/ Fórumok /

Makettmustra

Építés vagy szemrevételezés tapasztalatai alapján a különböző gyártók azonos típusainak "viszonya" egymáshoz illetve a valósághoz...........
A topikhoz csak bejelentkezett felhasználók tudnak hozzászólni. Kérem, jelentkezzen be itt!
badogvarju 682855 2021. március 6. 17:00
Válasz erre
Szia Zoli!
Köszönöm illetve - mindannyiunk nevében- köszönjük a bővítést!
Az ős Revell teljesen ismeretlen volt számomra...
A témához kapcsolódó képeket feltöltöttem az adatlapomhoz mentett másolathoz.
(azt tudtam utólag "szerkeszteni")
A Phantomos cikkben igyekszem ide felrakni majd a képeket, hogy ne kelljen keresgetni.
Üdv!
Attila
Zoli 682847 2021. március 6. 15:20
Válasz erre
Szia,

Köszi szépen, akkor kivárom a teljes cikket.
Ha nem haragszol, akkor kiegészíteném az összefoglalót, mert a Hasegawa, Academy és Revell korábbi szerszámmal is gyártotta már a típus makettjeit, amik jelentősen eltérnek a jelenleg is gyártásban lévőktől.
Én fiatal koromban, a 90-es évek közepén az Academy és Revell kitjeit építettem meg, természetesen akkori tudatlanságom birtokában és internet hiányában egy-két nap alatt, viszont az első próbálkozások festékektől mentes időszaka után ezeknél már bőven bevetettem az ecsettel történő pingálási tapasztalataimat...

Academy
Ebből az akkoriban kapható, a Minicraft céggel közösen megjelentetett terméket sikerült beszereznem, aminek dobozfedelén a második prototípus "cloud" festésű kivitelének egy túl szépen összerakott makettjének fotója látható. A világosabb (fehér?) árnyalat a képen kissé rózsaszín beütését hűen utánoztam a festés során, még túlzásba is vittem... (A Caracal nemrég kiadta az első példányok jelzéseit, érdemes felhasználni egy YF-16 elkészítéséhez.)
A Scalemates szerint ez a készlet is Hasegawa átvétel, sőt, az első kiadásnak doboza ugyanazt a grafikát ábrázolja, mint ami a japán csomagolást borítja. A makett a lehető legegyszerűbb kivitelű, minimalista részletességgel "megáldva". A felülete negatív kialakítású, szép vékony vonalak láthatók, (a Hasegawa esetében ebben nem vagyok biztos), a pontosságáról nem tudok nyilatkozni. A kabinban csak egy oldalfalak és konzolok nélküli padló, arra öntött pedálok, matricás műszerfal és egy egyrészes ülés található. Az egybeöntött kabintető legnagyobb problémája, hogy a kereteit a törzsre öntötték, szóval komoly műtéti beavatkozással lehetne csak nyitva bemutatni, esetleg egy újabb szerszámos készlet alkatrészeit felhasználva. A futóaknák simák, a futóművek szintén egyszerűek, az orrfutó kerekét a futószárra öntve kapjuk... A be- és kiömlők lezártak, utóbbi esetében már nem emlékszem, hogy volt-e benne valami részlet vagy sem? A függesztmények és pilonok is minden részlettől mentesek, a törzs alá egy póttankot, a szárnyak alá 1-1 GBU-10? és ALQ-119? zavarókonténtert, illetve a szárnyvégekre 1-1 AIM-9 rakétát készleteztek. Az akkori matricák csak a legszükségesebb jelzéseket tartalmazták és nagyon gyenge minőségűek voltak, a makettre felragasztva könnyen szakadtak, leváltak, bár akkoriban még a lakkozásról nem is hallottam...

Revell
A specilás holland bemutatófestésű gép makettje volt akkoriban kapható a helyi trafikban/játékboltban, így ezt vettem meg. Már a makett dobozán feltüntetett erényei alapján is fülig ért a szám, a dobozt kibontva pedig biztos nem volt nálam boldogabb ember aznap a Földön, ami a kelleténél nagyobb mennyiségű fegyverzetnek, a földi kiszolgáló eszközöknek (traktor, vontatórúd, létra) és a szállítókocsijával együtt mellékelt teljes hajtóműnek volt köszönhető. Persze ezen részegységek nem voltak túlbonyolítva, de attól még hatalmas örömet okoztak.
A készlet egyébként az 1976-os! első (nálam is egy évvel öregebb...) kiadására épült, csupán a modernebb holland/belga verziókhoz szükséges alkatrészekkel egészítették ki, illetve néhány elemen változtattak, így új vezérsíkokat, orrkúpot, pitot csövet, egy három részből álló ülést és gyönyörű AIM-9 rakétákat mellékeltek. Ugyanakkor számomra érthetetlen visszalépést jelent, hogy a korábbi osztott kabintetőt egybeöntöttel váltották le, ami bele is tört a "bicskámba", mert csak úgy tudtam szétvágni, hogy a tető alsó keretének végeit is le kellett vágnom, majd visszaragasztanom utólag. A kabin egyébként alakra egész jó a félig fekvő pozíciónak, a műszerfal és oldalkonzolok matricásak, az egy elemből álló pedálokat is külön kell beragasztani, az új Aces ülés pedig akkoriban egy csodának tűnt a szememben. A főfutó-aknában némi bordázat is megfigyelhető, míg az orrfutóé szintén csak a szívócsatorna két feléhez van öntve. A futószárak kissé egyszerűsítettek, a kerékagyak az eredeti készletnek megfelelően függetlenítettek az abroncsoktól a tologathatóság megvalósíthatósága végett... Az aknafedelek munkahengerei és a fényszórók természetesen még ebből a készletből is hiányoznak. A makett legnagyobb pozitívuma a beömlő csatorna és az első kompresszor-lapátsor, amiket tudtommal azóta se találunk meg egyik 72-es F-16-osban sem!, és ez sajnos a kb. 25 évvel később kiadott "új" szerszámos Revell és a még modernebb Tamiya kitre is igaz. Bár a csatorna alsó ívének egy része azért más készletekben is megtalálható, és a régi Revell dobozok sem tartalmazzák a felső ívet, viszont az nem is igazán látszik, ellenben a lapátsor igen! A legmegnemszokottabb lépés azonban a teljes hajtómű, illetve a beépíthetősége, bár úgy semmi sem látszik belőle. És mivel nem is állt rendelkezésemre egy árva fotó sem akkoriban róla, meg amúgy is csak egy része lett volna látható nyitott szervizpanelek esetében is, a magam részéről a szállítókocsin történő bemutatást favorizáltam. A kiömlőt egyébként nyitott és zárt pozícióban is legyártották. A fenti extrákon kívül kapunk még kiengedett fékező horgot, és a törzs-féklapokat is nyitott és zárt pozícióban. Utóbbiaknál sajnos a bontás nem lett valósághű, mert a törzsvég hátsó és a féklapok mellső élei egyenesek, tehát a féklapok szárairól megfeledkeztek, a belső kidolgozásuk pedig eléggé visszafogott. A függesztményekből a törzs alatti póttank és pilonja egész jó és részletes, a szárny alatti pilonok és póttankok viszont szinte minden részlettől mentesek. Az ALQ-119 konténerek, az Mk.84 bombák és MER tartók a pilonokkal egyesítettek, és ugyancsak kissé egyszerűek. Azonban a Sidewinder rakéták gyöngyszemek, szerintem az új tervezésű készletek közül is kevéshez adnak ilyet. A makett szép vésett, bár kissé egyszerűsített rajzolatokat kapott, az összhatás azért szemrevaló. Sok apró részlet hiányzik vagy le van egyszerűsítve a maketten, de 45 éves kora ellenére ma sem kellene szégyenkeznie, és akkoriban minden mást magasan felülmúlt.
z
badogvarju 682791 2021. március 4. 18:46
Válasz erre
Sziasztok!
A tizenhatos kapcsán felvetődött, hogy lehetne e pár képpel illusztrálni a mondottakat? Gyors válaszom: IGEN!
Nem konkrétan ehhez a témához készültek a képek, de szerintem ad némi pluszt.
A gyengébb minőségűekért elnézést kérek!
Képek a mentett "cikkek"-hez utólagosan feltöltve.
Jó nézelődést mindenkinek!
Üdv!
medor 682772 2021. március 3. 21:51
Válasz erre
Szia!
Jó lesz ez a topik!Ezt aztán meg lehet tölteni úgy,hogy nem kell évekre menően visszaásni a régi cikkekben.Jöhetnek a slágertémák.
Fulcrum-ok,Phantom-ok,Messer-ek,Spit-ek,Tomcat-ek,Flanker-ek,Eagle-ök,Hind-ek,
Huey-k,Cobra-k,Hornet-ek,Typhoon-ok,Apache-ok,Rafale-ok,Mirage III-ak,MiG-21-ek...
BBandika 682764 2021. március 3. 18:26
Válasz erre
rod666 682753 2021. március 3. 12:50
Válasz erre
Baaakker, ez részletes volt, köszi!
badogvarju 682742 2021. március 3. 09:23
Válasz erre
Makettmustra 1/72 F-16:

