"A" Kalasnyikov

Kevés szovjet tiszthelyettes és tisztes nevét jegyezte meg a világ. Az lovas katona Zsukovét, a későbbi tábornokét, Kantarijáét, aki vörös zászlót tűzött a Birodalmi Gyűlés épületére. A legismertebb mégis az az őrmester, aki saját tapasztalatai felhasználásával megalkotott egy gépkarabélyt. A nevét a világ minden pontján ismerik, csakúgy, mint hogy mit készített. Rubik Ernő esetén ismeri a világ a kockát, Einstein esetében ködös elképzeléseink vannak a relativitásról, de Kalasnyikov esetében minden körülmények között a híres (hírhedt?) fegyver jut eszünkbe. Erről a típusról szeretnék néhány dolgot leírni a teljesség igénye nélkül.

A monda szerint "...a kórházi ágyon fekvő őrmester előtt álmában megjelent népük szeretett vezérének, Sztálinnak alakja..." - ebből a kórházi ágy stimmel. A sebesült őrmester, Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 1919. november 10-én született a szibériai Kurjanban. Már régebben is törte a fejét egy, a korábbinál hatékonyabb kézifegyveren. Hasonló megoldáson dolgoztak már a szembenálló oldalon is. A súlyzáras megoldás helyett a gázelvételes megoldás kezdett teret nyerni.

Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov

Végül több kísérlet után nyerte el végső alakját a klasszikusnak számító AK-47 (AK = Avtomat Kalasnyikova). A kis átütőerejű pisztolylőszer helyett úgynevezett karabélylőszert kapott. Ezt a lőszert nem Kalasnyikov tervezte, hanem a "karabélykirály" Szimonov. Ezért gyakori vita, hogy az AK géppisztoly-e vagy sem. A jelenlegi terminológia lőszere alapján leginkább gépkarabélyként emlegeti. Manapság hozzáértők 50 és 75 millió közé teszik a gyártott Kalasnyikovok számát.

AK-47

Először - természetesen - a Szovjet Hadsereg katonái kaptak az új kézifegyverből, még 1949-ben, majd a közeli szövetségesek, a Varsó Szerződés hadseregei. Ezt követően szétáramlott a világban. Több országban nekifogtak a gyártásnak. Mindenki megpróbálta a saját igényeinek megfelelően átalakítani, egyéníteni. Volt, amikor csak a kinézetén változtattak, több-kevesebb markolat került a fegyverre, elkészült a behajtható válltámaszú változat is, több helyen próbálták a pácolt fa alkatrészeket műanyaggal felváltani - változó sikerrel, vagy a megfelelő Rambo filmekben láthatóan szuronyt szereltek a cső alá. Ez a kínai változat sajátossága volt, a Type 56, 56-1 és 68-é. Gyártották a kelet-németek kiskaliberű, .22-es lőszerre. A csehek a maguk Vz.58-ával a Kalasnyikovra hasonlító, de néhány szerkezeti megoldásában eltérő változatot hoztak létre. Ezek szereplését az amerikai tengerészgyalogosok élvezhették Vietnámban (Lásd: Oliver Stone: Szakasz). A lengyelek elkészítették a maguk puskagránátot kilövő változatát, amely egy sajátos irányzékkal került szerelésre. A románok szép, gótikus stílusú fa héjazatot és ezzel egybeszabott első markolatot álmodtak a saját Kalasnyikovukra. Ezeket lehetett látni az 1989-decemberi, romániai "események" (forradalom? puccs?) idején, de rengeteg került Irakba is.

A fenti néhány példa csak, pillantásnyi abból a sokszínűségből, amit a gyártók és a gyártmányok mutatnak. Igazi megoldást a fegyver állandó felfelé hordására, főleg sorozatlövés esetén nem sikerült találni, bár a különféle kompenzátorok jelentősen csökkentették ezt a bosszantó jelenséget. Készült eléggé futurisztikus formájú, 100 lőszert befogadó tárral is.
Az átalakításban az izraeliek mentek a legmesszebb. Az arabokkal vívott számtalan összecsapásukban elegendő tapasztalatot szereztek az AK-król. Kialakították a Galil-családot, amely alapvetően AK alapon, de annak több hátrányos tulajdonságát kijavítva készült el. Hamisítatlan AK képzetet keltő fegyver vált belőle. A Galil-család rövid- és hosszúcsövű géppisztolyokból és golyószóróból áll.

AK-47-100

A szovjetek a mai napig fejlesztik. Új kaliberrel, 5,45 mm-es űrmérettel hozzák forgalomba, egyes változataira autonóm gránátvetőt szereltek, az amerikai M-16 mintájára. De szerelhető lézeres célmegjelölővel, hangtompítóval és az egy AMD-65 kivételével, egyetlen mozdulattal szuronyossá alakítható. Hogy teljes legyen az űrméret-káosz, elkészítették az 5,56-os NATO lőszerrel üzemelő változatát is. A nyolcvanas években pletykáltak aranyozott díszítéssel gyártott, nemesfa markolatú fegyverekről is. Ezek valamelyik öbölmenti, arab uralkodó testőrségének készültek.
Az afgánok háziipari módszerekkel gyártottak előbb alkatrészt, majd komplett fegyvereket. Mozambik az állami zászlóján is szerepelteti a mai napig.

