Takács Zoltán: Focke-Wulf Fw-189

Focke-Wulf Fw-189

1937-ben kezdődött E. Kosel műszaki gondozásában egy többcélú repülőgép önfejű konstrukciója. A Fw-189-es jelzés egy kéttörzsű gépet takart, amelynek két törzse közti gondolájában helyezkedett el a személyzet. A gondola a csata-, felderítő-, könnyűbombázó-, illetve kiképzőgépként való használatnak megfelelően cserélhető lett volna. 1938-ban kezdték el berepülni a Fw-189 V1-et (D-OPVN). Ez egy rendkívül kisméretű, kis homlokfelületű gondolával rendelkezett, amit a csatarepülő változat számára alakítottak ki. Az erősen páncélozott gondola két, egymás mögött ülő ember befogadására volt kialakítva, a farokrészben pedig lőállással rendelkezett. A földközeli próbákon megmutatkozott, hogy a nagyméretű, ám alulmotorizált gép sebessége és fordulékonysága a célra elégtelen. A második prototípus, a Fw-189 V2 (D-OVHD) egy körkilátású, háromfős kabinnal épült, ami nem különbözött lényegesebben a későbbi sorozatváltozattól. Ez a prototípus lett a később leginkább felderítőként alkalmazott Fw-189 A-1 mintapéldánya. A háború végéig 846 darab Fw-189-est gyártottak, javarészt az S.N.C.A. du Sud-Ouest különböző üzemeiben, amelyek Franciaország megszállásának idején a Focke-Wulf irányítása alatt álltak. Az éves termelés a következő képet mutatta: 1939-ben 6, 1940-ben 38, 1941-ben 250, 1942-ben 327, 1944-ben pedig 17 darab épült.


Fw-189 V-1

Focke-Wulf Fw-189 A-sorozat

A V2-höz képest leginkább a fegyverzet változott meg a sorozatkiviteleken. Míg a prototípus A-, B- és C-állásaiban egy-egy 7,9 mm-es MG 17-est helyeztek el, addig a mozgatható A-állást megszüntették, mivel a szárnytövekbe mereven beépített két MG 17-est megtartották. Az A-sorozatnak három változata vált ismertté, a Fw-189 A-1, az A-2 és az A-3, amelyek azonban csak kisebb részletekben különböztek egymástól. Fő feladatköre az összekötő felderítőtevékenység volt, de sebesültszállítóként, navigációs kiképzésre és utasgépként is használhatták.


Fw-189 A-1

Típus: Kétmotoros közelfelderítő.
Szárny: Háromrészes, háromfőtartós, tiszta fém szárny. A főtartók között a téglalap alakú középrész, amin a személyzeti gondolát elhelyezték. Trapézformájú külső részek levehető be- és kilépőélekkel. Kívül kétrészes, vászonborítású csűrők. A csűrők és a vezérsíktartók között, valamint az egész középrész alatt szétnyiló féklapok.
Törzs: Személyzeti fülke a szárnyközéprészen lévő gondolában. Ezt a teljesen fém, nagyrészt üvegezett kabint elöl üvegtáblák borítotják, míg hátul gömbölyű üvegcsúcsban végződik. Két teljesen fémszerkezetű, felcserélhető vezérsíktartó a motorgondolák meghosszabbításaként.
Vezérsíkok: Egy-egy teljesen fém függőleges vezérsík a vezérsíktartók végén. Téglalap alakú, teljesen fém, szabadonhordó vízszintes vezérsík a tartók között. Valamennyi kormány fémszerkezetű, amin vászonborítás van. A kormánylapok súlyban és aerodinamikailag kiegyenlítettek, valamint elektromosan állítható trimmlapokkal vannak ellátva.
Futómű: Merőleges elrendezésű behúzható futómű. A főkerekek hidraulikusan húzódnak a vezérsíktartókba hátrafelé. A farokkerék szintén hidraulikusan húzódott be oldalirányban a vízszintes vezérsík nyílásába.
Motor: Két 465 LE-s Argus As 410 A-1 léghűtéses tizenkéthengeres fordított V-motor. Kétágú, automatikus állítható Argus-légcsavarok. Egy-egy tartály mindkét törzsben a motor mögött. 450 l-es üzemanyagkapacitás.
Személyzet: Általában három, de lehet öt fő is.
Fegyverzet: Egy-egy 7,9 mm-es MG 15 a B- és a C-állásban, valamint egy-egy 7,9 mm-es MG 17 a szárnytövekben. Négy 50 kg-os bomba a külső szárnyrészek alatt. Egy Rb 50/30 és egy Rb 20/30 fényképezőgép.


Fw-189 A-1

Focke-Wulf Fw-189 F-sorozat

A Fw-189 F-1 az erősebb motorjaiban különbözött az A-1-től. Ennek két 575 LE-s Argus As 411-ese volt. A fegyverzetet két MG 17-re és két MG 81 Z-re növelték.

Focke-Wulf Fw-189 G-sorozat

Tervezték még a G-sorozatot, amely As 402-es motorjaival 4500 kg-os repülősúlynál, 4500 m magasságban 435 km/h-t érhetett volna el.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge

Vissza a listához