A törzs hátsó része sötétebb alu színű lett, a leghátulját pedig Alc115 Steel színnel fújtam meg, körülmaszkolás után.

Hígított feketével elszíneződéseket fújtam a burkolatra.

Barna ecsetfilcből kevéske mintát vittem fel, majd ecsettel finoman eldörgöltem.

A sötétebbnek szánt paneleket körülmaszkoltam. Alc101 és 102 feles keverékével fújtam meg a szabadon lévő részeket.

A gép alján lévő zöld panelek helyét is körülmaszkoltam.

Nem tudom, (hogy a bőröm savassága miatt-e,) de nekem mintha később is jött volna le a filc színéből tapizásra. Fedő lakkot fújtam rá védelemnek.

Többszöri nekifutásra (vagy több rétegben) nem használtam még a filcet, mert rájöttem én egyébként sem tudom elég finomra (kis területre szépen) maszatolni, mint ahogy azt én megálmodtam.

Üdv.: pmheros

köszi, tömítésnél ezek szerint én félúton "telítettségben" vagyok, mert én az 500-as surfacerrel próbálkoztam. Csak még nem sikerült belőnöm, hogy mikor kezdjek neki a felesleg visszatörlésének MLT-vel, hogy még szépen lejöjjön onnan, ahol nem kell, de már ne szedje ki onnan, ahol maradnia kellene.

A Pigmánál mennyi idő kell kb. ahhoz (tudom, hőmérséklet, páratartalom bejátszik), hogy a már felvitt színre rá lehessen menni az újjal úgy, hogy annak a maszatolása ne szedje fel az alatta lévőt is?

Üdv!

Mr.Surfacer 1000 szeretem jobban használni tömítésre, mert erősebb a tapadása, jobban egyben marad ha utólag karcolni akarok bele. Viszont bővebben adagolt hígítós festés meghúzhatja a már kialakított formáját.

Mr.Dissolved Putty pont az ellenkezője a másiknak. Többnyire ezt látod fehérleni a képeimen.

A Pigma Sakurával még én is csak most ismerkedem. Frissen felvíve biztos nem kell hígító a törölgetéshez.

Üdv.: pmheros

Üdv!

Nem karcoknak tűntek, nem volt élük, nem volt igazán mélységük. Mintha a formában áramló anyagok találkozásánál, kihülésének szélein alakultak volna ki valamiféle vonal menti zsugorodások. Ez igazán csak surlófényben látszott, és még az alapozózva sem tűnt fel.
(Máshol furcsa érdességi egyenetlenségek is van a műanyag felületén, amik különböző irányokba verik vissza kevésbé vagy jobban a fényt. Később felrakott képeim egyikén másikán majd ez is látszódik sajna.)

Üdv.: pmheros

tényleg nagyon szépen eltüntetted a felületi problémákat. Gratulálok a lelkierődhöz, hogy újra meg újra volt energiád visszamenni a már késznek hitt részekre.

- a finom hibák, illesztések tömítésére milyen tömítőt használsz?
- jól emlékszem, hogy te raktál fel képeket Pigma Sakurával "kezelt" kiömlőről? Már nem emlékszem, csak simán visszatörölgeted a színeket az átmenet eléréshez, vagy valamilyen higító is bejátszik?

Szép javítás, dícséretes ötös. Ha úgy hagytad volna, feszt bántaná a szemed. Úgy látszik valami "egyedi" példányt fogtál ki, mert most megnéztem és az enyémen nincsenek ilyen apró karcok, nem is emlékszem ilyenre az építésből. Jól halad a dolog, csak így tovább!

Nem tudtam beletörődni a szárny vékonyka hibáiba, így végül azok kijavításába is beleálltam. Nem mondom tökéletesnek a végeredményt, de attól jobb lett mint előtte.

Megkapta az alap alumínium színt a madár.
A fényes csillogó felület azonnal kiemelte a legkisebb felületi hibákat. Sokat töprengtem merjem-e tömíteni, mert a visszacsiszolás széle sokszor szakadt hatást mutat, ami egy újrafestésen át is nagyon tud látszódni.

Vettem egy nagy levegőt és megléptem a tömítést és a csiszolást. Nem tudom hogy az 1500 -ös Gunze alapozó, vagy az Ammo festéke miatt, de egész szép lett az eredmény.

Mire a festett orr rész hibáit kijavítottam, megakadt a szemem a szárnyon lévő megbújó vonalak sokaságán. Érdekes hibák, egészen sekélyek, nem karcolásoknak tűnnek. Előzőekben a pontszerű hibák tömítése, és csiszolása annyira macerás volt, hogy ezen hosszabb vonalak javításához már nem volt lelki erőm.

Korábbi képeimen is folyamatosan látható volt, hogy tömítgettem itt-ott, de most szükségét éreztem erről összefoglalót készíteni.

A legtöbb tömítőanyagot nálam a függőleges vezérsík alatti rés vette be.

A szárnytövek rései, illetve az abba töltött anyagmennyiség talán nem mérvadó, mert sok megmunkálás után alakultak ki ezek az egyedi méretű rések, amit a képem mutat. Annyit azért elárulhatok, hogy négy tömítésből és csiszolásból álló műveletpárból sikerült hozni egy elfogadható szintet.

A gerincnek nem kellett sok tömítés, de jót tett neki.

Ahol alig látszódott a tömítés iránti igény, az a szárny belépőélén lévő apró rések. Az ott végzett kevéske feltöltés is meghálálta magát. Az alapozás után jobban mutatta magát, ezért oda is vissza kellett menni egy második körös tömítéssel.

A felületen elszórva is találtam kisebb-nagyobb javítandó részt, amik szintén feltöltésre kerültek.

Összességében úgy érzem, hogy minden kapcsolódási pont igényelt kevesebb-több tömítést.

Szerintem ennek csak akkor lenne értelme, ha kitérítve akarod bemutatni. Alaphelyzetben elég egy egyenletes rés, vagy (ahogy borisz kolléga is írta) befolyatás.

1/72-ben erre szerintem egy egy befolyatás sötétszürkével bőven elég, nem?

Vagy injekciós tűvel.

Szóval lényegében meg kellene fúrni a törzset és a stabilizátort is, és a kettőt valami fémdrótból lecsípett tüskével összekötni?

Üdv!

Igaza van magyaralbának, kell lennie. Viszont ha vízszintesen áll a stabi, akkor a törzstől való távolságnak közel egyenletesnek kellene lennie, ez az ami a Modelsvit -nél nem az igazi. Ez 1:72 -ben ráadásul túlságosan határozott rés ahhoz képest, amit a most általam betett fotón láthatunk.

Üdv.: pmheros

Várj!
A stabilizátor és a törzs közötti résnek most kell lennie, vagy nem kell lennie?

Szia!

Ezzel a hézaggal nincs baj a valóságban is elég nagy rés van a stabilizátor és a törzs között, ami viszont feltűnő ellenfényben (ahogy átszűrődik a fény a makett stabilizátorai és a törzs között) a stabilizátorok bekötési csomópontjainak hiánya. Ezek egy masszív kovácsolt acél "hengerek voltak és egyéb ezek voltak a stabilizátorok forgási tengelyei is.. lásd az utolsó képen. Azt mindenképpen pótolnám, de arra figyelni kell, hogy szögben állt, nem volt merőleges a géptörzs hossztengelyére...

Az oldalkormány alsó vonala hiányzott gyárilag, ezt pótoltam a tervezők helyett karcolással.

Magyaralba fórumtárs felhívta a figyelmet hogy a törzsvégen van egy plusz rátétlemez. Ezt a jellemzőt a makett nem hordozta, így én sztirol csíkból tettem fel egy hasonlatost.

A stabilizátorok és a törzs közötti hézag nagyságán én is elcsodálkoztam.

Jujjj... Ez fájós dolog, szerencsére happy end lett. Már a plusz munkát nem számítva.

Nincs építés meglepetések nélkül!

Végre csinos lett a kabintető környéke és haladhattam volna tovább a következő építési fázisra, mikor a törzs forgatása során bentről csörgést hallottam. Azt sejtettem hogy valamely alkatrész rögzítése adta meg magát, csak azt nem tudtam a hajtómű elülső részében, vagy a kabinban. Sokat forgattam rázogattam a repcsit, és füleltem remélve hogy nem a kabinban van a gond, mert oda be lehet majd látni. Végül csak a kabin maszk felfejtése adott esélyt a lehetőségek szűkítésére. Pechemre a meglett a keresett elem, a sisak feje fölé lógó lemez.

Sóhajtottam párat, és beletoltam a pengét számítva a legrosszabbra is. Öröm az ürömben, hogy a ragasztás finoman szólva is tökéletlenre sikeredet korábban, így az oldószeres ragasztótól nem gyógyult össze olyan szinten a tető a törzzsel mint amit egyébként megszoktam.

Tudom, hogy a sisak fölé lógó lemez hivatalosan nem támaszkodik a sisak tetején, de a hosszúkás lemezt két végén ragasztottam inkább, nehogy újra elszabaduljon a fülkében.

Innentől már minden mozzanatot csak újra kellett játszani: ragaszt, tömít, csiszol, tömít csiszol, tömít, csiszol, rajzol, karcol.

Felkerült végre a tető a pilóta feje fölé.
A törzs és a kabintető korábban közeli egyezésre egymáshoz faragott elemeit összeragasztottam, majd tömítőanyagokkal több körben feltöltöttem a köztük maradt réseket. Száradás után vállalható szintre csiszoltam a tömítések felületét.

Sok fotó átnézése után berajzoltam a tető kapcsolódási vonalaira emlékeztető csíkjait. Többször is kiradíroztam a húzott vonalakat, de a 0,5 -ös ceruzával ügyetlenül fértem csak oda, ezért elfogadtam a karikatúrának beillő arányokat.
Karctűvel bekarcoltam az előrajzolást.

A szárnytő tömítéseinek visszacsiszolása miatt, az ahhoz közeli lemezosztások egy része eltűnt, egyúttal ezeket is pótoltam egyedileg gyártott sablonon keresztül.

Üdv!

Köszönöm a szuper képeket! Ügyesen elbújt az értő szemek elől, tényleg nagyon érdekes.

Üdv.: pmheros

Szia!

Egy érdekességre szeretném felhívni a figyelmedet. Mikor körbe jártam egy felújított magyar MiG-21F-13-t Pápán, a 806 oldalszámút feltűnt egy érdekesség amit ezelőtt soha nem vettem észre. Nevezetesen hogy a gépágyú takaró törzsféklap belső oldalán van egy hosszanti irányban végigfutó éles kidomborodás ami a bal oldali törzsféklapon hiányzik. Mellékelek egy pár képet, melyen pirossal bekarikáztam ezt a részletet és egy általad feltöltött képen is nagyjából bepozícionáltan ennek a lehetséges helyét. Más országok gépeinek fotóján is láttam ezt a "taréjt" így valószínű nem egyedi kialakításról vagy korábbi sérülésről lehet szó. Eddig még egy maketgyártó terméke sem jelenítette meg ezt a részletet. Még a 4+ kiadó rajzain sem látható semmi erről, pedig talán az egyik legpontosabb és részletesebb 1/72 rajz a 74-es típusról az övék.

Noshát, mindenkinek igaza volt valamelyest:
Sok próbálkozás után az egyik tálcán lévő cső alacsonyabbra vágásában találtam meg a megoldást arra, hogy a maratás boltíve, és ezzel együtt a kabintető szépen le tudjon ülni a helyére.

A célzókészülék alatti lencsét első körben híg sárgás lakkal futattam be, azonban a fekete háttérben az zöldes színre váltott. Másodjára már világosabb barnával próbálkoztam, és így jobb lett.

A célzókészülék üvege esetén hasznosnak találtam volna, ha az él nem merőleges a lapjára, mert így állíthattam be magamtól a dőlésszöget.

Bár azt nem tudtam behatárolni, hogy a pilóta feje feletti lemez meddig lóg be a sisak fölé, azonban a bekötési csuklópontja elég távoli attól, így a lemezt rövidnek gondolom.

A maratott katapultkar kifejezetten kecses darab, ami mély elhelyezése miatt még a piros színe ellenére is nehezen látható.

A hátfalon elhelyezendő átlátszó apró lapok sorjázását még a kereten nagyrészt elvégeztem, mert utána már gondot okozott a megfogásuk. Sorja nélkül nálam jól ültek a helyükre.

Az eddig nem rögzített bal kézfejet a gázkarra ragasztottam, és onnan támasztottam, majd ragasztottam a csuklóhoz.

A belső szélvédő nálam talán túlfaragásom miatt három helyett csak két ponton támaszkodott fel a ragasztáshoz, de ennyi is elég volt. Amiből viszont sok volt, azok a nagy nyílások a szélvédő mellett két oldalt. Jól tettem, hogy korábban matt feketére festettem az onnan kikandikáló fémes ólom súlyokat. Remélem hogy a külső szélvédő magas keretei miatt majd nem lehet belátni ide.

Jól kijutott neked!
Én leszedném azt a maszkot, gyorsan fény derülne a hibára.

Lehet. Ha nem túl magas, akkor túl széles.

Az sem rossz tipp...

Az szembeötlő, de szerintem meg a katapultülés mögötti magas szürke elem is feltámasztja a kabintetőt.

Látni lehetne talán ehyből, ha a kabintető nem lenne már most lemaszkolva, de le van.

Szerintem ez lesz a ludas a tető alátámasztásában.

Az egyrészes tető vége nálam kissé magasan volt, nem ült rá tökéletesen a törzsre. Mind a törzsből, mind a tetőből faragtam csökkentve a hézagot.
A leghátulsó traktusba műanyag lapokat ragasztottam be, hogy a maradék rések nagyját kitöltsem, és ezzel a későbbiekben felhasználandó tömítőanyagból kevesebbet kelljen majd beletolnom.

Korábban az ülés mögötti kábeltartó tálcát szépen méretre rövidítettem, hogy beférjen a helyére. Most hogy felkerültek a kábelek a tálcára, a teljes kiterjedés megnövekedett, és a befűzés már nem volt lehetséges. Kismértékű faragással, és sok igazítással végül csak beloptam a helyére.
A műszerfal előtti orrsúlyok felső szintje meglehetősen magasan ült, és félő volt, hogy a keskeny felső takaróelem mellett fémes felületük csillogása kilátszik majd a fülkéből. Matt fekete festékkel vettem el a lehetőséget a kicsillanástól.

Az utolsó képen pedig csak annyi látszik, hogy az elfogadhatóra illesztett tető, mégsem ül be a helyére. Ennek okának kiderítése a következő lépés lesz.

Találtam olyan F-13 fotót amin nem volt a jobb szárny alatt leszállófényszóró, de a valószínűség miatt a saját gépem kapott mindkét oldalra belőle. 3 -as fémfúróval fúrtam meg a szárnyat az egyébként jól azonosíthatóan lemezelt rész közepébe.

Az átlátszó elemeket tartalmazó kereten találtam egy második szintén kör alakú alkatrészt, aminek sehol nem láttam hasznát a maketten. Ha a jobb szárny alatti fényszóró valóságban is kisebb, akkor ez lehetne annak a megfelelője. Lyuk nincs a kisebb kör elemhez, valószínűleg ezért sem kapott már számot, ezért sem jelölték a felhasználását.

Én a másik oldali búrához hasonló méretűt vágtam átlátszó anyagból magamnak 3mm -es lyukasztóval.

A törzs aljának elülső részéről hiányzott néhány lemezosztás, és fedél sziluett. Amennyire sikerült próbáltam az eredetihez hasonló formákat bekarcolni, ami nem minden esetben lett tökéletes, de mindenképpen jobb lett mint a semmi.

A második ágyú helyéhez tartozó nyílásokat, apró kopoltyúkat feltömítettem.

Az ágyú oldalán lévő csőkompenzátor lyukat kifúrtam, majd szikével felbővítettem a megfelelő formára.

A mellső törzsféklapok szélei a hosszanti irányon pár helyen hiányoztak. Bonyolult forma, amihez sok fotót meg kellett néznem, hogy összeálljon a fejemben róla egy teljes kép. Ha nem is tökéletes de egy közelítő formát fel tudtam rajzolni sokadik próbálkozásra a domború elemekre.

A pitot-csövön csak egy dimenzióban voltak fenn az állásszögadó lapátok. Sokáig keresgéltem a maratáslapon, mert nem hittem el, hogy lefelejtették volna. A felismerés után műanyaglapból pótoltam ezeket is.

Szép!

Egyszerű, de nagyszerű ötlet. Lopom, köszönöm!:)

Üdv!

(Döbbenet, hogy ilyen rövid idő alatt már ennyire elkevertem, de hosszas keresés után végül meglett.)

Ez egy régi típusú körzőeszköz tűjéből lett köszörülve, majd reszelővel finomítva. A pofa (ami tűt tartja) a legfontosabb az egészben, mert csak az elég nagy, hogy általa meg tudjam rendesen fogni a tűt, és azon keresztül irányított módon erőt tudjak kifejteni.

A tű egyébként el lett laposítva kicsit, majd a vége szögben kapott egy lapolást.

A képen jelölt irányon (nagy erővel) felszúrom a műanyagot, majd a mellette kitüremkedő anyagot utólag pengével lehúzom.

A kopoltyúk kb 0,5mm szélesek, és kb ugyanilyen hosszúak. A fotón a méretek csalókák lehetnek.

Üdv.: pmheros

Azt a célszerszámot megnézném magamnak... :) Az ilyen kopoltyúkkal mindig gondban vagyok, hogyan csináljam meg. Ezek tök jók lettek.

A törzsön lévő kopoltyúk nem voltak tiszták, anyaggal voltak eltömődve. Tűből köszörültem megfelelő profilt, azzal préseltem az anyagba a kopoltyúk gödreit. Elsőre ugyan nem sikerült, de másodikra elfogadható lett.

A függőleges vezérsík eleje bal oldalon anyaghiányos és, keskenyebb volt egyik oldalt mint a másikon. Ezt is, és a törzs gerinc, valamint a függőleges vezérsík találkozásának átmeneti szakaszát műanyag lapokból építettem fel.

A pótvezérsík tövében megbúvó apró beömlőkre eddig nem jutott a figyelmemből, most ezeket is kifúrtam amennyire tudtam.

Üdv!

Igazából vékony átlátszó lemezből akartam gyártani a rostélyra plexit, de olyan apró volt a munkadarab, hogy nem tudtam megfogni, és formázni egyszerre. A tiszta ragasztás is igazi kihívásnak ígérkezett, amit nem láttam magam előtt, hogy tudnám szépen megoldani.

A műgyantázás is érdekes volt, mert a fogpiszkáló hegyéről kellett egy aró nyílásba csöppentenem, de csak annyit nehogy kibuggyanjon, és legalább annyit, hogy pozitív legyen a felület. Imádkoztam , így nem lett benne buborék sem.
Nem tökéletes: Felülről a sisakra nézve nem elég domború, oldalt nézve a plexi vonalára nem elég sík. Illetve nemhogy nem elég sík, még kissé homorú is, ami miatt egy kicsit torzít.
Ez a legjobb amit ki tudtam hozni a lehetőségeimből, így végeredményben örülök.

Üdv.: pmheros

Hát nekem ez volt ma a csúcs...
1/72-ben plexi a kiscsávóra...
Le a kalappal.
Köszönöm, hogy láthattam!

A fülketető maszkolását az általam kedvelt papír típusú maszkkal terveztem végigvinni. A belső szélvédő oldalablakaira azonban nem tartalmazott az Eduard cx546 ilyen formákat. A készlet saját vinyl lapjáról azonban ez megvolt.

A pilótafigura ruházatának festéséhez több színt is kikevertem. A részletek festésénél ezekből semmi nem látszódott, így aztán erősen kontrasztos egymástól távoli színekkel fejeztem be a festést.

Nem túl jellegzetes tömlővel rendelkezett a sisak, amit az igazítások során lefaragtam. A légellátás tömlőjét ezért a végén egy hangsúlyosabb különálló darabbal pótoltam.
A sisak arc körüli üregét fényre kötő víztiszta műgyantával töltöttem fel, majd UV fénnyel levilágítottam.

A karok próbájánál már láttam, hogy meglehetősen széles vállú lesz a pilótám. A felkar belső részéből darabolva szépen elkezdett működni a komplex figura.

A jobbkéz így azonnal eredeti formájában közvetlen alkalmassá vált a váll és a botkormány összekötésére.

A bal kéznél az előző karcsúsításon túl még a felkart is le kellett választani az alkarról, és a korábbi hajlati részekből anyagot kifaragni, hogy az újboli összeragasztásuk szöge sokkalta szűkebb legyen. Az így kapott csúcsosabb karállást könyöknél már csak hátrafelé kellet húzni hogy a csuklórész a gázkar mögé kerüljön.

A kézfejet is levágtam, ami majd csak a pilóta végleges beültetését követően, utólag kerül majd felragasztásra.

Az (egyébként a műszerfal alól nem kilátszódó) lábfejeket levágtam, az így felszabaduló helyre a korábban felhasználásra nem került súlyokat ragasztottam be.

Párhuzamosan több apró dolgot is javítgattam.
Az R-3sz rakétáknál utánanéztem a végződés formájának, és annak megfelelően fúrtam ki a végüket.

A keskenyített függőleges vezérsík elemet felragasztva, újabb tömíteni valót találtam az elemek találkozásánál.

A pilótaprojekt folytatásaként újragondoltam a lábak elrendezését. A combokat tőből levágtam, és egy kis reszelgetés után egy természetes szögű közepes terpeszben ragasztottam vissza.
A fülke belső részét tolómérővel lemértem, majd ebben mintegy keretnek használva ragasztottam be a drótozott lábszárakat. A módszer bevált.

A korábban kidarabolt, eltávolított anyagrészeket Miliput kétkomponensű gyúrható műgyantával tömtem, pótóltam ki a térdeknél, combtövekben. Kötésük után finoman formára faragtam a lábakat.

Nagyon jó lesz!

Most, hogy bekerült a műszerfal, volt mihez igazítanom a pilótát.

Azt terveztem, hogy térdhajlatban megtöröm a lábat, igazítom, ragasztóval megfelelő pozícióban rögzítem és jó lesz. Nem sikerült.

A második verzió az volt, hogy csak a térdnél megfúrom, és hajlítható drótból egy folyamatosan formálható kapcsolódást létesítek neki. Ez már működött volna, ha egyrészt nem nézett volna ki sután hogy csak térdben tartanak szét a lábak, térd felett pedig ehhez képest rendellenesen párhuzamosak a combok. Másrészt nem lett elég tág a lábak közti tér, és a műszerfal alsó széles része miatt nem tudott a pilóta elég mélyre kerülni a fülkében.

