Takács Zoltán: Arado Ar-340

Arado Ar-340

1939-ben az RLM technikai hivatala kiírta a "B-bombázó"-programot azzal a céllal, hogy 1943-ig lehetségessé váljon a Ju-88 és a Do-217 lényegesen nagyobb teljesítményű váltótípusának bevezetése. A kiírás egy kétmotoros, közepes bombázóra vonatkozott. A kétmotoros elképzelésre különösen nagy hangsúlyt fektettek, főképp, mivel követelmény volt a zuhanórepülő-képesség, de más, taktikai okokból is. Az elvárt teljesítményértékek - 7000 m-en a 600 km/h-s csúcssebesség, 2000 kg-os terhelés 3600 km-es és 6000 kg-os kis hatótávolság mellett - elérésére csak a legerősebb motorok beépítése jöhetett szóba egy kétmotoros konstrukció számára. A kiírás idején csak három 2000 LE fölötti motor fejlesztése folyt Németországban, ezek a DB 604, a BMW 802 és a Jumo 222 voltak. Mivel a Jumo 222 már 1939 óta végezte próbaüzemeit, és legkésőbb két éven belülre számították a sorozatgyártását, valamennyi B-bombázó-tervezetet ezzel az erőforrással akarták ellátni. A fejlesztési megbízás az Arado-, Dornier-, Focke-Wulf- és Junkers-cégeknek szólt. Míg Dornier a Do-317 B-vel, Focke-Wulf az Fw-191-gyel és Junkers a Ju-288-cal a hagyományos kialakítás mellett maradtak, addig Arado az 1936-ban létrehozott Ar E-500 harcigép-projekt továbbfejlesztése mellett döntött egy központi gondolával és két vezérsíktartóval, mindkettőn egy-egy fél vízszintes vezérsíkkal. Ezt az elrendezést választották, mert a kiírás távvezérelt tornyokban elhelyezett védőfegyverzetet írt elő elölre, hátra felülre és hátra alulra. Az Ar-340-nél ez egy faroklőállásból állt a gondola végében, ami a vezérsíktartók és a féloldalas vízszintes vezérsíkok miatt hátrafele szabadon tüzelhetett. Állásokat helyeztek el a törzs fölött és alatt, amihez még továbbiakat terveztek a tartók végébe. A célzás az Arado által kifejlesztett periszkóp-irányzékok segítségével történt volna, amelyek később az Ar-240-en kerültek felhasználásra. A tornyokat iker-MG 131-esekkel, vagy MG 151/20-asokkal akarták felfegyverezni. A négyfős személyzet számára egy teljesen üvegezett, túlnyomásos kabint terveztek a középső gondola orrába. Az Ar-340-et, akárcsak a Ju-288-at, törölni kellett a fejlesztési programból, mivel az RLM (Milch államtitkár) Mader és Hertel professzorok, valamint Zindel mérnök közbenjárása ellenére 1941-ben nem ismerte el a Jumo 222 fejlesztésének sürgősségét, illetve megtagadta a szükséges nyersanyagok rendelkezésre bocsátását. Mellesleg a Jumo 222 munkáit 1941-től tovább folytatták.


Ar-340

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge

Vissza a listához