77
77

Előző kép Vissza Tovább Következő kép
1. Az MPM fröccsöntött készlete. Roszz minőségű short run termék, rideg műanyagból, a kisebb alkatrészek elég gyengén sikerültek. A vákuumos tető elég jó, csekély mértékben torzít. A műszerfalfilm, a matrica, és a maratás elsőre elfogadhatónak tűnik.
1
2. Az összes alkatrész felülete kívül belül érdes, mintha durva vízpapírt tartana a kezében az ember. A többszörösen ívelt felületeket elég jól lehet csiszolni, ha a papírt egy darab Blu tack-ra szorítjuk. Az ilyen "csúcsminőségű" maketteknél rengeteget kell szárazpróbálni, bárhol lehet benne ferdeség, méteres illesztési rés.
2
3. Próbálni, próbálni, próbálni... Az orrfutóaknával biztosan meg kell mérkőzni.
3
4. A szépen részletezett orrfutóakna. :) Ezekből az üregekből egy jó marófejjel könnyen eltávolítható a kilökőtüske nyoma. A beragasztásánál a szimmetriatengelyre nem árt figyelni, a gyártó semmi pozicionáló segítséget nem ad.
4
5. Amit nem szeretek: ha belátni a kabinból a törzsbe. Semmi takarólapot nem adtak, maradt a saját gyártás. Profilmásolás házilag, papír lapokkal. Ilyen bonyolult felületen máshogy nem boldogulunk.
5
6. Amiről még kevés szó estt, a rézmaratások. Levágni egy új szikepengével érdemes, a lehető legközelebb az alkatrészhez, kemény felületen, mondjuk egy keményfe lapon. Ha puha az alátét, elgörbül az alkatrész, főleg a hosszú, vékony idomok. Ami nagyon apró, arra előzőleg célszerű ragasztószalagot tenni, különben elrrepül, és soha többet nem kell felragasztani.
6
7. A sorjázás. Ezt legkíméletesebben egy vágókoronggal lehet megcsinálni. Ha reszelővel kell, akkor nagyon óvatosan, nehogy elgörbüljön. Minél közelebb érdemes befogni a csiszolási helyhez egy laposfogóba, így szinte lehetetlen elrontani. A hajlítás nem túl bonyolult, gyárilag ki van könnyítve a megfelelő helyeken, csak egy egyenes fém lapot kell rászorítani, vagy satuban, laposfogóban csinálni.
7
8. A kabin határvonalait sem árt egyformára alakítani.
8
9. A kabin hátuljára adtak egy lapot, rajta egy bigyóval. Azon kívül, hogy alulméretezett, és az igazin semmi ilyesmi nem volt, nincs baja. :(
9
10. Egy pár borda, sztirol szálból, palma lemosóval felragasztva. Ez a vízszerű anyag végigfut az illesztés mellett, csak ecsettel oda kell érinteni egy kicsit. Oldja a műanyagot, és tíz perc múlva elpárolog. Ha máshová kerül, károkozás nélkül elillan, kivéve a kabintető, ezt megmarja.
10
11. A kabin mögött valójában az oxygénberendezés és a tartályok voltak, egy rajz alapján készülnek, mindenféle hulladékból.
11
12. Az oxigéntartály esztergált öntőkeretdarab, forrasztóón pántokkal. Két egyformát nem tudtam csinálni, gyanta másolásra előkészítve, alul az öntőcsonk.
12
13. A réz műszerfalak nagyon ritkán illenek a helyükre, itt még jelölve sem volt, hová kellene ragasztani. Bűvészkedni kell vele, itt ott megtámasztani, hogy ott is maradjon. A műszerfal is kapott egy merevítőt, később ez nem fog látszani.
13
14. A műszerfal maratása. Véletlenül sem fért a kabinba, mindkét oldalárol jó egy millimétert kellet levágni, feláldozva a szélső műszereket.
14
15. Csak egy próbaillesztés.
15
16. Itt már minden a helyén, százszor összepróbálva, festés után kellemetlen, ha igazítani kell valamit. Az orrba is bekerültek a súlyok, pillanatragasztóval felragasztva.
16
17. Humbrol 226 fehérrel világosított keveréke a kabinbelső zöldje. A Gunze ugyanilyen (interior green) H 58 színe ennél jóval világosabb, mindenféle fakítás nélkül. Ennyit az átváltásokról, színhelyességről.
17
18. Ez még csak az alap festés, sok munka, mire kinéz majd valahogy.
18
19. Műszerfal, Homo Ludens módra.
19
20. A műszerfalfilm, és a fotómaratott lap. Gyakran kell ilyen barbárságot csinálni, itt ott levágni a maratásból, különben nem fér a kabinba. Palma, vízálló faipari ragasztóval kentem be a filmet, és egy nedves vattával rányomtam a maratást. Mikor kicsit megszáradt, a széleket pillanatragasztóval megerősítettem. A faragasztó átlátszóra szárad, lehet nyugodtan mindent összekenni. :)
20
21. Éles szikével körbevágtam a filmet. Könnyebb a dolgunk, ha előbb körbevágjuk, és utána ragasztunk, de így jobban bírtam pozícionálni, és megfogni is egyszerűbb. Nem muszáj faragasztóval görcsölni, lehet egyből pillanatragasztóval is, de egy esélyünk van, a palma lassan szárad, lehet igazgatni. A pillanatragasztó ne kerüljön a műszerekre, begőzölheti. A műhorizont helyét kékre, utána az egészet fehérre festettem hátulról. Ez a fehér réteg teszi láthatóvá a műszerskálákat. A vágási éleken kijavítottam a fekete festést, szürke olajjal befolyattam a csavarimitációkat, a számlapokat pedig fényes lakkal kentem át.
21
22. Kimaradt a botkormányt védő bőr borítás, ezt lakkal átitatott WC-papír csíkból csináltam, könnyen a helyére lehet igazgatni. Néhány pici rézmaratott kart is pótoltam, a fejpáncél elvékonyítás után került a helyére.
22
23. A kis réz alkatrészek levágása ragasztószalag alátéttel, hogy ne repüljenek el. Elkészültek a gyanta oxigénpalack másolatok is.
23
24. A kis gázkarokhoz ezzel adagoltam a ragasztót. Warbirds írta le fél évvel ezelőtt, egy varrótű, aminek a fokát levágtam, és régi ecsetszárra ragasztottam. Ha a kis rés eltömődik a pillanatragacstól, öngyújtóval kiégetem belőle. Nem minden esetben használható ez a szerszám, de éles, vékony dolgok ragasztásához kitűnő. Egy műanyag lapra, vagy karton fényes felére kinyomsz pillanatragacsot. Az a lényeg, hogy olyan felületen legyen, ami nem szívja be, így viszonylag sokáig tudsz dolgozni belőle. A tű levágott fokát belemártod, és az felveszi a ragasztót, a kis kivágott villába. Ezt odanyomod a ragasztandó felülethez, és itt kifolyik belőle a ragacs. A pillanatragasztót mindig kinyomva használom, soha nem a tubusából. Itt mártogatom bele a papírlap élét, fogpiszkálót, tűt, attól függ, mit kell ragasztani. Így lehet finoman adagolni, hogy lehetőleg csak oda jusson, ahová kell.
24
25. A fő színek felvitele után a műszerfal is a helyére került, itt megint a vízálló faragasztót használva, hogy pontosan lehessen illeszteni. Az apró kapcsolók szárazecsetelve vannak, művészolajjal.
25
26. A pici pöttyöket fogpiszkáló hegyével festettem, szintén művészolaj.
26
27. Az élek grafitceruzával áthúzva. Lehetőleg puha hegyet használjunk, ez itt 4B-s.
27
28. A bordákat, leszorító pántokat áthúztam Z63-tól vett tűhegyű filccel.
28
29. Szürke pasztellporral átecseteltem a nagyobb felületeket.
29
30. Közben készül az ülés, teljesen gyári, csukott kabintetőnél ezek az övek is megfelelnek. Mindent átecseteltem fekete és barna tustinta híg keverékével.
30
31. A bőr védő fekete tussal lett befolyatva, így látszanak a redők.
31
32. A kész kabin, selyemfényű lakkal átszórva. ( M.M. Custom enamel gloss/ flat 1:1) Az oxigénpalackok fényesek, némi fémes kopás lett felfestve az Edding lakkfilc tintájával. A kindertojásba írok vele, és egy észterhígítóba mártott ecsettel felhordom a makettre.
