Pénteken volt 80 éve, hogy 1944. november 22. éjjelén lezuhant Bagod határában egy Handley Page Halifax bombázó. A 614. század JP323 gyári számú gépe a szombathelyi pályaudvar bombázásáról tartott hazafelé, de egy német vadászgép lelőtte. A pilóta, J. L. Nicholson egyenesben tartotta a gépet, amíg a személyzet ki tudott ugrani. Őt később a solymári katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. A többiek túlélték az ugrást. A bombázótiszt sétált be a falu kocsmájába, hogy megadja magát. A személyzet öt másik tagja (S. Barlow, A. R. Bennett, R. R. Cartwright, R. B. Hitchings, J. Wiles) hadifogságba került, ők túlélték a háborút.
A roncsokat a háború után elvitték, de egy Rolls-Royce Merlin motort 2000-ben emeltek ki a földből, ami nemrég Zsámbékra került.
Egy hete Tyimosenkoval is ellátogattunk a helyszínre, ahol az emléktáblán kívül már semmi sem jelzi a történteket.

Források:
www.rafcommands.com/database/serials/details.php www.rafcommands.com/database/wardead/details.php

Az eset körülményei amúgy elég homályosak, mert a nyilvánosan fellelhető források nem említenek lezuhant gépet az adott helyen és időben.

Néhol tévesen B-24-est említenek, amit a V-motor egyértelműen cáfol:
"1944. XI. 22., B–24D, 614 Sq, RAF, Pil. Off. J. L. Nicholson, 23 éves"
www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/legi-haboru-magyarorszag-felett-6E95/masodik-kotet-75D7/mellekletek-7C8B/a-solymari-katonai-temetoben-nyugvo-brit-nemzetkozossegi-es-lengyel-repuloszemelyzetek-adatai-7D1D/

A források szerint is a 614. század Halifax-eket használt:
"Halifax géppel repült: A 614. Sq; és a 1586. Flight (RAF)"
www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/legi-haboru-magyarorszag-felett-6E95/masodik-kotet-75D7/mellekletek-7C8B/a-raf-repulogep-vesztesegei-7CFC/

Máshol sem nagyon találni nyomát az adott napon ennek a lelövésnek, legalábbis a dátum és a helyszín alapján.

"November 22-én 20 óra körül Kőszegpaty határában (a Cserhát majorban) egy brit gép csapódott a földbe, benne 5 holttestet találtak. 21 óra körül Felsőjánosfa község szélén (a Takó dűlőben) egy újabb brit gép zuhant le, 3 főnyi személyzet a roncsok közt halt meg.822
Az utóbbi két gépet német éjszakai vadászok lőtték le."
www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/legi-haboru-magyarorszag-felett-6E95/masodik-kotet-75D7/vegnapok-7B48/1944-november-7B56/

Érdekesség, hogy a neten gyakran előkerülő kép a szanaszét lőtt bombázótörzsről szintén erről a bevetésről származik és a JP321 számú Halifaxet mutatja. Azt egy Ju-88-as támadta meg, de csodával határos módon mindenki túlélte a bevetést. Elérték az olaszországi bázist, ahol a gépet selejtezni kellett a sérülések miatt.
Egyes beszámolók szerint a fedélzeten található lőszer robbant fel, mások szerint egy rakéta repeszei rongálták meg a gépet.
aircrewremembered.com/emmott-jack-harrison.html

Üdv.

Hébér emelő.(google)
Nagy kincs volt az olajemelők elterjedése előtt nagy teher emelésekor.

Zali

Sziasztok!

Segítségetek kérem a képeken látható "emelő" beazonosításához.

A történetéről annyit tudok, hogy anyai nagyapám használta traktorok és mezőgazdasági eszközök emelésére 1970 előtt. Azóta egy száraz fáskamrában töltötte az időt, a fáskamra összedölt nemrég. Én kimemekítettem, mielőtt a világ javainak önkényes újraosztói rá nem tették a kezüket és kiskanalat csináltak volna belőle.

A fogaskerék reteszelő kis "villák" berozsdásodtak, nem mozognak.
A fogaskeréknél forgatva szépen emel és visszaereszt.
Kapott egy kis csavarlazítós áztatást, hogy szét tudjam majd szerelni.

Segítségeteket előre is köszönöm szépen.