A harmadik próbálkozásnál belülről combtőben megtörtem az anyagot, és kis hézagolással kényszerítettem szélesebbre a terpeszt. Sok próbálgatás, igazítás során a többször eltörtem, és a terpesz még mindig nem volt elég széles.

Közben a felhasználói útmutatóban javasolt 9 grammnyi súlyt horgászólomból kiszámoltam. Az ólmokat pillanatragasztóval ragasztottam be, ahová csak lehetett. A lábtérnek, és a műszerfal feletti borításnak hagytam kis szabad helyet így kevéske ólom egyenlőre a törzsön kívül maradt felhasználatlanul.

A kabin matricáin a minták jelentős lakkudavarral rendelkeznek. Ha nem akarjuk, hogy a felgyűrödjön a szélük, vagy épp ezüstösen csillogva lógjanak az elemek szélén, érdemes előre levágni őket.

Több helyen érdemes több részre felvágni a mintacsoportot, mert egy egy kiálló elem akadályozhatná a matrica felfekvését, mint például egy kiálló gázkar.

Az ülés hátlapját, fejtámaszát festettem még ebben a lépésben.

Igen, arra emlékszem, hogy el volt csavarodva.

Üdv!

Én is a szárnytő élét faragtam egyenesre, ezzel beljebb kerül a felső szárny, és máris nem kellett faragni a féklap sarkánál, ahol addig nem tudott összepattani.
De ez a faragás is hoz magával egy újabb igazítási kényszert, amit vagy megsikerül majd mutatnom képen vagy nem.

Üdv.: pmheros

Szia,

Annyira nem ismerem a típust, de azt se zárom ki, hogy a szárnytő és a törzs oldala is íves, csak a törzs nem követi ezt, amit beépített gerendákkal lehetne orvosolni. Bár nem is tartom valószínűnek. Sajnos nem emlékszem, de jó eséllyel anno a szárnytő élét faragtam egyenesre.
A szárny egymásba nem pattanó elemeinél is kell kicsit faragni, illetve szerintem a belső felüket is el kell vékonyítani, hogy később ne legyen lépcsős az illesztés, ahogy a függőleges vezérsíknál is. Ezen hibák általánosak manapság, nagyon szűkre tervezik az illesztéseket, így gyakran először faragok, hogy ragasztás után ne kelljen szintbe csiszolni a felületeket, aztán újra kialakítani rajtuk a részleteket. Sajnos az Eduard MF kitjénél még nem voltam ilyen "okos", így a ragasztó vastagsága miatt nagyon lépcsős lett a szárny alsó fele, jöhetett a síkba csiszolás, panelvonalazás, szegecselés... Amúgy más termékeknél is előfordul ez a probléma, nemrégiben az AMK Kfir függőleges vezérsíkját is átlátszóra... csiszoltam belülről, hogy ne a külső felületét kelljen síkba csiszolni. Kicsit túlzásba vittem, de így legalább játszhattam a ragasztó mennyiségével. (Az ilyen helyeken sűrű pillanatragacsot használok, így később nem deformálódik az alkatrész, de a Tamiya híg ragasztóját is alkalmazom utána a kisebb résekbe folyatva.)
Sajnos ezek az apró pontatlanságok, túl feszes illesztések jellemzők a Modelsvit készletekre, bosszantóak, de annyival pontosabbak és részletesebbek, hogy nem érdekel, amíg nem szárad le az ujjam...
z

Üdv!

Ez itt még a kihüléskori ferdülés problématikája, amit korábbi képen felvázoltam.
Én csak visszahúztam, a meghúzást.
Valójában túl is húztam az ideálistól, hogy ha még akar visszamozogni keveset még jó legyen.

Korábbi ilyetén erőszakos cselekedeteim más maketteken utólag még nem bosszulta meg magát, remélem ezzel is hasonlóképp sikeres leszek hosszab távon.

Üdv.: pmheros