/ Fórumok /

Csatahajók

Minden vizi szörnyeteg, ami mai napig csodálattal tölt el minket...
A topikhoz csak bejelentkezett felhasználók tudnak hozzászólni. Kérem, jelentkezzen be itt!
<<< Vissza Tovább >>>
1.,2.,3.,4.,5.,6.,7.,8.,9.,10.,11.,12.,13.,14.,15.,16.,17.,18.,19.,20.,
1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20.,
21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40.,
41., 42., 43., 44., 45., 46., 47., 48., 49., 50., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60.,
61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 69., 70., 71., 72., 73., 74., 75., 76., 77., 78., 79., 80.,
81., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 88., 89., 90., 91., 92., 93., 94., 95., 96., 97., 98., 99., 100.,
101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108., 109., 110., 111., 112., 113., 114., 115., 116., 117., 118., 119., 120.,
121., 122., 123., 124., 125., 126., 127., 128., 129., 130., 131., 132., 133., 134., 135., 136., 137., 138., 139., 140.,
141., 142., 143., 144., 145., 146., 147., 148., 149., 150., 151., 152., 153., 154., 155., 156., 157., 158., 159., 160.,
161., 162., 163., 164., 165., 166., 167., 168., 169., 170., 171., 172., 173., 174., 175., 176., 177., 178., 179., 180.,
181., 182., 183., 184., 185., 186., 187., 188., 189., 190., 191., 192., 193., 194., 195., 196., 197., 198., 199., 200.,
201., 202., 203., 204., 205., 206., 207., 208., 209., 210., 211., 212., 213., 214., 215., 216., 217., 218., 219., 220.,
221., 222., 223., 224., 225., 226., 227., 228., 229., 230., 231., 232., 233., 234., 235., 236., 237., 238., 239., 240.,
241., 242., 243., 244., 245., 246., 247., 248., 249., 250., 251., 252., 253., 254., 255., 256., 257., 258., 259., 260.,
261., 262., 263., 264., 265., 266., 267., 268., 269., 270., 271., 272., 273., 274., 275., 276., 277., 278., 279., 280.,
281., 282., 283., 284., 285., 286., 287., 288., 289., 290., 291., 292., 293., 294., 295., 296., 297., 298., 299.
ChevyG 430979 2009. január 28. 09:39
Válasz erre
bocs, tényleg sikerült idétlenül fogalmaznom:)

Szóval egy távoli részlet fotó kellene:D

viccet félre:olyan képet szeretnék, amin az egész hajó látható!
köszi!
üdv!
Simi 430978 2009. január 27. 23:27
Válasz erre
csatahajós!
Az eddig elkészült rész nagyon jó! Úgy tudom, Zoli tetszését is elnyerte... viszont szerintem még lehetne egy kicsit részletesebb. Ha lehet, ne nagyon dióhéjban foglald össze; hidd el, nem fogunk elaludni az olvasása közben. Szóval csak legyen nyugodtan jó terjedelmes!
Sebi 430977 2009. január 27. 22:41
Válasz erre
Ákos barátom ! Mit lehetne mondani ? Jó írás, várom a folytatást !
Sebi 430976 2009. január 27. 22:39
Válasz erre
Örülök, hogy tetszik. A maratások Gold Medal Models és Tom's Modelworks. Most akkor egy teljes képet szeretnél az egész hajóról vagy részletfotókat ? Bár amit feltettem az is részletfotó.
Sebi 430975 2009. január 27. 22:35
Válasz erre
Kösz, és mostmár remélem rövidesen befejezem.
BBalázs 430974 2009. január 27. 22:17
Válasz erre
Csatahajós!
Nagyon fa..a lett a cikked első része! Csak biztatni tudlak, mert van érzéked hozzá.
Ha kész vagy a teljes művel, azonnal figyelmeztess minket :)
csatahajós 430973 2009. január 27. 20:49
Válasz erre
Itt van lejjebb a topikban, egy elég hosszú hozzászólás, egyelőre még csak vázlat .
Ha minden igaz Horváth Zoli oldalán lesz fent a végleges változat a 3 részből, de majd ide is felteszem az egyes részeket egy kis kritika végett :).

Üdv.
BBalázs 430972 2009. január 27. 18:47
Válasz erre
Csatahajós!
Ha pontosan megadnád a cikk elérhetőségét :) - biztos én vok vak ,de nem találtam...
Tegnap ismét levetitették a Pearl Harbourt... - az a rész tetszik, mikor az Oklahoma elsüllyed, de a film maga vicces :) - már ami a történelmi hűséget illeti... Jó lenne hasonló témákban egy olyan filmet látni, mely nem elfogult.
csatahajós 430971 2009. január 27. 18:37
Válasz erre
Valakinek valami észrevétel a lenti Midwayes összefoglalóval kapcsolatban? :)

Építő jellegű negatív kritikát is szívesen fogadok!

Üdv.
Laci 430970 2009. január 27. 18:02
Válasz erre
vitrin terv
vitrin terv

Ja igen!Ilyen lenne elvileg akkor a vitrin!
Laci 430969 2009. január 27. 17:48
Válasz erre
Simi!
Na látod ez meg se fordult a fejemben,hogy a tetejét fából kéne.Eredetileg üvegnek akartam volna,de megfelelő magasságban akkor ez nem kell.Ezalatt azt értem,hogy szem magasságban akkor nem igen kell fölülről is szemlélni.Tehát akkor csak alul és felül kell fa,na meg a merevítéseknél.Na majd dolgozok rajta.Szerintem a hajó oldala felöl lesz nyitható.Mert ugye előlről vagy hátulról nehezebb "kiráncigálni" a hajót,mint oldalról ketten.
Most éppen egésznapos pihenés van,literszámra tea,meg egy szatyor gyógyszer.De majd ha jobban érzem magam akkor nekiesek a hajónak,mert hétvégére elterveztem,hogy szórógittezés lesz.
Simi 430968 2009. január 27. 16:53
Válasz erre
Lacikám!
Nem akarok beleszólni, de mi lenne, ha egy amolyan szekrény-félét csináltatnál hozzá? Fa lenne az alja, a teteje és négy kis "oszlop" támasztaná a kritikus sarkokon. És akkor lehetne körbe üveg. A világítást pedig beszerelhetnéd fölülre. Valamelyik oldalt meg nyithatóra készítenéd.
Jobbulást kívánunk, kúráld ki magad mielőbb!
Laci 430967 2009. január 27. 15:40
Válasz erre
Simi!
Terveim szerint egy üveg vitrinben szeretném tárolni ami 3 méter hosszú,50 centi széles,és 1 méter magas.Ezt szeretném spot lámpákkal kivilágítani,csak nem tudom,hogy hova kellene tenni a "hangulat világítást".Ugyanis ha fölülre szerelném akkor pont jó volna,csak mihez erősíteném őket.Ha alulra teszem akkor meg nem világítaná meg a felépítményt,csak a test alját.Úgy meg nem igazán bulis.Na meg nem is beszélve a vitrin költségvetésén,mert ugye az üveg igen nagy felületű,és zsebbe nyúlós.De majd kipréselem valahogy magamból...
Ja annyit még hozzátennék,hogy az éjszaka elkapott valami rákfene,és most lábadozok itthon.Például ma is mégcsak feküdtem egész nap és még a hajó környékéig sem jutottam,nem hogy még csináljam is.
ChevyG 430966 2009. január 27. 13:10
Válasz erre
Helló!

