A megvétel nekem is tervbe van. Úgylátszik, mostanság majdnem mindenki áttért az 1/20-as F1-es makettekre. Azthiazem ezt a Fujimit is megcélzom. Gyüjtögetem a maketteket nyugdíjas koromra!
Előzmény: (487533) G-funk 2008. október 26. 11:57
van olyan jó a fujimi már mint a tamiya. Úgyhogy mindegy :)
Fujimi nagyon belehúzott,sajnos a tamiya nem...
ja láttam. Nekem bejönnek ezek a régebbi autók. előbb utóbb valszeg meg is veszem. Meg a Fujimi régi Ferrariját is.
Bocsi az lemaradt hogy nem gyantából hanem Fujimi :)
Ez biztos tetszeni fog néhányaknak. Schumi utolsó autója 1/20-ban nemsokára:
www.hlj.com/hlj_gallery2/d/11557-5/DSCN4994.JPG
www.hlj.com/hlj_gallery2/d/11557-5/DSCN4994.JPG
Sziasztok!
Eladó egy Tamiya 1:12 Ferrari 312 F1 makett, részletes információk:
Nagy Sándor
libre.nch@gmail.com
Üdv
Apa
Eladó egy Tamiya 1:12 Ferrari 312 F1 makett, részletes információk:
Nagy Sándor
libre.nch@gmail.com
Üdv
Apa
|
|
197302tests030ar1
|
A hőskor végleg eltünt!
Ma már ez elképzelhetetlen!
G
Elég lett volna egy link is.
Egyébként meg nagyon túl van ragozva.
Egyébként meg nagyon túl van ragozva.
Kicsit hosszú, de azt hiszem minden benne van ami számít!
A5 szubjektív - Sanghaji Görbe Tükör
Látszatimádók Farkas Péter
A Kínai Nagydíj utáni szánalmas színjáték csak a legelvakultabbakat nem ébreszthette rá, hogy itt az ideje feloldani a csapatutasításokra vonatkozó nevetséges látszattilalmat, amely mindannyiunkat méltánytalanul képmutató szerepbe kényszerít. Igen, minket is.
Amikor Felipe Massa a Kínai Nagydíj utáni sajtótájékoztatón komoran és a zavarát szemlátomást szégyenkezőn leplezve arról kezdett mormogni valamit, hogy mielőtt a verseny 49. körében kikerülte csapattársa autóját, akár a pályára szóródott törmeléket, erőből gyorsabb volt nála, s a versenymérnöke, Rob Smedley eközben néhány emelettel lejjebb éppen győzködni próbálta a tévés kollégákat, hogy Kimi Räikkönen szemcsésedéssel küzdött, ezért lassult le, mint egy reumás csiga, hirtelen nem is tudtam, hogy elbőgjem-e magam, vagy inkább röhögve a billentyűzetre dőljek. Aha, persze. Szemcsésedés. Minket meg ma vakartak le a falvédőről.
Még mielőtt valaki felesleges indulatokba hergelné magát, már elöljáróban közlöm, hogy nem a csapatutasításokat szidom. Azokat szidom, akik a csapatutasításokat szidják. Zavaros? Sebaj, majd mindjárt világos lesz, akár egy felfújt gumi belseje a szingapúri éjszakában, áramszünet idején.
Kezdjük ott, hogy soha nem értettem, mi a baj a csapatutasításokkal. Aki még ennyi év után sem képes felfogni, hogy a Forma-1 minden unalmas látszat ellenére nem egyéni sport, a cehhet ugyanis a csapatok állják, mégpedig busásan, az nézzen inkább amatőr agyaggalamb-lövészetet - és ezt nem sértésnek szánom. A sátán kutyája ott van elásva, hogy hiába a kétségbeesett vesztesek utolsó szalmaszála, azaz a konstruktőri vb-cím, valójában a csapatok számára is csak az egyéni világbajnokság ér többet egy sovány vigasznál, ezért alapállapotban mindent arra a lapra tesznek fel. Tehát paradox módon a csapat legfőbb érdeke is az egyéni győzelem, és innentől aztán minden legfeljebb két sorban levezethető. Ha megnyered a konstruktőri világbajnokságot, maximum te ünnepelsz, és azt is savanyú, nem túl meggyőző önáltatással, ha viszont megnyered az egyénit, téged ünnepelnek. Nem mindegy.
Ráadásul, ha úgy alaposabban megforgatjuk magunkban ezt a kereket, arra is kénytelenek vagyunk rájönni, hogy az egyéni világbajnokság nem is igazán egyéni, és a konstruktőri sem igazán konstruktőri. Mert hiába végez egy versenyző akár az összes ellenfelénél jobb munkát, menthetetlenül az autójára van utalva, ezért a pontjainak száma sem kizárólag az ő személyes teljesítményét tükrözi, hanem egyben a csapatáét is. És vice versa: egy csapat semmire sem megy a többiekénél megalázóan gyorsabb autójával, ha a versenyzői egyénileg nem nyújtanak elég jó teljesítményt. Ergo bizonyos fokig az egyéni vb is csapat vb, és a csapat vb is egyéni vb. Ez nem spanyolviasz, de azért a rend kedvéért érdemes megállapítani.
Mindebből következik, hogy amíg egy csapatnak esélye van megszerezni az egyéni vb-címet, mindent meg fog tenni érte, és ezen nincs is mit hőbörögni, lévén az az a végső cél, aminek érdekében, mintegy 800-1000 ember szerény közreműködésével, egyáltalán összebuherálja és pályára küldi azt az istenverte futurisztikus tragacsot. Hogy útközben rituálisan fel kell áldoznia az egyik versenyzőjét? No problem.
Száz szónak is egy a vége: csapatutasítások voltak, vannak és lesznek. Nem azért, mert ezt számtalan történelmi példával alá lehet támasztani, hiszen, és ehhez nem is kell különösebben cinikusnak lenni, a történelem kétségkívül legalább annyi rossz példával szolgál, mint jóval, hanem azért, mert mindez benne rejlik a rendszerben. A Forma-1 fél évszázados, sőt, a nagydíjversenyzés immár százados szövetében. Nincs értelme kapálózni ellene; a csapatok így vagy úgy, de úgyis elérik, hogy az a versenyzőjük végezzen előrébb, akinek a szent cél érdekében előrébb kell végeznie. Vagyis ebben az esetben Felipe Massa. Nincs ebben semmi rossz; ha nem tennének meg mindent a győzelem érdekében, a magam részéről úgy érezném, hogy átvernek, mert az úgynevezett sportszerűség nevében megjátsszák magukat. Azonnal el is menne a kedvem az egésztől. Nem cirkuszt akarok látni, ahol minden a mélyen T. publikum kedvéért történik, hanem kőkemény, kompromisszumok nélküli sportot, minden héten háborút - lehetőleg sérültek nélkül.
Persze ezt az egészet már előre látni lehetett akkor is, amikor a Ferrari 2002-es ausztriai húzása után betiltották a csapatutasításokat. Annak csak a korlátolt fafejek örülhettek felszabadultan, mert legfeljebb ők hihették, hogy mostantól minden másképp lesz, és aki előrébb halad, az majd előrébb is fog végezni, az ártatlan gyengébbet nem nyomják el a megátalkodott erősebb kedvéért, blablabla. Holott az igazság sokkal kiábrándítóbb: a csapatok továbbra is meglépik, amit kell, csak közben úgy tesznek, mintha nem. Éljen a képmutatás!
Mert ha olyasminek akarunk gátat vetni, amit úgyis mindenki csinálni fog, az nem is lehet más, mint a képmutatás melegágya. Próbáljuk csak betiltani az evést vagy a szexet, és máris látni fogjuk, hogyan működik ez. Mivel a csapatok ma is éppúgy meg akarják nyerni a világbajnokságot, ahogy öt vagy tíz vagy húsz éve, egy Kimi Räikkönent adott esetben éppúgy félre fognak parancsolni az útból, mint egy David Coulthardot, egy Carlos Reutemannt vagy egy Peter Collins-t. A különbség mindössze annyi, hogy kedves kis színjátékot rittyentenek nekünk, mesterien kifundált látszatindokokkal alátámasztva a világ legkézenfekvőbb akcióját, aminek pedig valójában nem is kellene magyarázatra szorulnia. Már csak Felipének maradt reális esélye a világbajnoki győzelemre, hát Kimi elé parancsolták - hol itt a probléma?
Megmondom én, hol van: a Sportszabályzat 39.1-es paragrafusában, hát ott. "A verseny végeredményét befolyásoló csapatutasítások alkalmazása tilos." Mi ez a hülyeség? Ez az oka annak, hogy az érintettek nyíltan nem ismerhetik el a nyilvánvalót; Massának és Smedley-nek ezért kell baromságokat összehordaniuk szemcsésedésről, a Räikkönen figyelmét menet közben elvonó szivárványról, vagy tudom is én, miről. Ez az ostoba és korlátolt, gátlástalanul populista és demagóg szabály az, ami ilyen méltánytalan színjátékra kényszeríti őket, s ami miatt Ron Dennis is "fantasztikusan sportszerű gesztusnak" igyekezett álcázni, hogy Heikki Kovalainen Hockenheimben elegánsan félresasszézott Lewis Hamilton útjából. Mivel azonban úgyis mindannyian - a versenyzők, a csapatok, a sportfelügyelők, az újságírók, a nézők - tisztában vagyunk vele, hogy ez az egész egy szánalmas színjáték, ha jobban belegondolunk, az érintettek kényszerű képmutatása valamennyiünk számára egyformán megalázó. Akkor mégis miért van szükség erre a nevetséges tilalomra? A látszat kedvéért? Igazán gratulálok... Ennyi erővel betilthatnánk a gravitációt is. Aztán kiugorhatnánk az ablakon.
A sanghaji dráma végkifejletét látva még én szégyelltem magam Felipe helyett is, holott szemlátomást ő sem repesett az örömtől (hiába: Felipe azért nem Michael Schumacher, aki őszintén elhiszi magáról, hogy alanyi jogon jár neki a győzelem). Csak a helycserét firtató tapintatlan kérdés hallatán szokatlan felszabadultsággal vigyorgó Kimi, meg az újságírói hergelést azonnal lepattintó Lewis ("Heikki is megtette volna") enyhített valamelyest a feszengésemen. Mindig kínos, ha néhány százmillió embert átlátszó hazugságokkal kell traktálni, az egészben mégis az a legkellemetlenebb, hogy emiatt a bárgyú tilalom miatt még egy spontán köszönetet sem lehet mondani annak, aki feláldozta magát a kedvedért. Felipét ismerve biztosra veszem, hogy ő is könnyített volna a lelkén, ha önkéntelenül megereszthet egy "hálás vagyok Kiminek", vagy valami hasonló, teljesen természetesen hangzó mondatot. Nem az ő hibája, hogy a kamerák előtt nem tehette meg - egy szabályszegést mégsem ismerhet el premier plánban.
Akkor hát ki a hibás emiatt a nevetséges szabályért? Mi vagyunk, mindannyian. Mindenki hibás, aki hat évvel ezelőtt boldogan ünnepelte a vörös ördög műveként aposztrofált csapatutasítások cinikus betiltását. Igen, cinikus betiltását, hiszen akik megtették ezt a lépést, pontosan tudták, hogy a tilalom csupán a látszatot szolgálja, és nem jó másra, mint betömni az elvakultan háborgó tömegek száját. Ahelyett, hogy higgadtan elmagyarázták volna a csapatutasítások hátterét és létjogosultságát, vérbeli populista politikát folytatva engedtek a felhergelt közönség nyomásának. És ebben jelentős szerep jutott a Ferrari vetélytársainak, akik nem vették védelmükbe a kimondva-kimondatlanul általuk is vallott elveket, hanem a pillanatnyi hullámot a szeretetreméltóság kedvéért álszenten meglovagolva rugdosni kezdték az olasz csapatot. Attól a Williams-től, amely Damon Hillt is többször félreállította Alain Prost útjából, s attól a McLarentől, amely David Coulthardot feláldozta Mika Häkkinen kedvéért, fájdalmasan kiábrándító képmutatás volt ez.
Persze értem én, hogy valójában kétféle csapatutasítás létezik, és csak az egyikkel van igazán bajunk: azzal, amelyik előre, az eredményektől függetlenül elrendeli, hogy ki legyen a győztes. De vajon valóban van ilyen? Tulajdonképpen nem hiszem. Igazság szerint egyetlen csapat sem ellensége önmagának, ezért senki nem tolja az előtérbe a lassabb versenyzőjét. Azért támogatják XY-t, mert őszintén hisznek benne, hogy vele van esélyük a sikerre, és ha a tapasztalatok rácáfolnak erre, idővel úgyis elvesztik ezt a meggyőződést; a közhiedelemmel ellentétben tehát soha, senkinek nem járt alanyi jogon a győzelem. Még Ayrton Sennának sem. Michael Schumachernek sem. A kiemelt státuszuk valójában nem ok volt, hanem okozat; és különben is, ma, a telemetria korszakában minden csapatnál pontosan tudják, hogy melyik versenyzőjüktől mire számíthatnak, s hogy melyikükre érdemes feltenniük mindent. Amikor úgy alakult, hogy 1999-ben, a lábtörése miatt Schumachernek nem volt esélye a vb-címért küzdeni, őt is habozás nélkül Eddie Irvine szolgálatába állították. Az F-1-ben tényleg nem üres szöveg, hogy a csapat érdeke az első.