Előszóként szeretném megemlíteni, hogy a bemutatandó készletek egy része megépült az évek során - némelyik több példányban is. Pár kivételtől eltekintve „saját tulajdon”, de szemrevételezésre kölcsönkért is akad néha. Vannak olyanok is, melyek alkatrészei hosszabb ideje keretekről leválasztva, szárazpróba, sablonkészítés vagy mintavétel céljából dobozaikban pihennek és várják sorsuk beteljesedését.
Szempontjaim fő vonala az elkészült makettek minél nagyobb hasonlósága (pontossága) az eredeti repülőgép sárkányához. (alak, panelvonalak helye, szerelőnyílások megléte, futóaknák, pilonok, kerekek, gázsebesség fokozó stb.) Szóval a külcsín, ami felkelti az ember kíváncsiságát, hogy alaposabban is szemügyre vegye a majdani kész makettet. Számomra mellékes szempont a kabinbelső kialakítása, (és függesztmények áradata) mert talán ez a leginkább kedvelt területe a kiegészítő –feljavító- gyártóknak. Szándékosan nem írtam a méretekről! Szerintem ezek az adatok pontosan ellenőrizhetetlenek! Gondolok itt az eredeti géphez megadott hossz és fesztáv adatokra. Eleve ritkán térnek ki pl.: pitottal vagy, anélkül értik e? Svanc végéig, vagy ugyaneddig, de kisütőket is beleértve? Ha a GSF végéig mérik, akkor melyik típusúhoz és nyitott vagy zárt állapotban-mert nem mindegy!
És ha netalán minden eddigi kérdésre pontos adatunk lenne, akkor a –minimum- milliméterben megadott értékeket mikor alkalmazzuk? ( egy kb. 6 folyóméteres fém anyag 30 Cesiusfok hő különbségre minimum 5-8 millimétert „stresszel”) Szóvak elégé sokismeretlenes a „pontos méret” kifejezés.
Számomra az összhatás a forma benyomása és a gép részeinek egymáshoz viszonyított aránya a döntő.
Kiemelném, hogy a felsorolásra kerülő készletek döntő többsége megfelel Fighting Falcon kicsinyített másának. De vannak olyanok is, amelyek csak addig, amíg egy másik makettgyártó tizenhatosát nem parkoltatjuk mellé a polcra!(vagy esetleg az eredeti gépről készült teljes alakos képpel el nem kezdjük „összenézni”)

Italeri (C/D„Night Falcon”):
Alkatrészek számában, részletezettségben, felületi kidolgozottságában a legegyszerűbb általam megépített készlet. Előnye az egy és kétüléses opció dobozon belül. Csak a P&W hajtóműves alváltozat építhető belőle. Szerényesen kidolgozott futóaknák és futószárak, kerekek. Panelvonalai negatívak, de szélesek és sekélyek is. A törzs tetején lévők emlékeztetnek némileg az eredetiekre, de a törzs-alsórész és főleg a függőleges vezérsíkon lévők fikciók.

AMT
Italeriéhez hasonló, de jobb összhatás! Alakja pontosabb, panelvonalai is egy fokkal szebbek és részletesebbek. Szélesebb szívócsatornát is mellékel a készlet, de –emlékeim szerint- GSF-et csak a P&W hajtóműhöz. Dobozgrafika talán Block 40-et említ, de ez ki is merül a beömlőben. Nincs erősített futószár és kövérebb abroncs, aminek vonzata a domború főfutó akna ajtó.
Meglepő pozitívum, hogy az eddigi legrészletesebb és legkidolgozottabb 3 alkatrészt tőlük láttam, melyek a következőek: orrfutó szár kitámasztója és a két főfutó szár kitámasztó. Rettentően precíz áttört könnyítő ablakokkal!

