Miért kérded?

Panzerfaust 100

1942-ben a lipcsei HASAG cég a saját szakállára fejlesztésekbe kezdett Dr. Langweiler vezetésével. Egy kézbõl
indítható, hátrasiklás nélküli páncéltörõ-gránátvetõt kívántak megalkotni, ez lett a család elsõ tagja, a Faustpatrone
klein. A töltet egy kumulatív gránát volt, mely rézbõl vagy más fémbõl készült tölcsér-formából és az ezt körülvevõ
robbanóagyagból állt. A robbanás összepréselte a kúpot és elõre lökte, amely így "átszúrta" a páncélt. A tankba hatoló
olvadt fém hõhatással megölte a legénységet vagy a teljes tank megsemmisült a belsõ lõszerkészlet berobbanásától.A
fegyver egy 80 cm hosszú, és 3,3 cm átmérõjû csõbõl állt, ami 54 g lõportöltetet (nitrocellulóz) tartalmazott. A vége egy
papír kupakkal le volt fedve, hogy ne tömíthesse el szennyezõdés. Az elejében lévõ harci fej 36 cm hosszú, és 10 cm
átmérõjû volt, ami 400 g robbanótöltetet tartalmazott. A töltet 50-50% TNT és tri-hexogén volt. Ez 140 mm-es páncélt volt
képes átégetni. A fej 28 m/s sebességgel hagyta el a csövet, ami 30 m-es lõtávot tett lehetõvé. A töltet már azelõtt
kiégett, hogy a csövet elhagyta volna, viszont kirepüléskor kisodort magával forró égésgázokat, ami sok balesetet
okozott. A fegyver egy elég kezdetleges célzórendszert kapott. Kibiztosítás után a ravaszt fedõ kart fel kellett hajtani,
aminek a teteje, valamint a fej teteje a céllal egy vonalba kellett essen.A faustpatrone-nak sok hiányossága volt, így
hamarosan több változtatást is végeztek. A fej a formája miatt könnyen lapattant a célpontról, így szélesebb, 14 cm lett,
és 39,5 cm hosszú. A töltet tömegét 800 g-ra növelték, így 200 mm-re nõtt az átütõereje. A csõ is szélesebb, 4,4 cm lett,
valamint a lõpor mennyiségét is 95 g-ra növelték. A laposabb és nehezebb fej miatt, a majd kétszer akkora töltet
ellenére, szintén csak 30 m/s-ra volt képes, ami 30 m-re volt elegendõ. Ezenkívül a célzáson is fejlesztettek, mivel a
korábbi erre szolgáló kallantyúra három jelet tettek, ami különbözõ távolságban lévõ célok ellen segített (20, 30 és 40
m). Ezt azonban már nem faustpatrone-nak, hanem Panzerfaust 30-nak hívták, utalva a lõtávolságra. Ennek a
gyártása 1943 szeptemberében indult meg. A legfõbb probléma megoldatlan maradt. A csekély hatótávolság miatt a
csövet 5 cm-re vastagították, és a lõpor mennyiségét 134 g-ra növelték. Ez 45 m/s-ra gyorsította, és 60 méterre repítette
az új Panzerfaust 60-at. A nagyobb lõtávolság miatt módosították a célzórendszert, amivel 80 m-ig lehetett vele célozni.
Ezt 1944 októberétõl kezdték gyártani. Már novemberben elkezdték gyártani a Panzerfaust 100-t. Ennek a lõportöltete
már egy két részbõl álló 190 g-os töltet volt, a csövet pedig 35 cm-el meghosszabbították. A célzórendszert 150 m-ig
módosították. 1945 januárjában kezdték fejleszteni a Panzerfaust 150-et. A töltetet 56 cm-hosszú kúpos formára
alakították, aminek köszönhetõen kisebb töltettel is tartotta a 200 mm-es átütõerõt. A csõ már nem eldobható volt, hanem 10
lövésre volt szavatolva. 85 m/s-os sebességgel, 150 m-re volt képes elrepülni. Csak márciusban kezdték a gyártását,
így mindössze néhány került ki a csapatokhoz.

juge75

Te tényleg lőttél igazi páncélököllel?

az igen és ez a második generáció?:)

Ha jól tévedek, azért őrülhetett meg, mert kapott egy "kis" stresszt, veszélyességi pótlék nélkül...:O
Javíts ki, ha tévedek.
Gyuri