A csapatutasítások éppen ezért, a látszattal szemben sohasem a csapattárs ellen irányulnak, hanem mindig egy külső fenyegetés ellen. De ha már mindenáron ragaszkodunk a tilalomhoz, legalább írjuk át úgy a szabályt, hogy "amíg matematikailag mindkét versenyző esélyes a világbajnoki címre, és ezt az adott futamon belüli stratégiai eltérések sem indokolják, tilos helycserére utasítani őket", vagy valami hasonlóra. Bevallom, hogy annak idején, az ausztriai eset után én is felháborodtam, de nem magán a helycserén, hanem azon az otromba pökhendiségen, amellyel a Ferrari a nyilvánosság előtt kezelte az ügyet.
Itt lenne az ideje, hogy felszámoljuk ezt a szabálykönyvben intézményesített képmutatást, és tiszta helyzetet teremtve feloldjunk végre egy olyan tilalmat, amit úgysem tart be senki. Csak közben nekünk, a közönségnek is fell kellene nőnünk ahhoz, hogy néha elviseljünk egy kis kellemetlen őszinteséget. Szúnyogcsípés...
A5 szubjektív - Sanghaji Görbe Tükör
Látszatimádók Farkas Péter
A Kínai Nagydíj utáni szánalmas színjáték csak a legelvakultabbakat nem ébreszthette rá, hogy itt az ideje feloldani a csapatutasításokra vonatkozó nevetséges látszattilalmat, amely mindannyiunkat méltánytalanul képmutató szerepbe kényszerít. Igen, minket is.
Amikor Felipe Massa a Kínai Nagydíj utáni sajtótájékoztatón komoran és a zavarát szemlátomást szégyenkezőn leplezve arról kezdett mormogni valamit, hogy mielőtt a verseny 49. körében kikerülte csapattársa autóját, akár a pályára szóródott törmeléket, erőből gyorsabb volt nála, s a versenymérnöke, Rob Smedley eközben néhány emelettel lejjebb éppen győzködni próbálta a tévés kollégákat, hogy Kimi Räikkönen szemcsésedéssel küzdött, ezért lassult le, mint egy reumás csiga, hirtelen nem is tudtam, hogy elbőgjem-e magam, vagy inkább röhögve a billentyűzetre dőljek. Aha, persze. Szemcsésedés. Minket meg ma vakartak le a falvédőről.
Még mielőtt valaki felesleges indulatokba hergelné magát, már elöljáróban közlöm, hogy nem a csapatutasításokat szidom. Azokat szidom, akik a csapatutasításokat szidják. Zavaros? Sebaj, majd mindjárt világos lesz, akár egy felfújt gumi belseje a szingapúri éjszakában, áramszünet idején.
Kezdjük ott, hogy soha nem értettem, mi a baj a csapatutasításokkal. Aki még ennyi év után sem képes felfogni, hogy a Forma-1 minden unalmas látszat ellenére nem egyéni sport, a cehhet ugyanis a csapatok állják, mégpedig busásan, az nézzen inkább amatőr agyaggalamb-lövészetet - és ezt nem sértésnek szánom. A sátán kutyája ott van elásva, hogy hiába a kétségbeesett vesztesek utolsó szalmaszála, azaz a konstruktőri vb-cím, valójában a csapatok számára is csak az egyéni világbajnokság ér többet egy sovány vigasznál, ezért alapállapotban mindent arra a lapra tesznek fel. Tehát paradox módon a csapat legfőbb érdeke is az egyéni győzelem, és innentől aztán minden legfeljebb két sorban levezethető. Ha megnyered a konstruktőri világbajnokságot, maximum te ünnepelsz, és azt is savanyú, nem túl meggyőző önáltatással, ha viszont megnyered az egyénit, téged ünnepelnek. Nem mindegy.