32
33. A munkából alig látszik valami, de ott van :) Az ülést utoljára célszerű beragasztani, mikor már egymás mellett van a két törzsfél. Így elkerülhető, hogy ferdén, vagy a szimmetriatengelyhez képest eltolva álljon. Sok esetben az ülést érdemesebb csak az építés végén, vagy a kabintető felrakása előtt beragasztani, így nincs útban a maszkolásnál, és nem sérül a további munkák alatt.
33
34. A kabin elkészülte után a két törzsfelet oldószeres ragasztóval összeragasztottam, és egy éjszakát hagytam száradni. A műszerfal előtt lévő nagy lyukat kétkomponensű autógittel tömítettem. Ekkora lyukat nem érdemes az általános makettömítőanyagokkal foltozni, biztos a beszívódás. A pillanatragasztó sem volt járható út, esetleg egy sztirol lappal letakarni, de nem akartam a kabint összebarmolni, ez egyszerűbbnek tűnt. Annak ellenére, hogy a törzs eleje kifogástalanul illeszkedett, a függőleges vezérsíknál már másfél milliméterrel rövidebb az egyik törzsfél
34
35. Az alsó szárny felrakásánál látszott, hogy valami gond van, a jobb szárnyvég körülbelül fél centivel feljebb volt, mint a bal. A függőleges vezérsíkban is van némi rendellenesség, de ezt később javítom. A jobb szárnytő kapott egy kis sztirol éket, ezzel lejjebb feszítettem, és így ragasztottam meg pillanatragasztóval. Az orrfutóakna, amivel minden lehetséges irányban kibabrált a szerszámkészítő. Teljes felújítás lesz.
35
36. Miután az alsó szárnyfél ragasztása megkötött, egy maróval legyilkoltam az orrfutóakna túlnyúlásait, és Standard Milliput-tal tömítettem az összes illesztést. Ez egy kísérlet, hogy mennyire alkalmazható tömítőanyagként a Milliput, mert gyorsan szárad, jól csiszolható, és nem süllyed be, tehát ideális. A felhordhatósága kissé nehézkes, nedves kézzel, vagy szintén nedves, arra alkalmas szerszámmal lehet elsimítani.
36
37. A felső szárnyfelek illesztése sem túl precíz, ha a szárnyvégeket pontosan összeillesztettem, a törzs mellett hiányzik néhány milliméter. Hab a tortán, hogy szintben is jelentősen eltér a törzsön lévő szárnytőtől. :(
37
38. A főfutóakna, amin keresztül pompás belátás nyílik a törzsbe. Az egész belső részét lecsiszoltam, teljesen új fog készülni.
38
39. Hogy a szárnyak enyhe pozitív V beállítását megcsinálhassam, és a szárnyvégek szemből nézve szimmetrikusan álljanak, csak a félszárny végeit, és a kilépőél törzs felőli végét ragasztottam meg pillanatragasztóval. Mikor ez megkötött, kezdődhet az erőszak. :)
39
40. Rengeteg kis sztirol ékkel, amiket pillanatragasztóval rögzítettem, lépésenként a helyére igazítottam a rakoncátlan alkatrészt. Ezután a már említett Palma lemosóval, a be és kilépőéleket is összegyógyítottam.
40
41. A szárnytőben volt két levegőbeömlő, a gyártó ezt két odúval oldotta meg, úgy ahogyan a képen látjátok. Innen is belátni a törzsbe, ez illúzióromboló. Az, hogy az eredeti nem pont ilyen, szinte szóra sem érdemes.
41
42. A rajzon jól látszik, hogy az ominózus beömlők négy függőleges lamellával osztott szerkezetek voltak.
42
43. Sztirol lapból vágtam egy mintát, ami mindössze 1mm vastag, és a végei lekerekítettek. Körbe réz szalagot hajtottam rá, amit a találkozási ponton összeforrasztottam. Erősnek kell lennie, nehogy a becsiszolásnál megsérüljön. Az alját sztirol lappal lezártam. Próbáltam sztirolból is elkészíteni, de a fél milliméteres hajlítási sugarat a legvékonyabb műanyag lapom sem bírta, és szétrepedtek, ezért lett rézből.
43
44. A terelőlemezek sztirol csíkok.
44
45. Készen vannak, jópár órámba telt, mire kialakult a végleges eljárás.
45
46. A helyükre próbáltam, hogy rendesen beállíthassam.
46
47. A beömlőt pillanatragasztóval körbefolyattam, és az egész szárnyat Milliputtal tömítettem, feltöltve minden formahibát.
