Junkers Ju-88

Ju-88 V-2

A Junkers-műveknél Zindel mérnök irányításával kezdték meg 1936-ban egy kétmotoros gyorsbombázó tervezését. A vadászgépeket felülmúló sebesség érdekében a típust fegyverzet nélkül képzelték el. A típus az RLM-től a Ju-88-as jelzést kapta, és 1936. december 21-én a Ju-88 V1 jelzésű első prototípus elvégezte szűzfelszállását. A gép szabadonhordó alsószárnyas konstrukció volt két 1050 LE-s Daimler-Benz DB 600-as motorral, amelyek hasi hűtővel rendelkeztek. A behúzható, merőleges főfutók villás szárakat kaptak. A háromfős személyzet a kiemelkedő kabinban és az alsó felén ívesen üvegezett orrban foglalt helyet. Mivel a gépre nem szántak fegyverzetet, a minimális homlokellenállás érdekében egy függőleges vezérsíkot terveztek. A fesztávolság 18,25 m, a hossz 14,35 m volt. A Ju-88 V2 első felszállására 1937. április 10-én került sor. Ez a példány teljesen megegyezett a V1-gyel, de mindkét Daimler-Benz-motorját gyűrű alakú hűtővel látták el. A V3 erősebb, 1200 LE-s Jumo 211 motorokat kapott, szintén gyűrű alakú hűtővel. Ez a V2-vel minden másban megegyező prototípus 1937. szeptember 13-án szállt fel először. Ezekkel a motorokkal a Ju-88-as már kezdetben is több, mint 500 km/h-t ért el. Ekkorra az RLM elutasító álláspontja a fegyvertelen gyorsbombázóval kapcsolatban nyilvánvalóvá vált. Hogy megfeleljenek az RLM védőfegyverzet iránti igényének, a bombázó fejlesztése két irányban folytatódott a Junkersnél. Az egyiken a Ju-88 V3-ból létrehozták a Ju-85-öt, amire - hogy szabad tüzelési tartományt kapjanak - kettőzött függőleges vezérsíkot szereltek. A Ju-88 V4 az eredeti vonal folytonosságát biztosította. A gép 1938. február 2-án szállt fel távolsági próbarepülésére. Ezt már ellátták védőfegyverzettel és orrát síküveglapokkal teljesen beüvegezték. Ezzel egyidejűleg készült el egy további fegyvertelen változat, a Ju-88 V5, aminek orrában nem volt üvegezés, kabinteteje lapos volt, és ami két Jumo 211 B motort kapott. A motorok üzemanyag-befecskendezéssel és automatikus szabályozással rendelkeztek, mivel a repülőgép rekordcélokra épült. A gép 1938. április 13-án repült első alkalommal és 1939-ben a következő, a FAI által is hitelesített sebességrekordokat könyvelhette el magának: 1939. március 19-én 517,004 km/h 1000 km-en, június 30-án 500,786 km/h 2000 km-en. Mindkét rekordot 2000 kg-os terheléssel repülték. Eközben 1937. végén az RLM újabb próbatételt dolgozott ki a típus számára. Ez magába foglalta a zuhanórepülő képességet, amit a nagyobb szilárdság révén és az utólag elhelyezett zuhanófékek segítségével kellett elérni. Követelmények voltak még: választás szerint a hatótávolság, vagy a bombateher növelése, fekvőgondolában elhelyezett, alul hátrafelé tüzelő fegyverzet, átlátszó orr síklapokból kialakítva és hely a négyfős személyzet számára. Ezt a koncepciót leginkább Udet hajtotta. Az első gép, ami már teljesen megfelelt ezeknek az elvárásoknak, a Ju-88 V6 1938. június 18-án szállt fel először. Alapvető felépítésében - a négytollú légcsavar kivételével - a V6 megfelelt a későbbi Ju-88 A-1-es változatnak. 1000 kg-os bombaterhet szállíthatott, amit ledobhatott zuhanórepülésben. Ebben látott Udet - nem ismervén az általa kifejlesztett stratégiai koncepciót, ami távolsági bombázót kívánt - egy esélyt, hogy a Hitler által követelt bombázóflottának mennyiségileg eleget tegyen. Azon igyekezetében, hogy a Ju-88-at a Luftwaffe egyedüli stanardbombázójává tegye, megerősítést nyert a Junkers-művek akkori főigazgatója, Heinrich Koppenberg személyében. Amikor Göring 1938. őszén kiadta a Ju-88-as nagyszériás gyártásáról szóló megbízást, utat tört magának az a tragédia, ami a bombázóhadműveletek teljes csődjéhez vezetett. Ekkor a Ju-88 még csak a fejlesztési stádiumban volt, így a nagy bombázóflotta helyett 1939. végéig csak 69 gépet tudtak leszállítani. Mikor a Ju-88 nagysorozatú gyártása végleg felfutott, a háborús helyzet sürgősen egy stratégiai bombázót kívánt. A Ju-88 közepes bombázóként óriási előrelépés volt, és mindenütt bevált, ahol taktikai harcigépként vetették be. A stratégiai bombázóként elszenvedett kudarcát nem lehet tervezési hibákra visszavezetni, mivel ilyesfajta bevetésekre eleve nem szánták. Ennek ellenére a háború végéig nagy mennyiségben gyártották és alkalmazták különböző feladatokra. Egy nehézvadász változat prototípusa, a Ju-88 V7 1938. szeptember 27-én repült először. Három további prototípus következett: 1938. október 3-án a V8, október 31-én a V9 és 1939. február 3-án a V10. 1939-ben Hertel professzor állandó változásai miatt otthagyta a Heinkelt, mivel a Junkershez hívták a műszaki fejlesztések irányítására, így Zindel fölé került. A gyártás ideje alatt a Ju-88 több, mint 3000 változtatást élt meg! 1939. és 1945. között összesen 15000 Ju-88-ast gyártottak. 1939-ben 69 bombázót, 1940-ben 2208 gépet (1816 bombázó, 62 vadász, 330 felderítő), 1941-ben 2780 gépet (2146 bombázó, 66 vadász, 568 felderítő), 1943-ban 3260 gépet (2160 bombázó, 706 vadász, 394 felderítő), 1944-ben 3234 gépet (661 bombázó, 2518 vadász, 3 csatarepülőgépet, 52 felderítő) és 1945-ben 355 vadászt építettek.

Ju-88 V-3

Ju-88 V-5

Junkers Ju-88 A-sorozat

A Ju-88 V6-ból létrehozott bevetéskész sorozatgép. A V6 felépítését teljesen átvették, beleértve az először a V6-on alkalmazott egyszárú, csillapított főfutókat is. A fegyverzetet megerősítették. A négytollú légcsavarokat háromágúakra cserélték és mindkét bombaakna első részét elhagyták. Emiatt a szárnytövek alatt elhelyeztek négy bombafüggesztőt. A futóművek eredetileg elektromos működtetését hidraulikus váltotta fel.

Ju-88 V-6

Ju-88 A-0

A végleges A-1-gyel megyegyező előszéria.

Ju-88 A-0

Ju-88 A-1

Az első sorozatváltozat 1939-ből. Két 1200 LE-s Jumo 211 B-1 motorja volt. Négyfős személyzete és 2500 kg-os bombaterhelése volt. Bevethették vízszintes, vagy zuhanóbombázóként is. A fegyverzetet négy 7,9 mm-es MG 15 alkotta. Ennek a változatnak még 18,37 m-es fesztávolsága volt.

Ju-88 A-1

Ju-88 A-2

Az A-1 átalakítása speciális felszereltséggel katapultstartokhoz.

Ju-88 A-3

Az A-1-ből kialakított oktatógép kettőzött kormánnyal és megfelelő műszerezettséggel.

Ju-88 A-4

Nagy szériás kivitel vízszintes és zuhanóbombázásra, 20,08 m-re növelt fesztávval. A fegyverzetet megerősítették, megnövelték a bombaterhet, erősebb motorokat és futóműveket építettek bele.

Ju-88 A-4

Típus: Kétmotoros közepes horizontális és zuhanóbombázó.
Szárny: Szabadonhordó alsószárny. Kétfőtartós, teljesen fém szerkezet. A kilépőél teljes hosszán kormányok vannak, kívül a csűrők, belül a fékszárnyak. Rácsos zuhanófékek az elülső főtartó magasságában, a motorgondoláktól kifelé a szárny alatt. Meleglevegős belépőéljégtelenítés.
Törzs: Teljesen fém héjszerkezet ovális keresztmetszettel. Az orr és a kabintető teljesen üvegezett, az orrot síküvegekből alakították ki. Az orr jobb oldala alatt fekvőgondola.
Vezérsíkok: Szabadonhordó, merőleges vezérsíkok teljesen fém szerkezettel. A vezérsíkok lemezborításúak, a kormányok vászonnal burkoltak. Minden kormányon trimmlapok. Felfújható gumi-belépőél a vízszintes vezérsík jégtelenítésére.
Futómű: Merőleges kialakítású, hidraulikusan behúzható futómű. Hidraulikusan fékezhető főkerekek a szabadonhordó, olajrugózású szárakon. A kerekek 90^o-os elfordulás után húzódnak hátra a motorgondolákba. A farokkerék hátrafelé húzódik a törzsbe.
Motor: Két 1410 LE-s Junkers Jumo 211 J folyadékhűtéses, tizenkéthengeres fordított V-motor. A hűtőfolyadék és az olaj a gyűrű alakú hűtőn halad kersztül. Háromágú állítható VDM-, vagy Junkers-légcsavar fémből. 2900 l-es üzemanyagkapacitás öt tartályban, amelyek a két főtartó között vannak. Kétszer 415 l a motorokon kívül, illetve kétszer 425 l a motorokon belül található tartályokban és 1220 l a törzstartályban. A bombatérbe egy további, 680 l-es tartályt is beépíthetnek.
Személyzet: Négy fő: pilóta (a tető alatt bal oldalt), mellette mélyebben a bombázólövész. A felső farlövész a pilóta mögött van, a rádiós pedig a bombázólövész mögött, de még mélyebben.
Fegyverzet: A pilóta 7,9 mm-es MG 81-e a szélvédőn át, a bombázólövész 13 mm-es MG 131-e az orrban (A-állás), egy-egy kétcsövű 7,9 mm-es MG 81 Z a kabin hátuljában található lencselafettán (B-állás) és a gondola végében (C-állás). Ez utóbbit a rádiós kezeli. Ezt a Bola 39 lövegtalpat 1941. végén a páncélozott Bola 39 Z váltotta fel. A legnagyobb bombateher 3000 kg. A szárnyközéprész alatt négy függesztőt helyeztek el. Ezekre két 1000 kg-os, vagy négy 500 kg-os, vagy két 1000 kg-os és két 250/500 kg-os bombát helyezhettek. Ehhez tíz darab 50 kg-os bombát helyezhettek el a bombatérben.

Ju-88 A-4 trop

Ju-88 A-5

Két 1200 LE-s Jumo 211 G motorral ellátott változat. Megegyezett az A-1-gyel, kivéve az A-4 nagyobb fesztávolságát és bombaterhelését. Ezt a változatot egy ballonvágó eszköz (lásd az A-6-nál) szállítására is fel lehetett használni. A későbbi sorozatszám ellenére az A-4 elődje.

Ju-88 A-5

Ju-88 A-6

Az A-5-ből a ballonvágó felhasználásával kialakított változat. Ez a speciális gép a bombázókötelékekkel repült léggömbzárral megerősített célpontok elleni támadásokon. A motorok és a kabin előtt szárnyvégtől szárnyvégig húzódott egy nyílformájú ballonvágó, amit erős profilozott csőből készítettek. Az előreépített ballonterelővel találkozó ballonkötél kicsúszott a szárnyvégig, ahol elnyíródott. A szerkezet össztömege 322 kg volt, ezért a farokba egy 59 kg-os ellensúlyt kellett beépíteni. Ezenfelül a sebesség 30 km/h-val csökkent, ami néhány hónapon belül a gépek leállítását eredményezte. Az A-6-ot később a Ju-88 A-14 váltotta fel egy új kábelvágó szerkezettel.

Ju-88 A-7

Gyakorlógép kettőzött kormánnyal, amit az A-5-ből fejlesztettek ki.

Ju-88 A-8

A nagyobb teljesítményű A-4 továbbfejlesztése az A-6 ballonvágójával, hogy a sebességvesztést kiegyenlítsék. Az eredmények továbbra sem voltak kielégítőek.

Ju-88 A-9

A Ju-88 A-1 trópusi kivitele. A sivatagi bevetéshez víztartályok, napellenzők, sörétes fegyverek és hálózsákok is a felszerelés részét képezték.

Ju-88 A-10

Az A-5 sivatagi változata.

Ju-88 A-11

Az A-4 sivatagi változata.

Ju-88 A-12

Az A-4-es sorozatból átalakított kétkormányos oktatógép. A kabint kitágították és nincs lövészgondola.