Szia marci!
Pedig az már komoly birtokot ért, mert egy tankért 5 magyar hold földet adtak. A ruszin (rutén) fiatalok hamar rájöttek, hogy a partizánvadászat könnyebb befektetés. Éjjel el kell menni a megszállt falu széli kunyhóhoz /semmi veszély/, találni kell orosz fegyver alkatrészt, kicsit megverni a zsenyát, hogy még a saját falubelije se ismerje fel, és reggel már ki is lehetett végezni. Azért is járt a földjutalom! Ja és a kivégzésre is mindig volt önként jelentkező. Szép BOLDOG idők. Ja és kitartás, győzni fogunk!
Rizmajer

Szerintem életszerű. igazán akkor volt jó hatásfoka a páncélökölnek ha közvetlen közelről tudta használni. Ahoz pedig lapulni kellett. Aztán mikor közel került a tank akkor hirtelen feltérdelt és lőtt. Igazán célozni nem volt idő mert legéppuskázták volna. Nem volt komoly hátralökő ereje inkább vigyázni kellett, hogy mi vagy ki van mögötte. Apám mesélte a falujukban egy tizedes 9 t-34-est lőtt ki, aztán megörűlt. Hogy biztosan ne pattanjon le 10m-re bevárta őket.

www.dragon-models.com/html/6279poster.htm

Amiket leírtál, teljesen helytállóak. De mivel ez a figura így állítható össze, így ez van...
De akkor a képen az álló figurát (Hitlerjugend) is arcon vágja a cső? Hiszen ő sem a hóna alá beszorítva fogja...

Hát ebben a helyzetben vagy meglapul és figyeli az arcvonalat, vagy kúszik a célhoz, vagy éppen bele veti magát a fedezékébe, általában gödör vagy bombatölcsér aljára.

Mondjuk egy romos kőfalra támaszkodva hihető lenne mé ez a póz is, bár így a könyökére támaszkodva a visszarugás akkor is fájdalmas lehet.

Csak némi józan ész kell a képek és megfelelő információk birtokában ahhoz, hogy hitelesen (élethűen és korhűen) ábrázoljuk a fegyver használatát.
Kivéve ha Sci-fi kategória.

GRIFX!
A háború végén gyerekek és öregek lettek besorozva, a képen pedig egy 20-25 éves fiatal, életerős német katona van.

Ergo: nem jó a figura arra, amit készül ábrázolni.
Jó elvetődni hasra a talajon, de célzott lövéshez abszolút rossz test tartás.

Nos, ez kétséget kizáróan egy katona, és ha jól sejtem akkor Waffen SS.
Tehát kiképzést kapott, mégpedig nem is akár milyet.

Tudom hogy nem mindegy a használata, de látod, hogy vannak rá példák, hogy hogyan ne használjuk(ezekszerint...) Szerintem a Dragon se csak gondolt egyet, hogy most legyen egy ilyen figura is. Igaz, hogy nem voltam katona(ahhoz még fiatal vagyok, meg tanköteles...), de a leírtakat tudom.

De a háború vége felé nem volt idő a rendes kiképzésre.
:)

Feltételezem, nem voltál katona.
Mert ha igen, akkor tudhatnád, hogy hogyan kell egy ilyen fegyvert kezelni és hatékonyan használni.
Ennek a rakétának nagy hátra ható ereje van.
Ezért kell megtámasztani, valamint a vetőcsövet két kézzel, esetleg hónalj alatt is szorítva elsütni.
Ha nem így teszünk, mellé megy, elpazarolva a rakétát és magunkra vonva a közel levő ellenség (mivel közel kell menni vele a célhoz) figyelmét, ami egyenlő az öngyilkossággal.
A rakéta indításkor fellépő forró csóvája is komoly veszélyforrás.
Ezért van a rakétán a figyelmeztető cimke és ábra, hogyan kezeld.
Tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan használják.

Két fajta makettezés van. Van látvány-makettezés és van olyan is ami hasonlít is az eredetire...

Én is találtam pár képet... Őszintén szólva a gugli kidobott mindenfélét.
Ha azt vesszük,hogy rengeteget gyártottak belőle, és kapott belőle boldog, boldogtalan, így szerintem mindenki úgy használta, ahogy éppen tudta.

A festés témához: nézegettem archív II. vh-s színes fotókat, és a mostanában oly divatos chipping hatást egyetlen fotón nem láttam. Elismerem, látványos ezt a technikát használni, de az az érzésem, hogy vajmi kevés köze van a valósághoz. Szerintetek?

