Jah, nálunk is volt rendszerben T-72, de hogy jön ez az L-60 fejlesztési potenciáljához?

A tételmondatod úgy szólt, hogy ,,A Nimródnál feltételezem azért nem fejlesztettek, mert kimaxolták az alváz lehetőségeit. " Na, erre írtam, hogy nagyon-nagyon távolról sem maxolták még ki az alváz lehetőségeit, a majdnem két évtizeddel később kifejlesztett Stridsvagn_74-re lehet azt mondani, hogy na ott már talán. És írtad azt is, hogy ,,A svédeknél viszont nem nagyon volt más alternatíva.", erre írtam, hogy dehogynem, a korszerű, második vh-s tankoknál egy generációval fejlettebb MBT, a Centurion már 6 éve rendszerben állt náluk, mikor a ~Toldiból még mindig készítettek új verziót.

Nimród altertöri:

A Nimród, függetlenül attól, hogy nálunk arra is használták, nem páncélvadászként volt jó, hanem légvédelmi páncélosként. A 40mm-es Bofors légvédelmi ágyú a Browning M2 géppuskához hasonlóan korszerű, majdnem száz év elteltével is gyártásban lévő fegyver, na, ezt tették rá egy önjáró páncélos alvázra 1940-ben- ez a járműkategória a hidegháborúban terjedt el, még maguk a németek is csak a 2. vh közepétől kezdtek hasonlókat barkácsolni. Egy alternatív múltban, ahol a MKH harcjárművei hazajönnek a háborúból, a Nimród lett volna az, ami évtizedekkel éli túl a többieket. Az ötvenes évek második felében kapott volna egy korszerűsítést a kommunikációs berendezéseire, hogy a tűzvezető lokátorok adatait fogadhassa, az első vonalból csak a Sztrela rakéták és a már saját lokátorral is rendelkező Shilka szorította volna ki. Aztán persze az M-zárolt Nimródokat legkésőbb a 90-es évek hadseregpusztítása során lángvágó alá küldték volna. Az L-62-t egyébként a finnek is használták, náluk 1966-ig álltak rendszerben a második vh-t is megjárt példányok.

Más: a ,,keresztes" magyar felségjel egyébként leginkább a Magyar Érdemrendre hasonlít. Ezt a kitüntetést Horthy alapította 1922-ben, és a legmagasabb katonai kitüntetés volt. A külső szegélye zöld. (A Tildy-féle verziónak lett a külső sávja vörös, ma a polgári zöld, a katonai vörös)
hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_%C3%89rdemrend

Téglatesó:
Nagyon tetszenek a figurák mozdulatai, és a bőrruházat is nagyon élethű még 72-ben is. Ha a szövet részeket be tudod mattítani, még szebben fogja adni a kontrasztot.
Egyvalamit viszont kiszúrtam, ami zavaró: a magyar kannán egyszerű X volt a merevítés, nem volt középső téglalapja. Ha jól látom, pont egybe metsződnek a szárak így meg lehet próbálni átmetszeni és a téglalapot feltölteni. Ha ezt már nem vállalnád be, akkor viszont szürkére festeném, és azt mondanám, a németektől kaptak egyet :D
A figurákról nem is hallottam még, 72-es amgyar sem nagyon létezik, ami meg igen, az 3D és aranyár. 3000-ért 48 figura 12 pózban? Veszem is egyből, míg még gyártják!

Freddy:
Egy Nimród Vierlinget azért el tudnék képzelni. És valószínűleg hatásos is maradt volna nagyon sokáig, csak eleve kevés volt a cső, így inkább több járműhöz osztották be. Persze a Nimród alváza gyenge volt ehhez, de what-ifnek egy Turán alvázon egy 4-es Bofors mondjuk?... Na jó, vége az alternatív történelem órának. :)

Jah, nálunk is volt rendszerben T-72, de hogy jön ez az L-60 fejlesztési potenciáljához?

A Nimródnál roppant fontos a páncélzat vastagsága, mivel páncélvadászként is rendszeresítették nálunk. Ez akkor még nem volt rossz a koncepció, mert nagyjából átütötte azt, amit a szomszédok fel tudtak mutatni. Aztán a helyzet gyorsan megváltozott 1941-ben.

Nyilván nem lehetett volna az eredetileg könnyűharckocsi Toldiból potens nehézharckocsit csinálni, de Toldi-Nimród típuscsalád teteje azért így nézett ki: en.wikipedia.org/wiki/Stridsvagn_74
, ezt 1958-tól gyártották. És az se igaz, hogy a svédeknek nem volt más választása, 1952-től rendszerben állt náluk a Centurion, ami azért egy egészen más kategória.

A Nimródnál a harckocsik páncélvastagságát megemlíteni meg eleve tévedés, az egy önjáró légvédelmi gépágyú volt, egy még ma is potens fegyvernek számító, 2026-ban is sokfelé használatban lévő légvédelmi ágyúval. Tankok ellen bevetni szükségmegoldás volt. Légvédelmi fegyverként még évtizedekig rendszerben maradhatott volna, pláne, ha egy lokátoros tűzvezetéssel összekapcsolják.

Végre megjöttek az Orion magyar harckocsizói. Gyorsan ki is pingáltam egy legénységnyit a Toldihoz, hogy ne csak magában árválkodjon.

Összehasonlítva egy PzIV, Sherman vagy T-34 családfával azért erősen korlátos volt az L-60 továbbfejleszthetősége.Persze, lehetett volna valamennyit csiszolni, a HM úgy döntött, hogy nincs jövője a könnyű harckocsiknak, inkább koncentrálnak a közepes és nehéz harckocsikra. A svédeknél viszont nem nagyon volt más alternatíva.

A Nimród nem volt rossz konstrukció, csak a koncepciót meghaladta az idő és a harckocsik páncélvastagsága. A két Bofors meglehet, hogy gyorsabban szedte volna le a repülőgépeket, de rontotta a kocsi menetteljesítményét, közepes harckocsik ellen nem lett volna hatásosabb és hűdesok felesleges Bofors sem volt nálunk.

A ,,Toldi"-alvázban elég komoly lehetőségek voltak még, a Landswerk L-60 fejlesztése Svédországban a magyar fejlesztésektől függetlenül, és még a háború után is bőven folyt. Utolsó változatai 50mm-es homlokpáncéllal készültek, volt 37 és 75 mm-es löveges verzió, és dupla 40mm-es gépágyús ,,Nimród" is.

Igen, de :) a Lehel az első vonalban mozogott (volna) így indokolt a lehető legnagyobb védelem biztosítása és valózínű, hogy a fegyverzet elvesztésével volt tere a plusz páncélzat beépítésének.
A Nimródnál feltételezem azért nem fejlesztettek, mert kimaxolták az alváz lehetőségeit. Hogy mi lett volna hosszabb távon (what if), úgy gondolom semmi, mert a Toldi alvázas eszközök kifutottak, a C sorozatból is minimalizálták a rendelést.

Logikusnak hangzik.
A Nimród érv viszont szerintem kicsit sántít, mert a Lehelen már ugyanaz a homlokpáncél van, mint a B40 Toldin. Gondolom idővel átálltak volna teljesen arra.
Bár itt egyből cáfolhatnám is magamat azzal érvelve, hogy a Lehel védelmi fegyver nélküli sebezhetősége a páncélvédettség növelését szorgalmazza eleve.
Ugyanakkor egy fegyverzetátépítéshez miért vesződtek volna a homlokpáncéllal is? Hacsak nem a mérnököknél bevált "biztonság javára csalás" elve miatt eleve betervezik a később számításba vehető fejlesztési irányt.

Fordítva.Azokat a kocsikat építették át, amik a frontszolgálat ellenére még alkalmasak voltak az átalakításra.
A leszerelehető fényszórók jogos, de lévén proto kocsi, azokkal is kísérletezhettek, nem kell homlokpáncélt cserélni.

Az egyes alkatrészek tömegére nem rémlik publikus adat, az biztos, hogy a B40 átépítésnél kb. 700 kg többletsúlyt tudtak ráerőltetni az alvázra. Ez az új löveg, torony és test frontpáncél. A vadászpáncélosnál felszabadul ugyan a torony tömege, de a Pak40, küzdőtér páncélzat s megerősített homloklemez (ami valamivel magasabb is, mint a lövegtoronys kocsin) szerintem bőven túlmutat a plusz terhelhatőség keretein. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy a sima Toldi homlokpáncélt befoltozták, akár a B40-re tervezett szellőzőfedelekkel.
Ennek viszont ellentmond az, hogy a Nimród esetében végig megmaradt az eredeti homloklemez.

Jaja.
Erre írtam a 75172sz hsz.-ben, hogy "...megkaphatta az új homloklemezt, ha ilyen kivitelűre képzelték el a pc.vad.-ok szériapéldányait."

Bevallom, ez a "majdnem prototípus" szinte ami legkevésbé érdekel az összes magyar harcjármű közül, így alig tudok róla valamit.

Viszont a "kontra" ellen eszembe jutott egy rekontra:
Ha működött volna a terv, akkor mindenképp módosított frontpáncéllal készült volna a széria, mivel már csak az volt gyártásban (ha jól tudom). Emiatt kellhet a teljes terhelést figyelembe venni már a kezdetektől. Úgy gondolkodhattak a tervezők, hogy ha működik, akkor úgyis ilyen lesz, ha nem, akkor legalább már van egy B40, amire "szinte" csak tornyot kell tenni és harcképes.

Elvileg megvan rendszámra pontosan, hogy mely kocsikat építették át B40-re, és az mind B20 (vagy nem?).
Amúgy pont az ilyen "pontatlanságok" miatt kérdeztem rá telibe a pc.vad. proto rendszámára, de úgy tűnik az stimmel.
Egyébként, mire nekiálltak a B40-programnak, addigra már az összes olyan B20 rég lejött a szalagról, és meg is járhatta a frontot (és meg is cibálhatták annyira, hogy átépítésre ítéljék), amiből lövegest fabrikáltak végül.

A homlokpáncéllal viszont én is ugyanígy vagyok.
Kontra, hogy egy protóhoz (aminél alighanem elsősorban a löveg beépíthetőségét és az optimális felépítmény kialakítását tesztelték) fölösleges pluszmunka lett volna a homloklemezt is cserélni -az ezzel járó plusz súlyról nem is beszélve -de ahogy Emerick is megjegyezte, akár cserélhették is, ha volt hozzá anyag/idő/kapacitás/akarat/stb.
Pro, hogy a sárvédőkön ott az új lámpa. Ezekre a B40-en is azért cseréltek le a régi sokkal kisebb pilácsokat (elvileg), mert az átépítéskor megszüntették a homlokreflektort. Tudom, ez gyengécske pro, de mégis valami talán, mert amúgy mi értelme lett volna a protóra elpocsékolni két ilyen lámpát, amikor azokra amúgy szükség volt az éppen gyártott Turánokhoz/Zrínyikhez meg B40-hez (merthogy azokon is ilyen volt)?

Köszi, igyekeztem a kis Totóval, a kupi olyan amilyen, de van ennek a kitnek más hibája is dögivel (amúgy most íródik egy cikk az IBG Toldi-sorozatáról, majd abban még vesézgetem kicsit).

Azt, hogy az A sorozatot kizárták az átépítésből, óvatosan kezelném, mert ugyan abban a könyvben írják ezt, ahol a B20-asok hevederes Gebauereket kaptak, meg Ganz motort.
Romsics I. a Magyar hadigazdaságban azt írja, hogy a frontról hazahozott és még átalakításra alkalmas (rugók, futómű, motor) állapotban lévő kocsikból csináltak B40-eket.

Szerintem a vadászpáncélos homloklemezét nem cserélték. Egyrészt felesleges lett volna, a küzdőtér páncélja "papír" volt, másrészt azt gyanítom, hogy eleve orrnehéz lett a konstrukció.

Jól lett a Toldid, kár, hogy elszabták a kupolát.

Helló Emerick!

Köszi a választ! Akkor a rsz. biztos, ez eddig oké.

Csak azért merült fel bennem a homlokpancél ügye kérdésként, mert eddig az volt a fáma, hogy az A20-asokat (ami a H-376 is volt) azért nem vonták be a B40-programba, mert nem bírták volna a plusz terhelést. Namost a PaK-kal már így is jól megterhelték a kocsit, az új vastagabb homlokpáncél még több súly lett volna.
Persze ettől függetlenül megkaphatta az új homloklemezt, ha ilyen kivitelűre képzelték el a pc.vad.-ok szériapéldányait. Ez logikus is így.
Köszi!

Elnar! A tüzérség fegyvernemi színe a vörös.

Üdv! A H-376-ra levéltári források vannak. Ez egy hadműveleti sérült kocsi volt, mindenképpen újjáépítették. Mivel átalakításon esett át, ezért megkaphatta a fejlesztett változatokra jellemző elemeket. De csak mert épp ráérhetett a Ganz az átépítés során. Mi lett vele, visszaalkították vagy bevetették, nem tudjuk.

Helló!

Új gondolatébresztés így hétvégére.
Téma: Toldi páncélvadász.

A M.Kir.Honv.Haz.Gy.Hj. ("nagy mesekönyv") szerint a prototípust a H-376 rsz., tehát egy A20 kocsin alakították ki. Az ugyanott található (és azóta vírusként elterjedt, és a megjelent makettek alapjául szolgáló Bíró Ádám-féle makett, és nézeti rajzok) viszont a B40-re jellemző test-homlokpáncéllal készültek, amit ugye csak az átalakított B20 Toldik kaptak meg a B40-re átépítéskor.
Aztán ott az egyetlen ismert fotó magáról az eredeti járműről, amin látszik, hogy a sárhányón a szintén a B40 Toldikra jellemző "magas" lámpák vannak.

Kérdéskék:
- lehet tudni, hogy a könyv írói milyen forrásból vették, hogy a H-376 rsz. kocsi lett átalakítva?
- mennyire hiteles (biztos) ez az infó?
- ha valóban egy A20 kocsi lett átalakítva, honnan lehet tudni, hogy megkapta a B40 homloklemezét is, illetve nem lehetséges, hogy meghagyták rajta az eredeti (hűtőrácsos-homlokreflektoros) homlokpáncélt?
+1 (már csak a saját agyalgásom alapján): ha valóban új (B40) homlokpáncélt és lámpákat kapott, nem lehetséges, hogy inkább egy átalakított B20/B40 lett felhasználva pc.vad.-nak (pl. a H-476, az ugyanis valóban át lett építve B20-ról B40-re, tehát megvoltak ezek a módosítások)?

Köszi!

Köszi, igyekeztem.
Hát igen, a matricák olyanok amilyenek, de így is összetehetjük a kezünket, hogy ez is van -illetve volt... (már dolgoztam inkscape progival egy saját matricalapon, amire rákerülne sok minden, amikor a gépem megdöglött és elszállt vele az egész...).
Plusz poén, hogy a motorháztetős keresztet, amit kiegészítettem, azt nem festéssel pótoltam ki, hanem matricával... Volt régről egy RPM Bf-109Emilem, aminek a szárnyaira nem raktam fel a vékony piros csíkokat, amikkel a "járható" felületek határát jelezték anno, és azt szabdaltam fel piros szegélynek a keresztre. Csak a belső fehér kör köré kerülő zöld karika lett festve.
A gépjárműembléma lett csak az IBG-készletből rátéve, mert azok a HaD lapján minősíthetetlen ronda pacák...
Porozás még megy majd rá, de nem akarom túlzásba vinni, mert az erdélyi csillagtúrán ezek a gépek lényegében még gyári új jószágok voltak, és javarészt csak parádézniuk kellett -ezért nem kerültek rá pl. lepattogzódások se.
Lakkra igazából csak a pigmentpor megfogása és a matricák csillogása miatt van szükség, döglött krétamattra nem is akarom, inkább "selyemfényt" szeretnék neki adni -meg persze lemattítani a matt részeket.

Tetszik, bár minden jelzés kb 15-20%-kal nagyobb a valóságban, de hát ez végképp nem a te hibád. Némi por még elférne rá, azt szerették is úgy hagyni mert tompítja a kontúrokat és a csillogást. A festett szélű kereszt még szebb is lett, mert nem látszik a matrica pereme. Lehet, a többit is feldobná még egy után szegélyezés, ami akár duplája is lehet a mostani szélességnek - a képeken látni, hogy a kontúr elég markáns volt.
Az ívantennát majd kicsit jobban mattítsd a kész járműnél mert az bőrrel volt bevonva. Egyébként ha beporozod, és csak azoknak a részeknek adsz egy matt lakk fújást, azzal szerintem valósabb hatást érsz el, mintha telibe mindent. Ezek a járművek nem voltak mattítva, csak koptak. A fotóidról nekem úgy néz ki, hogy pont kellően matt már a festék így. Csatoltam pár képet, amin látszik, hogy csillognak mégy 40-41-ben.
Mindezek csak ötletek, hogy még jobb tudjon lenni, ami már így is az :)

Klassz lett!

Megfogadva tanácsodat, végül trikolor keresztekkel láttam el erdélyi revíziós Toldimat. A motorháztetőre alapból egy sima fehér kereszt ment (az, aminek a képét korábban betettem), mert az odavaló sajnos kisebb a kelleténél, és azt egészítettem ki zölddel és piros kontúrral. Még megy rá egy réteg matt lakk és kész. (Amúgy a kocsi 1/72 IBG, a matricák meg HaD)

Én bizony azt. Most már vannak jobb minőségű képek is, több ezer pixeles méretben, amik sokkal tisztábban mutatják a részleteket.
A H-180 rettenetesen poros, ami összemossa a színkenet, de még így is látom az eltérést a kereszt bal szárának felső szélénél. A H-320-nál a kereszt jobb szárának alsó vonalában látni leginkább a kontúrt jelző árnyalatkülönbséget.

Csatolom az általam ismert trapézkeresztes Ansaldokat is.

Ja, és ha már szóba hoztad az Ansaldokat, nekem ennyi képem van róluk ezzel a hadijellel. Itt megjegyezném, hogy pl. a H-180-at (is) ábrázoló képen nekem úgy tűnik, hogy a 180-ason a kereszt körül mintha nem lenne piros kontúr, míg a többieken kivehető a kontúrozás.

Ui.: nem vitatva a megállapításaidat, én akárhogy bűvölöm a H-320 Toldi képét, nem látok kontúrt a keresztek körül, bár a H-322-nél mintha tényleg lenne.

Helló!

Köszi a válaszokat mindenkinek!

Elnar!
Akkor azt mondod, hogy abban a formában (csak fehérben, piros és zöld színek nélkül) nem létezett ez a típusú hadijel, úgy, ahogy a HaD adja a lapján? (lásd a képet -a jeleket utólag én firkáltam össze, nehogy szerzői jogot sértsek).

Éder Miklós cikke a 1992/6 Militária Modell Magazinban az első közlés, amiről én tudok, onnantól mindenki szinte betűről-betűre veszi át (ugyanez érvényes az alakulatjelzésekre is). Ott alegység megkülönböztetésről ír, ahogy ebből eredően a MKH külföldi páncélos járművei is 2006-ban.

Fotók alapján minden páncélos (Ansaldo, Csaba, Toldi) zöld kör, piros szegély kialakítású jelzést kapott. A Csaba és a Toldi esetében a szín a rendszámban lévő pajzshoz néztem, minden képen külön. Ansaldoknál leginkább csak abból lehet kiindulni, hogy a piros a sötétebb fekete-fehér képeken. Itt még az is nehezítő tényező, hogy alig van ilyen jelzéssel róluk kép, ami van, az is rossz minőségű. Színekben a legmegbízhatóbb forrás itt az a néhány példány, aminél kilóg a régi felségjel az új alól.
Az Ansaldokon ráadásul valamiért a kör mérete is változó. A teli zöld körös jelzésről semmiféle képet nem tudok nincs a tervezeten kívül.
A H-320, H-322 és H-326 is nemzeti színű, csak nehezen kivehető. Ha viszont megnézed a szegélyét, látszik, hogy a terepminta megszakad

Nem biztos, de úgy rémlik (ProModell vagy Militária Modell) a századon belüli helyüket jelölték így. Főleg nem biztos, de mintha három verzióban létezett volna a kereszt.

Helló!

Kis homályeloszlatást kérnék szépen!
A téma: 1940 aug.-szept. Erdély, 1. felderítő zlj. Toldijai.
Namármost. Ők ugye akkor az ideiglenes "máltai kereszt"-forma hadijelet viselték, csakhogy abból is volt többféle. Mitől függött, hogy a zlj. kocsijai közül ki milyen fajtát kapott:
- sima teli fehérrel festettet (pl. H-320 vagy H-322 vagy H-326 stb.),
- vagy a nemzetiszínű típust (pl. H-333, illetve a 042 vagy a 128 sz. képeken lévők)?

Köszi!

Utolsó reflektor témához. A nyíló burkolatra hegesztett "pöcök" gyári. A HM Nimródon a rugós ellendarab alaplemeze maradt meg a reflektor burkolatán és az orrpáncélon lévő csavarnyílásba rögzült a másik rugós lemez.

Nagyon nagy az esélye, elvégre licencgyártás volt és metszeti rajzon is egyforma.
Az is logikus, hogy a nappali képeken nem azért van nyitva a rács, mert mert a lápát kellett használni, hanem mert így plusz nyíláson tudott szellőzni az egyébként szaunává váló páncéltest.

L60 reflektor, szerintem azonos volt a Toldi/Nimród megoldása is. www.facebook.com/reel/1453759796517636

A HM Nimródon pótolt a reflektor burkolata, az eredeti páncéllemez volt. A küzdőtérbe belógtak a burkolat és a reflektor mozgatórúdjai, szerintem nem volt a reflektor mögött burkolat, de ha volt is, sem látszik semmi belőle, mert a küzdőtér felől kb. kitakarja a műszerfal.

A fortepan_ 43792+ jelű képen határozottan sötétebb a lámpa a jármű színénél. Az egyetlen színes képen amin látszik a lámpa, igaz Toldiról készült, de kétszeresen maxra húzott telítettségnél az is feketének látszik.
A HM-HIM Nimródja, olyan, amilyen, valahogy legalább túlélt, de minden restaurált dolgot fenntartással kell nézni. A fehérre festett fotó a kubinkai példányról készült, az láthatóan eredeti rácsozású (a rács hiánya meg is magyarázza nekem a hátulra hegesztett lemezt - feltételezem, akkor már a lámpa sem volt meg)

És a mostani Nimród (képeiden 077g, 079g) minta teljesen újra készítették volna a
palástot. Nem 10 csak 8 lamella azok is vékonyabbak lemezek és másképp is vannak behegesztve. Az oldalsó peremes rész amin felfekszik mintha az archív képeken nem lenne mert így a mozgató mechanikának sem hagy helyet.
A PeKo kiadványban 115,116 oldal (képet sajnos nem oszthatom meg) az látszik, hogy a várban sérülten, leszakadt lámpa ráccsal van 1960-as években. Oldalsó rögzítőfülekkel (ahogy írod is) a rácson is és 10 lamellás. Míg a restaurált példányon 8 lamella a rácson már nincs rögzítőfül.

Úgy láttam különböző harceszközökön (országtól függetlenül), hogy rendre feketén hagyták a lámpabúrákat. Gondolom jármű festése után kerültek fel ezek az érzékenyebb eszközök, (vagy pótlásuk után nem festették újra) mérete nem releváns álcázás szempontjából hát úgy hagyták. Civil piacról jött ezért gyári fekete maradt...
A Nimródnál is mehet a fekete?

*A kallantyú helyett a csavar rögzítés valószínűleg a háború után került oda.

Toldi kezelés utasítás (tervezet) ezt írja:
"1 db Bosch E150/2/101 tipusú fényszóró, a vezetőülésből kézifogantyúval motgatható, ugyancsak belülről nyitható rácsos fedelű páncélsisakba beépítve"

Tehát a tükör átmérő 150 mm - a teljes bura 16-17 cm lehet. Mivel ez egy standard termék volt, "Bosch E150 scheinwerfer vorkrieg" keresésre sok találatod ad az internet, így a forma is megoldható.
Még annyit a témához, hogy ebből nekem nem derül ki hogy a reflektor oldalirányú mozgatása lehetséges volt-e. És mintha a Toldi lámpája pár centivel nagyobbnak tűnnek, de lehet, hogy ez csak optikai csalódás

Köszönöm a válaszokat és a képeket hasznos volt.
A hátsó lap biztosan útban lenne a mozgatókarnak.
Egy nyitott állapotú építésnél szerintem már nem mennék nagyon félre...

A hátsó lapot gondolom utólagosnak. A vízszintesen még valamiféle beütők is látszódnak, és a metszeti rajzon is jelezve van, bár nem lennék meglepve, ha a rajz nem minden részletében lenne pontos. A fortepan képén látszódik a nyitó mechanika oldalról.
A csavar igazából egy rugós lemezzel megfogott gömbvégű kallantyú, ami csak a kibukás ellen rögzíti a külső rostélyt. Valószínűleg a háború után került oda, hogy komolyabb záródást adjon (Kubinkában ezt egyszerűen megoldották úgy, hogy odahegesztették). A toldit a Nimródtól az különbözteti itt meg, hogy a Nimródnál már a sérülékeny felső pont helyett oldalra került a zárás.
A Kerepesi Úti Hangár olyan zsúfolt lett a múzeum költözésekor, hogy járni alig lehet benne (infó hivatalos személytől, rendezvényen megkérdezve). A hangár időszakos látogathatóságát szeretnék visszahozni, de ez még messze van.

Erre a két lapra gondolok

Szia,

köszönöm. Igen, egyértelműen hegesztett lamellák, szóval nem olyan mint pl. a BTR-152 hűtő maszkja.
Szerinted akkor a képen látható behegesztett lapok utólagosak? És csak az a csavar fogta a lámpabúrát, mit a régi motorkerékpárokon? Úgy tudom most a Kerepesi úton van a Nimródunk. Tudja valaki, hogy most
is megtekinthető ott ill. visszakerül a várba valamikor?

Ezek alapján én úgy látom nem volt semmi fészek, csak egy lyuk. (A Nimród fészkét utólagosnak veszem, úgy látom oda még a reflektor se férne be.
A lamellák nekem nagyon hegesztettnek néznek ki semmi állítási lehetőséggel. Ezt megerősíti, hogy kihajtott állapotban sem látszik semmi állítási mechanizmus.
(Toldi metszet kezelési utasításból, kép, Fortepanról, a jelzetlen Nimród fotók sajátok)

Sziasztok!

Kérdezni szeretném, hogy a Toldi/Nimród első lámpája (reflektora) a páncéltesten belül volt. Tehát egy nagy nyílás volt a küzdőtér felé, csak a lamellás nyitható
páncéllemez védte a kezelőket vagy a lámpatest belülről is burkolva (páncélozva volt?
Tehát egy kis "fészekben" ült csak a vezeték és a lamellás burkolat mozgatómechanikája ment át a küzdőtérbe.
Még valami, a lamellák állásszögén is lehetett változtatni vagy csak egyben az egész burkolat nyílt-záródott.
Köszi!

Na ezt még nem ismertem!
Szép kis öszvér, mehetne versenyre is. Külön tetszik hogy a kerekei vegyesen vannak 38M és 42M Botondokból (az utóbbin szabályos ovális lyukak vannak, míg a korábbin hegyesek).

Persze, a faszállító utánfutók általában így működnek, így mindig olyan hosszúak, amilyen hosszú a rönk. Mondjuk manapság már inkább teleszkópos a nyújtókájuk. Ez valószínűleg egyedi darab, az erdészetek gépesítése akkor még gyerekcipőben járt (mert ahhoz nem egyszerűen csak teherautók, hanem kimondottan összkerekes teherautók kellettek).

Nem értek az ilyen anyagszállítós dolgokhoz de jobb oldalon a csávó valagából is kilóg valami. Lehet ez egy hosszú cső amin lehet csúsztatni (elöre-hátra)az egész hátsó részt? Oda van írva "10fm" addig lehet(ne) kihúzni akkora rönköket lehet vinni rajta?

Túl szimmetrikus ahhoz, hogy valami félbe legyen vágva. Amúgy az egész kocsi erősen barkácsolt, csak az alváz és a fülke eredeti kb.

Nagyon klassz. Az f@szálító(2kép) különösen leleményes. Az az utánfutó rész az eszkábált vagy valami "félbe" van vágva?

Ha már vesézgetve voltak itt az idehaza használt (itt maradt) idegen járgányok, akkor legyen egy olyan is, amikor máshol használták az idegenbe szakadt magyar cuccokat. Íme egy, az ausztriai Ybbs környékén az '50-es évekig használt magyar Botond! (forrás: Index fórum, Régi magyar rendszámok topic).

Egy 44-45-ös Nimródot már nyugodtan lehet csinálni hajtóka nélküli kezelőkkel. Ha volt is hajtóka, az vagy régről maradt, vagy már csak egy kis függőleges csík volt.

Fokozatos átsorolás nekem szinonimája a kihordásig való ruházatnak. Ami most van, még ilyen, a következő már olyan. Úgy értem, hogy alakulatoknál, ami megvan az még gyorscsapat, a később felállítandók már lgv. tüzérség.
Ez nekem megmagyarázná a portyázást jelző lovas/íjász alakulatjelvények helyett a különféle légvédelmi metaforákra váltást is (szitakötőt elkapó macska, törött repülőgép, etc)
Ez csak egy logikai következtetés minden forrás nélkül, viszont valamennyire egyértelmű és megmagyarázza a további információ nemlétét.

1944 már úgy általában nem az előírásos hajtókák és jelvények kora volt, legalábbis kinn a fronton.