Ju-88 A-12

Ju-88 A-13

Az A-4-ből származó csatarepülőgép. Nincsenek zuhanófékek, de a páncélzatot megerősítették. Különleges berendezés a repeszbombák számára. Ez a változat a szárnyak alatti két belső tartón egy-egy konténert, úgynevezett "lócsolókannát" (Gießkanne) vihetett. Ezek a konténerek négy mereven előre és négy mereven hátra-lefelé tüzelő 7,9 mm-es MG 17-est rejtettek.

Ju-88 A-13 (Gießkanne-val)

Ju-88 A-14

Az A-14 különleges változata új kábelvágókkal a záróléggömbök ellen. Az eszközök a szárnybelépőél mögött voltak és az elülső főtartóra voltak rögzítve (Kuto-Nase="vágó belépőél").

Ju-88 A-15

Az A-4-ből kifejlesztett nehézbombázó. A Ju-388 K-1-éhez hasonló bombagondolát kapott.

Ju-88 A-15

Ju-88 A-16

Gyakorlógép kettőzött kormánnyal. Külön fejlesztés, de nem gyártoták sorozatban.

Ju-88 A-17

Az A-4 átépítése torpedóbombázóvá. A szárnyak alatti négy ETC 250-es bombazár helyett két torpedó számára helyeztek el függesztőket.

Ju-88 A-17

Junkers Ju-88 B-sorozat

A Ju-88 A-sorozat szériagyártásának felfutása után Hertel professzor rögtön nekilátott a típus továbbfejlesztésének. A még fejlesztés alatt álló Jumo 213-as motorok számára átápítette az A-4 sárkányát és az orrból egy íves, teljesen üvegezett küzdőteret alakított ki. Ez a konstrukció a Ju-88 B jelzést kapta. Mivel a Jumo 213 akkor még nem volt elérhető, BMW 801-eseket próbáltak ki. Csak tíz gép épült, amelyeket távolfelderítőként vetettek be. Ez volt a Ju-188 elődje.

A típus két 1600 LE-s BMW 801 A léghűtéses, tizennégyhengeres kettős csillagmotorral rendelkezett. A személyzet négy főből állt. Adatai megegyeztek az A-4-ével, kivéve a 14,95 m-es hosszt. A fegyverzet hat 7,9 mm-es MG 81-ből és egy 13 mm-es MG 131-ből állt.

Ju-88 B-0

Junkers Ju-88 C-sorozat

Ez a Ju-88 V7-től származó, lemezborítású orr-ral készült, három fős nehézvadászok családja, amelyeket a háború során egyre nagyobb számban gyártottak. Eredetileg Ju-88 Z-ként (Zerstörer=romboló, nehézvadász) jelölték.

Ju-88 V-7

Ju-88 C-1

Közvetlenül a Ju-88 V7-ből kifejlesztett nehézvadász két 1600 LE-s BMW 801 A felhasználásával. A fesztávolság 18,37 m. A fegyverzet két 20 mm-es MG FF és két 7,9 mm-es MG 17 mereven az orrban, egy-egy mozgatható, 7,9 mm-es MG 15 a B-állásban és a gondola végében. A sorozatot a C-2 miatt nem gyártották le.

Ju-88 C-2

Az A-4-es bombázó átalakítása vadászbombázóvá. A lemezborítású orrba egy 20 mm-es MG FF és három 7,9 mm-es MG 17 került mereven beépítésre. A mozgatható fegyverzetet a C-1-ről vették át. 500 kg repeszbombát szállíthatott a gép. Motorként két 1200 LE-s Jumo 211 B-1-et építettek be. 1940-ben 62 gépet építettek át, amelyeket részben éjszakai vadászként is bevetettek.

Ju-88 C-3

A Ju-88 C-2 átalakítása két 1600 LE-s BMW 801 A-val. Ettől eltekintve a felépítés és a fegyverzet megegyezett a C-2-vel. Csak kísérleti sorozat készült.

Ju-88 C-4

Az első nagyszériás vadászváltozat. Ezt a Ju-88 A-5-ből hozták létre 20,08 m-es fesztávolsággal és 1200 LE-s Jumo 211 B-1 motorokkal. Az orrba épített fegyverzet megegyezik a C-3-éval, de hiányoznak a bombafüggesztők. A nappali változat mozgatható fegyverzete megegyezett az A-4-ével: két 7,9 mm-es MG 81 a B-állásban és egy MG 81 Z a gondola végében. Az éjszakaivadásznál a gondolában az MG 81 Z-t két mereven előre tüzelő MG 17 váltotta fel. Csatarepülőgépként történő bevetéshez a szárnyak alá két WB-81 fegyverkonténert helyezhettek. Ezekben hat darab 7,9 mm-es MG 81 volt.