... meg juge75 képei közül a panzerfaust05-ös ábrának, ami eredetinek tűnik :)

Üdv juge75!
Nekem is kicsit furcsa volt... ródd fel a Dragonnak.:)
www.dragon-models.com/html/6279p1.htm

A célzás nem így történt, itt van pár kép.

Térdelő helyzetben lőnek, ez így nem stimmel.
Így nem tud megfelelően stabil támasztást biztosítani a célzott lövéshez.

Halaci,
Bármlyen gyanús is sztem ezek erdeti járgányok. A link:www.wehrmacht-awards.com/forums/showthread.php
Lompi

Lompi,

nem tudnád az eredeti oldalt belinkelni? A képek ugyanis nekem nagyon gyanúsak, hogy különböző korú járművekről készültek. Volt egy LRDG "emléktúra" pár évvel ezelőtt, amikor egy-egy korabeli, de természetesen teljesen felújított cw30-assal és egy SAS jeepel (meg persze kísérőkocsikkal) végigmentek az egyik őrjárati útvonalukon. Készült róla film is, úgy emlékszem egy megjelenő félig fiction, félig történelmi könyv promójának szánrák. A képek ekkor készülhettek, de a 2,5,6,9 és 10. képek szerintem nem a háború óta a sivatagban rozsdásodó járműről. Volt szerencsém a londoni IWM-ben eredetiben látni egy Líbiából hazahozott Chevy-t, azért nem volt ilyen állapotban, pedig azt már a múzeum konzerválta is. A gumik különösen gyanúsak, ami ennyire kiáll a homokból, azt a nap ennyi idő alatt már darabokra égette.

A "Truck10" képen különösen jól látszik, hogy a sivatagi homok és a szél együttes hatása szép, homokfúvott felületet hozott létre. A "Truck2" képen is meglepő a gumiabroncs állapota.

Nekem tetszik !

üdv!
egy dióhoz készült el eme figura. Mi a véleményetek róla?
előre is köszönöm!

Tettem fel képeket sivatagi roncsokról a galériába egy hk, Chevy és egy kis teherautó.
www.makettinfo.hu/forum/gallery_edit.php
Lompi

Ez pont jó referencia, ha valaki 60 éve a sivatagban rozsdásodó jármű makettjét akarja elkészíteni.

szerintem mind két kalóz igényes szép munka lett...:)

Én csak azt tudom hozzáfűzni a sivatagi vitához, hogy a Líbiai sivatagban találtak LRDG (jeepet és Chevy-t). Tanulmányozzátok a festéshez.
www.afrika-korps.co.uk/forum/viewtopic.php
www.afrika-korps.co.uk/forum/viewtopic.php

www.afrika-korps.co.uk/forum/viewtopic.php

Tibor

Ha nem "sivatagról" beszélünk, hanem konkrét helyről, akkor egyszerűbb a válasz. Az II. vh. egyiptomi-líbiai-tunéziai harcainak jelentős része a part menti 30-40 km-es sávon belül folyt. Itt a tenger felől fújó szél hozta a sós párát, ami éjszaka lecsapódott és elég alaposan meg tudta támadni a nem festett felületet. Viszont: pont ezen a hadszíntéren a járművek tényleg csak hónapokig éltek, ennyi idő pedig kevés a használat közbeni komolyabb rozsdásodáshoz. Egy elhagyott, akár csak néhány hónapja álló járműnél már valamivel elképzelhetőbb.

Üdv!
A sivatagban nappal 50 fok körül mozog a hőmérséklet, éjjel gyorsan lemegy akár -egynéhány fokig is.
Hajnalban van egy kevés pára, de utána megindul a gyors felmelegedés.

A hőmérséklet ingadozástól nappal 50fok északa meg 10.
A kicsapódó pára stb.
Autót meg harcjármávet ne nagyon hasolíts össze.
Más a felhasználásuk.
Meg a festékek is fejlődtek az utobbi időbe. Nem is kicsit.
A lánctalpon max a testre felfüggesztett tudott "rozsdásodni".
Meg milyen volt a karbantartás

Amon!
Elnézést, de a sivatagban hol van annyi víz, hogy rozsda képződjön? Igaz, hogy a rozsda oxidációs folyamat eredménye (légkörben lévő oxigén), de kell hozzá egy kis nedvesség is.
Voltam Kairóban pár évvel ezelőtt, 30-40 éves autók viszonylag igen kevés rozsdával rohangáltak.
A lánctalp rozsdásodásával sem értek nagyon egyet, mert a terhelés miatt elég masszívnak készült, ezért max vakrozsda keletkezhetett rajta, ami menet közben lekopott róla. Ha jól tudom a szovjetek a T-34-eseken a lánctalpat 500 km-énk cserélték, és igen sokat próbáloztak, hogy elérjék az 1000 kilómétert. Lehet, hogy a németeknél tovább élt a lánctalp, mert már 50-60 km-es szállítást is vasúton végeztek, nem saját lábán mozgatták a karckocsikat.
Muzzy

Jogos.
Azért írtam, hogy környezettől függ csak elfelejtettem kiegészíteni.
Lehet találni a neten szép képeket amin még a szeszámok is alig látszanak.

"inkább kosz van" ... viszont az rengeteg és bőven és nem csak az alsó fertályán a járműveknek (amit leginkább ábrázolni szokás) :) néhány színes képet elég megnézni a második világháború idejéből, és máris az lesz a következő téma, hogy egy maketten mennyire érdemes reálisan ábrázolni a koszolódás mértékét, mert ha így teszünk, akkor hiába dolgoztunk a festéssel, semmi sem látszik majd a szutyoktól :)

A rozdásodás kényes dolog valamilyen szinten.
Illetve környezettől függ.
Pl amit kiástak t-34est 50 évig a vizben feküdt és mikor kihozták zéró rozsda a festés épp volt német keresztel.
De sivatagi részen a homok szépe csiszolja festést és a nagy hőingadozás is besegít ott szépen rozsdásodnak az elhagyott dolok, meg az épek is.
Ha meg valami kiégett, felrobbant ott erősen rozsdásodhat minden.
A tankok inkább csak kopnak mint erősen korrodálódnának. Ahol megtud maradni a víz ott is inkább kosz van. Illetve a teknő részen egyébb sérült felületeken vakrozsda.

Szia,

Az "Égbolt meghódítói" topikban már szóba került ez a makett. Ott elolvashatod, hogy Ákos merített ötletet tőle. Ez persze semmit nem von le a munkája értékéből. :)

Sziasztok!

Valaki, szerintem felhasználta az Ákos Corsair-es ötletét (remélem nem fordítva történt):
www.modellversium.de/galerie/9-flugzeuge-militaer-bis-1949/4792-chance-vought-f4u-1a-corsair-tamiya.html

Igen a kipufogó dob lemez és a hő miatt gyorsabban korrodál. Pontosítanék a megfogalmazáson. Ott ahol nagy hőhatás van egy harcjárműn és nem esik útba a felmászó, felkapaszkodó katonáknak előfordulhatott rozsdásodás kis mértékben. A szállítójárművek hiánya miatt szinte mindig utaztak katonák felkapaszkodva. A háború végefele pedig szinte midig. A hosszabb egyhelybentartózkodás esetén pedig állandóan csúsztak másztak rajt a katonák álcázás közben. Ezért nem életszerű a túzott rozsda, pedig nekem is tetszik:))

Lassan készülget a Neoplan.

a kipufogódob pedig három hét alatt berozsdásodott, mert napi huszonnégy órát járt a motor. :)

Akkor, ha szigorúan vesszük amit mondassz, gyakorlatilag nem is lehetne rozsdás WW2-es harcjárműveket készíteni, hiszen az egész "csak" 6 évig tartott, és a legtöbb harcjármű nem hiszem, hogy megérte az első, vagy második "szülinapját"... Gondos karbantartás mellett sem...
Nah mindegy. Változtatni ezen már nem akarok.

Nálam ez a Trumpeter M1A1HA Abrams készülget, 1/35-ben.
Elég gyenge készlet, meg igazából kipróbálni szeretnék rajta ezt-azt, szóval csak úgy összedobtam.

Tereptarka lesz, hogy megtörjem a homokszín egyeduralmát. Még csak az alapozó/hibaelőhozó réteg van fent, amit itt-ott már megcsiszoltam.

Üdv!

Jól néz ki csak nem valóságos. Az acél sok év után korrodál. Ha egy acéldarabot félévre vízbe raksz az még csak piros lesz ami símán rongyal is letörölhető. Ráadásul holyagosan rohad a képen, úgy meg csak a lemez szokott. A németek a működőképes harcjárműveket az évszakoknak megfelelően álcázófestéssel látták el párhavonta.