Fujimi
(csak a kereteket volt alkalmam kézbe venni, ezét szűkszavú leszek) panelvonalai vékonyak (Hasegawások) viszonylag pontosak a gerincen lévők. Ami szembeötlő volt a többi készlethez viszonyítva a törzs „összehúzásának” mértéke és íve a szárny kilépőéle után. Szerintem túlzott mértékű.

Hasegawa
Széles altípus választékkal kínálkozik a márka, de csak is külön dobozolva. Legmélyebb kapcsolatba eddig ezekkel a készletekkel kerültem. Gyorsan megemlítem, hogy a kis darabszámban készült légvédelmi változat egyedi függőleges vezérsíkját csak Ők adták ki eddig –tudtommal (a keresőfényszóró nincs megjelenítve semmilyen formában ADF!).
Korai A változattól a Sufá-n át egészen az olajmonarchiák block70-es E/F változatig terjed a paletta. Nálam a Tamiya készlet megjelenéséig komoly konkurense volt a Revellnek. A készlet az orrkúpot és a kabin alatti törzsalsó részt leszámítva alakhűnek mondható. Illetve minimális gond a szívócsatorna vége és törzs találkozásánál van. Sajnos a törzs felsőrészének panelvonalai a légi utántöltő nyílástól hátrafele a kis vezérsíkos A/B verzióhoz készült. A C/D változatokhoz mellékelt hosszabb, betoldott tövű alkatrész szépen rátakar a szerelőnyílásokra. Ugyanezen alkatrész hasonló korából kifolyólag a kabin melletti elektronikai terek ajtajai hiányoznak. Picit pontatlan a kabin mögötti szögletes panel is, ami az ágyú lőszerdobját fedi. Nehezen javítható az alváltozatokra jellemző eltérő ágyúburkolat. Sajnos nem külön alkatrész, mint a Revell estében. Szárnyak jók, de a korai indítósínek vannak a végeire öntve. A kétüléses block 50 készlettől kezdődően megkapjuk nagyon szép kidolgozásban: az újabb síneket, ballonosabb főfutó kerekeket, hozzájuk tartozó aknaajtókat, szélesebb szívócsatorna beömlőt. A „nehéz D”-től kezdve pedig a vastag gerincet, CFT tartályokat és sok eltérő ECM antennát - amit maga a gyártó sem tud melyik Nemzet masinájára való. (konkrétan: olyan antenna van a készletben, ami pl. csak a Görög és talán chilei gépeken volt. Slusszpoén, hogy az „ilyennek” készített Kineticben nincs -vagy rossz méretű!)
A GSF-ek (2 változatot is ad) külseje nagyon szépen és pontosan kidolgozott, belső felületük viszont sima. Nagyobb probléma az, hogy mindkettő óriásira van nyitva! Ami nem felel meg a valóságnak. A makett alsó „törzsfele” a legproblémásabb terület. Hiányzik a hidrazinos vészenergia ellátó berendezés levegő beömlő nyílása. Az ágyútér szellőzőztetés beömlője. Alig van panelvonal rajta, ami jó hír abból a szempontból, hogy készen áll az újrakarcolásra…………… Gyakorlatilag a szívócsatorna fölötti elektronikus blokkok ajtajai nincsenek megjelenítve, a főfutó mögötti rész is siralmas. A fő és orrfutó akna –ha nem bántjuk- akkor puritán. Ha megvesszük a szemet gyönyörköttető és utolsó részletig pontos Aires szettet –akkor kezdődnek a bajok! (a CMK egyszerűbb, de jó a hossza) Az orrfutó akna öntvényének beillesztése sétagalopp, de a főfutóé kihívás! Ugyanis az Aires a Hase maketthez „ajánlja”, de hossza a makett aknanyílásánál Kb.1,3milliméterrel rövidebb! (jött a téves gondolat részemről, hogy biztos másik gyártó makettjéhez készült, csak át cikkszámozták) Minden birtokomban lévő készlet aknanyílás hosszát megmértem és a Hasegawáé a legrövidebb – nem is kevéssel!
Na de vissza a maketthez. Némi negatívum, hogy az orrkerék egybeöntött a futószárral, és a főfutó szárak amortizátorai is mindenképpen cserére szorulnak. (nem vastagabbak minta futószár merev szárai!)
Kabintetejének formája elfogadható, de ha csukva készítjük, akkor nem lesz egyszerű összehozni a szélességét a törzzsel. A hossza viszont – majdnem-pontos.
És akkor a pozitívumok:
Részemről csillagos ötös a szárny kilépőélének vékonysága! A tárgyalt készletek közül ez a „legpengébb”!
A törzs felső részének formája ennél a készletnél a legjobban eltalált-szerintem.
Revell orrkúppal felvértezve és nagyon sok munka árán Tamiya szintű makett építhető belőle. Kérdés az, hogy megéri e? „Termelékenység” szempontjából egyértelműen nem, viszont mazochistáknak pusztán kihívásból igen!

Revell
Alakhű és igen részlet gazdag. A legjobb formájú orrkúppal rendelkezik, ami ráadásul egy különálló alkatrész. Ennek köszönhetően a sztatikusságot elvezető bordázat nem forog veszélyben az építés során.
Jól illeszkedőnek nevezhető, bár a szívócsatorna okozhat némi kihívást. Érdemes figyelni a törzsfelsőrészhez öntött szárnyak beállítására. Ha érintetlenül hagyjuk, akkor a kész maketten olyan hatást kelt, mint ha pozitív „v” beállítása lenne. Panelvonalai közepesen vastagok, vékonyak – ahhoz képest, hogy kinek mely panelező technika a kedvence- de semmi esetre sem mélyek. Pontosságuk és részletességük a törzs felső részén jó, azzal a kitétellel, hogy hasonló a helyzet, mint a Hasegawa készleténél. A és B kissvancú változathoz készült. A törsz alsó felének panelvonalai szinte tökéletesek, de csak P&W hajtóműves változathoz! (Mindössze a nyíló fedelek zsanérjai nincsenek megjelenítve, ami elhanyagolható.) A készlet legnagyobb előnye –főleg a Blk50 és SoloTurk- hogy szinte minden együléses típus benne van a dobozban Block 52-ig.(nagy beömlő és hozzá a F110 hajtómű GSF-je, A,B,C,D típusok függőleges vezérsíkja, nagyon korai block5-10 kisebb felületű stabilizátorai, korai és későbbi változatú indítósínek stb.) Felhívnám a figyelmet, hogy ha a General Elecktric hajtóműves változatot építjük, akkor a főfutó akna utáni törzs alsórész panelezése nem lesz valóságos! Ennél a hajtómű változatnál máshova kerültek az ellenőrző nyílások és az indító gázturbina levegő beömlő és égéstermék elvezető nyílásai. (Valószínűleg a hajtómű segédberendezéseinek eltérő elhelyezkedése miatt.)
Aknái közepesen kidolgozottak, főfutó szára korai változatokhoz megfelelő és szépen részletezett. Orrfutó szára a tárgyalt készletek közül a legszebb. Kerekei (felnijei) szépek és pontosak, de csak sovány főfutókat ad. Unikum volt a nagyon korai „sokküllős” főfutó felni, amíg a RES/KIT étlapján meg nem jelent. Egyes készletekben megtalálhatóak az MLU változatok speciális pilonjai, melyek vastagított teste szecskaszóró berendezéseknek ad helyet. Elismerés részemről, hogy az egyetlen készlet ami az alig mákszemnyi méretű hőmérséklet mérőt is szépen kifröccsöntve mellékeli. (szárnyakra és kormányfelületekre öntött sztatikus kisütőket ad, amiknek „állagmegóvása” az építés végéig okozhat –komolyabb- kihívást)
Eddig felismert hiányosságai: csak vékony főfutóhoz ad -sima- aknaajtókat ezért block 40 változattól fölfele nem lesz élethű. ( kerékszett és domború aknaajtó is kell hozzá. Előbbi könnyen, utóbbi – az Attack Squadron megszűnésével-nehezen beszerezhető. A Hasegawa alkatrész másolata az említett okok miatt szembeötlően rövid, Academy, Tamiya használhatóbb)
A készlet jó választás az altípusok kedvelőinek, főleg ha fékernyővel is felszerelt változatok is szóba jöhetnek. A remélhetőleg ismét megjelenő 2 üléses változattal igazi „multiverzum” építhető belőle –legalább is blockszámilag.

Academy
(kölcsönkészlet alkatrészei hosszabb ideig pihentek nálam, sablonkészítés és egyes alkatrészeinek mintavétele céljából)
Ha egy szóval szeretném jellemezni, akkor a nagy kettősség! A 2000-es évek elején megjelent Crusader után részemről csalódás. Felületi kidolgozása minőségben, részletességében és valósághűségében pompás. (ez a készlet szolgált alapul amikor a Hasegawa makettem számára karcoló sablonokat készítettem.)Aknái, futószárai nagyon szépek –ha nem a legszebbek méretarányán belül. Pilonjai, ECM és más antennái remekek. Rakétaindító sínjei kimagaslóak. Olyan változat is szerepel a kereteken, ami a huzalon kiengedhető rakétacsalit tartalmazza. Törzs alsó részének panelvonalai, szerelőnyílások zsanérzatainak kialakítása és a hajtóműváltozatnak megfelelő (P&W) hátsó szekció pompás! Panelvonalai picit szélesebbek, mint a Tamiyáé, de még így is kb.fele a Revellének. Ha csak ez számítana, akkor biztos győztes lenne C, block42+ fölötti széria építése esetén - nálam. De ha az alakhűséget nézem, akkor az Italerihez közelebb van, mint a többihez. Az orrszekció pontatlansága kevésbé szembeötlő szánomra. Ami nagyon zavar, az a függőleges vezérsík-törzs felső rész találkozásánál kialakított lapos felület, ami az egész gerinc lágy vonalaira károsan kihat. Emiatt valahogy az egész fölső rész szemre nem stimmel. (szemléletesebben: ha a minden gyártó CFT tartályait szisztematikusan rápróbálom az összes makettre, akkor viszonylag jól elboldogulnak felcserélgetve is egymással. Hasegawáé nagyon jól a Revellel, jól a Kinetic-el és a Tamiyával. Kinetic tartály jól passzol a Revellre és elfogadhatóan a Tamiyára. De ha a két említett gyártó tartályait az Academy törzsére helyezem, akkor milliméteres hézagok vannak meghatározhatatlan irányban. Nincs olyan pozíció, amiből kiindulva el lehetne dönteni, hogyan lehetne a maketthez igazítani őket akár komolyabb csiszolás árán is.)

Kinetic
Legfrissebb szerzeményem, összességében hiánypótló készlet „nehéz D” kategóriában. A Hasegawa készletek egy részének jelent „minőségibb” konkurenciát. Két alapkészlet (gerinces D és Sufa) a fegyverzet és gerinc kereteiben különbözik. A Sufa jött ki elsőnek ezért a kereteinek felületi minősége egységes. A később megjelent D eltérő kereteinek minőségét finomabb, simább felület és vékonyabb panelvonalak jellemzik. Összességében alakra, részletezettségére jó készlet (Sufa). A törzs szokásos vízszintes osztása miatt esetleg orrkúpját érdemesebb lecserélni a Revellére, vagy megpróbálni helyreállítani ragasztás után lecsiszolt bordákat. Panelvonalainak, szerelőnyílásainak pontossága nagyon jó-hasonlóan az Academyéhez. Ellenben a vonalak szélessége és mélysége egy szinten van az Italerivel! Pozitívumként –szemszögemből- jegyezném meg, hogy egyetlen „szegecset” (csavart) sem jelenítettek meg a felületén. Valóságnak megfelelő sűrűségben lehet pótolni őket – ha van rá igény. Kerekei hagynak némi kivetni valót, de szerencsére létezik a típushoz gyanta szett. Jelenleg kivétel a piacon, abból a szempontból, hogy mellékeli a belső pilonokra függeszthető 600 gallonos (kb.2536 literes) „óriás” póttartályt. Ezek a tartályok, már nem csak a Sufán, hanem a Lengyel gépeken is megjelentek, sőt együléses Görög Block 52+ is előfordul.
A készlet –vagy inkább a gyártó- negatívuma elég kétségbeejtő. A kereteket ajánlott alaposan átvizsgálni vásárlás után! Némely fontos alkatrészek hiányosan vannak kifröccsöntve! Esetemben a vastag gerinc és kabintető mögötti dudor találkozásánál a gerinc bal elejének egy kb. 2 milliméteres része hiányzik. De láttam már olyan törzs felsőrészt is ahol az utolsó kb. 2cm hiányzott a féklapokkal egyetemben!

