Diorámák

A diorámák lényege, hogy apróbban és aprólékosan visszadják a valóságot, és ez szerintem úgy érhető el, ha természetes anyagokat használunk. Fontos nagyon, hogy a dioráma nem csak a táj, szerintem jó, ha "összehangolt" zsúfolódás van rajta. Ez akkor érhető el, ha megfelelően választjuk ki a beépíteni kívánt alapterületet. Semmi szükség (ez saját vélemény) dombokra, hegyekre, sík területre egy bokorral, mert ezt senki sem értékeli. Megjártam, hogy Öbölháborús (sajna megint idoszerű) diorámámon a Hummel és a LAV 25 úgy eltűnik a homokdombok közt, hogy már semmi érdekes nincs benne, a katonákat is túl szétszórtam, szinte észre sem lehet venni oket. Ennyi erővel a szobába is belapátolhattam volna a homokot, majd a közepére teszem a harckocsikat. A sivatag ugyanis elég nagy... Az ideális, ha úgy tervezzük a dolgokat, hogy a makett(ek) alapterülete x 2 legyen az üres rész, persze a növényzettel. Ez esik abban az esetben, ha egy lerombolt épület darabjai közé kerül egy páncélos. Ilyenkor szerintem fölösleges az utca túloldalán levő ház. A különböző figurák csak életet visznek a diorámába, ne sajnáljuk a használatukat.

Talapzat és talaj

Kezdjük a talapzattal, erre a célra méretnek megfelelő deszkát használok, 1-2 cm magas peremmel. Ez tartja a talajt a "megfelelő környezetben".

A domborzati elemeket (elnyhe lejtő, stb.) a talaj "leöntése" előtt mintára vágott és a talpfára ragasztott hungarocell lapokkal oldom meg. Érdemes odafigyelni, hogy a diorámának melyik lesz a front oldala vagy lesz-e egyáltalán. A magasabb részt mindig háttérbe teszem, ha nincs frontoldal, akkor az esetleges magaslat a központba kerül így a dioráma bármely irányból megtekinthető.

A talajt híg gipszmasszából öntöm, a gipsz hátránya, hogy aránylag gyorsan köt. Ezt helyettesíthető építkezésben használt glett anyaggal, sokkal drágább, de órák hosszát lehet vele dolgozni és a végén még keményebbre is köt. A modellálható gipszből a keretbe való öntés után szinte bármit ki lehet hozni. Ebbe könnyen belenyomhatók a kerék és lánctalpnyomok, a növényzet helyét (lyuk, amelybe azután beleragaszthatók a növények) egyszerű ilyenkor elkészíteni egy pálcával, vagy fogpiszkálóval. Vigyázunk, mert a deszka elhasadhat ha átnedvesedik a gipsztől és megint megszárad (egy kis előkezelés vagy egy műanyag fólia nem árt). A gipsz talajra jöhetnek ezután a feljavítások, finom szemcsés homok, apró kavicsok stb. Ezeket mind az előzetesen felkent ragasztóra szórjuk rá.

Jó eredmény érhető el, ha több rétegben visszük fel a gipszet (itt lehet a glett anyag lassan szilárduló tulajdonságának nagy hasznát venni), az alsó réteg még nincs teljesen megkötve mikor egy újabb híg réteget öntünk rá, majd belenyomjuk a kereket vagy lánctalpat. A diorámára felkerülő jármű előtt szinte mintegy, hogy mit csinálunk, de ami utána van, azt csak a járműnek megfelelően lehet elkészíteni. Vigyázzunk a nyomtávra, a kanyarodásokra (szűk fordulóban az első-hátsó kerekek nem egy nyomban mennek).

A sár utánzására szintén gipszet használok, folyékonyabbra kavarva jól lehet vele utánozni pl. a keleti front térdig érő sármezőit. De nem árt apró dolgokra odafigyelni:
- a sár alul keményebb, vastagabb
- a harckocsi csak a sár mélyében hagy nyomot, a sár teteje összefolyik
- a gyalogos katona nem süllyed olyan mélyre mint egy 20 tonnás tank
- a katona lábnyomait hamarabb beborítja a sár (hamarabb eltűnnek) mint a tank lánctalpnyomait.

A téli táj utánzására sok megoldás van, de soknak van hátránya is. Van, aki lisztet használ, de ez idővel könnyen átnedvesedik, megsárgul. Fehérre festett fűrészpor? Szerintem elég durva. Tetszik viszont a szódapor, finom szemcsézettségű, nem változtatja idővel meg a színét sem.

Macskakő utcák, itt a link, jól bevállt... fp.docdio.f9.co.uk/page/cobblestones.htm

Továbbá (szabadidő függvényében) írok még növényzet valamint épületek készítéséről...

Imreh Székely András
isz_and@hotmail.com (vagy)
isz_and@yahoo.com