Ju-88 C-5

A C-4 átalakítása két 1600 LE-s BMW 801 A-val. Csak kísérleti szériában gyártották. A merev orrfegyverzetet egy 20 mm-es MG 151/20 és három 7,9 mm-es MG 17 alkotta. A védőfegyverzet megegyezett a C-4-ével. Ennél a változatnál az orr alatti gondolát elhagyták, helyette pedig a törzs közepe alatt egy lapos tartóban helyeztek el két mereven előre tüzelő 7,9 mm-es MG 17-est. A személyzet csak két fő.

Ju-88 C-6

Ju-88 C-6

A sorozat fő változata 1942-ből, megfelelt a Ju-88 A-4-nek két 1410 LE-s Jumo 211 J-vel. A szabványfegyverzet az orrba mereven beépített egy 20 mm-es MG FF-ből és három 7,9 mm-es MG 17-ből, valamint a B-állás mozgatható MG 81 Z-jéből állt. Két alváltozat létezett, amelyek a kiegészítő fegyverzetben különböztek egymástól. A Ju-88 C-6a nappali vadászgép a gondolában egy hátrafelé tüzelő mozgatható MG 81 Z-vel rendelkezett. A Ju-88 C-6b jelzésű éjszakaivadásznál ezt a védőfegyvert elhagyták, helyére pedig két mereven előre tüzelő 20 mm-es MG FF került. A C-6b későbbi változataiba a kabin mögé két távvezérelt, 20 mm-es MG 151/20 került beépítésre, amelyek ferdén előre fölfelé tüzeltek (Schräge Musik = "ferde zene").

Ju-88 C-6

Ju-88 C-7

A C-6 rombolóváltozata a C-6a-éval megegyező fegyverzettel. A C-7a változatnál a bombatérben négy 500 kg-os repeszbomba számára voltak függesztők. A második változat, a C-7b csak annyiban különbözött, hogy az összesen 1600 kg-os bombateher számára a szárnyak alatt is bombafüggesztőket helyeztek el. A bombazárak nélküli C-7c két 1600 LE-s BMW 801 A-val nehézvadászként szolgált. Fegyverzete megegyezett a C-6b-ével, de "Schräge Musik" nélkül. Az egyébként a gondolában található két MG FF egy az orr alatt lévő ledobható, csepp alakú tartóba került.

Junkers Ju-88 D-sorozat

Az A-sorozatból kifejlesztett stratégiai távolfelderítő. A bombatérben pótlólagos üzemanyagtartályokat, mögötte a törzsben pedig kamerákat helyeztek el. A szárnytövek alá két 900 l-es ledobható póttartályt függeszthettek. 1940. és 1944. között összesen 1911 ilyen gép épült.

Ju-88 D-1

Az A-4-ből létrehozott távolfelderítőgép. Nincsenek zuhanófékek. Az üzemanyag tárolására szolgáló bombakamra mögött a törzsben volt a fűthető fényképező felszerelés, ami egy Rb 20/30-ból és választás szerint egy Rb 50/30-ból, vagy Rb 75/30-ból állt. Motorok, fegyverzet és személyzet, mint az A-4-nél.

Ju-88 D-2

A D-1-hez hasonló távolfelderítő, de az A-5-ből kifejlesztve.

Ju-88 D-3

A Ju-88 D-1 trópusi változata.

Junkers Ju-88 E-sorozat

A BMW 801 A motorokkal és teljesen üvegezett kabinnal ellátott Ju-88 B továbbfejlesztése. Ez szintén a későbbi Ju-188 előtanulmányaként szolgált.

Ju-88 E-0

A Ju-88 B-0 előszéria egy gépének átalakítása. A különbség csupán a fegyverzetben van. Utólagos B1-állásként beépítettek egy kézileg működtetett forgatható tornyot, amiben egy 13 mm-es MG 131 kapott helyet. További fegyverzet: egy 20 mm-es MG 151/20 az orr A-állásában, egy 13 mm-es MG 131 a B2-állás lencselafettáján és két 7,9 mm-es MG 81 a C-állásban. Egyebekben a felépítése megegyezett a Ju-88 B-0-éval.

