Újabb feljavítók, ezúttal hazánk fiaitól:
aeroscale.net/news/hawk-wildcat-engine-sets-released
z

Sziasztok,

Ezúttal sem makett, csak néhány hasznos feljavító:
www.modelforum.cz/viewtopic.php
z

"Mar csak egy ertelmes hetkoznapi festes kell hozza..."

...és sikeresen megsértetted cseh, horvát és lengyel "barátainkat a MiG-ben".😁

Nem tudom, hogy miért, de a MiG-21-egyesek között a kétüléses számomra talán a legkevésbé kedvelt változat, ahogy az F13-as sem kedvenc. Talán, az orruk nem jön be.
De értem a felvetésed, ha építenék, akkor az terepszínű lenne: elsősorban magyar, esetleg szovjet vagy NDK-s.

Reméljük, gond nélkül végrehajtható a művelet.

Két Fujimi Phantom Hobby 2000 kiadásban.

Elvileg simán csak le kell csiszolni, nem kell tömíteni. Teljesen sima a környéke, nem tűnik megoldhatatlannak. De véglegeset majd akkor mondok, ha már kezemben lesz a makett.

Mar csak egy ertelmes hetkoznapi festes kell hozza...

Egy kép többet mond ezer szónál, hát még kettő! :)

www.scalemates.com/kits/kovozavody-prost-jov-kph7209-mikoyan-gurevich-mig-21um--1635720

Újradobozolja a KP a MiG-21UM-jét maszkkal, 3D nyomtatott alkatrészekkel, új matricákkal.

Némi üröm az örömben.
Jó lett volna, ha új törzsfeleket adnak.
Eléggé látható helyen kell csiszolni és még az is lehet, hogy tömíteni is.
Az ár alapján ez szerintem nem irreális elképzelés a részemről.

A Super-Hobby-n már rendelhető. www.super-hobby.hu/products/MiG-19-PM.html

Én is arra tippelek, ennél csak rosszabb verziók lennének.
z

Elvileg Revell. Lehet, hogy lesz benne egy kis extra, ami ICM saját gyártás. Ezt olvastam korábban erről.

Sziasztok,

Ez gondolom valami átvétel lehet:
icm.com.ua/aviation/f-16am-of-ukrainian-air-forces-with-pag-14/
z

A Wingsy Messert építeni is nagyon jó.
Kiváló illeszkedés, nagyon átgondolt és ötletes alkatrész bontása van.
A matricát pedig vékonyak, mattak, és nagyon jól tapadnak, rásímulnak a felületre. Arra kell figyelni hogy ne áztassuk túl, elég 2-3 másodpercre vízbe meríteni, majd félrerakni fél percre. Minden stencilt ad.
Amikor megépítettem, a Tamiya Emilek kivételével minden más Emilt eladtam.
Egy ismerősöm meg a Wingsy Emiljét adta el, mert azt mondta rá hogy egy tésztaszűrő.
Később rakok föl fotókat.

most már meg fogom nézni az én még dobozban lévő edu készleteimet (van pár), mert ránézésre én sem tapasztaltam ilyen mértékű felületi egyenetlenséget, igaz én nem szoktam kibontani a zacskókat, amíg neki nem kezdek és azon keresztül eleve kevésbé látszik.

Ami érdekes, hogy ahogy mondtad, nem típusszámtól vagy kortól függ, egy dobozon belül is lehet eltérés és egy készlet két doboza is lehet különböző. Itt csak arra tudok gondolni, hogy valami technológiai tűréshatár van rosszul belőve, a "cápabőr" valószínűleg akkor lakul ki, ha a műanyag (vagy a forma?) hőmérséklete nem ideális és a felületi réteg elkezd zsugorodni.

A FineMolds új Zéróját teljes joggal dícsérik, én is raktam fel pár képet róla, felületre és ötletes bontásra egyaránt csillagos ötös. Viszont ha már én nyitottam ki ezt a szegecselő Pandora-szelencéjét, akkor bedobok egy újabb minőségi tippet: Wingsy Kit. Az E4-es Messerük van (szintén még) dobozban, és nekem gyönyörűnek tűnik a felületi részletezettsége. (Alakhűséghez, pontossághoz nem tudok hozzászólni, egy Emilnek néz ki a keretek alapján, nekem ennyi elég.)

A Tamiya készletek felületi részletezettsége, szegecselése valóban gyengébb (spórolósabb) más gyártókénál, de az eduard (és még sokan) tanulhatnának alkatrészbontást tőlük. A Mk.1 Spitfire-ük futóművének a megoldása olyan szinten bolondbiztos és egyben építésbarát, hogy azon gondolkozik az ember, mások miért nem képesek a fejüket használni? (Aki még nem építette: a két futóműszár egyetlen, kapcsolt darab, automatikusan a megfelelő dőléssel és terpesztéssel. Viszont hogy ne legyen útban a festésnél, a szárnyon és a törzs alján három, panelvonalaknál illeszkedő elem takarja az üreget, amit festéshez egy csepp pva ragasztóval a helyére lehet rakni, majd a végén leszedni és visszarakni.)

ez nem az én készletem volt, az nem volt ennyire cápabőrös, de szép sem persze, a részletek viszont ugyanígy eltűntek. A kolléga kukázta végül a makettet, de nem emlékszem, hogy emiatt-e.

Jogos, azt nem figyeltem.

De amúgy Bandika 738144 számú hozzászólására válaszoltam, ott ezekről volt szó, ha jobban megnézed. Igazából a Tamiya vs Edu összehasonlításra mondtam el az érveimet, megmlítve a felületet is.

Köszi, így már nekem is egyértelmű, miről beszéltek. Akkor ez valami szerencsés véletlen folytán került el eddig engem, mert az én Edu készleteim, hála a jó égnek, nem ilyenek. Mit csináltál vele? Csiszoltad, vagy megoldotta egy-két plusz alapozóréteg?

Most tényleg pár példa :-D

Pár példa

A panaszaid nagy részét aláírom, de alapvetően nem is erről volt szó, hanem a felületről. A rücskös felületet viszont továbbra sem tudom értelmezni, legfeljebb egyéni felfogásbeli különbséget tudok elképzelni, hogy kinek mi számít érdesnek, rücskösnek. Az én szememnek még egyik makettjük felülete sem tűnt ilyennek. Ahogy Bandika írja, sima, enyhén semélyemfényű a felület, általában nem túl fényes, de ennyi. Soha eszembe nem jutott még, hogy egy normál alapozórétegen kívül bármilyen kezelést igényelne. Persze a nem túl innovatív alkatrészbontás miatti szegecspótláson meg a széleken eltűnő szegecsek visszakarcolásán kívül, mert ezek teljesen jogos felvetések voltak.

Oké, a FineMolds felülete fényesebb, ez jól látszik. De hogy a másik érdes lenne... ezek szerint az én szememmel van baj, mert nekem ugyan nem az :) Nagyító alatt nézve biztos kiütközne a különbség, de nekem szabad szemmel semmi kivetni való nincs a felületében. A szegecselés viszont finomabb az Edu-n, és ha visszaolvasol, az egész beszélgetés innen indult el.
Azt mondod:
"De felőlem legyen akkor az Eduard a legszebb felületű gyártó. :-)"
Felőlem meg akármelyik másik. Nem tisztem védeni az Edu-t, nem is akarom, de a felületükre nekem eddig panaszom nem volt, sőt.

Most direkt megnéztem. Van egy MF az eduardtól, sem az, sem a P-51 nem érdes. Teljesen sima, enyhén selyemfényű a felület, ahogy az kell. Egyébként a fényesen sima műanyag hiába néz ki jól - lásd régi hasegawa makettek - gyengén tapadt rá a festék. Inkább hátrány, mint előny.
Véletlenül nem kevered a logókat? Az ICM és a Zvezda, na azoknak érdes a felülete. Az Airfixre is jellemző, de itt sem annyira zavaró. Autómaketteknél látom értelmét, de katonai gépeknél másodlagos. Matt festék, koszolás, mindenféle árnyékolás, nem fog látszódni a végeredményen hogy most egy mikrométerrel simább vagy rücskösebb volt a műanyag.