Tamiya
Álom makett illeszkedésileg, felületileg majdnem -szegecsszámlálóknak.(alkatrészeinek zöme keretekről leválasztva segédanyagként szolgált a Hasegawa makettem teljes szívócsatornájának kialakításához) C típushoz block40-től fölfele, esetleg nagyobb lebutítással késői block 30 is kihozható belőle. Kis túlzással „ragasztó nélkül” összerakható kategória. (Nem összetévesztendő a „Snap-fit” kategóriával!) Panelvonalainak, szerelőnyílásainak kialakítása és elhelyezkedése a legpontosabb valamint nagyon finoman kivitelezett. Törzs alsó részének kivitelezése –hajtómű változat szempontjából is- példa értékű. Egyetlen megjegyzést tennék ezzel a témával kapcsolatban: számomra kicsit érthetetlen, hogy a felső törzsfél kabint tartalmazó elemén minden szempontból tökéletesen megjelenítik a bontható panelek csavarjait. A törzs hátrébb lévő alkatrészén pedig csak kb. egyharmadát jelenítik meg. Mi ennek a kettőségnek az oka? (vagy indoka)
(Meg tudnák csinálni, hiszen a hasonló méretarányú Skyray-ükön összehozták –ami szerintem etalon ebből a szempontból)
Futóaknái. futószárai, kerekei szépen kidolgozottak, de nem érik el az Academy részletezettségét. Orrfutó szárán kilökő tüske nyoma éktelenkedik.
Valóságos buborék kabintetőt kapunk és a nagyon vékony a „plexi” rész - nem torzít! Örömömet picit csorbítja szerszám bontási vonalának maradványa - ez elengedhetetlen a buborékosság miatt. De ez a legvékonyabb, amivel eddig találkoztam!
Segédpitotcsöve a legjobban kidolgozott , ellenben hőmérséklet mérő nincs a készletben.

Röviden ennyi tapasztalatom gyűlt az eddig épített és építésre váró készletekkel kapcsolatban. Azért még annyival megtoldanám a mondókámat - szólván a méricskélő makettezőkhöz is- hogy:
A Haegawa, Kineric, Revell és Tamiya maketteket szinte egy füst alá lehet venni, ezen szempont alapján. Konkrétabban:
A Revell pontos orrkúpját gond nélkül elfogadja a Tamiya és a Kinetic. Némi alakítás hatására a Hasegawa is.
Ugyan ez igaz a Tamiya H7-es alkatrészére is (a törzs utolsó szegmense, amihez a különálló GSF csatlakozik). Könnyedén illeszthető a Hasegavához minimális alakítással a Kinetichez és a Revellhez. Ez azt hiszem jól jellemzi a készletek egymáshoz „mért” viszonyát. Hogy utóbbi alkatrésznek miért van jelentősége? Minden gyártó egyben adja az említett részt a gázsebesség fokozókkal. (megnehezítve ezzel az említett terület majdani maszkolását, festéslét vagy akár csiszolását) A H7-es alkatrészt például a Hasegawa makettre ragasztva rögtön két problémát pipálunk ki:
1, az Eduard gyanta kéményét tudjuk adaptálni a maketthez –ezáltal korrigálva az óriásira nyitott alkatrész méretét.
2, a különálló, részletesen kidolgozott gyanta GSF-et kényelmesebben tudjuk festeni a kényesebb fém színekkel.

Véleményem az eddigiek alapján:
Tömören fogalmazva a márkán belüli típusválaszték építését a Hasegawa szolgálja ki legjobban az ősi hibái ellenére is. De ha szempont a pontosság és építhetőség, akkor a Revell veszi át a vezetést egészen a kétüléses Block 50-es szériákig. Ár érték arányban verhetetlen, igazi „arany középút”.

Széles beömlős, GE hajtóműves, együléses típusból szemrebbenés nélkül: T a m i y a!

Italeri: egy látómezőben polconként max. 1 darab.

Kérném, ha valami balgaságot írtam, akkor a javítsatok ki!
Jó makettezést kívánok mindenkinek!
Üdv!
Kocziha Attila