47
48. A vízszintes vezérsík, réz vezetékből csapot csináltam az illesztéshez, és pillanatragasztóval rögzítettem. A vékony drótot hajlítgatva könnyen pozícionálható a szárny, ezután pillanatragasztóval végigfolyatva, a nagyobb réseket sztirol csíkkal tömítettem.
48
49. Mielőtt véglegesítem a ragasztást, ellenőrzöm, hogy megfelelő szögben állnak-e a szárnyak, vezérsíkok. Erre papírra házilag rajzolt derékszögű vonalak is teljesen megfelelnek, ez itt az olfa vágólapja.
49
50. A Propeller. :) tudományos nevén légcsavar. Ilyen kialakítás mellet nem lehet szépet csinálni. Szerencsétlen helyen van az öntőcsonk, és a lapátok miatt a kúppal sem lehetne szépen összecsiszolni. Szemrebbenés nélkül összeaprítottam. :)
50
51. A szépvonalú légcsavarkúp, négy alkatrészből, gagyi illeszkedéssel, az egészet kétszer átlocsoltam pillanatragasztóval, ez lesz a tömítése.
51
52. A légcsavarkúp helyét egy fúrószárra ragasztott vízpapírral csiszoltam kerekre. Olyant kell választani, ami éppen belemegy a nyílásba, így nem lesz elliptikus csiszolás után.
52
53. A kúpba fogpiszkálót ragasztottam, és miniplexben forgatva, vízpapírral csiszoltam simára. Forgás közben könnyen feljelölhetőek a bemetszések, és a légcsavartollak helye.
53
54. Festés, és a panelek kiemelése után.
54
55. A lapátokat simára csiszoltam, políroztam, és kis réz stifteket ragasztottam az aljukba fúrt lyukba.
55
56. Mi legyek, ha nagy leszek? Csak kíváncsi voltam, milyen lesz a végeredmény.
56
57. Az összes lapátot feketére fújtam, maszkolás után kapott egy vékony fehér réteget. A fehér azért kell, mert a sárga és piros szín is rosszul takar, ecsetelve és szórva egyaránt. A fehér alapon élénkebb a szín, és sokkal vékonyabb réteg is elég. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindig a világosabb színnel illik kezdeni a festést, tehát itt egy fehér alapon sárgával.
57
58. A kész lapátok.
58
59. Elvan a gyerek, ha játszik. :). A lila folt Kormos Peti barátom szerint az agresszív vérnyulat ábrázolja.
59
60. Hamilton Standard Super-Hydromatic. A földön állva reverzbe állítható lapátokkal tolatni tudott a gép. Amitől a guta megüt: most találtam meg a logót, és egyből kiderült, a matrica rossz, lehagyták az arany keretet, és fehérrel pótolták. Ecsettel lesz jóvátéve, valamikor...
60
61. Minimális koptatás grafitceruzával, utána lelakkozva. A lapát anyaga Alumínium-Alloy ötvözet, de szerintem a fényes csillogás nem mutatna rajta jól.
61
62. Végy egy minél rosszabb makettet, üres futóaknákkal, de a legjobb, ha nincs is akna. Rajzolj mindenféle ákombákomot, mérd meg a hosszakat, szögeket, az sem baj, ha van róla fotó. :)
62
63 Sztirol lapokból legyártottam az aknát.
63
64 A gépen kicsit kibővítettem az aknák helyét, hogy később be lehessen állítani.
64
65 A magasítás is sztirol lap, palma lemosóval ragasztva, és műgyantával tömítve. Ez befolyik a résekbe, nem kell csiszolni, faragni, ha nincs túladagolva.
65
66 Itt már a felülettel egy síkba vannak csiszolva az oldalfalak, az ideiglenes rögzítésre maszkolófolyadékot használtam.
66
67 A bordázat is elkészült, öntapadó papír. (A papír csak impregnálva használható mesterdarabkészítésre, másként hozzátapad a szilikongumi.)
