Sd.Kfz. 173 Jagdpanther
1:35, Italeri
No.6275
Pintér György - Múzeumi krimik
Következő írásom az Italeri cég által kiadott Jagdpanther makett építéséről szól.
Az eredeti:
A Wehrmacht vezetés 1942 adta ki a rendelkezést egy olyan páncélvadász megtervezésére, amely elbírja a 88 mm-es páncéltörő ágyút. Erre a célra a Panther G harckocsikat alakították át úgy, hogy a forgatható tornyot egy fix felépítményre cserélték, a tető és az oldalpáncélzatot megnagyobbították, ami nagyobb küzdőteret eredményezett. A jármű alacsony kiképzése és döntött falai jó védettséget eredményeztek, a kor követelményeinek ellentmondó vékonyabb páncélzat ellenére is. Az erős motornak köszönhetően a harcjármű mozgékonysága megfelelő volt. Egy nagy hiányossága volt, kevés készült belőle. A ’44-es hadrendbe állítását követően megjelent a nyugati és a keleti front ütközeteiben is, többek között a magyarországi csatákból is kivette a részét.
A makett:
176 db sötétszürke műanyag és 8 db fémszínű vinil alkatrészből készíthetjük el a makettünket. A teknő alsó részét az Italeri 6270 és 6290 számú készleteiből vették át. Az oldalsó kötényeket nem tartalmazza a készlet, de egy motort kapunk a géphez. Az építési útmutató a megszokott „Italeris” minőség, A festési útmutató két jármű elkészítését célozza meg, az egyik a keleti fronton szolgált 1944-ben, a másik pedig 1945-ben a nyugati fronton, alakulat nincs feltüntetve. A matricalapon kereszteket és lajstromszámokat kapunk, de a számok összeállítását a fantáziánkra bízza a gyártó.
Építés:
Az összerakást az alvázzal kezdtem, tömítőanyagot a külön beilleszthető hátsó résznél kellett használni. A kerekeket ilyenkor kellene felhelyezni, de én azokat mindig külön festem,és csak utána ragasztom a helyükre. A lánctalpak feletti vízszintes résznél volt némi probléma, ugyanis az útmutatóból nem derül ki egyértelműen,milyen irányba kell állnia az elemeknek, és természetesen először fordítva raktam fel. A lemezek éleit tűreszelő hegyével bekarcoltam, így hasonlít a lángvágóval darabolt fém éleihez, pótoltam a hiányzó hegesztési varratokat Az első sárvédőlemezeket belülről elvékonyítottam és egy kicsit meggyűrtem őket. .
Az Interneten kutattam referenciaanyag után, amikor egy 1945. áprilisi késői változatra bukkantam, nagyon megtetszett ez a változat,így ennek az elkészítése mellett döntöttem. Ezen a verzión máshol vannak elhelyezve a szerszámok, így az oldalfalra ráöntött illesztési vonalakat lecsiszoltam. A „C” kampók tartóit vékony műanyagszálból csináltam, amiket ki is fúrtam. A többi szerszám rögzítője a nálam jól bevált fémtubus anyagból készült. A tűzoltókészülék tábláját papírra nyomtattam, majd kivágva ragasztottam lakkal a helyére. Az emelő tuskója fából van és fémpántokkal lett rögzítve. Át kellett helyezni a tetőn található egyik ventilátorházat is, ennek az eredeti helyét letömítettem, rövidebbre vágtam az esőterelőt is, majd az új helyén ezt az alkatrészt húzott műanyagszálból elkészítettem. A hátsó falon található láda bankkártyából van, a csatok vékony fémlemezből,a zsanér műanyagszálból készült. A lövegtisztító eszközök tartója a motor szellőzőrácsai mögött kapott helyet, a rögzítőpántok szintén vékony fémlemezből készültek. A vízhűtő túlfolyócsövét vékony drótból csináltam meg. A hátsó búvónyílás motorházajtóra szerelt ütközőinek a tartóját szintén fémre cseréltem. A motorházajtón lévő szellőzőkupakot is újragyártottam, ezt műanyagból reszelgettem ki. A motor szellőzőnyílásait takaró repeszrácsokhoz az Aber cég 35G17-es készletét használtam fel. Periszkópokat sajnos nem kapunk a készlethez, viszont ezeket érdemes pótolni, mert elég szembetűnő a védőlemezek alatt tátongó nyílás. Ezek műanyag lapból készültek,amikbe felmelegített csavarhúzóheggyel nyomtam bele az üveg alakját. Én is csak utólag vettem észre ezek hiányát, így a beépítés a lövegblende nyílásán keresztül csipesszel műtéti eljárással történt. A vontatókötél acélsodronyból és zsugorcsőből van. A lánctalpat oldalanként kettő darab vinilből készült egységekből lehet összerakni. Ezeket mindenképpen le akartam cserélni, de sehol nem találtam árban megfelelőt, így végső elhatározásban felraktam a gyári láncot. Próbáltam úgy ragasztani, hogy valamennyire élethű legyen a belógása. Persze az idei mosonmagyaróvári börzén láttam szemenkénti műanyagláncot késői Párduchoz, de akkor az enyémre már fel volt ragasztva az eredeti (Murphy él és hatékony…). A pótlánctagok tartói szintén feljavításra kerültek, a műanyag alkatrészeket kifúrtam és drótból hajlítottam bele a csapokat.
Festés:
Az alapszín festése a Tamiya cég XF58-as zöld színű akril festékével történt. Erre fújtam rá a Model Master 30277-es sötét sárga és a Humbrol 160-as barna színű zománc festékeit. A görgők gumírozott részei matt fekete színt kaptak. A lajstromszám sárga akril festékkel készült, ennek a festősablonját úgy vágtam ki egy vékony műanyaglapból. A lövegcső páncélszürke színt kapott. Ezután egy réteg akril lakkal zártam le a felületeket. A koszolást híg,fekete olajfesték befolyatásával kezdtem, a kopásokat grafittal csináltam, a porozás világos színű pasztellkrétából van. A kipufogók rozsdás részeit és a kormozást pigmentporral csináltam. A végén ismét egy réteg lakkot kapott a kész makett.
Összegzés:
Kezdő vagy fiatal makettezők is nyugodtan belevághatnak, az alkatrészek száma nem sok, az illesztésekkel, összerakással nincs sok gond. Aki a zimmerit készítését szeretné elsajátítani, annak is nagyszerű ez a készlet a sík, nagy felületek miatt. Ha valaki egy komolyabb makettet szeretne építeni lehet rajta mit feljavítani, sok kiegészítő-, feljavítókészletet lehet hozzá kapni, nem kevés pénzekért.
Az eredeti:
A Wehrmacht vezetés 1942 adta ki a rendelkezést egy olyan páncélvadász megtervezésére, amely elbírja a 88 mm-es páncéltörő ágyút. Erre a célra a Panther G harckocsikat alakították át úgy, hogy a forgatható tornyot egy fix felépítményre cserélték, a tető és az oldalpáncélzatot megnagyobbították, ami nagyobb küzdőteret eredményezett. A jármű alacsony kiképzése és döntött falai jó védettséget eredményeztek, a kor követelményeinek ellentmondó vékonyabb páncélzat ellenére is. Az erős motornak köszönhetően a harcjármű mozgékonysága megfelelő volt. Egy nagy hiányossága volt, kevés készült belőle. A ’44-es hadrendbe állítását követően megjelent a nyugati és a keleti front ütközeteiben is, többek között a magyarországi csatákból is kivette a részét.
A makett:
176 db sötétszürke műanyag és 8 db fémszínű vinil alkatrészből készíthetjük el a makettünket. A teknő alsó részét az Italeri 6270 és 6290 számú készleteiből vették át. Az oldalsó kötényeket nem tartalmazza a készlet, de egy motort kapunk a géphez. Az építési útmutató a megszokott „Italeris” minőség, A festési útmutató két jármű elkészítését célozza meg, az egyik a keleti fronton szolgált 1944-ben, a másik pedig 1945-ben a nyugati fronton, alakulat nincs feltüntetve. A matricalapon kereszteket és lajstromszámokat kapunk, de a számok összeállítását a fantáziánkra bízza a gyártó.
Építés:
Az összerakást az alvázzal kezdtem, tömítőanyagot a külön beilleszthető hátsó résznél kellett használni. A kerekeket ilyenkor kellene felhelyezni, de én azokat mindig külön festem,és csak utána ragasztom a helyükre. A lánctalpak feletti vízszintes résznél volt némi probléma, ugyanis az útmutatóból nem derül ki egyértelműen,milyen irányba kell állnia az elemeknek, és természetesen először fordítva raktam fel. A lemezek éleit tűreszelő hegyével bekarcoltam, így hasonlít a lángvágóval darabolt fém éleihez, pótoltam a hiányzó hegesztési varratokat Az első sárvédőlemezeket belülről elvékonyítottam és egy kicsit meggyűrtem őket. .
Az Interneten kutattam referenciaanyag után, amikor egy 1945. áprilisi késői változatra bukkantam, nagyon megtetszett ez a változat,így ennek az elkészítése mellett döntöttem. Ezen a verzión máshol vannak elhelyezve a szerszámok, így az oldalfalra ráöntött illesztési vonalakat lecsiszoltam. A „C” kampók tartóit vékony műanyagszálból csináltam, amiket ki is fúrtam. A többi szerszám rögzítője a nálam jól bevált fémtubus anyagból készült. A tűzoltókészülék tábláját papírra nyomtattam, majd kivágva ragasztottam lakkal a helyére. Az emelő tuskója fából van és fémpántokkal lett rögzítve. Át kellett helyezni a tetőn található egyik ventilátorházat is, ennek az eredeti helyét letömítettem, rövidebbre vágtam az esőterelőt is, majd az új helyén ezt az alkatrészt húzott műanyagszálból elkészítettem. A hátsó falon található láda bankkártyából van, a csatok vékony fémlemezből,a zsanér műanyagszálból készült. A lövegtisztító eszközök tartója a motor szellőzőrácsai mögött kapott helyet, a rögzítőpántok szintén vékony fémlemezből készültek. A vízhűtő túlfolyócsövét vékony drótból csináltam meg. A hátsó búvónyílás motorházajtóra szerelt ütközőinek a tartóját szintén fémre cseréltem. A motorházajtón lévő szellőzőkupakot is újragyártottam, ezt műanyagból reszelgettem ki. A motor szellőzőnyílásait takaró repeszrácsokhoz az Aber cég 35G17-es készletét használtam fel. Periszkópokat sajnos nem kapunk a készlethez, viszont ezeket érdemes pótolni, mert elég szembetűnő a védőlemezek alatt tátongó nyílás. Ezek műanyag lapból készültek,amikbe felmelegített csavarhúzóheggyel nyomtam bele az üveg alakját. Én is csak utólag vettem észre ezek hiányát, így a beépítés a lövegblende nyílásán keresztül csipesszel műtéti eljárással történt. A vontatókötél acélsodronyból és zsugorcsőből van. A lánctalpat oldalanként kettő darab vinilből készült egységekből lehet összerakni. Ezeket mindenképpen le akartam cserélni, de sehol nem találtam árban megfelelőt, így végső elhatározásban felraktam a gyári láncot. Próbáltam úgy ragasztani, hogy valamennyire élethű legyen a belógása. Persze az idei mosonmagyaróvári börzén láttam szemenkénti műanyagláncot késői Párduchoz, de akkor az enyémre már fel volt ragasztva az eredeti (Murphy él és hatékony…). A pótlánctagok tartói szintén feljavításra kerültek, a műanyag alkatrészeket kifúrtam és drótból hajlítottam bele a csapokat.
Festés:
Az alapszín festése a Tamiya cég XF58-as zöld színű akril festékével történt. Erre fújtam rá a Model Master 30277-es sötét sárga és a Humbrol 160-as barna színű zománc festékeit. A görgők gumírozott részei matt fekete színt kaptak. A lajstromszám sárga akril festékkel készült, ennek a festősablonját úgy vágtam ki egy vékony műanyaglapból. A lövegcső páncélszürke színt kapott. Ezután egy réteg akril lakkal zártam le a felületeket. A koszolást híg,fekete olajfesték befolyatásával kezdtem, a kopásokat grafittal csináltam, a porozás világos színű pasztellkrétából van. A kipufogók rozsdás részeit és a kormozást pigmentporral csináltam. A végén ismét egy réteg lakkot kapott a kész makett.
Összegzés:
Kezdő vagy fiatal makettezők is nyugodtan belevághatnak, az alkatrészek száma nem sok, az illesztésekkel, összerakással nincs sok gond. Aki a zimmerit készítését szeretné elsajátítani, annak is nagyszerű ez a készlet a sík, nagy felületek miatt. Ha valaki egy komolyabb makettet szeretne építeni lehet rajta mit feljavítani, sok kiegészítő-, feljavítókészletet lehet hozzá kapni, nem kevés pénzekért.
|
| Jagdpanther_01 |
|
| Jagdpanther_02 |
|
| Jagdpanther_03 |
|
| Jagdpanther_04 |
|
| Jagdpanther_05 |
|
| Jagdpanther_06 |
|
| Jagdpanther_07 |
|
| Jagdpanther_08 |
|
| Jagdpanther_09 |
|
| Jagdpanther_10 |
|
| Jagdpanther_11 |
|
| Jagdpanther_12 |
|
| Jagdpanther_13 |
|
| Jagdpanther_14 |
|
| Jagdpanther_15 |
|
| Jagdpanther_16 |
|
| Jagdpanther_17 |
|
| Jagdpanther_18 |
2012.09.26.
Utolsó módosítás: 2012.11.29.
Utolsó módosítás: 2012.11.29.