Szuper lesz!

a maratást meljik gyártó követte el?

tudnál küldeni egy teljes képet a hajóról (úgy értem részlet fotót)

ha javasolhatom; a vízet fújd le féníes lakkal -akár több rétegben.

üdv!
Simi 430965 2009. január 26. 21:07
Válasz erre
Laci!
Úgy gondoltam, hogy a végleges elhelyezésen kellene gondolkodnod. Szerintem kár sokáig elodázni a dolgot: előbb-utóbb úgyis meg kell oldanod a problémát. Ha előbb oldod meg, akkor a továbbiakban már nem okoz gondot, hogy az egyes dolgokat hogyan óvjad meg. Jobb tehát ha most már mindent eltervezel és elkészítesz hozzá, hogy ne nylonzsákokat kelljen már ráhúzni, stb stb... ráadásul még érhetnek is kellemetlen meglepetések a nem egészen szakszerű tárolásból kifolyólag.
Laci 430964 2009. január 26. 19:59
Válasz erre
Simi!
Hát ez jó kérdés,hogy hol fogom tárolni pormentesen a testet.Szerintem egy külön szobában lesz tárolva betekerve rongyal,vagy nylonzsákkal.Vagy nem is tudom hogy lesz még.A fedélzet elvileg gyufaszálból lesz,mert még nem találtam más egyéb használhatót erre a célra.De ha meglesz a test teljesen akkor örömmel teszem fel a topikba.
Simi 430963 2009. január 26. 19:25
Válasz erre
Hát ez tényleg jó hír! Már gondolkodhatsz is azon, hol fogod pormentesen tárolni a kicsikét... A fedélzet akkor gyufából készül majd, vagy valamilyen más megoldást választasz?
Laci 430962 2009. január 26. 19:00
Válasz erre
Simi!
Van egy jó hírem a hajóval kapcsolatban.Hétvégi erőfeszítéseimnek köszönhetően eljutottam odáig,hogy hétvégén le lesz szórógittel fújva.Ez azt jelenti,hogy utána le lehet festeni.
zs180 430961 2009. január 26. 17:06
Válasz erre
k=f
zs180 430960 2009. január 26. 17:06
Válasz erre
Sebi,
túlzás nélkül állíthatom, hogy ez lesz messze a legszebb hajód!
Gratulálok hozzá!
Kösz a kigyemezetetést, már válaszoltam is a modelwarships-os érdeklődőnek.

P.Gy.
Laci 430959 2009. január 26. 10:14
Válasz erre
Sszabi!
Igazán nncs mit!Ha esetleg tudok valamiben segíteni szólj!
Sszabi 430958 2009. január 26. 08:39
Válasz erre
Laci köszi!
Sebi 430957 2009. január 25. 22:19
Válasz erre
010
010
006
006
007
007
008
008
005
005

Jól néz ki. A Sheffieldet is láttam a modelwarships-en. Az ottani fórumon valakinek volt egy kérdése hozzád ! Én pedig szeretném megmutatni hétvégi ügyködésem eredményét.
csatahajós 430956 2009. január 25. 10:23
Válasz erre
Köszönöm!

Meglesz, még kiegészítem illusztrációkkal, meg ha esz g kis időm még a héten hozzáteszem a 2. részt is.

Simi,

majd kontaktállak a résletekért Zoli honlapjára való felkerülésért, vagy elküldhetnéd nekem az e-mail címét.

Köszi
Laci 430955 2009. január 25. 09:50
Válasz erre
Sszabi!
Konkrétan egy olyan könyvről van szó ahol az illető a kiválasztottak közé sorolhatja magát ugyanis látta élőben a Bismarck roncsát egy expedíció alkalmából.Tehát ez Josef Kaiser könyve címe pedig:Schlachtschiff Bismarck Das model im detail.
Magyarul a Bismarck csatahajó modell részletekben.Ez az emberke az eredeti tervrajzok alapján építette meg 1:100 modelljét iszonyat részletgazdagon.Na ez alapján dolgozok én is.
Simi 430954 2009. január 25. 09:47
Válasz erre
Hát ez biztosan nem a legelegánsabb dolog, az biztos! Meg az is biztos, hogy az illetőnek nincs sok fantáziája: ezer helyre lehetett volna még ezer beállításban figurá(ka)t elhelyezni.
Mekett 430953 2009. január 25. 09:47
Válasz erre
Szia csatahajós!

A könyv nagyon jó, és jó a bemutató első része is! Érdemes lenne feltöltened cikk formájában A Makettező ABC-be, hogy bárki elolvashassa a jövőben.
Sszabi 430952 2009. január 25. 08:42
Válasz erre
Persze az ötletlopás nem szép dolog, sőt...
Vedd inkább úgy, hogy a kedves illető papírmakettje egy makett, a makettről...:P
De egyébként igazad van.
Meg mondanád nekem h milyen könyvből építkezel? Én az enyimet a anatomy of the ships sorozat bismarckos részéből próbálom építgetni.
Laci 430951 2009. január 25. 06:10
Válasz erre
azért már...
azért már
erről lett koppintva
erről lett...
erről lett koppintva 002
erről lett...

Simi!
Valamikor itt a topikban lett föltéve egy link ahol a Bismarck 1:100-s papírmakettje van megépítve.Találtam egy nagyon -már bocsánat ezért az írásért- pofátlan dolgot.Ezt a fenti képen össze is lehet hasonlítani.Ugyanis nekem van egy könyvem amit egyenest németből hoztam,és felfedeztem benne,hogy ez az úriember aki papírból csinálta meg a Bismarckot totál ugyanazt a figurát csinálta meg ugyanoda ugyanúgy,mint a könyvben szereplő emberke.Szóval érted!Totál lekoppintotta.Azért tartom pofátlanságnak,mert ne lopjuk már a másik ötletét nem?Nem igaz,hogy nincs képzelőereje másik beállást találni.Azért már...
Mellesleg a német topikban büszkén mutatja a könyvet amiből segítséget merített.Na ugyanaz a könyv van meg nekem is,de én azért vagyok olyan normális,hogy tiszteletben tartom a másikat és nem lopom el az ötleteit.
Nem tudom mit szólna hozzá egy illető a versenyen,ha az ő makettjét vagy diorámáját találná ugyan azzal a beállításával vagy kidolgozással,mint egy másik.Hát azért már erre nem tudok mit lépni.
Topy 430950 2009. január 25. 00:46
Válasz erre
Csatahajós!
Csak üdvözölni tudom a kezdeményezést! :-)
Csak egy rövid közbevetés: A japánok összekeverték A Sarát és a Lexet. Azt hitték a Lexet ütötték ki a torpedótalálattal és hogy a Sara veszett oda a Korall tengeren. Mindenesetre ezek után egy Lex osztályú hordozó nem szerepelt a japán becslések között az amerikai potencált illetően.
A Sara régi repcsoportját nagyrészt a York vette át Midwaynél. Az új repcsoport nem volt még kellően felkészült, úgyhogy nem tudom milyen hatékonysággal lehetett volna harcba vetni. A Hornet zöldfülü repcsoportja (na persze köszönhetően Ring teljesítményének is) mindenesetre siralmasan szerepelt...
A Parshall könyvről talán még annyit érdemes megjegyezni, hogy az első olyan munka amely komolyan foglalkozik a doktrinával és taktikával a japán oldalról. (már annak alapján amit eddig elolvastam :-)
Üdv ... Topy
csatahajós 430949 2009. január 24. 23:31
Válasz erre
Nos elkészült az első rész, egyelőre még illusztráció nélkül.

Jonathan Parshall – Anthony Tully: Shattered Sword (Kettétört Kard)

Közel 15 évvel ezelőtt egy borongós februári napon kötelező nyelvtani pótgyakorlatként, apai szigor hatására, szomorúnak hitt sorsomba beletörődve elkezdtem olvasni az aktuálisan kiszignált olvasmányt: Walter Lord: Hihetetlen győzelem című remekművét. Bár a borítón füstölgő, furcsa formájú repülőgép-hordozó felkeltette valamelyest érdeklődésem, az előttem álló majd 350 oldalnyi szöveg nem sok lelkesedéssel töltött el – mit se tudtam akkor!

Hamarosan azon kaptam magam, hogy életem első olyan „kötelező” olvasmányát olvasom, amit nem kifejezés élvezem, de szinte szabadulni sem tudtam a könyvtől, elragadott a csodás Csendes-óceáni környezet, a rengeteg hajó és szövevényes cselekmény, amit gyerek fejjel sokszor nehéz is volt elsőre mind értelmezni. Azt hiszem abban a kedves olvasó is egyetért, hogy életkortól függetlenül a Midwayi csata Lord úr elbeszélésében igen izgalmas és lebilincselő bárki számára, aki egy kicsit is érdeklődik a Csendes-óceáni háború iránt.

2005 végén, rendszeres fórumozás után kezdett körvonalazódni, hogy egy új, minden eddiginél részletesebb és érdekesebb összefoglaló van készülőfélben eme döntő ütközetről. Az már az előzetesekből is kiderült, hogy valami teljesen újszerűt kapunk, alátámasztotta ezt a két szerző, Parshall és Tully urak nyílt levélben folytatott szakmai vitája Dallas Isom professzorral az US Navy Proceedings folyóiratán keresztül. Szerzőpárosunk nem kevesebbet állított, mint hogy a Lord könyvben és a nyugati közgondolkodásba beágyazódott ’urbánus legendák’ nagy része nem igaz, sőt a történelmi tényként kezelt tényeket is vitatták.

Ez már előrevetítette, hogy kihagyhatatlan forrásműről lesz szó, ezért hát szerencsémre a sors megadta hogy nem sokkal a megjelenés után elolvashassam (ismét apukám jóvoltából – ezúton is köszönet érte !)

Annyit azt hiszem, hogy előljáróban elárulhatok, nem csalódtam, egy kicsit sem, egyszerűen letehetetlen olvasmány és igazi katarzis érzés annak ellenére, hogy az ember tudja előre a végkifejletet.

Ezt az írást egy összefoglalónak, kedvcsinálónak és a 4 híres japán hordozó technikai hátterével egy picit mélyebben foglalkozó értekezésnek szánom.
A 640 oldalas terjedelem tekintetében és a szerzői jogok tiszteletben tartása érdekében a teljesség igényét nélkülöztem, csak a legfontosabb vagy érdekesebb részekre térnék ki.

A könyv teljes mértékben a japánok szemszögéből vázolja az eseményeket, gyakran olyan érzésünk van mintha ott állnánk Nagumóval az Akagi kisszoba méretű parancsnoki hídján 6-od magunkkal úgy, hogy egy hatalmas térképasztalt kerülgetünk és mindeközben odakint a légvédelmi-gépágyúk tüzétől hangos fedélzet felett cikáznak a különféle amerikai bombázók és próbálunk egy sor igen fontos stratégia döntést meghozni – az ember máris kezdi átértékelni magában az amúgy a hordozós operációkhoz általában kétbalkezesnek ábrázolt öregecske admirálist. Egyébként ez önmagában is érdekes, hogy miért pont Nagumo volt a Dai Ichi Kido Butai (az 1. Repülőgép-Hordozós Flotta) parancsnoka? De itt már el is érkezünk az első komolyabb, a megszokottól eltérő elemhez. Yamamoto személyét ugyanis az amerikai források tisztelettel és kiemelten szokták kezelni, ehhez képest íróink, ha szabad egy kis képzavarral élni, leszedik szegényről a keresztvizet is.

És akkor itt érdemes megemlíteni, hogy Parshall professzorék sok éves előkészítő munkája leginkább abban különleges, hogy megkeresték az elsődleges forrásokat és kizárólag a japán alapművekre támaszkodtak, kerülve ezzel a fordításból eredő ferdítéseket; Mitsuo Fuchida (az Akagi légicsoportjának főnöke, a Pearl H. elleni támadás támadásvezetője) volt az a japán személy akinek szemtanúi elbeszéléseire nagyban hagyatkoztak a korábbi angolszász másodlagos források, azonban sok más elsődleges forrás tanulmányozása után kiderült, hogy Fuchida sok mindenre bizony nem úgy emlékezett, illetve némi rosszindulattal feltételezhetnénk, hogy hazudott. A japán kultúra kicsit mélyebb ismeretével illetőleg a józan ítélőképesség használatával könnyen kikövetkeztethető, hogy Fuchida valószínűleg sokat szépített a történeteken, mintegy végletekig kitartva a ’halottról jót vagy semmit’ elve mellett és ezzel szabad utat adva az amerikai történetíróknak, hogy megírják a saját történelmüket egy fergeteges sikertörténetbe öntve, kicsit amolyan a mai média által generált ’hírek’ mintájára (ezzel persze egy jottányit sem szeretném csökkenteni a US Navy érdemeit, magam is nagy rajongója lévén).

Kezdjük akkor a tervekkel és a stratégiai, taktikai hibákkal. Mint ismeretes, Japán 1941 decembertől egészen 1942 március-áprilisáig egy folytonos, szinte hihetetlen győzelmi szériát produkált (egy két kivétellel – lásd wake-i fiaskó), gyakorlatilag minden komolyabb ellenfelüket megruházták minimális veszteséggel és a fél Csendes-óceánt az uralmuk alá hajtották, annak minden természeti erőforrásával egyetemben – gondolok itt főleg az olajra, amiért egyáltalán a japánok háborúba indultak.
A tengerészeti műveletekben természetesen a főszerep a viszonylag friss Dai Ichi Kido Butaira hárult (továbbiakban KB) amely a Japán Császári Haditengerészet és talán a világ akkori legkifinomultabb 6 hordozójából állt: az Akagiból, a Kagaból amelyek az 1.-es hordozó köteléket adták, a Soryu és Hiryu általá alkotott 2.-es és a legeslegmodernebb Shokaku és Zuikaku (utóbbi alig pár hónapja készült el) adta 5.-ös divízióból épült fel – később részletesebben erről. E hat hajó együtt kétséget kizáróan az akkori kor (1942 első fele) legütőképesebb és legfélelmetesebb haditengerészeti csoportosítás volt a világon – természetesen az amerikaiak és valamelyest a britek is rendelkeztek ekkora potenciállal, de egyedül a japánok ismerték fel a hordozókban rejlő igazán nagy ütőerőt: a csoportos működtetést amely az ősi erő-összpontosítás törvényén alapulva tökéletesen működött. Magyarán 2 hordozó együttes ereje több, mint 2X-es támadóerőt jelentett, hiszen a hajók önvédelmére a szűkös repülőgép mennyiségből kevesebbet kellett elhasználni (hiszen a 2 hajó fedezéséhez nem kellet 2X annyi vadászgép és egyéb kíséret ha együtt operáltak) és a már fentebb említett, modernebb időkben „n a négyzeten” (n-squared law) matematikai bizonyosság alapján a dupla létszámú harcigép 2,5-3X erőt képviselt. Nem vállalkozom rá, hogy a 6X-ra duzzasztott léptéket is kiszámoljam (hiszen természetesen ez nem lineárisan nő), de el lehet képzelni, hogy ennyi, egyenként 60-70 gépet üzemeltető japán hordozó hogyan viszonyult egy 40 gépet hordozó brit Illustrious osztályú egységhez képest.
Ehhez még hozzájött a japán pilóták sok éves harci tapasztalata és a fedélzeteken helyt kapó repülőgép típusok élvonalbeli mivolta is, de önmagában a számbeli fölény garantálta a japánok sikerét, akárhol jelent is meg a KB.
Éppen ezért a japán stratégiai tervezésben döntő tényezőként szerepelt ez a kötelék és Yamamoto bátran tervezett vele. Itt meg kell említeni Yamamoto óriási szerepét a japán tengerészeti operációk tervezésében és annak keresztülvitelében. Szerzőpárosunk a szokásos, pátoszos képet kicsit valóságosabbra színezik ki azért, habár a nagy admirális zsenijét ők sem vitatják, de ehhez sok rövidlátóság és erőszakos, egoista megnyílvánulás és gyerekes viselkedés társult. Yamamoto és vele együtt Nagumo hírnevét is a Pearl elleni támadás alapozta meg, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Pearl-i, rendkívül kockázatos vállalkozás volt a totális biztosítéka annak, hogy az amerikaik a végletekig fognak harcolni, gyakorlatilag ellehetetlenítve a japánok egyetlen esélyét egy rövid, sikeres villámháború utáni, számukra kedvezményes feltételeken alapuló béke megállapodás megkötésére.
Nagumo és a KB Pearl után semmi igazán komolyat nem tett le az asztalra, a brit flotta meglehetősen gyengécske Indiai-óceánon operáló kötelékei elleni támadást leszámítva (ahol pl a Soryu zuhanóbombázói 100%-os találati arányt értek el a Cornwall és Dorsetshire cirkálók ellen – 13ból 13 találat!).
Yamamoto a midwayi csapást ellenző vezetők felé azzal fenyegetett, hogy lemond, ha nem az ő általa eltervezett stratégiát követik a háború későbbi szakaszában (értsd a Csendes-óceánon, nyugati irányba való terjeszkedés politikáját).
Yamamoto zsarnoki módon bánt parancsnokaival is és úgy biztosította vezetését lefelé is, hogy közvetlen parancsnokait ő maga választotta és nem a rangidősség szerint hagyta (ahogy normál esetben lett volna). Pontosan itt jött a képbe Nagumo, aki főnökével ellentétben régi vágású, csatahajós (gun club)admirális volt és Jizaburo Ozawa tengernaggyal (aki később maga is irányította az akkor már Mobil Flotta néven létező hordozó köteléknek 1944ben és egyébként a leginkább hozzáértő és mellesleg rangidős, hordozókhoz értő admirális hírnevében állt) szemben élvezte Yamamoto bizalmát. Viszonyuk messze nem volt felhőtlen, de Nagumo egy, mindennél fontosabb dologban tökéletesen megfelelt Yamamotónak: soha nem kérdőjelezte meg főnöke parancsait és szinte vakon végrehajtotta őket. Később, mikor aztán balul sültek el a dolgok, könnyű volt Nagumora kenni a felelősséget, de mi sem bizonyítja jobban Yamamoto bizalmát felé, minthogy még 1942 folyamán a Salamon-szigeteki légi-tengeri csatában „az öreg” kapott egy lehetőséget a javításra.

De térjünk vissza a tervekre: szó mi szó, nem volt könnyű helyzetben a japán vezérkar és a hadsereg 1942 áprilisában, a kezdeti győzelmi széria végén; hogyan is menjenek tovább a dolgok, hangzott a stratégiai dilemma. Ahelyett azonban, hogy konszolidálták volna a megszerzett területeiket, további támadásokra szánták el magukat, először Burma ás India irányába aztán a Dél-Csendes-óceánon. Azt zárójelben jegyzem csak meg, hogy minden egyes mérföld amit tovább terjeszkedtek, hatalmas plusz terhet rótt az amúgy is pattanásig feszített japán kereskedelmi- és ellátóhajó forgalomra, hiszen nekik oda-vissza, tehát dupla távolsággal kellett tervezni.
Természetesen mindenhol, ahol komoly tengeren vagy tenger felől érkező ellenállással lehetett számítani ott a KB hathatós támogatására számítottak.
Ez biztosította, hogy a 6 hajó konstans üzemben legyen a háború első felében, ami megszedte a maga vámját.
Érdemes itt kitérni egy picit az Indiai-óceánon a britek ellen végzett műveletekre, amelyek eléggé kevéssé ismertek a nyugati forrásokban, de szinte hihetetlen módon sok tekintetben előrevetítették a 2 hónappal később bekövetkező eseményeket.
Erre az akcióra a Kaga egy kisebb hajtóműhiba illetve egy zátonnyal való találkozás miatt nem társult féltestvéreihez; történt azonban, hogy a Colombo elleni légitámadások során egy kétmotoros brit bombázó (Bleinheim?) meglepte a japán köteléket, olyannyira, hogy csak akkor eszméltek rá, hogy egy ellenséges repülőgép támadja őket, amikor a Hiryu körül hatalmas víztölcsérek csaptak fel. A légi fedezetet adó Zerok vonalán a magányos támadó minden gond nélkül átsunnyogott. Ekkor voltak akikben felmerült a radar ötlete, de nem tedtek semmit egy hathatós megoldás keresésének érdekében, holott ez tökéletesen mutatta, mennyire sebezhetőek is voltak valójában.
Ennél sokkal nagyobb aggállyal töltötte el Nagumot az 5. divízió szerencsétlenkedése a saját támadásuk megindításakor. - A japán hordozós harci doktrína szerint az egy kötelékben tevékenykedő két hordozóhajó közül egy támadás során az egyik csak zuhanóbombázókat, a másik csak torpedóvetőket indít, közös vadászgép kísérettel (szemben az amerikai taktikával ahol a deck load strike érvényesült – azaz a hordozó a nagyobb átütőerő érdekében az összes támadó gépét elindította). A japán megoldás sok szempontból előnyösebb volt, rövidebb indítási időt tett lehetővé (lásd az amcsik szerencsétlenkedését pont Midwaynél az ellenkezője miatt) és több hullámban, mélységben való támadást a 2 irányból érkező (tehát 3 dimenziós) csapás megtartásával együtt. Bizonyos fokig azt lehet mondani, hogy a japánoknál a légi egységet a két hordozó együttes gépparkja adta ki – ez persze kivételes összhangot és koordinációt feltételezett mind a hajók mind a rep. személyzet részéről.
Ezt a japánok még tovább vitték és amikor a kötelékek egy nagy egységben, a KB-ban együtt tevékenykedtek akkor az egyes géptípusok indítását egy egész divízió vette át, jellemzően az Akagi és a Kaga torpedóvetői mentek a Soryu és a Hiryu zubóival, ha hajó elleni támadásról volt szó.
Az Indiai-óceáni műveletben a Kaga kiesése miatt az egyensúly kicsit megborult és a Kaga helyét az 5. div. vette át az Akagi mellett. A két újonc hajó kevésbé tapasztalt személyzete azonban nagyon elhúzta a torpedók felszerelését rengeteggel késleltetve ezért a saját támadást, kiszolgáltatva így a hajókat jóval hosszabb ideig az ellenség támadásának – hiszen a KB alapvetően egy portyázó fegyver volt és a hordozós hadviselés alapigazsága, hogy üss, mielőtt téged ér ütés; magyarán aki először támadott átütő erővel az jó eséllyel nyert is, főleg, ha az ellenség még nem indította el a saját támadását.
Ilyen állapotban érkezett el a KB 1942 május elejére, ahol már javában zajlott a felkészülés a déli és nyugati hadműveletekre, az áprilisi Doolittle féle támadást (és Yamamoto újabb hisztijeit) követően.

De mint mindennek, ennek is megvolt az ára – Yamamotónak be kellett vállalnia egy déli hadműveletet a Port Moresby elleni támadás fedezésére (hisz tudták hogy egy ideje egy amerikai hordozó arrafelé garázdálkodik) illetve a már eleve grandiózus midwayi műveletbe be kellett vonnia a japán vezérkar mindenkori mumusa elleni biztonsági lépésként, egy, az Aleutok elleni támadást. Tehát a közhiedelemmel ellentétben ez nem egy elterelő hadművelet volt, hanem a vezérkar által Yamamotóra kényszerített akció beillesztése a tervbe, amire értékes erőforrásokat kellett elpazarolnia, minimális taktikai előnyök érdekében.