TempraSW

Repülésrégészeti és Fw-190 kiállítás Zsámbékon

2024. június 15. szombat és 16. vasárnap 10:00-18:00 óra között nyílt napot tartanak a zsámbéki rakétabázison.
A rendezvény díjköteles, a belépőket a helyszínen lehet megvásárolni.

helyszín: Zsámbéki rakétabázis és hadikulturális központ

Néhány program:
- Repülésrégészeti kiállítás, sok magyarországi feltárás eredménye
- Fókasimogató (Focke-Wulf Fw-190 F-8 repülőgép összeállítás)
- Fókuszban az egyetlen Rolls-Royce Merlin repülőgépmotor Magyarországon
- Támogass és motorozz! Egy igazi 1943-as Zündapp KS-750-es német katonai motorral!
- Folyamatos vetítések
- Tárlatvezetés 11:00-től és 14:00-től
- I.vh-s és II.vh-s lovas egyenruhák, felszerelések, lófelszerelések statikus bemutatója

www.facebook.com/reel/1118007936150901

Fenébe, pedig valószínűleg nem fogok tudni elmenni...
Kösz az infót!

Mekett, az a bagodi Halifax-motor lesz szerintem.

Repülésrégészeti kiállítás nyílt nap

2024. május 11. szombaton 10 és 18 óra között nyílt napot tartanak a zsámbéki rakétabázison.

Néhány program:
- Fókasimogató: Fw-190 F-8 repülőgép
- Fókuszban az egyetlen Rolls-Royce Merlin repülőgép motor Magyarországon
- Támogass és motorozz! Brunáczki Andor Zündapp KS-750-es motorjával.
- Tárlatvezetés 11:00-12:00 és 14:00-15:00 között

www.facebook.com/events/745761601054549/

2024. május 9–10-én a ráckevei Árpád Múzeum, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös szervezésében újra Háború, régészet és kulturális örökségvédelem című konferenciára várjuk az érdeklődőket.
A hetedik alkalommal szervezett tudományos ülés első napján (május 9.) a ráckevei régi városháza épületében, a második napon (május 10.) a budapesti Bálna Honvédelmi Központban várjuk az érdeklődőket, akik a két konferencianapon 3–3 szekcióba rendezve összesen 18 előadást hallgathatnak majd meg.

Alább néhány kiragadott programpont, ami számunkra érdekes lehet.

2. nap: 2024. május 10.
Helyszín: Bálna Honvédelmi Központ – Pálffy-terem (Budapest, Fővám tér 11–12.)

11:10–11:30 Soós Péter alezredes: Barangolások a Hétközség-fennsíkon – magyar katonák nyomában Altopiano dei Sette Comuni régióban
11:30–11:50 Kiss Henrik Ferenc: Az 1919-es magyar–román háború hadszíntérkutatási eredményei Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében

12:15–12:35 Magó Károly zászlós: Magyar Messzer roncsa a Balatonból
12:35–12:55 Hangodi László: Betondudor, sólyomtoll és Stuka-maradék. A magyar és német katonai repülő jelenlét emlékei Tapolcán (1937–1945)
12:55–13:15 Dömötör Csaba – Fekete Fruzsina – Papp Attila: Miss America nyomában – egy B24-es bombázó sorsának terepi kutatása Érd határában

A teljes program és további részletek: www.facebook.com/events/1144042370071349/

ujszo.com/regio/masodik-vilaghaborus-katonai-jarmuveket-talaltak-lestnel-fotok ha nem is pont hazánkban de itt a közelben találták.

Szolnokon voltam már, s tervezem is, hogy megyek még, de egyelőre nem látom azt a fenenagy szándékot, hogy bővítenék a gyűjteményt. Gondolom persze ennek a helyhiány is az oka, de a régi múzeumban ott maradt pl. egy Viggen és egy Hunter. Azokat szívesen látnám a Reptárban.

A múlt emlékeinek megőrzése képpel, írással az egyik deklarált célja a Makettinfónak. Én is próbálok minden fellelhető emléket megörökíteni és közzétenni, és erre ösztönzünk mindenki mást is. Várjuk az ebben érdekelteket és felületet biztosítunk ehhez, ahogy az elmúlt 20 évben.

"amennyi fikázást itt a makettinfón kapott" - bár mindent mi sem látunk, de én nem emlékszem itt fikázásra, azt kifejezetten gyomláljuk. A negatív vélemény és a fenntartás megfogalmazása még nem fikázás. Ha mégis volt ilyen, jelezzétek, megnézzük.
Másrészt pont ezért kérünk mindenkit, hogy ne álnév mögé bújjon, mert úgy azért nehezebb alaptalan dolgokat írni a neten.

Én azért igyekszem lefényképezni mindent és spammolom a fórumot minden vasárnap az újabb gyűjteménnyel, mert tudom, hogy egy nyilvános gyűjtemény se tart örökké- a zsámbéki légvédelmi múzeum pl tipikusan ilyen, abból már csak az van meg, amit anno lefényképeztem :)

A Rep-tárban többször voltam, szerintem egy modern és szép múzeum, félve mentem annak alapján, amennyi fikázást itt a makettinfón kapott, de nagyon pozitív csalódás volt- biztos nem ok nélkül, de néhányan nagyon elfogultak ellene.

Kecelen azt kell látni, hogy teherautókat szabad ég alatt tárolni úgy, hogy az állaguk megmaradjon, véééééééééééégtelen pénz. Ezt senki nem akarja beletenni, ennyi. Élvezzük, amíg lehet- az említett országos járművet én még körbefényképeztem, amíg egyben volt- már a fa részei majdnem teljesen elrohadtak, igaz, egy standard parasztszekérről van szó, így viszonylag könnyen újragyártható. Nekem az egyik fájdalmam, hogy van a mostani kiállítással megegyező területű nem látogatható rész is, ott gondolom, ugyanúgy rohad minden, csak még megnézni se lehet. A másik meg, hogy Kecelről is tünedeznek el dolgok, az 1918 előtti tüzérségi anyag pl majdnem kompletten eltűnt, gondolom, elvittélk különböző első vh-s kiállításokra- na, azokat is addig lehetett körbefényképezni-megmérni, amíg ott voltak Kecelen.

Mekett!
Pont a Roncs-Ranch esetében azt hiszem, hogy NEM a tulaj volt a hibás, hanem a "jó szomszédok", akik folyamatosan feljelentgették mindenféle ürüggyel. Próbált eleget tenni a hivatalok packázásainak, de egy idő után tele lett a töke az egésszel, és hagyta a lecsóba az egészet.

Kecel rohad.
A királyi honvédség topicban mikor a lövegmozdonyokat elemeztük, lett posztolva pár kép. Az nem kiállítás, még csak nem is megőrzés, maximum tárolás. Szabad ég alatt 24/7. Nem csak a fém eszközök, amiknek limitált az időjárástűrése, de a fa szerkezetek is. Az országos járművet pl már csak a vasalás tartja össze. Szégyen.

Sajnos pont a Roncs-Ranch esete bizonyítja, hogy a magángyűjtemény sem garancia a megőrzésre, sőt! Nem tudni, Kecel jövője mit tartogat. Egy ilyen tárlat sorsát még könnyebben írhat felül egy nehéz pénzügyi helyzet.
És igen, a Pecsában egykor kiállított értékek sorsa is ismeretlen, és láthatóan nem is éreznek késztetést a felelős szervek (kik is azok?), hogy elszámoljanak az állampolgárok felé.

Kérek mindenkit, hogy a nemtetszésének kulturált módon adjon hangot, ahogy Podva is tette. Köszönöm.

Engedjétek, hogy megosszam a gondolataimat a régmúlt haditechnikai emlékeinek megörzéséről:
Annak idején felháborított, hogy "elkótyavetyélték" a balatoni Ju 88-at, szintén bosszantott, hogy mindenféle "roncsok" magángyűjteményekbe kerülnek.
Aztán elkezdett "tisztulni a kép", a "közgyűjteményekkel" történt ami történt, (Bezárták a Pecsát, vagyis a Repüléstörténeti Gyűjteményt, már nagyon nagyon régen. A Szolnoki Repülőmúzeum "mozdítható" eszközeiből vurstlit csináltak, a nemmozdíthatóakat meg rohadnak a helyükön... A Hadi szintén bezárt...) Vagyis a közgyűjtemény egy relikviának manapság "nem pálya". Ha előkerülne egy becses roncs akkor nem lehetne hol kiállítani sehol, a Reptár meg inkább "rendezvényközpont" mint múzeum... Úgyhogy bizonyos vagyok abban, hogya 2-3 magángyűjteményben biztosabb helyen vannak azok a roncsok, mintha az állam rátenné a kezét...
Az szintén a dologhoz tartozik hogy jelenleg sem tesznek meg mindent a meglévő vasak megőrzéséért sem : Pl: miért nincs a Reptárban kétüléses Szu 22 vagy Mig 29UB?

Egyszóval a helyzet elkeserítő, úgy tűnik, jobb helyen van az a Ju 88 németországban, mint nálunk lenne :(

Üdv VIktor

Egy van a Rábának (Botond II, balkormányos). Meg tavaly (előtt?) találtak egy első szériás alvázat, motorral, ha jól tudom, azt is újjá akarják építeni. www.roncskutatas.com/node/21435

Én egyrészt vandalizmusnak tartom, ha fennmaradt történelmi tárgyakat valaki elpusztít, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy amerikai Venturáról, magyar Messzerről, vagy akár orosz Ratáról van szó. Ha már megmaradt, az utókor kötelessége megőrizni azt. Szerintem.
Másrészt viszont a fentiekkel ellentmondásnak tűnhet, de a legkevésbé sem hibáztatom azokat, akiknek a háború után nem az volt az elsődleges gondjuk, hogy múzeumba rakják a megmaradt hadieszközöket, roncsokat. Egyrészt a háborút megszenvedett emberektől aligha lehet elvárni, hogy dicsőítsék azokat a gépeket, fegyvereket, amik számukra magát a háborút testesítik meg. Másrészt egy lerombolt ország újjáépítéséhez alapanyagra volt szükség, és ezt nyilván onnan vették, ahonnan a legkönnyebben tehették. Ha az egyébként is szegény, a háborúban még inkább elszegényedett réteg meglátta a lehetőséget a szanaszét heverő roncsokban, hogy valami hasznos, békés célra fordítsa őket, aligha tudom hibáztatni őket érte.
Viszont egy-két generációval később már más a szitu, a későbbi generációknak ez már nem a megszenvedett mindennapok része, hanem történelmi relikvia kellene, hogy legyen, amit meg kell őrizni az utókornak. (Persze tudom, hogy német/magyar gépek esetében ez nálunk problémás lett volna még elég sokáig...)

Hallottam olyat, hogy a háború után a harckocsi lánctalpak kitűnő félhasználási területe volt a sármentes járda a disznóólig.

Szüleim szomszédja mesélte, hogy gyerekkorában ismert egy bácsit, aki sváb származásúként az SS-ben szolgált motorosfutárként. Amikor a front elérte az otthonát, ő ott elbújt, a szomszédok is falaztak neki. Szüleim szomszédja még látta a sisakját, a bőrkabátját, ült az oldalkocsis motorján. Sajnos, mikor érdeklődtem, hogy meg lehetnek-e még ezek a leszármazottaknál, megkérdezte és kiderült, odaadtak mindent a filmgyárnak, amikor az öreg meghalt... Kár érte. De remélem, hogy legalább megbecsüli az a gyűjtő, akihez kerültek a cuccok.

Ja, meg egy Botond is megmaradt. Részegységekből összelegózott példány állítólag, de mégis csak eredeti, nem replika.

Az a történet jut most eszembe, leírom, hogy egy kicsit megforgassam a kést a szívekben, hogy az 1960as években a pápai repülőtér egy beomlott hangárépületének eltakarításakor előkerült egy me-109G-6, aminek a törzsét egy tartógerenda keresztbe törte, de amúgy komplett volt. A karbantartók egy színes tévéért cserélték el és így került a méhbe. Valahogy így hallottam a sztorit, ami tényleg megtörtént.

Örüljünk annak, hogy van már Levente II és remélhetőleg lesz újraépített M-24 is.
Kerekes gördülőalváz felhasználásával itthon épült 2. vh-s jármű egyébként van itthon. 2 maradt fenn, kétféle változat, az egyik itthon van. A másik megszerzése kb pénz kérdés lenne csak.

Tudom, a költői kérdés arra vonatkozott, hogy alapvetően miért nem itthon van (tudom, pénz - de annyi baromságra van, sokkal több is, ilyesmire miért nincs/volt/lesz)?

Én azt megértem, hogy a háború után kellett az alapanyag a "vas és acél országában", de azért hírmondónak talán lehetett volna hagyni ezt-azt. A nemzeti Múzeumban is vannak mindenféle kardok meg páncélok, azokat is be lehetett volna hajítani a kohóba. Igaz akkor pár éve mit is kótyavetyéltünk volna el a lengyeleknek?

Felsővízköz (Svidnik) mellett van egy olyan emlékmű, amin van egy Panzer IV (H?). Talán az a legközelebbi, ha Besztercebányán nincs, holott volt az itt is dögivel. Itt meg találtak egy tornyot a határon, aztán hozták fel a néhai múzeumba nagy boldogan.

Königtigerért meg La Gleize-ig kell menni, bár lehet, hogy Munster közelebb van, ott is láttam.

A magyar gyártmányú harcjárművekről még nem is beszéltünk, azok csak Kubinkában vannak, ugye.

És akkor ott vannak a polgári emlékek hányatott sorsa, csodálatos példája a Szőke Tisza, leánykori nevén IV. Károly.

Ezért nem annyira vigasztal, ha az amerikaiak is idióták.

Szia,

A Ju 88-at itthon restauraltak es mar vagy 15 eve Berlinben van kiallitva a technika muzeumban.

A Ju 88 ha jól tudom Németországban van. Vagy már kiállították, vagy restaurálják még mindig.

Egyébként egyetértek. Főleg hogy a roncskutatás oldalon is vannak szép számmíl leletek, de látva, hogy hogy a hivatalos szervek kezelik azokat amik már eleve voltak nekik, megértem hogy senki nem adja ki a kezei közül. Pedig pl Me 210-ből már elég impozáns mennyiség gyűlt össze (a mellékelt ábra saját összegzés a különféle embereknél lévő darabokról). De pl a régfebben talált Királytigrisből is megmaradt annyi, hogy egy acélkeretre téve már egész tank formája lett volna...

Engem ennél sokkal jobban felzaklat, hogy hová is lett a Balatonból kiemelt JU-88 és a többi, azt megelőzően szétbarmolt repülőgép.

Hogy a háború után szétkapott és beolvasztott német és pláne magyar harckocsikról ne is beszéljünk, amikből az a szerencsétlen, igen ritkán látható Nimród maradt meg.
Plusz most már Hadtörténeti múzeumunk sincs, ahogy sikerült elbontania Közlekedésit is.

Ehhez képest a kaliforniai Ventura számomra teljesen érdektelen, valószínűleg nem jutok el arra a földrészre ugyanis. Már Bovington is kérdéses, Munster és Saumur viszont megvolt, ahogy Felsővízköz is (bár az nem múzeum).

Ennek jobb esetben egy veteránrepülős topikban lenne a helye, akit a Roncs-Ranch emlékei felzaklatnak, az inkább ne olvassa tovább.

Kaliforniában egy városka (Irvine) 2008-ban megvásárolt egy PV-1 Ventura-t és más repülőgépeket egy tengerészgyalogos múzeum számára. 2015-ig folytak a felújítási munkák a város tulajdonában álló hangárban, azóta őrizetlenül porosodott a gép.
Mostanában a város fejleszteni akarta a területet, ennek útjában állt a hangár.

Dióhéjban: 2023 novemberében a megbízott alvállalkozó összedöntötte a hangárt és szétvágta a Ventura-t anélkül, hogy a múzeumot, vagy az érintetteket értesítették volna. Lehet sírni.

vintageaviationnews.com/warbirds-news/the-city-of-irvine-neglects-and-destroys-pv-1-ventura.html

Szintén civil roncskutató társulat foglalkozik a Vértesben a huszárokkal és katonatemetőkkel.

Győrnél civileket is bevonnak a roncskutatásba: www.kisalfold.hu/helyi-kozelet/2024/02/liberator-repulok-kutatas-bombazo-roncs-ecs

Ezek a számok a Szombathely elleni hat (1944-45) támadás összesített veszteségei, amiből a 45 március 4-ei volt a legsúlyosabb. De a bevetés célja március 4-én a pályaudvar rombolása volt és március 26-án is a pályaudvart támadták.

A háború első "terrorbombázását" a németek hajtották végre Rotterdam ellen, ahol több, mint 900-an haltak meg és 78.000-en váltak hajléktalanná. A célja pont a még nyomokban meglévő holland ellenállás megtörése volt (és itt még sikerrel is járt a hadművelet).
Nem akarom megmagyarázni a vállalhatatlant (Drezda és társai), de a "csak a szövetségesek voltak embertelen, kegyetlen, érzéketlen gyilkológépek" kép enyhén szólva is egyoldalú.

Mint említettem, utálom ezt a kifejezést. Nem véletlenül. Kicsit figyelmesebb olvasást légy oly szíves!

A bizonyítási kényszer rajtad van, hogy valamilyen dokumentációkkal bizonyítsd, hogy Szombathely esetében a szövetségesek célja a polgári lakosság kínzásán keresztül a honvédség moráljának megtörése volt. Mert a terrorcselekmények célja ilyesmi szokott lenni.
Bár nem vagyok a légi hadviselés különösebb szakértője, van egy olyan olvasmányemlékem a II. VH-ban elkövetett szövetséges bombázások kapcsán, hogy nem annyira a precíziós bombázásban jeleskedtek (bár ott volt a Dambusters eset), sokkal inkább a szőnyegbombázásban. Ha minden igaz, főleg az amerikaiak. De nem a polgári lakosság terrorizálása céljából, hanem mert ezt találták hatékonynak a hadi infrastruktúra (gyárak, vasútvonalak, utak, stb.) rombolása érdekében.
Mármint általában, mert Drezda például kimondottan a bosszút szolgálta, az már eshet a terrorcselekmény kategóriájába, ahogy tulajdonképpen az atombombák is, ha nagyon akarom. Különösen a második Nagaszakira. Azok a városok sem annyira rendelkeztek katonai infrastruktúrával, cserébe meghalt több, mint százezer ember a két városban. Jórészt civilek.