Junkers Ju-88 G-sorozat

Az eljárás, melyben a Ju-88 C-sorozat éjszakaivadászait földi telepítésű, helyhezkötött Freya, vagy Würzburg radarok segítségével vezették az ellenséges bombázókötelékekre, nem bizonyult különösen eredményesnek. A fedélzeti radarok jobb eredményekkel kecsegtettek. Az erre a célra kifejlesztett, 4 km-es hatótávolságú Lichtensein BC rádiólokátor még nem működött megfelelően. Az ebből kifejlesztett Lichtenstein SN 2 viszont már kezdetben is jó eredményeket mutatott fel. Ezeknek az új készülékeknek az elhelyezéséhez létrehozták az új éjszakaivadász Ju-88-ast, a G-szériát. 1944-ben az ilyen gépekkel megerősített bevetések után a német éjszakaivadász légierő sikerei ugrásszerűen megnőttek. A G-sorozat prototípusául egy átalakított Ju-88 C-5 szolgált, amibe a Lichtenstein SN 2 egy régebbi változatát építették és amit ezután Ju-88 G-1-gyé neveztek át.

Ju-88 G-0

Előszéria. A prototípustól főként az átalakított függőleges vezérsíkban és az orron elhelyezett javított "szarvasagancs" (Hirschgeweih) radarantennában különbözött. A függőleges vezérsík hasonló alakú volt a Ju-188-on alkalmazotthoz. A személyzet három fő volt. Erőforrásul két 1700 LE-s BMW 801 D szolgált. Az orr alatti gondolát - akárcsak a G-sorozat összes többi tagján - elhagyták. Ehelyett a has jobb oldalára egy fegyvertartót tettek, amiben négy 20 mm-es MG 151/20 volt. A B-állásban egy mozgatható MG 131 volt. Az előszéria gépei emellé még két MG 151/20-at is kaptak az orrba.

Ju-88 G-1

A G-0-hoz hasonló sorozatváltozat, de csak a fegyvergondola négy MG 151/20-ával. Az első ilyen gépeket 1944. nyarán vetették be.

Ju-88 G-1

Ju-88 G-2, G-3, G-4 és G-5

A C-1 kísérleti utódai. Sorozatgyártásra nem kerültek.

Ju-88 G-6

Javított sorozatváltozat két 1750 LE-s Jumo 213 E-vel. A Ju-88 G-6a az új motoroktól eltekintve mindenben megegyezett a Ju-88 G-1-gyel. Ezzel szemben a G-6b-be a négy MG 151/20-ból és egy MG 131-ből álló alapfegyverzeten kívül "schräge Musik"-ot és két 7,9 mm-es MG 81-et kapott. A "schräge Musik" két 20 mm-es MG 151/20-ból állt, amelyeket a kabin mögé építettek a törzs hátába. Ezek mereven tüzeltek előre felfelé. Az MG 81-ek a farokba kerültek, ahol mereven hátrafelé tüzeltek a lerövidített oldalkormány alatt. Ezt a változatot 1944. közepén kezdték el gyártani. A szárnyak a Ju-88 A-4-ről valók.

Ju-88 G-7

Ju-88 G-7c

A sorozat utolsó tagjaként a G-7 a BMW motorok helyett két 1750 LE-s Jumo 213 E-t kapott gyűrű alakú hűtőkkel. Ennek a változatnak minden alváltozata a négy MG 151/20-on és az MG 131-en kívül még a két MG 151/20-ból álló "schräge Musik"-ot is megkapta, mint standard fegyverzetet. A Ju-88 G-7a egy javított Lichtenstein SN 2 készüléket, de még régi agancs-antennákat kapott. Ezt a G-7b-n egy egyszerűbb Morgenstern-antenna váltotta fel. Ugyanakkor ez is megkapta a G-6b merev farokfegyverzetét. A Ju-88-as típus legjobb éjszakaivadász változata kétségkívül a G-7c volt. Ez teljesen megegyezett a G-7a-val, de az AEG által kifejlesztett FuG 202 keresőberendezéssel rendelkezett. Ennek antennáját teljesen elfedte a műanyag orrburkolat. A sorozatgyártás a háború végén éppen beindult. A típus a Ju-188 szárnyait kapta!

Ju-88 G-7a

Junkers Ju-88 H-sorozat

Azzal, hogy a szárny előtt és mögött két további szelvényt illesztettek a törzsbe, létrehozták a H-sorozatot. Az így 14,36 m-ről 17,65 m-re hosszabbított törzsbe további üzemanyagtartályokat helyezhettek el. A fesztávolság 19,95 m volt.