Mint már annyiszor korábban az MI hadművelet Midway ellen zömében a KB hathatós támogatására épült, hiszen végül is a cél az amerikai flotta maradványainak, elsősorban a hordozóinak a kicsalogatása és megsemmisítése volt. Ehhez a szokásos hat hordozót és kíséretüket sorakoztatták fel, a hatalmas japán flotta többi hordozóját, a teljes csatahajó állományt és szinte az összes elérhető cirkálót és rombolót szétosztották különböző, szétforgácsolt kötelékekbe, amelyek önmagukban nem képviseltek igazán nagy koncentrált ütőerőt. Ahogy az írók fogalmaznak: az embernek az az érzése, hogy sok hajó illetve kötelék csak azért van ott, hogy csináljon valamit és ne maradjon ki a buliból, de vagy túl távol voltak egymástól ahhoz hogy hathatósan támogassák egymást, vagy szimplán értelmetlen feladatot láttak el, vagy maguk a hajók alkalmatlanok voltak komoly műveletekre és kerestek nekik valami feladatot – például az Aleuti művelet támogatására bevetett Ryujo és Junyo hordozók nem igazán tudta volna hathatósan erősíteni a KB-t, sem sebességük, sem egyéb hiányosságaik miatt, mint pl zuhanóbombázók nem fértek fel a liftre, vagy nem tudtak eléggé felgyorsítani hogy a rövidebb fedélzetükről a torpedóvetők megterhelve fel tudjanak szállni. Kiemelik, hogy például Kurita admirális 7-es cirkáló köteléke (Mogami osztály 4 hajója) sokkal több hasznot hozott volna a KB hordozóinak amúgy siralmas légvédelmének erősítésében, semmint egy előretölt, különálló tűztámogató csoportként (Amira amúgy is ott volt Kondo admirális 2. flottája 2 csatahajóval és számos cirkálóval).
A főerő száz mérföldekkel a hordozók után helyezése is azt jelentette, hogy Yamamoto legalább 1 napnyi távolságban lesz hordozóitól ha azok komolyabb felszíni csatába keverednek. De akár előretolt csali/fedezetként is bevethették volna a masszív csatahajókat, elvonva ezzel a sérülékeny hordozókról az esetleges légitámadások egy részét (mellesleg a csatahajókban érdemi kárt ekkor még csak torpedókkal tudtak volna tenni, ugyanis a US Navy nem rendelkezett 1000 fontos/445 kg-os páncéltörő bombákkal az SBDk számára 1942 elején!) – ebből tanultak is a japánok és később már alkalmazták ezt a taktikát.

Itt elérkeztünk az egyik komoly „mítosz”-hoz, hogy tudniillik a japánok hatalmas túlerőben indultak az amerikaiak ellen és a hős jenkik hihetetlen ’odds’-ok ellen nyertek. Ha megnézzük a műveleti tervet, láthatjuk, hogy a Föld felületének mintegy 35-40%át kitevő Csendes-óceán teljes északi medencéjére terjedt ki, olyan távolságokra voltak egymástól a kötelékek amelyeket az európai hadszínterekhez szokott ember felfogni is nehezen tud (ha csak abba belegondolunk, hogy Hawaii és Midway, amelyek látszólag „egy köpésre” vannak egymástól kb. 1000 mérföldre/1800km-re fekszenek egymástól – hozzávetőleg Budapest-London hasonlattal tudnám jellemezni irány és távolság tekintetében).
Magyarán csakis kizárólag a KB akkor még 6 fős létszámú hordozókontingense önmaga állt szemben a TF16-17 öt potenciális hordozójával, plusz Midway-en számolhattak még körülbelül egy hordozónyi mennyiségű géppel. Mint tudjuk az arányok 4-3-ra módosultak, azonban az amerikai hordozók több géppel szálltak harcba (mind kapacitás mind a japánok feltöltetlen légicsoportjai miatt – lásd lejjebb). Kijelenthetjük tehát, hogy közel azonos mennyiségű géppel vágtak neki az ütközetnek, szó sem volt fölényről a japánok oldalán.
Ha még azt is hozzátesszük, amit a japánok nem tudtak, hogy a Saratoga a januárban elszenvedett torpedó találatából felépülve és újjáépítve mindössze 3 napnyi járásra volt a csatától, fedélzetén tele tartalék gépekkel plusz a saját állományával akkor a balansz toronymagasan az amerikaiak felé billen.

Még sorolhatnánk a terv hiányosságait és rugalmatlanságát, de nem csak maga a terv volt lyukacsos, hanem a felkészülés is.

Jellemző, hogy bár a terv rendkívül komplex és összetett volt, nem hagytak időt sem a gyakorlatozásra, sem a hajók már már igencsak esedékes karbantartására (a rend kedvéért megemlítendő, hogy az amerikai hordozók is hasonló státusban voltak), de ami még ennél is komolyabb hiba, a repülőgép állományt sem töltötték fel! Gyakorlatilag a KB a háború kezdetekkor meglévő légicsoportokkal harcolt és a veszteségeket csak minimális szinten pótolták. Igaz ez csak részben vezethető vissza doktrinális okokra, hiszen még ekkor, 1942 közepén is a japánok egy rövid háborúval számoltak és nem állt még át a gazdaság a háborús termelésre. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy a Nakajima féle B6N2 (Type 97) hordozófedélzeti támadógépekből mindössze 8 darabot gyártottak egész 1942 folyamán!
Természetesen a legénységekre is ráfért volna egy pihenő, de a győzelmi mámor miatt mind a vezetők, mind a tengerészek, mind a pilóták rutinfeladatnak könyvelték el az egész akciót.

De még minden egyes hanyagság, tervezési hiányosság és balszerencse ellenére is a japánok jó eséllyel indultak volna a csatába, ha megvan mind a 6 hajó egysége.
Azonban a Lexington feltűnése Rabaul körül aggodalommal töltötte el a japán vezérkart és mielőbb támadóművelettel próbálták elejét venni az amerikaiak további portyázásának. A Port Moresby ellen irányuló MO hadművelethez Yamamotonak fedezet kellett biztosítani, ez volt az MI művelet jóváhagyásának feltétele számára, amely saját perszonális ügye volt. Yamamoto elkövette azt a hibát, hogy az esszenciális erőösszpontosítási hadászati törvényt megszegte és erői egyharmadát, 2 legjobb hordozóját „kölcsönbe” adta a déli műveletek flottaparancsnokságának.
A szerzők fogalmazásában két fajta hadművelet/célpont létezhetett volna ekkor a japánok számára: olyan amihez nem éri meg bevetni a KB-ait és olyan amihez az egészet kell!

Az MI hadművelet a Korál-tengeri csata néven, az első hordozó-hordozó és horizonton túli tengeri csataként vonult be a történelemkönyvekbe. Az ütközet komoly kihatással volt mindkét oldal további terveire, ugyanis az amerikaiak elvesztették a Lexingtont és a Yorktown is közepesen sérült, a japánok meg a Shoho könnyű hordozó elvesztésén kívül elszenvedték a Shokaku harcképtelenné válását és a Zuikaku légicsoportjának gyakorlati megsemmisülését. Fontos hozzátenni, hogy amíg az amerikaiak mindent megtettek, hogy a Yorktownt alig 3 hét alatt újra csatasorba tudják állítani Midwaynél, addig a japánok meg sem próbálták az amúgy sértetlen Zuikaku feltöltését gépekkel, holott a Shokaku gépeinek jelentős része megmaradt és szervezhettek volna át szárazföldön üzemelő gépeket is amelyet a hajó pilótái használhattak volna. Ha a Zuikaku is eléri Midwayt, könnyen meglehet, hogy döntő tényezőként szerepelt volna, hiszen mint látni fogjuk, az ütközet sokkal kiélezettebb volt mint azt általában elintézik egy egyszerű amerikai győzelemként.
Laci 430948 2009. január 24. 17:45
Válasz erre
acél tengely vagy hogy van ez
acél tengely vagy...
de szép orr
de szép orr

Simi!
Akkor szép sorban a kérdéseidre.Elsőként kezdeném azzal,hogy a festést én fogom csinálni csak annyiban lesz segítségem ezügyben,hogy egy autófényező rokonommal kevertetem ki a színárnyalatokat.Igen ebben van már jártasságom,hogy lakkozni kell a felületet,elkerülve a későbbi kellemetlenséget.Sajnos már estem bele ebbe a csapdába!Másodszor pedig mivel szerencsétlen hajó nem volt hosszú életű -leszámítva a 2 évnyi építését- nem hiszem,hogy volt ideje rozsdásodni a bevetés alatt.De javíts ki ha tévednék!
A lakkozásról annyi fogalmam van,hogy talán azt kell utolsó fedőrétegként felvinni festés után vagy mi.Természetesen matt áttetszőt.
Harmadszor írtad a csavartengelyek színét.Na most itt többféle verziót is láttam már.Van aki színre fújta,volt már aki réz színűre festette a csigával együtt,vagy éppen acél színűre lett fújva.Ezt fent mellékeltem is,bár fekete fehér,de a csigánál össze lehet hasonlítani a két színt.Mondjuk rengeteg képen látom,hogy egyes épített verziók színre fújták a tengelyt,ami azt jelenti,hogy a te elméleted támasztja alá.
Van viszont egy kérdésem feléd!
A hajócsiga én szerintem bronz öntvény lehetett,tehát én is olyanra fújom.Csak azért írom,mert láttam olyat is aki feketére nyomta.
Mellékeltem egy képet az orr részről,mert annyira tetszik a tetején lévő "korona" amin a zászlórúd állt.Anno az elsőn másodjára,a másodikon elsőre sikerült.Vélemény?
Simi 430947 2009. január 24. 15:09
Válasz erre
Lacikám!
Rendesen belehúztál! (Persze nem úgy, mint a szocik.) A festést te fogod csinálni, vagy valaki mást hívsz segítségül? Különben az a tanácsot szeretném adni, hogy a festék száradása után lakkozd is le, mert a festék lakk nélkül szépen lassan el kezd öregedni, fakulni és lehet árnyalti eltérés a később lefestendő felépítmények színétől. Fogod enyhér rozsdázni itt-ott, vagy makulátlan tiszta lesz? Az un rozsdázást a lakkozás előtt kell megejteni.
A csavartengelyek milyen színűek lesznek? Én mindig a testtel azonos színre fújom, mert egy hajós barátom szerint (+Katona Miklós; számomra abszolut tekintély az ő véleménye) az sohase volt réz színű.
Mekett 430946 2009. január 24. 12:50
Válasz erre
Sziasztok!

Szívesen feltesszük a könyvbemutatót és egyéb, hajózással, hajómakettezéssel kapcsolatos cikkeiteket a Makettinfóra. Ha ebben bőárkinek segítségre van szüksége, szóljon bátran és állunk rendelkezésére.

Üdv
Mekett
Laci 430945 2009. január 24. 12:27
Válasz erre
Simi!
Hurrá!Kész van a Bismarck mindkét oldalán a hűtőrendszer.Éjszakai műszakból reggel 5-kor hazaérve úgy gondoltam nem fekszek le aludni,hanem inkább csinálom a hajót.Mivel majd inkább este alszok ezért meg is lett az eredménye.Úgy terveztem,hogy kb max 1 hónap és kész lesz a hajótest teljesen,de túlteljesítettem magam és az 1 hónap drasztikusan lecsökkent 2 hétre.Remélem!Tehát holnap kijavítom a lyukakat a testen és utána jöhet a többi.
Hajókovács 430944 2009. január 24. 07:49
Válasz erre
Szia Gyuri!
Köszönöm a NATO hadihajók listáját,kb. ennyire is számitottam.
Remélem a többiek is jelentkeznek a műveik listájával, ami a minőséget illeti, csatlakozom a csatahajós véleményéhez.
Szóval , ha időd engedi,kezd el leporolni a zsengéket is,főleg a nagyokat.
A parlament folyosóin egyébként is félhomály van.

üdv János
csatahajós 430943 2009. január 24. 00:02
Válasz erre
:O Amire a doktorúr azt mondja hogy gyenge munka még nyugodtan befér az erős középkategóriás mai mezőnybe...!
zs180 430942 2009. január 23. 23:53
Válasz erre
Csatahajós,

köszönöm szépen!

P.Gy.
zs180 430941 2009. január 23. 23:50
Válasz erre
Hajókovács,

az általam épített NATO-hajók listája az építés időrendjében:

- H.M.S. Tiger, (helikopterhordozó cirkáló) 1:700, Matchbox, gyermekkori zsenge, de mint hajó érdekes, ritka.
- H.M.S. Ark Royal IV (a brit flotta eddig épült legnagyobb hordozója) 1:700, Fujimi, szintén régi kitem, elég gyenge munka, de nagy, látványos hajó.
- H.M.S. Active (type 21 rakétafregatt) 1:600, Airfix, ezt már igyekeztem feljavítani, de az ecsetes festés nem szép.
- U.S.S. Eisenhower (Nimitz-osztályú repülőgéphordozó) 1:720, Italeri, itt legalább a hajótest fújva van, de a repülőfedélzet sajnos nincs. Jó nagy.
- H.M.S. Glamorgan (County-osztályú rakétaromboló) 1:600, Airfix, ma is vállalható kitem.
- H.M.S. Achilles (Leander-osztályú rakétefregatt) 1:600, Airfix, most is tetszik.
- H.M.S. Invincible (könnyú repülőgéphordozó) 1:700, Revell, ismered, jelenleg a Közlekedési Múzeumban van kiállítva.
- H.M.S. Sheffield (type 42 rakétaromboló) 1:700, Revell, megtekinthető a www.modelwarships.com oldalon.
- H.M.S. Brilliant (type 23 rakétafregatt) 1:700, WEM, még nincs kész (ld. alább)

Üdv

P.Gy.
csatahajós 430940 2009. január 23. 23:46
Válasz erre
Szia Simi!