Beszívódás az itt-ott van, de nem erről beszélgettünk, hanem a felületi érdességről.

A G-10 messzer ha jól látom 2016-os szerszám, szóval lassan 10 éves, szintén nem ez volt a téma, hanem az újabb kiadású kitek.

Az utóbbi években építettem Tamiyát, és jópár Edut is, mindkét esetben új szerszámos maketteket. Az csehek igencsak messze vannak a Tamiya illeszkedési színvonalától, pláne a japók zseniális tervezési megoldásaitól. A felület szép és részletes lenne, ha az alkatrészek széle mentén nem kellene pótolni a rossz minőségű öntés miatt elhalványuló, eltűnő szegecseket és panelvonalakat. Ráadásul tudjuk, hogy milyen jó móka meglevő szegecssorokhoz igazítani az újra létrehozottakat. Eduék ráadásul még mindig ott tartanak, hogy függőlegesen kettévágjuk a törzset, oszt a kartárs majd tömít és csiszol a legfeltűnőbb helyeken, és pótolja az eltűnt részleteket - ami sok esetben pozitív felületi struktúrát jelent. Ezek ráadásul nem egy makett esetén igazak, hanem a P-51D, P-51B, P-40, F4F-3 mind ugyanilyen volt, és akkor még a kisebb betoldások (gépfegyverek fészke pl) hogy illeszkednek, és milyen okádékul van megoldva a P-51B szép nagy leszállóreflektora. Az általad említett GWH esetében csak az egyébként elég bonyolult formájú A-10C-t tudom felhozni, ami szintén okos tervezés, és a belépőélek kivételével nem igényelt tömítgetést. Azt már fel sem hozom (de), hogy az Edu például nem képes megoldani a futóművek elfogadható pozicionálását, ami a 2. világháborús gépek esetén elég kényes ügy, illetve a már említett rücskös felület is gáz. A Tamiyákkal (Tomcatek, P-38J, F-4B, G6-os Messer, stb) semmi ilyen, de más jellegű probléma sem volt - igaz nincsenek túzottan agyonszegecselve. Ezek mind saját tapasztalatok, és néhány makett építése után mondhatom, hogy nem ritkán előforduló, hanem a gyártókra általában jellemző tulajdonságok.

Lemeardt az információ a fotóhoz, a sötétebb az Eduard, a masik a Fine Molds Zero.

Messernél a szárnyvégeknél és a féklapok felső részén vannak a beszívódások, többre most nem emlékszem, de ezek miatt nem vettem meg a K Mesert sem. Surlófényben könnyen látható.
Gondolom azt elhiszed hogy az új dobozos SMT nem 2011-ben lett legyártva, de még az sem magyarázná hogy a törzs nem olyan mint a szárny felülete. ;-)

De felőlem legyen akkor az Eduard a legszebb felületű gyártó. :-)

Jó makettezést!

Akkor nekem szerencsém volt velük eddig, vagy nem tudom. Én csak az öntőkereteiken láttam eddig beszívódást, de a makett alkatrészein hála az égnek, még nem.

Bizonyos szempontból meg tudom erősíteni ssanyi kolléga szavait: az Eduard 1/48-as Messzer G-10-esének a légcsavarján bizony komoly beszívódásokat találtam. A felület többi részére viszont nem lehet panasz. Szerintem. :)

A MiG-21 SMT-hez egyáltalán nem tudok hozzászólni, de (gyors scalemates-es ellenőrzés alapján) nem is biztos, hogy érdemes példaként felhozni, mert 2011-es eszközről van szó, és az akkori Edu még nagyon nem az a szint volt, mint a mai.
P-40-et sem építettem vagy vettem tőlük (még). A másik két felhozott példát viszont igen, Messert is csináltam, és Mustangot is, de ilyen hibákra nem emlékszem, se beszívódásra a makett felületén, se rücskös, érdes felületre, amit újra kéne csiszolni. De mondom hátha csak az idő szépíti meg az emlékeket, mindkettőből van még a szekrényben építetlen példány is, kíváncsiságból most azokat is elővettem, és megnéztem jó alaposan. De ez bizony nem rücskös, nem beszívódott, a felület hibátlannak tűnik mindenhol. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor azokon a pontokon, ahol meg lehet bontani a felületet (pl. Mustangnál a géppuskák takarólemezeinél, vagy a Messernél a törzsajtónál), és emiatt alulról el van vékonyítva az anyag, ott a felső felülete kicsit más hatású, mint egyébként, nem olyan fényes. De ezt sem lehetne éppen rücskösnek vagy érdesnek nevezni. Szóval kicsit tanácstalan vagyok a panaszaiddal kapcsolatban.
FineMoldsról csak hallottam, hogy nagyon dicsérik, de nem volt még hozzá szerencsém. Kicsit nehéz beszerezni, és annyira nagyon nem is vonz a japán repülős vonal, de lehet, próbaként érdemes lenne építeni egyet.

Itt megint komoly állítások vannak azért. 🙂
Egyéni ízlések különbözhetnek, de van pár érdekesség.
Eduard Messerek, komoly beszívódások, több mint a régi Hasegawa maketten.
Edu P-51 és P-40-ek felülete a szerszámok felületi bevonata miatt nem síma, hanem érdes, rücskös. Van aki teljesen átcsiszolta a felületet és újra karcolta.
Nekem a Fine Molds Zero felülete sokkal jobban tetszik a z Eduénál.
Most készítettem egy Edu Mig-21SMT-t, a törzs ott is borzalmasan rücskös volt, a szárny nem.
Szóvla nem a szegecsek számáról, van méretéről van szó. 😉

Hát pedig az Eduard jelen állás szerint Tamiya színvonalú illesztések mellett attól mind részletekben, mind felületi minőségben jobbat ad. Ott van még a kínai vonal, pl. GWH, akiknél első pillantásra szépek a részletek, de az illesztések eléggé középszerűek. Továbbá az alkatrészbontások finoman szólva nem átgondoltak.
Amik kétségtelenül nagyon szépek, azok a Border Model gépei, de az ugye 1:35, ebben a méretarányban már "alap dolog" a szegecselés, a felületi lépcsők megjelenítése. Már 30 éve is voltak nagyon szépen szegecselt makettek.

Az Edu utóbbi 3-4-5 évben kiadott 48-as készletei bizony überelik a konkurenciát.

48-as P-51 is példaértékű. Amikor először láttam a dobozban a legelső, teljesen új D változatot csak pislogtam, olyan jól nézett ki.

Üdv!

Nos azt hogy az Eduard lenne a csúcs a felületi részletek megjelenítésében, azt nagyon erős túlzásnak tartom. 🙂

Infoként:1967-ben a Revell kiadott egy 1/32 es Spitfire Mk.I makettet ami egy kitűnő készletnek számított akkori mércével és ami kiemelkedővé tesz a többi gyártó termékeivel összevetve a felületén szinte tökéletesen imitálva süllyesztett panelvonalakkal a kiálló és süllyeszett fejű szegecseket és azoknak felületi elosztását utóbbiakat a mai napig hiányolt méretarányos körökkel megjelenítve ráadásul a megfelelő kritikus/nem kritikus területeken helyes elrendezésben. Akinek lapul otthon ilyen készlete ellenőrizheti a méretarányos nem túlzó felületi kidolgozást. Sajnos nem fejlesztették tovább ezt a vonalat pedig az utóbbi évek tervezési/gyártási technológiája már tökéjre fejleszthette volna mindenki megelégedésére.
Üdvözlettel! Szabó Ignác

Ha tévedek, azt vállalom.
Összehasonlítottam ezt a MiniArt Thunderboltot az Eduard Wildcattel, és az Eduard felületi kidolgozása azért tényleg finomabb. De nem hatalmas a különbség, a MiniArt még így is a bőven vállalható kategória szerintem.

Még a MiniArt szegecselésének kérdéséhez: nem bírtam ki, és előhalásztam a szekrényből az egyik bubbletop készletemet. Még annál is kevésbé feltűnő rajta a szegecselés, mint ahogy emlékeztem. Talán Vadász írta pár hozzászólassal korábban, hogy az Eduard a csúcs a felületi részletek finom megjelenítése terén. Szerintem a MiniArt nagyjából ugyanaz a kategória. Ha ránagyítasz, persze látszik, de túlzás nélkül állítom, hogy szabad szemmel nézve szinte láthatatlan a szegecselés, a fény felé kellett billegetnem a felületet, hogy rendesen látszódjon.

Persze, örök vita a szegecselés (is) a makettezők között. Ugyanakkor a hobbi természetéből fakad, hogy az ember kénytelen folyton kompromisszumokat kötni. A panelvonalak szerintem ennél húzósabbak, ha már mindenáron azt nézzük, hogy méretarányosan mi hogyan látszódna, akkor azok minden makett esetén garantáltan eltúlzottak lennének, a kisebb méretarányokban különösen, mégis elfogadjuk őket, mert élethűbbé teszik a makettet, mintha nem látszódnának egyáltalán. A szegecsek esetében (szerintem!) hasonló a helyzet. Az meg, hogy a szegecs nem lyuk, mégis akként jelenítik meg, szerintem nem nagy tragédia. Egyrészt nézd meg a tegnap feltett képeket a fémszínű Thunderboltokról, ott is csak egy-egy eltérő színű, kör alakú apró folt látszik belőlük, amikor megült bennük a kosz. És miután az ember a maketten bemossa, pont ennyit is akar velük elérni. Utána már (főleg pár réteg lakk után) amúgy se fog látszani (legfeljebb erős nagyító alatt), hogy ezek a szegecsek eredetileg lyukak voltak, és nem körök. Nem beszélve arról, ha valóban körként jelenítenék meg őket a makett felületén, és nem lyukként, sokkal nehezebb lenne bemosni őket, mert alig vagy egyáltalán nem maradna meg bennük a festék. Ráadásul a kör alá egy olyan szinten halvány bemélyedés is kéne még a lemez felületében, ami garantáltan túlmegy a makettgyátás lehetőségein, anélkül viszont nem úgy fog megülni benne a szennyeződés, ahogy teszi azt a valóságban. Erre mondom, hogy szükséges kompromisszum.
Persze azokat is megértem, aki semmi ilyesmit nem akarnak megjeleníteni a makettjeiken, mert mondjuk koszolni se nagyon akarják őket. Ha valakinek így tetszik, hát csinálja, engem nem zavar. Új makettek is készülnek minimális szegecseléssel akár nagy méretarányban is, lásd pl. a 32-es Kotare Spitfire-t, vagy mondjuk a Tamiya sem az a túlszegecselős gyártó még 48-ban sem.

Nem vagyunk egyformák, nekem ennyi túlzás még belefér, de amúgy igen, értem az álláspontod a képek alapján. Valahogy a razorback maketten tényleg finomabbnak látszik a szegecselés, ha ez így van, és szándékosan változtattak rajta, az jó hír, az igényességüket mutatná.

Örök vita marad, a szegecselés, mert igaz, hogy "látod" de mivel süllyesztett fejűek, ezért nem áll ki a síkból, Ha méretarányosan akarod csinálni, akkor a lyukak amik a süllyesztett fejeket imitálják, igen csak illúzió rombolóak nekem. Ráadásul a szegecs nem luk, hanem kör. Ezért igazából egy kört kellene látnod, pl, egy injekciós tűvel egyenként bevésed a szegecseket, vagy a fröccsöntő szerszámot így kellene megcsinálni. DZUSZ záraknál már szokták ezt imitálni, de szerintem még senki sem csinált így végig a süllyesztett szegecssort...
Természetesen van "normál" szegecsfej, ezt a gyártók jobban tudják imitálni és ez tényleg nem csak látható, de tapintható.

igen, festett gép volt, és valóban, lehet, hogy a natúr fémszínűeken jobban belerakódott a kisz-kosz a szegecselésbe. Sőt, az is lehet (igazából biztos), hogy a gép elhasználódásától, terhelésétől függően eltérő mértékben jelentek meg ezek a nyomok.
De ezzel együtt is összhatásban én túlzónak érzem az eddigi készleteiken a megjelenítést. Az első két kép a hendoni P-47D, az utolsó pedig egy Ventura ugyanonnan, ugyanabból a csarnokból. A miniart készletei számomra inkább az utóbbi szegecseinek a megjelenítését imitálják, nem a Thunderboltét.

Emlékszem, mesélted, hogy élőben alig látszanak a szegecsek, de OD-re festett gépet láttál, ha jól emlékszem. A festetlen fémszínűeken sokszor azért eléggé szembeszökőek a szegecsek az egykorú fotók tanúsága szerint. Persze a festetlen állapot mindenekelőtt a bubbletop Thunderboltokat érinti, a razorback-ek még leginkább festve repültek. Engem emiatt nem tántorított el a szegecselés a Miniart bubbletop-jaitól, annyira, hogy már kettőt is vettem belőle, és biztosan fogok a razorback-ekből is venni. Közel sem olyan vészes a szitu, mint a Magic Factory termékei esetén, az már nekem is messze túlmegy a határon. Ezt a Miniart-félét, ha végül mégis soknak gondolom, legfeljebb átfújom plusz egy-két vékonyabb réteg alapozóval, és máris sokkal jobb lesz a helyzet.

ha már szegecs és újdonság: Varsóban a Miniart bemutatta az új Razorback P-47D-t is.

És vessetek a mókusok elé, de nekem ezen kicsit sekélyebbnek tűnik a szegecselés, mint a bubbletop változatokon. Megint csak lehet, hogy a fotó, a bevilágítás szöge csal, és minden maradt ugyanaz, de érzésre ezt már bevállalnám. (A motorburkolat pl. szinte teljesen simának tűnik, ahogy a valóságban is alig érzékelhetőek voltak a szegecselés nyomai.

www.facebook.com/photo/

Az biztos, hogy a Minibase Szuhojnak nem állnék neki én sem. Tényleg csodálatos, de nekem - már vagy még - "egy kicsit" over engineered a készlet.
Valójában az 1/72-es Modelsvit Su-17/20/22 család is soknak tűnik, csak a K-36 ülés áll vagy 20 darabból. :)

nekem kevésbé tűnik erőteljesnek, mint a MF A-4-esén, de lehet, hogy csal a szemem.

A szuhojaikból kiindulva amúgy sem az én készletem. Már rájöttem, hogy ez miniatürizált alkatrészbontás meghaladja az én építési tűrőképességemet. Gyönyörűt lehet az ilyen készletekből építeni, de nálam a soha be nem fejezendő készlet lenne.

Kezdek attól félni, hogy úgy járunk ezzel is, mint a Magic Factory A-4M készletével, amit még mindig nem szereztem be, pedig már láttam webshopban egész jó áron is.
Ott az orr-rész, a futókerekek (ezekre lenne drága 3D aftermarket alternatíva) és az erősen véleményes szegecselt felület (addig mondtátok, meg olvastam az építést a The Modelling News-on, hogy fenntartásaim lettek) a deal-breaker nálam, még mindig.

Nem sok egy kicsit a szegecselés ezen a Minibase F-16-oson, igaz sokkal finomabbnak látszik mint az A-4M felülete?

Minibase F-16 tesztképek. A törzs eleje érdekes - lehet, hogy a teljes orr részt egybeöntve kapjuk és rá kell húzni?

www.facebook.com/groups/tamiyamodelmagazine/posts/10162619804974821/

A háromból kettő kell. De a harmadik sem lenne rossz...

Sziasztok,

Újabb IBG meglepi:
www.modelforum.cz/viewtopic.php
z

Kell egy fél Dual Combo?
Írj és megbeszéljük.