Ráadásul, ha úgy alaposabban megforgatjuk magunkban ezt a kereket, arra is kénytelenek vagyunk rájönni, hogy az egyéni világbajnokság nem is igazán egyéni, és a konstruktőri sem igazán konstruktőri. Mert hiába végez egy versenyző akár az összes ellenfelénél jobb munkát, menthetetlenül az autójára van utalva, ezért a pontjainak száma sem kizárólag az ő személyes teljesítményét tükrözi, hanem egyben a csapatáét is. És vice versa: egy csapat semmire sem megy a többiekénél megalázóan gyorsabb autójával, ha a versenyzői egyénileg nem nyújtanak elég jó teljesítményt. Ergo bizonyos fokig az egyéni vb is csapat vb, és a csapat vb is egyéni vb. Ez nem spanyolviasz, de azért a rend kedvéért érdemes megállapítani.
Mindebből következik, hogy amíg egy csapatnak esélye van megszerezni az egyéni vb-címet, mindent meg fog tenni érte, és ezen nincs is mit hőbörögni, lévén az az a végső cél, aminek érdekében, mintegy 800-1000 ember szerény közreműködésével, egyáltalán összebuherálja és pályára küldi azt az istenverte futurisztikus tragacsot. Hogy útközben rituálisan fel kell áldoznia az egyik versenyzőjét? No problem.
Száz szónak is egy a vége: csapatutasítások voltak, vannak és lesznek. Nem azért, mert ezt számtalan történelmi példával alá lehet támasztani, hiszen, és ehhez nem is kell különösebben cinikusnak lenni, a történelem kétségkívül legalább annyi rossz példával szolgál, mint jóval, hanem azért, mert mindez benne rejlik a rendszerben. A Forma-1 fél évszázados, sőt, a nagydíjversenyzés immár százados szövetében. Nincs értelme kapálózni ellene; a csapatok így vagy úgy, de úgyis elérik, hogy az a versenyzőjük végezzen előrébb, akinek a szent cél érdekében előrébb kell végeznie. Vagyis ebben az esetben Felipe Massa. Nincs ebben semmi rossz; ha nem tennének meg mindent a győzelem érdekében, a magam részéről úgy érezném, hogy átvernek, mert az úgynevezett sportszerűség nevében megjátsszák magukat. Azonnal el is menne a kedvem az egésztől. Nem cirkuszt akarok látni, ahol minden a mélyen T. publikum kedvéért történik, hanem kőkemény, kompromisszumok nélküli sportot, minden héten háborút - lehetőleg sérültek nélkül.
Persze ezt az egészet már előre látni lehetett akkor is, amikor a Ferrari 2002-es ausztriai húzása után betiltották a csapatutasításokat. Annak csak a korlátolt fafejek örülhettek felszabadultan, mert legfeljebb ők hihették, hogy mostantól minden másképp lesz, és aki előrébb halad, az majd előrébb is fog végezni, az ártatlan gyengébbet nem nyomják el a megátalkodott erősebb kedvéért, blablabla. Holott az igazság sokkal kiábrándítóbb: a csapatok továbbra is meglépik, amit kell, csak közben úgy tesznek, mintha nem. Éljen a képmutatás!
Mert ha olyasminek akarunk gátat vetni, amit úgyis mindenki csinálni fog, az nem is lehet más, mint a képmutatás melegágya. Próbáljuk csak betiltani az evést vagy a szexet, és máris látni fogjuk, hogyan működik ez. Mivel a csapatok ma is éppúgy meg akarják nyerni a világbajnokságot, ahogy öt vagy tíz vagy húsz éve, egy Kimi Räikkönent adott esetben éppúgy félre fognak parancsolni az útból, mint egy David Coulthardot, egy Carlos Reutemannt vagy egy Peter Collins-t. A különbség mindössze annyi, hogy kedves kis színjátékot rittyentenek nekünk, mesterien kifundált látszatindokokkal alátámasztva a világ legkézenfekvőbb akcióját, aminek pedig valójában nem is kellene magyarázatra szorulnia. Már csak Felipének maradt reális esélye a világbajnoki győzelemre, hát Kimi elé parancsolták - hol itt a probléma?
Megmondom én, hol van: a Sportszabályzat 39.1-es paragrafusában, hát ott. "A verseny végeredményét befolyásoló csapatutasítások alkalmazása tilos." Mi ez a hülyeség? Ez az oka annak, hogy az érintettek nyíltan nem ismerhetik el a nyilvánvalót; Massának és Smedley-nek ezért kell baromságokat összehordaniuk szemcsésedésről, a Räikkönen figyelmét menet közben elvonó szivárványról, vagy tudom is én, miről. Ez az ostoba és korlátolt, gátlástalanul populista és demagóg szabály az, ami ilyen méltánytalan színjátékra kényszeríti őket, s ami miatt Ron Dennis is "fantasztikusan sportszerű gesztusnak" igyekezett álcázni, hogy Heikki Kovalainen Hockenheimben elegánsan félresasszézott Lewis Hamilton útjából. Mivel azonban úgyis mindannyian - a versenyzők, a csapatok, a sportfelügyelők, az újságírók, a nézők - tisztában vagyunk vele, hogy ez az egész egy szánalmas színjáték, ha jobban belegondolunk, az érintettek kényszerű képmutatása valamennyiünk számára egyformán megalázó. Akkor mégis miért van szükség erre a nevetséges tilalomra? A látszat kedvéért? Igazán gratulálok... Ennyi erővel betilthatnánk a gravitációt is. Aztán kiugorhatnánk az ablakon.
A sanghaji dráma végkifejletét látva még én szégyelltem magam Felipe helyett is, holott szemlátomást ő sem repesett az örömtől (hiába: Felipe azért nem Michael Schumacher, aki őszintén elhiszi magáról, hogy alanyi jogon jár neki a győzelem). Csak a helycserét firtató tapintatlan kérdés hallatán szokatlan felszabadultsággal vigyorgó Kimi, meg az újságírói hergelést azonnal lepattintó Lewis ("Heikki is megtette volna") enyhített valamelyest a feszengésemen. Mindig kínos, ha néhány százmillió embert átlátszó hazugságokkal kell traktálni, az egészben mégis az a legkellemetlenebb, hogy emiatt a bárgyú tilalom miatt még egy spontán köszönetet sem lehet mondani annak, aki feláldozta magát a kedvedért. Felipét ismerve biztosra veszem, hogy ő is könnyített volna a lelkén, ha önkéntelenül megereszthet egy "hálás vagyok Kiminek", vagy valami hasonló, teljesen természetesen hangzó mondatot. Nem az ő hibája, hogy a kamerák előtt nem tehette meg - egy szabályszegést mégsem ismerhet el premier plánban.
Akkor hát ki a hibás emiatt a nevetséges szabályért? Mi vagyunk, mindannyian. Mindenki hibás, aki hat évvel ezelőtt boldogan ünnepelte a vörös ördög műveként aposztrofált csapatutasítások cinikus betiltását. Igen, cinikus betiltását, hiszen akik megtették ezt a lépést, pontosan tudták, hogy a tilalom csupán a látszatot szolgálja, és nem jó másra, mint betömni az elvakultan háborgó tömegek száját. Ahelyett, hogy higgadtan elmagyarázták volna a csapatutasítások hátterét és létjogosultságát, vérbeli populista politikát folytatva engedtek a felhergelt közönség nyomásának. És ebben jelentős szerep jutott a Ferrari vetélytársainak, akik nem vették védelmükbe a kimondva-kimondatlanul általuk is vallott elveket, hanem a pillanatnyi hullámot a szeretetreméltóság kedvéért álszenten meglovagolva rugdosni kezdték az olasz csapatot. Attól a Williams-től, amely Damon Hillt is többször félreállította Alain Prost útjából, s attól a McLarentől, amely David Coulthardot feláldozta Mika Häkkinen kedvéért, fájdalmasan kiábrándító képmutatás volt ez.
Persze értem én, hogy valójában kétféle csapatutasítás létezik, és csak az egyikkel van igazán bajunk: azzal, amelyik előre, az eredményektől függetlenül elrendeli, hogy ki legyen a győztes. De vajon valóban van ilyen? Tulajdonképpen nem hiszem. Igazság szerint egyetlen csapat sem ellensége önmagának, ezért senki nem tolja az előtérbe a lassabb versenyzőjét. Azért támogatják XY-t, mert őszintén hisznek benne, hogy vele van esélyük a sikerre, és ha a tapasztalatok rácáfolnak erre, idővel úgyis elvesztik ezt a meggyőződést; a közhiedelemmel ellentétben tehát soha, senkinek nem járt alanyi jogon a győzelem. Még Ayrton Sennának sem. Michael Schumachernek sem. A kiemelt státuszuk valójában nem ok volt, hanem okozat; és különben is, ma, a telemetria korszakában minden csapatnál pontosan tudják, hogy melyik versenyzőjüktől mire számíthatnak, s hogy melyikükre érdemes feltenniük mindent. Amikor úgy alakult, hogy 1999-ben, a lábtörése miatt Schumachernek nem volt esélye a vb-címért küzdeni, őt is habozás nélkül Eddie Irvine szolgálatába állították. Az F-1-ben tényleg nem üres szöveg, hogy a csapat érdeke az első.
A csapatutasítások éppen ezért, a látszattal szemben sohasem a csapattárs ellen irányulnak, hanem mindig egy külső fenyegetés ellen. De ha már mindenáron ragaszkodunk a tilalomhoz, legalább írjuk át úgy a szabályt, hogy "amíg matematikailag mindkét versenyző esélyes a világbajnoki címre, és ezt az adott futamon belüli stratégiai eltérések sem indokolják, tilos helycserére utasítani őket", vagy valami hasonlóra. Bevallom, hogy annak idején, az ausztriai eset után én is felháborodtam, de nem magán a helycserén, hanem azon az otromba pökhendiségen, amellyel a Ferrari a nyilvánosság előtt kezelte az ügyet.
Itt lenne az ideje, hogy felszámoljuk ezt a szabálykönyvben intézményesített képmutatást, és tiszta helyzetet teremtve feloldjunk végre egy olyan tilalmat, amit úgysem tart be senki. Csak közben nekünk, a közönségnek is fell kellene nőnünk ahhoz, hogy néha elviseljünk egy kis kellemetlen őszinteséget. Szúnyogcsípés...
drsp,gugee,schumi:köszi szépen srácok
gugee66@freemail.hu
Elöre is köszi!
G
Elöre is köszi!
G
El, csak kellene a címed.
Stefan-t keressétek meg, ő rakta 1x fel valahová. Azt nem tudom saját szkennelés-e ,de valamilyen formában neki megvolt/megvan! Amúgy nekem se rémlik a makett. Egyedül a Makk-Marci ismerős azokból az időkből:D
Nagyon jó lett,Gratula.Mindenképp hozd el a Bolyaira!
|
|
ferrari
|
BOCSI,nem az én művem... :o)
|
|
Papír Brabham BMW
|
Ha nem gond, én kíváncsiságból összeraktam.
|
|
forma1_01
|
|
|
forma1_02
|
Ezt a papírmaekettet ismeri valaki? Érdekes módon nekem nem rémlik '86-ból, pedig elég sok mindent sikerült abból az időszakból megszereznem gyerekkoromban.
Ezúton kérek elnézést, hogy nem illesztettem a két képet eggyé. :)
Hja, 20 dolcsi...ilyenkor bezzeg majd' 200 Ft egy dollár...
Köszi ,most másra gyüjtök!A fószert ismerem már,egy vagyonért küldi el!
G
G
El tudnád küldeni?
A papír kit alapján szeretném megalkotni gyantából vagy valami másból!
G
A papír kit alapján szeretném megalkotni gyantából vagy valami másból!
G
Szerintem pedig nyugodtan lehet őket egymáshoz hasonlítani. Két dolog közös Sennában, Schumacherben és Hamiltonban, hogy kimagaslanak a mezőnyből tehetségükkel, valamint hogy mind a hárman "megközelíthetetlenek", kapcsolatok terén nehezen kezelhetők (voltak). Úgy látszik, ez a sajátja a nagyoknak.
azért volt olyan mondata is,amiről már beszéltünk itt,és nagyon igaz...
"Vannak pilóták, akik barátkozni járnak ide, én versenyezni."
Senna sem volt barátkozó típus,hanem versenyző,és Shumit is később kezdték igazán szeretni,amikor már nem versenyzett...
(nem hasonlítani szerettem volna egymáshoz Őket!)
az ellenfelek közötti népszerűtlenségének oka nyilvánvaló: "Azért van így, mert nyerek," mondta. "Amikor nyersz, amikor jól teljesítesz, te vagy a célpont."
(erre utaltam a 2808 beszólás utolsó bekezdésében)
"Vannak pilóták, akik barátkozni járnak ide, én versenyezni."
Senna sem volt barátkozó típus,hanem versenyző,és Shumit is később kezdték igazán szeretni,amikor már nem versenyzett...
(nem hasonlítani szerettem volna egymáshoz Őket!)
az ellenfelek közötti népszerűtlenségének oka nyilvánvaló: "Azért van így, mert nyerek," mondta. "Amikor nyersz, amikor jól teljesítesz, te vagy a célpont."
(erre utaltam a 2808 beszólás utolsó bekezdésében)
Kovalainen is érdekesen nyilatkozott:
„Lewis agresszív és kompromisszumokat nem ismerő versenyző és a reakciói erőszakosak tudnak lenni. Időnként pedig túlzóak. Néhányszor már ki kellett térnem a megmozdulásai elől és világossá tettem neki, hogy nem fogom a végtelenségig ezt tenni. Ha semmi sem változik előfordulhat, hogy össze fogunk egyszer ütközni egymással."
www.formula.hu/f1/kovalainen-is-kiborult-a-mclarenre-es-hamiltonra-c23500.html
„Lewis agresszív és kompromisszumokat nem ismerő versenyző és a reakciói erőszakosak tudnak lenni. Időnként pedig túlzóak. Néhányszor már ki kellett térnem a megmozdulásai elől és világossá tettem neki, hogy nem fogom a végtelenségig ezt tenni. Ha semmi sem változik előfordulhat, hogy össze fogunk egyszer ütközni egymással."
www.formula.hu/f1/kovalainen-is-kiborult-a-mclarenre-es-hamiltonra-c23500.html
Ismét egy megszokott Hamilton nyilatkozat:
"Kétszeres világbajnok volt, amikor a csapathoz jött, ahol egy újonc többször is megverte. Ez mindent elmond," mondta Hamilton Kínában.
www.formula.hu/f1/hamilton-visszavag-a-tamadoknak-c23513.html
"Kétszeres világbajnok volt, amikor a csapathoz jött, ahol egy újonc többször is megverte. Ez mindent elmond," mondta Hamilton Kínában.
www.formula.hu/f1/hamilton-visszavag-a-tamadoknak-c23513.html
Ismét egy műremek!
Matton, gratula!
Matton, gratula!
Köszönöm Geri. Ha csak nem jön közbe valami váratlan(Ne jöjjön!)akkor szeretném őt is elvinni.
szép lett. gratulálok. Bolyaira hozod?
|
|
CIMG0670
|
|
|
CIMG0671
|
|
|
CIMG0672
|
|
|
CIMG0673
|
|
|
CIMG0674
|
|
|
CIMG0676
|
|
|
CIMG0677
|
|
|
CIMG0678
|
|
|
CIMG0679
|
|
|
CIMG0680
|
Ma befejeztem a McHondát. Ez lett az eredmény.
Nekem JPG-kben...
Srácok!
Az uborka ferrari hátsó részéről kéne kép!Sürgös!
KÖÖÖSZIII!
G
Az uborka ferrari hátsó részéről kéne kép!Sürgös!
KÖÖÖSZIII!
G
Nem hiszek a szememnek! Álmaim Ferrarija 1:20-as méretben!
Meg persze a Mclaren-en:)
Meg persze a Mclaren-en:)
Alonso tényleg jól ment és bíztam is benne az elején,hogy utoléri a Massát,de sajna kevés volt az autója.Kimi is megint szépen ment,de a semmiért.Hami viszont az egész hétvégén jó volt és még egy körrel később is ment ki,mint a Massa.Van esélye megnyerni a VB-t,csak rajta múlik,hogy meg tudja-e csinálni...
igen,ezért írtam,hogy ritkán megy úgya,ahogy tudna (Kimi)
Alonso megint remekelt...
Massa-Raikkonen "döntetlent" az egymás elengedésére értettem... (de ez csapatérdek)
Alonso megint remekelt...
Massa-Raikkonen "döntetlent" az egymás elengedésére értettem... (de ez csapatérdek)
Srácok azért dicsérhetnétek Alonsó papát is !Mit müvel azzal a kotlák autóval!
G
G
"007 Interlagos-ban én emlékszem két brutális Kimi körre!
Ma nem rémlett,hogy Massától láttam volna ugyan ezt!
G
Ma nem rémlett,hogy Massától láttam volna ugyan ezt!
G
ja elég szánalmas a 16-0 arány :)
Azért még véletlenül se hasonlítsuk az F1-et a MotoGP-hez vagy bármelyik F1 versenyzőt Rossihoz vagy akármelyik top motorversenyzőhöz :))
Év elején olvastam az öreg Nelson szájából:
Nem lepödnék meg ha már az első időmérőn a fiam elverné Alonsót!
Most elbeszélgetnék vele erről a témáról!
G
Nem lepödnék meg ha már az első időmérőn a fiam elverné Alonsót!
Most elbeszélgetnék vele erről a témáról!
G