Ju-88 H-1

Nagyhatótávolságú fotófelderítő változat. A merseburgi Junkers-üzemben építették át Ju-88 D-1-ből. Tíz ilyen gépet készítettek majd vetettek be 1943-ban és 1944-ben az Atlanti-óceán felett. Két 1700 LE-s BMW 801 D-motorral rendelkezett. Hagyományos, síküvegekkel burkolt orrkabinjában három fő foglalt helyet. A flottakötelékek és hajókaravánok megtalálására egy radart helyeztek el a gépen. Az antennák itt is az orrban voltak. A szokásos jobb oldali gondolát elhagyták. Ehelyett a törzs bal oldala alá tettek egy kis gondolát két 7,9 mm-es MG 81-gyel, amik mereven előre tüzeltek. Egy további, mozgatható MG 81-et helyeztek el a pilótafülke szélvédőjén, valamint egy MG 131-et a B-állásban. A kamerafelszerelés három fényképezőgépből állt, amelyek a törzsközéprészben kaptak helyet az üzemanyagtartályok mögött.

Ju-88 H-2

Nagyhatótávú nehézvadász. A Ju-88 G-1 átépítése. Méretek, motorok és személyzet, mint a H-1-nél. Az üvegezetlen orrban kettő, a gondolában négy 20 mm-es MG 151/20 tüzelt mereven előre. A B-állásban egy 13 mm-es MG 131 volt. Merseburgban ezekből a gépekből is tíz példány készült.

Junkers Ju-88 N-sorozat

Ebből a sorozatból csak egy gép épült kísérleti célokra. Ezt egy Ju-88 C-4-ből alakították át a földi erők támogatáshoz. Ju-88 Nbwe jelzéssel a törzse alatt egy nagy központi gondolát hordott, amiben egy lángszóró volt. Két 1500 LE-s Jumo 211 N motorja, valamint két 7,9 mm-es MG 81-e volt. A személyzet három fő volt.

Junkers Ju-88 P-sorozat

1942-ben az olyan gyorstüzelő, nagy kaliberű fedélzeti ágyúk, amelyek páncéltörő repeszgránátokat lőnek ki, még csak a fejlesztési stádiumban tartottak. Mivel ezekre a fegyverekre sürgősen szükség volt az erős páncélzatú ellenséges bombázókötelékek elleni harcban, szükségmegoldásként légvédelmi és páncéltörő ágyúk beépítésével kísérleteztek. A Ju-88-nál a csak igen kis számban épült P-sorozatba szerelték ezeket be. A Ju-88 P V1 jelzésű prototípus egy Ju-88 A-4 típusú gép volt, amelynek törzse alatt egy nagyméretű gondolában egy 75 mm-es Pak 40-es páncéltörő ágyút helyeztek el. A viszonylagos siker, amit a lőkísérleteknél értek el, indokolta a típus áttervezését egy szériaváltozattá.

Ju-88 P-1

Sorozatméretű átépítés Ju-88 A-4-esekből a P V1 tapasztalatai alapján. Ez a változat csak az üvegezetlen orrban különbözött a prototípustól. A 75 mm-es Pak-ot egy lerobbantható gondolában helyezték el a törzs alatt. Ez olyan nagy volt, hogy a végében még egy C-állást is kialakíthattak. Ebbe egy kétcsövű 7,9 mm-es MG 81 Z volt tettek. A további fegyverzet egy MG 81 volt a pilótafülke szélvédőjén, valamint egy MG 131 a B-állásban. A használt Pak 40 egy javított, túlméretezett csőszájféket kapott. A fegyvert kis szögben el lehetett mozdítani felfele, illetve lefele. A kisszámú megépült Ju-88 P-1-est főként nappal az amerikai bombázók ellen vetették be, de nem igazolták az elvárásokat. Kiderült, hogy a Pak 40 csőszájfékjéből kitörő égésgázok a légcsavartollakba ütköznek és rezgéseket keltenek. Két 1410 LE-s Jumo 211 J páncélozott motorgondolákban. Négyfős személyzet.

Ju-88 P-1

Ju-88 P-2

A P-1-nél ismertetett okok miatt terveztek egy újabb változatot két kisebb ágyúval. A P-2 a P-1-gyel azonos felépítésű volt, de két 1200 LE-s Jumo 211 G motorja volt. A lerobbantható gondolában egymás mellett két 37 mm-es BK 3,7 (Flak 38) volt, amelyek jóval nagyobb sikereket hoztak. De még ezeket a nappali és éjszakai vadászatra bevetett gépeket is visszautasították a frontalakulatok, mivel túl lassúak voltak. Tíz Ju-88 A-4-est építettek át Merseburgban, amelyeket 1942-ben és 1943-ban vetettek be.

Ju-88 P-3

A P-2-nek megfelő változat, amit 1200 LE-s Jumo 211 H motorokkal láttak el. Ezt is csak néhány példányban építették át A-4-esekből.

Ju-88 P-4

A P-1-es újabb utódjaként 1944. végén megjelent a P-4, ami motorjában is megfelelt az elődtípusnak, de a 75 mm-es ágyú helyett egy 50 mm-es BK 5-öt (KWK 39, Kampfwagenkanone 1939=1939-es harckocsiágyú) kapott. Merseburgban körülbelül 30 A-4-est építettek át ilyenre, majd küldtek át a nappali vadászokhoz. Mivel a típus erre a célra túl lassú volt, végül az éjszakai vadászoknál kötöttek ki. De itt is mellőzték őket, mivel túl nehézkesek voltak és nem volt radarjuk.

Ju-88 P-4

Junkers Ju-88 R-sorozat

Mivel a háború előrehaladtával a C-sorozat gépei már nem elégítették ki az éjszakai vadászat igényeit, A Ju-88 C-6-ból egy új éjszakaivadász változat jött létre, a Ju-88 R. Alapvetően azonos felépítés mellett csak a BMW 801 motorok és a radarkészülék használatában különbözött.

Ju-88 R-1

Két 1600 LE-s BMW 801 A motorral és az orrban Lichtenstein C 1-gyel rendelkező változat. A további felépítés és a személyzet, mint a C-6-nál.

Ju-88 R-2

Javított változat 1700 LE-s BMW 801 D motorokkal és korszerűbb radarral, minden másban megegyezett az R-1-gyel.

Ju-88 R-2

Junkers Ju-88 S-sorozat

Az A-sorozat gépei túl lassúak voltak, hogy 1943. nyarától az európai hadszíntéren vadászfedezet nélkül lássanak el bombázófeladatokat. Hogy javítsanak a repülési teljesítményen, nekiláttak az A-4 továbbfejlesztésének jobb aerodinamikával és nagyobb teljesítménnyel. Ez, az S-sorozat csak külsőleg különbözött az A-4-től ívesen üvegezett orrával (mint az első prototípuson), a gondola elhagyásában, valamint a szélvédőn át előre tüzelő fegyerzet mellőzésében.

Ju-88 S-0

1700 LE-s BMW 801 D-kkel ellátott előszéria.

Ju-88 S-1

Az S-0-ból kifejlesztett sorozatváltozat két 1700 LE-s BMW 801 G-vel és GM 1 teljesítményfokozóval. Az A-sorozathoz képest viszajött az elölső bombatér két 1000 kg-os bomba számára. A hátsó bombaaknában a GM 1 tartályát helyezték el. Háromfős személyzet. A fegyverzet csak a B-állás 13 mm-es MG 131-éből állt. A vezérsíkoknál nincs jégtelenítő berendezés.

Ju-88 S-1

Ju-88 S-2

Az S-1 nagyhatótávolságú bombázóváltozata két 2000 LE-s BMW 801 TJ-vel. A törzs alatt elhelyezett gondola volt a bombatér, mivel a törzsben lévő bombaterekben a póttartályokat helyezték el. További felépítése megegyezett az S-1-ével. A bombagondola hátsó végében két MG 81-gyel egészítették ki a védőfegyverzet.

Ju-88 S-2

Ju-88 S-3

Az S-1 átalakítása 1750 LE-s Jumo 213 E-1 motorokkal, különben teljesen megegyezett az S-1-gyel.

Junkers Ju-88 T-sorozat

Az S-széria fotófelderítő utódja.

Ju-88 T-1

A Ju-88 S-1 fotófelderítő változata ugyancsak 1700 LE-s BMW 801 G-kkel.

Ju-88 T-3

A Ju-88 S-3 fotófelderítő változata két 1750 LE-s Jumo 213 E-1-gyel. 1944. őszén kellett volna a Henschelnél elkezdeni a sorozatgyártást, amit a Me-410 javára töröltek.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge