Megkapta az alap alumínium színt a madár.
A fényes csillogó felület azonnal kiemelte a legkisebb felületi hibákat. Sokat töprengtem merjem-e tömíteni, mert a visszacsiszolás széle sokszor szakadt hatást mutat, ami egy újrafestésen át is nagyon tud látszódni.

Vettem egy nagy levegőt és megléptem a tömítést és a csiszolást. Nem tudom hogy az 1500 -ös Gunze alapozó, vagy az Ammo festéke miatt, de egész szép lett az eredmény.

Mire a festett orr rész hibáit kijavítottam, megakadt a szemem a szárnyon lévő megbújó vonalak sokaságán. Érdekes hibák, egészen sekélyek, nem karcolásoknak tűnnek. Előzőekben a pontszerű hibák tömítése, és csiszolása annyira macerás volt, hogy ezen hosszabb vonalak javításához már nem volt lelki erőm.

Korábbi képeimen is folyamatosan látható volt, hogy tömítgettem itt-ott, de most szükségét éreztem erről összefoglalót készíteni.

A legtöbb tömítőanyagot nálam a függőleges vezérsík alatti rés vette be.

A szárnytövek rései, illetve az abba töltött anyagmennyiség talán nem mérvadó, mert sok megmunkálás után alakultak ki ezek az egyedi méretű rések, amit a képem mutat. Annyit azért elárulhatok, hogy négy tömítésből és csiszolásból álló műveletpárból sikerült hozni egy elfogadható szintet.

A gerincnek nem kellett sok tömítés, de jót tett neki.

Ahol alig látszódott a tömítés iránti igény, az a szárny belépőélén lévő apró rések. Az ott végzett kevéske feltöltés is meghálálta magát. Az alapozás után jobban mutatta magát, ezért oda is vissza kellett menni egy második körös tömítéssel.

A felületen elszórva is találtam kisebb-nagyobb javítandó részt, amik szintén feltöltésre kerültek.

Összességében úgy érzem, hogy minden kapcsolódási pont igényelt kevesebb-több tömítést.

Szerintem ennek csak akkor lenne értelme, ha kitérítve akarod bemutatni. Alaphelyzetben elég egy egyenletes rés, vagy (ahogy borisz kolléga is írta) befolyatás.

1/72-ben erre szerintem egy egy befolyatás sötétszürkével bőven elég, nem?

Vagy injekciós tűvel.

Szóval lényegében meg kellene fúrni a törzset és a stabilizátort is, és a kettőt valami fémdrótból lecsípett tüskével összekötni?

Üdv!

Igaza van magyaralbának, kell lennie. Viszont ha vízszintesen áll a stabi, akkor a törzstől való távolságnak közel egyenletesnek kellene lennie, ez az ami a Modelsvit -nél nem az igazi. Ez 1:72 -ben ráadásul túlságosan határozott rés ahhoz képest, amit a most általam betett fotón láthatunk.

Üdv.: pmheros

Várj!
A stabilizátor és a törzs közötti résnek most kell lennie, vagy nem kell lennie?

Szia!

Ezzel a hézaggal nincs baj a valóságban is elég nagy rés van a stabilizátor és a törzs között, ami viszont feltűnő ellenfényben (ahogy átszűrődik a fény a makett stabilizátorai és a törzs között) a stabilizátorok bekötési csomópontjainak hiánya. Ezek egy masszív kovácsolt acél "hengerek voltak és egyéb ezek voltak a stabilizátorok forgási tengelyei is.. lásd az utolsó képen. Azt mindenképpen pótolnám, de arra figyelni kell, hogy szögben állt, nem volt merőleges a géptörzs hossztengelyére...

Az oldalkormány alsó vonala hiányzott gyárilag, ezt pótoltam a tervezők helyett karcolással.

Magyaralba fórumtárs felhívta a figyelmet hogy a törzsvégen van egy plusz rátétlemez. Ezt a jellemzőt a makett nem hordozta, így én sztirol csíkból tettem fel egy hasonlatost.

A stabilizátorok és a törzs közötti hézag nagyságán én is elcsodálkoztam.

Jujjj... Ez fájós dolog, szerencsére happy end lett. Már a plusz munkát nem számítva.

Nincs építés meglepetések nélkül!

Végre csinos lett a kabintető környéke és haladhattam volna tovább a következő építési fázisra, mikor a törzs forgatása során bentről csörgést hallottam. Azt sejtettem hogy valamely alkatrész rögzítése adta meg magát, csak azt nem tudtam a hajtómű elülső részében, vagy a kabinban. Sokat forgattam rázogattam a repcsit, és füleltem remélve hogy nem a kabinban van a gond, mert oda be lehet majd látni. Végül csak a kabin maszk felfejtése adott esélyt a lehetőségek szűkítésére. Pechemre a meglett a keresett elem, a sisak feje fölé lógó lemez.

Sóhajtottam párat, és beletoltam a pengét számítva a legrosszabbra is. Öröm az ürömben, hogy a ragasztás finoman szólva is tökéletlenre sikeredet korábban, így az oldószeres ragasztótól nem gyógyult össze olyan szinten a tető a törzzsel mint amit egyébként megszoktam.

Tudom, hogy a sisak fölé lógó lemez hivatalosan nem támaszkodik a sisak tetején, de a hosszúkás lemezt két végén ragasztottam inkább, nehogy újra elszabaduljon a fülkében.

Innentől már minden mozzanatot csak újra kellett játszani: ragaszt, tömít, csiszol, tömít csiszol, tömít, csiszol, rajzol, karcol.

Felkerült végre a tető a pilóta feje fölé.
A törzs és a kabintető korábban közeli egyezésre egymáshoz faragott elemeit összeragasztottam, majd tömítőanyagokkal több körben feltöltöttem a köztük maradt réseket. Száradás után vállalható szintre csiszoltam a tömítések felületét.

Sok fotó átnézése után berajzoltam a tető kapcsolódási vonalaira emlékeztető csíkjait. Többször is kiradíroztam a húzott vonalakat, de a 0,5 -ös ceruzával ügyetlenül fértem csak oda, ezért elfogadtam a karikatúrának beillő arányokat.
Karctűvel bekarcoltam az előrajzolást.

A szárnytő tömítéseinek visszacsiszolása miatt, az ahhoz közeli lemezosztások egy része eltűnt, egyúttal ezeket is pótoltam egyedileg gyártott sablonon keresztül.

Üdv!

Köszönöm a szuper képeket! Ügyesen elbújt az értő szemek elől, tényleg nagyon érdekes.

Üdv.: pmheros

Szia!

Egy érdekességre szeretném felhívni a figyelmedet. Mikor körbe jártam egy felújított magyar MiG-21F-13-t Pápán, a 806 oldalszámút feltűnt egy érdekesség amit ezelőtt soha nem vettem észre. Nevezetesen hogy a gépágyú takaró törzsféklap belső oldalán van egy hosszanti irányban végigfutó éles kidomborodás ami a bal oldali törzsféklapon hiányzik. Mellékelek egy pár képet, melyen pirossal bekarikáztam ezt a részletet és egy általad feltöltött képen is nagyjából bepozícionáltan ennek a lehetséges helyét. Más országok gépeinek fotóján is láttam ezt a "taréjt" így valószínű nem egyedi kialakításról vagy korábbi sérülésről lehet szó. Eddig még egy maketgyártó terméke sem jelenítette meg ezt a részletet. Még a 4+ kiadó rajzain sem látható semmi erről, pedig talán az egyik legpontosabb és részletesebb 1/72 rajz a 74-es típusról az övék.

Noshát, mindenkinek igaza volt valamelyest:
Sok próbálkozás után az egyik tálcán lévő cső alacsonyabbra vágásában találtam meg a megoldást arra, hogy a maratás boltíve, és ezzel együtt a kabintető szépen le tudjon ülni a helyére.

A célzókészülék alatti lencsét első körben híg sárgás lakkal futattam be, azonban a fekete háttérben az zöldes színre váltott. Másodjára már világosabb barnával próbálkoztam, és így jobb lett.

A célzókészülék üvege esetén hasznosnak találtam volna, ha az él nem merőleges a lapjára, mert így állíthattam be magamtól a dőlésszöget.

Bár azt nem tudtam behatárolni, hogy a pilóta feje feletti lemez meddig lóg be a sisak fölé, azonban a bekötési csuklópontja elég távoli attól, így a lemezt rövidnek gondolom.

A maratott katapultkar kifejezetten kecses darab, ami mély elhelyezése miatt még a piros színe ellenére is nehezen látható.

A hátfalon elhelyezendő átlátszó apró lapok sorjázását még a kereten nagyrészt elvégeztem, mert utána már gondot okozott a megfogásuk. Sorja nélkül nálam jól ültek a helyükre.

Az eddig nem rögzített bal kézfejet a gázkarra ragasztottam, és onnan támasztottam, majd ragasztottam a csuklóhoz.

A belső szélvédő nálam talán túlfaragásom miatt három helyett csak két ponton támaszkodott fel a ragasztáshoz, de ennyi is elég volt. Amiből viszont sok volt, azok a nagy nyílások a szélvédő mellett két oldalt. Jól tettem, hogy korábban matt feketére festettem az onnan kikandikáló fémes ólom súlyokat. Remélem hogy a külső szélvédő magas keretei miatt majd nem lehet belátni ide.

Jól kijutott neked!
Én leszedném azt a maszkot, gyorsan fény derülne a hibára.

Lehet. Ha nem túl magas, akkor túl széles.

Az sem rossz tipp...

Az szembeötlő, de szerintem meg a katapultülés mögötti magas szürke elem is feltámasztja a kabintetőt.

Látni lehetne talán ehyből, ha a kabintető nem lenne már most lemaszkolva, de le van.

Szerintem ez lesz a ludas a tető alátámasztásában.

Az egyrészes tető vége nálam kissé magasan volt, nem ült rá tökéletesen a törzsre. Mind a törzsből, mind a tetőből faragtam csökkentve a hézagot.
A leghátulsó traktusba műanyag lapokat ragasztottam be, hogy a maradék rések nagyját kitöltsem, és ezzel a későbbiekben felhasználandó tömítőanyagból kevesebbet kelljen majd beletolnom.

Korábban az ülés mögötti kábeltartó tálcát szépen méretre rövidítettem, hogy beférjen a helyére. Most hogy felkerültek a kábelek a tálcára, a teljes kiterjedés megnövekedett, és a befűzés már nem volt lehetséges. Kismértékű faragással, és sok igazítással végül csak beloptam a helyére.
A műszerfal előtti orrsúlyok felső szintje meglehetősen magasan ült, és félő volt, hogy a keskeny felső takaróelem mellett fémes felületük csillogása kilátszik majd a fülkéből. Matt fekete festékkel vettem el a lehetőséget a kicsillanástól.

Az utolsó képen pedig csak annyi látszik, hogy az elfogadhatóra illesztett tető, mégsem ül be a helyére. Ennek okának kiderítése a következő lépés lesz.

Találtam olyan F-13 fotót amin nem volt a jobb szárny alatt leszállófényszóró, de a valószínűség miatt a saját gépem kapott mindkét oldalra belőle. 3 -as fémfúróval fúrtam meg a szárnyat az egyébként jól azonosíthatóan lemezelt rész közepébe.

Az átlátszó elemeket tartalmazó kereten találtam egy második szintén kör alakú alkatrészt, aminek sehol nem láttam hasznát a maketten. Ha a jobb szárny alatti fényszóró valóságban is kisebb, akkor ez lehetne annak a megfelelője. Lyuk nincs a kisebb kör elemhez, valószínűleg ezért sem kapott már számot, ezért sem jelölték a felhasználását.

Én a másik oldali búrához hasonló méretűt vágtam átlátszó anyagból magamnak 3mm -es lyukasztóval.

A törzs aljának elülső részéről hiányzott néhány lemezosztás, és fedél sziluett. Amennyire sikerült próbáltam az eredetihez hasonló formákat bekarcolni, ami nem minden esetben lett tökéletes, de mindenképpen jobb lett mint a semmi.

A második ágyú helyéhez tartozó nyílásokat, apró kopoltyúkat feltömítettem.

Az ágyú oldalán lévő csőkompenzátor lyukat kifúrtam, majd szikével felbővítettem a megfelelő formára.

A mellső törzsféklapok szélei a hosszanti irányon pár helyen hiányoztak. Bonyolult forma, amihez sok fotót meg kellett néznem, hogy összeálljon a fejemben róla egy teljes kép. Ha nem is tökéletes de egy közelítő formát fel tudtam rajzolni sokadik próbálkozásra a domború elemekre.

A pitot-csövön csak egy dimenzióban voltak fenn az állásszögadó lapátok. Sokáig keresgéltem a maratáslapon, mert nem hittem el, hogy lefelejtették volna. A felismerés után műanyaglapból pótoltam ezeket is.

Szép!

Egyszerű, de nagyszerű ötlet. Lopom, köszönöm!:)

Üdv!

(Döbbenet, hogy ilyen rövid idő alatt már ennyire elkevertem, de hosszas keresés után végül meglett.)

Ez egy régi típusú körzőeszköz tűjéből lett köszörülve, majd reszelővel finomítva. A pofa (ami tűt tartja) a legfontosabb az egészben, mert csak az elég nagy, hogy általa meg tudjam rendesen fogni a tűt, és azon keresztül irányított módon erőt tudjak kifejteni.

A tű egyébként el lett laposítva kicsit, majd a vége szögben kapott egy lapolást.

A képen jelölt irányon (nagy erővel) felszúrom a műanyagot, majd a mellette kitüremkedő anyagot utólag pengével lehúzom.

A kopoltyúk kb 0,5mm szélesek, és kb ugyanilyen hosszúak. A fotón a méretek csalókák lehetnek.

Üdv.: pmheros

Azt a célszerszámot megnézném magamnak... :) Az ilyen kopoltyúkkal mindig gondban vagyok, hogyan csináljam meg. Ezek tök jók lettek.

A törzsön lévő kopoltyúk nem voltak tiszták, anyaggal voltak eltömődve. Tűből köszörültem megfelelő profilt, azzal préseltem az anyagba a kopoltyúk gödreit. Elsőre ugyan nem sikerült, de másodikra elfogadható lett.

A függőleges vezérsík eleje bal oldalon anyaghiányos és, keskenyebb volt egyik oldalt mint a másikon. Ezt is, és a törzs gerinc, valamint a függőleges vezérsík találkozásának átmeneti szakaszát műanyag lapokból építettem fel.

A pótvezérsík tövében megbúvó apró beömlőkre eddig nem jutott a figyelmemből, most ezeket is kifúrtam amennyire tudtam.

Üdv!

Igazából vékony átlátszó lemezből akartam gyártani a rostélyra plexit, de olyan apró volt a munkadarab, hogy nem tudtam megfogni, és formázni egyszerre. A tiszta ragasztás is igazi kihívásnak ígérkezett, amit nem láttam magam előtt, hogy tudnám szépen megoldani.

A műgyantázás is érdekes volt, mert a fogpiszkáló hegyéről kellett egy aró nyílásba csöppentenem, de csak annyit nehogy kibuggyanjon, és legalább annyit, hogy pozitív legyen a felület. Imádkoztam , így nem lett benne buborék sem.
Nem tökéletes: Felülről a sisakra nézve nem elég domború, oldalt nézve a plexi vonalára nem elég sík. Illetve nemhogy nem elég sík, még kissé homorú is, ami miatt egy kicsit torzít.
Ez a legjobb amit ki tudtam hozni a lehetőségeimből, így végeredményben örülök.

Üdv.: pmheros

Hát nekem ez volt ma a csúcs...
1/72-ben plexi a kiscsávóra...
Le a kalappal.
Köszönöm, hogy láthattam!

A fülketető maszkolását az általam kedvelt papír típusú maszkkal terveztem végigvinni. A belső szélvédő oldalablakaira azonban nem tartalmazott az Eduard cx546 ilyen formákat. A készlet saját vinyl lapjáról azonban ez megvolt.

A pilótafigura ruházatának festéséhez több színt is kikevertem. A részletek festésénél ezekből semmi nem látszódott, így aztán erősen kontrasztos egymástól távoli színekkel fejeztem be a festést.

Nem túl jellegzetes tömlővel rendelkezett a sisak, amit az igazítások során lefaragtam. A légellátás tömlőjét ezért a végén egy hangsúlyosabb különálló darabbal pótoltam.
A sisak arc körüli üregét fényre kötő víztiszta műgyantával töltöttem fel, majd UV fénnyel levilágítottam.

A karok próbájánál már láttam, hogy meglehetősen széles vállú lesz a pilótám. A felkar belső részéből darabolva szépen elkezdett működni a komplex figura.

A jobbkéz így azonnal eredeti formájában közvetlen alkalmassá vált a váll és a botkormány összekötésére.

A bal kéznél az előző karcsúsításon túl még a felkart is le kellett választani az alkarról, és a korábbi hajlati részekből anyagot kifaragni, hogy az újboli összeragasztásuk szöge sokkalta szűkebb legyen. Az így kapott csúcsosabb karállást könyöknél már csak hátrafelé kellet húzni hogy a csuklórész a gázkar mögé kerüljön.

A kézfejet is levágtam, ami majd csak a pilóta végleges beültetését követően, utólag kerül majd felragasztásra.

Az (egyébként a műszerfal alól nem kilátszódó) lábfejeket levágtam, az így felszabaduló helyre a korábban felhasználásra nem került súlyokat ragasztottam be.

Párhuzamosan több apró dolgot is javítgattam.
Az R-3sz rakétáknál utánanéztem a végződés formájának, és annak megfelelően fúrtam ki a végüket.

A keskenyített függőleges vezérsík elemet felragasztva, újabb tömíteni valót találtam az elemek találkozásánál.

A pilótaprojekt folytatásaként újragondoltam a lábak elrendezését. A combokat tőből levágtam, és egy kis reszelgetés után egy természetes szögű közepes terpeszben ragasztottam vissza.
A fülke belső részét tolómérővel lemértem, majd ebben mintegy keretnek használva ragasztottam be a drótozott lábszárakat. A módszer bevált.

A korábban kidarabolt, eltávolított anyagrészeket Miliput kétkomponensű gyúrható műgyantával tömtem, pótóltam ki a térdeknél, combtövekben. Kötésük után finoman formára faragtam a lábakat.

Nagyon jó lesz!

Most, hogy bekerült a műszerfal, volt mihez igazítanom a pilótát.

Azt terveztem, hogy térdhajlatban megtöröm a lábat, igazítom, ragasztóval megfelelő pozícióban rögzítem és jó lesz. Nem sikerült.

A második verzió az volt, hogy csak a térdnél megfúrom, és hajlítható drótból egy folyamatosan formálható kapcsolódást létesítek neki. Ez már működött volna, ha egyrészt nem nézett volna ki sután hogy csak térdben tartanak szét a lábak, térd felett pedig ehhez képest rendellenesen párhuzamosak a combok. Másrészt nem lett elég tág a lábak közti tér, és a műszerfal alsó széles része miatt nem tudott a pilóta elég mélyre kerülni a fülkében.

A harmadik próbálkozásnál belülről combtőben megtörtem az anyagot, és kis hézagolással kényszerítettem szélesebbre a terpeszt. Sok próbálgatás, igazítás során a többször eltörtem, és a terpesz még mindig nem volt elég széles.

Közben a felhasználói útmutatóban javasolt 9 grammnyi súlyt horgászólomból kiszámoltam. Az ólmokat pillanatragasztóval ragasztottam be, ahová csak lehetett. A lábtérnek, és a műszerfal feletti borításnak hagytam kis szabad helyet így kevéske ólom egyenlőre a törzsön kívül maradt felhasználatlanul.

A kabin matricáin a minták jelentős lakkudavarral rendelkeznek. Ha nem akarjuk, hogy a felgyűrödjön a szélük, vagy épp ezüstösen csillogva lógjanak az elemek szélén, érdemes előre levágni őket.

Több helyen érdemes több részre felvágni a mintacsoportot, mert egy egy kiálló elem akadályozhatná a matrica felfekvését, mint például egy kiálló gázkar.

Az ülés hátlapját, fejtámaszát festettem még ebben a lépésben.

Igen, arra emlékszem, hogy el volt csavarodva.

Üdv!

Én is a szárnytő élét faragtam egyenesre, ezzel beljebb kerül a felső szárny, és máris nem kellett faragni a féklap sarkánál, ahol addig nem tudott összepattani.
De ez a faragás is hoz magával egy újabb igazítási kényszert, amit vagy megsikerül majd mutatnom képen vagy nem.

Üdv.: pmheros

Szia,

Annyira nem ismerem a típust, de azt se zárom ki, hogy a szárnytő és a törzs oldala is íves, csak a törzs nem követi ezt, amit beépített gerendákkal lehetne orvosolni. Bár nem is tartom valószínűnek. Sajnos nem emlékszem, de jó eséllyel anno a szárnytő élét faragtam egyenesre.
A szárny egymásba nem pattanó elemeinél is kell kicsit faragni, illetve szerintem a belső felüket is el kell vékonyítani, hogy később ne legyen lépcsős az illesztés, ahogy a függőleges vezérsíknál is. Ezen hibák általánosak manapság, nagyon szűkre tervezik az illesztéseket, így gyakran először faragok, hogy ragasztás után ne kelljen szintbe csiszolni a felületeket, aztán újra kialakítani rajtuk a részleteket. Sajnos az Eduard MF kitjénél még nem voltam ilyen "okos", így a ragasztó vastagsága miatt nagyon lépcsős lett a szárny alsó fele, jöhetett a síkba csiszolás, panelvonalazás, szegecselés... Amúgy más termékeknél is előfordul ez a probléma, nemrégiben az AMK Kfir függőleges vezérsíkját is átlátszóra... csiszoltam belülről, hogy ne a külső felületét kelljen síkba csiszolni. Kicsit túlzásba vittem, de így legalább játszhattam a ragasztó mennyiségével. (Az ilyen helyeken sűrű pillanatragacsot használok, így később nem deformálódik az alkatrész, de a Tamiya híg ragasztóját is alkalmazom utána a kisebb résekbe folyatva.)
Sajnos ezek az apró pontatlanságok, túl feszes illesztések jellemzők a Modelsvit készletekre, bosszantóak, de annyival pontosabbak és részletesebbek, hogy nem érdekel, amíg nem szárad le az ujjam...
z

Üdv!

Ez itt még a kihüléskori ferdülés problématikája, amit korábbi képen felvázoltam.
Én csak visszahúztam, a meghúzást.
Valójában túl is húztam az ideálistól, hogy ha még akar visszamozogni keveset még jó legyen.

Korábbi ilyetén erőszakos cselekedeteim más maketteken utólag még nem bosszulta meg magát, remélem ezzel is hasonlóképp sikeres leszek hosszab távon.

Üdv.: pmheros

Jó kis kőműves munka!
A műanyag kifehéredésénél nem tervezel valami kezelést? Nem gyűjt az feszültséget, vagy valamit, ami hosszabb távon megbosszulja magát?

A szárny alsó és felső fele kis átfedésben van a fékszárny élénél, így nem tudnám faragás nélkül egymásba kattintani őket.

Mint az kiderült, a felső szárnyelem nem követi a törzs vonalát tökéletesen: elől és hátul feltámaszkodik, középen hézag marad.
Egy tökéletesen egyenes fémvonalzó mellé rakva a szárnyat megmutatkozik, hogy hol is a gond. Ahogy a belső él elejéből, és hátuljából reszeltem keveset, mindjárt az alsó, és felső szárnyfél egymásra talált.

A függőleges vezérsík másik oldalfelét felpróbálva, azt kifejezetten vastagnak találtam. A belső oldalából addig reszelgettem, míg az elnyerte kívánt méretét az újabb próbák során.

Szia! Csak a félreértés tisztázására: az F-13-on nem volt besugárzás jelző, az a két fehér pötty az SzRO antenna. A szárny belépő élén szintén ilyen van.

Hosszas vakarózás után Gunze c115 -öt választottam a fülke belsejének kifestéséhez. Más kékesszürke színek mellett ez kifejezetten zöldes szín, még ha ez az én fotómon nem is jön át. Az egyik már átfestett kabin fotóján találtam egy eredeti cirill betűs szerviz feliratott amely nagy helyhagyással volt körülkerülve az új festéssel. A felirat közti színhez nagyon is megfelelőnek éreztem itthonra a 115 -öt.

A szárnyalsó rész a maga törzsdarabjával nem simult bele tökéletesen a törzsfelek által alkotott „harmóniába”, így azokat szintben egymáshoz csiszoltam. A panelvonalak az ilyen lelkes csiszolások áldozatává szoktak válni, így egyrészüket előre kimélyítettem, maradékukat pedig -saját sablont készítve- utólag karcoltam vissza.

A felületi hiányok, hibák feltömítésének első lépcsőjét is megejtettem.

Szia pmheros!

Itt van pár kép egy magyar 21f-13-ról... a gép felújított, bár nem mindenhol autentikus a színeket tekintve és van pár horpadás rajta de sok hasznos infot ki lehet csemegézni belőlük...
Egy két érdekesség:
1,-a függőleges vezérsík tetején van két besugárzásjelző antenna, ezek nem szimmetrikusan vannak a két oldalra felépítve
2,-a törzs hátsórészén a fúvócsőnél nincsennek meg a kivágások amik a későbbi változatokra jellemzőek (PFM, MF, R stb) hanem itt teljes kör keresztmetszet kivágás nélkül és a bal oldalra van egy kb negyed szegmensnyi részre szegecselve lemez
3, a fékernyő tokja a törzs hátsórészben bal oladalon a pótvezérsík felett volt, a fékernyő kábelnek a vájat a pótvezérsíkban volt kialakítva, és a pótvezérsík hátsó részében volt a fékernyő horog
4,- a szívócsatorna Mach-kúpjában nem volt lokátor csak egy rádió táv.mérő ha jól emlékszem (kvant?) épp ezért nem voltak rajta a lokátoros kúpokra jellemző furatsorok sem teljes más volt az alakja, az UTI-knak volt ilyen még az orrkúp
5, a Pitot-cső felhajtható volt a földön, (egy csavarral lehetett repülési pozícióban rögzíteni), azért hogy minimalizálják ennek a fontos eszköznek a sérülését... persze hamar rájöttek hogy nem volt túl jó ötlet a későbbi változatokon már máshová helyezték...

-az ágyú és a törzs középvonala között nem jó a törzs alakja a maketten, (eddig minden gyártó benézte) mert nem íves hanem van egy apró éles taréjszerű kiemelkedés... (erről majd teszek fel képet...később)

Üdv P

Szia,

A Modelsvit ilyen, túl szoros az illesztés, néha tényleg többet kell faragni, mint a sorja. De ennél nagyobb gondja nincs.
A kabintető szerintem egyértelműen a nyitható verzió miatt nem illeszkedik, ezt nem nevezném hibának. Van ugye csukott is.
Sok sikert!
z

Felkerült a szárnyalsó rész.

Újra és újra visszatér nálam a nehezen értelmezhető sorja problémája. Utólag 10x -es nagyításban, súrolófényben felismerhető, ha ez tényleg az. (Vagy csak túl szorosra van tervezve az illesztés, és nem bocsátja meg ha korábban pl a törzsfeleket századokkal elcsúszva ragasztottam össze.) De úgy érzem minden részén ezzel szembesülök a készletnek, és az eddigi tendencia alapján már feltételezem, hogy végig is fog kísérni az építés során.

Kis haladás is haladás ;)

Üdv!

Nemhogy megengedem, hanem egyenesen kérem szépen! Ez egy Groupbuild, amiben a lehető legjobb dolog az hogy összedobhatjuk a tudásunk mindannyiunk okulására.

Nekem is volt hasznos kép benne.

Üdv.: pmheros

A KP új F-13-asát forgatta már élő ember?