T-14 Armata
1:35, Takom
Pintér György - Múzeumi krimik
T-14 Armata Takom 1:35
Általában én nem szoktam a makett által mintázott eredeti járműről leírást készíteni, de ezúttal egy apró kivételt tennék.
Félreértések elkerülése végett, nem akarok szakleírást adni adatokkal megspékelve, ám mégis, vannak dolgok, melyeket megemlítenék a valódi járművel kapcsolatosan.
A T-14 Armata, a legújabb orosz harckocsi, melyek nemrégen mutatkoztak be, a 2015-ös győzelem napi felvonuláson. Valójában ami a külsejét illeti, számomra némi csalódást jelentett, mert hát lássuk be, az eddigi trendekkel erőteljesen szakít, a T-72-re és az abból fejlesztett további harckocsikra épülő vonal most megszakadni látszik. Azonban a lényeg, hogy nem csak a külseje ami szakít azzal, ami eddig elfogadott volt a harckocsik és fejlesztéseik folyamatában. A T-14 Armata ugyanis egy teljesen új koncepció, nem csak az eddigi orosz vonalhoz képest, de más modernkori harckocsikhoz képest is.
Mikor valaki ránéz, ha nem is rögtön, de előbb-utóbb feltűnik, hogy ennek a harckocsinak a tornya tetején nincsen egyetlen búvó nyílás sem. Ennek pedig az a nagyon egyszerű magyarázata, hogy ott nem is lehet ki-be közlekedni. Arra kizárólag a teknő elején lévő két nyílás ad lehetőséget. A harckocsi többi részében ugyanis nem lehet „közlekedni”. Mikor ezt először konstatáltam, azt gondoltam, az oroszoknak elment a maradék eszük. Mi a francra jó ez így? Azután elmagyarázta egy tv műsorban valaki, aki részt vett a fejlesztésben és akkor megvilágosodtam. Ugyanis az van, hogy a háromfős kezelőszemélyzet teljesen elkülönül a fegyverektől és a lőszerektől. Egy erőteljesen körbepáncélozott, teljesen különálló blokkban ülnek, mely a harckocsi kilövése, egy áthatoló találat esetén arra hivatott, hogy megvédje az életüket, főleg az utólagos robbanásoktól. A harckocsi többi része tehát teljesen elkülönül ettől a résztől és teljesen automatikusan működik, illetve ebből a részből irányítható. Pl. gép végzi el az ágyú töltést is.
Maga a harckocsi éppen ezért teljesen másképpen néz ki belülről is, mint az eddigiek. A hely belül nem sok ez tény, viszont ennek ellenére kényelmes és úgy tele van szórva számitógépekkel és lapos monitorokkal, amit eddig egyetlen orosz járműben sem lehetett látni. Gyakorlatilag mindent számitógépes rendszereken keresztül lehet kezelni és állítólag egészen egyszerűen.
Ami szintén fel kell tűnjön a külső szemlélőnek, hogy az egész jármű, de főleg a tornya alaposan meg van szórva különböző érzékelőkkel. A tornyon kétoldali első és hátsó radar, infravörös és normál kamerák, lézeres és radaros célzórendszerek, szinte minden van rajta, ami csak kellhet.
A fegyverzete is tekintélyesnek tűnik. Az ágyú a fő fegyver természetesen, de ezen kívül van még két géppuska és rengeteg gránátvető, melyek közül a torony tetejének két oldalán lévőek a toronytól külön is forgathatóak.
Az egész harckocsi egyébként meglehetősen nagy. Nagyobb pl. egy amerikai M1A1 Abrams-tól, legalábbis hosszra és szélességre, mert magasságban nem sok az eltérés és a tornya viszont méretre kisebb.
Makett:
Igényesen csomagolt, nagyon szép kidolgozású alkatrészeket találhatunk a dobozon belül. Az alkatrészek szépen passzolnak a helyükre, minimális sorjázásra azért természetesen szükség volt itt-ott. Az útmutató szerintem nagyon jó és pontos. Az egész készletben nekem egyedül csak az nem tetszett, hogy a lánctalpat szemenként kellett összeragasztgatni, ráadásul úgy, hogy a vezető tüskék is külön voltak és azokat is egyesével kellett a helyükre ragasztgatni. Nos, ez a folyamat nem volt a legfelemelőbb érzése a készítésnek.
A szerelési útmutatótól külön található színes útmutatóban, mely a festést volt hivatott bemutatni, négyféle lehetőséget kínáltak, azonban nem felejtették el odaírni, hogy a sima zöld színűn kívül az összes többi variáció csak elméleti, hiszen hivatalosan jelenleg kizárólag normál orosz zöld színben létezik ez a típus. És éppen ezért, mert bár nekem volt két elméleti verzió is, ami nagyon tetszett, mégis inkább a sima zöld elkészítését választottam, mert szerettem volna a valósághoz minél közelebb maradni.
A harckocsi alapszínének a MIG Russian Green festékét választottam. Az útmutató nem ezt írta elő, hanem egy nagyon sötét MIG olaj zöld színt, ám ezt én elvetettem, mivel teljesen alkalmatlannak találtam. A lánctalphoz és a géppuskához MIG Matt Black, a leskelődők ablakaihoz Gunze Clear Blue, a hátsó lámpákhoz pedig MIG Crystal Red színt használtam. A matrica nagyon jól tapadt és szépen simult, de a biztonság kedvéért használtam hozzá lágyítót. Mondjuk nem sok kellett, hiszen kizárólag a torony két oldalára tettem fel a számokat, a hatalmas orosz felségjeleket nem tettem fel, lévén azokat tényleg csak a sátoros ünnepeken használják, bevetésen az orosz járművek lényegében felségjelzés nélküliek. Volt még két fehér matrica, ami az első lámpák esetében azt lett volna hivatott érzékeltetni, hogy ledekből állnak, ám ez annyira fehér volt, mindenféle átlátszóságot nélkülözve, hogy végül nem tettem fel őket.
A panelezést MIG PLW Green Brown panelező folyadékkal készítettem és néhány helyen a koszcsíkokat is ezzel húztam, ecset és fülpiszkáló segítségével. A pigmentezést három fajta pigmentpor keverékével készítettem. Volt benne Vietnámi föld, MIG Middle East Dust és MIG Dark Earth szín. Pigment fixert csak ott használtam, ahol nagyobb mennyiségű földet kellett érzékeltetnem, pl. a lámpák tövében, a teknő sarkainál és néhány rés esetében. Az elsárgult, lehullott őszi levelek MIG juharlevelek, melyek lényegében festett papírból vannak. Ezeket pillanatragasztóval rögzítettem.
Dioráma:
Az alapja a Trumpeter akril vitrin készlete. Erre kentem rá a Vallejo Brown Earth masszáját úgy, hogy egy föld utat alakítottam ki vele a hosszúkás alap közepén végig. Száradás után a hátsó részt megszórtam a már fentebb is említett pigment por keverékkel, majd a keréknyomba kicsit sötétítettem MIG Dark Earth porral. Az első résznél némi sarat szerettem volna kialakítani. Így lekentem MIG Heavy Earth Mud sárutánzó géllel, majd körülötte jóval sötétebb földréteget alakítottam ki, szintén MIG Dark Earth pigment porral. A sárba nyomtam két keréknyomot és egy amolyan régebbi, elvékonyodott keréknyom maradványt. Mikor ez megszáradt, akkor itt-ott kavicsokat szórtam az egész földút alapra, melyek részben általam megszáradt glett darabokból készítettek, részben pedig egy amolyan vonat töltésekhez készített kis apró kövecskékből álltak vegyesen. Az így elkészített út két oldalára fűcsomókat ragasztgattam. Ezek a MIG Autumn turfs, vagyis őszi gyep kollekcióból valóak. Egyesével kivágtam őket a helyükről és pillanatragasztóval rögzítettem, ugyanis magát a teljes készletet nem találtam megfelelően jónak, hogy azt úgy alkalmazzam ahogyan elkészítették, azonban a benne lévő fűcsomókat jól tudtam hasznosítani. Mikor ez megszáradt, itt-ott rögzítettem erre is a MIG juharlevelekből. A legvégén úgy döntöttem, hogy készítek három pocsolyát is, már csak próba képpen is, lévén ilyesmit még soha nem csináltam. A pocsolyákban lévő átlátszó álló vizet a Vallejo Water Effect – Transparent Water géljével készítettem. Ez egy fehér színű gél, amit a megfelelő helyre kell kenni, majd száradás után átlátszóvá válik. Megjegyzem, nagyon lassan szárad, legalább négy nap kellett ahhoz, hogy teljesen tökéletesen átlátszó legyen. Sajnos a fényképek készítése előtt nem is volt türelmem ezt kivárni, ezért aztán itt-ott még látszik a pocsolyák közepében a fehér színű, még nem tökéletesen száraz gél. Elnézést érte. Azonban biztosíthatok róla mindenkit, hogy mikor e sorokat írom, már tökéletesen kiszáradt és teljesen átlátszó mindenhol, ez talán az utolsó, mostanában készült 4 képen látszik is.
Általában én nem szoktam a makett által mintázott eredeti járműről leírást készíteni, de ezúttal egy apró kivételt tennék.
Félreértések elkerülése végett, nem akarok szakleírást adni adatokkal megspékelve, ám mégis, vannak dolgok, melyeket megemlítenék a valódi járművel kapcsolatosan.
A T-14 Armata, a legújabb orosz harckocsi, melyek nemrégen mutatkoztak be, a 2015-ös győzelem napi felvonuláson. Valójában ami a külsejét illeti, számomra némi csalódást jelentett, mert hát lássuk be, az eddigi trendekkel erőteljesen szakít, a T-72-re és az abból fejlesztett további harckocsikra épülő vonal most megszakadni látszik. Azonban a lényeg, hogy nem csak a külseje ami szakít azzal, ami eddig elfogadott volt a harckocsik és fejlesztéseik folyamatában. A T-14 Armata ugyanis egy teljesen új koncepció, nem csak az eddigi orosz vonalhoz képest, de más modernkori harckocsikhoz képest is.
Mikor valaki ránéz, ha nem is rögtön, de előbb-utóbb feltűnik, hogy ennek a harckocsinak a tornya tetején nincsen egyetlen búvó nyílás sem. Ennek pedig az a nagyon egyszerű magyarázata, hogy ott nem is lehet ki-be közlekedni. Arra kizárólag a teknő elején lévő két nyílás ad lehetőséget. A harckocsi többi részében ugyanis nem lehet „közlekedni”. Mikor ezt először konstatáltam, azt gondoltam, az oroszoknak elment a maradék eszük. Mi a francra jó ez így? Azután elmagyarázta egy tv műsorban valaki, aki részt vett a fejlesztésben és akkor megvilágosodtam. Ugyanis az van, hogy a háromfős kezelőszemélyzet teljesen elkülönül a fegyverektől és a lőszerektől. Egy erőteljesen körbepáncélozott, teljesen különálló blokkban ülnek, mely a harckocsi kilövése, egy áthatoló találat esetén arra hivatott, hogy megvédje az életüket, főleg az utólagos robbanásoktól. A harckocsi többi része tehát teljesen elkülönül ettől a résztől és teljesen automatikusan működik, illetve ebből a részből irányítható. Pl. gép végzi el az ágyú töltést is.
Maga a harckocsi éppen ezért teljesen másképpen néz ki belülről is, mint az eddigiek. A hely belül nem sok ez tény, viszont ennek ellenére kényelmes és úgy tele van szórva számitógépekkel és lapos monitorokkal, amit eddig egyetlen orosz járműben sem lehetett látni. Gyakorlatilag mindent számitógépes rendszereken keresztül lehet kezelni és állítólag egészen egyszerűen.
Ami szintén fel kell tűnjön a külső szemlélőnek, hogy az egész jármű, de főleg a tornya alaposan meg van szórva különböző érzékelőkkel. A tornyon kétoldali első és hátsó radar, infravörös és normál kamerák, lézeres és radaros célzórendszerek, szinte minden van rajta, ami csak kellhet.
A fegyverzete is tekintélyesnek tűnik. Az ágyú a fő fegyver természetesen, de ezen kívül van még két géppuska és rengeteg gránátvető, melyek közül a torony tetejének két oldalán lévőek a toronytól külön is forgathatóak.
Az egész harckocsi egyébként meglehetősen nagy. Nagyobb pl. egy amerikai M1A1 Abrams-tól, legalábbis hosszra és szélességre, mert magasságban nem sok az eltérés és a tornya viszont méretre kisebb.
Makett:
Igényesen csomagolt, nagyon szép kidolgozású alkatrészeket találhatunk a dobozon belül. Az alkatrészek szépen passzolnak a helyükre, minimális sorjázásra azért természetesen szükség volt itt-ott. Az útmutató szerintem nagyon jó és pontos. Az egész készletben nekem egyedül csak az nem tetszett, hogy a lánctalpat szemenként kellett összeragasztgatni, ráadásul úgy, hogy a vezető tüskék is külön voltak és azokat is egyesével kellett a helyükre ragasztgatni. Nos, ez a folyamat nem volt a legfelemelőbb érzése a készítésnek.
A szerelési útmutatótól külön található színes útmutatóban, mely a festést volt hivatott bemutatni, négyféle lehetőséget kínáltak, azonban nem felejtették el odaírni, hogy a sima zöld színűn kívül az összes többi variáció csak elméleti, hiszen hivatalosan jelenleg kizárólag normál orosz zöld színben létezik ez a típus. És éppen ezért, mert bár nekem volt két elméleti verzió is, ami nagyon tetszett, mégis inkább a sima zöld elkészítését választottam, mert szerettem volna a valósághoz minél közelebb maradni.
A harckocsi alapszínének a MIG Russian Green festékét választottam. Az útmutató nem ezt írta elő, hanem egy nagyon sötét MIG olaj zöld színt, ám ezt én elvetettem, mivel teljesen alkalmatlannak találtam. A lánctalphoz és a géppuskához MIG Matt Black, a leskelődők ablakaihoz Gunze Clear Blue, a hátsó lámpákhoz pedig MIG Crystal Red színt használtam. A matrica nagyon jól tapadt és szépen simult, de a biztonság kedvéért használtam hozzá lágyítót. Mondjuk nem sok kellett, hiszen kizárólag a torony két oldalára tettem fel a számokat, a hatalmas orosz felségjeleket nem tettem fel, lévén azokat tényleg csak a sátoros ünnepeken használják, bevetésen az orosz járművek lényegében felségjelzés nélküliek. Volt még két fehér matrica, ami az első lámpák esetében azt lett volna hivatott érzékeltetni, hogy ledekből állnak, ám ez annyira fehér volt, mindenféle átlátszóságot nélkülözve, hogy végül nem tettem fel őket.
A panelezést MIG PLW Green Brown panelező folyadékkal készítettem és néhány helyen a koszcsíkokat is ezzel húztam, ecset és fülpiszkáló segítségével. A pigmentezést három fajta pigmentpor keverékével készítettem. Volt benne Vietnámi föld, MIG Middle East Dust és MIG Dark Earth szín. Pigment fixert csak ott használtam, ahol nagyobb mennyiségű földet kellett érzékeltetnem, pl. a lámpák tövében, a teknő sarkainál és néhány rés esetében. Az elsárgult, lehullott őszi levelek MIG juharlevelek, melyek lényegében festett papírból vannak. Ezeket pillanatragasztóval rögzítettem.
Dioráma:
Az alapja a Trumpeter akril vitrin készlete. Erre kentem rá a Vallejo Brown Earth masszáját úgy, hogy egy föld utat alakítottam ki vele a hosszúkás alap közepén végig. Száradás után a hátsó részt megszórtam a már fentebb is említett pigment por keverékkel, majd a keréknyomba kicsit sötétítettem MIG Dark Earth porral. Az első résznél némi sarat szerettem volna kialakítani. Így lekentem MIG Heavy Earth Mud sárutánzó géllel, majd körülötte jóval sötétebb földréteget alakítottam ki, szintén MIG Dark Earth pigment porral. A sárba nyomtam két keréknyomot és egy amolyan régebbi, elvékonyodott keréknyom maradványt. Mikor ez megszáradt, akkor itt-ott kavicsokat szórtam az egész földút alapra, melyek részben általam megszáradt glett darabokból készítettek, részben pedig egy amolyan vonat töltésekhez készített kis apró kövecskékből álltak vegyesen. Az így elkészített út két oldalára fűcsomókat ragasztgattam. Ezek a MIG Autumn turfs, vagyis őszi gyep kollekcióból valóak. Egyesével kivágtam őket a helyükről és pillanatragasztóval rögzítettem, ugyanis magát a teljes készletet nem találtam megfelelően jónak, hogy azt úgy alkalmazzam ahogyan elkészítették, azonban a benne lévő fűcsomókat jól tudtam hasznosítani. Mikor ez megszáradt, itt-ott rögzítettem erre is a MIG juharlevelekből. A legvégén úgy döntöttem, hogy készítek három pocsolyát is, már csak próba képpen is, lévén ilyesmit még soha nem csináltam. A pocsolyákban lévő átlátszó álló vizet a Vallejo Water Effect – Transparent Water géljével készítettem. Ez egy fehér színű gél, amit a megfelelő helyre kell kenni, majd száradás után átlátszóvá válik. Megjegyzem, nagyon lassan szárad, legalább négy nap kellett ahhoz, hogy teljesen tökéletesen átlátszó legyen. Sajnos a fényképek készítése előtt nem is volt türelmem ezt kivárni, ezért aztán itt-ott még látszik a pocsolyák közepében a fehér színű, még nem tökéletesen száraz gél. Elnézést érte. Azonban biztosíthatok róla mindenkit, hogy mikor e sorokat írom, már tökéletesen kiszáradt és teljesen átlátszó mindenhol, ez talán az utolsó, mostanában készült 4 képen látszik is.
|
| T-14-1 |
|
| T-14-2 |
|
| T-14-4 |
|
| T-14-5 |
|
| T-14-6 |
|
| T-14-7 |
|
| T-14-8 |
|
| T-14-9 |
|
| T-14-10 |
|
| T-14-12 |
|
| T-14-13 |
|
| T-14-14 |
|
| T-14-15 |
|
| T-14-16 |
|
| T-14-22 |
|
| T-14-19 |
|
| T-14-20 |
|
| T-14-21 |
|
| T-14-23 |
|
| T-14-24 |
|
| T-14-v-1 |
|
| T-14-v-2 |
|
| T-14-v-4 |
|
| T-14-v-5 |
|
| T-14-v-6 |
|
| T-14-v-7 |
|
| T-14-v-8 |
2016.08.06.
Utolsó módosítás: 2016.08.08.
Utolsó módosítás: 2016.08.08.