A legkényelmesebb változatot magyar fegyvertervezők hozták ki a Kalasnyikovból. Nagyon kevesen ismerik az AMP-69 jelű fegyvert. Valódi "de Lux" verzió. Ez a fegyver a hagyományos, géppisztoly üzemmódon kívül, a gáz átömlő furat elreteszelésével és emelt lőportöltetű indító (vak)lőszer alkalmazásával, a csőhosszabítóra, "tromblonra" húzott puskagránát kilövésére vált alkalmassá. Ehhez az üzemmódhoz optikai irányzékot használt a lövész. Három gránátfajta (kumulatív, repesz és gyakorló) kilövésére volt alkalmas, max. 450 méteres távolságba. Válltámasza hidraulikus fékezésű teleszkóppal csillapította a lövő vállára ható erőt, az első markolat rugós csillapítással készült. A fegyverállványokon e hidraulikafolyadék kifolyását megakadályozandó, csövével lefelé tárolták ezeket a fegyvereket. Az AMP-69-et nem rendszeresítették a Magyar Néphadsereg lövész alakulatainál, rendszerben volt viszont a Munkásőrség lövészalegységeinél. Rajonként egy ilyen fegyver növelte a 8 főnyi alegység tűzerejét. Az AMP-seket többnyire fel lehetett ismerni eltört, vagy sebhelyes orrukról - jó nagyokat ütött a nem megfelelően tartott optika. A jobb combra szíjazott gránáttartó táska eléggé nehézkessé tette a lövész mozgását, de tény, hogy a rajok tűzereje nőtt ezáltal. Páncélátütő ereje 8-10 cm vastagságra bőségesen elegendő volt.

AMP-65

Éles helyzetben néhány palesztin lövész tudná elmesélni, mit tudott ez a fegyver. Mindenesetre a megfelelő reaktív, vagy előtétpáncél nélküli tetőlemezeket simán lyukasztotta. (Kilyukasztott tetejű páncélosok miatt durcás izraeliek először újfajta RPG-gránátra gyanakodtak, s nem gondoltak a sarok mögött eltűnő géppisztolyos arabokra, hanem vastag kályhacsöveket kerestek a harcosok vállán.) Néhány példánya látható volt a 90-es években, az egykori Jugoszlávia területén harcoló csapatok harcosainak kezében. Vajon hogy kerültek oda? Ami érdekessé teszi a dolgot, hogy a jelenleg forgalomban lévő gránátok nem rendelkeznek kumulatív változattal.

Ezen kívül még két alapvetően magyar változat készült el. Az egyik a hatvanas évek közepén használt AKM-63, melynek műanyag markolata és tusa nem annyira tökéletes, mint azt előzőleg gondolták. Mindezekkel együtt masszív, jól alkalmazható fegyver került a kezekbe.
A másik a Honvédségnél a legutóbbi időkig használt AMD-65. Ennek zseniális újdonsága az ellenmenettel mozdítható csőszájfék, az eredetihez képest csaknem tíz centivel rövidebb cső nem javította a fegyver pontosságát. Ezen tovább rontott az oldalra behajtható válltámasz is. Ha ehhez még hozzávesszük a 20-as tárat, ami harmadával csökkentette a lőszerkészletet, akkor minden csodás. Nem véletlenül a legrosszabb AK-variációként tartják számon.

A Kalasnyikov-család második tagja az RPK golyószóró volt. Ez szerkezetében teljesen megegyezett a géppisztollyal (valójában gépkarabéllyal), csak hosszabb csöve és behajtható villaállványa különböztette meg kisebb testvérétől. Nagyobb, 40-es tárat "viselt". Létezett 75-ös csigatára is. Használói nem adták volna két AK-ért sem. Lőtávolsága nagyobb volt az alapfegyverénél. Lövészrajok támogató fegyvereként alkalmazták. Villaállványára támaszkodva jó, stabil lőfegyver jött létre.

RPK

A legnagyobb "hangú" családtag a PKM géppuska volt, amely már szerkezetében is eltért kisebb társaitól, de alapvető gázelvételes megoldása megmaradt. Hevederből tüzelve küzdötte le a célokat. Alkalmazható volt elektromos elsütéssel, harcjárművek fedélzeti fegyvereként is. Háromlábú állványa lehetővé tette alacsonyan repülő légicélok leküzdésére is. Fa markolatánál fogva könnyen cserélhetővé tett csövek segítségével kiküszöbölték a hőterhelés miatt egyre romló találati pontosságot.

A számítógépes harci játékok legelegánsabb Kalasnyikov változata a Dragunov mesterlövész puska. Ez valóban puska, hisz puskalőszerrel tüzel. Valójában is nagyon dekoratív fegyver, de nem emiatt a tulajdonsága miatt lett közkedvelt a mesterlövészek körében. Könnyen kezelhető, pontos fegyverként emlegetik, akik használták.

Rengeteg változattal gyártják ma is az 5,45-ös űrméretű AK-kat, a 100-as szériát. Igazán kiküszöbölni a kis tömegű lőszer hátrányait nekik sem sikerült. Úgy tűnik, hogy a Kalasnyikov még jópár évig fogalom lesz a gyalogsági fegyverek piacán, akár az eredeti 7,62-es, akár a többi kaliberrel. Érdekes lenne tudni, merre fejlesztik tovább ezt az "örökifjút" az orosz tervezők.

Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör