. Ezt követően több fedélzeti felépítményt készítettem el, fotómaratott részletekkel kiegészítve őket. Végre kezdett hajóformája lenni a modellnek. A 273-as típusú radarház – egy igazi kis ékszer – a Flyhawk Warspite fotómaratott kiegészítő készletből származik. Az utolsó jelentős felépítményelem a hátsó légvédelmi torony volt; ezzel az alkatrésszel egyáltalán nem voltam elégedett. Mivel az eredeti, módosítatlan alkatrészről nem készült fénykép, el kell hinnetek nekem: a mellvéd vastag volt és alacsony, akár egy kerti sövény. Ezt levágtam, elvékonyítottam a fedélzetet, majd ofszetlemezből új mellvédet készítettem. A keresőfényszóró-platformot is elvékonyítottam – ezúttal megtartva a műanyag mellvédet, amelyet Proxxon szerszámommal gondosan elvékonyítottam, kiegészítve egy kis szélterelővel. Úgy tűnik, ezen a légvédelmi tornyon az egyik pozíciót egy Mark III típusú tűzvezető műszer foglalta el – ellentétben azzal, amit a Profile Morskie tervei és a makettkészlet sugallnak. Ezt az eszközt saját kezűleg, nulláról építettem meg, igyekezve visszaadni a szerkezet zsúfolt, összetett jellegét. Sajnos kissé túlméretesre sikerült, de így hagyom. Az építés előrehaladtával számos alkatrészt rögzítettem a megfelelő, kamuflázs színekhez tartozó kartonlapokra.

A parancsnoki híd elkészülte után folytattam a felépítmény többi részének építését. A híd szerkezete mögött közvetlenül elhelyezkedő jelzőhíd tömör mellvéddel rendelkezett; a rendelkezésre álló fényképek alapos tanulmányozása után azonban ezt eltávolítottam, mivel úgy tűnt, valójában vászonnal borított korlátról van szó. Ezen a részen a fedélzetet elvékonyítottam.
A következő fő szerkezeti elemek a kémények voltak. Mivel a készlet nem tartalmazott gőzcsöveket, ezeket az Albion Alloys 0,3 mm-es sárgaréz csöveiből készítettem el, amelyeket a Rainbow cég fotómaratott (PE) rögzítőgyűrűivel erősítettem a helyükre. A kéményekre apró lyukakat fúrtam a fotómaratott gyűrűk számára. Az első kémény elülső oldalán található kis platformot fotómaratott hálóból alakítottam ki, amelyet ólomfóliával vettem körbe. A szirénákat saját kezűleg építettem meg; a tölcséres részüket 3D-nyomtatott alkatrészek tartóelemeinek apró, kúpos végeiből alakítottam ki. A kéményfedelek alá kisméretű, fotómaratott gyűrűk kerültek. Az első kémény elkészült rácsszerkezete látható a képeken, a hátsó kéménynél pedig lépésről lépésre bemutatom az építési módszeremet: először 0,1 mm-es sárgaréz drótdarabokat ragasztottam a kémény belsejébe, majd ezeket méretre vágtam és meghajlítottam. Ezután – a Profile Morskie füzetben található felső nézeti rajz alapján – két csipesz segítségével ugyanebből a drótból elkészítettem a kerületet. Ezt a tartóelemekhez ragasztottam, végül pedig a kithez tartozó, formára hajlított fotómaratott rácsszerkezettel egészítettem ki az egységet.Ha egynémely részlet durvának tűnik, nem árt észben tartani, hogy a kémények 12 mm magasak.

A hajótest részletezésének befejezése után a felépítményekre összpontosítottam. A tatfelépítmény túlnyúló fedélzetét elvékonyítottam a méretarány-hűség javítása érdekében. Az ajtók jelzésszerű ábrázolásait eltávolítottam, és fotómaratott alkatrészekkel helyettesítettem őket. A falakon elhelyezett felszerelési tárgyak hasonlóak ahhoz, amit Rob Matthews alkalmazott – ezzel is tisztelegve kiváló munkája előtt. A hajóról készült fényképek tanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy a Hazemeyer-lövegeket vászonnal borított korlát vette körül, nem pedig tömör mellvéd, ezért ez utóbbiakat eltávolítottam. A fedélzeten lévő, túlméretezett illesztőfuratokat betömtem. A képek a tatfelépítményt mutatják az összes módosítással együtt. Az építés alatt álló hajórészekhez tartozó felszerelési elemeket részleteztem, előkészítettem a festésre, és a megfelelő álcázó színnel ellátott három kartonlap egyikére rögzítettem őket. Ezekről akkor teszek közzé képeket, ha már minden alkatrész elkészült.
Hasonlóan jártam el az orrfelépítménynél is: mélyebbre fúrtam a hajóablakokat és elláttam őket esővédő peremmel, fotómaratott ajtókat, apró világítási búrákat, valamint a paravánok (aknaseprő eszközök) rögzítőkonzoljait is felhelyeztem.
A parancsnoki híd alsó szintjének fedélzetét elvékonyítottam – ami nem könnyű feladat, ha ilyen apró műanyag alkatrésszel dolgozik az ember. Az eredmény messze nem tökéletes, de a hibák nem lesznek láthatók az összes részlet felhelyezése után, a környező mellvéd magassága pedig immár megfelelő. A ferde létrák nyílásait megnöveltem, hogy befogadhassák a fotómaratott létrákat (Flyhawk); ezeket – néhány lőszertároló ládával együtt – szintén előkészítettem.
Merevítéseket helyeztem el a túlnyúló fedélzetek alsó oldalán. A navigációs híd oldalfalainak belső oldalára – ismét Rob Matthews megoldását követve – néhány jelzésszerű felszerelési tárgy került. A fényképek alapján középen megemeltem a homlokfalat, és fotómaratott szélvédőkereteket is felszereltem rá. Ami a szélterelőket illeti, általában ólomfóliából szoktam elkészíteni a saját változatomat, ezúttal azonban meghagytam a készletben található elemeket (kivéve az elülső lemez megemelt részét), mivel meglepően finom kidolgozásúak voltak, és úgy vélem, gondos festéssel kellően meggyőzően fognak mutatni. Ráadásul nem hiszem, hogy képes lennék jobban kinézőt készíteni náluk.
A HACS egy 3D nyomtatott alkatrész a MicroMastertől. A készlet egy HACS IV-re hasonlító darabot tartalmaz, ám minden forrásom arra utal, hogy a légvédelmi cirkálóvá történő átépítés során HACS III-at szereltek a hajóra, így végül arra esett a választásom.
Ez az építési napló mostanra utolérte a tényleges építési folyamatot, így a továbbiakban várhatóan ritkábban jelentkezem majd frissítésekkel.
Vis

És most a Colombo-ról:
Az építést azzal kezdtem, hogy egy sztirol lapot ragasztottam a hajótest aljára merülésjelző lemezként; erre azért volt szükség, hogy kompenzáljam az elvesző szabadoldal-magasságot, amikor a hajót a tengeri diorámába helyezem. Kényes feladat volt a csiszolás a hajótest szép, függőleges lemezei mentén. Az orr-részen lévő páncélöv kiemelkedését kevésbé hangsúlyossá tettem, és kifúrtam néhány olyan hajóablak helyét, amelyek eredetileg nem szerepeltek a hajótesten. Két fedélzeti elemet ragasztottam a testre, és kitöltöttem a köztük lévő apró hézagot. Mivel később nehéz lett volna hozzáférni, lefestettem az orrfedélzet (forecastle) végén lévő válaszfalat és a szomszédos hátsó fedélzeti (quarterdeck) területet.
Miután eltüntettem néhány borzasztóan túlméretezett illesztőfuratot, rögzítési pontokat alakítottam ki a hajótest oldalán az alsó csónakdaru-rudak és a csónaktartó bakok (davitek) számára. A fedélzetek finomítása során eltávolítottam a nem túl meggyőző kikötőbakokat és gomba alakú szellőzőket; utóbbiakat 3D nyomtatott alkatrészekre cseréltem. A szellőzőket kétoldalas ragasztószalaggal rögzítettem egy kartonlaphoz – összesen hármat használtam belőlük, a háromszínű álcázófestés egyes mezőiben elhelyezkedő szerelvények pozíciójának megfelelően. Ez az eljárás megkövetelte a *Profile Morskie* könyvben található színes ábra alapos tanulmányozását; a fényképekkel összevetve az álcázómezők ábrázolását meglehetősen pontosnak találtam.
Mindig igyekszem elvékonyítani a túlságosan vastag, túlnyúló fedélzeteket és válaszfalakat; erre példa a hajótest oldalán lévő fedélzeti korlátfal (bástyafal), amelyet úgy vékonyítottam el, hogy ellenfényben áttetszőnek tűnjön.
A fedélzeteken lévő felesleges illesztőfuratokat gondosan betömtem, majd a hajótestet Mr. Surfacer 1200 alapozó spray-vel fújtam le. Ezt követően feketére festettem a hajóablakok belsejét, és matt lakkal rögzítettem a fotómaratott esővédő szemöldököket. Néhány fotómaratott létrafokot is felhelyeztem.

És most a saját, épülő makettemről:
Ez a beszámoló a Trumpeter 1/700-as méretarányú HMS Colombo makettjének építéséről szól; a munka immár két hónapja zajlik. Az építés még nem tart előrehaladott állapotban, de a folyamat során rendszeresen tervezem közzétenni a fejleményeket.

Különösen kedvelem a C és D osztályú cirkálókat, mind eredeti, mind átépített formájukban. Több ilyen készlet is lapul a gyűjteményemben, és miután befejeztem a Souda-öbölről készült diorámámat, úgy éreztem, eljött az ideje egy újabbnak: a HMS Colombo és a HMS Delhi közös megjelenítésének az 1943-as, Földközi-tengeri időszakukban.

Birtokomban voltak a HP kitjei is, és eredetileg azokat terveztem megépíteni, ám időközben a Trumpeter is piacra dobta a saját változatát. Mivel ez számos szempontból felülmúlja a régi HP-készletet, végül emellett döntöttem. Úgy tudom, az AJM tervezi a HMS Delhi kiadását; ha ez elérhetővé válik, mire a Colombóval végzek, azt fogom választani. Ha nem, akkor a HP kitet építem meg.

Ahogy általában, összegyűjtöttem a kiválasztott időszakra vonatkozó elérhető információkat a hajóról; mint a legtöbb esetben, itt is kiderült, hogy csupán maroknyi használható fénykép áll rendelkezésre.
További forrásként a Profile Morskie füzetét, Raven, Roberts és Friedman brit cirkálókról szóló átfogó köteteit, Hayward „Cruisers in Camera” című könyvét, valamint egyéb kiadványok adatait használom. Tanulmányoztam a hajó más makettjeit is, és referenciaként vettem alapul Rob Matthews kiváló, 1/350-es méretarányú modelljét. Végezetül sok információt nyertem a Swordfish Models weboldalán található, rendkívül részletes feljavító készlet fényképeinek elemzéséből.

Az építés során a Micro Master és a Starling Models 3D nyomtatott alkatrészeit, valamint számos gyártó – köztük a Flyhawk, a Five Star, a WEM, a Rainbow stb. – maratott készleteit használom fel.
A 3D nyomtatott figurákat különböző cégektől szerzem be.