67
68 Ugyanez, más szögből.
68
69 Az elkészült sztirol mesterdarab, forrasztóón kábellel.
69
70 A sok kereszt és vonal a pontos beillesztést segíti.
70
71 Az orrfutóakna mesterdarabja. Sajnos egy nyamvadt képet sem találtam róla, ezért nincs benne semmi, csak a futószár illesztési pontja lett kialakítva. (A maketten még ez sincs)
71
72 A kerekekkel sem voltam elégedett.
72
73 Az orrfutó jó lenne, de csak az egyik oldalon volt középen a felni, a másikon csúnyán elcsúszott, ráadásul az eredeti áttört volt. Sík lapon elcsiszoltam a felét, és maróval, szikepengével eltávolítottam a küllők közötti felesleget.
73
74 A mesterdarabok. Az oxigéntartályt, és a szárny belépőélén található levegőbeömlőt is mégegyszer elkészítettem.
74
75 A szilikonminták kibontása, három hétig vártam erre a percre.
75
76 A replikák. Mindenki számára hozzáférhetőek lesznek, aki nekiáll ennek a makettnek látszó tárgynak.
76
77
77
78 Nekiláttam átkarcolni a panelvonalakat, és szegecselni. Elég borzalmas dolog, nem hiszem, hogy sokan szeretik. Kell egy tűrhető minőségű rajz, és egy levél nyugtató / vagy rekesz sör, ízlés szerint. (együtt a legjobb :)) Az íves felületeken szigetelőszalag csík mellett húztam a vonalakat, máshol szabad kézzel. A Z63-féle karcolószerszámnak nagyon jó az iránytartása. A szegecselő szintén Zolitól van. Grafitport némi vízzel szétmostam a felületen, hogy lássam mit műveltem.
78
79
79
80 Egy hirtelen ötlettel, magam sem tudom miért, kivágtam a függőleges vezérsík kormánylapját. Ha ezt előre eltervezem, akkor még a törzsfelek összeragasztása előtt célszerű lett volna megtenni. Nem baj, így nehezebb volt. :) Az elfaragott részeket sztirol lappal pótoltam, a forgási felületbe egy félkörívet reszeltem.
80
81 Az új kormánylap két összeragasztott sztiroldarabból lett kicsiszolva. Kitérítve szándékoztam visszaragasztani, ezért a formára alakítás alatt nagyon kevés pillanatragacs tartotta a helyén, így a végén könnyen kitörtem.
81
82
82
83
83
84
84
85
85
86 Fűrészek, karcoló és szegecselő szerszámok. Ha nekiállunk összeaprítani egy makettet, elengedhetetlenek.
86
87 A hiányzó szerelőnyílásfedelet egy szigetelőszalagba vágott sablonon keresztül karcoltam be. Fölötte a fő üzemanyagtartály zárósapkája.
87
88
88
89 A legegyszerűbb a szárny profiljába illeszkedő szárnyvéglámpák, és reflektorok elkészítése, mert könnyen becsiszolhatóak, polírozhatóak. aki még nem csinált ilyent, érdemes ezeken kezdeni, mert egyből sikerélményt ad.
89
90
90
91
91
92
92
93
93
94
94
95
95
96
96
97
97
98
98
99
99
100
100
101
101
102 A panelvonalak és szegecsek után ismét ragasztgatás jött, a két pilon kicsit javítva lett. Ha nincs megfelelően vékony marófej, a fúrószárral is lehet vonalat mélyíteni, csak barbárságunkon múlik. :) Szögben megdöntve, nagy fordulaton vágni fogja az anyagot, az iránytartása ilyenkor természetesen rossz, és könnyen eltörhető.
102
103 Az orron is így készült a kis beömlőnyílás. Sztirol lapból pótoltam a farok alatti koptatót, amit még az építés elején levágtam, mert útban volt a csiszolásnál.
103
104 A szárnyak mozgatómechanikáját is pótoltam, folyékony oldószeres ragasztót ecsetelve lettek rögzítve. (Palma lemosó, a vegyület neve triklór-etilén –köszi Tibcsi-, ami alkalmassá teszi ilyen felhasználásra).
104
105 A törzs kis piros lámpái műgyantából vannak, csak így tudtam alulra és felülre is egyformát készíteni, a végén lesznek színezve. Ami olyan kicsi, hogy már csipesszel sem lehet megfogni, azt nedves (nyálas… -FÚÚÚJ) fogpiszkálóval, aminek a hegyét levágtam, mozgatni lehet. Felkerültek a maszkolások.
105
106 Az első réteg 1200-as –surfacer. Kiemeli a hibákat, egységes felületet képez. Hosszabb szórás közben, (10-15 perc) hajlamos szálat húzni, és azt a felületre köpni, ezért egy nitro, vagy észterhígítós, a lényeg, hogy valami brutális oldószerrel átitatott ecsettel néha megtörlöm a pisztoly elejét. A sérülés a dűznivédőn egy leesés eredménye, ez volt az első pisztolyom, KAGER 1301, Kb.12 éves, és mindmáig működik, használom.
106
107 Kipattogott tömítőanyag, rosszul eldolgozott illesztés, girbegurba panelvonalak, csámpás szegecssorok. Ezeket surfacerrel eltömítem, és javítom. Néha alkoholos filccel megjelölöm a kevésbé feltűnő hibákat, nehogy kimaradjanak.
107
108 A nagyobb hibákat 500-as surfacerrel ecsetelem be, a szemcsemérete miatt ez erre alkalmas, szórni nehéz, nem is nagyon érdemes.
108
109 Készül a hajtóműkiömlő, rutinosan két fél ívből adták, hadd erőlködjön aki megvette. A maratott lapátsor mögé egy sztirol lapot raktam, különben a pilótafülkébe lehetne látni.
109
110 Talán kevésbé elterjedt anyagok: A Lifecolor Tensocrom sorozatából a koszolós színek, (olaj, kerozin, benzin, égett kék, égett barna, égett arany). Sajnos csak együtt lehet a hatot megvenni. A fémhatásúak nagy szemcseméretük miatt 0,3-as dűzni alatt nehezen szórhatóak. Egy speciális hatásmechanizmus révén (a leírásuk szerint) a sima felületen kevésbé tapadnak meg, a réseket, repedéseket, érdes alapokat emelik ki. A valóságban is mutatnak ilyen tulajdonságokat, az olaj-t kifejezetten kedvelem, a benzin, kerozin teljesen feleslegesnek tűnik. A másik a Gunze metal primer, ez egy fémalapozó, a maratásokon jelentősen növeli a festék tapadóképességét, valamint fém festék alatt is hatásos. Ecsetelhető, szórható, Nitróval, Észterrel kimosható. A festéket feloldja, festett felületen már nem érdemes ecseteléssel próbálkozni.
110
111 A vákuumhúzott kabintető. Általában nagyon szép, torzításmentes alkatrészek, egyesek valamilyen gyártástechnológiai okból kis dudorokat hordoznak a felületükön, és ritkán illeszthetőek gond nélkül a makettre. Először egy keményfa alátéten az alsó, sík lapra merőlegesen körbevágom egy szikével, utána üveglapon simára csiszolom az alját.
111
112 Folyamatos próbákkal, apránként érdemes a helyére szabni, csak egyet adtak a készlethez, nem lehet elrontani.
112
113 A gerincre legtöbbször egy összetett, íves felületen fekszik fel a kabintető, ezt megközelítőleg kialakítottam csiszolással. A miniplexbe fúrószárra ragasztott vízpapír van, így kényelmesebb, mint kézzel megmunkálni. A kabinbelső megkapta a végleges festést, és az összes apróság belekerült.
113
114 A kabintetőt Future lakkba mártottam, és lefedve, hogy ne porolódjon, hagytam egy napig száradni. (Valójában sokkal gyorsabban, mintegy 60 perc alatt megszárad, de nem árt az óvatosság.) Még így sem illeszkedett jól, és kicsit szélesebb is, mint kellene, ezért úgy döntöttem, körbetömítem. Öntőkeretből szálat húztam, sötétzöldet választottam, hogy ne látsszon belülről.
114
115 Pillanatragasztóval raktam fel a húzott szálat, mindig csak egy- egy kis ponton megfogva, hogy minél kevesebbet gőzöljön. Ha a Future –rel kezelt kabin belső részét nem érintjük meg a felrakás során, a tükörfényes felületen nem tud kialakulni a fehér füstszerű kicsapódás. (Az ujjlenyomatra szeret leginkább rátelepedni). A külső részről Tamiya polírpasztával egyszerűen letöröltem, de tiszta vattával is eltávolítható, a Future nem sérül. Gunze Surfacer 500-zal körbekentem, száradása után pedig marófejjel a nagyja húzott szálat eltávolítottam.
115
116 Körbetömítettem Standard Milliput-tal, a Surfacer nem volt elég ilyen szintkülönbség eltüntetésére, a száradás után (kb. 3 óra) körbecsiszoltam 600-as vízpapírral. A kabintető átlátszó részeit Tamiya szalagból vágott csíkokkal maszkoltam. A FUTURE lakkal kezelt alkatrészek nem maszkolhatók a folyékony, latexalapú anyagokkal! Egyikkel sem! Ezek tönkreteszik, fehér és opálos lesz tőlük. A kabinbelső zöldjével megfújtam a kimaradó részt, hogy belülről ez látsszon. Egyből előtűnt a tömítés gyenge kidolgozása. :(
116
117 Megint 500-as Surfacer jött, újbóli csiszolás a képen látható kicsi, csipeszben tartott vízpapírdarabokkal. A kabinmaszk egy darabját újból csináltam, mert nem volt egyforma a jobb és bal oldalon.
117
118 Ismét kromátzöld alapszín, a tömítés még mindig nem jó! :((( 1000-es surfacert szórtam az egészre, látszik a szemcsézettsége, és alatta finoman átsejlik a tömítés. Ezt 1000-es 1200-as vízpapírral átpolíroztam, ekkor érte el azt a minőséget, amit elfogadhatónak találtam. A kabin környéki panelek, szegecsek természetesen eltűntek ennyi utómunkától, ezeket pótolni kell. Az egész gépet áttöröltem 2000-es vízpapírral, már majdnem festéskész.
118
119 A kabin körüli vonalak, szegecsek pótolva, az antennabevezetésekhez kis sztirol korongokat ragasztottam fel.
119
120 A legvastagabb rózsaszín injekcióstűnél nagyobb átmérőjű katéterek. ( Kanül, gonül néven is kérhetőek, OMKER –boltban.) Vágókoronggal levágva, a külső oldaluk szögben leköszörülve. Belül egy ollóval élesítem meg, körbeforgatva a csőben. Tökéletes körkivágó készíthető így, bármilyen réz, acél, egyéb keményebb anyagú hengerből. (A tollbetétek is nagyon jók, ha nagyobb átmérő kell. Ez utóbbiak bőrlyukasztásra is alkalmasak, a nadrágszíj utólagos méretreigazításához pld.)
120
121 A kivágott körök egy vékonyabb injekcióstűvel kitolhatóak a szerszámból, vagy szemből egy másik tűvel kipiszkálhatóak.
121
122 Az első réteg festék előtt néhány, később koptatni kívánt helyre Agama alumínium pasztát dörzsöltem fel egy puha ronggyal.
122
123 Az alu. rétegre folyékony maszkolót kentem, apró foltokban, hogy később feltépve fémes kopás látszatát keltse. Most próbáltam először ezt a technikát alkalmazni, természetesen egyből élesben. :( Az alapfestés Gunze H55, több vékony rétegben felhordva. A Gunze nagyon jó festék, hátránya, hogy kevés van az üvegben, és legtöbbször nagyon nehéz kinyitni, ezért egy fogót rendszeresítettem hozzá.
123
124 Még mindig volt felületi hiba, meglátszottak a csiszolás nyomai. Az első képen a festéket próbáltam vízpapírral elsimítani, de látszik, hogy szálkásodva kopott, ez nem lenne megfelelő alap a festésre. Gunze 1200 –as surfacerrel javítottam bele, ez szépen simára polírozható.
124
125 A javított festés, a panelvonalak egy feketével sötétített alapszínnel kiemelve, és H 55-tel visszaködölve. Elkezdtem a maszkolások feltépkedését.
125
126 Az eredmény siralmas lett. A szárny alján még elfogadható, de felül… Nem élethű, eltúlzott, sok, és nagy folt keletkezett. Ez a visszatépkedős technika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A maszkolót nehéz megfelelően kis mennyiségben felvinni, és a kontúrok lekerekítettek, cseppszerűek. Néhányat visszamaszkoltam, és Surfacerrel javítani kezdtem.
126
127 Arra mindenképpen jó volt ez a baki, hogy egy másik problémára rávilágítson: ha a festést feltépi a maszkoló, ugyanilyen módon lehet javítani. Nem elég újrafesteni a hibát, mert a rétegvastagság okozta lépcső meglátszana. Surfacerrel feltöltve, becsiszolva lehet elsimítani. Természetesen újravonalazni, szegecselni.
127
128 A festések közben elkészült a szálantenna feszítőrugója. Csak a láthatóság kedvéért egy vastag rézdrótból, reszelőnyélre tekert verzió. A valóságban ezt a legvékonyabb injekcióstűre tekerem, megfelelő anyagból.
128
129 Az elkészült rugót kicsit megnyújtom, hogy a festés ne tüntesse el a formáját. Propellerfanatic barátom tanácsára a maketten ezt vízvezetékcsőről bontott fémszálból készítettem. Ez megfelelően erős, a feszítőszemet nem fogja deformálni a későbbiekben beragasztott antennaszál húzása.
129
130 Itt néhány kép kimaradt az építésből, mert elvesztek az adathordozóval. Az előzőleg Surfacerrel javított foltokat újrafestettem, kiemeltem a panelvonalakat, és a panelek közepét világosított alapszínnel tettem változatossá. Mindezt háromszor megismételtem, mire az itt látható eredményt elértem. Maszkolást nem használtam hozzá. Konkrétan: Az alap Gunze H55, a panelvonalak ennek feketével sötétített keverékével kiemelve. A fék és csűrőszárnyak Gunze H54 –re festve, a fegyvertérajtók Lifecolor navy blue színűek. A panelek világos közepe H54 és fehér, valamint H54 és kromátzöld keverékével fakítva.
130
131 Az előző állapot még karikatúraszerű, csak arra szolgált, hogy megtörje az egyszínűséget. Most tompítottam a kontrasztokat, de nem tüntettem el teljesen. H55 és H54 kb. feles keverékével, amit jól felhígítottam, messziről átködöltem az egészet.
131
132 A szolidabbra vett lepattogzások. A matricázás csak a felségjelzésre korlátozódott, jó minőségű, vékony Propagteam. Alatta, felette egy réteg fényes lakk.
132
133 A kiömlőket nem akartam tisztán hagyni. Először egy Model Master Sand alapot szórtam fel. Ezután fekete, barna és okker művészolajat felhígítottam művészterpentinnel, és ezek keverékeivel szórtam a koszolódást. Három napig hagytam száradni. Az olaj fényes, vagy félfényes felületet ad, ezért később mattra lakkozom.
133
134 Ez már a végleges, lakkozott felület, a maszkok is eltávolítva. A pitotcsövek injekcióstűből vannak.
134
135 A futóakák és környékük.
135
136 Némi diszkrét koszolás, Z63-féle fekete panelezőfilccel. Maguk a panelvonalak is ezzel lettek kihúzva. Egy pár percig még nedves ronggyal, fültisztító pálcikával visszatörölhető, így könnyen javítható. A törzs piros villogói fehér alapot kaptak.
136
137 Fényjelzések. A piros Model Master Acryl clear red, a zöld Gunze clear green. Mindkettő nagyon jó festék.
137
138 A huzalantenna a legvékonyabb damyl, amit szerezni tudtam, 0,64-es. Később művészolajjal sötétszürkére festem. Ez nem áll össze rajta kis cseppekben, jól takar, mindig ezt használom.
138
139 A másik antennaszál partvisszőr.
139
140 Helyére került a második gázturbina kiömlője is.
140
141 Alulról.
141
142 És felülről. Végszerelés előtt.
142
143 A főfutószárakat újra kellett gyártani, injekciós tű, műanyag cső, szigetelőszalag, és némi rézmaratás. Az erdetiek javíthatatlanul sorjásak, és öntéshibásak voltak. A készlet maratott aknafedlapjai, ezek szépek, főleg a fröccsöntötthöz lépest.
143
144 A kész futóművek, és aknák.
144
145 A kész makett alja, már csak egy alap kell.
145
146 Az alap fenyő profillécbe ragasztott eternit lap, amit halványan átködöltem a lifecolor olasz szürkéjével. A sarokban gipsszel feltöltött terület, amire homokot ragasztottam, pasztellporoztam az egészet, és kapott egy matt lakkozást.
146
147 A doboztól a vitrinig. Innentől már csak a kész makett képei, szöveg nélkül.
147
148
148
149
149
150
150
151
151
152
152
153
153
154
154
155
155
156
156
157
157
158
158
159
159
160
160