Budapest rohadt hosszú ostroma alatt is sérült meg, vált lakhatatlanná számtalan épület és lakás, halt meg rengeteg civil (csak a Regent ház felrobbanása eredményezett a pincéjében 250-300 halottat, nagyanyámék házában azért lőttek agyon az oroszok egy fiatalembert, mert bőrkabátja volt, ergo biztosan gestapós, lőttek szét a kitöréskor rengeteg civilt is a katonák mellett, stb.), mégsem hívnám terrorcselekmények áldozatainak őket.
De van egy könyvem a Székesfehérvár környéki harcokról és a szovjet katonák utána következő rémtetteiről és még azok sem esnek szerintem a terror kategóriájába.
Ja, és az I. VH-s veterán dédnagyapám a pincében halt meg az ostrom alatt, mert nem bírta a szíve a körülményeket. Valószínűsítem, volt pár hasonló eset.

Bármennyire klasszak a harcjárművek, harci repülők, hadihajók, szóval, amit főleg makettezni szoktunk, meg érdekes a történelemkönyvek lapjain, akármennyire is egy természeti csoda végig az egész Isonzó-front (legkevésbé talán a Doberdó, de ott is érdemes biciklizni) a háború egy iszonyatos dolog.
Ha valaki véletlenül Dubrovnikba megy és érdekli az ilyesmi, a montenegrói határ felé menjen tovább Kupariba és nézze meg a strandot! Egy hatalmas szállodakomplexum mellett van. A szállodák szét vannak lőve és totál kifosztva.
Ha valaki addig azt hitte volna, hogy a háború értelmes, pláne valami romantikus, hősies dolog, szerintem ott kénytelen revideálni a véleményét.

Összesen 423 halálos áldozata volt Szombathelynek, a város 4471 lakóházából 3575 sérült meg, ebből 1028 súlyosan megrongálódott.
De nektek ez csak járulékos veszteség.

Nem arról van szó, hogy nem volt bombázás. De a terrorbombázás pl. az, amikor a szövetségesek Drezdában műveltek, illetve előtte az Angliai csatában a németek angliai polgári célpontokat bombáztak az ellenség moráljának megtörése céljából. Amennyire tudom, egyik esetben sem jött be.

Magyarországon volt olyan, amikor polgári célpontokra esett tévedésből bomba (családunk Rottenbiller utcai házának lépcsőháza, vélhetően a Keleti pályaudvar kapcsán), de amúgy több-kevesebb sikerrel a hadiüzemeket (pl. Tass pusztulása a Weiss-Manfrédnál), vasúti csomópontokat, stb. támadtak.

Ezen felül egy vadászgép rácsapott egy géppuskasorozattal a kilenc éves anyámra Balatonfenyvesen 1944-ben. Szerencséjére eltévesztette.

Szombathely miért volt terrorbombázás? Jelentős és használt csomópont volt és az ország vezetése is (részben) éppen ott tengette napjait?

És Szombathely bombázása? Kicsit nézz utána.

A múltkor hallgattam a YT-on egy Ungváry Krisztián előadást. Ott egy úriembert a hallgatóságból nem lehetett lebeszélni arról, hogy Magyarországon a szövetséges légierő terrorbombázásokat követett volna el. Nyolcvan évvel az események után.
Talán a szolnoki (ebben nem vagyok biztos) vasútállomás bombázása kapcsán merült fel a dolog, mert ott meghaltak civilek is, bár nyilván nem ők voltak az elsődleges célpont. Bár utálom ezt a kifejezést, de tipikus "járulékos veszteség".

Akkor most gondoljuk el, hogy mit gondolhattak a birodalomban élők, akik ennek nyilván a sokszorosát szenvedték el!
Természetesen nem helyeselhető, de szerintem teljesen érthető a Fliegermord jelenség.
Nem lennék meglepve, ha adott esetben az Angliai csata során hasonló események történtek volna, csak mivel ők győztek, erről nem esik szó.

A "Levegő urai" c. sorozat legutóbbi részét szentelték egy olyan eseménynek, amiben bombázók fogságba esett szeményzetét lincselte meg a feldühödött rüsselsheimi lakosság. Kétkedve fogadtam, de tényleg megtörtént, persze nem pont úgy, mint a filmben.
en.wikipedia.org/wiki/R%C3%BCsselsheim_massacre
Úgy tűnik, ez még ritka és kivételes volt, de a háború vége felé megszaporodtak az ilyen esetek, még neve is volt a jelenségnek: "Fliegermord". Több, mint 300 gyilkosságról beszélnek, amiket főként náci funkcionáriusok, a rendőrség, vagy a Gestapo követett el.
de.wikipedia.org/wiki/Fliegermorde

Azt sem lehet mondani, hogy ez anomália lett volna, mert a háború után a légvédelmi tüzérség egyik tábornokát olyan parancs továbbításáért ítélték el, mely szerint a fogságba esett pilótákat az őreiknek nem kell megvédeniük.

Itt egy 1945-ös gelsenkircheni esetről írnak: www.gelsenzentrum.de/fliegerlynchmord_gelsenkirchen.htm
Ausztriai esetekről is beszélnek: www.hsozkult.de/project/id/fp-1075

Ennek fényében átértékelem, annyira mégsem volt veszélytelen egy bombázógép legénységének kiugrania, majd megadnia magát.

Köszönöm mindenkinek az infókat a Bagod határában lezuhant Halifax-szel kapcsolatban. Sikerült megtalálni az emléktáblát és a keresztet (ami feltételezem, a boombázó miatt van ott).
Ha valaki el akar oda látogatni, csak ezt fogja ott találni. Autóval megközelíthető a helyszín, 200m séta után ott is állhatunk a táblánál. Parkolni Bagod-Szentpál műemléktemplománál lehet.

Határozottan SC250. A két gyújtós még lehetne SC500 is, de a szárnya annak más.

Üdv!

Ádámnak igaza van.
Biztosan német bomba, méret ugyan nincs de valószínű hogy a 250-es család tagja.
A németek nem orr gyújtót használtak, hanem a testben voltak a gyújtók, a két lyuk helyén.

Erősen hasonlít a német SC-250-re.

Ezt a bombát Székesfehérváron fotóztam, a Bory-vár kertjében. Meg tudná valaki mondani, mi ez pontosan?
Köszönöm a segítséget!

Üdv!

Már két hete feltöltöttek Beregszászi Sándor Bf 109 -esének Balatonból kiemeléséről videót a Youtube -ra. Nekem még csak most jött szembe, gondoltam megosztom: www.youtube.com/watch

Ha korábban már fel lett töltve ide a videó linkje, és én elsiklottam felette, akkor elnézést.

Üdv.: pmheros

www.szentesinfo.hu/mozaik/2005/exkluziv/szentesi-repules.htm

Szentesi Halifax.

https://legihaboru.hu/hirek-a-szentes-mellett-lezuhant-lengyel-szemelyzetu-repulogep-rovid-tortenete

https://www.szentesinfo.hu/mozaik/2005/exkluziv/szentesi-repules.htm

legihaboru.hu/hirek-a-szentes-mellett-lezuhant-lengyel-szemelyzetu-repulogep-rovid-tortenete

Szerintem a pilótákra szinte mindenhol vigyáztak, mert a hírszerzők különösen kíváncsiak voltak rájuk. A bombázásokat megtapasztaló polgári lakosoktól okkal tartottak a legtöbb országban, itt is, de nincs konkrét tudomásom itthon meglincselt repülősökről.

"Itt a német katonák falhoz állították őket, azonban szerencsésen megúszták a kivégzést."

Nem nagyon emlékszem ilyen történetekre, hogy a németek az elfogott ellenséges repülőszemélyzetet ki akarták volna végezni. Mennyire volt ez jellemző?
Az rémlik, hogy a magyar csatások, a Stuka-, majd később Fóka-pilóták nagyon tartottak az orosz fogságba eséstől, mert állítólag a csatarepülő pilóták esetében az azonnali kivégzést jelentett volna. Legalábbis ilyesmit olvastam magyar pilóták visszaemlékezésében, de nem tudom, hogy ez valóban megtörtént-e.

Ez a Bagodnál lezuhant Halifax motorja.

www.zalatajkiado.hu/2022/01/31/a-kocsmaban-adta-meg-magat/

Sziasztok,

Tud valaki további információkkal szolgálni erről a Halifaxről és a roncsokról? Én a neten meglepően kevés dolgot találtam. Pl a Magyarország fölött lelőtt gépek Wiki-oldalán még Halifax-et sem találtam...

"Baka Péter 22 éves fiatalember. Édesapja hatására már gyermekkora óta érdeklődik a történelem iránt, hat éve foglalkozik komolyabban a militariával. A fiatalember barátjával, Nagy Péterrel együtt tanulmányozza a II. világháború zalai és vasi vonatkozású eseményeit. Főleg a hadszíntereket vizsgálják, lezuhant repülőgépek után kutatnak kisebb-nagyobb eredménnyel.

Az 1944-45-ös magyarországi légi események hatalmas témát jelentenek a gyűjtők és kutatók számára. Zalában 1945 márciusában, áprilisában vonult át a front - mondja Péter. - A hazai történelem eme szakaszának nagyon csekélyke az irodalma, hiszen az elmúlt évtizedekben nem igazán lehetett róla írni, a történelmi és más szakkönyvek tartalma nem mindig felelt meg a valóságnak. LeBaka Péterginkább régi katonai és csendőrségi jelentések, valamint idős emberek, esetleg túlélők elbeszélése alapján tudjuk rekonstruálni, hogy mi is történt fél századdal ezelőtt. Persze így is adódhatnak néha ellentmondások, de arra törekszünk, hogy minden ideológiai beállítottság nélkül a puszta tényeket próbáljuk feltárni.

Péterék szemtanúk után kutatva sűrűn járják a megye településeit. Sok esetben nehezen nyílnak meg az ajtók, az emberek nem annyira segítőkészek, egy kicsit félnek. Ez talán érthető, hiszen ők olyan világban nőttek fel, amikor tényleg igaz volt az a mondás, hogy ember embernek farkasa. A bizalmatlanság aztán eltűnik, s egy idő után már a fiatalemberek képet kapnak arról, hogy mi is történhetett akkor. Az elbeszélések és jelentések mellett a zuhanási helyszínek adják a legtöbb támpontot. Ezeket a helyeket különféle jelek alapján lehet szóra bírni: a helyszínen maradt roncsok, a lezA lezuhant Halifax-bombázó motorjauhant repülőgép által vájt kráterek, repeszek és bombák nyomai mesélnek.

A kutatás során nagyon sok mindent megtudhatunk, például azt, hogy mi is történhetett a zuhanás előtt a repülőgépen, ha harcban vett részt, akkor mivel lőtték le. A kutakodást egy kicsit megnehezíti, hogy ma már alig találni tárgyi emlékeket, ugyanis a háború után fémhiány miatt nagyon sok harckocsit és más hadászati járművet, fegyvert beolvasztottak. Sokan talán nem is gondolják Budapest felé utazva, hogy éppen ezekből a beolvasztott tárgyakból készült síneken közlekednek a mai vonatok.
Péteréknek mégis sikerült megmenteniük a közelmúltban egy egyedülálló leletet. Egy Halifax típusú bombázó motorját találták meg Bagod Szentpál nevű falurészében. Magyarországon több ilyen bombázó zuhant le, motort azonban eddig még senki sem talált.

1944. november 22-én Szombathely vasúti és ipari központját vették célba a Brit Királyi Légierő bombázókötelékei. A légelhárítás jól működött, így a támadás nem járt nagy sikerrel. Tizenegy bombázót vesztettek a britek a 614-es repülőrajból. Az egyik gép éppen Bagod határában csapódott be. A pilóta, J. Nicholson azonnal meghalt, két társa a szentpáli hegyen, másik kettő pedig még korábban ugrott ki. Ők Jugoszlávia irányába próbáltak menekülni, azonban később elfogták és beszállították őket - másik két társukkal - az egerszegi huszárlaktanyába. Itt a német katonák falhoz állították őket, azonban szerencsésen megúszták a kivégzést. Később Budapestre, majd innen Hegyeshalmon át visszatértek Angliába.

Péteréknek sikerült felvenniük a kapcsolatot az egyik túlélővel, Sydney Barlow-val. A fiatalember szívesen megírta volna, hogy hány polgári áldozata volt az angol bombázóknak, azonban nem számonkérés, hanem a korábbi események rekonstruálása volt a cél.

Az angKözépen az egyik túlélő, Sydney Barlow egy angol újságbanol öregúr - aki egyébként rádiós volt a lelőtt Halifaxon - az egyik levélben őszintén leírta, hogy akkor szembesült tetteivel, amikor Hegyeshalomnál átlépték a határt. Akkor látta meg igazán, hogy a bombázók milyen károkat okoztak a polgári és ipari létesítményekben. Amióta felvettük a kapcsolatot, azóta minden követ megmozgat, hogy minél részletesebben tudjuk leírni ezt az eseményt. A kutatás eredményét egyébként a Haditechnika című újságban szeretnénk közzé tenni, ehhez azonban még fényképeket várunk Angliából. Idén nyáron utaztunk volna ki hozzá, a személyes találkozást azonban az öregúr műtétje miatt jövő nyárra kell halasztanunk.

Péterék a Hadtörténeti Múzeumnak is jelezték a lelet megtalálását. Az amatőr kutatók természetesen azt szeretnék, ha kiállításra kerülne a darab. Annál is inkább, mivel egyre többen érdeklődnek a második világégés iránt, Nagykanizsán például repülőgépek roncsaiból, fentmaradt relikviákból szeretnének múzeumot létrehozni. Sokan talán furcsának találják, hogy éppen a második világháború harci eseményei után kutatnak. Pedig őket semmiféle ideológia, meggyőződés nem befolyásolja, csupán arra törekszenek, hogy minél kézzel foghatóbbá váljék a történelem. Minden szélsőséges gondolattól mentesen arra vágynak, hogy menthessék, ami még menthető."

Mozsár Eszter

archivum.zalamedia.hu/egerszeg/991207/kalei.html