Tu-154 Emlékmű
1:100
Korosztályom gyermek- és kiskamasz korának „kötelező” kellékei voltak az NDK-ban és Csehszlovákiában készült polgári ill. katonai repülőgép makettek. Ezek össze(vissza) ragasztás és hevenyészett matricázás után vagy a plafonról lógtak, vagy a szekrény tetején porosodtak.
Néhány évvel ezelőtt egy ilyen, VEB Plasticart gyártmányú, 1/100 méretarányú Tu-154-es makettet kaptam egy volt évfolyamtársamtól. A feladat adott volt: a tegnap makettjét – minden, eddig összegyűlt makettezési tapasztalatomat beleadva - a ma elvárható szinten megépíteni. Ennek a kihívásnak igyekeztem megfelelni.
A kezdetek:
Az építés megkezdése előtt körülnéztem a neten, valamint beszereztem az Aero História sorozat Tu-154-ről szóló típusfüzetét. Ez a kiadvány nyújtotta a legnagyobb segítséget, a rengeteg (részlet)fotójával, háromnézeti rajzaival. Nagyon sok segítséget kaptam a Makettinfo Utasgépek fórumán is.
A téma:
MALÉV gép lesz belőle, ez biztos volt, de melyik? Legyen az első, LCAladár, netán az utolsó, LCVilmos? Esetleg a tragikus sorsú LCIlona? Ja, és melyik színterv? Ekkor jött az ötlet, olyan legyen, amilyet tudtommal még senki sem csinált: a bal oldal az első, míg a jobb oldal a második színtervet mutassa be! Végül is a cél az volt, hogy egyszerre három dolognak is emléket állítsak: már tizensok éve nincsenek Nagyvasak, megszűnt a nemzeti légitársaság, sőt, már a repülőteret sem Ferihegynek hívják…
Az építés:
A készlet a prototípust mintázza, a MALÉV-nál is használt gépekhez képest jó néhány eltéréssel, ezeket megpróbáltam kijavítani. A géptörzset és a szárnyakat is vastag, pozitív panelvonalak „díszítették”, ezeket lecsiszoltam, majd az említett típusfüzetben található paneltérkép alapján újrakarcoltam. A törzsfelek és a szárnyak összeragasztása előtt a belső felületüket matt feketével lefújtam, így csökkentve az átlátszóságot, a műanyag hatást. Az összeragasztás után „végtelen” mennyiségű tömítés, csiszolás következett. Őszintén szólva ez el is vette a kedvem a további építéstől, a makett szépen a süllyesztőbe került.
Egyéb okom is volt erre, ugyanis külsősként részt vehettem a MINIVERSUM építésében :)
Aztán, egyfajta újévi fogadalomként eldöntöttem, hogy befejezem a fél- (inkább harmad-) kész repülőgépet. Nézzük tehát az általam elkövetett átalakításokat!
- Antennák: a pilótafülke felett, ill. a törzs alatt az összeállítási rajztól eltérően késantennák voltak, ezeket 0,5 mm-es sztirol lapból faragtam ki.
- Áramlásterelők: a szárnyak felső részén lévő áramlásterelő lapok a maketten egészen az orrsegédszárnyakig előrenyúltak, a valóságban ezek rövidebbek voltak, az átalakítást képek alapján végeztem el.
- Örvényorsó: a függőleges és a vízszintes vezérsík találkozásánál előrenyúló örvényorsó a maketten vékony, szuronyszerű alkatrész, ez valójában vastagabb, kúposabb kialakítású. Ezt tömítőpasztával próbáltam formára alakítani. Itt még egy hiányossággal találkoztam: az örvényorsó alatt a vezérsík egy rövid szakaszon függőleges, csak ezután törik meg 45°-ban. A makettről ez a függőleges darab hiányzott, ezt 2 mm-es sztirol lappal pótoltam.
- Levegő beömlők: a szélső hajtóművek szívótorkai körül kialakított pótlevegő beömlő nyílásokat festéssel imitáltam.
- Sztatikus kisütő tüskék: a szárnyak, ill. a vízszintes vezérsíkok törővégein található sztatikus kisütőket 0,4 mm-es furatokba ragasztott 0,3 mm-es damilból készítettem.
- VSZU: a fedélzeti segédhajtómű (Вспомогательная силовая установка) feladata volt a repülőgép elektromos és légkondicionáló rendszerének működtetése a földön, álló hajtóművek mellett, ill. a főhajtóművek indítása. Ez az alkatrész teljes egészében hiányzott a makettről. Ennek elkészítése volt a legnagyobb falat. A hajtómű fúvócsövét az ecsetek szőrének védelmére szolgáló kis műanyag hengerből vágtam méretre, előtte ki kellett fűrészelni az oldalkormány alatt egy kis darabot. Ezután az így kialakított „fészekbe” beragasztottam a csövecskét, majd a hajtómű jellegzetes burkolatát tömítőpasztából formáztam meg. Így leírva nem is tűnik bonyolultnak…
A festés:
Alapozás után (Mr. Hobby Surfacer 1000) a fehér és a szürke részeket Dupli-Color spray-vel fújtam le (fehér: RAL 9010, szürke: RAL 7038). A bal oldali „svanc” világoskékje Humbrol 89, a jobb oldal és a „blue nose” sötétkékje Revell 56. A hajtóművek be- és kiömlő nyílásait Mr. Hobby 212 Iron-nal festettem. Az alkalmazott színek szerintem jól visszaadják az igazi gépek „MALÉV”-os megjelenését.
A matricázás:
A gép feliratait, ablakait, pilótafülkéjét matricából készítettem, melyhez a H.A.D. matrica készleteit használtam fel. Itt térnék ki arra, hogy miért tömítettem el a makett ablaksorát és pilótafülkéjét. Sajnos sem az ablakok formája, sem pedig a száma nem egyezik meg az eredetivel (a maketten eggyel több ablak található). Ugyanez igaz a pilótafülkére is, az ablakok osztása köszönő viszonyban sincs az igazival. A matricák felhelyezése külön művészet, a hordozófilm nagyon vékony, az előlakkozás ellenére könnyen szakad, gyűrődik.
Két réteg lakk felvitele után az építést befejezettnek nyilvánítottam. Ezek után derült fény egy bosszantó hibára, melyet figyelmetlenségemnek köszönhetek, és utólag nem tudtam (mertem) javítani: az új arculaton a lajstromjel kisebb, és sötétkék színű, ez különösen a hajtómű gondolán feltűnő.
A dioráma:
Az alap egy 42 x 42 cm-es MDF-lap. Ebbe karcoltam bele a 15 x 9 cm-es téglalapokat. A betonszürkére fújás után a kátrányt félfényes feketével imitáltam. A repülőgép kapott egy portól és sérülésektől védő plexi búrát, melyet két zsanérral rögzítettem az alaphoz.
A „betonra” elhelyeztem 18 db., a gurulóutak mentén látható iránytáblákra hajazó feliratot, melyeken az összes MALÉV Tu-154-es lajstromjele, beceneve, valamint első ferihegyi leszállásának, ill. utolsó fel- vagy leszállásának időpontja olvasható.
Négy repülőgép esetében beszélhetünk utolsó leszállásról: LCA, LCE, LCG, LCH.
Aladár leállítása után rendőrségi gyakorlógépként szolgált tovább. Jelenleg romos állapotban várja sorsa jobbra fordulását a 13L pályaküszöb közelében.
Elemér szintén gyakorlógépként élte nyugdíjas éveit, egészen 2010-ig. Ekkor megvásárolta a Repülőtéri Katasztrófavédelmi Igazgatóság. Egy gyakorlat keretében darabolták fel 2011 novemberében.
Géza 1994 februárjában került a Közlekedési Múzeum tulajdonába. Jelenleg a repülőtéri skanzenben kiállítva látogatható.
Helén sorsa hamar megpecsételődött: leállítása után három év üzemképtelen tárolás következett, majd lángvágó általi halálra ítélték. Az ítélet végrehajtására 1997 szeptemberében került sor.
Művemet ajánlom azon hajózóknak és műszakiaknak, akiknek életük része volt a „Nagyvas”, valamint azoknak is, akik utasként repültek vele üzleti útra, nyaralni, így részesei lehettek a MALÉV, és a magyar polgári repülés aranykorának.
Észrevételeiért, ill. a repülési adatok közléséért ezúton is köszönetemet fejezem ki „Mandras” fórumtársnak.
Klinger Mihály
Tu-154 doboz
Tu-154 doboz
Bal oldal
Bal oldal
Jobb oldal
Jobb oldal
Felülről
Felülről
Alulról
Alulról
Bal oldal farokrész
Bal oldal farokrész
Jobb oldal farokrész
Jobb oldal farokré…
Hajtóművek szemből
Hajtóművek szembő…
Hajtóművek hátulról
Hajtóművek hátulr…
Bal oldali hajtómű
Bal oldali hajtóm
Jobb oldali hajtómű
Jobb oldali hajtóm…
Táblák I.
Táblák I
Táblák II.
Táblák II
2016.08.25.
Utolsó módosítás: 2016.08.30.
V43-1123, Budapest
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
sanyi
2016.08.30. 06:33:48
Szia!
Nagyon tetszik, ötletes és szép! 10/10!:)
erwyn
2016.08.30. 10:16:04
Szia!
Gratulálok, a kitartásnak jutalma van! Nagyszerű lett a madárka.
motoros504
2017.01.30. 22:27:52
Szia!
Nagyon szép makett és eredeti az ötlet.
Nekem is van egy - gyerekkoromban épített - restaurálásra váró Tupoljev-em. Ha meg van még az eredeti matricaszett, megvenném...
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció