-egy darab tömb, ezeket ki kell marni. A gép orrába súly kell. Az összeállítási rajz A4 formátumú füzet, aminek a fele Testors reklám. Viszont van a végén néhány fekete-fehér kép a gépről. Sajnos a minősége a képeknek elég rossz.
Amire nem lehet panasz, az a matricaív. Pontos, vékony, igazi kontrasztban áll a makettel. Egy tengerészgyalogos, és egy légierős géphez kapunk jelzéseket. Mindkettő gép terepszínű. A dolog pikantériája, hogy a dobozképen lévő gép matricái nem egyeznek a dobozban lévőkkel…
Sajnos ebben a méretarányban csak ezt a makettet lehet fellelni, de még így is ritkaságnak számít. Rengeteg hibája ellenére sok türelemmel és utána járással viszont egy igen exkluzív makettel gyarapíthatjuk gyűjteményünket.
|
| Boxart |
|
| keret1 |
|
| keret2 |
|
| kere3 |
|
| pilot |
|
| keret4 |
|
| matrica |
2009.10.30.