Köszönöm, megfontolom az ajánlatod ; Zoli írásai tényleg jók, bár sok mindenben nem értek egyet vele (elsősorban az anyahajó-hordozó nevezéktanban), de úgy gondolom ettől csak érdekesebb a dolog :).
Egyébiránt első körben csak egy rövidebb összefoglalóra gondoltam, de végül is miért ne.

zs180!

Bravo Zulu ;)! Azt gondolom a tapsvihar itt se lesz kisebb mint a külföldi kollégák részéről (modelwarships).
zs180 430939 2009. január 23. 23:11
Válasz erre
H.M.S. Brilliant
H.M.S. Brilliant

Íme a szinte időtlen idők óta épülő kis hajóm, készen a festésre.

P.Gy.
ChevyG 430938 2009. január 23. 19:49
Válasz erre
na igen, de lusta is vagyok ám!:)
Simi 430937 2009. január 23. 19:15
Válasz erre
csatahajós!
Nem tudom, hogy ismered-e ezt az oldalt: olli.freeweb.hu/index.html? Mi lenne, ha erre a színvonalas kis oldalra írnál egy jó kis összefoglalót arról a könyvről? Zoli egy nagyon szimpatikus, normális ember. Az én Hood-os cikkemet is azonnal befogadta. Szerintem az írások is színvonalasak. Jó volna, ha ez az oldal egy amolyan gyüjtőoldal lehetne hajós témában és pl évek múlva is el lehetne olvasni azt a cikket, nem csak most. Ha gondolod, szívesen közvetítek.
Laci 430936 2009. január 23. 19:12
Válasz erre
az első Bismarck modellem 1998 001
az első Bismarck...

ChevyG!
Ebben van valami,hogy egyszerűbb,bár a fenti képet nézd meg és így szerintem a Balti csík így is kiadja a hajó alakját.Mondjuk nem kívánkozok vitatkozni,mert ízlések és pofonok.
csatahajós 430935 2009. január 23. 17:59
Válasz erre
Szia EDE!

Hát maradjunk abban hogy kérdezzetek és válaszolok :)...kicsit sokáig tartana lefordítani.

Mellesleg megjegyezném, hogy engem annyira magával ragadott a könyv, hogy 3 éjszaka alatt kiolvastam (2006 Karácsonyán). Tényleg lebilincselő és egészen más képet fest a midwayi ütközetről, mint ami a Walter Lord könyv és a többi, jellemzően nyugati források alapján kialakul az emberben.
Többiektől elnézést a sok 'OFF' topik hozzászólás miatt de ezen a fórumon nincs pü ahogy láttam...

Holnap akkor ha lesz egy kis időm ehet h írok egy kis cikket ide, összefoglalva a könyvet kiemelve az Akagi-s részt, persze csak ha van rá érdeklődés :D
ChevyG 430934 2009. január 23. 17:58
Válasz erre
én az egyszerűségért szeretném a v.szürkét. (és így jon kia a hajó gyönyörű formája)
Laci 430933 2009. január 23. 17:27
Válasz erre
javítások helyei 002
javítások helyei...
javítások helyei 003
javítások helyei...

ChevyG!
Az én hajóm is hasonlít az eredeti hajó életéhez.Ugyanis ahogy építem úgy kapja a festét is.Azaz most kb. az 1939-es állapotában van.Tehát a hajótest itt is békebeli szürke.Ahogy halad előre az építése úgy kapja meg sorba a festéseit.Azaz mikor kész van az egész hajó elvileg 1940-es állapotában lesz,ami teljesen szürke.Utána festem fel a Balti csikozást amit 1941 májusában viselt egy darabig.Ugyanis nekem így tetszik legjobban.

Simi!
A fenti képeket direkt neked tettem fel.Ezek azok a bizonyos apró kis lyukak mélyedések amiket majd festés előtt ki kell javítani.Sajnos ez a gitt átka.
ChevyG 430932 2009. január 23. 16:49
Válasz erre
Helló!

Egyenlőre a Dragon-t szeretném megépíteni (a sima v.szürke verziót (1940?))

A 144-es majd nagypapa koromban, márcsak cirka 40év:D

Attól még, hogy nem írok sokat, még követem a munkádat, grat! ámulok és bámulok!
ChevyG 430931 2009. január 23. 16:45
Válasz erre
Melyik cég gyárt korlát maratást 144-150 körüli m.arányban?
Laci 430930 2009. január 23. 14:33
Válasz erre
ChevyG!
Ezt a Bismarck 1:144-est én is néztem,kicsit csodálkoztam is,hogy ekkora arányban csak repülőket láttam még piacon.Ami azt jelenti nem semmi lehet azért,mert ekkora arányban kereken 175 cm hosszú.Azért ez sem rossz.
<<< Vissza Tovább >>>
1.,2.,3.,4.,5.,6.,7.,8.,9.,10.,11.,12.,13.,14.,15.,16.,17.,18.,19.,20.,
1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20.,
21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40.,
41., 42., 43., 44., 45., 46., 47., 48., 49., 50., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60.,
61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 69., 70., 71., 72., 73., 74., 75., 76., 77., 78., 79., 80.,
81., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 88., 89., 90., 91., 92., 93., 94., 95., 96., 97., 98., 99., 100.,
101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108., 109., 110., 111., 112., 113., 114., 115., 116., 117., 118., 119., 120.,
121., 122., 123., 124., 125., 126., 127., 128., 129., 130., 131., 132., 133., 134., 135., 136., 137., 138., 139., 140.,
141., 142., 143., 144., 145., 146., 147., 148., 149., 150., 151., 152., 153., 154., 155., 156., 157., 158., 159., 160.,
161., 162., 163., 164., 165., 166., 167., 168., 169., 170., 171., 172., 173., 174., 175., 176., 177., 178., 179., 180.,
181., 182., 183., 184., 185., 186., 187., 188., 189., 190., 191., 192., 193., 194., 195., 196., 197., 198., 199., 200.,
201., 202., 203., 204., 205., 206., 207., 208., 209., 210., 211., 212., 213., 214., 215., 216., 217., 218., 219., 220.,
221., 222., 223., 224., 225., 226., 227., 228., 229., 230., 231., 232., 233., 234., 235., 236., 237., 238., 239., 240.,
241., 242., 243., 244., 245., 246., 247., 248., 249., 250., 251., 252., 253., 254., 255., 256., 257., 258., 259., 260.,
261., 262., 263., 264., 265., 266., 267., 268., 269., 270., 271., 272., 273., 274., 275., 276., 277., 278., 279., 280.,
281., 282., 283., 284., 285., 286., 287., 288., 289., 290., 291., 292., 293., 294., 295., 296., 297., 298., 299.