Zlin Z-242L
1:72, AZ model
Pintér György - Múzeumi krimik
A cseh gyártmányú Zlin 242L a Magyar Honvédség legújabb kétszemélyes kiképzőrepülőgépje. A 2017-ben átadott gépek a kiöregedőben lévő Jak-52-eseket váltják. Jelenleg két 242-es van használatban a szolnoki MH 86. Szolnok Helikopter Bázison.
A szintén cseh AZ Model volt az egyetlen kiadója ennek a típusnak, és nagyon megörültem amikor idén ismét kiadták egy kisebb példányszámban. Azonnal beszereztem egyet, azzal az elképzeléssel, hogy az egyikét a két első magyar gépnek akarom megépíteni, és örömmel vettem tudomásul, hogy a matricalap többek közt tartalmazza a 22-es számú szolnoki gép oldalszámát és felségjelzéseit.
A kis dobozka két szürke és egy átlátszó öntőkeretet tartalmaz. Kellemes meglepetés volt szemügyre venni őket, mert őszintén beszélve sokkal rosszabbra számítottam. Ezek a "short-run", tehát kevés példányban legyártott makettek nem ritkán elég durva és vaskos öntésúek szoktak lenni, a Zlin darabjai pedig szépen kidolgozottak, csak egy egész kevés sorja csúfítja el némelyiket. A panelvonalak finoman vésettek és se nem eltúlzottan mélyek vagy szélesek, vagy bizonytalanok. Az egyrészes kabintető nem torz ugyan, de vastag, és nem teljesen követi a törzs vonalait és ezért egy kis csiszolásra van szükség, hogy teljesen egy vonalba kerüljenek.
A matricalap sajnos nem ugyanannyira feldobó látvány mint a műanyag; szembetűnően durvák és szemcsések, mintha valami özonvíz előtti színes nyomtatóval lettek volna kinyomtatva. Ez főleg a hevedereken és szürke felségjelzéseken látszik, ahol a szürke árnyalatok apró fekete es fehér pöttyökből vannak összetéve. Ez sajnos szerintem igen illúzióromboló, hisz pont a matricák mindig nagyon vonják a szemet, és ha nem tökéletesek, akkor a makett, mi tagadást elég gyenge benyomást kelt.
Valahol itt születtett meg az elhatározásom, hogy inkább magam fogom megkísérelni a matricák előállítását. No, nem is kellett hozzá sok, beszkennereztem a makett matricáit a Photoshop programomba, és aztán erre rajzoltam rá a saját jelzéseimet. A huszonkettes oldalszámmal és a többi teljesen fekete matricával nem volt semmi baj, ezért ezeket meghagytam. De ha már benne voltam, elkészítettem a jellegzetes taposósávokat is, amik nincsenek matricaként jelképezve és amik képességeimet felülmúlóan nehéz lett volna maszkolni és festeni. Kinyomtatam az egészet fehér Experts Choice matricaívekre a Canon TS 5150 tintás nyomtatómmal, hagytam száradni egy napot és aztán befújtam néhány réteg Microscale Liquid Decal Film matricalakkal.
Az AZ Model gyárt a maketthez egy megfelelő fotómaratásos kiegészítőkészletet is. Ezt persze külön adják, és majdnem ugyanannyiba kerül mint maga a makett, de szerintem így is érdemes megszerezni, mert tartalmaz egy pár apró részletet ami egyébként nagyon hiányozna a makettról, mint például a trimmlapok, pitot-csövek és a féklapok mozgatókarjai - nem is beszélve a műszerfalról és a hevederekröl. Van még egy pár alkatrész ami egyáltalán nincs megemlítve a csomagolás kartonlapjára nyomtatott röpke utasításban és ahol magamnak kellett rájönni, hogy vajon hova is tartozhatnak.
De egyenlőre nem a kabinnal kezdtem az építést, hanem az gép orrával. A leírás öt gram súlyt javasol az motorház üregébe ahol az eredeti gépen a kétszáz lóerős Lycoming motor duruzsol, és körülbelül ennyi is ami maximálisan belefér. Horgászboltban vásárolt ólomsúlyokat használtam, amiket előzőleg fogóval laposra nyomtam, hogy szépen beleférjenek a kis üregbe. A hűtőnyílásokon át be lehet látni a motortérbe ahol egy kis műanyag lapocska jelképezi a motort. Ezt ezüstszínűre festettem, és aztán bepiszkítottam kissé AKI Turbine Wash bemosóval. Hát nem mintha sok látszana a két milliméter nagyságú nyílásokon keresztül, de azért egy kis átlátszó öntőkeretből kifaragott négyszögletes gurulófényszórót is odabiggyesztettem a középső, a légcsavar alatti nyílásba.
A pilótafülke padlóját beillesztettem a szerintem megfelelő helyre (no még erről többet is később), és összeragasztottam a törzsfeleket. Itt lepődtem meg először, hogy milyen kicsi is lesz ez a makett - az egész könnyen elfér a tenyeremben. Az orr és a törzs illeszkedése és a törzs középvonala igényelt egy kis tömítést, csiszolást és egy vagy két panelvonal újrakarcolását, de valóban csak egy pár perc munka volt az egész.
A felső és alsó félből összaragasztandó szárnyakkal viszont meg kellett egy kicsit birkóznom, mert túlságosan vastagok voltak, főleg a csűrők és a fékszárnyak hátsó szélei, amelyeknek ebben a méretarányban igazán borotvaéleseknek kellene lenni. Egyszerűen lecsiszolni ezeket nem lehetett a lapok barázdás jellege miatt. Végül is belülről, a ragasztandó oldalról kellett őket elvékonyítani. Itt nagyon óvatosnak kellett lennem, mert a vékony műanyag könnyen hullámosra deformálódik, főleg amikor már majdnem fehéresen áttetsző kezd lenni. A szárnyak a törzshöz való illesztése szintén egy kis ügyességet igényelt, mert a makett csak igen felületes irányítást ad. A két szárnynak egy kifejezett V-beállításuk (dihedráljuk) van, egyenesen elülről vagy hátulról nézve. Ha rosszul rakja össze ezeket a makettező, akkor az egész gép igen furcsa és torz benyomást kelt. A szárnyak alatt is kellett egy kis Tamiya White Putty tömítést használni, de ez szintén nem volt egy nehéz feladat.
Az építés elején már rögtön feltűnt, hogy a bal szárnyról hiányzik a leszállófényszóró. Egy ennek valamennyire megfelelő darabka megtalálható ugyan az átlátszó öntőkereten, de sokkal vékonyabb mint ami kellene, a szárnyon pedig csak egy vésett panelvonal jelképezi a fényszóró körvonalát. A leírás egy szóval sem említi ezt. Vállat vonva kifűrészeltem a fényszóró helyét, és beleillesztettem egy (Zvezda Airbusból maradt) átlátszó öntőkeret darabkáját, amit aztán a megfelelő formára csiszoltam és políroztam. Igazán egy egyszerű kis átalakítás volt ez, ami nem tartott tovább néhány percnél, de ami szerintem igen sokat dobott a makett kinézetén.
Csak ezután kezdtem el a kabint berendezni. Sajnos, rögtön láttam egy kis eltérést: a műszerfalat ábrázoló matrica és a fém műszerfal csak az egyszerűbb analóg műszereket tartalmazza, a magyar Zlinek pedig digitális műszerekkel van ellálltva, ahol a főleg a baloldalon lévő Garmin EFIS képernyője igen szembetűnő. Valahogy meg akartam ezt oldani.
Töprengtem egy percet hogy mit tegyek, de végül rájöttem, hogy mivelhogy a makett úgyis olyan kicsi, elég volna csak kiollózni egy feketére exponált negativ filmből egy téglalapot és ezt felragasztani a kellő helyre. Megpróbáltam kinyomtatni egy kis képernyőt is, de olyan apró volt, hogy teljesen lehetetlen volt látni a kabintető vastag műanyagán keresztül. Játszottam a gondolattal hogy kettéfűrészelem a kabintetőt, de egyrészt nem nagyon bíztam magamban, hogy szépen el tudnom-e vágni a vastag darabot repedés nélkül, azonkívül valahogy nem is nagyon tetszett a gép formája a kinyitott, előre csúsztatott tetővel, ezért inkább hagytam így. De nem látom kizártnak, hogy a jövőben megkísérletezem ezzel egy újabb makettel.
Az ülések igen spártaiak, de hát fényképek szerint valóban így néznek ki az igazi gépeken is, legalábbis a katonai változatokban. A tanuló és az oktató ejtőernyővel a hátukon csücsülnek a gépben, ezért a hátpárnák ki vannak szedve. A makett pont igy ábrázolja az üléseket. A hevedereket a maratásos fémívből ragasztottam be és festettem sötétszürkére, de sajnos túl nagyok voltak a maketthez, majdnem mintha a 48-as méretaránynak felelnének meg, ezért egy kis faragásra volt itt is szükség.
A csomagtartó polc az ülések mögött teljesen üresen tátong a maketten, ezért gyártottam házilag egy csomaghálót feketere festett szalagokbol és felszereltem, csak úgy a saját kis sportrepülőgépem mintájára, egy sárga PLB vészjeladóttáskát és egy piros tűzoltókészüléket. Nem tudom ugyan, hogy a magyar gépeknel van-e ilyen felszerelés, de hát mondjuk hogy van. Ha valakinek van egy jó képe erről a részről, hálásan elfogadnám segítségét.
A kabin tágas és könnyen hozzáférhető, ezért lehetne részletezni és dísziteni amennyire csak a fantázia bírja. Az ügyes makettező be tud szerelni fogantyúkat, a tetőn fogva lógó headseteket, oldalzsebeket vagy akár térképeket a műszerfal tetején. Egyenlőre hagytam ezt most. Sajnos nemigen találtam nagyon részletes képeket a magyar Zlinekről, ezért kicsit találgatnom kellett a padló és a falak színeit kifolyólag, de úgy döntöttem, hogy a padló sötétszürke, a falak pedig világosabb szürkék. A műszerfal, pedálok és a botkormányok pedig enyhén zöldes árnyalatú szürke színűek.
A futóművek ezen a gépen igen egyszerűek, mivelhogy nem behúzhatóak. A szárak a maketten egy sekély mélyedésbe illeszkednének bele, de mivekhogy ezek rég el lettek tömítve a korábbi munka alatt, újakat kellett fúrnom. A biztonság kedvéért ciánoakrilattal ragasztottam össze a futóműveket és a kerekeket, mert a konstrukció nagyon törékenynek tűnik. A leírás kissé téves itt egy pár helyen, és jónak láttam nem is követni a továbbiakban. Őszintén szólva, az egész makett azt a benyomást kelti, hogy a gép alsó része csak úgy nagyjából lett összecsapva a tervezés alatt, gondolva, hogy azt majd úgyse látja egy lélek se. Hiányzik az antennák serege, a merevítő lemezek, a kipufogócső és a motorház alsó nyílásai. Mind megpróbáltam ezeket pótolni sztirol lapokkal és fémdarabkákkal amennyire tudtam. Az orrfutóműnek egyáltalan nincs kijelölve a helye, ezért a makettezőnek kell egy erre megfelelő lyukat fúrni. Itt kicsit vigyázni kell, mert az orrfutómű nem a gép középvonalában illeszkedik a törzshöz mint ahogy azt gondolhatnánk, hanem kicsit eltolva a bal oldalra. Ide fényképek kellenek, hiszen az építési leírás álomszerűen tétova itt.
Idáig igen szépen és könnyedén ment az építés, és már-már kezdtem azt hinni, hogy nem is botlom több akadályba, de persze makettezésben ugyebár ez legtöbbször csak egy hiú és gyorsan szertefoszló remény.
Amikor a műszerfalat és a burkolatát a helyükre akartam rakni, kiderült, hogy ez teljesen megakadályozza a kabintető lecsukását több mint egy egész milliméterrel. Ebben a méretben ez majdnem egy egész deciméternek felel meg. Néztem, ejnye, mi a fene, ezt már illesztgettem szárazon legalább egy tucatszor, és nem volt vele korábban semmi probléma. Viszont hamarosan rájöttem, hogy a kabin padlóját valószínüleg kissé túl magasra tettem fel, ezért a most az egész műszerfal is nyílván túl magasra került. Azonkívül a műszerfal formája sem volt megfelelő, és nem illett tökéletesen a burkolat alá. A kabintető meg ráadásul jó vastag is ami szintén nehezítette a helyzetet. Kijavítani ezt most már persze nem volt valami egyszerű, és roppant sok kaparásba, gyaszatolásba és fogcsikorgatásba került amig valamennyire sikerült az egészet tűrhető állapotba hozni. A műszerfalat is egy kissé túl előre kellett tolnom. Nem állítom hogy szembetűnő, de persze én látom és most mérgelődhetek is miatta.
De végül is nagy nehezen sikerült felragasztani a kabintetőt Gator's Grip akril ragasztóval, és a maradék kis rést betömítettem Kristal Klearral. A kabin vonalait lemaszkoltam Tamiya hárommilliméteres hajlékony fehér szalagjával, és a szokásos sárgával. Kissé dolgoznom kellett ezen is, mert a kabintető öntött egyenes vonalai nem teljesen felelnek meg a magyar gépeknek ahol inkább kissé kerekítettek, ezért le kellett csiszolni és festéssel pótolni néhányat. A légcsavart is kissé át kellett alakítani: a maketten a lapátok vége négyszögletesnek vannak kialakítva, a valódiak pedig kissé kerekítettek. A Mr Hobby festékkel elől fehérre, hátul feketére festett lapátokra fekete matricadarabokból ollóztam ki és ragasztottam fel a jéggátló gumikat, és a lapátvégeket Citadell Mephiston Red pirossal festettem be. A zöld MT Propeller márkajeleit elfelejtettem felrakni, pedig ezeket is kinyomtattam. A légcsavar felragasztásával még egyenlőre vártam, hogy ne akadályozza a további munkát. Még utoljára levágtam a függőleges vezérsík csúcsán lévő vörös villogót, mivelhogy ez hiányzik a magyar gépekről. A szárnyvégeken és a vízszintes vezérsík leghátsó pontján lévő helyzetjelző fényeket viszont teljesen elfelejtettem kialakítani, erre csak most jöttem rá, miközben ezt írtam. Átlátszó öntőkeretdarabkákból szoktam kifaragni ezeket, majd talán felrakom valamikor később.
