Nullával nem osztunk, nem jó a képlet :P

Tipp:

Mitsubishi F2 (Viper zero)...

Úgy látom nem nagyon tippelgettek... Készültem egy kis segítséggel, ami egy matematikai képlettel írja le, mit is szeretnék építeni.

Meg tudjátok fejteni?

zzzéróóó! 😁

Nos, a matricák készítésével nem igazán tudtam foglalkozni, és tény, hogy azóta nem is maketteztem. De majd most!

Lehet tippelni, hogy mi lesz az "áldozat", persze adok hozzá segítségetis! 😉

Te is tűkön ülsz? 😆
Holnap végre 0.
Fél éves kihagyára számítok: "
Most tehát a makettkészítésről átállok a matricarajzolásra, így egy tervezetten hosszabb kihagyás várható a topikban. Az utolsó simításokkal még vissza fogok térni!"
De még idén kész lesz 😀.

Ééééés végül:

Egy...

Kettőőő 😁

Már csak kettő 😆

Három! :D

Három?

...négy...

Öt...

Szia!
Ne szomorkodj! Nagyon jók lettek a madárkáid.
Tökéletesen látszik az 'A' és a 'C' változat közti különbség.
A matricázás is jól sikerült! Az összkép is jó mindkettőnél.

(Én ezért használok lassan kötő ragasztót szinte mindenhová.
A szimmetria a gyengém. A szárazpróba az ami megoldja az ilyen problémákat.
A futóműszárak bekötési furatait kitágítottam volna kicsit.
Ebben a mératarányban pár tized milliméter is látványos.
De a főfutóakna is lehet hibás. Ha egy kicsit is ferdén ragasztottad be,
az a futószárak végén már milliméteres eltérést okoz sajnos.)

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy 72-ben sem egy batár nagy vadászgép az F16-os, na de 144-ben fele akkora, vagyis fél tenyérnyi lehet.
Kedvem lenne ekkora méretben is építeni egyet, de tudom tönkretenné a szemem, hisz néha már a 72 is kicsi számomra.
Derekas, remek munka, kíváncsian várom a befejezést!

Úgy látszik, a csoportos feltöltésnél a hozzászólás szövege teljesen kisbetűssé válik :)

f-16mlu:

f-16c:

Sziasztok!

Bizony rég volt már az utolsó jelentkezésem. Őszintén szólva ez nem akarattal történt, de a munkahely költöztetése sok válogatási, pakolási munkát adott mindenkinek, az új helyen pár napunk pedig arra ment rá, hogy kiürítsük a szobát és a munkavégzésre alkalmassá tegyük. A kb. két heti érdemi munka nélkül töltött időszak rányomta a bélyegét az utána következő hetekre, gyakorlatilag a hétköznapok arról szóltak, hogy utolérjem magamat, így aztán a legtöbbször este 8 körül értem haza és nem volt energiám a repülőkkel kapcsolatos fennmaradó kevés, de annál aprólékosabb odafigyelést igénylő makettezős feladatokra. Illetve szerencsére sok kirándulásra alkalmas hétvége volt idén tavasszal ésmegpróbáltam minél többet kihasználni ezek közül. Így még a fórumot sem igazán néztem, pedig érdemes lett volna... Végül aztán a pünkösdi hosszú hétvégére összeszedtem magam és beleadtam apait-anyait az előrehaladás érdekében, most erről olvashattok!

A matricák felhelyezése és fényes lakkal való lezárása után a végső matt lakkozás következett. Miután ezzel megvoltam, vissza kellett térnem a fényes lakkhoz, mert a gépeken a díszfestés részei fényes kivitelben készültek: a texasi gépet festették, a belgát pedig fóliázták. Az előbbinél a farokrészen lévő cowboy és a fekete cikornyás feliratok fényesre lakkozását nem vállaltam be, nem feltűnő ennek a hiánya. A legvégén felkerültek a gépekre a fémszínek: a pitot-csőre, a kiömlőnyílásokra és fékezőhorogra. A függőleges vezérsík tetején lévő helyzetjelző is kapott egy pici ezüstöt. A fényképek alapján az F-16C kiömlőnyílásában a lamellák belső felülete a halvány sárgás árnyalatúnak látszott, ezt a Gunze H313 izraeli homokszínével próbáltam utánozni; az F-16MLU esetén sötét fémszínű lett a belső. Nagy kihívás volt az F110-es hajtómű vékony sötét fémszínű gyűrűjének a festése, a szűk hely miatt a maszkolás nem volt tökéletes és javítani kellett mind a világos-, mind a sötétszürke részen. Ezzel a kiömlővel nem voltam elégedett, mert a külső felszínén gyárilag elmosódott a lamellák rajzolata, néhol teljesen láthatatlanná téve a részleteket. Aki profin készítené el ezt a típust, mindenképpen érdemes foglalkozni vele.

Végre elérkezett az apróságok felszerelése, ezt szokás szerint a futóművekkel kezdtem. A szárazpróbán kiderült, hogy az orrfutó számára keskeny lett az akna, de ez a futószár illeszkedő részének elvékonyításával egyszerűen megoldható volt. A főfutók szárai az akna hátsó falában lévő két furatba illeszkednek, a behúzást végző szerkezetet külön kell felszerelni. Itt nagyobb problémával találtam magam szembe, sehogy sem akart a helyére illeszkedni ez a három ponton ragasztandó alkatrész. Azt találtam ki, hogy először a hidraulikus munkahengert és az aknába ragasztandó véget pillanatragasztóval rögzítem, majd a száradás után a futószárak csomópontjára csatlakozó részt némi erőhatással odafogatom a helyére és megvárom, amíg ott is megköt a pillanatragasztó. Ez járható útnak bizonyult, bár némelyik futószárral eléggé megszenvedtem. Akkor jött a kellemetlen meglepetés,mikor először (még a kerekek nélkül) lábra állítottam a gépeket: szemből nézve mindkét repülő jól láthatóan balra dőlt, mintha csak defektes lenne a fel sem szerelt jobb oldali főfutó! Nem igazán érhető, hogy egy számítógéppel tervezett makettnél hogyan sikerül ilyen bakit összehozni annak ellenére, hogy az egyes alkatrészek megfelelő illesztése és az összeállítás kinézete jó előre, már a számítógép képernyőjén korrekten megoldható, megnézhető lenne? A kerekek felszerelésénél végül sikerült valamelyest lecsökkenteni a dőlésszöget, de teljesen nem sikerült megszabadulni tőle... Utolsó lépésként a póttartályokat és a rakétákat ragasztottam fel, kihagyva a még nem teljesen matricázott két póttankot és az utazókonténert. Szerencsére ezek már nem okoztak semmiféle nehézséget.

A még fel nem szerelt alkatrészekre való matricák megrajzolása azóta már megtörtént, de néhány még rajzolási fázisban lévő másik jelzéssel együtt kerülnek majd nyomtatásra, így a gépek egyelőre 95%-ban készek. De a vitrinben ettől függetlenül jól mutatnak :) Most tehát a makettkészítésről átállok a matricarajzolásra, így egy tervezetten hosszabb kihagyás várható a topikban. Az utolsó simításokkal még vissza fogok térni!

Köszönöm szépen azoknak, akik figyelemmel követték az eddigieket, biztattak, illetve hozzászóltak a témához, remélem számotokra is legalább olyan jó kikapcsolódás volt, mint nekem!

Fogadjátok sok szeretettel a képeket!

Zsolt

Szia!
Nagyon jól alakulnak a gépeid! Tudom mennyi munkával jár az ilyen kicsi makettek építése is.Nem a látásom miatt hagytam fel velük. Egyszerűen az 1:72-es méretarány már jobban a kezemre áll. Úgy mint mikor elkezdtem ezt az egészet ~ 30 éve.
A matricázással úgy nézem te is és Johnie is küszködik velem együtt.
A fotóid alapján viszont nagyon szépen dolgozol e téren.Gratulálok!

Le a kalappal Zsolt! Ilyen pici gépeket ennyire látványosan megcsinálni nekem nem sikerülne.

Hú, de jó lett! Nagyon tetszik!
Pedig nem vagyok színesgép rajongó...

A makettezésben az általam egyik legjobban várt munkafolyamat a matricázás. Feldíszíteni, színekbe öltöztetni a makettet mindig sikerélményt jelent, a befejezés kézzel fogható közeledtét jelzi.

A matricalapok jó minőségűek, nagyon kevés az átlátszó hordozófilm a matricák körül, gyakorlatilag nem szükséges őket körbevágni. Bár a jelzéseket ugyanaz a cég (a DACO Products) tervezte, mégis jelentős különbség van a lapok tartalma között: az amerikai géphez megkapjuk a járófelületeket határoló felfestéseket, a belgánál ezek viszont hiányoznak (pedig szükség lenne rájuk), cserébe ott extraként a beömlőnyílás belsejének szürkéjét és a kabintető fekete szigetelését találjuk meg. Utóbbinál sajnos hiba csúszott a gépezetbe, mert a fotókat nézve megállapítható, hogy nemcsak a plexi fix részén van ilyen, hanem a mozgó részen is, azt viszont nem készítették el annak ellenére, hogy a texasi jelzéssoron az orra kerülő matrica kiadja kabintető keretének vonalát. Ehhez már csak hab a tortán, hogy az általam elkészíteni tervezett gép póttartályain vörös színű töltőnyílás-jelzések vannak (tankonként három), míg a matricalapon kapunk két szürkét... Ezek miatt úgy határoztam, hogy a kabintető szigeteléssel nem foglalkozom, a töltőnyílás jelzéseit pedig megcsinálom magam, az eredeti matrica mintája alapján. Ugyanez a sors vár a texasi gép utazókonténerén található csillagra is.

Az első jelzés kivágása előtt a biztonság kedvéért jó minőségben beszkenneltem a lapokat, hátha szükség lesz még rájuk valamiért. Elsőként a belga gépnek fogtam neki, a texasi példány orr-matricája kezdésnek elég trükkösnek tűnt :) A legnehezebb résszel kezdtem, a farokra kerülő matricával. A "pontos"  pozicionálás után a jelzés széle némi Gunze matricafeszítő hatására szépen rásimult a felületre és a kilépőélnél is szépen vissza lehetett simítani, hogy körbe érjen az alkatrészen. Egyedül a fékernyőtokon felül látszik ki a szürke festés, illetve a vezérsík belépőélén figyelhető meg még egy vékony csíkban az alapszín. Ez számomra elég zavaró, ide majd kénytelen leszek magam legyártani egy fedőmatricát, mert a pontos árnyalatok kevergetését biztosan nem vállalom ;) A többi matrica felhelyezése ezután gyerekjáték volt.

Az F-16C ígérkezett a keményebb diónak, amit végül is igazolt az élet. Az orr-részre kerülő matricákat egymásra átlapolva készítették el, így szerencsére nem maradt az illesztéseknél hézag. A pontos felhelyezéshez levágtam a kabintető végéhez kerülő hátsó vörös részt, az orrkúpnál lévő szélen pedig bemetszéseket csináltam, hogy jobban illeszkedjen a kúp kontúrjához. Utólag kiderült, hogy a feszítő bőséges alkalmazása ellenére még az előrenyúló szárnyrész - törzs találkozásnál is kellett volna bemetszés a gyűrődések elkerülése érdekében. Szerencsére ez csak nagyon közelről látszik. A hátsó szárnyról kimaradó vörös matricákból be kellett toldjak a kabintető mögötti részbe, hogy ott ne maradjon szürke felület. A kabintető nyíló részére került volna a személyzet nevét tartalmazó felirat, ezt azonban nem tettem fel, mert a mintául szolgáló képeken sem volt még a gépen.

A problémásabb rész a függőleges vezérsík lett, de az az ügyetlenségem miatt... Az oda kerülő bal oldali matricát egyben áztattam le, de a felhelyezés során kiderült, hogy túl magas, a függőleges vezérsík alsó részén lévő színes csík lelógna a törzsre. Gyorsan előkaptam a szikét és levágtam az alsó részt, hogy külön helyezzem fel. Sikerült viszonylag jól a helyére rakni, jöhetett a jobb oldali rész, már eleve kettévágva. A felhelyezés után megkínáltam a matricafeszítővel, amikor feltűnt, hogy a jobb oldali rész a bal oldalihoz képest jó egy milliméterrel előrébb van! Némi szentségelés közepette megpróbáltam bő vízzel levenni, ami közben a jelzés ugyan három darabra szakadt, de végül engedett az akaratomnak! Most már összenézve a bal oldalival, sikerült jó helyre tennem, de a mutatvány végére az előrenyúló gerinc tetejéről néhol hiányzott a kék szín és a felirat is tönkrement...

A helyzet mentésére feltúrtam a dobozaimat és mivel ebből a makettből több is van, az egyik matricáját elcsaklizva lehetőség adódott a javításra, valamint a belga gépről hiányzó járófelületi matricák pótlására. Meglepetésemre válogatni kellett, mert valamiért halványabb, kevésbé telített színű példányok is kerültek a dobozokba, de végül sikerült egy megfelelőt találni. A farokrész matricájából az előrenyúló kék részt egy az egyben lecseréltem mindkét oldalon, hogy ne legyen különbség az árnyalatok között. A megmaradt kék matricákból kis részeket kivágva a függőleges vezérsík tetején körbefutó kék festést is kipótoltam, mert ide viszont nem tudtak teljesen körbeérő matricát tervezni... A matricalap fehér és vörös részeiből pedig a vezérsík alsó-hátsó része kapott foltozást. A matricafeszítő jól végezte a dolgát, nem igazán lehet észrevenni a pótlásokat.

Egy nagyobb szünet után a legvégére hagytam a járófelületeket határoló vonalak felhelyezését. A törések között mindegyik önálló darabból áll, így lehetett kirakósat játszani. A Revell útmutatójának felülnézete hibásan mutatja a legelöl keresztben lévő (36-os számú) rész helyét, az oldalnézeti rajzok azonban már pontosak. Elég sziszifuszi munka volt ezeket a vékony csíkokat felrakni a felületre, de a második gépnél már sokkal könnyebben ment a feladat.

Nemcsak a repülőkre, hanem a függesztményekre is kerültek matricák. A rakéták gyakorló változatúak, az ezt jelölő kék csíkok a szükséges darabszámban megtalálhatók az MLU készlet matricaívén. Az AMRAAM rakéták oldalán lévő hosszirányú kiemelkedésen nincsenek csíkok, ezt figyelembe véve fogtam neki a matricázásnak. Rögtön az első csíknál kiderült, hogy nem elég hosszú ahhoz, hogy a kiemelkedést kihagyva a rakétát körbeérje. Úgy látszik, az általam használt cserealkatrész nagyobb átmérőjű volt, mint a Revell eredetije. Nem volt mit tenni, a csíkokat keresztben félbevágtam és egyenként helyeztem fel őket arra számítva, hogy a hiányzó csíkdarab az indítósín felőli ragasztási felületnél nem lesz feltűnő. Majd a végén meglátjuk. Még jó, hogy csak két rakétát kellett készítenem, mert nagyon fárasztó volt 12 darab mini csíkocska helyére illesztése...

A szürke póttartályokra is feltettem a függőleges helyzetű csíkokat, amikor újabb meglepetés ért. A csíkokon van egy icipici kihagyás, mert azokat a tartályok bal oldali alsó részén lévő hosszirányú kiemelkedés megszakítja. Azaz csak megszakítaná, merthogy a Revell az öntőforma készítésénél ugyan figyelembe vette a kiemelkedést, de tévedésből a tartály jobb alsó részére helyezte el. Az első gondolatom az volt, hogy semmiség, végül is csak le kell kaparni a jobb oldalról és a bal oldalon húzott szálból pótolni és festeni. Amikor azonban az egész jól sikerült fehér-vörös-kék tartályokra tévedt a tekintetem, rájöttem, hogy most már inkább nem akarom átfaragni egyik tartályt sem. Talán majd legközelebb figyelek erre...

A száradás után a matricák felületét fényes lakkal fixáltam. A következő lépcsőfok a végső lakkozás, a fémszínű részek festése, a kabintetőmaszk eltávolítása és apróbb javítások lesznek majd, illetve a még szükséges matricák megrajzolása. Ezzel biztosan hosszabb ideig el fogok szöszmötölni.

No, majd meglátjuk mi sül ki belőlük a végén!
Néha úgy érzem építés közben, hogy elrontottam valahol és egy nagy katyvasz lett az egész, aztán csak sikerül kijavítani és normálisnak látszó produktumot elérni. Mármint a saját magam elvárásának megfelelőt. Ma a móvári versenyen láttam egy ugyanilyen texasi F-16-ost szórópisztollyal elkészítve, nyilván én nem érhetek a nyomába sem. A lényeg, hogy jól kikapcsolódjak, miközben makettezek!

Köszi a visszajelzést és elismerést!

Sajnos ezek a képek telefonnal készültek és a mélységélességük hagy kívánnivalót maguk után. Ezt majd a matricázós képeken is lehet látni. A következő építésnél egy normális fényképezővel fogom csinálni a képeket, a jobb minőség érdekében. Természetesen ez igaz lesz az elkészült gépekre is!

Jó ötlet a középszürkét elsőnek felvinni, az alsó szürke is simán elfedi, ha véletlenül túltolja az ember. Én most a legalsóval kezdtem, szerintem legközelebb kipróbálom ezt a módszert is!

Igaz, hogy 144-ben de mégiscsak két gépet építesz egy időben. Szerintem jól haladtál olvasva a körülményeket.
Nem irigyellek, ecsettel szépen megfesteni ilyen kis gépeket nem egy könnyű meló. Nekem még 72-ben is gondot okoz egy egy olyan rész amit nehéz maszkolni, így inkább ecsettel esek neki. Persze nekem nem sikerül mindig elfogadhatóra.

A törzs oldalánál a vezérsík és a szárny között n mindig a függőleges felülettel kezdem, a középszürkével. Aztán a világosat alulra, a sötétet felülre. Mondjuk 1444-ben nem sokat építettem Falcont, 5-6-ot talán. Ezzel a sorrendel tudtam leginkább vékony ecsettel szépen tartani az éleken a határokat, akármelyiknél. A törzs felé könnyebb, a Féklapoknál, vezérsíknál elég macerás, de mogoldható.
Nagyon szépek lettek a gépeid eddig!
Érdekes, amit írtál a sötétszürke első határáról, sokan nem figyelnek erre. És fontos mindig a konkrét gépét megnézni, ahogy Te is tetted.
Ugyanis az általános szabálynak megfelel, hogy a C/D-knél előrébb van a határa a sötétnek, de amúgy mindkét esetre van kivétel, láttam már előrehozott 36118-at régi A/B-n, meg hátul hagyottat új C/D-n is, még olyanon is, ami kétszürkés.
Ha lesz időm, akkor a vegyes topikba töltök fel ilyen rendhagyó gépeket.
Hajrá és gartulálok!

Sziasztok!

A múltkor még azt írtam, hogy másnap a szabadságom alatt jelentkezem. Nos nem így lett, mert túl sok minden sikeredett arra a napra: délelőtt és délután-egy-egy általános iskola meglátogatása (beiratkozás előtt voltunk, azóta már azt is elintéztük), este névnapi vacsora. Azóta sem volt jobb, mert a munkahelyemen még március végén közölték, hogy három hét alatt teljesen össze kell pakolni mindent és ki kell költözni az irodákból, elég sok feladat volt ahhoz, hogy este 7-8-nál korábban ne érjek haza. Ez a része sikerült, innentől viszont az új helyen kell kialakítani a munkakörülményeket, az fog lekötni. Elég lassan haladtam, de mostantól talán egy picit felgyorsulnak a makettezős események. "Mérnök tervez, Isten végez", szoktam mondani. Most éppen Mosonmagyaróvárra utazom, így van lehetőségem egyet szusszanni és bemutatni az előrehaladást a gépek festésével kapcsolatban.

A festéshez ecsetet használok, általában Revell Aqua, Gunze H sorozatú festékekből válogatva a színeket. Az utóbbi időben Hataka kék színű festéksorából is beszereztem színeket, úgy döntöttem, hogy a két repülő fő színeit ez utóbbi alkalmazásával viszem fel.

Az első feladat általában az alapozás, erre a Revell 76-os világosszürkéjét szoktam elővenni. A fényes fehér futóaknáknál ugyanezen gyártmányból először a matt, 2-3 réteg után a fényes kivitellel ecseteltem. A kabintető keretének belső színét, a feketét is felfestettem. Amikor ezzel meg voltam, következhetett a fő színek felvitele.

A két gépet látszólag ugyanolyan festésmintával látták el, azonban a belga a háromszínű, az amerikai gép pedig kétszínű álcázást kapott. A fő különbség, hogy a háromszínű esetben FS36375, a kétszínűnél pedig FS36270 az alsó felületek szürkéje. A felső FS36118 esetén oda kellett figyelni arra, hogy a törzs első részén hol van a sötétszürke folt határa: az MLU-nál a fülketető legvégénél, a C-nél viszont előrébb, a nyíló rész hátsó vonalánál. A típusnál az orrkúp színe egy keményebb dió szokott lenni (egyik gép sem hasonlít egy másikra), a fényképeket kiértékelve úgy határoztam, hogy az FS36081 valószínűleg jól fog illeni a belga gép feketés szürke orrához, a texasi sólyom pedig egy a törzs sötétszürkéjéhez hasonló kékesszürke színt kapott FS36176 árnyalattal.

Ahogy írtam, itt a Hataka festékeit használtam. Alapvetően jók a tapasztalataim ezzel a gyártmánnyal. A színek döglött mattra száradnak, a keverőgolyós flakonból egy adagot kinyomva és egy icipici vízzel hígítva két rétegben felhordva is jó fedést lehet velük elérni. Ez alól egyetlen kivétel volt, a felső sötétszürke az alapos felrázás ellenére sem volt hajlandó a többiekhez hasonlóan fedni, a negyedik réteg volt csak megfelelő. Ez persze azt is jelentette, hogy a gép nagy felső felületén a panelvonalak sokkal kevésbé láthatók, mint máshol. Mivel koszolás nélkül építem a makettjeimet, nem szoktam kiemelni a panelvonalakat, ez annyira nagy problémát nem jelent számomra. (De azért nem tetszik, hogy az egyik szín így megmakacsolta magát!)

A festés egyik kihívása volt a törzs oldalsó világosszürkéjének festése a szárnyak közötti függőleges felületen. Itt nem használtam maszkolást, elég sok oda-vissza javítást kellett végezzek a kétféle árnyalattal. Legközelebb erre majd jobban odafigyelek, valószínűleg sokkal egyszerűbb lett volna a dolgom, ha használom a Tamiya szalagot.

A texasi gép vörös és kék díszítéseit a matricalapon találhatjuk, azonban tartottam attól, hogy a vízszintes vezérsíkra és a stabilizátorra felhelyezendő részek nem fogják teljesen lefedni a felületet, emiatt a festés mellett döntöttem. A három póttartály és a szállítókonténer is fehér-vörös-kék színekben pompázik majd, így a színeket mindenképpen kénytelen voltam beazonosítani és a Revell matricalapjához hozzáigazítani. A vöröshöz egészen jól passzolt a Revell ajánlása, a saját 31-es festékével, az 52-es kék viszont túl élénk és tiszta volt a matricalap inkább szürkésebb árnyalatához képest. Némi próbálkozás után a Hataka True Blue és a Roundel Blue festékeiből kevertem ki egy szemre hasonló színt. Mind a vörös, mind a kék fehér alapra került, hogy a fedésük könnyebb, egyenletesebb legyen.

Az F-16C kabinteteje köré egy-egy matrica kerül, ezért még a lakkozás előtt levettem a maszkolást a plexiről és a szükséges helyeken kijavítottam a festést.

Mivel a fémszíneket csak a végső lakkozás után szoktam felfesteni, jöhetett a Revell fényes lakkja, ami két réteggel szépen csillogó felületet adott a gépeknek és kiváló alapot nyújt a matricázáshoz.

Legközelebb a gépek felmatricázásával kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg veletek.

Szia!

Köszi a biztatást, rám fér! A tervezettnél lassabban tudok csak haladni, azt hittem ez egy viszonylag könnyű menet lesz, de kiderült, hogy mégsem... Szerencsére nemsokára a célegyenesbe érek.
Két éve azt mondta nekem a szemész, hogy 6-8 év múlva várható, hogy szemüvegre lesz szükségem, azóta azért érzem, hogy romlott a látásom, közelre már nem látok olyan élesen, mint korábban. Egyelőre még mennek az 1/144 építések :)

Szia!
Nagyon jól alakulnak a 'fiókák' a fészekben. Szépek lesznek!
(Régebben küzdöttem az 1:144-es makettekkel,de ma már így közel az 50-hez nem menne.)

Úgy látom, hogy ha szerkesztem és mentem a képhez adott leírás szövegét, eltűnik a felirat.

Szóval, a 4. képen a belga gép látszik alulnézetből, jól kivehető a szárnyvégi indítósín "kiváló" illesztése. A 6. képen pedig még a tömítő felvitele előtt egy páros kép.

És akkor a következő etap, a tervezettnél némileg hosszabb kihagyás után ismét folytatom a két sólyomfióka meséjét :)

A festés előtt már csak az apróságokat kellett felszerelni. A szárazpróbák során kiderült, hogy a legbelső függesztők a szükségesnél hátrébb kerülnének, ha a szárnyon tervezett helyükre ragasztanám őket. Úgy döntöttem, hogy levágom az illesztőcsapokat és a szárny alján a fékszárny rajzolatához illesztettem őket (abban van egy kivágás a pilon miatt, így azonosítható a helye). Ennek eredményeként ez a két függesztő egy kicsit kifelé tolódva került fel a gépre, ezért a szárnyon található illesztőfuratok láthatóvá váltak a pilon mellett, elővettem hát a tömítőpasztát... A szárnyvégen lévő rakétaindító sínek nagyon kis felületen illeszkednek a szárnyra, különösen kell arra figyelni, hogy ne csáléra szereljük fel őket. Mivel a szárnyon lévő illesztőcsap a szárny vékonyságával rendelkezik és a rakétaindító ennél vastagabb, a sín normális kinézete érdekében itt is elkélt egy pici a tömítőből.

Miután ezeket szépen eldolgoztam, hátra volt még az egyik legkényesebb művelet, a bumfordi pitot-cső cseréje húzott szálra, majd az orr hegyére történő felszerelése és finom becsiszolása. A Revell által elkészített eredeti alkatrész sehogy sem illett a kecses alakú géphez, körülnéztem a kész húzott szálak között és egy sötétzöld darabkában láttam meg a pitot donorját. A felszerelésig egy fehér lapra tettem őket, hogy ne vesszenek el az ugyancsak sötétzöld vágólapomon...

A festés előtt már csak egy lépés maradt hátra, a kabintetők maszkolása. Ehhez Tamiya szalagot szoktam használni, keskeny csíkokra vágva és a helyére illesztve alakítom ki a festetlenül hagyandó rész védelmét. A jó maszkolás titka, hogy a festékkel érintkező rész peremét kell jól odaragasztani az alkatrészhez. Én erre a célra egy hegyes fogpiszkálót szoktam használni, erősen odanyomva végighúzom a maszkolószalag szélén. A legtöbb esetben ez megelőzi a gonosz aláfolyásokat, nálam legalábbis bevált. A tetők többi részét most folyékony maszkolóanyaggal borítottam be (van, hogy arra is szalagot használok).

Meg kell említeni, hogy a gyártó a kabintető mozgó és fix részét elválasztó részét egyetlen kiemelkedő vonallal ábrázolta és nem adott külön keretet a két plexi résznek, a maszkoláskor kénytelen voltam érzésre beállítani a festendő vonalat. Ráadásul ez a vonal az igazin körülbelül a katapultülés dőlésszögével azonos döntésű, de a maketten inkább valahol félúton van a megfelelő szögű és a függőleges között. Szóval egy kis kreativitás kellett hozzá, a kicsomagoláskor majd meglátjuk, ez mennyire jött össze.

A festéshez készülődve, a letöltött képeket nézegetve rájöttem, hogy a belga gépről lehagytam a beömlő aljáról a "tokát" (azaz a Carapace zavarókészüléket). A már leválasztott alkatrészek között keresve sehol sem láttam ezt a 3-4 milliméteres mütyürt, pedig tudtam, hogy ott kell lennie valahol! Égen-földön kerestem, de nyoma veszett... Nagyon mérges voltam magamra, hogy sikerült a legutolsó felragasztandót elsinkófálnom! De aztán kapcsoltam, az MLU dobozban lévő keretek benne vannak az F-16C dobozban is, úgyhogy onnan elcsentem és felraktam a gépre! Probléma megoldva :)

Mindezek után a megcsiszolt póttartályok, a rakéták, a futóműszárak darabjai és a kerekek elfoglalták megérdemelt helyüket a fogpiszkálók végén (némelyek egy minimális pillanatragasztó segítségével, mások csak a rajtuk lévő furatoknak köszönhetően), kezdődhet az egyik legizgalmasabb rész, elő a festékekkel és az ecsetekkel!

Folytatása hamarosan...!
(De tényleg, holnap szabin vagyok. Várok minden érdeklődőt :) )

Helló!

Most már kezd valóban alakulni, csak győzzem megmutatni :)

Nagyon jó szemed van hozzá, én is úgy találom, hogy a vízszintes vezérsík kilépőéle valóban hátrébb van a rajzokhoz viszonyítva. A belépőél viszont jó pozícióban lévőnek látszik. Ebből arra következtetek, hogy valószínűleg a vezérsík túlméretes egy picikét...

De összképileg szerintem jól hozza a gép megjelenését!

Szia!
Szuper lesz!
Nincs kicsit túl hátul a vízszintes vezérsík? Lehet csak a fénykép csalós.
Vagy a maketten szabták rövidre a kiömlő melletti részeket?
Üdv, és nagyon tetszik a makett!

Szia!
Nagyon jól haladsz a szimultán építéssel!
Gyorsabban mint mi a szimplákkal... Tetszik!

Az ígért folytatás.

Az eddig elkészült géptörzsön elég sok tömítenivaló és szintkülönbség akadt, főként a kabintető előtti kis rátétdarabnál, az előrenyúló szárnyrésznél és szárnyak mögötti illesztések voltak kezelendők. A szélvédő előtti kis alkatrészt érdemes elvékonyítani és szárazpróbázni a jobb illesztés érdekében. A törzsvégen az alsó- és felső részek miatt elég vaskos a féklapok kilépőéle, neki is estem először a reszelővel, utána pedig egyre finomabb vásznakkal. A fel nem szerelendő fegyverfüggesztők illesztésére szolgáló lyukakat is betömködtem. A kabintető fix részénél Surfacer 500-ast használtam visszatörölve, a többi rész vizes csiszolása és a folyékony szappanos fürdetés után viszont a kabinokba is bejutott a vízből (a belga gépről sajnos le is kellett szednem a tetőt, majd tisztítás után visszarakni...), így aztán a következő csiszolásnál a többi kabintető-illesztési résnek is kénytelen voltam adni egy tömítésre szolgáló Surfacer réteget...

Felszereltem az F-16C szárnyára a besugárzásjelző "sörösdobozokat", de az így elkészült szárny kinézete annyira furcsa volt, hogy meg kellett néznem a rajzaimat és néhány fényképet is. Arra jutottam, hogy mind hosszúságban, mind vastagságban jelentősen túlméretezettek, ráadásul a külső fegyverpilonhoz képest csak egy leheletnyivel kellene beljebb legyenek, én pedig sokkal beljebb ragasztottam fel őket. Mivel ebben a méretarányban nem túl meghatározó részekről van szó, inkább az elhagyásuk mellett döntöttem és levágtam őket a szárnyakról. A készlet nem tartalmazza az orron lévő szem alakú kiemelkedéseket sem, a tenyérben tartva ezt a pici makettet ezek nélkül is eléggé F-16-os kinézete van, így nem foglalkoztam velük sem :)

A főfutó aknák középső gerincének illesztése sem volt kiváló (a ragasztásával is türelmesnek kell lenni a viszonylag kis ragasztási felület miatt), illetve a szárazpróbák alapján a beömlő illeszkedése sem volt az igazi, így a gép hasán látszik némi megmaradt vakolat, illetve sztirollemezes szintezésre utaló nyom...

Az orrfutóaknában visszatörléses technikával távolítottam el a felesleges tömítőt, a beömlőnyílásokat pedig kívül-belül megcsiszoltam. A belsejüknél erre további tűreszelőzés és Surfacerezés után került sor, így elfogadhatóbb kinézete lett a nyílásoknak, amik ezután kapták meg a fényes fehér belső festést. A beömlők felső része nálam valamiért lefelé görbülő ívű lett, a törzs alsórészen lévő csatlakozó háromszög alakú kiemelkedés viszont nagyjából egy síkban van, itt óvatos reszelőzés és csiszolás segített a pontszerű illeszkedésből egy többé-kevésbé jól felfekvőt elérni. A beömlők beragasztása után kezelni kellett a törzs alsórész illesztésnél lévő komoly rést, illetve a főfutóműaknák felőli csatlakozásnál lévő illesztési pontatlanságokat is. Lehetséges, hogy a beömlők az összeragasztásuk után keskenyebbek lesznek a kelleténél? A részek tömítése és összecsiszolása után megállapítottam, hogy a csiszolás nyomán eltűnt (egyébként finom kivitelű) panelvonal rajzolatokat inkább nem fogom visszakarcolgatni...

A törzsvégre felkerültek a kiömlőnyílások, némi csiszolással szépen illeszkedtek. Beragasztottam a függőleges- és vízszintes vezérsíkokat, a két alsó pótvezérsíkot (ezek nagyon vékonyak és pici az illesztőcsapjuk, gondosan kell őket beállítani és utólag tömíteni a megmaradó kis rést), illetve a futómű aknaajtóit is. A szárazpróbák során kiderült, hogy az orrfutóajtó illesztőcsapjai túl hosszúak, így egy picit levágtam belőlük, hogy az egyébként sekély orrfutóakna alján ne támaszkodjanak fel és ne álljanak el a beömlő aljától sem. A főfutóakna ajtók illesztőcsapjainak törzsben lévő kivágása viszont túl nagy, így a ragasztó száradása után itt tömíteni is kellett azért, hogy később ne látsszanak ezek a csúnya lyukak.

A visszatörlések, csiszolások után már-már kész sárkányszerkezetek álltak az asztalomon csak arra várva, hogy a festés előtt felkerüljenek rájuk a fegyverfelfüggesztők.

No hát nekem sem sikerült előszörre, csak többszöri szürke festés, fekete javítás, szürke javítás után...

Minden elismerésem!
Nekem az 1/72-es mérethez, kabinbelső kifestéséhez +4-es szemüveg kell pedig jól látok közelre.
Nem tudom mekkora dioptria kellene az 1/144-hez. Szerintem akkora nincs...

Sziasztok!

Régóta nem frissítettem a topikot, de ez nem jelenti azt, hogy az építés megállt volna. Esténként egyszerűen nem volt kedvem a makettezés után még a fotókkal is babrálni, meg fórumbejegyzéseket írogatni, úgyhogy most sorban bemutatom, mi történt az elmúlt másfél hétben.

Ahhoz, hogy a törzset összeállíthassam, ki kellett festeni a kabint és az ülést. A kabin festése közben feltűnt, hogy a botkormány nagyon előre került, helyesen a jobb oldali konzol vízszintes és ferdén emelkedő részének találkozásához kell ragasztani. Az útmutató ezt jól jelzi, de a botkormány aljáról kilógó műanyagdarabra azt hittem, hogy a pozícionálást segítő csap, ami a műszerfal közelében lévő kivágásba illik. Tévedtem, mert egyszerű sorja volt...

Szóval levágtam a botkormányokat és a megfelelő helyre felragasztottam őket. Ha már domborúak az oldalpanalek, a közöttük lévő részt a kabin világosszürkéjével festettem ki, az igazihoz képest ez eléggé vastagra sikerült, de úgy döntöttem, hogy így marad. A kabintetőn keresztül úgy se nagyon látszik majd olyan jól, mint ezeken a túlnagyított felvételeken. Legközelebb egységesen feketével fogom lefesteni. Az MLU készlethez jár műszerfal és oldalpanel matrica is, de én inkább lemondtam a felhasználásáról, mivel a C verzióhoz nem volt és egységes kabinokat szerettem volna. Lefestettem a törzsben lévő részeket is, illetve a fekete festékből kapott a beömlőnyílás hátfala is. Ahogy látható, a szárnyak és a törzs alsórész immár egy egységet képez.

Mint minden orrkerekes gépbe, ebbe is elkél egy kis extra súly az orrba, hogy a kész makett majd ne üljön le a fenekére. Súlyként némi horgászólom és gyurma szolgált, a kabin köré, illetve az orrkúpba rögzítve. Nem vittem túlzásba, remélhetőleg ennyi megteszi majd. Ezután elérkeztem az első látványosabb eredményhez, összeállt a törzs: a már korábban elkészült fődarabra rákerült az orr, a kabintető előtti kis rátétrész, illetve a kabint tartalmazó törzs elsőrész. Ez utóbbi illesztése a törzshöz nem túl jó, odafigyelést igényel, hogy megfelelően szintbe kerüljön. Összességében az alkatrészek között elkél a tömítés.

Ahhoz, hogy az első tömítés-csiszolási kör megtörténjen, a kabinba még be kellett ragasztani az ülést, illetve feltenni a kabintetőt. Ennek belsejét füstszínű festékkel színeztem be, a belga gépnél még egy kis átlátszó narancssárga is került a fix részre, mivel ez a fotókon is jól látható.

Közben levágtam a keretekről a fegyverzetet és a függesztőket. A Sidewinder rakétákról eltávolítottam az első szárnyakat, mivel a kiválasztott konfiguráción ezek nem voltak rajta. Az AMRAAM rakétákból a Revell a lecsapott szárnyvégű C verziót mintázta meg, nekem viszont az A/B verzióra volt szükségem, szerencsémre a tartalék alkatrészek között találtam megfelelő példányokat.

Folytatása holnap következik :)

A gépekről begyűjtöttem jó sok fotót, hogy lássam az igazit is és el tudjam dönteni, mit rakok fel rájuk. Ezek tetszenek:
www.caracalmodels.com/references/cd48009/gunfighters13.jpg airfighters.com/photo_9999_358848.jpg

Nekifogtam az építésnek is, összeállt a pilótafülke az ülés nélkül, a főfutó akna, illetve 300 gallonos póttank.

A beömlőnyílást két félből kapjuk, amire rá kell építeni a beömlő elejét. A két féldarab illesztését a Revell egy egész vastag illesztőcsappal képzelte el, ami nem néz ki túl jól a beömlőben. Láthatók még kétoldalt extra kitüremkedések is, amik szintén elég zavaró látványt nyújtanak. Emiatt úgy döntöttem, hogy ezektől megszabadulok, némi szikével történő vagdosás és tűreszelős alakítgatás után ez nagyjából sikerült is. Az alsó rész illesztése láthatóan nem igazán jó...

Ezután a beömlőkre rákerült maga a beömlőnyílás is, a 370 gallonos tartályok is elkészültek, valamint a törzs alsó részébe bekerültek a futóaknák. A kész beömlő belseje még finomításra szorul, nem túl szépek az illesztések, de a kívülről jól látható részek sem jobbak. Valószínűleg jobb lett volna a beömlőnyílás nélkül eldolgozni a hézagokat, de ezt már nem tudom visszacsinálni, így kell megoldjam.

A szárny alatti póttartályok vége láthatóan nincs szintben, jó kis tömítgetés vár rám. Érdemes megfigyelni a tankokon lévő erős pozitív vonalakat, ezekből szerintem le fogok csiszolni, hogy tompítsam a most meglévő nagy lépcsőt. A felek összecsiszolása is jó kis móka lesz, hogy ezek a pozitív vonalak ne tűnjenek majd el...

Az orrfutóakna ajtaja a beépítéshez túlméretes kivágásokat kapott a Revelltől, ezekkel is kezdeni kell valamit, hogy elfogadhatóan nézzen ki. Apró sztirol lapokkal szerintem viszonylag egyszerűen kezelhető lesz.

Következik majd a pilótafülke és az ülés festése, hogy be tudjam építeni a törzsbe és a sárkány fő elemei elkészülhessenek.

Akkor valakinek még kellene 1/32-est is... :)

Meg az 1/12-es pilótafülkét...
:)

Huhh, még huszonévesen építettem 1/144-ben én is egy-két repülőt (F14? F15?) akkor még jobb volt a szemem és biztosabb a kezem...
Ma már az 1/72 is kicsi számomra.
Gratulálok, hogy bevállalod, sok sikert!

Remek, most már 1/144-től 1/48-ig van építés a GB-ben.
Kíváncsian várom a végeredményt.

Szia,

Anno gyerekként sok 144-es makettet építettem, de azok nem voltak ennyire pofásak. Szinte hétvégente raktam össze egyet, persze festés nélkül, mert nem tudtam, hogy azt is kell, meg azt se, hogy mi az a méretarány... (Gyorsan beleuntam a csöppségekbe, azóta már csak 72 létezik nekem.) A képeket nézve meglepően jónak tűnik a készlet, láthatólag a 72-es koncepcióját vették alapul. Viszont ha bevállaltad, pláne többet is, akkor hajrá, sok sikert!
z

Némi gondolkodás után arra jutottam, hogy egy egyszerűbbnek látszó építéssel indítanám útjára a topikot.

Átnézve a dobozaimat, úgy döntöttem, hogy a Revell 2012-es kiadású készlete ideális lenne. Ez a kit a gyártó egyik újabb tervezésű makettje, a méretarányhoz képest nagyszámú, részletesnek mondható alkatrészből építhető meg a típus. Sokféle függesztményt mellékeltek a készlethez, így aki szeretné, teleaggathatja a gépét mindenféle fegyverzettel. Annak ellenére, hogy új szerszámos makett, az öntvények itt-ott meglepő módon sorjásak, oda kell figyelni az egyes alkatrészek megfelelő megtisztítására.
Az alkatrészek között vannak opcionálisak is, amelyek több változat elkészítését is lehetővé teszik, pl. vízszintes és függőleges vezérsíkok, hajtóműkiömlők, rakétaindító sínek, fegyverfelfüggesztő pilonok stb.
A makett bontása azt sejteti, hogy egy új kerettel a kétüléses verziók is elkészíthetővé válnak, erre azonban a mai napig nem került sor, egyetlen újrakiadást ért meg a készlet, a kétülésesek megjelenése egyelőre még várat magára (bár olvastam olyanról, akinek valamilyen csoda folytán egy kétüléses orr-részt tartalmazó keret is jutott, de érdeklődésére a Revell cáfolta, hogy ők tették volna bele a dobozba). Látva, hogy a cég 1/72-ben milyen sokféle festéssel adta ki az együléses készletét, az 1/144 rajongótáborral igencsak mostohán bánik...

Mivel mindkét eddig kiadott verzió megvan a gyűjteményemben, arra jutottam, hogy mi lenne, ha két sólymot ütnék le egy csapással? Nem tűnt rossz ötletnek, előszedtem őket és gyorsan le is fotóztam a dobozokat. A Revellhez méltóan díszfestésű példányokról van szó, elég feltűnő lesz mindkét gép, ha elkészül!

Aki bele szeretne kukkantani a dobozokba, a scalemates-en össze vannak gyűjtve a fellelhető dobozbontások mindkét készlethez:
F-16C: www.scalemates.com/search.php F-16 MLU: www.scalemates.com/search.php

Megpróbálok rendszeresen tudósítani az előrehaladásról!

Sziasztok!

Ígéretemhez híven én is jelentkezek egy topikkal.

Ami talán első blikkre furcsa lehet, az a cím. Nos, arra gondoltam, hogy mivel főleg 1/144-es makettjeim vannak, lehetne akár többet is építeni a témához kapcsolódóan. Úgyhogy ebben a "fészekben" fogom gyűjteni a harci sólymaimat, a méretük miatt mondjuk őket inkább a sólyomfiókáknak :) Esetleg még egy felnőtt madár is érkezhet hozzájuk, ki tudja, mit hoz még ez a jubileumi év ;)

Érezzétek jól magatokat, legalább annyira, mint ahogy én is várom az építést!

üdv:
Zsolt