Sci-Fi
Marton Krisztián József   MIG-23MF Flogger - Utolsó szolgálat, Academy FA022, 1:72

E rövid bemutatóban az Academy FA022 számú, 1:72-es méretarányú készlete kerül terítékre. A MIG-23-as variaszárnyú elfogóvadászt úgyhiszem, senkinek sem kell bemutatni, aki valaha is érzett egy kis kíváncsiságot a repülőgépek iránt. Ha szerencséje volt, akár repülés közben is láthatta a 90-es évek elejéig ezt a karcsú ragadozót.

1971-ben álltak szolgálatba az első példányok a szovjet légierőben, majd a volt keleti blokk országaiban. De ugyanúgy megtalálható volt Afrika és Dél-Amerika országaiban és ázsiai országok légierejében. (Néhány helyen ma is üzemben tartják). Kevésbé sikeres típus lett, mint elődje, a MIG-21-es, a variaszárny és más gyermekbetegségek hátráltatták elterjedését. Ennek köszönhető többek között, hogy az elődtípus túlélte az utódját, hiszen a 21-es mai napig is több országban hadrendben van.

Magyarországra a 80-as években kerültek az első 23-asok. Az MF (harci) és UB (oktató) változatok állomáshelye Pápa lett. Ez kivonásukig így is maradt, csak a repülőtér betonjának felújításakor költöztek el ideiglenes jelleggel, például Mezőkövesdre, Szentkirályszabadjára. Az MH 47. Pápa Harcászati Repülőezred Sámán százada repülte a 15 db gépet. A makett az 1997 márciusi, hadrendből való kivonás előtti állapotban mutatja be a típust.

A dobozt kibontva 2 db szürke és egy átlátszó öntőkeretet találunk. Egy teflonszürke szovjet géphez kapunk oldalszámot és csillagokat. Sorja minimális. Összeállítási rajz nem túl részletes, de érthető. Az alkatrészbontás miatt nehéz is lenne fordítva összerakni bármit. A panelvonalak finoman vésettek, de nem mindenhol felelnek meg az eredeti leosztásnak. Összességében mérethelyes, bár nem mértem, de szemre jónak tűnt. Illeszkedéssel komolyabb gond csak a kabin és a törzs találkozásánál volt, itt kb. 1 mm-t kellett lecsiszolni, hogy egybefüggő, sima felületet kapjunk. (Ez majdnem sikerült is...) Ezután lehet újravésni az eltűnt panelosztást...

A kabinbelső egy átlagos katapultülésből áll, illetve matricán kapjuk a műszerfalat. (A tuning megengedett, sőt javallott, ha nyitva akarjuk bemutatni...) A futóaknák szegényesek, de házilag könnyen pótolható a sok vezeték és tömlő. Ellenben a futószárak részletesek, csak a kinyomótüskék nyomait kell finoman eltűntetni. Viszont figyelni kell a méretekre! Az igazi MIG-23-as jellegzetesen "ül", az alsó stabilizátor emiatt félrehajtható, különben leérne a földre a fara. Sajnos én is csak az összeállítás után vettem észre, de vagy az orrfutó rövidebb, vagy a főfutók hosszabbak, így kevésbé áll szögben a gép orra. Viszont az orrba pótsúlyt mindenképpen tegyünk, különben állandóan az égre mered a gépünk.

Festésre az általánosan használt sárgásbarna-sötétzöld-világoskék (FS.33440, FS.34092, FS.35414) színösszeállítású kamuflázst választottam. A 10-es oldalszámú gép folttérképét a Modell és Makett Magazin 99/5-ös számában találtam. A fenti színeket kissé világosítottam szemmérték alapján, hiszen a gép kivonás előtti állapotát akartam bemutatni, nem pedig egy nagyjavítás utánit, friss festéssel. Emiatt meglehetősen sokat foglalkoztam a koszolással. Ez főként a gép hasán a hajtómű alatt észrevehető, ill. a vezérsíkok és a szárnyak közti részen, ahol egy esetleges hajtómű cserénél széthúzzák a gépet. Ez a panelvonalak vékony grafitceruzával történő kihúzásából állt, majd az alapszínek világosított árnyalatával mentem végig a panelvonalak két oldalán, halványan jelezve az elhasználódottságot. Egy-két helyen finoman szárazecseteltem ezüst és fém színnel kopottságot imitálva.

Végül a matricázás után egy réteg félfényes lakkal "kezeltem". (Illetve fogom kezelni, hiszen nem sikerült ezidáig beszereznem 72-es Sámán század-, ill. ezredjelvényt.)

Az hogy mindez hogyan sikerült, rátok, olvasókra bízom, de ettől függetlenül vitrinem féltett kincse lesz. Természetesen nem gondolom, hogy versenyt nyerhetnék vele, annyira nem vagyok profi. Az ecsettel a festékszóró közelébe se érhetek, de ez talán valamelyest növeli is az értékét a munkámnak.

Marton Krisztián József