Szia!
Van amiben egyetértek veled, de nem mindenben. Amit írtál a tizenévesek és a fiatalok egy -jó nagy - részére igaz. De nem általános. Ami viszont nagyon fontos, legalább is szerinem, az a példa. A változatos programok. Nem vonzó a makettezés? Nos, a folymat mitől lenne az olyan érdekfeszítő. Gondold végig. Ül egy-két szivar az asztal mellett. Körülöttük kisebb nagyobb tégelyek, tubusok ecsetek, kés villa olló.:) Elmélyülten ragasztgatnak. Ha már festenek, vagy pisztollyal fújnak, az legalább követhető annak aki, akinek van türelme kivárni. No, mi ezt nevezzük látványmakettezésnek. Ami megfogja a srácokat, az a végeredmény, a produktum. "Tök, jó!" repcsiket látnak "Állati sirály" tankokat. No, ilyenkor lehet megfogni az ifjú lelkeket. Arról amit néz, elmondani, hogy láttad a ... filmet? No abban is ilyennel, vagy ennek a...-val döntötték be a kaput. Vagy Ez itt az a helikopter, amit te a Akármilyen - hadművelet pc-játékában is láttál, csak ez szebben van megycsinálva. Ennyi.Ja és a szaxerűség. Az ő kedvéért sem mondj kereket a futómű vagy hátsó szárnyat a vezérsík helyett! Utána csend. Hadd kérdezzen. Mert, és ezt magamról is tudom, egy makettező, pláne, ha a saját műve, rengeteget tud beszéli. A srác pedig villannni akar. Legalább annyira, hogy persze, láttam a filemet/játékot, vagy hogy ő is kimondhassa, amit hallott, hogy "vezérsík". Utána a nagy megjegyzés, csk úgy mellékesen, mint akinek mindegy: "Persze, Te is tudnál ilyet csinálni." Aztán hagyni a legényt/leányzót. Elmegy, visszajön. Töri a fejét. Öt perc. te közben lecsiszoltad összragasztottad amit kell. "Hol?" esteleg, "Hogyan?" No, itt kellene egy cím, egy időpont.
Klub. A makettezés alapvetően magányos műfaj. De a tapasztalatcsere, az emberi hang, a tanácsadás szükséges, esetleg a "jó csapat". A kezdőknél méginkább a megerősítés, igen, jó felé indultál. De ez kevés. Alapból be kell vésni a saját fejünkbe csakúgy, mint az övékébe, hogy 1. TÖKÉLETES MAKETT NINCS! 2. A tiéd sem az! 3. Lvei után: "A makettezés nem küzdősport..." Tehát, ha olimposzi magasságokban vagy az ifjú emberrel szemben, sem szabad ledorongolni, pláne kigúnyolni és nem hagyni, hogy ezt más megtegye. /Ez tapasztalatból tudom, nem is szokása a makettezőknek./ A bírálat az zsűri dolga! Ha már klub, akkor a témában, alaposan megválogatva videózás, minél több kiállítás megtekintése, majd részvétel, szakirodalom, netes makettportálok. Nálunk ez megy. Lassan tíz éve.
Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam! - a makettező, a saját dolgairól sokat tud beszélni. Nem? :)
Miggyuri |
Na, gondoltam csinálok egy ilyen fórumot, a bolhapiacos előzmények után.
Tehát a helyzet az, hogy a tizenévesek és a fiatalok egyaránt magasról bagóznak a makettezésre (de sajnos nem csak a makettezésre, ahogy én látom, egyáltalán semmilyen hobbijuk nincs - tisztelet a kivételnek). Egyszerűen nem trendi, hogy valaki a hobbijának szentelje az idejét, helyette az értelmetlen gyepálós japán rajzfilmek bámulása, számítógép vagy pléjsztésön vagy játéktermi automata nyúzása, plázában lődörgés, diszkóban süketülés és drogozás a raj.
Nem képzelem, hogy a világ megváltása lehetséges, nem is célom, de arra gondoltam, lehetséges a mi kedvelt, szép és konstruktív hobbink népszerűsítése egyesületeken, szakkörökön keresztül, esetleg valamely minisztérium segítségének igénybevételével.
Talán naivitás részemről, de ha van hozzászólásotok, esetleg ötletetek arra, hogyan lehetne kivitelezni, várom írásaitokat ide.
Flash |
Van amiben egyetértek veled, de nem mindenben. Amit írtál a tizenévesek és a fiatalok egy -jó nagy - részére igaz. De nem általános. Ami viszont nagyon fontos, legalább is szerinem, az a példa. A változatos programok. Nem vonzó a makettezés? Nos, a folymat mitől lenne az olyan érdekfeszítő. Gondold végig. Ül egy-két szivar az asztal mellett. Körülöttük kisebb nagyobb tégelyek, tubusok ecsetek, kés villa olló.:) Elmélyülten ragasztgatnak. Ha már festenek, vagy pisztollyal fújnak, az legalább követhető annak aki, akinek van türelme kivárni. No, mi ezt nevezzük látványmakettezésnek. Ami megfogja a srácokat, az a végeredmény, a produktum. "Tök, jó!" repcsiket látnak "Állati sirály" tankokat. No, ilyenkor lehet megfogni az ifjú lelkeket. Arról amit néz, elmondani, hogy láttad a ... filmet? No abban is ilyennel, vagy ennek a...-val döntötték be a kaput. Vagy Ez itt az a helikopter, amit te a Akármilyen - hadművelet pc-játékában is láttál, csak ez szebben van megycsinálva. Ennyi.Ja és a szaxerűség. Az ő kedvéért sem mondj kereket a futómű vagy hátsó szárnyat a vezérsík helyett! Utána csend. Hadd kérdezzen. Mert, és ezt magamról is tudom, egy makettező, pláne, ha a saját műve, rengeteget tud beszéli. A srác pedig villannni akar. Legalább annyira, hogy persze, láttam a filemet/játékot, vagy hogy ő is kimondhassa, amit hallott, hogy "vezérsík". Utána a nagy megjegyzés, csk úgy mellékesen, mint akinek mindegy: "Persze, Te is tudnál ilyet csinálni." Aztán hagyni a legényt/leányzót. Elmegy, visszajön. Töri a fejét. Öt perc. te közben lecsiszoltad összragasztottad amit kell. "Hol?" esteleg, "Hogyan?" No, itt kellene egy cím, egy időpont.
Klub. A makettezés alapvetően magányos műfaj. De a tapasztalatcsere, az emberi hang, a tanácsadás szükséges, esetleg a "jó csapat". A kezdőknél méginkább a megerősítés, igen, jó felé indultál. De ez kevés. Alapból be kell vésni a saját fejünkbe csakúgy, mint az övékébe, hogy 1. TÖKÉLETES MAKETT NINCS! 2. A tiéd sem az! 3. Lvei után: "A makettezés nem küzdősport..." Tehát, ha olimposzi magasságokban vagy az ifjú emberrel szemben, sem szabad ledorongolni, pláne kigúnyolni és nem hagyni, hogy ezt más megtegye. /Ez tapasztalatból tudom, nem is szokása a makettezőknek./ A bírálat az zsűri dolga! Ha már klub, akkor a témában, alaposan megválogatva videózás, minél több kiállítás megtekintése, majd részvétel, szakirodalom, netes makettportálok. Nálunk ez megy. Lassan tíz éve.
Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam! - a makettező, a saját dolgairól sokat tud beszélni. Nem? :)
Miggyuri