Szabad Miklós: Papírrepülő - kicsit másképp

Papírrepülő - kicsit másképp

Ebben a cikkben a makettezés egy Magyarországon kicsit elfeledett és mostoha ágával szeretnék foglalkozni. A boltokban rengeteg csili-vili, színes, szagos és persze drága makett kapható, amelyek megépítéséhez - ha igényesek akarunk lenni - nem elég maga a készlet, hanem úgyszintén drága festékek (nem is egy!) és nem olcsó szerszámok (gondoljunk egy jó kompresszorra vagy retuspisztolyra) kellenek. Arról ne is beszéljünk, hogy a tapasztalatlan kezdők mennyi méregdrága makett árán tanulják meg az alapfogásokat.

Ezzel szemben a papírmakett ára jóval alatta van hasonló műanyagoknak, és ha esetleg rendelkezünk internettel, itt ingyen letölthetőek (erre még később visszatérek). Csak a papírt kell megvenni és kinyomtatni vagy kinyomtattatni. Így még minimálisak a költségek. Valamint alap- és felső szinten egyaránt 5-6 szerszámnál több nem kell. Ezen szerszámok nagy része is megtalálható egy átlagos háztartásban. Akkor nézzük is, mire van szükség a papírmakett elkészítéséhez.

Először is maga a makett: boltban ritkán kapható, nekem egyszer Szlovákiában az Elektron Zenit nevű magazin régebbi számából sikerült vennem néhányat, ebben találkoztam először jó minőségben vele. Ezzel szemben az internet valóságos kincsestára az ingyen letölthető, szebbnél-szebb maketteknek szinte bármilyen témában. A gyerekjáték szintű egyoldalas repülőtől kezdve egészen a nagyon sok türelmet és tapasztalatot igénylő több mint 10-14 lapból álló Pz IV-ig. A japánok nagymesterek a témában, de igen tetszetős lengyel és orosz maketteket is lehet találni. Egy kis segítség: www.3dpapermodel.com.tw, www.paper-model.narod.ru, www.papertoys.com, www.istf.fw.hu. De beírva egy keresőbe, hogy "papír makett", vagy inkább "paper model" ezer oldal fog elénk ugrani.

Miután letöltöttük és kiválasztottuk a számunkra legkedvesebbet, már csak ki kell nyomtatni. Ha éppen van háznál egy színes nyomtató, nagy szerencsénk van, de ha nincs, az sem baj. Sok helyen készítenek már színes nyomtatást fájlból. Az otthoni nyomtatással azonban vigyázzunk, hisz a tintasugaras nyomtatók színes patronját "eszik" az ilyen rajzok. Számoljunk utána, mielőtt a 6000 forintos HP patronunkat 3 makett után cserélhetjük.

A papír minősége is fontos, amire nyomtatunk. Megfelelően merevnek kell lennie, de ugyanakkor elég vékonynak, hogy ne akadjon el a nyomtatóban. Nekem a műszaki rajzlap nyerte el leginkább a tetszésemet, bár van, ahol pótlólagos papírrétegekkel kell utólag a merevségét növelni.

Ezzel már megvan a színes, műszaki rajzlapra nyomtatott makettünk, mellette az összeállítási útmutató. Először is alaposan tanulmányozzuk át az utasítást, próbáljuk meg megtalálni az egyes alkatrészeket. Fontos, hogy ne azonnal vágjunk ki minden darabot, mert később beazonosításuk nehéz lesz, valamint a kisebb darabok könnyen elveszhetnek. Ha már fejben sikerült nagyjából összerakni a szerkezetet, keressük elő a szerszámokat.

A szerszámok: A legfontosabb egy olló! Lehetőleg ne a nagymama szabászollójával kezdjünk neki a Mig-29 három mm-es kerekét kivágni. Egy kis egyenes vagy görbe végű, ún. körömvágó olló tökéletesen megteszi. A nagyobb, egyenes vágási élű darabok kivágásához jó szolgálatot tehet egy vonalzó (lehetőleg fém) és egy tapétázó kés vagy szike. De vigyázzunk, ne a legújabb ebédlőasztal egy sarkát karistoljuk össze a papíron átnyomott szikével. Legjobb egy vastag kartonlapon dolgozni, alatta valami kemény felülettel.

Ezután kivágunk egy részegységet és csak össze kell ragasztani. Ha papírragasztás, akkor mindenkinek a jól bevált Technokol Rapid ragasztó jut az eszébe. Próbáltam én is ezzel dolgozni, de nem elég gyorsan szárad, és minden "pókhálós" volt a nyúlós ragasztótól, azon felül az illata is némi kívánnivalót hagy maga után. (Bár van, aki ezt szereti...) :-) Nekem legjobban a természetes alapú, vízzel hígítható bútorragasztó vált be, amit például képkeretezők használnak a keret összeragasztására. Nincs egyáltalán szaga és könnyen lemosható, hígítható. Mivel általában nagyobb kiszerelésben lehet kapni és a nagy flakonnal nehéz bánni, és egy injekciós fecskendőbe felszívok egy kis higított ragasztót, majd egy megfelelően nagy átmérőjű, éppen az aktuális munkához illő tűn keresztül kinyomom. Mivel sűrű anyag, jobban szabályozható a mennyiség, ha nagyobb a fecskendő. A kifolyásokra ügyeljünk, mert az utolsó simításoknál még gondot okozhat a kifolyt ragasztó. A kényesebb helyeken természetesen használjunk pillanatragasztót.

Megvagyunk a ragasztózással és ezzel alapjában véve készen is van a makettünk. A bátrabbak tovább mehetnek és saját kiegészítőkkel díszíthetik fel, házilag feljavíthatják.
Egy műanyag készletnél most jönne a festés, azonban ez itt elmarad, hiszen az alapanyag előszínezett volt. Sőt a matricázással sem kell bajlódnunk. Ha azonban igényesek akarunk lenni, egy kis vízfestékkel vagy filctoll készlettel jelentősen javíthatunk makettünk küllemén. A kilátszó fehér papír-éleket és elcsúszott ragasztásokat eltüntethetjük ezekkel az eszközökkel. Ilyenkor fontos, hogy ne legyen megfolyt ragasztó, hiszen azon nem tapad sem a vízfesték, sem a filctoll.

Legutolsó lépésként adjuk meg makettünk végső külalakját egy vagy több réteg lakkozással. Erre legalkalmasabb a boltokban kapható akril lakk. A lakrétegek száma határozza meg alkotásunk felületi fényességét. Egy matt festésű katonai repülőnél elég egy-két réteg, de egy csillogó utasszállítóra rámegy akár öt réteg is, ha megfelelően sima és csillogó felületet akarunk kapni. Természetesen a lakkrétegek között hagyjunk egy kis száradási időt (4-5 perc) és vigyázzunk, meg ne follyon, hiszen akár két hónapi munkánk is kútba eshet.

Ezzel kész is van egy tetszetős, időtálló és nem túl nagy anyagi áldozattal járó repülőgép, autó, hajó vagy egyéb építmény, kinek-kinek érdeklődése szerint.
Jó munkát! És jó felfedezést!

Szabad Miklós
Debrecen

Vissza a listához