Takács Zoltán: Arado Ar-240

Arado Ar-240

1938-ban kezdődtek egy olyan, nagy sebességű kétmotoros romboló projektmunkái, amelyet gyorsbombázóként, felderítőként és éjszakai vadászként is fel lehetett használni. A tervezést 1939-ben kezdték Ar-240-es jelzés alatt, ugyanarra kiírásra, mint amelyikre a még fejlesztés alatt álló Me-210-et és a He-219-et szánták. Az Ar-240-re feltöltős magassági motorokat terveztek, amelyekkel a gép teljesítménye a lehető legtöbb volt, amit dugattyúsmotoros típussal el lehetett érni. A végeredmény egy olyan repülőgép lett, amelynek maximálisan elérhető 700 km/h-s sebessége messze a legnagyobb lett volna. Ennek a fantasztikus teljesítménynek olyan ára volt, ami néhány problémát is maga után vont. Az első helyen a rendkívül magas, 300-400 kg/m2-es felületi terhelés állt, ami a leszállási tulajdonságokat erősen befolyásolta. Hogy elfogadható földetérési sebességet érjenek el, Arado kétrészes Fowler-lapokat fejlesztett ki a szárny nagy mélységében, ezeket Ar-80 és Ar-198 típusú gépeken próbálták ki. Az A-sorozat 1941-ben sorozatérett volt, de az előállítást mindig elhalasztották, újra és újra kitolták, míg 1944-ben teljesen le nem mondtak róla. Összesen csupán 15 példány készült ebből a nagyteljesítményű gépből, annak ellenére, hogy a repülési teljesítmény és tulajdonságok maximumát mutatta fel és kifejezetten sorozatgyártásra "szabták".


Ar-240 V-3


Ar-240 V-3

Arado Ar-240 A-sorozat

Az A-szériát nehézvadásznak szánták és vagy két 1475 LE-s DB 605-tel, vagy két 1750 LE-s DB 603-mal épült volna. A teljesítménynöveléshez olyannyira kicsire tervezték a hűtőgyűrűt, hogy felszálláshoz a futóműre kiegészítőhűtőket helyeztek. Mivel az első sárkány elkészülte után még nem álltak rendelkezésre erősebb Daimler-Benz-motorok, az Ar-240 V1-et két 1150 LE-s DB 601 A-val szerelték fel. A fegyverzetet négy 15 mm-es MG 151 alkotta, amelyekből kettőt-kettőt építettek az orrba, illetve a szárnytövekbe. Újszerű volt a hátrafelé irányuló távvezérelt védőfegyverzet, amely egy-egy forgatható toronyból állt a törzs felső és alsó felén. Ezek a tornyok (FDL 81 Z) egy-egy 7,9 mm-es MG 81 Z ikergéppuskát foglaltak magukba és egy erőrásegítéses célzóperiszkóp segítségével lehetett őket használni. A próbák a V1-gyel és a vele megegyező, időközben elkészült Ar-240 V2-vel 1940. őszén kezdődtek.

Ar-240 A-0

Még az A-sorozat előszériájának is az eredetileg tervezettől eltérő motorokkal kellett a gyárból kikerűlnie. A hat megépült Ar-240 A-0-nál 1440 LE-s BMW 801 J kettős csillagmotorok kerültek beépítésre. Ezeket később Anglia és a Szovjetúnió felett vetették be, mint nagysebességő felderítőgépeket. Erre a célra két kamera kapott helyett a motorgondolákban. A gépeknél részben eltávolították a megfigyelő kupoláját és a helyére meghosszabbított burkolat került. Ettől és a B, illetve C-tornyok elhagyásától jelentős teljesítménynövekedést vártak.

Arado Ar-240 B-sorozat

A próbák során a gépek elégtelen hossztengely körüli stabilitást mutattak. Az ok a 40%-kal keskenyebb szárnyprofil volt, aminek következtében a csűrők túl rövidek és tömzsik lettek, s hatásuk nem volt kielégítő. Hogy ezt a hiányosságot kiküszöböljék, a B-sorozat szárnyánál megfelelő intézkedéseket foganatosítottak. Ezenkívül ez a változat - amely különben megegyezett az A-sorozattal - túlnyomásos kabinnal is rendelkezett. Ez statikai szempontból két félkörből állt, amelyek egy közös hosszirányú "gerendában" végződnek. A külső formát aerodinamikailag átdolgozták, így ezután a kabin üvegteteje néhány merevítővel illeszkedett a törzs alakjához. A duplaüveg rétegei közt meleglevegős fűtés volt. A B-sorozat első prototípusa az Ar-240 V3 volt, amelyet később az Ar-440 V1-gyé építették át. Ez még 1150 LE-s DB 601 A-kal és a V1 fegyverzetével épült. Az Ar-240 V4 teljesen megegyezett a V3-mal. A B-változat nem került sorozatgyártásra.

Arado Ar-240 C-sorozat

Hogy a hosszirányú instabilitást teljesen megszüntessék, a C-változatú gépek új szárnyat kaptak kissé megnövelt fesztávolsággal és új profillal. Ezt a típust vadász-felderítőnek szánták, de sorozatgyártása ugyancsak nem indult be. A kevés megépült prototípust átadták a csapatoknak és Anglia fölött repültek felderítőbevetéseket velük egy időben, mikor erre egyetlen más típus sem volt alkalmas. Az Ar-240 V5-nek még két 1175 LE-s DB 601 E-je volt, de a V6, a V7 és a V8 elsőként megkapta a jelentősen erősebb, 1750 LE-s DB 603 A-kat. Ezekkel a motorokkal a gépek 675 km/h-t tudtak elérni 7000 m-es magasságban, sőt, 730 km/h-t víz-metanol-befecskendezéssel.

Típus: Kétmotoros vadász-felderítő.
Szárny: Szabadonhordó alsószárny. Háromrészes, kétfőtartós, teljesen fém szárny, amely építőkockaszerűen épül fel a be-, illetve kilépőéleket, valamint a főtartókat magukba foglaló elemekből. A téglalap alakú szárnyközépen kétrészes Fowler-lapok nagy mélységben. Trapéz formájú külső részek egyenes belépőéllel.
Törzs: Teljesen fém héjszerkezetű, elöl ovális keresztmetszetű, köralakkal folytatódva. A farokban beépített zuhanófék és stabilizálófelületek. Az orrban túlnyomásos kabin.
Vezérsíkok: Szabadonhordó vízszintes vezérsík a két végén kialakított függőleges vezérsikokkal. Teljesen fém felépítés. Valamennyi kormány súlyokkal kiegyenlítve és trimmlapokkal ellátva.
Futómű: Behúzható hagyományos futómű. A főfutóműveknél egy csillapított száron egymás mellett két kereket helyeztek el. A behúzás hidraulikusan történt hátrafelé, a motorgondolákba. A farokkerék behúzható a törzsbe, szintén hátrafelé.
Motor: Két 1750 LE-s Daimler-Benz DB 603 A léghűtéses, tizenkéthengeres, fordított V-állású motor. Háromágú állítható légcsavarok. Nyolc üzemanyagtartály a szárnyakban, egy a törzsben. 2750 l üzemanyagkapacitás.
Személyzet: Két fő (pilóta és navigátor-lövész) háttal egymásnak az orrban kialakított túlnyomásos kabinban.
Fegyverzet: Hat, mereven előre tüzelő 15 mm-es MG 151 (kettő-kettő az orrban, a szárnytövekben és a törzs alatti gondolában). Két távvezérlésű, forgatható torony (EDL 131 Z) két-két 13 mm-es MG 131-gyel a B-, és a C-állásban. Két kamera a motorgondolák végében. Függesztő a törzs alatt egy 1000 kg-os bomba számára. Kiegészítésképpen lehetett egy-egy 500 kg-os tartót a szárnyak alá szerelni.

Az Ar-240 utólsó változata a két 2400 LE-s Jumo 213 motorral ellátott éjszakai vadász V10 volt.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge

Vissza a listához