Ezáltal nagyjából be is fejeződött az összeszerelés, és nekiálltam lealapozni a makettet szürke Ultimate Primerrel. Ez egy kicsit vastagabb alapozó, ami gyönyörűen kisimul a műanyag felületeken, és egy erős, bársonyos réteget képez ami csak a kisebb karcokat leplezi el, és nem a részleteket. Viszont elég erős nyomást igényel, körülbelül 25-30 PSI javaslatos. A H&S Infinity festékszórómat használtam a 0,2 tűvel. Itt-ott megjelent egy pár apró tömítási hiba, amiket egy pár óra száradás után kijavítottam, és ismét átfújtam.
A végleges színt magam kevertem ki a szokásos kedvenc Tamiya akril festékeimből, nagyjából csak fényképek után. A páncélszürke szín ugyanannak, vagy legalábbis hasonlónak tűnik mint a JAS Gripen felső felületére használt festék színe, ezért ezt használtam fel most is: XF-66 szürke, egy pár százalék XF-2 fehérrel keverve. A festéket körülbelül ötven százalékosra hígitottam Mr Hobby Leveling Thinnerrel és aztán 15 PSI nyomással szórtam a makettre.
Mivelhogy a magyar Zlinek még alíg másfél évesek és nyilván szépen karbantartottak, nem igazán akartam nagyon koptatni, öregíteni a makettet se, csak amennyire egy repülőgép egy napi repkedés után bepiszkolódik. Ezeket a kis árnyalatkülönbségeket az AK Interactive akril ceruzáimmal akartam előállítani. Kezdtem fehérrel: kissé benedvesítettem a fehér ceruza hegyét, és kis foltokat rajzolzam a panelek közepére. Egy nedves ecsettel aztán nekiálltam bedolgozni a fehér pigmentet a szürke festékbe, amig szinte teljesen eltűnt, és csak egy leheletnyi, alig látható fakulás maradt. A panelvonalakat ugyanúgy kezeltem a sötétszürke ceruzával. Különben ugyanezt a technikát szoktam használni az Abteilung 502 olajfestékkel is, de kíváncsi voltam, hogy működik-e ez a ceruzákkal is. Örömmel jelentem, hogy tökéletesen: az eredmény egy alig látható, de mégis érezhető színvariáció.
A kerekek környékét egy leheletnyi zöldel körbefutottam, és a gépen egy pár helyen barna ceruzával rajzoltam foltokat ami esetleg kifolyt üzemanyag vagy olaj nyoma lehet. Tapasztalatom szerint, repülőgépeken gyakran találhatók ilyenfajta kisebb szennyezések, fű, a levegőben szállingózó virágpor, rovarok vagy forró kipufogógáz után, amiket persze a hangárba való betoláskor aztán lemosnak.
A makettet ezután bevontam egy nagyon vékony réteg AKI Gauzy Intermediate lakkal, és hagytam száradni egy pár órát. A lakk egyrészt védi a festéket, és azonkívül egy selymes csillogó réteget képez, ami egy jó alap a matricáknak.
A matricák feltevése következett most. A saját gyártmányú felségjelek kiollózása roppant nehéznek bizonyult, a külső fehér sávokat képtelen voltam egyenletesen levágni, és ráment vagy húsz matrica mielőtt megvolt a hat darab. A matricák szerencsére nagyjából ugyanúgy viselkedtek mint a vásároltak. Talán valamivel kevésbé tapadtak, de egy kis Mr Hobby Mr Softer Neo lágyító segitségével szépen beleolvadtak a festett felületekre.
Ezzel el is készült ez a kis makett, tulajdonképpen nagyobb nehézségek nélkül, körülbelül két hét alatt, ami nekem nagyon gyorsnak számít. Azonkívül mindent összetéve egy igen kellemes élmény volt, főleg az előző MisterCraft makettem építése után. Lehet, hogy nem fog díjesőt kapni, de már be is szereztem egy új készletet egy részletesebb makett előállítása céljából.
A szintén cseh AZ Model volt az egyetlen kiadója ennek a típusnak, és nagyon megörültem amikor idén ismét kiadták egy kisebb példányszámban. Azonnal beszereztem egyet, azzal az elképzeléssel, hogy az egyikét a két első magyar gépnek akarom megépíteni, és örömmel vettem tudomásul, hogy a matricalap többek közt tartalmazza a 22-es számú szolnoki gép oldalszámát és felségjelzéseit.
A kis dobozka két szürke és egy átlátszó öntőkeretet tartalmaz. Kellemes meglepetés volt szemügyre venni őket, mert őszintén beszélve sokkal rosszabbra számítottam. Ezek a "short-run", tehát kevés példányban legyártott makettek nem ritkán elég durva és vaskos öntésúek szoktak lenni, a Zlin darabjai pedig szépen kidolgozottak, csak egy egész kevés sorja csúfítja el némelyiket. A panelvonalak finoman vésettek és se nem eltúlzottan mélyek vagy szélesek, vagy bizonytalanok. Az egyrészes kabintető nem torz ugyan, de vastag, és nem teljesen követi a törzs vonalait és ezért egy kis csiszolásra van szükség, hogy teljesen egy vonalba kerüljenek.
A matricalap sajnos nem ugyanannyira feldobó látvány mint a műanyag; szembetűnően durvák és szemcsések, mintha valami özonvíz előtti színes nyomtatóval lettek volna kinyomtatva. Ez főleg a hevedereken és szürke felségjelzéseken látszik, ahol a szürke árnyalatok apró fekete es fehér pöttyökből vannak összetéve. Ez sajnos szerintem igen illúzióromboló, hisz pont a matricák mindig nagyon vonják a szemet, és ha nem tökéletesek, akkor a makett, mi tagadást elég gyenge benyomást kelt.
Valahol itt születtett meg az elhatározásom, hogy inkább magam fogom megkísérelni a matricák előállítását. No, nem is kellett hozzá sok, beszkennereztem a makett matricáit a Photoshop programomba, és aztán erre rajzoltam rá a saját jelzéseimet. A huszonkettes oldalszámmal és a többi teljesen fekete matricával nem volt semmi baj, ezért ezeket meghagytam. De ha már benne voltam, elkészítettem a jellegzetes taposósávokat is, amik nincsenek matricaként jelképezve és amik képességeimet felülmúlóan nehéz lett volna maszkolni és festeni. Kinyomtatam az egészet fehér Experts Choice matricaívekre a Canon TS 5150 tintás nyomtatómmal, hagytam száradni egy napot és aztán befújtam néhány réteg Microscale Liquid Decal Film matricalakkal.
Az AZ Model gyárt a maketthez egy megfelelő fotómaratásos kiegészítőkészletet is. Ezt persze külön adják, és majdnem ugyanannyiba kerül mint maga a makett, de szerintem így is érdemes megszerezni, mert tartalmaz egy pár apró részletet ami egyébként nagyon hiányozna a makettról, mint például a trimmlapok, pitot-csövek és a féklapok mozgatókarjai - nem is beszélve a műszerfalról és a hevederekröl. Van még egy pár alkatrész ami egyáltalán nincs megemlítve a csomagolás kartonlapjára nyomtatott röpke utasításban és ahol magamnak kellett rájönni, hogy vajon hova is tartozhatnak.
De egyenlőre nem a kabinnal kezdtem az építést, hanem az gép orrával. A leírás öt gram súlyt javasol az motorház üregébe ahol az eredeti gépen a kétszáz lóerős Lycoming motor duruzsol, és körülbelül ennyi is ami maximálisan belefér. Horgászboltban vásárolt ólomsúlyokat használtam, amiket előzőleg fogóval laposra nyomtam, hogy szépen beleférjenek a kis üregbe. A hűtőnyílásokon át be lehet látni a motortérbe ahol egy kis műanyag lapocska jelképezi a motort. Ezt ezüstszínűre festettem, és aztán bepiszkítottam kissé AKI Turbine Wash bemosóval. Hát nem mintha sok látszana a két milliméter nagyságú nyílásokon keresztül, de azért egy kis átlátszó öntőkeretből kifaragott négyszögletes gurulófényszórót is odabiggyesztettem a középső, a légcsavar alatti nyílásba.
A pilótafülke padlóját beillesztettem a szerintem megfelelő helyre (no még erről többet is később), és összeragasztottam a törzsfeleket. Itt lepődtem meg először, hogy milyen kicsi is lesz ez a makett - az egész könnyen elfér a tenyeremben. Az orr és a törzs illeszkedése és a törzs középvonala igényelt egy kis tömítést, csiszolást és egy vagy két panelvonal újrakarcolását, de valóban csak egy pár perc munka volt az egész.
A felső és alsó félből összaragasztandó szárnyakkal viszont meg kellett egy kicsit birkóznom, mert túlságosan vastagok voltak, főleg a csűrők és a fékszárnyak hátsó szélei, amelyeknek ebben a méretarányban igazán borotvaéleseknek kellene lenni. Egyszerűen lecsiszolni ezeket nem lehetett a lapok barázdás jellege miatt. Végül is belülről, a ragasztandó oldalról kellett őket elvékonyítani. Itt nagyon óvatosnak kellett lennem, mert a vékony műanyag könnyen hullámosra deformálódik, főleg amikor már majdnem fehéresen áttetsző kezd lenni. A szárnyak a törzshöz való illesztése szintén egy kis ügyességet igényelt, mert a makett csak igen felületes irányítást ad. A két szárnynak egy kifejezett V-beállításuk (dihedráljuk) van, egyenesen elülről vagy hátulról nézve. Ha rosszul rakja össze ezeket a makettező, akkor az egész gép igen furcsa és torz benyomást kelt. A szárnyak alatt is kellett egy kis Tamiya White Putty tömítést használni, de ez szintén nem volt egy nehéz feladat.
Az építés elején már rögtön feltűnt, hogy a bal szárnyról hiányzik a leszállófényszóró. Egy ennek valamennyire megfelelő darabka megtalálható ugyan az átlátszó öntőkereten, de sokkal vékonyabb mint ami kellene, a szárnyon pedig csak egy vésett panelvonal jelképezi a fényszóró körvonalát. A leírás egy szóval sem említi ezt. Vállat vonva kifűrészeltem a fényszóró helyét, és beleillesztettem egy (Zvezda Airbusból maradt) átlátszó öntőkeret darabkáját, amit aztán a megfelelő formára csiszoltam és políroztam. Igazán egy egyszerű kis átalakítás volt ez, ami nem tartott tovább néhány percnél, de ami szerintem igen sokat dobott a makett kinézetén.
Csak ezután kezdtem el a kabint berendezni. Sajnos, rögtön láttam egy kis eltérést: a műszerfalat ábrázoló matrica és a fém műszerfal csak az egyszerűbb analóg műszereket tartalmazza, a magyar Zlinek pedig digitális műszerekkel van ellálltva, ahol a főleg a baloldalon lévő Garmin EFIS képernyője igen szembetűnő. Valahogy meg akartam ezt oldani.
Töprengtem egy percet hogy mit tegyek, de végül rájöttem, hogy mivelhogy a makett úgyis olyan kicsi, elég volna csak kiollózni egy feketére exponált negativ filmből egy téglalapot és ezt felragasztani a kellő helyre. Megpróbáltam kinyomtatni egy kis képernyőt is, de olyan apró volt, hogy teljesen lehetetlen volt látni a kabintető vastag műanyagán keresztül. Játszottam a gondolattal hogy kettéfűrészelem a kabintetőt, de egyrészt nem nagyon bíztam magamban, hogy szépen el tudnom-e vágni a vastag darabot repedés nélkül, azonkívül valahogy nem is nagyon tetszett a gép formája a kinyitott, előre csúsztatott tetővel, ezért inkább hagytam így. De nem látom kizártnak, hogy a jövőben megkísérletezem ezzel egy újabb makettel.
Az ülések igen spártaiak, de hát fényképek szerint valóban így néznek ki az igazi gépeken is, legalábbis a katonai változatokban. A tanuló és az oktató ejtőernyővel a hátukon csücsülnek a gépben, ezért a hátpárnák ki vannak szedve. A makett pont igy ábrázolja az üléseket. A hevedereket a maratásos fémívből ragasztottam be és festettem sötétszürkére, de sajnos túl nagyok voltak a maketthez, majdnem mintha a 48-as méretaránynak felelnének meg, ezért egy kis faragásra volt itt is szükség.
A csomagtartó polc az ülések mögött teljesen üresen tátong a maketten, ezért gyártottam házilag egy csomaghálót feketere festett szalagokbol és felszereltem, csak úgy a saját kis sportrepülőgépem mintájára, egy sárga PLB vészjeladóttáskát és egy piros tűzoltókészüléket. Nem tudom ugyan, hogy a magyar gépeknel van-e ilyen felszerelés, de hát mondjuk hogy van. Ha valakinek van egy jó képe erről a részről, hálásan elfogadnám segítségét.
A kabin tágas és könnyen hozzáférhető, ezért lehetne részletezni és dísziteni amennyire csak a fantázia bírja. Az ügyes makettező be tud szerelni fogantyúkat, a tetőn fogva lógó headseteket, oldalzsebeket vagy akár térképeket a műszerfal tetején. Egyenlőre hagytam ezt most. Sajnos nemigen találtam nagyon részletes képeket a magyar Zlinekről, ezért kicsit találgatnom kellett a padló és a falak színeit kifolyólag, de úgy döntöttem, hogy a padló sötétszürke, a falak pedig világosabb szürkék. A műszerfal, pedálok és a botkormányok pedig enyhén zöldes árnyalatú szürke színűek.
A futóművek ezen a gépen igen egyszerűek, mivelhogy nem behúzhatóak. A szárak a maketten egy sekély mélyedésbe illeszkednének bele, de mivekhogy ezek rég el lettek tömítve a korábbi munka alatt, újakat kellett fúrnom. A biztonság kedvéért ciánoakrilattal ragasztottam össze a futóműveket és a kerekeket, mert a konstrukció nagyon törékenynek tűnik. A leírás kissé téves itt egy pár helyen, és jónak láttam nem is követni a továbbiakban. Őszintén szólva, az egész makett azt a benyomást kelti, hogy a gép alsó része csak úgy nagyjából lett összecsapva a tervezés alatt, gondolva, hogy azt majd úgyse látja egy lélek se. Hiányzik az antennák serege, a merevítő lemezek, a kipufogócső és a motorház alsó nyílásai. Mind megpróbáltam ezeket pótolni sztirol lapokkal és fémdarabkákkal amennyire tudtam. Az orrfutóműnek egyáltalan nincs kijelölve a helye, ezért a makettezőnek kell egy erre megfelelő lyukat fúrni. Itt kicsit vigyázni kell, mert az orrfutómű nem a gép középvonalában illeszkedik a törzshöz mint ahogy azt gondolhatnánk, hanem kicsit eltolva a bal oldalra. Ide fényképek kellenek, hiszen az építési leírás álomszerűen tétova itt.
Idáig igen szépen és könnyedén ment az építés, és már-már kezdtem azt hinni, hogy nem is botlom több akadályba, de persze makettezésben ugyebár ez legtöbbször csak egy hiú és gyorsan szertefoszló remény.
Amikor a műszerfalat és a burkolatát a helyükre akartam rakni, kiderült, hogy ez teljesen megakadályozza a kabintető lecsukását több mint egy egész milliméterrel. Ebben a méretben ez majdnem egy egész deciméternek felel meg. Néztem, ejnye, mi a fene, ezt már illesztgettem szárazon legalább egy tucatszor, és nem volt vele korábban semmi probléma. Viszont hamarosan rájöttem, hogy a kabin padlóját valószínüleg kissé túl magasra tettem fel, ezért a most az egész műszerfal is nyílván túl magasra került. Azonkívül a műszerfal formája sem volt megfelelő, és nem illett tökéletesen a burkolat alá. A kabintető meg ráadásul jó vastag is ami szintén nehezítette a helyzetet. Kijavítani ezt most már persze nem volt valami egyszerű, és roppant sok kaparásba, gyaszatolásba és fogcsikorgatásba került amig valamennyire sikerült az egészet tűrhető állapotba hozni. A műszerfalat is egy kissé túl előre kellett tolnom. Nem állítom hogy szembetűnő, de persze én látom és most mérgelődhetek is miatta.
De végül is nagy nehezen sikerült felragasztani a kabintetőt Gator's Grip akril ragasztóval, és a maradék kis rést betömítettem Kristal Klearral. A kabin vonalait lemaszkoltam Tamiya hárommilliméteres hajlékony fehér szalagjával, és a szokásos sárgával. Kissé dolgoznom kellett ezen is, mert a kabintető öntött egyenes vonalai nem teljesen felelnek meg a magyar gépeknek ahol inkább kissé kerekítettek, ezért le kellett csiszolni és festéssel pótolni néhányat. A légcsavart is kissé át kellett alakítani: a maketten a lapátok vége négyszögletesnek vannak kialakítva, a valódiak pedig kissé kerekítettek. A Mr Hobby festékkel elől fehérre, hátul feketére festett lapátokra fekete matricadarabokból ollóztam ki és ragasztottam fel a jéggátló gumikat, és a lapátvégeket Citadell Mephiston Red pirossal festettem be. A zöld MT Propeller márkajeleit elfelejtettem felrakni, pedig ezeket is kinyomtattam. A légcsavar felragasztásával még egyenlőre vártam, hogy ne akadályozza a további munkát. Még utoljára levágtam a függőleges vezérsík csúcsán lévő vörös villogót, mivelhogy ez hiányzik a magyar gépekről. A szárnyvégeken és a vízszintes vezérsík leghátsó pontján lévő helyzetjelző fényeket viszont teljesen elfelejtettem kialakítani, erre csak most jöttem rá, miközben ezt írtam. Átlátszó öntőkeretdarabkákból szoktam kifaragni ezeket, majd talán felrakom valamikor később.
Ezáltal nagyjából be is fejeződött az összeszerelés, és nekiálltam lealapozni a makettet szürke Ultimate Primerrel. Ez egy kicsit vastagabb alapozó, ami gyönyörűen kisimul a műanyag felületeken, és egy erős, bársonyos réteget képez ami csak a kisebb karcokat leplezi el, és nem a részleteket. Viszont elég erős nyomást igényel, körülbelül 25-30 PSI javaslatos. A H&S Infinity festékszórómat használtam a 0,2 tűvel. Itt-ott megjelent egy pár apró tömítási hiba, amiket egy pár óra száradás után kijavítottam, és ismét átfújtam.
A végleges színt magam kevertem ki a szokásos kedvenc Tamiya akril festékeimből, nagyjából csak fényképek után. A páncélszürke szín ugyanannak, vagy legalábbis hasonlónak tűnik mint a JAS Gripen felső felületére használt festék színe, ezért ezt használtam fel most is: XF-66 szürke, egy pár százalék XF-2 fehérrel keverve. A festéket körülbelül ötven százalékosra hígitottam Mr Hobby Leveling Thinnerrel és aztán 15 PSI nyomással szórtam a makettre.
Mivelhogy a magyar Zlinek még alíg másfél évesek és nyilván szépen karbantartottak, nem igazán akartam nagyon koptatni, öregíteni a makettet se, csak amennyire egy repülőgép egy napi repkedés után bepiszkolódik. Ezeket a kis árnyalatkülönbségeket az AK Interactive akril ceruzáimmal akartam előállítani. Kezdtem fehérrel: kissé benedvesítettem a fehér ceruza hegyét, és kis foltokat rajzolzam a panelek közepére. Egy nedves ecsettel aztán nekiálltam bedolgozni a fehér pigmentet a szürke festékbe, amig szinte teljesen eltűnt, és csak egy leheletnyi, alig látható fakulás maradt. A panelvonalakat ugyanúgy kezeltem a sötétszürke ceruzával. Különben ugyanezt a technikát szoktam használni az Abteilung 502 olajfestékkel is, de kíváncsi voltam, hogy működik-e ez a ceruzákkal is. Örömmel jelentem, hogy tökéletesen: az eredmény egy alig látható, de mégis érezhető színvariáció.
A kerekek környékét egy leheletnyi zöldel körbefutottam, és a gépen egy pár helyen barna ceruzával rajzoltam foltokat ami esetleg kifolyt üzemanyag vagy olaj nyoma lehet. Tapasztalatom szerint, repülőgépeken gyakran találhatók ilyenfajta kisebb szennyezések, fű, a levegőben szállingózó virágpor, rovarok vagy forró kipufogógáz után, amiket persze a hangárba való betoláskor aztán lemosnak.
A makettet ezután bevontam egy nagyon vékony réteg AKI Gauzy Intermediate lakkal, és hagytam száradni egy pár órát. A lakk egyrészt védi a festéket, és azonkívül egy selymes csillogó réteget képez, ami egy jó alap a matricáknak.
A matricák feltevése következett most. A saját gyártmányú felségjelek kiollózása roppant nehéznek bizonyult, a külső fehér sávokat képtelen voltam egyenletesen levágni, és ráment vagy húsz matrica mielőtt megvolt a hat darab. A matricák szerencsére nagyjából ugyanúgy viselkedtek mint a vásároltak. Talán valamivel kevésbé tapadtak, de egy kis Mr Hobby Mr Softer Neo lágyító segitségével szépen beleolvadtak a festett felületekre.
Ezzel el is készült ez a kis makett, tulajdonképpen nagyobb nehézségek nélkül, körülbelül két hét alatt, ami nekem nagyon gyorsnak számít. Azonkívül mindent összetéve egy igen kellemes élmény volt, főleg az előző MisterCraft makettem építése után. Lehet, hogy nem fog díjesőt kapni, de már be is szereztem egy új készletet egy részletesebb makett előállítása céljából.
|
| Doboz |
|
| Tartalom |
|
| Öntökeretek |
|
| Szárnyak |
|
| Tömites |
|
| Leszállólámpa |
|
| Tömités |
|
| Festékszórás |
|
| Szürke |
|
| Müszerfal |
|
| Kabin |
|
| Kész - 1 |
|
| Kész - 2 |
|
| Kész - 3 |
|
| Kész - 4 |
|
| Kész - 5 |
|
| Kész - 6 |
|
| Kész - 7 |
2019.07.14.
Utolsó módosítás: 2019.07.23.
Utolsó módosítás: 2019.07.23.