Blohm und Voß Ha-139

Dr. Vogt tervezési sikerei 1935-ben arra ösztönözték a Lufthansát, hogy a Blohm und Voß-nak megbízást adjon egy katapultálható postagép építésére, amit az Atlanti-óceán fölötti vonalakra szántak. Vogt egy kétúszós gép tervezése mellett döntött, ami a Ha-138-as jelzést kapta. A két első gép, ami 1937-ben állt az észak-, illetve dél-atlanti vonalakra, valamivel kisebb volt, mint a harmadik és egyben utolsó példány. Ez utóbbi a Ha-139 B jelzést kapta. Ez a három gép több próbarepülés után 1938. elején állt a menetrend szerinti atlanti forgalomba, ahol kitűnőre vizsgáztak. A gépek 1939. júniusának végére teljesítették 100. óceánrepülésüket, amiből 60-at északon, 40-et pedig délen tettek meg. A háború kitörése után a három gépet katonai célokra használták fel. Csak rövid ideig szolgáltak tengeri felderítő, illetve aknatelepítő feladatkörben.

Blohm und Voß Ha-139 V-1

Ha-139 A

A két A-típusú példány D-AJEY (Nordwind, északi szél), illetve D-AMIE (Nordmeer, Északi-tenger) lajstromjelzéssel repült. Ezeket a szabadonhordó alsószárnyas gépeket Junkers-gyártmányú nehézolaj-üzemű motorok hajtották, valamint kettős függőleges vezérsíkkal rendelkeztek. Egymástól csak a véglapként kialakított függőleges vezérsíkok formájában különböztek. Míg a legelső prototípus, a D-AJEY köralakú stabilizátorokat kapott, addig a D-AMIE nagyobb, majdnem téglalap alakúakkal rendelkezett, akárcsak a későbbi Ha-139 B.

Ha-139 B

Ez a változat 2,5 m-rel nagyobb fesztávolságú szárnyakkal rendelkezett és a törzsét is meghosszabbították kissé. A függőleges vezérsík a második Ha-139 A-éval egyezett meg, de a vízszintes vezérsík ezen kívül is folytatódott. Külsőleg minden másban megegyezett a két elődjével. Az egyetlen megépült B-típusú gép a D-ASTA (Nordstern, Északi Csillag) jelzést kapta. Az alábbi leírás egyaránt érvényes az A-, és B-változatra is.

Blohm und Voß Ha-193 B

Típus: Négymotoros transzatlanti postagép.
Szárny: Szabadonhordó alul megtört alsószárny. Háromrészes, teljesen fém szerkezet. A központi csőfőtartó a középrészben acélból készült és egyben üzemanyagtartály is, a külsőrészben dúralumíniumból van. Síklemez borítás. Négyrészes szétnyíló féklapok a csűrők és a törzs között.
Törzs: Teljesen fém héjszerkezet kerek keresztmetszettel.
Vezérsíkok: A vízszintes vezérsík a törzs fölött egy pilonon helyezkedik el és mindkét oldalán két-két párhuzamos tartó támasztja. A magassági kormány trimmelt. A függőleges vezérsíkok a vízszintes végein (Ha-139 A), vagy attól beljebb (Ha-139 B) voltak. Teljesen fém felépítés.
Úszók: Két darab egylépcsős úszó teljesen fém szerkezettel és éles hassal a belső motorok alatt. Mindkét úszó tizenkét vízmentesen lezárt rekeszre van osztva és csőtartókkal van a szárnytartókhoz rögzítve. A széles tartók áramvonalas burkolatúak.
Motor: Négy 600 LE-s Junkers Jumo 205 C folyadékhűtéses hathengeres ellendugattyús nehézolaj-üzemű sorosmotor. Junkers-Hamilton háromtollú állítható fém légcsavar 3,30 m átmérővel. 6560 l-es üzemanyagkapacitás a szárnyközép főtartócsövében és 600 l kenőanyag.
Személyzet: Öt fő a zárt pilótafülkében, emögött nagyobb tér postának és expresszárunak.

Blohm und Voß Ha-139 B.27 aknakereső berendezéssel

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge