T-34/85
1:72, Revell
No.03130 (2002)
Pintér György - Múzeumi krimik
A méltán legendás T-34-es kicsinyített változatát számos gyártó megalkotta. Természetesen a Revell sem maradhatott ki a sorból. A doboz tartalmaz 3 db öntőkeretet, egy összeállítási útmutatót és egy matricalapot. Az öntőkereten kevés sorjával találkoztam, de az alkatrészek nem voltak deformáltak, és megvoltak maradéktalanul. Az összeállítási útmutató a szokásos Revell-minőség, habár nem követtem a megadott sorrendet. Jobban szeretek összeállítás terén a saját fejem után menni. A matricalap pedig kielégítette igényeimet. Két páncélos jelzéseit kapjuk. Az egyik a 3. Belorussz front páncélosa 1945-ből, a másik a 7. Gárda Páncélos hadosztály egysége 1945 áprilisából. Az utóbbi mellett döntöttem, de a tornyon lévő fehér sávokat elhagytam. Utólag már bánom. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg wargame-hoz készült a páncélos, és így nem volt szempont az aprólékos történelmi hűség, csak annyi volt a lényeg, hogy a toronyszám alapján beazonosítható legyen az egység.
Az építést a futógörgőkkel kezdtem. Kevés sorjával is találkoztam, de egy kis csiszolás segített a problémán. Egyenként mindegyiket lefestettem. Először H117 (US Light Green) színt kapott maga a görgő, a futófelület H33-t (Matt Black). A meghajtókerék futófelülete H11 (Silver) színű. Ezután összeállítottam a páncélteknőt. Ennél a lépésnél tértem el az összeállítási útmutató által mutatott útról, ugyanis eredetileg a görgőket rá kellene ragasztani a teknő oldalfalára, és ezután felépíteni rá a páncéltestet. Tehát összeraktam a páncélteknőt. Helyükre kerültek a hátsó vonószemek. Az építéshez Revell tűs ragasztót használtam. A teknőre rákerült a páncéltest a géppuskával, első vonószemekkel, kapaszkodókkal, ládával stb. A kipufogók végei beépítés előtt fúróval elvékonyítottam, oly módon, hogy fogtam egy megfelelő mérető fúrószárat, és kézzel végeztem a műveletet. Az üzemanyagtartályok kívántak egy kis tömítést az oldalilleszkedéseiknél. A pótláncszemek, és a fűrész később került fel a páncélosra. A torony következett. Sorjával a kibúvónyílás környékén találkoztam. Illeszkedési hiba a torony frontrészének alsó részén a 38-as és 39-es alkatrész illeszkedésénél mutatkozott. A lövegcsövet a kipufogónál leírt módon vékonyítottam.
Kezdődhetett a festés. Az alapszín H117 (US Light Green). A szín kiválasztásánál nem gondolkodtam sokat. Az orosz páncélosok makettezőbarát tulajdonsága, hogy a színük a zöld széles árnyalatskáláján mozgott. Azaz számos zöld színnel találkozhatunk, tehát a színárnyalatokon nem érdemes vérre menő vitákat folytatni, mert szinte bármelyik árnyalat előfordulhatott. A lánctalp következett. A Revell ennél a makettnél szakított a gumilánctalp megoldással, és műanyagból kiöntve szakaszosan tagolva kínálja. A lánctalp alkatrészeit az öntőkereten festettem ki. Az alapszín H26 (Khaki). Majd H29-l (Dark Earth) szárazecseteltem. A kopásnak fokozottan kitett részeket H53-l (Gunmetal) szárazecseteltem, és lehelet finoman szinte alig láthatóan H11-l (Silver)l átmentem a lánctalpon) hangsúlyozom még egyszer szinte alig volt látható az ecseten, hogy festékes. Végül a lánctalpak belső oldalán a vezetőtaraj melletti részeken, ahol a görgők futófelülete halad egy tompa végű puha grafitceruzával „megrajzoltam” a kopásokat. Miután megszáradt az alapszín felkerült a matrica, mely kapott egy vékony lakkréteget, és finoman az alapszínnel szárazecseteltem. A matricázás után összeraktam a futóművet a görgőkkel és a lánctalppal.
Most következett a lerakódott por és kosz megjelenítése. Ecsettel apró pöttyöket vittem fel a felületre a következő színekből hozzávetőlegesen arányosan elosztva: H34 (Matt White), H29 (Dark Earth), H33 (Matt Black), H61 (Matt Flesh) Még mielőtt megszáradtak volna a pöttyök hígítós laposecsettel egybedolgoztam őket. Vigyázni kell arra, hogy ne használjunk túl sok hígítót, mert feloldhatja az alapszínt. Inkább cseréljük sűrűn az ecsetet, vagy időnként egy papírzsebkendővel itassuk fel a hígítót az ecsetről. Vigyázzunk rá, hogy ne ugyanazt a hígítót használjuk az alapszínnél, mint a koszolásnál. Jelen esetben a H117 (US Light Green)-hez Humbroll gyári hígítóját használtam, a koszoláshoz lakkbenzint. Ügyeltem, hogy a talajhoz közel közelebb lévő részek hangsúlyosabban több koszolásban részesüljenek. Az üzemanyagtartály nyílásainál megfolyásfoltokat imitáltam. H21-l (Gloss Black) egy pöttyöt festettem a tanksapkára, majd hígítós ecsettel lefelé folyattam a festéket. A kipufogó H113 (Matt Rust) színt kapott. A kipufogófüst nyomokat fekete pasztellkrétaporral utánoztam. Ugyanúgy, mint a cső torkolatánál lévő füstmaradványt. Felkerültek a pótláncszemek, melyek H113 (Matt Rust) színűek, és az alapszín sötétített árnyalatával lettek befolyatva, és a fűrész, ami H56 (Aluminium), a fogantyúi H160 (German Camouflage Red Brown) színűek. Végül barna és sárga pasztellkrétapor keverékkel kezeltem a felületet. Ügyeltem arra, hogy a vízszintes felületek több port kapjanak, mint a függőlegesek, és természetesen a futómű környéke kapta a legtöbb porozást.
Összegzésként elmondhatom, hogy a maga méretarányában egy szép makettel találkoztam. Élmény volt a megépítése. Új technikákkal ismerkedtem meg az építés és a festés során. Aki akarja,tovább „tuningolhatja”, de szerintem dobozból is egy szemet gyönyörködtető páncélos állítható össze.
Az építést a futógörgőkkel kezdtem. Kevés sorjával is találkoztam, de egy kis csiszolás segített a problémán. Egyenként mindegyiket lefestettem. Először H117 (US Light Green) színt kapott maga a görgő, a futófelület H33-t (Matt Black). A meghajtókerék futófelülete H11 (Silver) színű. Ezután összeállítottam a páncélteknőt. Ennél a lépésnél tértem el az összeállítási útmutató által mutatott útról, ugyanis eredetileg a görgőket rá kellene ragasztani a teknő oldalfalára, és ezután felépíteni rá a páncéltestet. Tehát összeraktam a páncélteknőt. Helyükre kerültek a hátsó vonószemek. Az építéshez Revell tűs ragasztót használtam. A teknőre rákerült a páncéltest a géppuskával, első vonószemekkel, kapaszkodókkal, ládával stb. A kipufogók végei beépítés előtt fúróval elvékonyítottam, oly módon, hogy fogtam egy megfelelő mérető fúrószárat, és kézzel végeztem a műveletet. Az üzemanyagtartályok kívántak egy kis tömítést az oldalilleszkedéseiknél. A pótláncszemek, és a fűrész később került fel a páncélosra. A torony következett. Sorjával a kibúvónyílás környékén találkoztam. Illeszkedési hiba a torony frontrészének alsó részén a 38-as és 39-es alkatrész illeszkedésénél mutatkozott. A lövegcsövet a kipufogónál leírt módon vékonyítottam.
Kezdődhetett a festés. Az alapszín H117 (US Light Green). A szín kiválasztásánál nem gondolkodtam sokat. Az orosz páncélosok makettezőbarát tulajdonsága, hogy a színük a zöld széles árnyalatskáláján mozgott. Azaz számos zöld színnel találkozhatunk, tehát a színárnyalatokon nem érdemes vérre menő vitákat folytatni, mert szinte bármelyik árnyalat előfordulhatott. A lánctalp következett. A Revell ennél a makettnél szakított a gumilánctalp megoldással, és műanyagból kiöntve szakaszosan tagolva kínálja. A lánctalp alkatrészeit az öntőkereten festettem ki. Az alapszín H26 (Khaki). Majd H29-l (Dark Earth) szárazecseteltem. A kopásnak fokozottan kitett részeket H53-l (Gunmetal) szárazecseteltem, és lehelet finoman szinte alig láthatóan H11-l (Silver)l átmentem a lánctalpon) hangsúlyozom még egyszer szinte alig volt látható az ecseten, hogy festékes. Végül a lánctalpak belső oldalán a vezetőtaraj melletti részeken, ahol a görgők futófelülete halad egy tompa végű puha grafitceruzával „megrajzoltam” a kopásokat. Miután megszáradt az alapszín felkerült a matrica, mely kapott egy vékony lakkréteget, és finoman az alapszínnel szárazecseteltem. A matricázás után összeraktam a futóművet a görgőkkel és a lánctalppal.
Most következett a lerakódott por és kosz megjelenítése. Ecsettel apró pöttyöket vittem fel a felületre a következő színekből hozzávetőlegesen arányosan elosztva: H34 (Matt White), H29 (Dark Earth), H33 (Matt Black), H61 (Matt Flesh) Még mielőtt megszáradtak volna a pöttyök hígítós laposecsettel egybedolgoztam őket. Vigyázni kell arra, hogy ne használjunk túl sok hígítót, mert feloldhatja az alapszínt. Inkább cseréljük sűrűn az ecsetet, vagy időnként egy papírzsebkendővel itassuk fel a hígítót az ecsetről. Vigyázzunk rá, hogy ne ugyanazt a hígítót használjuk az alapszínnél, mint a koszolásnál. Jelen esetben a H117 (US Light Green)-hez Humbroll gyári hígítóját használtam, a koszoláshoz lakkbenzint. Ügyeltem, hogy a talajhoz közel közelebb lévő részek hangsúlyosabban több koszolásban részesüljenek. Az üzemanyagtartály nyílásainál megfolyásfoltokat imitáltam. H21-l (Gloss Black) egy pöttyöt festettem a tanksapkára, majd hígítós ecsettel lefelé folyattam a festéket. A kipufogó H113 (Matt Rust) színt kapott. A kipufogófüst nyomokat fekete pasztellkrétaporral utánoztam. Ugyanúgy, mint a cső torkolatánál lévő füstmaradványt. Felkerültek a pótláncszemek, melyek H113 (Matt Rust) színűek, és az alapszín sötétített árnyalatával lettek befolyatva, és a fűrész, ami H56 (Aluminium), a fogantyúi H160 (German Camouflage Red Brown) színűek. Végül barna és sárga pasztellkrétapor keverékkel kezeltem a felületet. Ügyeltem arra, hogy a vízszintes felületek több port kapjanak, mint a függőlegesek, és természetesen a futómű környéke kapta a legtöbb porozást.
Összegzésként elmondhatom, hogy a maga méretarányában egy szép makettel találkoztam. Élmény volt a megépítése. Új technikákkal ismerkedtem meg az építés és a festés során. Aki akarja,tovább „tuningolhatja”, de szerintem dobozból is egy szemet gyönyörködtető páncélos állítható össze.
|
| Kép 022 |
|
| Kép 023 |
|
| Kép 024 |
|
| Kép 025 |
|
| Kép 026 |
2010.08.08.